Észak-Magyarország, 1968. március (24. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-05 / 54. szám

Sedä» Í9®8„ wiártótas S.

ÉSSZAKMAGYARORSZAG

3

„Emlékezetes szavalóverseny volt

Részvevők hat megyéből Ami a fiatalokat érdekli Kik mennek az országos döntőre?

Iluanva«»!' a mező azdasánbaa

A MTESZ rendezésében!^ március 6-án, szerdán egész» napos ankétet rendeznek aj Megyei Művelődési Házban, Az} ankéten műanyagok sokféle} felhasználását, alikalniazásd te-» riiletét vitatják meg a mező-} gazdaságban. Megnyitó beszé-J det Vaskó Mihály, a megyei* pártbizottság titkára mond.} majd előadások hangzanak el.* Az első előadó dr. GergelyJ István mezőgazdasági és élei-* mezésügyi miniszterhelyettes* lesz, aki a műanyagtermékek} szerepét ismerteti a mezőgaz-* daság műszaki és termelési} fejlesztésében. Ezenkívül szó* lesz a műanyagoknak a zöld-} ségtermesztésben, a szőlő- és* gyümölcstermesztésben való} felhaszná’ásáról, és sor kerülj egy, a témával kapcsolatos} szakfilm bemutatására is. *

Az ankéttal egyidejűleg ki-} állítást is rendeznek a mező-* gazdaságban használható hazai} és olasz gyártmányú műanyag-} termékekből. A kiállítás már-} eius 6-án 13 és 16 óra között,} március 7-én és 8-án 9 és 16* óra között tekinthető meg a} művelődési ház kiállítási tér-* mében. }

' — A KISZ Központi Bizottságának és a SZÖVOSZ igazgatóságának együttműködési határozata alapján az idén is megrendeztük a falusi fiatalok országos szavalóverse- oyét. Két országos szervünk megyénket bízta meg a területi szavalóverseny lebonyolításával. Mi nagy örömmel vállaltuk ezt a megtisztelő megbízatást.

Csege Géza, a MÉSZÖV megyei igazgatóságának elnöke mondotta ezt elöljáróban szombaton, március 2-án Miskolcon, a Csanyik-völgyi KISZ-iskolában, ahol megnyitotta a szavalóversenyt, és köszöntötte Fejér, Heves, Komárom, Nógrád, Pest és Borsod megye versmondóit. Ismertette továbbá, hogy az országos szavalóversenyt most rendezik meg harmadszor, s évről évre nagyobb érdeklődés kíséretében. Megyénkből például az idén 395 KISZ-tag, szövetkezeti tag, illetve fmsz- dolgozó vett részt a körzeti, a járási és a megyei versenyeken. Csege elvtárs hangsúlyozta:

— Munkahelyükön, közgyűléseinken, ünnepeinken, klubjainkban és könyvtárainkban versmondóink ezrekhez viszik közelebb az irodalmat, a kultúrát. Az idei verseny jelentőségét növeli, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártja és a KIMSZ megalakulásának 50. évfordulója tiszteleSárosipainlt új hitiese teheti

a színes, építő-mozaik

Piros, sárga, kék, fehér, fekete, rozsdabarna színben pompáznak az apró, fényes kerámia lapocskák.

— Egyelőre ilyen mintákat mutathatok, de ez a mozaik a Szivárvány bármely színére, színárnyalatára festhető.

Szalay Róbert, a Sárospataki Téglagyár kerámia részlegének művezetője nagy kedvvel mutatja a sok-sok mozaikla- , pót, és szívesen beszél róluk. Hogyne tenné, tyiszen az ő irányításával kísérletezik a mozaikgyártással ez a gyár- részleg már második éve. És a kísérletek ragyogó eredményeket hoztak. Debrecenben már épül is egy toronyház, amelynek falait több ezer négyzetméter felületen ezzel az anyaggal burkolják be.

■— Rendkívül szép, mutatós lesz az épület. Ami pedig még fontosabb: a festésnél a falak sokkal tartó sabbá, könnyebből tisztithatóbbakká válnak.

Az építők szerint kiváló minőségű ez a mozaik. Bátran ■versenybe állíthatják hazánk egyetlen mozaikkészítő üzemének, a budapestinek termé- 5- oivel.

— Ezt részben annak a szerencsének köszönhetjük, hogy Sárospatakon igen jó alap- cnjagot találtunk — magyarázza Szalay Róbert. — A téglagyár agyagbányájának alsó rétegében ugyanis olyan jó, homokmentes anyag van, hogy kár tégla-, vagy cserépgyártásra használni, hiszen kerámia-mozaik készíthető belőle.

Talán nem véletlen, hogy Sárospatak egykor híres volt kerámiájáról, fazekasságáról. Mint lapunk február 25-i számában megírtuk, a tanács és a földművesszövetkezet szeretné felújítani, ezt a pataki hírességet is. Hallottunk azonban olyan aggályt, hogy ezt a törekvést zavarhatja a téglagyár kst&s&ia-készítésa.

— Ilyen szempontból egyáltalán nincs ok aggodalomra — jelenti ki a gyár részlegvezetője. — Mi ugyanis egészen más profilú' terméket állítunk elő kerámiából: nem dísztárgyakat, hanem építő-mozaikat. Ez pedig Sárospatak új kincse lehetne.

Gond azért van ezzel kapcsolatban is: az építőipar még megyénkben sem fedezte fel. A tervezők sem használják fel a mozaikot, mert drágának találják, és nem is ismerik a pataki lehetőségeket

— Talán a gyár is nagyobb reklámot adhatna termékének.

— Tulajdonképpen még kis műhelyekben, kísérleti gyártásokon dolgozunk. — Mint azonban a gyár udvarán mutatja Szalay Róbert, már felépítettek egy hatalmas csarnokot. Az aránylag nein költséges berendezéshez legfontosabb részként kemence kellene és megkezdhetnék a nagyüzemi gyártást. Üj munkalehetőséget is adna ez, elsősorban a nőknek, akik közül sokan szeretnének Patakon elhelyezkedni.

A nagyüzemi gyártás megkezdéséhez azonban az építőipar igényeit kellene ismerniük. Az építőiparnak pedig azt kellene tudnia, hogy ez a mozaik külső és belső falburkolásra egyaránt alkalmas, fagyálló, saválló, színtartó és sok évi tartóssága következtében jóval gazdaságosabb, mint a festés. A tervezők felfigyelhetnének rá, hogy a fürdőszobák és a konyhák burkolásán kívül díszítőelemként is nagyon szép. Bizonyára akadna olyan képzőművész megyénkben is. aki szívesen készítene belőle művészi mozaikképeket. Sárospatak új kincsének felhasználásával te>r' olyan házak épülhetnér amelyekkel büszkélkedni k hetoe

*•

böző berendezésekből és kié-* szülékekből a fontos hulladék-} anyag szállítására. A „techno-* lógiai út” most készült el. A} napokban megkezdik a mész-* iszap üzemszerű alkalmazó-} sát. Év végéig 15 ezer tonnát} vásárolnak belőle, és ezzel 6* ezer torma égetett meszet, va- » lamint 7 ezer tonna import * nyers gipszkövet takarítanak} meg. Ez pedig mintegy 2 mii- * lió forint nyereséget jelent a} Könnyűbetongyárnak, ugyan- * akkor jól jár a Borsodi Ve-} gyikombinát is, mert az eddig» értéktelen hulladékját pénzért*

'fiapté \ Hogyan cseng az é*eí?

4 z ember néha mániákusan visszatér bizonyos kér- yCM áésekhez, jelenségekhez, és újfent szól róluk, még -*• akkor is, ha úgy látja, hogy erőfeszítései, harsogása nem jár a kívánt eredménnyel.

Hát éppen erről van szó: a harsogásról, a lármáról, a. napról napra orkánná erősödő és egyre elviselhetetlenebbé váló zajról, amelyről néhányon, fránya tollforgatók sok mindent írtunk már: ódát, tanulmányt, sirámot, kiáltó könyörgést, ét csöndes zokogást. Mitagadás benne, mindezek az írások és szónoki remeklések, a legtöbb esetben süket fülekre találtak. Nem is csoda, hisz akkora a zaj mindenfelé, hogy az ember saját hangját se hallja, nemhogy a másét.

Mégis visszakanyarodok ehhez a témához, mert egy értekezés mottójában rábukkantam Robert Koch, a nagy orvostudós következő megjegyzésére: »Egykor az emberiség kénytelen lesz ugyanúgy leszámolni a zajjal, mint ahogyan leszámolt a kolerával és a pestissel«.

Rendkívül nagy tudóstekintélytöl származik ez az azonosítás, de nem a tekintély elve alapján kell elfogadnunk, hanem napjaink és perceink gyötrő élményei alapján. A tudósok sokoldalú tapasztalatokból és alapos kísérletekből jutottak arra a következtetésre, hogy a hosszú élet egyik fő ellensége a zaj. A zajok ingerlőén halnak az emberi szervezetre. Csökkentik a figyelmet, lassítják a pszichológiai reagálást., meggyorsítják a fáradást, és megzavarják az anyagcserét.

Annyi bizonyos, hogy forrásai között elsődleges korunk technikája. Hiába, a gépek, a járművek, a különféle berendezések hanghatásait nem lehet teljesen kiküszöbölni. Külön tudományág foglalkozik immár a zajártalmak csökkentésével.

