Észak-Magyarország, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-03 / 286. szám

4 ES2 AK MAGT ARO RS* AG Vasárnap, 1961. december 3. Ki V. Milyen képet alkothat ró­lunk az angol olvasó egy bár­mily jól összeválogatott ma­gyar antológia után? Pedig mi európaiak vagyunk, törté­nelmünk fordulatai, irodal­munk áramlatai, világképünk legfontosabb jegyei rokonok. Igazságtalanság lenne, ha e novellakötet alapján most azt hinnénk, hogy megismerked­tünk a modem japán iroda­lommal és — számos, való­ban kitűnő írás útján — Ja­pán eletevel is. Úgy járnánk, mint az angol olvasó, vagy talán még rosszabbul. A recenzor természetesen még azt sem tudja elbírálni, hogy a válogatás mint olyan, jó-e. Ehhez ismerni kellene a japán irodalmat. Egy azon ban bizonyos: 'a kötet na gyón érdekes, változatos. Ügy tűnik, az összeállítók arra tö rekedtek, hogy a legkülön­bözőbb szerzők jellegzetes no- > velláit mutassák be, ezzel a ! lehetőségekhez képest színes 1 képet adjanak a japán no­vellisztikáról és a modern Ja­pánról is. Bizony, itt nincsenek Cso- cso-szanok és a Pinkertonok is egészen más vizeken evez­nek. Még az egészen „euró paias” írásokból is egy töké­letesen idegen világ tárul elénk az egzotikusság roman­tikája nélkül, hacsak nem a borzalom regényességével Hogy az európai szadlsztikus irodalom szabadította fel a mi formavilágunk szerint al­kotó japán írókban a kínzá­sokban, szenvedésekben rejlő szexualitást, vagy ez japán jellegzetesség, mely véletle­nül rokon csak egyes nyuga­ti törekvésekkel, nem tudom. De már egyes japán filmek­ben is feltűnt, hogy e nép­nek különös érzéke van a borzalom, a kín iránt. Freud, sőt Kraft-Ebing jut mindun­talan eszembe, s mivel a kö­tetben „régimódi”, ugyancsak borzalmas szamuráj történe­tek is vannak, arra kell gon­dolnom: ez a viiág éppen a múltjával leszamólóban hű a több százados vallási-lovagi zsarnokság önmarcangoló an- tihumanista hősiességéhez. Ahol a testi kín erkölcsi nagyság táptalajaként tisz­telt, ahol az aszkézis meg­döbbentő mazochizmpsa ilyen eleven, ott nem ‘véletlen, Modern japán elbeszélők hogy ennek modem, kevésbe testi formái is kifejezést ke­resnek. Nem véletlen, hogy Henry Miller után éppen Kaf­ka a legnépszerűbb külhoni szerző Japánban. E novellák jó része arról tanúskodik, hogy az önkínzó magányérzet mindenütt egyforma általá­nosságokban keresi a kiutat, pere elsősorban a nagybetűs elvontságokkal, főként a Ha­talommal folyik, egy jól-rosz- szul átélt, a szamuráj-kul­tuszból megmodemizált indi­vidualizmus nevében. Ha olyan Japán, mint aho­gyan ezek a sokszor fájdal­masan szép novellák mutat­ják, akkor érthető, hogy ezek a szenvedélyes és sokszor ki­Filmesztétikái képzés a megyében Néhány nappal ezelőtt in­terjúban számoltunk be Mis­kolc filmkl ub-mozgal mának helyzetétől, a filmesztétikái képzés lehetőségeiről. Ez al­kalommal Laczkó Józsefet, a megyei tanács művelődésügyi osztályának film-főelőadóját kerestük fel, hogy tájékozód­junk Borsod megye filmeszté­tikai képzésének helyzetéről. — Borsod megye ben — hal­lottuk Laczkó Józseftől — négy évvel ezelőtt fogtunk hozzá az intenzívebb filmesz­tétikai neveléshez. Első lépés­ként ankét okát szerveztünk, a íilmviták hagyományos for­NEGYEDSZER — Archív-vetítések történnek-e a megyében? — Egy-két városban történt rá kísérlet, de sajnos, íilmsze­rető falcainkban nem tudtunk archív filmeket vetíteni. Ugyanis a Filmtudomanyi In­tézet birtokában levő filmek keskeny változatban nem ;ill- nak rendelkezésre. Ezért a filmesztétikái képzés történeti részét a falvakban nem tud­tuk filmekkel illusztrálni. — Milyen érdekesebb filmismeret! mozgalom van még Borsod megyé­ben? — Jó példaként kell meg­említenem a megye néhány is­kolájában az osztályfőnöki órákat, amelyeknek témája és tárgya gyakran a filmművé­szét. De sajnos, e gondolatkör kapcsán meg kell említenem, hogy pedagógusaink koránt­sem használjak ki a filmmű­vészetben rejlő lehetőségeket Gyakran előfordul, hogy a gye­rek filmismeret tekintetében előbbre van, mint a tanára. Ez viszont annak bizonyítéka, hogy a tanúról; egy része nem tart lépést a filmművészet ér­demesebb alkotásaival. A Bor­sod megyei Moziüzemi Válla­lat az iskolák filmesztétikái képzésének segítésére kiadott egy filmjegyzéket, amely szo­rosan kapcsolódik a tanmenet­hez. Tekintettel a minimális kölcsönzési díjra, az iskolák bizonyára figyelembe veszik majd e jegyzéket. — Milyennek tartja a filmesztétikái képzés személyi feltételeit? — A megyei tanács műve­lődésügyi osztálya, a Hónai Sándor Művelődési Házzal karöltve minden évben meg­rendezi szokásos továbbképző tanfolyamát. Ezenkívül kon­zultációs jellegű képzés is fo­lyik. A hatást sajnos mind ex ideig nem tudtuk lemérni. — Ügy hallottuk, a Filintudományi Intézet működési engedélyekhez köti a filmklub-vezetői, s a magasabb fokon tör­ténő vitavezetői tevé­kenységet? — Ez mindenképpen helyes ►lesz, ez magával von bizonyos [vizsgakötelezettséget is, ami­► nek nyomán lemérhetjük az [éveit óta megrendezett film- ►esztétikai tanfolyamok haté- [ konyságát. ► — A színjátszó, a [ tánc, a foto cs egyel» , öntevékeny művészeti mozgalmat megyei cs já- [ rási szintű szakreferensi 1 hálózat segíti, llogy ic­[ bet az. hogy népművelői > vonatkozásban nem pat­[ ronálják szakreferensek > e tömeges művészetet? 1 — A megyei művelődési [házban működik fut»)- és film­■ szakbizottság, de ez alkotói [szempontból fejti ki tevékeny­ségét. A filmesztétikai képzés [segítésére valóban nincs »sem megyei, sem járási szak- ’refemis-hálózat. Korábban azt »terveztük, hogy a Kossuth mo- Jzi mellett létrehozandó mű- [vész filmszínházat nemcsak a |filmesztétikái nevelés, a Xilm- [amatőrök összefogásának mú­• helyévé tesszük meg, hanem a [filmesztétikai továbbképzés • központja is e műhely lesz. [»Sajnos —- amint ezt mór a la- »pok többször hírül adták —, [tervünket sem sikcült; megva- »tós'tuni. E sik«*rtei«nsé» eile- ["ére is. ú^v vélem, a nr'velő- [dési hVnvk min* módcT-rtani -köznontnqk. érdemes lenne filmesztétikái szakbizottságot •’•'irchozni. végül is százezrek ■ zlésformálásáré! van szó. A ■ Borsod megyei Mn/.itizemi Vál- ,'alnt kísérletképpen egy iarás- [*-»an már mozireferenst állított [be' remél »ok. a kísérlet sikerest '•esz s "16 tudóik teremt"’!* az .anyagi fel’é*e,f'ke't is a vállalat [mellett működő járási szakre­ferensi hálózat létrehozásához Párkány LászW májával kísérleteztün'k. Dt hamar rá kellett jönnünk, hogy az ankétok vezetői alig vértez.ettebbek a hallgatóság­nál. így ötlött fel bennünk az a gondolat, hogy megkezdjük az ankétvezetők képzését. E célra főleg irodalomszakos ta­nárokat szemeltünk ki. Négy esztendő óta nyaranta harminc -negyven érdeklődőt ismerte­tünk meg közelebbről a film- történettel. a filmesztétikával. — Ha jól számolunk. Borsod megyében az el­múlt négy cv alatt mint­egy 130 irodalomszakos tanár részesült filmesz­tétikái képzésben. Le­mérhető-e a tanárok kö­zönségre kisugárzó ha­tása? — Pontos adataink nincse­nek, de -sajnos az a helyzet, hogy* rendszeresen csak a tan­folyamot végzettek egyhamia- da vezet filmvitát. — A megyében hot működnek a legjobb filmbarát-körök? — Mindenekelőtt Szerencset kell említenem, a szerencsi gimnázium igazgatója es egyik tanára nemcsak lelkes mozi­rajongó, hanem mindenketten értik is a filmművészetet. Itt nagyon jól működik az isko­lára épülő filmvitakör. Árion, Szikszón, Abaújszántón. Gön­cön rendszeresen szerveznek ankétsorozatokat. Sárospata­kon szintén nagy divatja van a film vitáknak. Tibolddarócon, Cigándon. Mezőkeresztesein cs Mezőkövesden szintén rendez­nek ankétokat, ha nem is min­dig rendszeresen. — Van-e Borsod me­gyében filmklub? — A filmklub célkitűzései­nek megfelelő, esztétikailag is jól fejlett, vitaközösség sajnos még nincs a megyében. De az a célunk, hogy a szerencsi, a sárospataki, a mezőkövesdi kezdeményezéseket a filmklu­bok megteremtésének szolgá­latába állítsuk. Hajdú Béla: ...és az emlékek tovább horzsolédnak Az immár tíz éve halott Szabó Lórincröl sok megem­lékezés láfott napvilágot az utóbbi időben. Szinte akarat­lanul nyúlok Babits kezem ügyébe eső, 1932-ben megje­lent Üj Antológiájához, amely az, akkori „fiatal köl­tők 100 legszebb versét” gyűj­tötte csokorba a Nyugat ki­adásában, közötte nyolcat Sza­bó Lőrinctől. Átfutom mind a nyolcat, száguldók vele gondolatról gondolatra, míg a nyolcadikhoz érek. A címe: Kortársak. Kétszer is elolva­som a múlandóságról bölcsel- kedő költeményt. Belőle idé­a szürrealizmus illusztratív és lírai termékei még szűzebb talajon pompáztak. Sassy fes­tő elment, és bennem egy életfejezetre való emlék ágál, hogy teregessem őket papír­ra. de nem tehetem, nem futja az időmből. Itt zsonganak ismét fülem­be a Rortársak című vers so­rai s én úgy érzem, még sok az adósságom. Szólnom kell — ha már szóltam az év ele­jén, tavalyelőtt s tavaly ve­zetett veszteségű.stám szerep­lőiről — azokról Is, akiket az idén jegyeztem fel. Azok­ról, akik így vagy úgy bele­szóltak maguk is az életem­be, s akikkel végül is „mind együtt leszünk a földben”. Az új listán a 74 éves ko­rában, február 3-án elhunyt Bónyi Adorján neve nyitja a sort. A Reggeli Hírlap tárca­írói között korábban Is fel­tűnt neve, de személyesen csak 1925-ben ismertem meg őt mint a Pesti Hírlap iro­dalmi szerkesztőjét. Akkori­ból, 1925 novemberéből datá­lódik egyik máig megőrzött levele, amelyben arról ír. hogy könyvem „érdekesnek és szépnek találta”, kritikáját ró­la megírta, de hogy melyik számban közlík, azt nem ő dönti el. (Mint kuriózumot logyzem meg. hogv a levélen egy 1000 és egy 2000 koro­nás bélyeg jelzi az Infláció akkori hullámverését, meg az, hogy a kereken száz oldalas fcSnyv íMihuba} júliusi előfi­tűnő tehetségű szerzők (Ogal, Nacume) már-már az élő tor­pedók eszeveszettjeinek eltö­kéltségével túrják bé magu­kat a társadalom vasnaszád­jaiba, hogy föl robbantsak mindazt, ami irtózatosan szo­rít., nyom. megfojt. hasai metsz fel. S ez az írói magatartás már közös a világ legjobb- jaiéval. Nem európai, nem humanista egyszerűen, hanem elkötelezett. Olyan humaniz­mus ez, amely sohasem fe­lejti, hogy a Pinkertonok nem Cso-cso-szánok szívét, hanem vietnami csecsemők fejét tö­rik össze. Sz. Kováts Lajos nem feladata a tárlat anyagának elemző bírálata. Ez alkalommal az örömteli üdvözlés, a magyar sokszorosító grafikai művészet nagy jelentőségű, országos seregszemléjének ünnepi fogadása a célunk. Örömmel köszöntjük a negyedik alkalommal megrendezett grafikai biennálét, köszöntjük az ide érkező művésze­ket és a művészet barátait. Amikor 1961-ben a Borsod megyei Tanács Végrehajtó Bizott­ságának kezdeményezésére először sereglet­tek ' Miskolcra a magyar grafikai művészet legjobbjai, és amikor a színházi előcsarnok­ban rendezett első biennalen először ízlel­gette a közönség e napjainkban mind nép­szerűbb képzőművészeti ágazat országos je­lentkezésének ízeit. Miskolc valójában elje­gyezte magát a grafikával. A rendkívül izmos képzőművészeti csoporttal rendelkező város azóta nagyrészt a grafika fogalmával párosult a művészeti életben, es mi büszkén vállaljuk, hogy városunk a sokszorosító grafi­kai művészet otthona. Köszöntjük hát ismé­telten a biennale valamennyi részvevőjét, a kiállító művészeket és az érdeklődő nagy- közönséget egyaránt, és külön kiemelt tisz­telettel, őszinte szeretettel üdvözöljük a díj­nyerteseket, a megyei tanács nagydíjával és a további hét díjjal kitüntetett alkotó- művészt, akiknek az ünnepélyes nyitáskor nyújtják át a munkásságuk elismerését je­lentő díjakat. Negyedszer nyitunk országos grafikai bien­nálét Miskolcon. Szinte már megszokott jelenség életünkben. De érdeklődésünk, tisz­teletünk nem halványul. Az ünnepi alkalom­nak kijáró szeretettel és tisztelettel ajánljuk a tárlatot Miskolc és Borsod megye dolgozói­nak figyelmébe. Pénteken már készen állt a kiállítás. A ki­váló szakembereket és az új mecénás kép- J viselőit magában foglaló zsűri alapos vizsgá- J lódás és hosszas, fontolgató vita után döntött a díjak odaítéléséről is, s ma, december 3-án, Miskolc felszabadulásának évfordulóján, délben 12 órakor a Miskolci Galéria termei­ben hivatalosan is megnyílik a IV. miskolci országos grafikai biennálé. Pogány Ödön Gá­bornak, a Magyar Nemzeti Galéria főigaz­gatójának ünnepi beszéde után az érdeklődő nagyközönség előtt kitárulnak a galéria he­lyiségei, és közkinccsé válik a kétszáznál jóval több grafikai alkotás. Mint ismeretes, az 1965-ös, III. miskolci grafikai biennálé nagydíját Feledy Gyula grafikusművész nyerte el, ezért a hagyomá­nyoknak megfelelően, a mostani biennálén „versenyen kívül”, önálló gyűjteményes anyaggal szerepel. Feledy anyaga külön is figyelmet érdemel, mert, mint Aradi Nóra írja a kiállítás katalógusának bevezetőjében, ,.mintegy sűríti mindannak a gondnak és törődésnek a javát, ami alkotóinkat ma fog­lalkoztatja”. .,Lapjain váltakozik, a természe­tes harmónia és a természetes diszharmónia kivetítése, s a kettő találkozik egy mindig más-más oldalról közelített szépségigény ke­resésében.” De túlmenően az elmúlt biennálé nagy­díjával kitüntetett művész értékes gyűjtemé­nyén, a kiállítás nagy részét újabb grafikánk j jól ismert, nem kevésszer méltatott tulajdon- I ságai jellemzik, mint a növekvő műgond, a I technika sokoldalú alkalmazása, ami egyre | kevésbé csúszik át valamiféle technikai ön- I célúsógba. : A biennálé megnyitását köszöntő jegyzetnek des barati kapcsolat fűzött a sorból most kilépőhöz. Vas­tag köteg levél és sajtóköz­lemény jelzi, milyen szerepet játszott kapcsolatunk életem form ál ód á sában. Sassy festő — így jelölte mindig a feladó nevét ívpapi- rosbó! eszkábált levelein, amelyekhez sohasem használt borítékot. Amíg az újságban a búcsúsorokkal együtt közölt grafikai lapot nézdegélem. azt kell kérdeznem magam­tól, vajon észrevenném-e jó­magam is, ha nem tudnám, hogy ez a rajz nem nap­jainkban, hanem fél évszá­zaddal ereié** készült, amüee* Aki nem ismerte őt, eb­ből nem tudná meg, hogy a 87. éve utolsó napjaiban el­hunyt kortársunk festőmű­vész volt, aki már a század elején feltűnt egy rajzsoro­zatával, ex libriseivel. Egy 1926-ban kiadott Művészeti Lexikonban a Miskolcról ki­rajzott képzőművészek közül még csak Sassy Attiláról (Aig- lon) emlékeznek mos. Mielótt a gyászjelentés meg­jött. Bodgál Ferencnek az Északmagyarországban közölt melegszívű nekrológjából (Bú- esú Aiglontól) tudtam' meg a szomorú eseményt Engem 9mrté\v szerbi* négy évéit»­Még húsz év, tíz, talán har­minc. esetleg ötven, / de tán csak egy, vagy annyi se, / ... I lés mind együtt le­szünk s megbékülünk a föld­ben. Egy szuszra elszavalom ma­gamban Petőfi Egy gondolat, bánt engemet című prófécia­ként hangzó költői hitvallá­sát s míg arra gondolok mily érdekes tanulmányt lehetne írni arról, hogy a szellem nagyjai hogyan viszonyuotaK a halál gondolatához, pillan­tásom az asztalomon heverő szokatlan szövegű gyászjelen­f Aeee» to- »o/í zetési ára 35 000 korona volt.) Március 6-án vesztettük el a zenevilág nagy magyar hal­hatatlanját, Kodály Zoltánt. Különös játéka a sorsnak, hogy halála előtt napra pon­tosan, harminc évvel, tehát 1937 március 6-án a miskolci Zenepalota hangversenytermé­ben nagy sikerű KodéIv-estet rendeztek, amelyről történe­tesen magam írtam beszámo­lót a Termésben. A Fráter Gimnázium gyermekkórusa és a Jószerencse Dalkör tagjai adóik a műsort és Vutskits Jenő igazgató tartott előadást a Szabadegyetem keretében .., De most még tíz évvel for­dítom visszafelé az Idő ke­rekét, mert egy név bukkan elém: Dr. Gyöngyösi Nándor újságíró. Elhunyt július 31-én. 76 éves korában. Kereken negyven éves, fa­kó arcképes igazolványt ko­torászok elő a sok többi kö­zül. Az .1927. október 10-i dá­tummal keltezett dokumen­tum aláírói, dr. Gyöngyösi Nándor főszerkesztő és szer­kesztőtársa. dr. Gál Endre igazolják, hogy én, mint ak­kori Budapest, Szigony ucca 16,15. alatti lakos lapjuknál, a Képzőművészet c. folyóirat­nál mint’ szerkesztőségi titkár működöm, s a lap érdekeit szolgáló minden adminisztrá­ciós és szerkesztőségi ügyben jogom van eljárni. Életem egyik átmeneti rö­vid szakaszára esett ez a tit­kárkodásom, mert hamarosan visszatelepedtem Miskolcra, de barátságom Gyöngyösiék- kel nem szakadt meg, s lap­jukat még 1934-ben is rend­szeresen küldték tiszteletpél­dányként. Sok példányt, még ma is őrzök kis „aajtámúzen­momban” A felszabadulás < után Miskolcon láttam vi-* szont Gyöngyösi Nándort. 1946 [ őszén a MUOSZ keretében az* ő irányításával alakították < meg a miskolci újságírók ér- ’ dekképviselcti csoportját. Ö [ szerkesztette meg a MUOSZ < első évkönyvét, amelynek J egyik fejezetében a nácizmus < áldozataivá vált mártír újság-[ Írók sorsáról számolt be. A < későbbi években elöregedett * kollégáinak gondjait vette < nyakába az örökké agilis* Gyöngyösi, aki most örök pi- < henőrc tért. * Nem akartam hinni u sze- < memnek, amikor egy napon * az Északmagyarországban a i szívenütő címet olvastam. Fi- < czere lászló a ravatalon. < Hogyan? Hiszen a napokban* nyílt meg kiállítása a Mű-< csarnok kamaratermében! * Egyik hő művészi vágyé < teljesedett. De ekkor szí-* ve megálljt parancsolt, s elet- < párja karjai közt kiszenve-s dett. Első nyilvános szakköri <j szereplése óta ismertem s fi-j gyeltem fejlődését. Roppanta tehetsége egyenes jellerruneH és nyíltszívűséggel párosult J Monumentális alakjával ősz- < szehangzóan műveit is a rno-í numontalitásra való törekvés* jellemezte... Ö is elment...^ Ha mostanában ablakomból" az a vasi termetű felé fék in-2 lek, arra gondolok, már n -un j jelenik meg az esti órákban j ajtónk előtt, mint régebben j annyiszor, nevető hangjával! és hóna alatt úi ralzalt rei-j ‘"gető mappájával, hogy meg-1 mutrrsa és beszél zes«0nk n-j luk. 57 éves volt. amikor szer-1 vezete május 13-án felmond * ta a szolgálatot. 1 (folytatjuk) ­SA8SY ATTILA 1SK0. október 17—19«7. október 11. végakaratát teljesítve, hamvait csendben helyezzük nyugalomra a Farkasréti temető halottasházából november ll-én, tél 11 órakor. Családja és barátai.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom