Észak-Magyarország, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-02 / 259. szám

A SSZAKMAGTARORSZAG Csütörtök. 1961. «wveniber t Ki a tettes? Egyévi szívós munka egy böníény felderítésére? Az elmúlt év szeptember 18-án a Borsod megyei rend­őrfőkapitányság központi ügyeletén megcsendült a tele­fon. — Halló! Rendőrség? — Igen. — Kérem, ma, a repülőtér közelében, az akácosban egy ismeretlen nő holttestét talál­tam meg. Ügy gondolom, már több napja halott lehet. — Köszönöm a jelentést, máris intézkedem! És ezzel megkezdődött az utóbbi évek talán legszívósabb nyomozó munkája. A felderí­téssel megbízott rendőrök ak­kor persze még nem gondol­ták, hogy a bűntény tisztázása milyen sok munkát, kitartást, hihetetlen nagy energiát, kö­rültekintést követel. Kasaiban a tűt A bizottság hamarosan a helyszínre érkezik. Az akácos egyik tisztásán valóban ott fekszik egy hosszú hajú nő holtteste. Még a személyi ada­tok megvizsgálása előtt tudják, ki volt. A nőt a maga világá­ban — túlzás nélkül írhatjuk: az alvilágban — Cigány Kati néven ismerték. Tartózkodási helye a Béke téri, néhány hó­nappal ezelőtt megszüntetett, hírhedt Bapostetejű és a kö­zeli italboltok. A holttesten ütések, rúgások nyomai. A bal mellkasát megtaposták, bor­dáit összetörték. Kivel találkozott Kati az utóbbi napokban? Mintha tűt kellene megke­resni a szalmakazalban. Hi­szen a Lapostetejűben, a kö­zeli italboltokban Katit so­kan ismerték. Másutt is. Az új ismeretségek kötésé sem okozott neki gondot. A futóla­gosoké sem. Sokfele járt, gyakran felkereste ezt az aká­cost Vajon kivel, vagy kikkel találkozott Kati az utóbbi na­pokban? És melyik napon? A mellékes bűntény Nagy apparátus próbálta az adatokat összegyűjteni, megta­lálni az első szálat. Szeptember vége felé Gö- römbölyön egy \ fiatalember állította meg az URH-kocsit és a rendőröknek egy erősza­kos nemi közösülésről tett be­jelentést. Ezt is durva módon követték el, lehetséges, hogy a tettesek azonosak? Hátha ösz- szefüggésben van a két ügy? A két tettes közül az egyiket nevezzük Imrének, a másikat Péternek. (Egyiknek sem ez a keresztneve.) Imre később egy más ügy miatt börtönbe került. Ott a nyomozók megkérdezték tőle ezt is: — Maga gyakran járt a Lapostetejűbe. Nem ismer egy Cigány Kati nevű nőt? — Nem. De egy hosszú hajú, Sovány nőre emlékszem. — Felismerné fényképről? — Fel! — Biztosan ? — Biztosan! Fényképtablót tettek eleje, és Imre határozottan mutatott úz egyik fényképre: — Ö az! Cigány Kati képe volt. Mikor látta? Kivel? A kö­vetkezőt sikerült megtudni: szeptember közepe táján látta n Lapostetejűben, ahová ő Péter barátjával tért be. Két férfival ült az asztalnál. Az egyik férfit Varga Gézának hívják. (Ö állította meg Gö- römbölyön az URH-kocsit.) A másik férfi egy ismeretlen, szőke fiatalember. — A szőke fiatalembert megismerne fényképről? — Meg! Üjabb tabló kerül elő, és a rendőrség hamarosan tudja a szőke fiatalember nevét is. Ssükül a kör A nyomozók kihallgatják a Szóké fiatalembert, Pétert is. Egymástól függetlenül hárman tesznek egybehangzó vallo­mást- Legalábbis olyan vallo­mást, amely igazolni látszik mindegyikük állítását. (Csak mellesleg: miért tette a rend­őrség a szőke fiatalember fényképét is Imre elé? Nyil­ván ez sem pillanatnyi ötlet­ből született. Ez is csak ala­pos, sok időt igénybe vevő munka eredménye lehetett.) Az elhangzott vallomások alapján a rendőrség a szőke fiatalembert és Vargát letar­tóztatta. Megkezdődött az újabb, nagy felderítés. Ki, hol járt, mit csinált szeptember közepe táján? Varga pontosan beszá­mol mindenről. Legalábbis majdnem mindenről. De a tanúkihallgatások, a szembesí­tések során hézagok támadnak az alibin. Ezeket a hézagokat természetesen szintén tetemes munka világítja, fedezi fel. Táppénzes papírok, fizetési jegyzékek ellenőrzése, tanúk sokasága. Végül beismeri: szeptember közepe táján va­lóban találkozott Cigány Ka­tival. A szőke fiatalember szintén. Hogyan történtY A széles körű nyomozás, a tanúkihallgatások, jegyzőköny­vek, vallomások alapján a következő állapítható meg: Az elmúlt év szeptember közepe táján Varga, a szőke fiatalember és Cigány Kati a Lapostetejűben italozott. Imre és Péter a közeli asztal­nál ült. Amikor Katiék fel­álltak, Varga intett a két fiú­nak, amit azok úgy értelmez­tek, hogy kövessék a hármas társaságot. Átmentek az ital­boltba, a közeli borkóstolóba, majd buszra ültek. Katiék a busz elején, a két fiú pedig a kocsi hátulján tartózkodott. A röptéméi mindannyian leszáll­tak, és elindultak az akácos felé. Katiék hármasa elől, a két fiú lemaradva. Egyikük — állítás szerint — a vízcsapnál meg is mosakodott, hogy ily módon enyhítse az ital hatá­sát. Maradjunk velük. Amikor a két fiú közeledett az akácoshoz, nyöszörgést hal­lott: — Ne bánts! Hát ezt érdem­iem tőled? A hang irányába tartottak. Csakhamar látták, hogy a nő a földön fekszik mozdulatla­nul, mellette áll Varga. A sző­ke fiatalembert nem látták sehol. — Mit kerestek itt? így akartok járni ti is? — kiáltott rájuk Varga, majd hirtelen mozdulattal zsebébe nyúlt. A két fiú, ismerve Varga erő­szakos, durva természetét, visszament a buszhoz. Varga beérte őket, és ő is felszállt. — A nővel mi van? — kér­dezték a fiúk. — Semmi. Otthagytam — hangzott a válasz. Mit mond a szőke fiatalem­ber? Mikor megérkeztek az aká­cosba, kis idő múltán Varga félrehívta, és szemére vetette, hogy ki akar kezdeni a nővel, holott ő hívta ide. Már in­dultak volna vissza Katihoz, hogy az ő véleményét is meg­kérdezzék, amikor Varga le­ütötte. Az eszméletét vesztette, és innen kezdve nem emlék­szik semmire. (Tehát ezért nem látta a két fiú.) Varga részleges, beismerő vallomást tett. Szerinte mind­annyian rugdosták a nőt. A bizonyítékok azonban ellene vallanak. A rendőrség befejezte a nyomozást. Több mint egyévi kemény, aprólékos munka áll mögötte. Mert, ha a tettes, vagy a tettesek már biztonság­ban is érzik magukat, ha so­kan esetleg el is feledkeznek a bűntényről: nincs elavult ügy. Most már ebben az ügyben is a bíróságé a szó Priska Tibor Miskolci karmester Romániában Mura Péter, a Miskolci Szimfonikus Zenekar igazga­tó-karmestere az elmúlt év­ben már nagy sikerrel vezé­nyelt Romániában. Most újabb romániai megóvást kapott, és november 19-én, valamint 20- án Crajovában az ottani fil­harmonikusokat dirigálja. Mindkét koncert műsorát Beethoven műveiből állították Baráti lalá kozok (Tudósítónktól.) A Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának méltó meg­ünneplésére nagygyűlések és baráti találkozók voltak az el­múlt napokban a mezőkövesdi járás néhány községében. Az MSZBT kezdeményezé­sére a jubileumi rendezvény- sorozatot a mezőkeresztesi nagygyűlés nyitotta meg, majd a bükkábrányi Béke Termelő- szövetkezet nőbizottsága és a szocialista brigádok tagjai ta­lálkoztak a hazánkba látoga­tott szovjet asszonyok egy cso­portjával. A szomolyai művelődési házban megtartott baráti ta­lálkozón szovjet elvtársakkal találkozott a falu apraja- nagyja. Az ünnepi program után kommunista veteránok beszélgettek a vendégekkel. Makó József Mezőkövesd Útban az üzenet Ejiésíséoház avatás Kesznyétenbeo Az új egészségház avató ün­nepségét november 4-én, szombaton délután tartják meg Kesznyéten községben. Az ünnepséget délután fél 4 órakor Topa Lajos, a községi tanács vb-elnöke nyitja meg. Ünnepi beszédet mond Juhász Sándor, a járási tanács vb- elnökhelyettese. Az úttörők kultúrműsort adnak. Szerdán Miskolcról, Nyíregy­házáról, Békéscsabáról, Pécs­ről, Zalaegerszegről, Szombat­helyről és Győrből elindult Budapestre a különböző or­szágrészek fiataljainak üzene­tével a „Vörös Október” sta­féta. Az útvonalon tízezrek búcsúztatták a motorosok, lo­vasok, kerékpárosok, atléták karavánját. A „Vörös Október” staféta a Kommunista Ifjúsági Szövetség rendezésében a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 50. évfordulóját köszönti. Több mint 2600 községből és városból gyűjti össze az új nemzedék valamennyi rétegé­nek jókívánságait, s juttatja el a szovjet fővárosba. A „Vö­rös Október” staféta novem­ber 3-án érkezik a fővárosba. Nincs még egy eseménye az emberiség történelmének, amely annyi könyvet, tudomá­nyos munkát, irodalmi alko­tást inspirált volna, mint a Nagy Októberi Szocialista For­radalom. Ha csak az irodal­mat nézzük is: a kortársi fel­jegyzéseknek, dokumentumok­Okfóber 31-re teljesítették as évi tervet A Borsod megyei Mélyépítő Vállalat sajóbábonyi 38-as épí­tésvezetősége október 31-re teljesítette 18 millió forintos tervét. A szép eredmény el­érésében oi-oszlánrészt vállal­tak a szocialista címért küzdő brigádok. Közülük is kitűnt Kusnyér Péter, Sulykovszki József kubikos, Polgár Sándor betonszerelő és Ohózíki Pál kő­műves brigádja. A valóban szép siker eléréséhez nagy se- j gítséget nyújtott, hogy a köz-! pont biztosította a folyamatos j anyagellátást, az itt dolgozó műszaki gárda a munkásokkal összehangoltan dolgozott, s jól szervezték meg a munkaüte­me L A sajóbábonyi építésvezető­ség elsősorban a vegyipar te­rületén tevékenykedik. Töb­bek között ők is részt vesznek a sajóbábonyi gyógyszer-rész­leg építésében, ők rekonstruál­ják az Északmagyarországi Ve­gyiművek préspor üzemét, melyhez csaknem 1000 köbmé­ter vasbeton mozgatására volt szükség. Ugyancsak befejezték a kazánházi szociális épületek 1 építését is. Az útviszonyok javítására I átadták a csaknem négymillió ! forintos beruházássá! épített I utat, s most úgy tervezik, hogy 1 aa év hátralévő időszakában 1 hogy két hónappal az év vé­ge előtt befejezik az erre az évre kijelölt feladatokat. Ez sikerült, s most már teljes lendülettel a „többleten” dol­goznak. A borbélynál 1—4^ — Es még (el kell számolnom a ragtapaszokat A vidéki könyvesbolt vezetője gyanakodva nézegette j vásárlóit, akik egykedvűen böngésztek a polcokon. So- i hasem látta őket a városban, de az egyik valahonnan J nagyon ismerősnek tűnt. Sokáig töprengett, honnan. < Nézegette jobbról, vizsgálhatta balról. Mindig ismerő- J sebbnek tűnt. Aztán egyszer pontosan szembefordult , vele a látogató. A boltvezető meghökkent. Ez a hason- j latosság!... Ezt már nem lehet az embernek magában , tartani. j — Tudja, uram, hogy maga mennyire hasonlít X- J hez — fordult gyanús vendéghez, megemlítve az egyik t gyakran szereplő tv-riporter nevét, aki nem hasonlí- | tott a vendéghez, hanem azonos volt vele. i — Nem meglepő a ha- i sonlatosság, valóban én ( vagyok az, aki minden i szombat este beleavat- ] kozom az ön életébe, t bekandikálok esti pihe- j nőjébe a kis ládikó ab- | lakából. Jó szeme van t uram, valóban én va- , gyök X. — Jó vicc, uram, csak szeretne lenni. Ha így. job- J ban megnézem, már nem is hasonlít annyira. X-nek sokkal keskenyebb az arca. magasabb, intellektuáli- sabb a homloka, artikuláltabb a beszéde, szóval van hasonlatosság, de hogy jön ön mégis hozzá?!... — Nézze uram, nekem igazán nem fűződik .s-etnmi érdekem hozzá, hogy önt becsapjam, de tényleg én vagyok X. Talán legegyszerűbb lenne, ha most kihúz- ' nám zsebemből igazolványaimat., de felesleges, ön nem hatóság, aki előtt igazolnom kell személyazonosságo­mat. Ha hiszi, hiszi, ha nem, nem. Vagy kérdezze meg ettől az úrtól, akit egyébként, van szerencsém bemu­tatni önnek: Y., a tv egyik rendezője. A boltvezető szeme felcsillant: — Gyártásvezető A, vezető operatőr B. rendezte T. — sorolta a sokszor hallott szöveget. — Szóval ön az — mustrálhatta megelégedéssel a rendezőt. — Így most már elhiszem X. úrról is. hogy tényleg ő az. Barátságosan beszélgettek még egy ideig. A harma­dik televíziós, az ismert operatőr oldalát furdalta a kíváncsiság, vajon miért hitt a boltos a sohasem lá­tott rendezőnek, amikor a jól ismert riporter személy­azonosságában kételkedett. Meg is kérdezte. A válasz meglepő volt: — Egyszerű, uraim. Amíg beszélgettünk, idekanya­rodott a bolt elé a benzinkút elől egy kis autóbusz. Rajta a felirat: Magyar Televízió. A kocsiban csak a sofőr ült. Tehát önök azt várták, amíg a kocsi tankol, addig nézelődtek itt a boltomban, s most előállt önökért a busz. A televízió kocsija meg csak televízió­sokért szokott előállni. Világos következtetés? — Feltétlenül — hagyta rá az operatőr. — ön is tv-s? — kíváncsiskodott tovább a boltos, miközben a vendégek kifelé sétáltak a boltból. — Ahogy vesszük — hangzott a tréfálkozó válasz. — Én foglalom keretbe, amit ez a két úr csinál. — Szóval üveges, képkeretező... Az is tisztes fog­lalkozás — hagyta helyben a boltvezető, s egy pillanatig tétovázott, vajon ne veregesse-e vállon az ismeretlen fiatalembert, aki — íme — ilyen ismert egyének társa­ságában autókázhat az országban. (benedek) Szépirodalmi kiadványok a forradalom 50. évfordulójára Foglal­kozások kovszkijtól kezdve a mai kő' tőnemzedékek legjobbjai)! felvett verseikből a szovj* nép ötven évének hűséges k< pe bontakozik elő a közérz* tek, a lelkiállapotok, a vágya) a problémák őszinte megörí kítésével. Méltó társa az Aurórá-na' az Üj kor nyitánya című ki>l tészeti és szépprózai antológi* amely a magyar irodalom tí núságtételeit adja közre. ' gyűjtemény a magyar író) nak, költőknek, publicistái nak ötven év alatt szülét«* írásaiból meríti anyagát, biz<> nyitva, hogy a haladó magys irodalom élénken reagált 19' eseményeire, tanulságaira. ' reprezentatív antológiába helyet kaptak a Szovjetunó népeiről, hétköznapi életérő megpróbáltatásairól, kultúrái* ról, technikai eredményeire tájairól szóló alkotások is. A olvasmányos antológia légiót1 erénye o műfaji és tc.matlW árnyaltság és változatosság. > versek, elbeszélések, emlékez* sek, vallomások, regényfeje^ tek, útirajzok, esszék történ*' mi fordulópontok, eszmei rt* mópontok köré csoportos^* nak. Az ötvenedi évforduló tis* teleiére’ megjelenő könyv? sorában is jelentős helye ví az ismert fiatal (ró és kri^ kus, Gyurkó László Leni' Október című munkájánál Egyik nyilatkozatában a széf zö emlékeztet bennünk«* „Csaknem fél évszázad telt * Lenin halála óta, s a szocV lista országokban a hivatal Lenin-életrajzon kívül egye* len könyv sem jelent met amely átfogóan igyekezne tékelni ezt az életművei Gyurkó hl valótlan vállalj zott e példaszerű és font^ köny v megírására. EL Za. > nak, elbeszéléseknek, regé­nyeknek és verseknek bőséges „arzenálja” jelenik meg az öt­venedik évfordulóra is. Külö­nösen jelentősek a reprezen­tatív költői antológiák. Egy- egy kötetben a nevezetes al­kotásokon kívül gazdag, sok­színű, új, vagy kevéssé ismert anyag található. Az olvasók­nak bőségesen lesz részük meglepetésekben, elgondolkoz­tató felfedezésekben, és — új­rafelfedezésekben is. O A legmeglepoub összeállítást a Magvető Kiadó gondozásá­ban megjelenő Auróra című nemzetközi lírai antológia kí­nálja. Ezzel a kötettel új an­tológia-típust sikerült kialakí­tani: hét szocialista ország (Szovjetunió, Bulgária, Cseh­szlovákia, Lengyelország, Mon­gólia, Német Demokratikus Köztársaság, Magyarország) fogott össze, hogy egyetlen kö­tetben adja közre a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom­hoz kapcsolódó verstermésé­nek legjavát. A könyv egy­szerre jelenik meg a hét szo­cialista országban, mégpedig teljes egészében az egyes or­szágok nemzeti nyelvére for­dítva — a szocialista forradal­mak nemzeti vonásaival, sajá­tosságaival, ugyanakkor közös problémáival szembesíti a testvéri országok olvasóit. Pá­ratlan alkalom nyílik a kötet lapozásakor a termékeny egy­bevetésekre: a különböző tú- jékozódású. alkatú, világnéze­tű költők reagálásainak szám­bavételére. A kötet a hét szo­cialista ország több mint két­száz költőjét vonultatja fel: a legnagyobbaktól a fontos ár­nyalatokat., nem elhanyagolha­tó összefüggéseket, gondokat közvetítő kevésbé ismertekig. A gyűjteményben nyolcvanhá­rom szovjet költő szerepel Bioktól, Brjuszovtól, Maja­elkészítik az autóbusz-pálya­udvar építkezését is. Az építésvezetőség 120 dol­gozója a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50. évfor­dulója tiszteletére vállalta el,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom