Észak-Magyarország, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-17 / 298. szám

6

eSZAK!*MCJTARORS7AO

Vasárnap, 1967. december IT.

äJ^AGY DÍJAS

Miérí beszél annyit Mrs. Piper?

Elmélyülteti, munkába feledkezve

Ez majd kiderül a televízió karácsonyi műsorából. Mrs. Piper (Gobbi Hilda) képünkön még nem beszél, még csak halig»* tózik.

Az új müvet a pályatárs-jóbar&tnak ajánlja.

(.Szabadó- felvételei)

Garázdálkodók

Vagainykodnaik, könAyel- m tüsködnek. Nőket szólítanak le az utcán, meg is ütik, a presszókban, az éttermekben belekötnek ismeretlen emberekbe, hangoskodnak, botrányt okoznak, verekednek. Miért? Ki tudja! Sokszor talán ők maguk sem értik, miért teszik ezt, vagy azt. Mindenesetre vannak helyek, alkálinak, ahol normálisan, nagyon tisztességesen viselkednek. Például a rendőrségen, a bíróságon. De miért csak ott? Miért nem tudnak például az utcán, vagy a presszókban is feltűnés nélkül, kötekedés nélkül megmaradni? Miért kell úgy viselkedni, mint az alábbiak is viselkedtek?

tű, miskolci lakos. A kél nő nem tud mit kezdeni, lelép az úttestre, hogy megkerülje a szép társaságot, ivancsik odalép az egyik nőhöz és megüti.

Miért?

Csak. Más magyarázat nem igen van. Egyszerűen erre kapott kedvet, hát miért gátolja magát?

A botrányhős

Este az utcán

Két nő jön este a járdán a fonodától befelé. Munkából jönnek. Kisebb férfitársaság megy velük szembe. Amikor a közelükbe érnek, a férfiak eladják az utat és megjegyzéseket, ajánlatokat tesznek. Hangadójuk Ivancsik Sándor, többszörösen büntetett előédeNagyváros! fények karácsony előtt,

Győrfi Attila fiatal ember, de környezetében, a diósgyőri presszókban, éttermekben már nagyon jól ismerik. A rendőrségen is. Amikor a bíróságon eljárás folyt ellene garázdaság miatt, máris újabb bűntettet követett el. Mikor emiatt Indítottak ellene eljárást, újra garázdálkodott. Később megint Hosszú lenne felsorolni a listáját. Néhány napos időközönként verekedett, belekötött ebbe is, abba is. Hol egyedül, hol társai segítségével Kovács Ferenccel, Kristóf Jánossal. Nincsenek gátlásai, verekedik az utcán is, verekedik a presszó kellős közepén is.

Ha a botrányhős jelzőre pályázott, azt megkapta. Csak az a kérdés, hogy dicsőség-e ez, és kik előtt? Most előzetes letartóztatásban vár sorsára. Vajon tanul-e majd az ítéletből? Vajon a büntetés letöltése után lesz-e ereje elfeledtetni mindenkivel a botrányhős jelzőt? Mert ezt nehezebb, mint megszerezni.

E«v ember meghal

Az egyik este négy fiatalember érkezik a Park utcai presszóba. Dudás Imre, Boncsér Bertalan. Pálfalusi János és Harhai József. Villanyszerelők, az ÉMÁSZ-nál dolgoznak. Ahogy mondani szokás: van már bennük néhány légkör. de azért még Itt is rendelnek. Sört, rumot, kávét. Galamb Jenő üzletvezető az előírásoknál: is. emberségének is megfelelően figyelmezteti őket, hogy már eleget ittak.

nem szolgálja ki tovább őket. Arra ugyan még nem nagyon volt példa, hogy ilyenkor a jó szándékú figyelmeztetést megszívlelje valaki, de arra már igen, hogy a társaság valamelyik tagja elővette józan eszét, és rábeszélte a többit az odábbúllásra. Itt, ebben a presszóban azonban nem ez történik.

Dudás belép a pult mögé és hangoskodik, lökdösi a vezetőt. A vezető felesége férje segítségére siet, és megpró- ' bálja jobb belátásra bírni a magáról megfeledkezett fiatalembert, ez azonban elkapja az asszony kezét és csavargatja. A presszó vendégei közül egy idős ember odamegy hozzájuk, hogy lecsillapítsa Dudást és megmagyarázza neki: helytelen, amit tesz, nincs igaza. Dudás méregbe jön és elkezdi ütni az idős embert. Ebben segit neki az odasiető Boncsér Bertalan is.

A presszó vezetője szívbeteg ember. Bemegy az irodába és néhány perc múltán már nem is tud felkelni a székről. Az izgalmak következtében meghal.

Nem a két fiatalember ölte meg. Nem szúrták le, nem ütötték agyon, de, hogy a halálához közük van, ahhoz nem férhet kétség. Ha normálisain viselkednek, akkor ez a? ember életben marad. Pálfalusi János és Harhai József semmit sem tett, de erkölcsileg mindkettőjük bűnös. Köteles-, ségük lett volna fellépni, lecsillapítani barátaikat, megakadályozni a botrányt.

Kötetre valót gyíljthetnénk össze a garázdálkodók telteiből. Sajnos, Miskolcon sokfelé találkozunk velük. Az utcán, a presszókban, a mozik előcsarnokaiban, a fűszerüzletek előtt söröző, pálinkáző csoportokban. Vajon tanultak a büntetésekből?

A közvélemény erélyes fellépést vár megfékezésükre!

Priska Tibor

Meg

hányszor?...

Talán nem tűnik e.rőlte- tettnek a párhuzam, bár i majd kiderül a végén.

December az ajándékozás \ honapja. Mikulás előtt az | efféle kérdések hangzottak el leggyakrabban az otthonokban:

— Apa, még hányszor kell felkelni Mikulásig?

És amikor a naptár tovább lépett a Mikuláson, csemetéink bemérték maguknak Tél- I apó. eljövetelének időpontját — most tehát így szól a kérdés

— Apa, meg huiiyszor kell ] felkelni karácsonyig?

é's most fordítsunk mi is a j kérdésen.

Bementem a TÜZÉP meg- i rendelő irodájába, és az arra J illetékes hölgynek tettem fel \ az alábbi kérdést.

— Tessék mondani, még j hányszor kell felkelni addig, amíg meghozzák a szenet?

A hölgynek mások is feltehetnek ilyen kérdéseket, mert unottan, közönyösen válaszolt:

— Türelem — rózsát terem. I November másodikán ren- I

deliem a szenet. December j 12-én tehát már aligha tűnhet állampolgári okvclctlen- kedésnek, ha megkérdezi az ember: a miskolci TÜZÉP- nck hány hátlapra van szüksége ahhoz, hogy egy megrendelést teljesítsen, negyven nap után hányszor kell meg felkelnünk a félidőben nélkülözhetetlen tüzelő leszállításáig? És mivel kielégítő választ nem kaptam, elmentem a magánszektorhoz, rendeltem még öt mázsa szenet — j biztos, ami biztos ...

(g. m)

dolgozik a két jó barát: Lenkey és Csohány. Csoliány keze nyomán régi hangulatokat idéz a kemény tű karcolta fémlemez. Biztosai: vagyunk benne, hogy a vonalak mögött-Csohány Kálmán mai belső feszültsége rejtőzik, a most születő képek a ma és a jövő közönségéhez szólnak, — hitelesen, igazul.

Benedek Miklós i

mény indulatok rejtőznek, és ezért fejez ki ugyanaz a három-négy vonal mindig mást, mert ezek az indulatok mindig más és más fajta felfűtöttség, belső feszültség kicsapódásai.

Csohány Kálmán munkái között nem igen találunk olyat, amely friss napi aktualitáshoz kapcsolódna. Nem napi eseményeket illusztrál, nem jelenít meg grafikai eszközökkel napirendi kérdéseket, mégis úgy érezzük, hogy örök emberi igazságokat hirdetnek alkotásai.

— A napi aktuáí-politikai munkásság, az ilyen jellegű grafikai tevékenység nem megy nekem. A benyomások, élmények lassan érlelődnek bennem. Hosszú folyamat, amíg belőlük műalkotás lesz, amíg a gondolat grafikai vonalakban fogalmazódik meg. Nem egyszer hónapok, vagy éppen évek múltán bukkan fel bennem egv-egv élménv. ami aztán serkent és hajt, hogy rajzban fejezzem ki. Például a szülővidékemhez a Mőgrád szép tájaihoz való kapcsolódás is ilyen sokáig kihordott témákban és alkotásokban lelhető fel munkásságomban.

— Neve és müvei ismertek messze túl az országhatáron is . . .

— Hát,, jártam néhány országban, s volt kiállításom sok helyen, ahol én nem jártam. Hosszú lenne felsorolni. Velence, An’ara. Moszkva, Szófia, Prága, Varsó. Becs, Ljubljana, Bologna, Róma, Párizs. London. Stockholm, Tokió és még jó néhány város kiállítási termeinek falán függtek munkáim. A külföldi kapcsolatokról szólva megemlítem, hogy a nyáron több mint egy hónapot töltöttem egy olasz faluban, Ravenna közelében. Alfonsine- ban. Egy barátomhoz jöttek korábban ebből a faluból Ismerősök, akik megismerték munkáimat, aztán kiállítást rendeztek nekem, és egy hónapra meghívlak. Az ottani községi ismeretterjesztő szervezet vendége voltam, s mondhatom, igen jól éreztem magam, sok kellemes emlékkel tértem haza.

— Most min dolgozik?

— Régi családi fényképeket, egyéb családi relikviákat böngészgetek, azoknak hangulatát próbálom átmenteni az utókornak a grafikai művészet sajátos kifejező eszközeivel. Ezen dolgozom most a miskolci művésztelepen is.

A Csabai kapui műteremben most együtt

nik a miskolci utcákon, a város környékén, < borsodi községekben. Sokszor huzamosabt időt tölt itt, a Csabai kapui művésztelepen nagyon sok müve itteni ihletésű és születésű

Most is itt van. A jó barát és pályatárs, Lenkey Zoltán grafikusművész műtermében beszélgetünk. A beszélgetés nehezen indul, bál ismeretségünk nem friss keletű. De az újságírói notesz és ceruza feszélyez. Csohány szűkszavúbb, zárkózotlaub lesz, talán túlzottan is szerény. Lenkey segit, hogy mind markánsabb vonásokkal alakulhasson ki a nagydíj nyerteséről készülő tollrajz.

Először arról beszélgetünk, mi köti Miskolc- hoz ?

— Többfele szál. Először is az érzelmi szálakat említem. A miskolci grafikusok, festők között igen sok a jó barátom, akikhez szívesen jövök, és akik szívesei) fogadnak. Jól érzem itt magam. Ehhez a baráti kapcsolaton felüt hozzájárul a miskolci művésztelep nyújtotta grafikai munkalehetőség, s nem utolsósorban a Miskolc környéki vonzó táj is. Nógrádi vagyok. Posztóról származom. A tájadottságok nagyjából azonosak, s hozzá a jó munkakörülmények és a jó barátok; minden megvan tehát, hogy jól érezzem magam.

Tizenöt évvel ezelőtt nyerte el a főiskolai diplomát. Azóta állandóan országos nyilvánosság előtt áll munássága. Minden számottevőbb kiállításon szerepelt azóta, egy évtizede állandó részvevője a miskolci országos képző- művészeti kiállításoknak, és alapítása óta a grafikai biennaleknak. Sokirányú művészeti és művészetpolitikai tevékenysége is. Igen szép eredményekkel dolgozik a kerámiaművészetben is. Faliképéi szerte az országban fellelhetők, például Salgótarjánban a Karancs- szálló bárjának falát is az ő nagyméretű kerámiaképe díszíti. Maga festette és égette vá- aai ugyancsak szerte az országban ismertek.

— Ügy foglalkozom a kerámiával, — mondja erről, — mint a sportoló valamelyik kiegészítő sportággal. De egyáltalán nem tekintem ezt a foglalkozást alárendelt szerepnek, örömet szerez megfesteni a lekorongozott vázát, s figyelni, milyenné ég a tűzben.

— Sokirányú munkásságából a grafikait ismeri leginkább a közönség. Nagyszerű lapjairól és könyvillusztrációiról egyaránt. Miként választotta ezt „főfoglalkozásnak?”

— Nem tudatosan választottam. De mindig Úgy éreztem, hogy a vonalat jobban szeretem, mint a színeket, a foltokat. S a vonallal jobban ki tudom fejezni magam, mint a színekkel. Nem tudnék időpontot mondani, mikortól érzem magam elsősorban grafikusnak, de most már nem is tudnék másképp érezni.

Csohány grafikáira a sajátos formanyelv a legjellemzőbb. Kevés vonal, szűkszavúság, egyéni látás- és kifejezésmód jellemzi munkáit mind a különálló lapokon, mind a könyvillusztrációkban. Állandóan visszatérő motívuma a madár. Néhány ékalakú vonal s kifejez borongást, örömet, bánatot. Például van egy rézkarca, amelyen Sámson összetört öregember, a homloka elől repül el néhány madár. mintegy jelképezve a hajától megfosztott bibliai alak erejének elvesztését, pusztulását. Motívumai víssza-visszatémek. Elég kevés motívummal operál, fák. madarak, csillagok variációival találkozhatunk munkáin, és az egymásra nagyon hasonlító fák. csillagok és madarak mégis minden alkalommal más és más érzéseket, gondolatokat fejeznek ki és asszociálnak a szemlélőben. Érezni minden képén, hogy az alig néhány vonal mögött keA IV. miskolci országos grafikai biennale nagydíját, mint ismeretes a zsűri a biennalen bemutatott munkáiért Csohány Kálmán kétszeres Munkácsy-díjas grafikusművésznek ítélte oda. Csohány Kálmán a személyi igazolványában olvasható adatok szerint nem miskolci lakos, Budapesten él, ott van lakása, mégis ideszámítjuk, a miskolci művészek kosé. ö maga is a miskolci művésztelephez tartozónak vallja és érzi rriagát Nemcsak az országos jelentőségű tárlatok megnyitásakor van itt, jellegzetes alakja gyakran fel-feltű-