Észak-Magyarország, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-31 / 308. szám
Vasárnap, 19VT, december ff. tsz AKMAGTARORSZ AC, 7 lív vcgi I anziksz Kommentár nélkül közre- ■ adom szilveszterem történetét. Reggel 7 óra. Kellemes év végének ígérkezik. Néhány baráti házaspárt hívtunk meg estére, piknik alapon. Csupa régi cimborát, és édes kis \ asszonyt. 9 óra. Megjelenik Pali bácsi. az öreg hivatalsegéd. Zse- • bében üveg. a fejében nyomás. J Visszautasítanám, de sírva fa- j kad, hogy öt lenézik. Tiszteletem jeléül megittam vele egy \ kucipa kisüstit. 10 óra. Az osztályvezetőm ! hivat. Megköszöni munkámat, számít rám a jövő évben Egy j barack. 11 óra. /I főosztályon búcsúztatják az óévet. Két pohár abasári. 12 óra. Csoportmegbeszélés. az év értékelése. Egy ver- j műt, két konyak. 13 óra. A kapun kilépve, \ volt osztálytársamba, Ács Laciba ütközöm. Megesküszik, hogy a villamos alá veti magát, ha legrégibb barátja nem tér be vele a presszóba egy koccintásra. Két üveg sör, két konyak. 15 óra. A gyerekekért eljött apósom, a nyugdíjas kefekötő. Egy üveg olaszrizling. Mintha három gyereket látnék, pedig csak kettőről tudok. Meg kell kérdeznem a feleségemet. Csak el ne felejtsem! 16 óra. A lakótelep gondnoka érkezik. Inkább a töményt szereti. Két cseresznye. 17—19 óra. Hiába, népszerű ember vagyok. Felkeresett két kollégám, megjött a sógor, benézett a jobb alsó, a bal felső és a szemben lévő szomszéd, a házfelügyelő és a fűtő. Badacsonyi kéknyelű, szilva és ki tudja még mi! 20 óra. Feleségem és a sógorom gyengéden elhelyez a fürdőkádban, mert. mindjárt itt lesznek a vendégek. Nincs más vágyam: aludni! Január 1, 6 óra. Most ébredek, frissen, kipihenten, bár a. kád kissé kemény volt. Fürdő, borotválkozás után körülnézek a lakásban. Tele van horkoló vendégekkel. Nem ertem, miért iszik az, aki nem bírja!? (É) (vagy legalább is SZOT-gye- rekeknek, mert az intézkedés a szukszei-vezelek közreműködésével született meg...) P ersze, sok egyéb is történt az elmúlt esztendőben, számba venni is nehéz, csak ami hamarjában eszembe jut. Mi is történt például a mezőgazdaságban... Ja, igen: most almából volt katasztrofálisan jó a termés, amint néhány évvel ezelőtt dús szőlőterméssel vert meg bennünket a természet. Voltak, akik felelősöket kerestek, pedig erre semmi ok. Az egyetlen felelős: a rakoncátlan, fegyelmezetlen, rosszindulatú természet, amely nem képes lépést tartani a járulékos beruházások lemaradásával. Rendben van, hogy süt a nap, jó süssön, az neki a dolga, de nem csak úgy, bele a vakvilágba, amikor neki tetszik... Legmagasabb szinten oda kellene már hatni, hogy a nap annyit és akkor süssön, amikor és amennyi a jelenlegi raktár- kapacitás mellett megkfván- tatik. Minden egyéb napsütést szigorúan meg kell torolni. .. Ez olyan elképzelhetetlen? Már hogyan volna az a -re- repülő csészealjak korában? Mert 1967 a repülő csészealjak éve volt. De nem nálunk! A mi kenyerünk nem a repülés, hanem a hajózás. Kicsiny tengernélküli országunk 1967-ben is két olyan hajózási teljesítménnyel rukkolt ki, amely a legöregebb tengerjáró nemzetnek is dicsőségére válnék. Az elsőnek, csak kisebb jelentősége van: Székesfehérvár eineRÉGI SZÍ LVESZ JER A IV. miskolci Sok-sok hiedelem, népszokás színezi az esztendő múlását, születését, s én most ezek elósorolása helyett egyetlen. kihalófélben levő népszokás kedves emlékeit idézem fel esztendő alkonyán. Falunkban — ötven évvel ezelőtt — alighogy kiheverték a gyermekek a karácsonyi kántálás, az ünnepi verselés, a betlehemezés izgalmait, rendezgették koronára átváltott krajcárjaikat, keresetüket, újabb izgalmak kerítették hatalmukba őket: az év végi búcsúzkodás, rz akkor szokásos kolompolás.' Ez abban állott, hogy a g 'er- meksereg már jó előre összegyűjtötte a falu összes gulyásától, kondásától a kolom- pokat, csengőket, kürtöket, a béresektől a karikás ostort. Aztán óév estéjén alkonyaikor a megbeszélt helyen gyülekeztek, majd elindultak esztendőt búcsúztatni. Portáról portára járták a falut, s vezetőjük az ahlak alá állva megkérdezte: „Szabad-e az