Észak-Magyarország, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-08 / 290. szám

Péntek, 196?. Hectilihn S.

ESZAKMAGTARORS2AO

3

A tikéi a sserkessíöségben

Vállalati és személyi jövedelem az éj gazdasági mechanizmositan

in.

Az uj gazdasági mechanizmusban a nyereség képzésében, a közgazdasági szabályozók, illetve a progresszív adóskála alkalmazásában, az anyagi ösztönzésben igen fontos szerepel játszik a béralap.

Önköltség és béralap

A vállalatok béralapja magában foglalja a munkások és az alkalmazottak munkabérének teljes összegét. Ezt az . i.ómechan izmus” szerint meghatározott időszakra, tervszerűen állapították meg. Az új gazdasági mechanizmusban a béralap nagyságát illetően megszüntetnek minden korlátozó intézkedést, önállósága jogán, saját elhatározása alapján a vállalat csökkentheti, nagy növelheti saját béralapját. Erre egyetlen közgazdasági szabályozó van: az önköltség alakulása. És itt sajátos kölcsönhatás érvényesül. Ha a szükségesnél több bért fizetünk kJ, az önköltséget nagyobb összeg terheli, és ez visszahat a nyereségre. Ha a vállalat túlzottan csökkenti a béralapot, például úgy, hogy dolgozókat bocsát el, ez kihat a termelés1 mennyiségére. A termelés mennyiségének csökkenése pedig kihat a gazdaságosságra is. Tehát a béralap abszolút értékét semmiféle központi rendelkezés nem korlátozza, illetve ezt az önköltség alakulása szabja meg.

Az átlagbér sztáron a Iá na h meghatározása

A gazdaságirányítás reformja az átlagbér-növekedést maximálva olyan irányba fejleszti a személyi jövedelmek képzését, hogy azokban az egyes ember munkáján túl as egész vállalati kollektíva eredményes munkája, a vállalati nyereség is tükröződjék. így lehetővé válik, hogy a vállalat eredményességétől függően a bér, illetve a jövedelem színvonala más vállalatokhoz képest esetleg gyorsabban emelkedjék. Az átlagbéremelést az 1967-i bázishoz kell viszonyítani. A Gazdasági Bizottság határozata szerint az átlagbér- 'növekedésből adódó bértömeg a részesedési alapot terheli.

Hogyan kell meghatározni a húzis-átlagbér színvonalát?

Az átlagbér színvonalának meghatározásánál mindenekelőtt figyelembe kell venni a munkások teljes bérét, a műszakiak alapbérét, a műszakiak és a vezető beosztásúak prémiumát (de csak azt, amit korábban a béralapból fedeztek), ide kell számolni a fiatalkoriak és a kisegítők munkabérét, valamint az állományon kívüli béralapot. Végezetül az 1965—(56-ban átlagosan kifizetett újítási dijakat. Ily módon tehát a létszámmal osztott bér- mennyiség képezi az 1967. évi bázis-átlagbér színvonalat.

Ismeretes, hogy kormányunk a szocializmus leglényegesebb vívmányának tartja a munkanélküliség felszámolását. A kormány álláspontja megnyilvánul a közgazdasági szabályzókban is. Ez biztosíték rá, hogy vállalataink nem csökkentik. hanem ellenkezőleg, növelik a létszámot. A szabályzó szerint, ha a létszám — elsősorban a kis fizetésűeké — növekszik, ez kedvezően kihat az átlagbér alakulására. Ez pedig döntő az elszámolásnál. Az üzemek, a vállalatok a jövőben minden valószínűség szerint mindent elkövetnek a foglalkoztatottság, a kis keresetű dolgozók létszámának növeléséért.

Megjegyezni kívánjuk: az ankéton értékes vita alakult ki róla, hogyan, milyen körülmények között lehet növelni a vállalatok dolgozóinak létszámát, milyen lehetőségek vannak erre. s hogyan lehet ezeket a lein-Vo eg eket biztosítani. A már előzőleg nyert információk éa tapasztalatok szerint a vállalatoknál sok-sok javaslat született, valósult meg új foglalkozási ágak kialakításával kapcsolatosan.