Ám mit tehet a technika és a zajártalmak csökkentésére szervezkedő tudomány olyan befolyásoló tényezőkkel, mint a sétakorzón bömbölő táskarádiók; (hol van már az erdők áhítatos csendje és a falvak sokszor megénekelt romantikus nyugalma?!) a szórakozóhelyeken élvezhető kurjonga- tások (jó, hogy éttermeinkben már megszűntek a külön zenés árak!); a szomszédok hangtompító nélkül kibontakozó s a világegyetem magasságaiba törő civakodása... De minek is folytatnánk a sort, A példákat bárki szaporíthatja, saját gyűjteményéből.

Végül is mindenki egyetért azzal, hogy a csöndért harcolni kell, de ezt is milyen hangosan fogalmazzuk meg. Ha történetesen értekezletet tartunk erről a kérdésről, a szónoki emelvényen elhelyezzük a mikrofont, hogy jól felerősítsük a mondanivalót... Hangszóró, hangerősítö nélkül retoriíca. sincs már, éneklés sincs már, a dalfesztiválokról nem is beszélve.

Ady Endrének az öröm, s az élet mámorától fűtött egyik versében olvashatjuk;

»Cseng az élei harang-szóval„

Cseng az élet hívogatón Cseng az élet, evőé!«

Kifejező, megkapó, szép sorok, de nem hiszem, hogy as élet dicséretében akkora csengésre gondolt volna, mint amekkorában mi, manapság — a zajok és rikoltozások közepette — örvendezünk és formáljuk az életet

Van rá okunk, hogy ki-kitörjünk: evőé!

Csak egy picit csöndesebben!.. „

Sárközi Andor

*********************************************

Három község összefogott

Márc'ns 2-át,

A kazámcbarciikai Körrnyű- betongyár termékei, a Borsodi Hőerőmű pemyesálakjából készült gázszilikát falazóblokkok, válaszfal és hőszigetelőlapok keresett c Békék a hazai piacokon. Az igények maradéktalan kielégítése azonban gyakran okoz gondot az üzem vezetőségének. Bár a gázsziIlkát termékek ára is emelkedett, a kereslet nem csökkent, hanem fokozódott. A gyár első negyedévi termelését szinte már az utolsó grammig lekötötték.

Az erőmű pemyesálakjából készülő gázszilikát tennék előállításához jelentős mennyiségű égetett mész és külföldről vásárolt nyers gipszkő szükséges. Az idén az új gazdaságirányítási rendszer lehetőségeivel élve, ezeknek az anyagoknak jó részét a szomszédos Borsodi Vegyi kombinát hulladékjával, az acetiléngyár- tásmál keletkező mésziszappal pótolják. A kísérletek során bebizonyosodott, hogy a vegyikombinát mésziszapja kiválóan alkalmas a gázszilikát áruk készítésére. Ezért az elmúlt két hónapban a két yyár között úgynevezett „technológiai utat” szereltek fel különszombat estét ünneppé avatta Sajószögeden az egyetértés, az eddig végzett munka eredményei felett érzett öröm. Mintegy másfél- százán vettek részt a szép, új, körzeti általános iskola vezetőségének ankétjén. Pedagógusok, szülők, tanácsi és tszfarsáf f«ö( a nyugdíjas ha'ász

"ok évig tartő, kemény munka után felhagyott a hal ásza t- d Gáspár Lajos, az egykori halá'zcéh inasa. 1903-tól dolgozott a mohácsi Dunán, de az idén már meggyengültek izmai, napjait javarészt otthon kénytelen tölteni. Varsákat Mi & halászati szövetkezei részér*.

A hulladék anyagot hasznosítják

Heves és Virágh Jolán Szabolcs megye versinondója.

— Emlékezetes szavalóver- semy volt — egyhangúlag így vélekedtek azok a vendégek is, akiket a hallgatóság soraiban láttunk: Méhes Lajos, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, Kovács Sándor, a KISZ Borsod megyei Bizottságának első titkára, Taksás Imre, a KISZ KB kulturális osztályának munkatáisa, Böhle Dezső, a SZÖVOSZ főosztály- vezetője, valamint társadalmi és közéletünk több neves személyiség**

téré, a forradalmi ifjúsági napok és a IX. VIT alkalmábó: rendezzük meg.

A versenyen részvevő 34 fia talt hallgatva ismét bebizo nyosodott, hogy ifjúságunl minden eszközt — így a vers- mondást is — felhasználVc hirdeti a béke, a barátság, í szolidaritás eszméit. A magyai és a világirodalomból kiválasz, tott versek ugyanis mind ilyer eszméktől áthatva születtek.

