Észak-Magyarország, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-17 / 298. szám
ftSÍAKMAGTARORSZAG Vásárnál», 196?. december 1? — ..———A— —— T amási Áron utolsó vadrózsája v annak az eleinek brutális tragédiái, amikor az ember tehetetlen szemlélővé válik és bele kell nyugodnia, hogy egyetlen pillanaton belül éppen akkor rabolják meg, midőn a legszebb ajándékot kapja. Ilyen megbénító brutális tragédia, amikor ifjú anya életével fizet gyermeke világrahozásáért. A gyermek életben marad, sőt, egészségesen fel is nő, de sohasem ismerheti meg az édesanyai dédelgetést. Hasonló, és sorrendben második ilyen brutális tragédiának nevezném azt, amikor az alkotó belehal alkotásába, amikor megszüli ugyan' a művet, de nem dédelgetheti, nem javítgathatja, nem érheti meg a mű életét. Sok ilyen műről tudunk. Az irodalomban leginkább. Kapásból említek néhányat a magyar „pennás emberek” sorából. Csokonait a lélek halhatatlanságáról szóló versciklus „ölte” meg. A „Bánk bán” örökre elnémította Katona Józsefet. Ady „A halottak élén” menetelt be a végleges halhatatlanságba. Kuncz Aladár meg — Tamási Aron szavai szerint — „meglepetésszerűen maga fölé ugrott és démoni erővel a saját sírjára felütötte keresztnek a Fekete kolostort”. És sorolhatnék más nemzetiségű példákat is, az írók mellett színészeket, akik a színpadon szerepüket „túl hűen” játszva haltak meg, és szobrászokat akik összeestek műveik előtt, meg festőket, akik vásznukra kenték a halált és többé nem tudtak vele megbirkózni. Az imént idézett Tamási Áron, aki maga is csodálta az életnek ilyen tragédiáit, szinte önmagára csodálkozva rímelt vissza a müvekben megült halotti torokra, hiszen úgy halt meg jó másfél évvel ezelőtt, hogy Ábellel még egyszer végigszáguld ózta tta a megtett utat, ki a rengetegből, be az országba, át Amerikába, onnan vissza, majd mint Jégtörő Mátyás szinte egy távoli csillagról szemlélte a megöregedett Ábelt, miként vonakodik „átmenni a túlvilágba”. Nem ment át, persze, hogy nem ment át, hiszen Ábel sohasem hitt a túlvilágban, hanem ra- fináltan elszökött valahová és az útra letette a Vadrózsa ágát, rajta egy hirtelen-nyílott bódító virággal, hogy azt szagolgassuk, ahelyett, hogy őt keresnénk. 1965-ben, karácsony és újév ünnepe közt már haldoklott „Ábel”, ott állt a „túlvilág” küszöbén, de gondolt egyet, kieszelt egy góbés csalafintaságot és azért se ment be. Előszólította kedves madarát, Ágota nénit, a feleségét és diktálni kezdte neki a Vadrózsa ágát Egyik nap diktált, másik nap javított így ment ez öt hónapon át 1966. május 24-én még felvonultatta az élő és holt írótársakat, incselkedett velük, s azt mondta Ágota néninek, hogy: na, majd holnap kijavítjuk. Ezzel cselezte ki őket legjobban, ezzel nyert egérutat, mert dehogyis akart ó változtatni a kortársakról festett incselkedő képen. Ügy hagyta itt őket, amilyenek voltak, egy-egy őszinte jelzővel, szóval bök- dösve meg valahányat, hiszen akkor már távozni készült ég sejtette, hogy a cimborák hoppon maradnak. Meg is halt másfél nap múlva, május 26-án, napfényben, koradélután, de az Is lehet, hogy a hócsúcsos hargitai rengetegbe szökött vissza, s onnan fog újra meg újra előbukkanni, hogy bejárja az országot, derűt fakasztva és szellemi erőt hintve mindenütt, amerre, immár csak könyvek alakjában elhalad. A Vadrózsa ága nem csak azért különös mű, írás, könyv, mert szerzője orvosait is megviccelve, ezzel űzte el a halált, s nyert előtte öt hónapig tartó, alkotásban meggazdagított időt, hanem azért is, mert ebben N világítanak legszikrázóbban Tamási Áron életének, szülőföldjének, egész népi ihletésű prózai költészetének havas csúcsai, ebben énekelnek, meg repülnek legszebben és leggyorsabban a völgyek madarai. Mintha érezte volna: nincs már sok idő. A madarak többsége júniustól kezdve1 csali rikácsol, nem énekel szépen, május végéig kell megszólaltatni és felröpíteni valamennyit, hiszen egyetlen csapatban még sohasem énekeltek és sohasem repültek. így válik a Vadrózsa ága egyetlen zengő kórussá, megidézve minden hangot, és így válik benne minden sebesröptüvé, nemcsak a madarak, hanem az idő és az ember is. em vitás: Tamási Áron utolsó írásának kozmikus sebességét már a szorító, feszítő, taszító halál adta meg, hiszen alig 120 oldalnyi terjedelemben — ennyit diktált öt hónap alatt — kellett be- száguldani, s egyben összefoglalni a megtett utat. Diktálni akart ő tovább is, de alighanem belefáradt. Azt a kis erőt és maréknyi életet, amit a haláltól elcsent, nagyon is gazdaságosan használta fel, hiszen haldokló ember talán még sohasem írt olyan remekművet, mint ő. Egész életében azt írta, arról regélt, ami van. Nein jövendölt és nem mesélt. Saját koráról beszélt mindig, azt a valóságot ragadta meg, amibe szélesen látó tekintete belebotlott És a legfontosabb, amit meg kellene tanulni tőle éppen ez: író, ne mesélj és ne jósolgass. A van-rúl énekelj, saját korod valóságát ábrázold műveidben. Tamási Áron ezt tette, amíg élt. Ezt elemezni azonban e kurta írásnál bővebb feladat lenne. Talán elvégzi egyszer valaki ezt a munkát is. Amikor a Vadrózsa ágát írta, lényegében már nem élt. Elszakadt mindentől, csak diktálásra futotta erejéből. És akkor kezdett beszélni arról, ami volt, a régi, megejtően szép nyelvi tisztasággal, tömör székelyes zengéssel foglalva össze a múltat. Ebből a «oít-ból is el akart ő jutni a naivba, a mába, érezni lehet ezt a 120 oldalnyi művön, el Is jutott a harmincas évek elejéig, de mivel a halhatatlanság havasait rég elhagyta és Budapesten vándorolt, gondolt egyet és hátára fordult. — Minek meséljek — mondta. — A többit úgyis tudjátok. Talán jobban tudjátok, mint én ... művet, melynek szülésébe belehalt — hogy a halála se legyen tartalmatlan és Ingyenes — a Szépirodalmi Könyvkiadó Illés Endre szomorúságtól csillámló bevezetőjével most kiadta. Majdnem húszezer példányban jelent meg. Alighanem ez is kevés lesz, hiszen Ábel sokszor bejárta már ezt az országot és Tamási Áront húszezernél soklcal többen szeretik nálunk. És ilyen könyvet, amely a- szó valóságos élteimében öt hónappal hosszabbította meg egy író életét, hogy azután diadalmasan, májusi mámorban, madárdalolással és madárröpü- léssel elragadja — ritkán olvashat az ember. Haliga csak, így kezdődik: „Az életem, eleitől kezdve, tele volt vadrózsaágakkal. Néha a dér megcsípte, vagy a fagy elcsípte ezeknek az, ágaknak a rügyeit, de, volt Úgy. hogy a rószaszín virágok pillangók módjára teleülték, s majd bogyókkal is kedveskedtek.. . így most a szellők szárnyára kelt szirmokról szeretnék írni, s a bogyók sorsáról, melyeknek egy részét a madarak széthordták.” Ki hiszi el, hogy ezeket a sorokat haldokló ember írta? Szcntlrci József A A Halotti a Tüesökzenéig Film készült Borsod és Misko'c irodalmi hagyományairól A miskolci it.nlo! Filmtár vetítőjében 16 milliméteres gép berreg. A félhomályban ott ül mellettem Bérezi István, a Fllmtár vezetője, és halkan magyaráz. — A zene és a szöveg öt ven százalékban megemeli a film értékét, de már így is körvonalat ad a film szándékainkról. Pereg a film tovább. Hangulati bevezetőként feltűnik néhány jellegzetes borsodi, miskolci táj, majd a főcímek után irodalmi körsétára indul a felvevőgép. Az első állomás Boldva, ahol egykoron megtalálták a Halotti beszédet. A kamera közelképben mutatja be a Széchenyi Könyvtárban őrzött értékes. írásos emléket. A gép tovább vándorol, máris látjuk a híres Vizsolyi bibliát, Magyarország egyik legértékesebb kordokumentumát Kazinczy Ferenc síremléke, műveinek bemutatása szintén szerepel a filmben. A híres sárospataki kollégium nagy nevelői és neveltjei fel-feltűn- nek a vásznon: Commenius, Tompa Mihály, Móricz Zsig- mond és még mások. A pataki nagy könyvtár szintén celluloid-szalagra került. Kelemér, Tompa Mihály egvkori kedvenc tartózkodási helye, a ma már ismert múzeummal néhány szép témát kínált az operatőröknek. Az emlékmúzeumban őrzött kéziratok, Tompa-portrék és relikviák alkalmasak a költő munkásságának felidézésére. Monokon Kossuth Lajos szülőháza került filmszalagra. - Prügyön Móricz Zslgmond egv- f kori lakóházát és az iskolát, amelyben a nagy író tanult, rögzítette a felvevőgép. Megszólal Móricz Zslgmond hajdan volt iskolatársa is, öreges, kedves szavaiból megtudjuk, hogy Móricz Zslgmond már gyermekkorában Is Igen okos, értelmes fiú volt, mert amikor a tanító magára hagyta az osztályt, mindig Móricz Zsigmon- dot állította a katedrára. Sajószentpéter Lévay József munkássága révén került be az irodalomtörténetbe. Miskolc irodalmi hagyományait Petőfi Sándor, Móra Ferenc és Herman Ottó nevei fémjelzik. A film egy-egy kézirat, emléktábla és szobor segítségével emlékezik e nagyságok miskolci tartózkodására Az amatőr munkának egyik legszebb és legtehetségesebb része kétségkívül Szabó Lő- I rinc miskolci kapcsolatainak bemutatása.. Megjelenik a filmen a költő szülőháza s egyik költeményének „dramatizál t” változata, \, érilpU|‘s vállalkozást l\£ I lUtHCh Bérezi István. Kiss Gyula, Kisvárául László, dr. Benkő Albertné és Hagy Kálmán segítette a megvalósulás útjára. Igaz, még hiányzik a szöveg és a zene, de már előre megjegyezhetünk annyit, hogy a kitűnő kezdeményezés és elképzelés csak akkor lett volna teljes, ha a borsodi Irodalmi emlékek azonos színvonalon jelennek meg a miskolcival. Ugyanis a miskolci emlékek bemutatása sokkal átgondoltabb, mélyebb, egyszóval filmszerűbb. Külön élményt jelent a néző számára Szabó Lőrinc Miskolcról írt versének felvevőgéppel történő „utánjárása”, az ódon villamos, a Búza tér és más érdekes miskolci helyek bemutatása. A Borsod megyei irodalomtörténeti emlékek nagyon is statikus megjelené- sűek; egy-egy szobor, emléktábla, vagy irodalmi mű fény- képmásolata emlékeztet a költőre, íróra. A lüktető élet, az emberek jelenléte hiányzik ezekből a filmkockákból. Hiszen az Irodalmi hagyománynak a mai értéke abban nyilvánul meg elsődlegesen, hogy az élő ember esztétikumára, gondolkodásmódjára hat, s mi sem természetesebb követelmény, hogy az élő ember jelen legyen az emlékek, a relikviák bemutatásánál. A borsodi anyag párosulhatott volna néhány vers (tájvers) dramatizált változatával, képi megiormá- Jásával. A Gólyához és A madár fiaihoz című versek kéziratainak bemutatásakor megpróbált az operatőr egy pompásán rakott gólyafészket lenesei elé kapni, kísérlete hangulati eredménnyel járt. Hasonló jellegű motivációk bőségesen helyet kaphattak volna a filmben. A forgatókönyvi megformálás mondható hézagosnak. Ez egyben arra is intheti a lelkes alkotócsoportot, hogy a jövőben hasonló vállal kozás esetén ne csak a témát, hanem a közeget is mérlegelés, megfontolás tárgyává tegyék. A filmnyelv sok mindenre alkalmas. Jóval többre, mint amennyit az egyébként nagyon korrekt amatőrmunka mutat. A borsodi irodalmi hagyományok elég gazdagok ahhoz, hogy a film asszociációs képességét vonzzák. E tárgykörben érdemes lett volna több emberrel konzultálni. A li i ni elkészült, tehát olyannak kell elfogadni, amilyen. A Halotti beszédtől a Tücsökzenéig című munka így is igen hasznos, mert jó szolgálatot tehet középiskolásainknak, az irodalmi ismeretterjesztésnek, a népművelésnek. Bízunk benne, hogy a forgalmazásról a megbízó, a megyei tanács és a várost tanács művelődésügyi osztálya gondoskodik majd. Párkány László NYITRAI PETER: VÉG Y t«e kenyered fel tetőtől taJpfe mert én vagyok fogadj be hisz vágyba öltöztem nevess hogy szomorúságom elhagyhassam ölelj ne fázzak soha mondd hogy szeretsz ezt hallgassam meg vizek folyását míg önmagámon át nézem az idői fák lombján a változást az évszakok hangtalan elvonulnak levelek nőnek és hullnak a fa marad íme szerelmem példázata végy hát én vagyok a te kenyered. KALÁSZ LÁSZLÓ KÉT VERSE: Nem tudok Mire mi ela'szunk A GAZDAG levéltári anyag állandó rendezése közben újabb és újabb értékek kerülnek elő az ismeretlenségből, a polcok, fiókok mélyéről A rendezők, a levéltár munkatársai tudják csak. hogy irodalmi szempontból milyen értékes forrásokat rejt. ez a vidéki levéltárak egyik legszebbi- ko. A levéltár munkatársaként dolgozom, így alkalmam van és szükségét érzem, hogy szóljak. felkeltsem az érdeklődést, felhívjam irodalomtörténészeink figyelmét is ezen irodalmi vonatkozású forrásokra, utalásokra. A megye 1858. évvel kezdődő, mindenre kiterjedő anyaga, a családi levéltárak, a mezővárosok levéltárai, a piarista rendház, és gimnázium anyaga a bűjtatói az irodalmi kéziratoknak. Legrégibb forrás Balassi Bálint pere a pataki vár birtoklásáért és Tokai környéki birtokainak megtartásáért 1588- tól felesége. Dobó Krisztina családjával. A XVI. század végéről,a XVII. század elejéről való egy értékes. verses imádság, mely reá- tte tartalommal, életörömmel Értékes kéziratok a sátorriljaujhelyi levéliárba#i bővül. Feltehetően, a Hegyalja egyik híres prédikátora, talán Sztárai Mihály irta, stílusa, fordulatos képei, nyelvezete Szenczi Molnár Albert legszebb zsoltárfordításira emlékeztet. TOKAJ VAROS levéltárából két verses kézirat került elő a kuruc Időkből: .Tokaj Városa teher vissellő Népnek Kéler Mihály utálatos Bírájá- tul építő Szék alkalmatosságával let el butsuzasakor alkal- maztatot versek.” című versben a latinos műveltségű szerző, bíróválasztáskor felsorolja a régi bíró bűneit, s a város népének nevében űj bírót követel. Az önkormányzat szép példája, a szabad véleménynyilvánítás meglepő fordulata it bemutató hosszú vers a kor irodalmában előkelő helyet foglal el. A másik vers a népi humor ragyogó megnyilvánulása: „Németett ha hajánál fogva húzzák Menyországba még se megy” a címe. A nagyon gördülékeny, harsány hangú versben á szerzőnek alkalma van vallást» keretben vasgombócokat nyelni a vérhírű hétköznapokat-vasárnapokat nem bírom elkönyvelni nem lősz le megszokás: égő gyutacsot rágok robbantott lyukakból füstölögnek a percek az idő reped omlik mi mindenbe kevertek! a pillanatok homokjából virágzik öklöm: jácint ütök szirma hull magamat vérzem a kakasok ébrednek tüzes taraja villám! iU hajnalnak reggelnél; arany toll hull fénypihe s tested pilléreire ráhasalna már az álom szendergésed öbleit áztatott ruhák lepik mint a fog fáj a szivem: virradat ver éjszakát \ s ébredő álmaidat temetik mosott ruhák A VÉD ISTVÁN: Csillogó szemedre Egyszer már festettem rólad élő álmokat lágyultan pillanat tüze után hogy megtartsalak Tanulom felvillanó mozaik-lapokból rám hasonló arcod Felém tartó utad kövezem Bezárt asztalfiók zugából hozom könyöklő gondjaim fogaddal rágni közösen Véletlen rímek büszkeségét csillogó szemedre festeni Tessék tartsd magadnál Te i> zúduló lelkem elmondani véleményét a „német csordáról”. Nagyon értékes kézirat van a Batta család levéltárában a XVIII. század elejéről. E cím nélküli vers, a jobbágylányok alázatos hangú felköszőntője úrnőjük születésnapjára. 1756-ból való a „Burkus háborúság” című verses kézirat, amely 10 oldalnyi szövegében az idegen érdekekért folytatott háború részleteit, csatáit Írja le, megvetően szól a háború borzalmairól, békét óhajt Főleg néprajzi szempontból értékes forrás a XVIII. századi tokaji lakodalmi rigmusokat leíró és a „Keresztény Kis Tükör” című kézirat. A XIX. század elejéről. 1810- ből való Batsányi János köröztető se, Napóleon magyarokhoz szóló kiáltványának lefordítása miatt. 1815. Barakonyi Sámuel: Batta Pál névnapi felköszöntésére írt klasszikus hangvételű ódája. 1815-ből van Kézy Mózes Napóleonról szőlő 53 oldalnyi, latin nyelvű és egy Teleky Józsefet dicsőítő óda 5 oldalnyi latin nyelvű verses kéziratai. Sok kézirat van Kazinczy Ferenc, Kossuth Lajos megyei szereplésével kapcsolatban, de, van adat Petőfi, Kazinczy Gá-< bor. Trefort Ágoston személyé-J re is. , A Buther csalod levéltára, érdekesen igazolja Mikszáth* Különös házasság című regé-, nyének fő vonalát, ha részle-* teibem el is tér ettől. , A szabadságharc bukásai után. az elnyomást nem tűrő« magyarság hangja szól a Ver-, güius eclogáinak modorában* irt „Patriarchalis élet falun”« című, 7 oldalnyi versben. A« szabadságharcot dicsőítő, Oör « gey-ellenes újévi felköszöntőj bátor hangú vers, melynek* szerzője Várady Kálmán lehe-J tett. « A FELSOROLTAK a leg-« szebb, trodalmllag legértéke-» sebb kéziratok, melyek fel-1 dolgozása, közklnccsé tétele azj Irodalomtörténészekre vár. • Hőiévé István «
