Észak-Magyarország, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-22 / 44. szám
CteStőrtSk, 1968. február 22. tK^AKMICTAROlUZAa 3 Gazdasági életünkben nagy haszna van a végzett munka rendszeres értékelésének. Annak, hogy a vezetők számba veszik, mit csináltak jól, hol vétettek hibát, mit kell finomítani. Ennek szentelték február 20-át a Hejőcsabai Cement- és Mcszműben, ahová egész napos látogatásra érkezett dr. Bodnár Ferenc elv- társ, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára A látogatás célját röviden így lehetne összefoglalni: megismerkedni a több mint ezer embert foglalkoztató gyár életével, termelési eredményeivel, problémáival, az itt dolgozó kommunisták tevékenységével. Másfél hónap telt el az új gazdasági mechanizmus bevezetése óta. A gyárlátogatást megelőző kötetlen eszmecserén tehát arról beszélgettek, hogyan látják a gyár gazdasági, műszaki vezetői, a párt, a KISZ és a szakszervezet tisztségviselői a megnövekedett feladatok megoldásának útját, lehetőségeit. Dr. Bodnár Ferenc elvtársat elkísérte hejőcsabai látogatására Bárczi Béla elvtárs, a megyei, és dr. Balogh András elvtárs, a városi pártbizottság osztályvezetője. Részt vett a megbeszélésen Ondrejlcó Gyula elvtárs, az országos nagyvállalat vezérigazgatója is. A negyedik gyár 'A megbeszélésen elsőnek Ondrejkó Gyula elvtárs tájékoztatta a gyár vendégeit az iparág, ezen belül, is a HCM terveiről, perspektíváiról. Nem kis büszkeséggel hallottuk megállapításait arról, hogy a Miskolc szélén levő gyár nemcsak a város, hanem a nagyvállalat üzemei között is az elsők között van, sorrendben e' hegyedik. Ez a sorrendiség egyúttal meghatározza a vállalat szerepét is a népgazdaság életében. Dr. Bodnár Ferenc elvtárs kérdésére Ondrejkö Gyula elmondotta, hogy a nagyvállalat fokozott önállóságot biztosít a HCM-nek, pénzügyi eszközökkel, az új gazdasági mechanizmusban érvényesülő közgazdasági szabályozók alkalmazásával is szorgalmazza a műszaki fejlesztést, ezzel együtt a minőségi termelést, az új típusú, nagyobb hatóanyagú termékek gyártását. Sok mindenről szó esett ezen a megbeszélésen. Dr. Bodnár Ferenc elvtárs nagy érdeklődést tanúsított az egyes mutatók alakulása iránt; számos kérdést tett fel, így a gazdasági vezetők és a tömegszerve- aseti tisztségviselők válaszai alapján kitapinthatóan életközeibe került a HCM dolgozóinak élete. Szabó István elvtárs, a gyár igazgatója szólott róla, hogy évről évre nagy gondot fordítanak, jelentős anyagi áldozatokat hoznak az egészségesebb munkafeltételek megteremtéséért, a nehéz fizikai munka megszüntetéséért. E céljuk megvalósítása előrehaladott állapotban van. és a fejlett gépesítés, nem utolsósorban a dolgozók jó munkája, a szocialista munkaverseny eredményeként 1967-ben 10 millió forinttal túlteljesítették teljes termelési értéktervüket. Van azonban egy közismert gond; a cementmüböl felszálló por, amely nagyon sok problémát okoz a gyárnak, Miskolc és a környékbeli községek lakosságának. A cementgyárból eltávozó, öt mikronos szemcsenagyságú por visszafogása a jelenlegi berendezésekkel lehetetlen. A cement- és mészmű tervbe vett bővítésével egyidejűleg olyan elektromos porleválasztó berendezést építenek be, amelytől — az eddigi kísérletek szerint — a probléma megnyugtató megoldását várják. Automatizálás A fentebb említett bővítési program része, folytatása a korábbi években megkezdett munkának. A hejőcsabai cementgyár fiatal alkotásaink közé tartozik. Már építésekor az akkori korszerű technológiát alkalmazták, de ez nem jelenti és nem is jelentheti, hogy ne alkalmazkodjanak az évről évre korszerűsödő, a gazdaságosabb termelést eredményező eljárásokhoz. Szinte állandó fejlődésben, folytonos megújulásban él ez a viszonylag fiatal gyárunk. E program jelentős állomása volt a mészmíl megépítése, amely a vállalat legjobban sikerült beruházása volt. A kívülről is impozáns látványt nyújtó üzemrész a vállalat leggazdaságosabban termelő egysége, ahol a mai viszonyok között legkorszerűbbnek mondható automatákét alkalmazták. E törekvésekkel együtt jár a dolgozók átlagkeresetének, életszínvonalának növekedése. A földgáztüzelésre való átállás után gazdaságosabbá vált a termelés, és az elmúlt évben elért jó eredmények alapján a HCM dolgozói maximális nyereségrészesedésre számíthatnak. A megyei pártbizottság első titkára szorgalmasan jegyezte az ismertetett adatokat, részMérleg a mérlegtárokról Sz elmúlt hét végén — mint lapunkban már hírt adtunk róla — a borsodi KISZÖV-höz tartozó szövetkezetekben megkezdődtek az évi mérlegjóváhagyó közgyűlések. Ilyenkor — ez már hagyomány — értékelik az elmúlt évben végzett munkát, s megbeszélik az idei tennivalókat. Az alap, a kiindulás —mint ahogy arról Koltai Zoltán KI- SZÖV-elnök tájékoztatott — biztató. Biztató, hiszen a szövetkezetek tavaly 520 milliós munkát produkáltak. Kétségtelenül vannak ebben százezer forintokat hozó munkák, de azért így Is nehéz ennyit összehozni, hiszen sok ezer kis. talán éppen forintos munka is van benne bőven Sokat mond. hogy ez az eredmény 16 százalékkal nagyobb, az előző évinél. Különösen kiemelkedik a kézműipar, amely 23. az építőipar. mely 19.2 százalékká’ többet adott, mint az előző évben. Gveneebb ütemben fejlődött a szoláltatás, illetve mép Inkább a bőrruházat! inaráe Érdemes megemlíteni: a következetek »4 millió forint értékű saját vagyonnal rendelkeznek. Évente ez a saját vagyon mintegy 10 százalékkal nő. S hogyan alakult a nyereség? Noha összességében hatszázezer forinttal többet fizetnek az előző évinél, az egy dolgozóra jutó nyereség az 1966. évi 24 napról 23-ra csökkent. A nyereség igen differenciáltan alakul. A Sátoraljaújhelyi Faipari Ktsz, ahol a jubileumi versenyben igen szép eredmények, sikerek születtek, több mint 60 napi bérnek megfelelő nyereséget fizet. A Miskolci Textilkonfekció Klsz dolgozói 49, a szűcsök 48, a bő- röndösök 47 napi bérnek megfelelő részesedést vehetnek fel. Egy sor szövetkezetben hosz- szú évek óta tartósan jó nyereséggel zárnak, mint például a Bodrogkeresztúri Kerámia. a Miskolci Vas- és Fémipari. a Kárpitos, a Festő és fényképész Szövetkezetben Akadnak gyengén „fizetők”, két ktsz-ben pedig, különféle okok miatt, nem tudnak nyereséget fizetni, letesen érdeklődött a dolgozók politikai hangulata felől, a párt- és a KISZ-szervezet tevékenysége, a pártoktatás különböző formái iránt. A megbeszélésen őszintén szóba került a dolgozók szociális ellátása, így o lakáshelyzet is. Bodnár elvtárs a lakásproblémák kedvezőbb megoldása végett azt tanácsolta a gyár vezetőinek: keressék a módját, hogy a házgyári termelés megkezdése után, a következő esztendőkben sajáterős beruházással is építsenek lakásokat. Délután munkásgyűlé» A széles skálán mozgó eszmecsere után gyárlátogatás következett. Bodnár elvtárs a kíséretében levő vendégekkel együtt először a korszerű, automatizált mészművet tekintette meg. Sok munkahelyen megállt, beszélgetett az ott dolgozókkal, érdeklődött keresetük, családi állapotuk felől. Megnézte a gyár laboratóriumait, javító műhelyeit, tanulmányozta a cementgyártás technológiáját; figyelme még arra is kiterjedt, hogy megfelelő méretűek és tiszták-e a dolgozók öltözői. A kapott tájékoztatás, illetve a személyes tapasztalatszerzés alapján a vendégek elismeréssel nyugtázták, hogy a HCM- ben a termelés gazdaságosságára való törekvésen kívül maximális erőfeszítéseket tesznek a szociális-kulturális ellátottság állandó javítására. Van megfelelő üzemi étkezde, orvosi rendelő; sikereket könyvelhet el a kulturális élet, és amennyire az építkezés jelenlegi szakaszában a körülmények megengedik, gondot fordítanak' az üzem területének parkosítására, tisztántartására, ami az itt ‘ dolgozók rendszeretetére valL Ebéd után a gyár kultúrtermében ismét találkozóra került sor. Itt dr. Bodnár Ferenc elvtárs munkásgyűlésen találkozott a HCM kommunistáival, gazdasági, társadalmi, tömegszervezeti aktivistáival. Mintegy másfél órás, nagy figyelemmel kísért, érdekfeszítő előadást tartott az időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről. e Egy napot szentelt a megyei pártbizottság első titkára a He- jőesabai Cement- és Mészművek megtekintésére, az itt dolgozó emberek élete megismerésére. A látogatás órái gyorsan peregtek: hasznos eszmecserék, találkozások zajlottak le, és a látogatás befejeztével dr. Bodnár Ferenc elvtárs így összegezte a tapasztalatokat, lapunk munkatársának: — Őszintén szólva — mondotta — nagyon kellemes benyomásokat szereztem. Miután egy napot eltöltöttünk a gyárkapun belül, személyesen meggyőződhettünk róla, hogy megyénknek ebben a jelentős üzemében a gazdasági vezetés és a pártszervezet helyes irányítása nyomán megszilárdult a munkafegyelem, mind gazdaságosabbá válik a termelés. Javulnak a gyár mutatói, és a kialakult jó szellem, az egység a biztosítékai, hogy a Hejőcsabai Cement- és Mészmű a következő feladatokat is sikerrel oldja meg. O. M. Fekele és feliéi* A z első látásra ellentétek, méghozzá micsoda ellentétek! Főtt is miattuk a fejünk eleget, sokaké talán ma is fő még. Hiszen ki mondaná a fehérre, hogy fekete, vagy a feketére, hogy fehér? Mi mégis együtt, mégis egyszerre akarjuk a kettőt? Nem csoda, ha akadtak kishitű kételkedők. Mert igaz, hogy volt időnk megszokni a dialektikus gondolkodást, s elég alkalmunk megtanulni, hogy eligazodjunk az élet vélt, vagy valóságos ellentmondásai között. De ugyancsak értenie kellett a dialektikát annak, ki most is azonnal tisztán látott, s meg tudta mondani: ez a fehér és ez a fekete nem kibékíthetetlen ellensége egymásnak. Látszólag teljesen ellentétes irányuk ellenére jól megférhetnek, sőt szervesen kiegészítik, segítik egymást a szocializmus viszonyai közötti Halaimat, felelősséget adtunk a gazdasági Vezetők kezébe. Kimondtuk, hogy erősíteni kell az egyszemélyi felelős vezetést. Az igazgatók dönthetnek sok mindenről, a korábbinál jóval nagyobb szavuk van annak meghatározásában: merre fejlődjék, hogyan gyarapodjék a gondjaikra bízott gyár, üzem. S hogy éljenek, pláne jól éljenek megszaporodott jogaikkal, anyagi érdekeiket is szorosan kötöttük a valóban elért, a társadalmi szinten is elismert eredményekhez. De nemcsak ezt mondtuk, és nemcsak ezt tettük. Mert nálunk — köztudott — nemcsak az igazgatók és a vezetők, hanem az egyszerű beosztottak, a szellemi és kétkezi dolgozók is számítanak. Számítunk tudásukra, lelkiismeretes, áldozatkész munkájukra, de nem feledkezünk meg róluk az osztozkodáskor sem. Tehát nem csupán a vezetést akarjuk erősíteni, vele együtt erősítenünk kell az üzemi demokráciát, növelnünk a dolgozók beleszólási jogát is. Mert ami a gyárban s a gyárral történik, nekik sem mindegy. Óhajnak szép — hallottuk a kétkedőktől. Nemes és felemelő. Csak éppen megvalósítani nem lesz egyszerű. Mert ugye, van némi ellentmondás a két követelmény közötti Persze, mi sem mondjuk, hogy itt nincs semmiféle ellentmondás. Még kevésbé állítjuk, hogy könnyű összeegyeztetni az erős kezű, az egyszemélyi felelősségen alapuló vezetést, s az üzemi demokráciát. De, és ezt már gyakorlati példák is bizonyítják, nem 5s hetetien. Mert az ellentét jórészt látszólagos, S igazi eredményt csak ott tudnak elérni, ahol a két tendencia békén megfér egymással. És megférheti Mindenekelőtt az érdekek azonossága miatti A vezető érdeke a több nyereség, s az ebből neki, személy szerint jutó nagyobb jövedelem. A dolgozóké? Kedvező munkafeltételek, jobb szociális juttatások, és főképp több bér, több részesedés. Noha szép számmal akadtak, kik attól féltek, hogy az új gazdasági mechanizmussal bevezetett nyereségérdekeltségi rendszer valamiféle gátlástalan egyéni pénzhajhászás szülője lesz, nem feledhetjük a lényeget. Hogy szocialista rendszerben élünk, és szocialista viszonyok között a nyereség közösségi fogalom. Mert nyereséget a legrátermettebb vesjetó sem érhet el egyedül. És a nyereségből mindenkinek jut, aki hozzájárul megszerzéséhez. A vezető tehát irányít, érvényesíti helyzetéből adódó szélesebb áttekintő képességét,; ösz- szehangolja beosztottjai munkáját. De nem lehet meg a dolgozók ötletei, javaslatai nélkül, nem élhet meg, ha nem szerzi meg valamennyiük egyetértő támogatását, lelkesedését. Alig két hónappal az új gazdasági mechanizmus bevezetése után már több kisebb-na- gyobb üzemben tapasztaltuk, hogy a vezetők alaposan felkészültek feladataikra. Több tervváltozatot készítettek, melyek közül mély, körültekintő elemzés után kiválasztották a szerintük legmegfelelőbbet. A terveket ismertették valamennyi dolgozóval. Vitatkoztak velük, mi jó, mi nem, mit lehetne jobban csinálni. Számos javaslat hangzott el. A dolgozók, különösen azok, akik szocialista brigádokba tömörültek, felajánlották, hogy megteszik, amit csak lehet, hogy törekednek a minőség javítására, az önköltség minél nagyobb mértékű csökkentésére, a tervek túlteljesítésére. F ekete és fehér? Nem. Nap mint nap bebizonyosodik, hogy az egyszemélyi felelős vezetésnek és az üzemi demokráciának együtt kell léteznie. Mert nem gyengítik, hanem erősítik egymást. Flanek Tibor Kártérítésre köteleztek három borsodi üzemet a Sajó vizének szennyezéséért Érdekes perben ítélkezett a Miskolci Járásbíróság. Az Északmagyaronszági Horgászegyesület, amelynek területéhez tartozik a Sajó is, kártérítési keresetet indított az Észaíkmagyarországi Vegyiművek, a Borsodi Vegyikombinát, valamint az ózdi Kohászati Üzemek ellen. A keresetben kártérítés megállapítását kér- j te azért, mert az üzemek olyan ipari szennyvizet engednek a folyóba, amely a halállomány kipusztítását okozta és okozza. A bíróság a szakértői vélemények figyelembevételével tényként rögzítette: az Ózdi Kohászati Üzemekből a folyóba érkező szennyvíz nagy mennyiségű revét, vasport, olajat, fenolt tartalmaz, amelyek a kényesebb halfajták pusztulását idézik elő. A Borsodi Vegyikombinát és az Északmagyarországi Vegyiműveik szennyvizének mérgező hatása oly nagy, hogy a halak tizenöt-húsz perc alatt elpusztulnak. A nagymértékű vízszennyeződés miatt a Sajón ma már csak néhány helyen, a tisztább vizű patakok, folyók beömlé- sénél maradt halászási, horgászás! lehetőség. Pedig a szakértői vélemények, valamint a szakirodalom szerint a Sajó korábban még az ország egyik legbővebb halfaunájával rendelkező folyója volt. Kedvező Megéri a vásár Nagy jelentőségű találmány megvásárlására köt szerződést az Ózdi Kohászati Üzemek. A találmány a kohók alsó részének hűtőberendezését módosítja, s teszi az eddiginél sokkal olcsóbbá. Egy-egy kohót általában négyévenként kell átépíteni, s a találmány bevezetése után az átépítés költsége minden kohónál X millió 300 ezer forinttal lesz kevesebb. Miután as új gazdasági mechanizmusban, más vállalatokhoz hasonlóan az ÓKÜ számára sem közömbösek az anyagi ráfordítások, a jövőben más, szintén nagyobb megtakarítást hozó. korszerű találmányok megvételével is számolnák. S bizonyára megéri majd, mert a bevezetett újítások és találmányok már 1967-ben 78 millió forint megtakarítást eredményezte-« az ÓKU-bezz, ívó és nevelő adottságai révén a közép-tiszai halállomány bölcsőjének nevezték. A bíróság a horgászegyesület keresetét alaposnak találta, s a három borsodi üzemet egy évi kár, 240 ezer forint megtérítésére kötelezte. Ez, az elévülési időt figyelembe véve, egyben azt is jelenti, hogy a horgászegj esület öt évre visszamenően érvényesítheti kárigényét, ezáltal a kártalanítás összege eléri az 1 millió 200 ezer forintot. A bíróság az ítélet indokolásában kidomborította: a jogszabályok az üzemeket, vállalatokat egyértelműen megfelelő szennyvíztisztító berendezések alkalmazására kötelezik, s a bírság fizetése nem ad mentesítést a kártérítési felelősség alól. Hat kémény a nyolc közül Ez évben koszul e! ri-tónn ** acélmű • épülő nyolc kémény. Hét és fél már sorakozik, az idén az utolsót is átadják, '•kyiiM 1 egymás tófáhan mellett Dr. Bodnár Ferenc elvtársjátoga'ása
