Észak-Magyarország, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-04 / 29. szám

2 SZAKMAOVARORSZAU Vasárnap, 1968. február 4. 4 Nowe Drogi írja; A budapesti találkozi célja a véleménycsere A Nowe Drogi. a LEMP KB elméleti és politikai orgánuma ' februári számában szerkesztő­ségi cikket közöl „A szocializ­mus nemzetközi erőinek egy- . Bégéről” címmel. A cikk többek között megál­lapítja: a kommunista és mun­káspártok e hónapban Buda­pesten sorra kerülő konzultatív találkozója szemléletesen iga­zolja azt, hogy megvalósul a kommunista mozgalom új nemzetközi tanácskozása össze­hívásának eszméje. Az imperializmus és a re­akció nemzetközi erői, ame­lyek között az , Egyesült Álla­mok játssza a domináns és vezető szerepet az amerikai „globális stratégia” keretében világméretekben együttmű­ködnek a szocializmus és a nemzeti felszabadító mozgalom ellen vívott harcukban. Az imperializmus „globális stra­tégiájára” választ csupán a szocialista országok közös stra­tégiája, az összes forradalmi demokratikus, nemzeti felsza­badító erők összehangolt ak­ciói jelenthetnek. A nemzet- , közi szolidaritás egy fél évszá- , zad során az egész kommu­nista mozgalom erejének fő . íprrása volt. A kommunista és munkás­pártok nemzetközi tanácskozá­sa a jelenlegi feltételeknek legmegfelelőbb fórum, ahol vé­leményt lehet cserélni és össze is lehet hangolni a közös stra­tégiát. A nemzetközi tanácsko­zás távolról sem írja elő a részvevők egysegét valamennyi kérdésben. Ez nem is lenne reális. A szocializmus, amikor új országokra terjed ki. meg­őrzi ugyan egységes osztálytar­talmát, de minden esetben konkrét nemzeti formákat ölt. Ugyanez a helyzet a világ kü­lönböző részeiben tevékenyke­dő kommunista pártok eseté­ben is, a saját országuk poli­tikai életében dolgozó pártok konkrét formában oldják meg feladataikat. A kommunisták nemzeti politikájában megmu­tatkozó sokrétűségnek ugyan­akkor elő keli irányoznia a messzemenő egységet külpoliti­kájukban. Az eljövendő ta­nácskozás célja nem egyik vagy másik párt politikájának a megvitatása lesz, még ke­vésbé valamelyik párt elíté­lése, hanem a véleménycsere, valamint az akciók nemzet­közi méretű összehangolása, az imperializmussal szemben. A pártok óriási többsége, amelyeknek aláírása ott áll az 1960-as évi nyilatkozat alatt, bejelentette, hogy részt vesz a budapesti tanácskozáson. Pár­tunk, amely következetesen védelmezi az internacionaliz­mus pozícióját, már régóta ta­nácskozás összehívása gondola­tának megvalósítására irányí­totta tevékenységét. Magyar felszólalás a csehszlovák tsz-kongresszuson Pírlnapok febrifárban A Népszabadság január 13-i számában megjelent a köz­ponti. és a megyei vezetők pártnapjáinak beosztása, La- .purslc január 14-i számában a megyei előadók pártnapjai­nak ’ ütemtervét közöltük. Folytatólagosan ismertetjük a februári pártnapok beosztá­sát. :■*>" FEBRUAR 5-ÉN Ároktő, 13 óra, dr. Schusz- ter ZoRtán, Tiszadprogma, IS óra, Lip­csei Attila, Tiszabábolna, 18 óra, Szend­ééi Józsefj FEBRUAR 6-ÄN December Drótművekj 14 éra, Somogyi József, Aggtelek, 18 óra, Fővenyesi József, Felsőkelecsény, 18 óra, Gu­lyás István, Felsőnyárád, 13 óra. Meré­nyi Józsefj FEBRUAR 1-ÉN ÓKÜ, acélmű, 14.39 óra, Krajnyák Tibor, ÓKÜ, durvahengermű, 