Másodállások, niellékfog Int közősök

Kétségtelenül előfordul, hogy adott esetben egy-eg'y másodállás bizonyos fokú előnyt jelentett a vállalatnak. Mindenekelőtt azt, hogy teljes foglalkoztatottságú dolgozó helyett alkalmazott másodállását. a teljes bér kifizetésének jelentős csökkentésével oldott meg ilyen, vagy olyan gondot. Ám a gyakorlat igen sok visz- szaélésre adott alkalmat, lehetőséget, amelyet, sajnos, sokan ki is használtak. Az új köz- gazdasági szabályzóik ennek minden valószínűség szerint véget vetnek. Az új szabályzók szerint a másodállásúak és a mellékfoglalkozásnak nem számíthatók be a létszámba. Következésképp ezek munkájának anyagi elismerése is a béralapot terheli. Ily módon kedvezőtlenül befolyásolják az átlagbér alakulását. Az LKM állásfoglalása: 1968-cal kezdődően lehetőleg minden másodállást és mellékfoglalkozást megszüntet. És ha szükség van ilyen munkára, szolgáltatásra, a vállalat saját dolgozóival oldja meg. Az LKM állományon kívüli béralapja igen jelentős összeget, több százezer forintot tesz ki. Ha ezt az összeget a vállalat saját dolgozóinak fizeti ki, az nyilvánvalóan kedvezően befolyásolja a dolgozók keresetét. Más esetben sokkal előnyösebb az ilyen másodállást és mellékfoglalkozást esetleg csökkentett munkaidőben dolgozók felvételével megoldani.

Az újításokról

Dr. Énékes Sándor elvtárs tájékoztatójában, valamint a vitában is sok szó esett az újításokról. A mindenképpen elismerendő érdemeken kívül itt-ott fellelhető olyan tendencia is, hogy egyik-másik esetben az újítás pusztán az újítás kedvéért történt. Nem egy olyan született, amelyet inkább az összeköttetés, nem

vállalati, hanem egyéni érdek sugallt- E mozgalom új tartalmat. nyer. A rendelet szerint az újítási dijakat az adott részesedési kategóriába tartozó dolgozók, vezetők terhére kell és lehet elszámolni. Ez azt jelenti, hogy ha például a vállalat felső vezetői közül valaki bead egy újítást, a díjat az egyes kategóriába, tartozó csoportos részesedési alapból kell kifizetni, ha nem haladja meg a 30 ezer forintot.

Vegyük a következő egyszerű esetet. Egy-egy gyáregységben általában hárman tartoznak az első kategóriába. Vegyük a szélsőséges esetet. Egyikük olyan újítást ad be, amelyért: 30 ezer forint jár. Ha a részesedési alap ugyancsak 30 ezer forint, akkor az újításért kifizetendő összeg elvonja a másik kettő részesedését. Ha az újítási összeg 20 ezer forintot tesz ki, mindösz- sze 10 ezer forint marad és azt kell három felé osztani. Mondanunk sem kell. hogy a másik két vezető szigorú mércét alkalmaz, és csakis olyan újítással hajlandó egyetérteni, amely ténylegesen a vállalat, illetve az egység gazdaságosságát, fejlődését segíti. Ugyanez vonatkozik a II., valamint a III. kategóriára is.

— A végrehajtási utasítás szerint a. bérek 0,5 százalékáig az újítási díjak a bázis-átlagbérben számolhatók el. A vállalatoknak így több választási lehetőségük van. Megtehetik, hogy a bázisátlagba számítható 0,5 százalékos újítási dijat béremelésre fordítják, vagy fordítva. Ebben az esetben az újítási díjat a részesedési alapból kell finanszírozni. Az LKM-ben évenként 2 cs fél—3 millió forint újítási díjat fizetünk ki, amely 0,7 százalékos bérnek felel meg. Mi azt az utat választjuk, hogy a béralapba vihető 0,5 százalékot az újítási díjak finanszírozására fordítjuk, az ezen felüli összeget számoljuk el a részesedési alap terhére — mondotta dr. Énekes Sándor.

Ónod vári Miklós Csorba Barnabás (Folytatjuk.)

Öntözésfejlesztés

Megyénk területén 1967-ben is jelentős öntözőgazdálkodásfejlesztési beruházásokat valósítottak meg. Legjelentősebb ezek közül a ricsei, minden í követelménynek megfelelő, vi- i lágviszonylatban is a iegkor- szerübbek közé tartozó és a • borsodsziráki öntözőiéi ep építése. Riese körzetében a 12 j millió forintos öntözési beru- I házás második ütemé készült | el 1967-ben. A harmadik ütemet 1903-ban fejezik be.

I Borsodszi rákon, a Bódva fo- i lyóbol a Bartók Béla Terme- | lőszövetkezet fog öntözni. A telep építését 3 500 OOO forlri- I tos költséggel befejezték. A I beruházás jelentős részét rnind- 1 két helyen az állam fedezi. _________________

i

G

azdagodik Miskolc

{

Az esztendő lassan befe.ie- ' ződik, s már megállapítható, hogy Miskolc lakásépítési ; programjának teljesítése a tervezettnek megfelelő ütemben | alakult. Eddig csaknem ezer állami és szövetkezeti lakást adtak át a bérlőknek és a tulajdonosoknak a város területen. A legnagyobb méretű volt a lakásépítés és közcélú építkezés a bolgárföld és a Szent- péteri-kapu körzetében. A két ; új telepen 750, zömében állami lakást adtak át.

A Szentpéteri-kapui lakótelepen felépült a 12 tantermes általános iskola, a 120 férőhe- ; lyes bölcsőde és a 100 féröhe- j lyes óvoda. Fűszerboltot, pos- I tát és más közcélú épületet is létesítettek a telepen.

Jelentős mértékben, igen jó ütemben fejlődött Miskolcon a földgázszolgáltatásra való áttérés is. 1967-ben 1530 fogyasztót érintett az átállás. Ez azt jelenti, hogy újabb 1530 csa- i Iád és intézmény használ a korábbinál sokkal jobb minőségű gázt. Miskolc város területén már a fogyasztók több mint 36 százalékának biztosítják a magas kalóriajú tiszta földgázt.

A város fejlesztési, lakásépítési programjának megfe- | lelően a Győri-kapu északi körzetében hozzákezdtek egy új, 2500 lakásos lakótelep kialakításához, az első épületek alapozásához. A Baross Gábor utcában 16 tantermes szak- középiskola építése kezdődött el, a hozzá tartozó 10 tanműhely alapozásával együtt.

Kisfaltidi Sírobi Zsigmond Lenin-szobrol készít

Kisfalud! Strobl Zsigmond. Kossuth-díjas szobrászművész új alkotását, a nagyméretű Lenín-saobrot. Kecskemét egyik új lakótelepének terén állítják majd lel.

\ iJSC" . s" '*■

^ a sx w , I > |

Vtv.XkSí&í . -'V: .,v ■ : : :

A iói mechanizmus lexikona

2L

Egyedi és cé-csoportos beruházások.

Szeptember 15-én Salgótarjánba látogatott dr. Tímár Mátyás elvtárs, a kormány elnökhelyettese, aki az idei gazdasági eredményekről és az új gazdasági mechanizmus bevezetésével kapcsolatos előkészítő munkálatokról mondott tájékoztatójában részletesen szólt beruházás-politikánk új elveiről, új tartalmáról is. így az új gazdasági' mechanizmus beruházási politikájának leglényegesebb új vonásait egyrészt az e tájékoztató alapján, másrészt az október 13-án nyilvánosságra hozott kormányrendelet alapján foglaljuk össze.

A már korábban hozott központi bizottsági, kongresszusi es kormány-, illetve GB-batározatok lényeges vonásait elemezve elmondotta, hogy az új gazdasági mechanizmus indulásától, 1963. január 1-től kezdve a beruházásoknak megközelítően felét állami, központi költségvetésből, másik felét vállalati alapokból, esetleg bankhitelekből finanszírozzuk.

A vállalati alapokból, vagy bankhitelből finanszírozott beruházásokról a vállalati alapokról és dinamikus szinttai-tásról írott fejezetünkben már szóltunk. Ezúttal tehát a beruházásoknak az állam szempontjából első csoportjáról van szó, amelyikről Tímár elvtárs úgy nyilatkozott, hogy „A beruházások megközelítően felét állami, központi költségvetésből" finanszírozzuk.

A beruházási tevékenység tehát alapvetően két területen: állami és vállalati szinten valóstil meg.

Az állami költségvetésből finanszírozott beruházások köre is megoszlik, egyrészt az úgynevezett egyedi, vagy kiemelt nagy, központi beruházásokra, másrészt a közérdeket különösen és közvetlenebbül érintő létesítménycsoportokra, úgynevezett célcsoportos beruházásokra, továbbá a nem vállalati formában működő szerveknél megvalósuló állami beruházásokra. Az egyedi nagy beruházásokról a kormány egyedi elbírálás alapján dönt. Az október 13-an nyilvánosságra hozott kormányrendelethez irányelvként csatolt melléklet felsorolja azokat a beruházásokat, amelyekhez a kormány hozzájárulását, döntését kell kérni.

„Ezek közé tartozik — mondja a hivatalos tájékoztató — kombinátok, gyarak, nagyobb méretű üzemek létesítése, egy-egy iparág termelésének, vagy főbb termékeinek 25—20 százalékos növelését eredményező bővítések és rekonstrukciók, komplett berendezések import. útján történő beszerzése, importból megvalósuló fejlesztések. Mindez azonban csak bizonyos értékhatáron felül nem tekinthető egyedi nagy beruházásnak, ha a beruházás összege nem éri el a bányászatban, a vil- lamosenergia-iparban cs a vegyiparban a 300 millió Fl- ot, a kohászaiban, a fő szolgáltató erőművek létesítésénél, az építő- és építőanyag-iparban a 200 millió, a könnyűiparban pedig a 100 millió Ft-ot. A népgazdaság néhány más ágazatában is a 100 millió Ft-on felüli összeg felhasználása tekinthető egyedi nagy beruházásnak,”

Az egyedi nagy beruházásokról szólva jelentette be salgótarjáni beszédében, hogy az 1968—70-es évekre tervezettek rangsorolása most van folyamatban, az azonban már látható — és itt célzást tett a Kistoronyé—Nagybátonv térségében tervezett Centrolitra is —, hogy minden tervezett nagy, úgynevezett egyedi beruházást nem valósíthatnak meg harmadik ötéves tervünk hátralévő időszakában. Az egyedi nagy beruházás tehát több népgazdasági ágazatot érintő, több iparág, a mezőgazdaság, a közlekedés stb. igényeit kielégítő, államilag kiemelt és új vállalatalapítás körébe tartozó tevékenység. Kimondottan állami költségvetésből, esetleg más ország kölcsönével épülő beruházás, mint. amilyen a 800 megawattos atomerőmű is lesz.

Az úgynevezett célcsoportos beruházásokat részben, vagy egészében a jövőben is állami költségvetésből finanszírozzuk. A Gazdasági Bizottság ez év májusában hozott határozata szerint 1968 és 1970 között a következő beruházásokat kell célcsoportos allami beruházásnak tekinteni: a szénbányászatnak, az uránbányászatnak, a kőolaj és földgáz kitermelésének fejlesztése; az országos földgáz és kőolaj vezetékrendszer bővülése; a villamos energia alaphálózat fejlesztése 100 kilovolt felett; az elosztóhálózat fejlesztése 100 kilovolt alatt; az erdőtelepítes és fásítás; a mezőgazdasági bekötő utak épitése; a mezőgazdasági villamosenergia- és hírközlő bekötő vezetékek létesítése; a mezőgazdasági vízhasznosítás fejlesztése, a mezőgazdasági üzemen kívüli létesítményeknél a belvízvédelem, a belvízrendezés, az ármentesítés fejlesztése, a szolgáltatás fejlesztése: az országos közúlhálózat bővítése; a vasúti járműbeszerzés; a közforgalmi vasúti közlekedés hálózatának fejlesztése; gépkocsiforgalmi-, szálloda fejlesztés; a központi lakásépítés; a kórházi hálózat fejlesztése; a középiskolai tantermek létesítése és a köznaktárhálózat fejlesztése.

Egyrészt tehát az egyes, vagy egyedi nagy beruházások, másrészt a szocialista társadalmunk növekvő anyagi, kulturális, egészségügyi és szociális-kommunális igényeinek kielégítését közvetlenebbül érintő, úgynevezett célcsoportos bej-uházások állami költségvetésből valósulnak meg. A többi beruházás a vállalatok hatáskörébe tartozik.

Tísmillió tonna kohássíiti alapanyag

Ktofaludl Strobl Zsigtpqnd. Lenin szobrán dolgozik.

Az Ózdi Kohászati üzemek döntő többségben a Szovjetunióból szerzi be. mégpedig kedvező feltételok mellett, a feldolgozásra kerülő alapanya- I gokat, vasércet, kokszot. Az i ózdi szaivem berek érdekes számítást készítettek a Szovjetunióból érkezett anyagszállítmányokról. Megállapították, hogy a felszabadulástól mostanáig a szovjet partner hét és félmillió tonna vasércei, két ás félmillió tonna kokszot, vagyis pontosain UaniiUó

tonna kohászati alapanyag« i szállított a gyárba. Ennek , óriási anyagmennyiségnek té ’ fogata hétmillió köbméter, há ezt. a gyár területén lerai nők. olyan magasan beborít; . na a gyárat, hogy még i nyolcvan méter magas kérni | nyéknek is csak felső jós: [ látszana. A megvásárolt, i ; lelve leszállított kohásza ’ sisinanyag árából kereke nyolcvanezer Moszkvics ssx \ mélygépkocsit lehetne besat 1 ream.