Észak-Magyarország, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-17 / 13. szám

áteerife, MffiS. jamasr ST ÉSZ A KM AGV ARORSXAff» 9 (7J/ Indulás előtt ’ 'ferraár 18-án kezdődik a mezőgazdaságban dolgozó fia­talok országos parlamentje. Már decemberben sor került a faelyi és a területi parlamentek­re, ahonnan az országos íóru ínon megyénket képviselő küldöttek kikerültek. 159 na­gyobb termelőszövetkezetben tartottak helyi, s tíz helyen szükségszerű volt egy olyan fórum létrehozása, amelyen a falun élő, a mezőgazdaság­ban dolgozó fiatalok is el­mondhatják problémáikat. A járási szintű tanácskozásokon — de a helyieken is — nem ewszer izgalmas vitákra ke­rült sor. Csak néhány számszerű Ugyanakkor még mindig ta­pasztalható a fiatalok iránti bizalmatlanság, a mezőgazda- sági szakemberek nem kielé­gítő megbecsülése, illetve az, hogy nem szakképzettségük­nek megfelelő munkakörben dolgoznak Hátrányosabb hely­zetben van falun dolgozó if­júságunk a szociális igények kielégítésében is. Sok helyen nincs helyiségük, ahol rendez­vényeiket és KISZ-gyűléseiket megtarthatnák. Igénylik a ha­vonta kifizethető, garantált bért is. A borsodi küldöttek indulás előtti tanácskozásán mindeze­ket a gondokat, problémakö­röket megbeszélték, megvitat­ták. S átvették a megbízóle­veleket is, amely életük első parlamenti ülésén való részvé­telre jogosította fel őket. A parlamentre elkíséri őket Bem László, a Miskolci városi Ta­nács V. B. mezőgazdasági osz­tályának munkatársa, Lipcsei Attila, a megyei tanács me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztályának helyettes vezető­je, Bene Vince, a megyei párt- bizottság mezőgazdasági osztá­lyának munkatársa és Demjén Ferenc, a megyei KlSZ-bizott- ság parasztitjúsági osztályá­nak felelőse. Lelkiismeretesen készültek a tanácskozásra. Ezt bizonyí­totta az indulás előtti meg­beszélés is. S az országos fó­rumon eredményes munkát kívánunk nekik. Csutorái! Annamária Foto; Szabados György Fia’al ; agrár sétaterét ankétia t‘r,I.Tif k ígékKezö ankét-í sorozat kezdődik el ma En-J csen. A KISZ megyei bízott-?; sága, a Magyar Agrár tudó-* mányi Egyesület Borsod me-* gyei szervezete és a járási cső-# portok a járási pártbizottsá-£ gokkal együttműködve, min-;* ! den járási székhelyen ankéto-* kon beszélik meg a fiatal ag-* rár szakemberek falusi életé- * nek és munkájának problé-í máit. Az ankétokon olyan fon- ? tos témákat vitatnak, meg* mint: mi a fiatal mezögazdá-* szók társadalmi, politikai fel-# adata a gazdasági munkán { kívül? Milyen legyen az egy-* máshoz és az idősebb szakem_* berekhez való viszonyuk? Mit* tehetnék a jobb gazdálkodás-# ért, a jövedelem fokozásáért,# a vállalati önállóság biztosító-* sáért az új gazdasági mecha-* nizmus sikerének biztosításé-* ért falvainkban ? # Az első ilyen ankétra ma,# I január 17-én délelőtt kerül* ! sor Encsen. Bevezető előadást l tart Jakab József, az Encsid I járási Tanács előadója. A já-f: rásban 50 fiatal, agrár szakem­ber dolgozik. Valamennyien# részt vesznek az ankéten-», ________________* , Ü zem fejlesztés az LKM-ben Bővítik a Lenin Kohászati Művek húzóművét. Az üzem bővítésére, fejlesztésére több mint százharminc millió forin­tot irányoztak elő. A bővítés során a szociális létesítménye­ken kívül új üzemcsarnokot építenek, amelybe korszerű* csiszoló- és hántológépeket,* valamint folyamatos hőkezelő' £ kemencét telepítenek. * Jk megbízólevelek átadása. ’leírási szintű p'arlarr/enteí." .17- én tizenhét fiatal indul Bor­sodból Budapestre, hogy részt vegyen az országos fórumon. Az előzetes megbeszélésen, amelyre a Borsod megyét képviselő mezőgazdasági fia­talokat összehívták, Demjén Ferenc, a megyei KÍSZ-bizott- e,ág parasztifjúsági osztályának felelőse tájékoztatta a küldöt­teket az előzetes megyei ta­pasztalatokról, ismertette azo­kat a gondokat, amelyek a he­lyi és a járási tanácskozáso­kon felvetődtek. Általában el­mondhatjuk, hogy időszerű és adat, hogy a tanácskozások időszerűségét, hasznosságát bizonyítsuk. Borsod megyé­ben ötezer fiatal vett részt a helyi tanácskozásokon, a já­rási szintűeken pedig 420. Ezenkívül több helyen a ta­nácsi és a termelőszövetkezeti vezetők is részt vettek a fia­talok fórumán. A járási parla­menteken 117 felszólalás hang­zott el: a fiatalok felkészültek rá, lényegretörően, reális problémákat feszegettek. Tény és való, hogy az utób­bi időben jelentős változások történték a mezőgazdaságban. Áthelyezik a Hangony palakot Az ózdi gyár új, fejlesztésre szánt területeinek felszabadí­tása végett szükség van az Óz- dot keresztülszelő Hangony patak egy jelentős szakaszá­nak áttelepítésére. Ez, a fej­lesztésre szánt terület ózd és Center község között találha­tó. Ezen a területen több új gyáregység létesítését is ter­vezik. Ennek a 2 kilométer hosszú és több száz méter széles terü­letnek pontosan a közepén ha­lad végig a Hangony patak. Az;“ áthelyezés ügyében most zaj-* lőtt le a tárgyalás a gyár, va-; ‘ lamint az Országos Vízügyi e Főigazgatóság és az Észak- £ magyarországi Vízügyi ígazga- s tóság illetékesei között. A ha-;J marosan megkötendő szerződés * értelmében a munkát még ez* évben megkezdik, és ha min- t den jól megy, a jövő év elejé-; < re be is fejeződik a Hangony.( patak áthelyezése. * Horváth Káinná® # j Map tó j Személyzeti munka ß ivatalos lapban szokatlanul érdekes és izgattam, olvasmány a kormány határozata — 1001/1968 — a személyzeti munka továbbfejlesztéséről. Hogyne lenne izgalmas a Magyar Közlönyben megjeleni dokumentum, hiszen emberekről szól, egyéniségükről, fel- készültségükről, az alkotó munkában való részvételükről,, egymáshoz való kapcsolatukról. Amit erről a témáról szólva mindenekelőtt nyugodt szívvel és örömmel leszögezhetünk:, egészséges közszellem uralkodik a további fejlődés minden feltételével. Az eredményeket ezen a téren is a párt elvileg megalapozott politikája ková­csolta ki, ennek köszönhető, hogy az állami, gazdasági vezető posztokra került dolgozók az elmúlt időszak nehéz, bonyolult körülményei között megálltéit helyüket. Többségülc politikai­lag szilárd, állhatatosan dolgozik a szocializmus építésének sikeréért, államhatalmunk erősítéséért Nagyobb részük a munka melletti tanulással megszerezte a munkakörhöz szük­séges műveltséget, jelentősen gyarapodott vezető készségük. Mindezzel az állami személyzeti munka elősegítette politikai, társadalmi és gazdasági eredményeinket. Az állami és gazda­sági vezetők összességükben alkalmasak az előttünk álló feladatok végrehajtására. Mivel ezek a gazdasági mechaniz­mus új rendjében nem kicsik, és a siker sok tekintetben — erőteljesebben, mint annak előtte — két-háromszázezer veze­tőn múlik, vált szükségessé a személyzeti munka tovább­fejlesztése, a legidőszerűbb követelmények összegezése. Ezek a követelmények nem tartalmaznak új elveket, de egyik-másikra erős hangsúlyt, teszünk. Különösen fontos, hogy a vezető munkakörök betöltésénél a politikai és szak­mai vezetökészség szoros egységet alkosson. Zavarólag hat­nak az olyan viták, amelyek az egyik vagy a. másik elsőbb­sége mellett kardoskodnak. A lényeg abban rejlik, hogy sem az egyik, sem a másik nélkül nem tölthet be valaki vezető posztot. Ezeknek az igényeknek az érvényesítése eleve kizárja azokat a visszataszító jelenségeket, amelyek ellen nem szű­nünk meg küzdeni, mint a nepotizmus, a különféle elvtelen elkötelezettségek. Évekkel ezelőtt éppen a miskolci színház­ban mutatták be Mészöly Miklós: Ablakmosók című darab­ját, amelyet azért utasítottunk cl, mert végső soron azi bizonyította, hogy minden haialom — annak osztálytarlal» mától és jellegétől függetlenül —■ demoralizál. Senkinek sincs joga hozzá, hogy magatartásával ilyen és hasonló ítéleteket sugalmazzon és alakítson ki. Hogy ez a magatartás még előfordul? — Kétségtelenül! Valamiféle paradicsomi állapotot képzel el az, aki úgy véli, hogy a mi rendünkben ilyesmi nem fordulhat elő. A baj akkor kezdődnék, ha meg­szűnnénk harcolni az ilyen jelenségek ellen. Egészséges sze­mélyzeti munkával sokat tehetünk azért, hogy a beteg néze­tek és jelenségek mind szűkebb körre zsugorodjanak összeg és kártevésük megszűnjék. „A vezető munkája megítélésének egyik fő mérője az, hogy tud-e megfelelő utánpótlást, fiatal vezetőket nevelni” — hangsúlyozza a kormányhatározat. Nem kevesebbről van itt szó, mint felelősséget érezni a ma mellett a holnapért is. Az ebben a vonatkozásban tapasztalható elzárkózást, szűk­látókörűséget, merevséget még sok helyütt fel kell oldaná Nem az a gond, hogy a tehetséges fiatalok áltálában nem törhetnek előre, nem juthatnak vezető poszthoz, a szárny­próbálgatás után nem repülhetnek, hanem arról, hogy bizo­nyos helyeken bizonyos vezetők túlzott aggályoskodása, vagy éppen szubjektivitása miatt tehetséges, rátermett fiatalok megrekednek, s emiatt könnyen zátonyra is futnak. Tehát nem az egymást váltó nemzedékek folyton-folyvást ismét­lődő összeütközéséről van szó! Ez az elmélet merőben idegen tőlünk, hanem hibás magatartásról, amely a közügyeknek többet használható fiatalok érvényesülését gátolja. Az igazi vezető egyébként munkamódszereinek felfrissít lésével, korszerű érdeklődésével, idejének s erejének okos beosztásával és a rábízott erők szocialista humanizmustól fűtött kezelésével mindig fiatal marad. S még egy fontos tulajdonságával: önmaga szakadatlan képzésével, fejlesz­tésével, a szervezett oktatásban való részvétéi melleti külö­nös hangsúlyt téve a tanulás iránti belső igényre, a bennünk szunnyadó energiák, teljesebb kibontásának szenvedélyértl Korunkban és a gazdasági irányítás új mechanizmusában mindez jelentős szerepet játszik egy vezető megméretésében/ Sárközi Andoy Wmj Ilii mm utcáról Tiszai pályaudvar. Heggel kilenc óra. A hangosbeszélő t onatok indulását, érkezését harsogja. A pénztárak előtt hosszú sorok, mini mindig. A csarnok jobb oldalán, az ital- pénztár előtt egyetlen, fogyni nem akaró sor kígyózik, mint mindig. A kultúrváróterem KSŰÍOlt. Mióta hideg van, minden i-eggel itt gyülekeznek a bor­sodi. vagy ha úgy tetszik, a miskolci „csövesek”. Lányok is vannak közöttük, szintén munkanélküliek, vagy lógó diákok. A „csövesek” egyik vezére F. Ferenc. A véletlen hozott Össze vele. ipari tanulókkal beszélgettem éppen, amikor a jóképű és jól megtermett ve­zér, hogy bizonyítsa: még az újságíróval is hajlandó heccet csinálni — beleszólt a témá­ba. — Nem Ipart tanulók ezek 5— mutatott beszélgető partne­reimre. —- Csavargók, mind, mint én. A fiú őszinte hanghordozá­sa megfogott y* Szóval maga csavargó? — Mi más lehetnék, ha aincs munkám. *— Miért nincs? — Hát az hosszú ügy. — Sohasem dolgozott? — Dehogynem! Több bolyén. Mint kelleti voisaí Ha látná a munkakönyvem, olyan, mint egy íelefonkönyv. Öjabb jó pont az újsütetű beszélgető partner javára. Eb­ben a telefonkönyv-hasonlat- ban a jópofaságon túl valami természetes, a mai fiatalokra esetenként jellemző önkritikus árnyalatot éreztem. Bár még mindig az volt a véleményem: ez a srác ugrat engem, hogy távozásom után a heccre min­dig kész galeri céltáblája le­gyek. Taktikáztam. — Érdekes, amit mond, tet­szik a stílusa is, szívesen vi­tatkoznék magával a munká­ról, sz életről, a fiatalokról, de lássa be, ez a hely nem alkal­mas rá. Hanem, tudja mit: holnap délelőtt jöjjön be * szerkesztőségbe, és ott folytat­juk a diskurzust. Ügy látom, ideje van bőven ... A fiú kérte a nevem és a cí­mem. — Délelőtt pontosan fél tíz­kor ott leszek. Azt hittem: F. Ferencet so­hasem látom többé. Meglepett. amikor hasonló korú társával együtt kereset! a titkárságon. Leültettem, maid kávéval kínáltam őket. F. Ferenc magával hozta mun­kakönyvét is. A munkaokmány valóban te­lefonkönyvhöz hasonlít. Át­néztem. Tulajdonosa 4S6S. ■ december 2-a óta nyolcszor CD változta­tott munkahelyet. Legutolsó bejegyzése 1967. novemberé­ben kelt; a fiú ekkor lépett ki a hőerőműtől. Fizetése 1400 forint volt. 5jCsavargó wag-yefh“ Rövid számítás: átlagban öt hónapot töltött egy-egy he­lyen. — Mi volt a baj? — Keveset fizettek. Az épí­tőiparban hideg volt, a bányá­ban nem bírtam a melót, a vasútnál 24 óráztam, a kórház­ban, mint műtős havi 900-at kerestem, ® vegyikombináloí nem szerettem. — A hőerőműben nem fizet­tek rosszul. — Igen, de messze volt. Több műszak, szórakozás semmi. Nem tudom elviselni, ha a ha­verjaim szórakoznak, nekem meg melóznom kell. — Több mint két hónapja nincs állása. — Mindennap azzal jövök el hazulról, hogy keresek vala­mit, de eddig még nem sike­rült. — Hol lakik? — Puínok mellett — Mindennap bejön? — Természetesen. A reggeli vonattal jövök, az estivel me­gyek. Mintha dolgoznék. Szóm- baton a délutáni vonattal uta­son» basa» mert sz így illik, — Szülei? — Apám mozdonyvezető egy bányában, anyám szakácsnő. Zűröznek otthon. Este mindig az a kérdés: van-e már állás? — Hosszú és mostanában hi­deg a nap Miskolcon. Hogyan telik az idő? — Az állomáson találko­zunk. összedobunk néhány fo­rintot, iszunk egyet, maid el­megyünk moziba. Jó találmány ez a délelőtti mozi. Vannak lányok is, néha „bedobjuk” magunkat. Persze csak akkor, ha a lánynak van kéglije. — Hol étkeznek? — Hozunk hazulról. Meg aztán mi összetartó gyerekek vagyunk. Igazi csavargó gye­rekek. Vannak köztünk olya­nok is, akik éppen melóznak, ők hoznak „elfekvő” ebéd­jegyeket. — Nem űnják magukat? — Elég sokan vagyunk hoz­zá, hogv mindig akadjon vala­mi jó ötlet „Pénzünk mindig akad“ A szülőkre gondolok mind­untalan, az apára, aki moz­donyvezető és az anyára, aki szakácsnő. — Mennyit keresnek az öre­gek? — Az apám 2500-at, az anyám 1400-at. — Kap pénzt hazulról? — Tíz-húsz forintot. Vasár­nap harmincat. Néha beszál­lunk egv-cey alkalmi munká­ba. A múltkor bútort szállítót* tank öten. Kerestünk fejen­ként egy ötvenest. ■— A pénzzel mit csináltak? — Ittunk egyet.­— Bírja az italt? — Nem panaszkodható», A különmeló után megittam négy fél gint, hét pohár sört, négy deci forralt bort. Kutya bajom sem volt — A rendőrséggel volt már dolguk? — Mindössze egyszer vol­tunk a Rudas László utcai „gyerekszobában”, zsugáztunk, amikor igazoltattak. Bevittek bennünket, és csak annyit mondtak: gondolkodjunk. — Testvére van? — Nincs, egyedüli gyerek vagyok. — A házuk milyen ott, Fut­nék mellett? — Nagy, négyszobás. 170 ezer forintért építtettük. Olyan emeletesfonna.-— Mi a véleménye a világ­ról, a politikáról? — Csodálkozni fog. Érdekel a világ, a politika is. Sok cik­ket olvastam a gazdasági me­chanizmusról. Hallgatom a Szabad Európa Rádiót is. első­sorban a jó zene kedvéért, de a szövegből is ragad rám va­lami. — Például? — Hogy nálunk keveset ke­res a munkás. — Maga biztos ebben? — Saját bőrömön tapasztal­tam. — Arra nem gondolt, hogy aki állandóan óira kezdi, s öt- hóeaponkéni változtatja bo­lyét, az nemigen léphet előre a fizetési ranglétrán? Vélemé­nyem szerint, ha a hőerőmű­nél marad, lehetséges, hogy már 1500 forint lenne a fize-> tése. —- Lehetséges. 11 „A j&to mast még; nem érdekel“ — Mik a tervei? Mire gon­dol? — kérdezem F. Ferencet. — Magam sem tudom. A jö­vő nem nagyon érdekel. Csak a jelen. Legyen egy tízesem,- cigarettám, ennivalóm és egy kis pia. — A szülők példája nem lel­kesíti? — Prédikálnak. Apám azt mondta, tanuljam ki a hegesz­tő szakmát, pénzt is ad hozzá- Nem kedvelem a hegesztést — És maga mit akar? — Valami jó állásban, ahol sokat keresnék, és sok a fiatol, ott talán megragadnék. Van egv kislány, komoly. Nem sze­reti, hogy csavargók. — Szép az a kislány? — Nagyon szép, barna. Érte talán teszek valamit. Nem tudna egv állást ajánlani? — Csak segédmunkát. S ezzel kezünkbe vettük az Északmagyarország néhány számát, a negyedik oldalra' lapoztunk, oda, . ahol feltűnő betűkkel dolgozókat keresnek. Megjelöltünk néhány címet. S most várom, hogv F. Ferenc jelentkezzék. M^rtoérte. hogy­ha állást talál, felkeres. STárMsay Las« ’>’#* - >

Next

/
Oldalképek
Tartalom