Varga Gábomé, a megye: tanács vb-elnökhelyettese, országgyűlési képviselő volt í nagy felelősséggel dolgozó zsűri elnöke, amelynek ki kellett választania azt a 12 legjobb versmondót, akik részi vehetnek az április 6-án és 7- én Kőszegen sorra kerülő országos szavalóverseny döntőjén. Végül is vasárnap, március 3-án délután kihirdették az eredményt, és Dudla József, a megyei KISZ-bizottság titkára átadta az okleveleket valamint a csaknem 5 ezer forint értékű ajándéktárgyakat, amelyekkel a KISZ és a MÉSZÖV megyei szervei jutalmazták a leed óbb 12 versmondót A sorrend így alakult: Bairta István Szabolcs, Benedek Anikó Komárom, Gábor Erzsébet Borsod, Fábián Erzsébet Heves, Kocza Katalin Heves, Krajcsik Ilona Heves, Kutschern Éva Komárom, Macz Mária Borsod, Sághy Mária Komárom, Szabó György Hajdú, Tarjáni Géza

ta, miként lehetne a körzete» sítósbe vont községek összefogásával még tovább csinosítani, gazdagítani a szép. új iskolát. Jencsel Gábor iskola- igazgató a lényegében már tómunkált tervekről beszélt. Ezek szerint a három község tanácsának, termelőszövetkezetének segítségével, dologi és anyagi hozzájárulásával kerítést, úttörőparkot építenének. Gondoltak a kisfiúk, kislányok sportolási lehetőségeinek kielégítésére is. Sok adatot ismertetett az iskolaigazgató róla, hogy már eddig is milyen konkrét vállalások születtek, és art is bejelentette: nemcsak a három községre, hanem a TVK egyik szocialista brigádjára, a Sajószögeden levő OVIT-alállomás dolgozóinak társadalmi munkájára is számíthatnak.

Ami a külső szemlélő számára ezen az ankéton annyira megkapó volt: a sajóörö- siek, nagycsécsiek felszólalá- -s,i- Az új iskola Sajószögeden épült meg, de az említett községek aktív támogatásával, jelentős anyagi hozzájárulásával. Sajóörösről például százezer forintot, kétévi községfejlesztést „vitt el”. Mégis, amikor Orosz Károly vb-el- nök! felállt, elmondotta, hogy az iskolát ők is magukénak érzik, az ő gyermekeik is itt tanulnak, ezért ezt a pénzt „megtetézik”. De nem fáradtak bele az építkezésbe a nagycsécsiek sem. Az újabb megajánlásoknál maga a tanácselnök járt élen. Azt mondta, ha kell, csak szóljanak, ő is eljön az új iskolához dolgozni.

fl&éső estébe

jól sikerült, elérte célját Az örösiek, csécsiék. szegediek példát mutattak nagyon sok községnek.

Öaodvári Mikié*

t vezetők Nagycsécsről, Sajő- őrösről. Mohiból és természe- s tesen a vendéglátó Sajószö- t gedről. Ott voltak a járás ve- zetői, a szomszédos város, Ti- • szaszederkény küldöttei. Jól- , esett tapasztalni az egyértel- ■ mű megnyilatkozást: az egyes- községek küldöttei egymás- után álltak fel, és ismertették megajánlásaikat. hogy körzeti általános iskolájuk még szebb legyen, gyermekeik még kulturáltabb körülmények között, magasabb színvonalon sajátíthassák el az alapvető tudást.

Ezt megelőzően azonban gondolatokat ébresztő előadást hallhattunk Merényi Józseftől, a megyei tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetőjétől az iskola és. a társadalom kapcsolatáról. A felnőttek, a szülők megszívlelendő tanácsokat kaptak a gyakorlott pedagógustól ahhoz, hogyan neveljék gyermekeiket, milyen legyen az iskola és az otthon kapcsolata, a gyermek boldogulása szempontjából mennyire fontos, hogy amiről az iskolában tanult, annak otthon, vagy másutt ne az ellenkezőjét hallja, egyforma életet éljen az iskola falain belül és falain kívül. A jelenlevők közelebbről megismerkedhettek az iskolareform lényegével, sajátos vonásaival, mélyen egyetértettek abban: a szülök felelőssége nemcsak annyiból áll, hogy gyermeküket elküldik az iskolába. Együtt kell működntök a pedagógusokkal, gyermekeik tanítómestereivel. hogy dolgozni tudó, szép célokért lelkesedő ifjúságot neveljünk önmaguk és a társadalom hasznára.

Ehhez a szép és nemes gon- i dolathoz kapcsolódott az ankét valamennyi felszólalója. A szombat esti összejövetel, lé- ayesgébees azt a eéli szolgál-,