udvaron megforgatni a csongorádi gulyát?” Mindenütt szíves igen fogadta őket. Ez a szín tette teljessé az esztendőtől való búcsúzkodást. Majd a kutyák heves ellenkezése ellenére felsorakoztak az udvaron, aztán éktelen dudálásba, kürtölésbe, ostorcsergelésbe kezdtek, zúgott an egész utca, az egész falu. A kutyák ugattak, szűköltek. vonítottak félelmükben: sehogyan sem tudták megszokni az éktelen lármát, még kevésbé mehrte->i. mi akar ez lenni. Pénz. dió. alma. sütemény, a nag óbbaknak itt-n't egy pohár bor. szíves szó és kedves kínálás volt a fizetség. Azután kilenc óra kö '"’l szétoszlott a társaság, ment mindenki haza. Utána má’vséges csend ült a falura. Akkor még nem vált szokás'1 faiun pohárral harangozni éifílVor. s ritka házban pislogott éjfélig a petróleumlámpa. R iió és tv vidám műsoráról akkor még nem is álmodoztak az emberek. Aztán átaludta a falu az éjszakát, hogy reggelre kelve újra zajosan folytatódjék tovább az élet Az új évet köszöntő gyermekek egymásnak adták a kilincset, a házbeliek pedig erősen figyelték, férfi vagy nő lépi-e át a küszöböt először az újév reggelén, mert ez a csalhatatlan jele annak, hogy az új esztendőben üsző vagy .bikaborjút fog-e elleni a tehén. És ma. fél évszázad távolából újra és újra átélem ezt a színtelenebb, a mainál sokkal egyszerűbb szilvesztert. S az én mai szilvesztereimet minden évben színezik, szépítik ezek a visszatérő gyermekkori emlékek. A béresostor, a karikás örökre eltűnt. ugyan ki sajnálná, már a kolompokból is csak mutatóban van néhány a faluban, de ezt a színes karnevált, ezt a nagvoknak és kicsinyeknek egyaránt sok örömet szerző, kihaló népszokást esv kicsit mindig sajnálom. Szűcs István országos grafikai biennale anyagából Műn hasik erek az ércelokészítőmú építésén Az ország egyik legnagyobb kohászati beruházásánál, a borsodi ércelőkészítőműnél értékes munkasiker született. A létesítmény egyik legfontosabb üzemrészében, a két, egyenként 160 méter hosszú, 35 méter széles clegyátlagosí- tó üzemcsarnok vasbeton íveinek elkészítését, eredetileg egyedi zsaluzással tervezték. Így a két csarnok harminc- nyolc, középen tizenhat méter magas vasbeton ívének megépítése a jövő év második negyedére húzódott volna el. Az építők a munka meggyorsítására új, a sínen moz- gatható zsaluzás! módszert alkalmazták, amely kitűnően bevált Az üzemcsarnok beton- fvei naár most a tervezett időnél négy hónappal előbb elkészüllek. Ennek eredményeként a dolgozók megkezdték az óriás csarnokok tetőzetének fedését. Az üzemcsarnokokat áttetsző, sárgás poliészter műanyag hullámlemezzel borítják, miáltal biztosítják a világos, kedvező szín tónusú munkahelyet. Ebből az üzemrészből indítják majd egyébként útjára, megfelelő gépi berendezések beiktatásával, a különböző nyers kohászati termékeket, órcféleségeket, hogy azokból előkészített: ércdara- bosítmányok készüljenek a diósgyőri és az ózdi nagyolvasztó számára. Az új zsaluzá- si módszerrel szerzett időnyereség hasznosan segíti azt a célkitűzést, hogy az új üzemben, a terveknek megfelelően a jövő év második felében, részlegesen megkezdhessék a termel ormi n kát.. Sok hangszeren - másképpen Beszélgetés Vujicsics Tihamerral Csohány Kálmán: Rajz Örkény-színdarab tiszteletére. Vvezésű hajónk „személyében” először kerülte meg magyar hajó Afrikát. Ez sem kis dolog. az azonban már valóban hajózási bravúrnak számít ami ősszel történt: egy hajót Budapesttől 35 kilométerre kintfelejtettek a Dunán, és 15 órának kellett eltelnie, mire a zátonyra futott honfitársaink partot értek. Repülő csészealj helyett ván- szorgó mosóteknő... Edény az is! Ezenkívül még sok minden érdekes történt az óévben. A Ferencváros nagy fölénnyel nyerte meg a bajnokságot. Népi ellenőrök vizsgálták. miért rossz a kenyér minősege. Díjat nyertek külföldön és megbuktak itthon új magyar filmek. Népi ellenőrök újra vizsgálták, miért rossz a kenyér niin őségé. Hozzáfogtak a Keleti pályaudvar átrendezéséhez, minden teljesen megváltozik, kivéve a legcsúnyábbat, a Keleti pályaudvart. Felépült a budai kör alakú szálló. Megnyílt az ország legkisebb színháza, de ettől sem javult meg a kenyér minősége. A jugoszláv turisták száma ugrásszerűen megszaporodott. Betiltották a szeszes italok behozatalát. Jól fizetett a lottó. Kevesebb betétkamatot fizetett az OTP. E gyszóval voltak örömök, de voltak hibák is. Az új év küszöbén fogadjuk meg. hogy az utóbbiakat kiküszöböljük. Segítségünkre lesz a gazdasági reform. Éppen ezért olvasóinktól az idén nem úgy búcsúzunk, hogy BUÉK, hanem úgy, hogy BUMK. Boldog új mechanizmust kívánunk! Novobáczky Sándor Neve az elmúlt években vált ismeretessé a nagyközönség előtt. Filmzenéit, népszerű dalait, sikeres paródiáit sokan megszerették. — Á korábbi' szazaitokban — mondja — jobban ismerték a zenésznek azt a típusát, amelyhez talán én is tartozom. Akkor egy zenésznek sok hangszeren kellett játszania (s ezért persze egyiken sem olyan jól. mint a mai koncertező művészek), könnyedén kellett rögtönöznie. Nemcsak 'azt várták tőle, hogy megírja a zenét, hanem azt is. hogy úgy éljen vele, mint más ember a levegővel. Hát igen. Én nem szégyellem, egy kicsit a társadalom „igricé”-nek, „he- gedősé”-nek érzem magam. Ugyanolyan szenvedéllyel dolgozom a színpadon, a film, vagy a koncertpódium szamára, mint ahogy szűk baráti körben. Legnagyobb zenei élményem közé tartoznak azok az órák, amikor népdalozását és népdalon alapuló rögtönzéseit hallhattam. Hol a zongorát verte, hol hegedűn játszott, hol gitárt pengetett, hol meg a furulyát vette elő, s közben minden lehetséges nyelven énekelt. Fantasztikus produkció. A népművészet igazi szelleme elevenedik meg, de egy sajátságosán XX. századbeli egyéniség temperamentumán átizzítva. Vujicsics művészete „rendhagyó”. Mint előadóművész, zeneszerző és folklorista zenetudós egyaránt különleges. Zenetudósként a népzenét kutatja, de nemcsak gyűjti és feljegyzi a népdalokat, hanem megtanulja és átéli őket. Egyformán otthonosan mozog az arab zene 70—80 „makámjá- ban”, a grúz többszólamúság- ban, a magyar népdalban és a jugoszláv folklórban. Zenei táptalaja — mint egyik mél tatója írta — Taskenttől Marokkóig terjed. És rendhagyó az is, hogy mint zeneszerző, minden műfajt fel akar ölelni, a „legkönnyebbtől” a legkomolyabbig, a slágertől a szimfóniáig. — Aki a zenét komolyan veszi — vallja zeneszerzői munkájáról — az tudja, hogy „legkönnyebb” a legnehezebb. Az éa ideálom] megtalálni azt a zenét, amely manapság is minden emberhez szól, vagy legalábbis nagyon sokakhoz, amely ugyanúgy zenei anyanyelvivé válhat, mint a népzene, de meghódítja a szimfonikus formákat is. Ezekből a szavakból talán más, de igazabb kép kerekedik Vujicsicsrol, akit a közönség eddig szívesebben ismert könnyed — mondhatni — bo- hemebb oldaláról. Nagyot akar, de vajon van-e elég ereje hozzá? Az események ugyanis eddig a könnyebb megoldás felé lökték, hiszen amit eddig melléktermékként csinált, abban sikere volt, amit azonban igazán akart, alig jutott hozzá. Vajon nem játssza-e meg túlságosan az „igric” szerepét ahhoz, hogy lassan el is feledkezzék igazi terveiről? — Magam is érzem ezt — válaszolja. Bár a művésztársadalom befogadott mint különcöt. igazi törekvéseimnek hitelét még nem tudtam közöttük megszerezni. És tudom, a közönség is egyelőre mint zeneparodistát és dalszerzőt fogadott el. Vajon kíváncsi lesz-e elkészült, és nemsokára bemutatásra kerülő zongoraversenyemre, vagy készülő szimfóniámra? V. I. Czinke Ferenc: Fábián Pista BARANYI FERENCS Hó-álmaim És hó esett a tiszte víztükörre, a pelyheket nagy hullám kapta ölbe,' és vízzé vált a hó ott mindörökre. Nem volt remény, hogy a hó megmaradjon; nem volt fehér a táj, csupán a parton, a víz színén feh értőn nem maradt nyom. Ha jéggé fagysz, a rádhullt drága pelyhek nem növelik, csak terhelik a lelked, és eltakarják szépségét színednek. Hó-álmaim örvényeidbe hullnak, s örvényeid havamtól gazdagulnok, midőn ijesztő messzeségbe futnak. , Az életem csak benned folytatódhat. ez sorsa rég — ha vízre hullt — a hónak, bclédhalok, hogy éljek, min* futó hab Kergetőztek az örvények pörögve, rohant az ár a végtelen ködökbe, ée hó esett a tiszta víztükör**