14.30 éra, Gácsi Ferenc, ÓKÜ, finomhengermfl, 14J0 éra, Siska András, ÓKÜ, közlekedés, 14,30 óra, Budis József. FEBRUAR 8-AN Tiszaszederkény, pedagógu­sok,, 16 óra, Madarász Györgyi FEBRUAR 9-ÉN Nagyrozvágy, 18 óra, dr. Pásztor Pál, Lácacséke, 18 óra, Havasi Béla (KISZ megyei b.), Semjén, 18 óra, Sárközi Gi­zella, Dámóc, 18 óra, Oláh László, 3. sz. AKÖV, Kazincbarci­ka, 14 óra, Jenovai Miklós, Könnyűbetom és Szigetelő- anyagipari V„ Kazincbarcika, 14.30, Vincze Géza, Kazincbarcika, pedagógu­sok, 16 óra, Gál Imre. FEBRUAR 12-én Szakáid, 18 óra, Balázs Zol­tán, Hejőbába, 18 óra, Garai Sándorné; FEBRUAR 14-EN Miskolci Nemzeti Színház, 15.30 óra, Varga Gábomé, Tiszaszederkény, TVK iro­daház, 14.15 óra, Kovács Mi­hály, Kivitelező Vállalat, Tlsza- szederkény, 18 óra, Tarczali István* FEBRUÁR 15-ÉN ózd, kórház, 14 óra, dr, Várhelyi Zoltán* ózd, ruhagyár, 14 óra, Ke­rekes József, ózd, 102* sz. Iparit; Intézet, 14 óra, Bíró Ti bőmé, Ózd, kenyérgyár* 14 óra, Zsolcai István. Február 24-én: a tanácsi doipzök megyei bálja Miskolcon A Borsod megyei Tanács szakszervezeti bizottsága, va­lamint a Közalkalmazottak Szakszervezetének megyei bi­zottsága február 24-én rendezi meg Miskolcon a tanácsi dol­gozók megyei bálját. Á Hámor étteremben este 8 órakor kezdődő, zártkörű farsangi összejövetelen a zenét a nívódíjas Jónás Jancsi és népi zenekara, valamint az étterem tánczenekara szolgál­tatja majd, KISZ-fiatalok fóruma a korszerű művelődésért 1968 tavaszán összehívják az ifjúsági kulturális fórum járási, városi és megyed ta­nácskozásait. E fórum felada­ta, hogy megvitassa, feltárja azokat az új igényeket, ame­lyeket a fiatalok a KISZ-szel, a művelődési intézményekkel szemben támasztanak, kidol­gozza azokat a szükséges In­tézkedéseket —i pontosabban Javaslatot tegyen rájuk —, amelyeket azután az alapszer­vezetek akcióprogramjukba is beépíthetnek) •Korszerű, nagy tudású fia­talokra van szükség; Olya­nokra, akik szakmai ismere­teiken kívül széles körű poli­tikai, társadalmi ismeretekkel fa rendelkeznek. A fórum fel­adata, hogy felmérje az ed­digi akdőprogrataok ere& ményességétj £ KISZ ^sza­bad idö”-programja megvaló­sításának eredményeit, vala­mint a KISZ-szervezetek és a művelődési házak együttmű­ködésének hatékonyságát* Nagy súlyt helyeznek a pezsgő, eleven, hasznos klub­élet feltételeinek megterem­tésére is, hiszen ezen a for­mán belül mód és alkalom nyílik a fiatalok önművelésé­re, az ismeretek további bő­vítésére; A tanácskozásokon megvitatnak majd olyan kér­déseket is, mint az ifjúsági ismeretterjesztés és a szakkö­ri mozgalom tapasztalatai, á munkásszállásokon élő & be­járó fiatalok kulturális ellá­tottsága, a KISZ-szervezetek művészeti csoportjainak mun- ifcájaa Jstz.'.-.-.r P. Howard (Rejtő Jenő) Az előretolt helyőrség itatom«?, fisfem nyugtassa, fi* megmásíthatatlan jóindulat» elpzólitaná a légióból, akkor megpróbálna szájharmonikáz­ni a fiúknak, talán ez hasz­nálna nekik a strapa ellen ;. 1 Hm.., Megpróbálja... Mi lehet? Hiszen többen dohá­nyoznak, és azért sem szól.., Legfeljebb ráordít majd, hogy hagyja abba. Azt megteheti neki. i Tüzel a nap i 13 H at. órája menetelnek » végtelen sárga porten­ger kellős közepén, ami­kor egyszer csak Latouret őr­mester csodálkozva kapja fel a fejét. Valami finom, halk* sípoló zümmögést hall... Mi ez? Itt, a halálos mars elvi-« selhetetlen utolsó órájában* mert még ennyi idő választot­ta el őket a táborozástól.. • Mi ez? Megfordult. A tejfelesképű cincogtatjá a szájharmonikáját... és ör­dög és pokol! Két puska van a vállán! Elvette attól a su- hanctól!... Ezt nem szabad* ha rászól, csak azt a köly- köt bünteti, aki maradt volna otthon a mamájánál, ahelyett, hogy idejött katonának... Hát csak cipelje a puskáját másnak is, majd örül nemso­kára, ha a lábát bírja... De hogy evvel a vacak, poros, foj­tó levegővel még harmonikát is fúj... Tisztára bolond, és döglötten fog a második me­netelésből kibukni..... Hát csak bukjon ... csak fújja ...■•• ßs Galamb fújta. Most. már egész 'vidáman. Ebben az- őrá-, ban már egy sem dőlt ki. IFolutatiiikA , világ lett Annyit foglalkoa­. tak velük a lapok, annyit fir­■ káltak róluk, hogy egyre új ■ meg új intézkedésekkel tették kényelmessé a légiót minden ■ városi csirkefogó számára... — Megmondhatom neked, ' Galamb, ha érdekel.,. Titok, ’ de elmondom. — Nem! — mondta gyorsan Galamb. — Nem érdekel, ha ’ titok, és nagyon kérlek, ne mondd el... De... mégis,.. jobb, ha ) tudod... —• Jobb, ha nem! 1 —- Az út oda... még ed* dig... merész expedíciónak t számított... Nincs is út... ■ Murzuk oázistól a Nigerig • képtelenség... és már hely­■ őrséget is csináltak... A hu- > szadik század legnagyobb bot­■ ránya... Útközben és ott ií . csak úgy halnak... de nekik • úgy kell Guinea felé... és • Timbuktu nyugaton van.. I nem alkalmas... Hü... nem , fogom Bírni... Egy másik katona saédelgett ( félre a sorból... Ezt is hát- t ráhagyták egy félig-meddif - pihenttel. .;. Ha nem nézne rá oly- ? feac. olyasa sanda» a ió ike$ fény, amely szinte zúgva áramlott szemükön keresztül az agyukba, az örökös sivái por halmok tengeréről, kibírha­tatlan ... phü... — Ne cpmmogjimk, a min­denségit ... nincsenek a kor­zón ... Gyerünk a légiós indu­lóval! Énekelni... egy ... ket­tő ... három ... Rajta! Szinte repedező, szikkad! torkukból fáradtan, hamisan recsegve jött a hang. Koller, az ács, dongva bu­kott ki a sorból... Egy ember hátrámaradt ve 1«. Sátrat vertek, bevárják t századot. A z őrjárat folytatta útját : Szaharában. Most mái nem énekeltek. Az őr­mester nem is vezényelt ilyes­mit. Micsoda puhányok í Az < idejében még a szekér lőcsé­hez kötözték azt, aki lemaradt hogy menjen, vagy vonszoltam sa magát, amikor még a siva­tagban elhullott legényekrő • csak a felszerelést vették le és mindenki elhaladt az áléi tari fekvő., mellett, akkor mé; énekeltek,- és aki nem akar vagy nem tudott, azt kariká ra kötözték, hogy meggebed- betette De azóta itt mán 29. M S van ezekkel? Amiót Troppauerrel ezt az el sőrangú hülye vicc« kitalálta, hogy verseket olvas tat vele, azóta az egész száza megtiszteli közlékenységévé A gróf úr is őszinte akart len ni, most meg Kölyök.,. *— Hagyjuk az őszinteségei öregem. Nem érdemes itt , családi múlton rágódni. Elsik kasztottad és punktum,.. — De nem..-. — Hát altkor elkártyázta< és rendben van. — Nem úgy volt...' — 36, jó... Megölted é kész. Kölyök felkapta a fejét. — Honnan tudod?... — Mindenki így van Itt ve le. Elkártyázta, megölte, vág elsikkasztotta, esetleg a mási kát is feleségül vette, vág ilyesmi... Ne törődj vele., Én mondom. Latouret időnként hátrapil lantott a' beszélgetőkre, d nem szólt semmit... Csak be szélgess ... Még dohányozha tó is, de egyszer majd... H igazi alkalom lesz.-.. A nap égetett, és az álland etarg^j gajgtó. ávaiagj, yssss napolták, a színfalak mögött azonban tovább folytak a tár­gyalások. Washington, miután rádöbbent, hogy kardcsörtető fenyegetőzéssel nem megy semmire, s inéginkább maga ellen hangolja a világközvéle­ményt, a Panmindzsonban Szé­kelő koreai fegyverszüneti bi­zottság Intézményét felhasz­nálva, a KNDK kezdeménye­zésére közvetlen tárgyalásba bocsátkozott. Az első ilyen ta­lálkozó — mint Johnson pén­tek este közölte —, eredmény­telen maradt ugyan, de a két­oldalú tárgyalások fonala ez­zel nem szakadt meg. Közben már maga az ame­rikai sajtó is elismerte, hogy a Pueblo valóban kémhajé volt. Arról is beszámoltak, hogy az Egyestilt Államok egész sereg ilyen kémhajót tart szolgálatban a világ min­den részén, egyéb kémmeg­bízatások mellett azzal a. fel­adattal, hogy különleges elek­tronikus berendezések segít­ségével kikémleljék és meg­fejtsék a rejtjeles titkos üze­netek kulcsaik AZ NSZK ÉS JUGOSZLÁVIA A világsajtó címoldalain « héten a távol-keleti esemé­nyek domináltak, de az euró­pai politika eseményei közül is említésre méltó az NSZK és Jugoszlávia közötti diplo­máciai kapcsolatok újrafelvé- tele. Emlékezetes, hogy Bonn 1958-ban szakította meg a dip­lomáciai kapcsolatokat Jugo­szláviával, amikor Belgrád elismerte az NDK-t és nagy­követet cserélt Berlinnel. Bon» akkor a Hallstein-doktrinára hivatkozva szakította meg a kapcsolatokat, logikus tehát, hogy a most bekövetkezett újrafelvételt világszerte úgy értékelik, mint ennek a hi­degháború szülte doktrínának az áttörését. A Times azt ír­ja, hogy „a Hallstetn-doktri- nát, amely már régóta halott, most teljesen eltemették”,:« a. nyugatnémet sajtó is úgy cik­kezik, hogy Bonn ezzel a lé­péssel kiállította a HallStein- doktrina „halotti levelét”. A berlini Neues Deutschland ugyanakkor rámutat, hogy a Hailstein-doktrina holttányil* vánitása még nem elegendőt igazi európai enyhülés csak akkor következhet be, ha aa NSZK végleg feladja irreális „egyedüli képviseleti igényét”. hogy a helyzet Dél-Vietnam- ban „stabilizálódott”, mert a partizánok „kimerültek” és már csak a „külső támogatás tartja bennük a lelket”. Az el­múlt napok eseményei éppen arról tettek tanúságot, hogy a DNFF változatlanul széles tö­megbázissal rendelkezik, sőt, ez a bázis most még tovább szélesedett, mert hiszen a mos­tanihoz hasonló, az egész or­szágra kiterjedő akció elkép­zelhetetlen a lakosság széles tömegeinek aktív támogatása nélkül. Ezzel alapvető csapás érte az eszkalációs politikát, mert bebizonyosodott, hogy a Vietnami Demokratikus Köz­társaság ellen intézett terror­bombázások végeredményben hatástalanok maradtak, nem gyengítették a dél-vietnami hazafiak harci erejét, s Hanoi bombázásával nem lehet meg­védeni Saigont, mint ezt a washingtoni héják állították. E tény nyilvánvalóvá válá­sa máris nagy hatást gyako­rolt a nemzetközi közvéle­ményre, s elöbb-utóbb két­ségtelenül hatással lesz az amerikaiakra is. Johnson el­nök éppen ezért kétségbeesett erőfeszítéseket tesz, hogy nz amerikai. lakosság előtt baga­tellizálni próbálja a történte­ket. Péntek esti sajtókonfe­renciáján azt hangoztatta, hogy a partizánok offenzívája „nem érte el a célját”. A New York Times másnap reggel már csípős hangú vezércikk­ben válaszolt az elnök kijelen­téseire, s hangsúlyozta, hely­telenül teszi a kormány, ha megpróbálja lekicsinyíteni a Vietnamban történteket. A partizánok e heti győzelmei annak a struktúrának gyenge­ségét jelzik — hangsúlyozta a lap —, amelyre a Dél-Viet- namban kifejtett egész ameri­kai katonai erőfeszítés épül. A PUEBLO-ÜGYRÖL A drámai gyorsasággal per­gő dél-vietnami események bizonyos fokig háttérbe szorí­tották a Pueblo-ügyet, amely a múlt héten még a világpoli­tika előterében állott és a nemzetközi feszültség veszé­lyes kiélezésével fenyegetett. A tények ismertek: az ameri­kai kémhajónak a Koreai Né­pi Demokratikus Köztársaság felségvizein történt elfogására Washington flottatüntetéssel és a KNDK megrohanását ki­látásba helyező fenyegetőzés­sel válaszolt. A Biztonsági Ta­nács két ülésen foglalkozott az üggyel, majd az ülésezést el­A világ figyelme e héten is­mét Dél-Vietnam felé fordult, ahol a dél-vietnami hazafiak általános offenzívájukkal is­mét bebizonyították, hogy az óriási amerikai hadigépezet növekvő erőfeszítései ellenére is kezükben tartják a kezde­ményezést, erősebbek mint va­laha, és irreális minden olyan számítás, hogy katonailag le- győzhetők. VIHART ARAT A vietnami újév, az úgyne­vezett holdújév alkalmából a DNFF eredetileg hétnapos tűz­szünetet ajánlott fel. A saigo- ni bábkormány erre csak más­félnapos tűzszünetet helyezett kilátásba, de ezt az ígéretét is megszegte, mire a szabadság­harcosok országszerte táma­dásba lendültek. „Aki szelet vet, vihart, arat” — mondotta a DNFF hanoi képviselője, s ez a mondás kitűnően jelle­mezte az elmúlt napok esemé­nyeit: a megszegett fegyver- szünet megtorlásaként nem is vihar, hanem valóságos táj­fun támadt, amely alaposan megtáncoltatta az amerikaiak és dél-vietnami bábjaik hajó­ját. E tájfun még a hét végére sem ült el, teljes hatása ma még fel sem mérhető, de any- nyi máris bizonyosnak lát­szik, hogy alaposan megren­dítette Washington egész dél­kelet-ázsiai politikáját, s megmutatta, hogy ez az ag- ressziós politika milyen inga­tag alapokra és milyen téves számításokra épül. A „holdújévi tájfun” alap­vető tanulságát — azzal a fenntartással, hogy nem egy befejezett, hanem még egyre továbbgyűrűző és szélesedő fo­lyamatról van szó — a követ­kezőkben foglalhatjuk össze: Teljesen összeomlott és ne­vetségessé vált az amerikai propagandának az az állítása, ségeivel együtt — a magyar tsz-ek küldöttsége , is: dr. Soós Gábor mezőgazdasági élelmezésügyi miniszterhelyet­tes, valamint Berki Sándor, a mezőszilási és Ág István, a budapesti „Sasad” Tsz-ek el­nökei, mindketten a Termelő- szövetkezetek Országos Taná­csa elnökségének tagjai. . Szombaton dr. Soós Gábor miniszterhelyettes ismertette a kongresszussal a magyar tsz- ek eredményeit. A csehszlovák egységes föld- művelési szövetkezetek kong­resszusán részt vesz — más szocialista országok küldött­ficti külpolitikai os^zofoßlalovsk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom