Észak-Magyarország, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-10 / 292. szám

4 ESÍARMAG* AROtteEACi Vasárnap, 136", december t®. Hozzászólás három tételben ÓKUI I* K I, II .% Hl C1ROKSEPRÖ ÉS ESZTÉTIKUM Mji, vasárnap délelőtt ismét jelentkeznek a televízió képernyőjén a bábjátékos gye­rekek. Felnőttek és gyermekek ülnek va­sárnapról vasárnapra érdeklődéssel a készü­lékek elé, hogy végignézzék az ország leg­különbözőbb részeiből jött bábjátékos gyer­mekcsoportok emlékezetes élményt és sok tanulságot adó seregszemléjét. Mennyi ötlet, mennyi leleményesség, mennyi művészi megjelenítő erő, dramaturgiai készség van egy-egy párperces jelenet mögött! A gyermeki fantázia és teremtő erő a so­mogyi hajdani fazekasok érdekes formájú cserépedényeiben vélte felfedezni azokat a figurákat, amelyek megjelenítendő meséjük alakjait fedik, más gyermekek a megfelelő módon összekötött cirokseprőt „humanizál­ták”. ruházták fel emberi vonásokkal, volt csoport, amelyikben a lopótök alakja ins­pirálta a gyerekeket mesealak életre keltésé­re. De megelevenedett a kiürült mosószeres műanyagpalack, a fakanál, és még sok min­den, ami a gyerekek kezeügyébe került, s ami csak fantáziájukat- felgyújthatta. Is­mert és kevéssé ismert mesejátékok pereg­nek a képernyőn a gyermekbábosok orszá­gos fesztiváljának előadásain. A kiváló szak­emberekből álló zsűri nem fukarkodik a megérdemelt elismeréssel, a képernyők előtt meg százezrek nézik tisztelettel kevert cso­dálkozással a gyerekek produkcióit. A bábjátszás országos mozgalom (mégha Borsodban alig-alig találkozunk is kezde­ményezésekkel), , a népművelés elidegenít­hetetlen része, a tömegművészetek népes családjának külön is értékes tagja, mert százezreket aktivizál nézőként és játékos­ként egyaránt, mert fogékony gyermekeket kapcsol a művészethez, mert serkenti fan­táziájukat, játékok tervezésére, azokban va­ló közreműködésre és természetesen azok élvezetére sarkallja őket. A televízió bábfesz­tiválja fényes bizonyíték rá, hogy jó irányí­tással gyermekek százait, ezreit lehet felso­rakoztatni a művészi szép megteremtésére, művelésére. Bizonyítja, hogy határtalan a képzelő- és alkotóerő, amely lelket önt a seprűbe, emberi tulajdonságokkal ruházza fel a cserépedényt, hogy azok az emberi hu­mánumot hirdessék, szépségét, élvezetet nyújtsanak. sáron. Hat fillérért árulták, de kis alku után négyért is ideadták. Az akkor olvasott viccek egy részével ebben az új Minerva Színe-javában is találkozhat a nyájas olvasó. Mintegy másfélszáz ócska viccecske sorako­zik a legvegyesebb sorban, láthatóan min­denféle szerkesztési koncepció nélkül. Ki­kapós feleség, szobalány és az úr viszonya, tüzerfőhadnagy és a vigéc felesége, a házas­ságközvetítő. a kitartott szerető, az anyós, az első világháborús baka, a bolondok háza stb. jelentik a viccek döntő többségének témáit. Vajon milyen társadalmi szükséglet indo­kulta most ennek a gyűjíeményecskének százezer példányos kiadását? A fiatalabb generációból tud-e valaki derülni ezeken a lomtári ócskaságokon? A kortárs meg masra is emlékszik a régi Pestből. (A viccek egyéb­ként éppen úgy kapcsolódhatnak Mátészal­kához is.) Csaknem teljes egészében hiány­zik viszont a gyűjteményből az antifasiszta humor. Pedig a felszabadulás előtti Pestre az volt a jellemző. Forogtak közszájon anyósviccek, élcelődtünk a skótokról, kun­cogva mesélték társaságokban a pikáns, sőt trágár adomákat, de a legszellemesebb, a legjobban terjedő, a leghatásosabb az a gyil­kosán éles es nagyon veszélyes tréfálkozás volt, amellyel a haladásra, a felszabadultabb életre vágyó pesti lakos a horthysta állam vezetést tette szinte percről percre nevetsé­gessé. A régi Pest humorából ezt érdeme­sebb lenne összegyűjtve, olcsó népszerű ki­adásban közzétenni. Nem túlzás MASFÉLSZAZ ÓCSKA ÉLC A Minerva könyvek értékes sorozata olcsó áron juttatja el a legkülönbözőbb ismere­teket az érdeklődő olvasók tízezreihez. Az idei könyvnapon indult zsebkönyv-soroza- tát a korszerű írásos ismeretterjesztés nagy­szerű példájaként emlegetjük. E nagyon ér­tékes sorozat melleit van a Minervának egy füzetsorozaia is, a Színe-Java. Ebben a sorban jelent meg a közelmúltban egy kézi­munka tanácsokat adó kiadvány, két főzési útmutató, amit a háziasszonyok bizonyára örömmel fogadnak. A közeljövőben egy to­vábbi receptkönyv, egy kézimunka-füzet, meg egy háztartási tanácsadó következik Közben azonban napvilágot látott a többi­től jellegében messze elütő kiadvány: Régi pesti viccek. Százezer, azaz egyszázezer pél­dányban. A címlapon egy girardlkalapos. pepita nadrágos század eleji ficsur mutogat valami könyvet egy tomürös, pávatollal éke­sített delnőnek. A füzetet bizonyos Plaususz állította össze. A magyar anekdotakincs színe-javat mar több alkalommal összegyűjtötték, jól szer­kesztett, vaskos kötetek őrzik a hajdani él- ccket, tréfákat. Füzetbe gyűjtött, még csak nem is vitatható értékű, főleg pikantériára épített viccekkel utoljára a harmincas évek elején találkoztam egy vidéki kirakodóvá­KISKAPU ÉS BORÍTÉK Baráti találkozóra invitálták az egyik középiskola sok száz tanulójának szüleit A szándék nemes. Találkozzanak a szülők és a nevelők, hallgassák meg az egyik tanár időszerű előadását, beszélgessenek aktuális kérdésekről, közös gondjukat, a gyermek tanulását, haladását sokoldalúan beszéljék meg a gátlásokat feloldó, a közvetlenséget segítő fehér asztal mellett. Ugyanis a talál­kozót a rideg tanterem helyett egyik étte­rembe hívták össze. Ez ellen ugyancsak nem lehet kifogást emelni, hiszen ott ki-ki fizeti a maga csekélyke fogyasztását. Italozás, na­gyobb mérvű fogyasztás eleve kizárt ilyen alkalmakkor. A meghívó mellé egy aprócs­ka üzenet járult még: a találkozó költsé­geire a kedves szülő juttasson el az iskolá­hoz tíz forintot borítékban. A tíz forint kérése a költségekre már ele­ve kérdőjelet szül, mert a vendéglőkben a fogyasztást ilyen alkalmakkor sem kollek­tive szokták rendezni, ha meg valami frissí­tőt, vagy süteményt rendeltek esetleg előre, akkor miért kell a pénzt borítékba küldeni? Több szülő töprengett ezen. Több szülő tette szóvá. Több szülő találgatta, vajon mit céloz a boríték. Es minő érdekes; az egymástól független, egymást nem ismerő szülök azonos következtetésre jutottak: te­kintettel arra. hogv a szülök anyagi megter­helést, a szülői munkaközösség közbeikta- •úsával folyó, vagy anélkül foganatosított bárminemű pénzfelajánlás egyenes kérését többrendbeli miniszteri és egyéb határozat nemcsak ellenzi, hanem kereken tiltja, még akkor is, ha az esetlegesen befolyó összeget bármilyen nemes célra kívánják fordítani, hát megszületett a nagykapu mellett a kis­kapu. A költségmegtérítés tíz forint, de azért jó borítékban küldeni, mert így nem kell a szülőnek szégyellnie magát a tilalom áthágása miatt. Szeretnénk hinni, hogy a szülők következ­tetése téves, az egesz tízforintos boríték, vagy borítékos tíz forint kérés félreértésen alapult, és egyetlenegy iskolai, vagy szülői munkaközösségi vezetőnek sem jut eszébe, hogy az anyagi megterheléseket nagyon he­lyesen tiltó rendelkezések megkerülésére a kiskapukhoz vezető görbe utakat keresse. Benedek Miklós a tapaszta­latok iga­zolják, hogy Ózd kulturális ; élete a közelmúlt hónapokban szakmai berkekben az orszá­gos érdeklődés homlokterébe került. Ennek az az előzmé­nye, hogy fél évvel ezelőtt az Ózdi üzemi-városi pártbizott­ság kezdeményezésére és irá- ! nyitó közreműködésével — él­ve a 4/1965-ös MM rendelet adta lehetőséggel — egyesítet- | ték az ózdi népművelési intéz- ■ menyeket. Mint ahogy a nép­művelők mondani szokták, ez­által közös kalapba kerültek a | különböző szervek — Ózdon elsősorban a kohászati üze- j mek és szakszervezeti blzott- | sága, valamint a tanács — ál- ! tál népművelési célokra fordí- I tott anyagi eszközök. Ezzel ! együtt több lehetőség adódott I a személyi feltételek biztosító- ! sára és friss, új koncepciók megvalósításéra. Ennek ta­pasztalhattuk legutóbb egyik markáns megnyilatkozását. Az év végén megyénk vaia- | mennyi szakszervezeti művelő- | dési intézményében sor került a társadalmi vezetőség újjá- j választására. így Ózdon is, csakhogy némi változtatással, továbbfejlesztve az eddigi gya­korlatot. Az eddigi szokás sze­rint a társadalmi vezetőség megválasztása a meghívott ak- I tívák, a művelődés pártolói­nak jelenlétében zajlott. iM(*st egy lényeges ponton változtat­tak: az üzemek, a különböző szervek és intézmények kollek- ! tívái küldötteket választottak j és delegáltak a — szokatlan a i fülnek az új fogalom — kul- j turális közgyűlésbe. A választások eredménye- j ként 200 küldött jött össze, és j beszélgetett szinte egy teljes ! nap a város kulturális helyze- ; téról. Érdemes hangsúlyozni, hogy egész nap kitartottak an­nak ellenére, hogy otthon ját­szott a hazai futballcsapat. S ez Ózdon nagy teljesítmény. A részvevőkre érzékelhetően át­ragadt az a felelősségérzet, a művelődésügy szenvedélyes szolgálata és szeretete. amely | a beszámolóból és a felszóla- | lásokból egyaránt áradt. Huszonegy felszólaló kapott szót a közgyűlésen. Valamrnv- ! nyien • érdemleges, egvikük- másikuk igen jelentős gondo­latot fejtett ki. Megkapó volt. ' ahogy a műkedvelő művészeti csoportok tagjai jóértelmű el­fogultsággal szóltuk csoportjuk i érdekeiért. Követésre méltó ; példa, hogy a gyakorlott nép- 1 művelők mellett imponáló hozzáértéssel közeledtek a mű­velődés kérdéseihez a gyár mérnökei, technikusai és a vá- 1 rosi főorvos egyaránt Teljes- j ségében egyet lehet érteni dr. Benyó Tibor főmérnöknek a múlt évekről adott véleményé­vel, ugyanúgy a Jövőt körvo­nalazó megajánlásaival, ame-j lyeket a kohászat nevében tett ! \ vál'a’at “SI sítette maradéktalanul kötele­zettségeit a kulturális ás kom­munális beruházás terén. Egy­ket éve azonban rákapcsoltak. Az Ózdi Kohászati Üzemek re­konstrukciós folyamaton megy át, a városkép szintén hasonló jelekről árulkodik, és úgy tű­nik, hogy a népművelés is együtt kiván haladni e folya­matokkal. Jó. hogy ezt elvár­ja és kézzelfoghatóan támo­gatja a gazdasági vezetés. Ez fontos forrása a további ered­ményeknek. Az Ózdi Kohásza­ti Üzemek ma igen jó, gondos mecénása és gazdája a helyi népművelésnek. így kerülhet sor többek között a Liszt Fe­renc Művelődési Ház rekonst­rukciójára és bővítésére, mely­re távlatban több millió forin­tot fordít a vállalat. Balikó Mihálynak, a durva- hengermű üzemvezetőjének nemcsak azért volt nagy sike­re a küldöttközgyűlésen, mert fordulatoson, szellemesen for­málta gondolatait, hanem azért is, mert lényeges problémákra hívta fel a figyelmet. Többek között arra, hogy az önzetlen­ség változatlanul fontos jel­lemzője kell, hogy legyen a népművelés valamennyi mun­kásának és a műkedvelő mű­vészeti . csoportok tagjainak. Igaza van, amikor a különféle társadalmi munka erkölcsi ér­tékének különbözőségét hang­súlyozta. Kétségtelenül más az a társadalmi munka, ha vala­ki a munkáján túl, ellenszol­gáltatás nélkül, nehéz fizikai munkát vállal, avagy szellemi terméket állít elő a közösség javára, és más, ha valaki sa­ját kedvtelésére is például a fúvószenekar tagja, avagy né­pi táncos. Nyilvánvalóan igaza van ab­ban Nékán Istvánnak, Török Sándornak, Csépányi Piroská­nak, hogy' a munkahelyi veze­tő megértő támogatására szük­sége van a műkedvelő csoport tagjának. Segítő szándékkal meg lehet oldani a még oly nehéz problémákat is. Kétség­telenül adódhat alkalom, ami­kor elkerülhetetlen, hogy a társadalmi munkás népműve­lőt, a színjátszót müszakcse- rével és más törvényes kere­tek között lehetséges eszközök­kel segítse a munkahelyi ve­zető. Erre szükség van az új mechanizmusban is. Valaki öniróniával használta a ta­nácskozáson a „durva lelkű műszaki vezető” fordulatot. Bizonyos, hogy ez nem jellem­ző Ózdon. Mindemellett akad­nak gazdasági vezetők — nem a csúcsokon —, akik nem sze­retettel és megértéssel segíte­nek az említett esetekben, ha­nem azt nézik először, hogy mit nem lehet megoldani. Iltbíi azonban *ldaSs* adódhat. Helytelen például az a szemlélet, ha a műkedvelő csoport tagja azzal érvel, hogy 6 feláldozza a szabad idejét, áldozatot hoz másokért, mert ő énekkari tag. avagy színjátszó. Ez így nem igaz, hiszen ilyen esetekben a sza­bad Idő hasznos és kellemes eltöltéséről van sző, szolgál­ván közösségi és egyéni erdő­ket egyaránt. A proíiszelleis. és a primádonnáskodó maga­tartás olyan kispolgári örök­ség, amely ellen akkor is ha­tározottan fel kell lépni, ha csupán elvétve jelentkezik. S azt is bátran el kell fogadni, hogy a népművelési tevékeny­ségnek nemcsak az a célja, hogy jól működjenek a mű­kedvelő csoportok, nem is el­sődleges célja, hanem — mint például dr. Schmoll János fő­orvos és mások is megfogal­mazták a vitában — a kultúra iránti igény felébresztése tö­megméretekben. Jó volt ta- pásztalni, hogy a tanácskozá­son vissza-visszatérő gondola­tok voltak: „a kulturált em­bernek kiegyensúlyozottabb, tartalmasabb az élete”, „a kul­turált emberrel könnyebb dol­goznia vezetőnek, munkatárs­nak egyaránt”. A város lakos­ságának jelentős részében azonban még nem ébredt fel ez az igény — summázták a vitában. A feladat tehát nem könnyű. Említettük, hogy az ózdi népművelés iránt megnőtt az érdeklődés. Ózd divatba jött a szakmában. Ez jó is, de rossz is lehet. Jó, mert korszerű, eredményes munkára sarkall, rossz is lehet, amennyiben a jó szándék ellenére az ered­mény erőltetett, esetleg lát­ványos megmutatására szorít. A mai kép világos: olyan kí­sérlet körvonalai rajzolódnak ki, amely sok haszonnal ke­csegtet a város lakosságának nevelésében, de az egész or­szág népművelési gyakorlata számára is jó példát és tapasz­talatot adhat Mindez nagy fe­lelősséget ró elsősorban a he­lyi népművelőkre és irányítók­ra S<A t;jnu'sá<’íi “ di kulturális közgyűlésnek. A részvevők bizonyára sokáig töprengenek még az elhang­zottakon. A vita tartalmán túl, maradandó élmény és ta­nulság az ózdi kulturális köz­gyűlés aiapos előkészítése és a választott forma. Ezáltal újból egy megvalósult példa erejé­vel nyugtázhattuk: a szocia­lista demokratizmus fejleszté­se jó befektetés. Valaki József Attilát idézte a gyűlésen: „S a hozzáértő, dolgozó / nép okos gyülekezetében / hányni-vetnj meg száz bajunk”. Az alkalom nem volt méltatlan az idézet­hez. Nagy /oltón A1 d r i d g o A% utolsó árnyék Ez a hallatlanul izgalmas ri­portregény a második világhá­ború valamennyi jelentős z,*.]un végigvezeti az olvasói. Wolfe, a könyv főszereplője egy előkelő angol lap tulajdo­nosának fia, maga is újságíró, s az angol hadsereg tisztje. Sorsa, sőt megbízatása mindig olyan helyekre veti, aholjor- ró a talaj, ahol a legkemé­nyebb harcok dúlnak. Ott van ti spanyol polgárháborúban, as orosz—finn háború idején Finnországban, Norvégin hart, majd amikor a németek tá­madása elkezdődik, részt vesz a sivatagi harcokban, Görög­országban Űj-Guineában, sőt Sztáliné 'ban is jár. Tanúja tf francia partraszállásnak is. XjüanAaam kajtyt? Ta?A* m is, de ennél sokkal lényege­sebb hajtóerő az a mély, fér­fias szenvedély, amely kora kérdéseinek megismerésért és tapasztalataival párosulva, ál­lásfoglalásra készteti. Wolfe, ez a nyílt eszű, sokat tapasztalt, izig-vérig angol fia­talember sokoldalúan, objektív tárgyilagossággal nézi az ese­ményeket. Ez a nézőpont, amely puritán egyszerűséggel, szűkszavúan fejeződik ki a riportregényben, még in­kább alátámasztja annak iro­dalmi, sőt történelmi hiteles­ségét. Aldridgo könyve eszmeileg gazdag, művészi színvonalú írás, amely maradandó irodal­mi élményt nyűit az olvasó­nak•. (Zrínyi Katonai Kiadói Ténagy Sándor vorsei De szép! Mert ennyi volt csak: szereiéin Mert annyi sem volt, annyi se; Fenyőfák göndör angyalhaja­dé szép az ember bánata! Hétfő A csúnyán csikorgó műhelykaput felnyitja a hétfős virradat. Vas-állkapoccsal roppantó satuk már lesik: mibe harapjanak. 1 gombokat a kapctolójalom csillagoknak képzeli a szem; álmos még, hunyorgó; s a szorgalom Is tűnődő izmokban pihen. S egy gombnyomási csak egy pillan" Felkattan minden zsibbadás, szelíd - motorok röppennek, ébresztőéül: a közönybe olvasztott vasat. 5 a kéz, az ember kinyúló keze mintha már parancsot intene Színjátszók országos be m u ta tó sz ínp a da Igen kellemes meglepetés érte az ország rendszeresen és színvonalasan munkálkodó amatőr színjátszóit, irodalmi színpadait. A Népművelési In­tézet életre hívta a színjátszók országos bemutató színpadát.. ! Az intézet Corvin téri színház­termében azok számára kíván- ' nak fórumot biztosítani, akik eredményesen művelik a szín­játszást, s az irodalmi színpa­di mozgalmat A bemutató színpad nem állít műfaji, vagy format sorompókat. Az ország minden amatőr együttese esé­lyes, ha korszerű, követésre, vagy megvitatásra méltó elő­adást produkál. A megnyitó előadásra de- •ember U-én, hétfőn kerül -or, amikor is az országosan «mert tisza földvári Iroda Imi /.íripad (a debreceni oratóriu- ml bemutatókon a Görgős eké­vel szerepeltek kirobbanó si­kerrel) mutatja be műsorát, j Rákosi Gergely Az óriástök : című szatirikus művének dra­matizált változatát. A rende­ző Bucz Hunor. A Népművelési intézet azt i tervezi, hogy az. előadások másnapján szakmai inkátokat i bonyolítanak V A nagyszerű kezdeményezés első félévi műsora már meg is született. A tiszaföldvári irodalmi színpad bemutatko­zása után, februárban három modern egyfelvanásos kerül bemutatásra, áprilisban pedig Milne Alici mackója, május­ban három dokumentum- oratórium hangzik el a szín­játszók országos bemutató színpadán. A kezdeményezés igen je­lentősnek tekinthető. Irodalmi színpadjaink, színjátszó cso­portjaink nagyon nélkülözték azt a fórumot, azt a biztos fo­gódzót, amely a legmagasabb színtű szakmai bírálattal páré sül. Bízunk benne, hogv Bot' sód megye szín’*'utói és iro­dalmi színpada! igényesebb produkcióikkal ..startolnak’* majd egy-egy bemutatási le­hetőséi; megszerzéséért. A me­gyei színjátszó és Írót almi színpadi szakbizottság kiílön- segiti'.éget nyújt azoknál az együtteseknek, amelyek a szín­játszók országos bemutató színpadán szeretnék műsoreb kát bemutatni. ÜK#

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom