Észak-Magyarország, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-02 / 259. szám

Csütörtök, 1967. november 2.

GSéAKMAGY ARORS2.AG

3

'"0 eve történi

A forradalom születése

1917. november I—>

Teljesítették a jubileumi vállalás!

*

t

I

I

*

•R ■S *

*

.

Örömhír érkezett a Szerencsi* Cukorgyárból. A Nagy Októ-* béri, Szocialista Forradalom 30.J évfordulója tiszteletére indított* jubileumi munkaverseny so-J rán nagyszerű sikert ért el a* gyár kollektívája. í

Vállalásaikat október 31-re* teljesítették.

I Qtapíó |

~~A

Egy vita margójára

LJj klub alak ült

A Borsod megyei Közúti* Balesetelhárítási Tanacs és a* közlekedésrendészeti osztály a* megyei Természetbarát Szövet-* seggel közösen megalakította* a motor kerék párosok klubját;.^. A klub tagjai számára KRESZ-* oktatást, különböző túrákat,c összejöveteleket szerveznek. A* klub szervezői ily módon isj szeretnék segíteni a közúti* balesetek számának csökken-* lését. $

Az uj klubnak minden mo-* toros tagja lehet, aki beírat-* kozik a természet barát szak-* osztályba. (MTS Borsod me-* gyei elnökségének természet-* barát szakosztálya Miskolc,* Dayka G. utca 9.) *

*

csodálatot kiváltó meglepetés erejével hatott es Avas kitárulkozása. Valahanyan arra járták, megfogalmaztak élményüket., s mindannyian segítségül hívták ezt a szót: meglepetés. Joggal hivatkozott rá a városi tanács végrehajtó bizottsága is, hogy az üzletsor lebontása után, meglepetésként kínálkozik egy testet-lelket üdítő, pihenőhelyül szolgáló tér kiképzésének lehetősége.

Az ügy kapcsán egy másfajta meglepetésről szeretnék szólni, bárha lassan-lassan hozzá kellene végre szoknunk saját dolgaink, a város iránti fogékonyság, érdeklődés és tájékozottság kivirágzásáról. Arra a nagy hullámverésre gondolok, amelyet ez a kérdés széltében-hosszaban keltett. A napi postabontás, amely amúgy is az ember íróasztalára lopja életünk forgatagát, az elmúlt napokban különösen izgalmassá, azt merném mondani: meghatóvá vált. Nem meztelen igények és puszta helyeslések sorjáztak e levelekbetk hanem a töprengés óráiból kifutott javaslatok, részletekbe hatoló tervek, egész tanulmányok, olyanok, amelyeken nyomot hagyott a képzelőerő szárnyalása, de nem kevésbé áthatotta a felelősségtudatból fakadó realitásérzék. Legszívesebben csokorba kötnénk valamennyit, és ezúton is kérjük a döntés után érkező levelek szerzőinek szives elnézését, hogy mégse tudjuk közreadni a «áros gondjainak vállalásából és a gondoskodás igényéből fakadt gondolataikat, legyenek meggyőződve róla, hogy észrevételeiket és ötleteiket a tervezők, akikre a közösségben megfogant és a tízezrek támogatta szép terv megvalósítását bízták, megmerik és hasznosítják javaslataikat.

Íme: lezajlott egy tartalmas vita, amely sok egyéb örvendetes tünet és jelenség mellett beszédes bizonyság rá, hogy a miskolci lakosok túlléptek azon az évekkel ezelőtt emlegetett furcsa mazochizmuson, amelynek hangvételében városukról szóltak, és immár sok újdonságnak a szépségétől eltelve és a városalakitás okos terveiben bízva szólnak hozzá közös dolgainkhoz. Attól a fontos felismeréstől vezérelve, hogy mégse mindegy, milyen közegben élünk, milyen környezet ölel körül bennünket, és milyenné varázsolják lakóhelyünk esztétikumát. Gyors megjegyzések és bátor kritilzi, építő tervek és szárnyaló gondolatok: mindezek egyre gyakrabban lelhetők fel a városról pergetett eszmecserékben, s vitákban. Ezek a motívumok már nem a Bolond Istóké, akt csak úgy bekukkantott Debrecenbe. Ezek már a vérbeli lokálpatriotizmusé.

Nem árt ezt újból és újból leszögezni, hogy egyre kevésbé tűnjék meglepetésnek.

Sárközi Andor

Változások a beruházások rendszerében

November 1-én a Robocsij Jmty drámai hangú levél folytatásába kezd. Lenin előző ttap megírt cikke volt.

A cikkben Lenin hosszan taglalja azokat az ellenveté- seket, melyeket a felkeléssel szemben a különböző politikai áramlatok hangoztattak, s kérlelhetetlenül bebizonVítot- tk» hogy a tömegeknek joguk V;ln a helyzet megváltoztatá- Kar3- s meg is van hozzá az erejük. Lenin sorba veszi a kifogásokat, s vaslogikával bi- J^bPyitja be tarthatatlanságukat.-rl sztrájk törés ellen

Kamenyev nyilvánosan Megjelent cikkét elolvasva Lenin azonnal papírt és tollat fogott, s levelet írt az OSzDMP Központi Bizottságához.

— önmagát becsülő párt — kezdte a levelet — nem tűrhet soraiban sztrájktörést és sztrájktörőket... Márpedig minél alaposabban vesszük fontolóra Zinovjev és Kamenyev fellépését a párthoz nem tartozó sajtóban, annál kétségtelenebb lesz előttünk, hogy eljárásuk teljesen kime- l'iti a sztrájktörés tényét.

Lenin különbséget tesz Trockijnak a szovjetekben tett kijelentései és Kame- nyevék állásfoglalása között. Szembeszállt Zimovjewel, aló ft vasárnapi gyűlésen azzal agitált, hogy csak tíz ember döntéséről van szó, a párttagságot nem kérdezték meg. Rámutatott, hogy a döntést ho- fcó ülést maga Zinovjev is ».döntő” jelentőségűnek jelölte meg, s azon a plénum többsége részt vett, de a távollevők is egyetértenék döntésivel.

— Határozat után nincs helye semmiféle vitának — hangsúlyozta nyomatékkai Lenin. — Majd kijelenti: — Mi- mS „toki n bélyesebbek” a Sztrájktörők, annál inkább kötelességünk haladéktalanul megbüntetni őket kizárással.

Lenin a dolog súlyosságának megfelelően zárja levelét:

■ — Követelem mindkét Sztrájktörő kizárását, és fenntartom magamnak a jogot (tekintettel szakítással való fenyegetésükre), hogy mindent nyilvánosságra hozzak, ami- knr nyilvánosság fáé lehet lépni./

Lenin nyomban továbbítot- a Központi Bi- A forradalom nem ingadozást és késedelmet-AlcltaxeJ tábornok 9írt- hlejglenes kormány noLre virradó éjjel ’érték tart^tt- majd egymást 02 értekezleteik. A kor- p^y tagjal jól tudták, hogy !vo«~ÍPyev ökike mögött sú- -ütések vannak. Az is erveTÍnVal0 volt> hogy Lenin XTPutyban nagy dol- Krtx^r'5'c^zitője. Minden le- lépést meg akartak

»MM

ar^fí^niány utasítására Pol- ártd l «redes, Petro- qw , ^atonal parancsnoka %i proklamációt adott

• Éhben a városi és a kor- . . .^hatóságok parancsainak

l«sítésére szólítja fel a ka- ___ egységeiket, s megpa- csői ja, hogy minden tiin- . szervező egyént le kell áztatni, s tninden meg^zduiást fegyveres erővel 1 meghiúsítani.

•falrn l hfvás azonban már voH , - hyt borsó volt. Nem

* 'U|lönÖKfhb foganatja. I wi, hangulat mind izzóbbá j

péte.rvárott Tíz nap, :

megrengette a világot I

A régi malom helyén

pliPliiiii

É

.-V-:

'He

.

IwMllB

'

'

Nyókládliázán kihasználatlanul állt az öreg malom. Az épületet renoválták, fák, most a földművesszövetkezet raktára. Hagyniaváloga tás.

Foto: Szabados Győr®

azt tartották legjobb megoldásnak, ha újból megismételnék.

forradalmat — megingás nélkül

November 2-án újabb ülést tartott a Bolsevikok Központi Bizottsága, s azon Lenin két levelét tárgyalták meg.

A Levél az OSzDMP Központi Bizottságához című üzenetében Lenin a helyzet súlyosságának megfelelően tette fel a kérdést:

— Kamenyev és Zinovjev fellépése a párthoz nem tartozó sajtóban különösen aljas dolog volt azért is, mert körmönfont hazugságukat a párt nem cáfolhatja meg nyíltan: én nem ismerem az időpontra vonatkozó határozatokat, írja és teszi közzé nyomtatásban Kamenyev saját és Zinovjev nevében ... Hogyan cáfolhatja ezt meg a Központi Bizottság? Mi nem mondhatjuk meg az igazságot, a tőkések előtt, nem mondhatjuk meg, hogy elhatároztuk a sztrájkot és úgy döntöttünk, hogy időpontjának megválasztását titokban kell tartani. Mi nem cáfolhatjuk meg Zinovjev és Kamenyev hazugságát anélkül, hogy ezzel még többet ne ártanánk az ügynek.

A Levél a bolsevik párt tagjaihoz című cikkében határozottan elítéli Kamenyev és Zinovjev eljárását.

Lenin kérlelhetetlenségét akkor érthetjük meg, ha figyelembe vesszük, hogy Zinovjev — akivel együtt töltötte svájci emigrációé éveit, s együtt is tértek haza — személy szerint mily köziéi állt hozzá

Lenin a levélben a tervek megfelelő megváltoztatását javasolja.

— Nehéz idő — írja. — Nehéz feladat. Súlyos árulás.

— fis a feladatot mégis

meg fogjuk oldani — fejezte be a levelet —, a munkások tömörülnek, a parasztfelkelés és a frontkatonák végsőkig fokozódó türelmetlensége

megteszik a magukét! Zárjuk szarosabbra sorainkat — a proletariátusnak győznie kell!

A felkelés ügye egy pillanatra megtorpant, de nem veszhetett el.

Lchoczky Alfréd

című könyvében John Reed így ír erről:

Petrograd képe különös volt ezekben a napokban. A gyárak gyűléstermei tele voltak fegyverrel, küldöncök jöltek-mentek, mindenütt gyakorlatozó vörösgárd isi ák... a kaszárnyákban estéről estére gyűlések, heves viták. Az utcákon hullámzó tömeg. A lapokat percek alatt széjjelkapkodjak ...

A levegőben érződött egy új forradalom szele.

Különös módon zajlott le a Honvédelmi Bizottság 2-i ülése. Verhovszkij tábornok hadügyminiszter indítványozta, hogy a szövetségesektől függetlenül kössenek békét. Ezzel gyakoroljanak nyomást a szövetségesekre, mert a hadsereg nem képes tovább harcolni.

Tyerescsenko külügyminiszter kijelentette, hogy az ideiglenes kormány nem foglalkozott Verhovszkij indítványával, s az csak a tábornok saját álláspontjának tekinthető. Tyerescsenko felháborodottan kiáltott fel:

— Az ember azt hinné, hogy őrültek házában van!

A bizottság tagjait is meglepte a tábornok indítványa, s úgy tekintették, mint a helyzet teljes kilátástalansá- gát. Alekszejev tábornak sírt

Verhovszíkij, miután álláspontját nem fogadták el, „egészségi okokból meghatározatlan időre szabadságot kért”, és kivált a kormányból. Az Obscseje Gyeló című lapot, mely a fenti hírt közölte, betiltották.

Ugyanebben az időben az Amerikai Vöröskereszt péter- vári helyiségében érdekes tanácskozás kezdődött Az antanthatalmak katonai misszióig nak vezetői tartottak értekezletet. A tanácskozás két dolog körül forgott: hogyan tudja Oroszország a háborút tovább folytatni, s miként lehet. a bolsevikok térnyerését megakadályozni.

Knox angol tábornok félreérthetetlenül felszólította az ideiglenes kormányt, hogy „lövessen a bolsevikok közé”. Mások amiatt sajnálkoztál!, hogy sikertelen volt Kor- nyilov korábbi kísérlete, m

egyrészt a saját erőből történő fejlesztéseket, másrészt a béremeléseket, prémiumokat, jutalmakat és segélyeket, a jóléti, a szociális és kulturális kiadásokat Nincs és nem is lehet egyenlősdi! Az új mechanizmus a gazdaságos termelést akarja ösztönözni, tehát mindnyájunk érdeke, hogy az új mechanizmus kedvezőbb helyzetet teremtsen a gazdaságosabban dolgozó vállalatoknak.

Az 1968-ra áthúzódó beruházások jelentősen lekötik a vállalati alapot és nem ki* gondot okoz a szükséges fedezet előteremtése. Fokozott mértékben érvényesül ez a probléma azoknál a beruházásoknál, amelyeknek készültségi foka 1967. december Sí-én nem éri el a program szerinti előirányzat 20 százalékát. Ilyen esetben a vállalatnak kell gondoskodnia a beruházás teljes költségéről. (A fejlesztési alapból, bankhitelből.)

e

Mas elbírálás alá esnek azok a beruházások, amelyeknek készültségi foka eléri a 20 százalékot, de 80 százalék alatt marad. Vegyük azt a példát, hogy százmillió forintos a beruházás, és december 31-ig 20 millió állóeszközt üzembe helyeznek. Ekkor állami költség- vetésből fedezik a 20 milliót, és az 1968-ra áthúzódó rész 40 százalékát, vagyis további 32 millió forintot, 48 millió forintot pedig a vállalatnak kell előteremtenie. Ha év végéig nem iparkodnak, ha elmulasztják az üzembe helyezést, ez állam csak 40 százalékos terhet visel, a vállalatot nem 48, hanem 60 millió forint terheli. A 80 százalékot meghaladó készültségü áthúzódó beruházás fedezetét az állam vállalja.

Ha a beruházás többe kerül a program szerinti összegnél, teljes egészében a vállalat ,,zsebe” bánja, viszont a megtakarításnak a vállalat látja hasznát. Világos, hogy kétszeres érdekeltségről van szó, a vállalat és minden dolgozója anyagilag nagyon is érintett, tehát érdemes arra törekedni, hogy a beruházások lehető legnagyobb résrét az. idén befejezzék és minél előbb hasznosítsák.

Kormányunk a pénzügyi mérlegek egyensúlyára, szilárd valutapolitikára, a bérek és a vásárlóerő egyensúlyára törekszik. Ezt. a célkitűzést támogatni, sikerre vinni mind-; nyájunk kötelessége, érdeke. Bt. Fazeka« iónU

állam, 40 százalékát vállalati saját erőből, 15 százalékát pedig állami hitelekből kell fedezni. Tehát jövőre a beruházások többségéről a vállalatok döntenek, és azok viselik az anyagi következményeket.

«

Egv-egy iparag, sőt a népgazdaság fejlesztése szempontjából is jelentős létesítmény 1968 után is kiemelt, de egyedi beruházás lesz. Ezekről központilag a kormány dönt, a költségeket állami költségvetésből fedezik.

Az ipar és a mezőgazdaság fejlesztését közvetve szolgáló, termelő jellegű beruházásokat (például út-, vasútépítés, fásítás), illetve a kommunális ellátást átfogóan szolgáló beruházásokat (lakások, kórhazak, iskolák) célcsoportos beruházások elnevezéssel vonják ösz- sze.

A Gazdasági Bizottság határozata szerint az egyéb állami beruházás körébe tartoznak azok a nem termelő beruházások, amelyeket országos szervek, vagy tanácsok valósítanak meg. Honnan lesz erre pénz 1968-tól? A költségvetésből, illetőleg a saját fejlesztési alapból.

Az új mechanizmus szellemében teljesen külön csoportba sorolták a vállalati beruházásokat. Hogyan, milyen mértékben pótolja elhasználódott gépjeit és egyéb állóeszközeit a vállalat? A korszerűség és a piac követelményeihez milven rugalmasan alkalmazkodjék, mennyit áldozzon minőségjavításra. a termelés bővítésére? Mindezek a döntések 1968-tól a vállalat jogkörébe tartoznak, másrészt a vállalati beruházások anyagi következményeit a vállalni viseli.

•

Mit ér a vállalat döntő« jogköre, ha nem lesz pénze a beruházás megvalósításához? A gazdaságilag erős. a nagy nyereséget elérő vállalatok eddig is jókora előnyre tettek szert, az új mechanizmus idején. p>edig a bankhitelért folytatott versenyben is kedvezőbb •helyzetben lesznek. Sokan két kérdéssel toldják meg ezeket az aggályokat, A gyengébb vállalatoknak honnan lesz beruházásra pénzük, és vajon nem lenne-e helyesebb, ha az 1968-as startra egyenlő feltételeket teremtenének a vállalatoknak?

A vállalatok nyereségének gv részét, az állam elvonja, bből fedezik a költségvetési kiadásokat A vállalatoknál maradó RJWCBsósból ferWmlr

Egyre jobban közeledik 1968. január 1-e, amikor az új gazdasági mechanizmus szabályai mindenkire és a gazdasági élet minden területén érvényesek lesznek. De több gyárunk bővítését, korszerűsítését már korábban megkezdték, és 1968-ban is folytatni akarják. Lakásokra, iskolákra, éttermekre, különféle beruházásokra ezután is szükség lesz. Mi történik az átmenő beruházásokkal, milyen pénzügyi px>li- tikát folytat az állam a gazdasági irányítási renform bevezetése után? Ezeket a kérdéseket vitatják mostanában a szakemberek.

A gazdaságirányítási reform jelentős változásokat hoz a beruházások finanszírozási rendszerében. Az előzetes számítások szerint 1968-ban a beruházásoknak csak 45 százalékát fedezi költségvetésből az