Észak-Magyarország, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-07 / 264. szám

Kedd. 1967. november 7.

CSZAKMAGYARORSZAG

3

A megyei és a városi pártbizottság ünnepségén adták át a kitüntetéseket

Tegnap, november 6-án délelőtt a Szakszer- fezetek Megyei Tanácsának székházában került sor a megyei és a városi pártbizottság bensőséges ünnepségére, amelyen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából a kiemelkedő munkát végző pártbizottsági, állami és tanácsi dolgozóknak átadták a kitüntetéseket. Az emlékező, pieleg hangulatú ünnepség elnökségében helyet foglalt Cseterki Lajos elviárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára. Rónai Sándorné elvtársnő, Rónai Sándornak, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő egyéniségeitek özvegye, dr. Bodnár Ferenc elvtárs, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság qlső titkára, továbbá a megyei és a városi párt- bizottság, a megyei és a városi tanács vezetői.

Dr. Bodnár Ferenc elvtárs beszéde

X kitti ntetések átadása alkalmából rendezett ünnepségen dr. Bodnár Ferenc elvtárs mondott beszédet, aki, miután a megyei pártbizottság nevében szeretettel üdvözölte az ünnepségen megjelenteket, így folytatta:

— Már hagyománnyá vált, hogy november 7-én, a Nagy

pedig bebizonyította, hogy a szocialista forradalom nem „orosz specialitás", hanem

a társadalmi fejlődés szükségszerűsége hozta létre Oroszországban és utána más európai országokban, elsősorban a mi hazánkban. Népünk történelmének legdicsőbb korszakaként tartjuk

kormánykitüntetést.

Tajti Gyula elvtárs átveszi a

mmWí

. T :;:

Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján a politikai, társadalmi, közéleti tevékenységben kiváló munkát végző elvtársaknak a párt kitüntetések formájában is kifejezi elismerését több éves odaadó, eredményes munkásságukért. A mostani ünnepségnek kiemelkedő jelentőséget ad az a tény, hogy az idén a Nagy Októberi Szocialista Forradalom r>0. évfordulóját ünnepeljük. Nehéz szavakat találni arra, — mondotta a továbbiakban —, hogy az évforduló alkalmá- 1)61 érzéseinket megfelelően visszaadjuk, mert ez a jubileum. miközben az egész em- beriség ünnepe, mindannyiunk személyes ünnepe is. Az, amit az Auróra jelzőtüzével, a történelem, az orosz nép elindított, a mi ügyünk, a mi jövőnk is, benne van a mi egyéni sorsunk is.

— Az Októberi Szocialista Forradalommal a népek hangja szólt bele a történelembe. Október tényének és eszméinek hatását idézve, úgy gondolom, figyelemre méltó a korabeli dokumentumok közül a Miskolci Napló novemberi vezércikke, amely a forradalmat így méltatja: „Oroszországban a történelem legnagyobb tragédiája forr. Nekünk azért izgalmasak az északi események, •mert azokból a béke kilátásait lessük”. Ez a röpke kommentár is elárulja, hogy a béke szavaival Október tíz- és száz- W»lliókhoz szólt, a történelem

számon a Magyar Tanácsköztársaság 133 napját, amikor népünk hősiesen vállalta magára a szocialista forradalom akkori gigászi kockázatát, százezres imperialista haderőt lekötve, amelyek Szovjet-Oroszországra támadtak volna — mondotta a továbbiakban dr. Bodnár Ferenc elvtárs, majd így folytatta:

— Az Októberi Forradalom kiállta a történelem próbáját, bebizonyította legyőzhetetlen erejét. A szovjet nép bebizonyította, hogy nemcsak a fegyverek forgatásához ért, hanem a sarló és kalapács forgatásához, a munkához és az alkotáshoz is. Az egykori faekés muzsikok országából a világ második ipari hatalma lett. s a hátrányos kiindulási feltételek ellenére, a tőkés rendszerrel vívott gazdasági versenyben az Egyesült Államok kivételével maga mögé utasította a világ valamennyi tőkés országát.

— Mi őszinte szeretettel és hittel, tartjuk igaz barátunknak a nagy szovjet népet, és internacionalista meggyőződéssel valljuk, hogy korunkban a szocializmushoz való viszony elsősorban a Szovjetunióhoz való bensőséges viszonyt jelenti

Dr. Bodnár Ferenc elvtárs ezután utalt arra, hogy az év- | forduló alkalmából kitüntetett | elvtársak a szocialista építő- munka szervezői és propagandistái, a szocializmus építésének élharcosai. Végül a maga és a megyei pártbizottság nevében elsőként gratulált kitüntetésükhöz.

A kitüntetések

átadása

Dr. Bodnár Ferenc elvtárs beszéde után került sor a kitüntetések átadására. Lapunk tegnapi számában közöltük azok nevét, akik a munkaérdemrend arany, ezüst és bronz fokozata kitüntetést kapták. Az eredményes munka elismerését jelentő magas kitüntetéseket Cseterki Lajos elvtárs, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára nyújtotta át

A tegnap közöltökén kívül még az alábbiak kaptak kitüntetéseket.

Munkaérdemrend ezüst fokozata:

Dr. Kardos Sándor, a Borsod megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának titkára,

Dr. Vékony Ernő, a Szerencsi járási Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke.

Munkaérdemrend bronz fokozata:

Küké mezei József, a Sárospataki községi Tanács Végrehajtó Bizottságának titkára.

Lukács János, a Szendrői községi Tanács Végrehajtó,Bizottságának elnöke,

Pintyili Mária, a Girincsd községi Tanács Végrehajtó Bizottságának titkára.

Ezután dr. Ladányi József elvtárs, a'megyei tanács végrehajtó bizottságának elnök- helyettese, illetve dr. Fekete László elvtárs, a Miskolc városi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke átnyújtotta a kiváló munkát végző tanácsi dolgozóknak a miniszteri kitüntetéseket. A megyei tanács dolgozói közül hárman kaptak Kiváló pénzügyi dolgozó kitüntetést, egy fő Kiváló dolgozó kitüntetést; Kiváló tanácsi j dolgozó kitüntetést tizenkettőn j kaptak, míg a Vízgazdálkodás ; kiváló dolgozója kitüntetésben ! ketten részesültek. A Belkereskedelem kiváló dolgozója \ kitüntetést tizenketten kapták, egy fő pedig a Könnyűipar ki- \ váló dolgozója kitüntetésben részesült.

A Miskolc városi Tanács dolgozói közül a Pénzügyminisztérium a Kiváló pénzügyi dolgozó miniszteri jelvényt két főnek adományozta, a Vízgazdálkodás kiváló gozója kitüntető jelvényt egy fő kapta.

A kitüntetettek nevében Simkó Emil, a Diósgyőri Gépgyár szállítási főosztályának alapszervi párttitkára mondott köszönetét, ezután a megyei pártbizottság fogadást adott a kitüntetettek tiszteletére.

Ünnepi díszt öltött a nagy évforduló tiszteletére Miskolcon a Megyei Művelődési Ház. Ezen a napon nevezték el ünnepélyesen a Megyei Művelődési Házat Rónai Sándorról, Miskolc és az ország munkás- mozgalmi életének kiemelkedő harcosáról. Az előcsarnokban úttörők és KISZ-esek sorfala vezetett ahhoz a falhoz, amelyen Rónai Sándor fényképe állt, és amelyen fehér lepel borította a leleplezésre váró emléktáblát.

Zsúfolásig megtelt a művelődési ház előtere. Némethy Ferenc érdemes művész szavalata után Jakó András, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának vezető titkára emlékezett röviden az 50 éves jubileumra, valamint Rónai Sándorra, akinek nevét a művelődési ház ezentúl viseli. A név kötelezi mind a művelődési házban működöket, mind pedig azokat a szakszervezeti dolgozókat, akik a művelődési házzal egybeépült szakszervezeti székházban munkálkodnak, hogy a névadó szellemében végezzék munkájukat. A megyei és a városi pártbizottság, a tanácsi szervek és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa nevében köszöntötte Rónai Sándornak a díszünnepségen megjelent özvegyét, családtagjait, a kitüntetett dolgozókat, veteránokat, Cseterki Lajost, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, az Elnöki Tanács titkárát, dr. Bodnár Ferencet, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, a megyei pártbizottság első titkárát, Gyöngyösi Istvánt, a SZOT elnökségének tagját, az Építők Szakszervezetének főtitkárát, valamint az ünnepség minden részvevőjét.

Ünnepi beszédet Cseterki Lajos mondott:

— Az elvtársi tiszteletadás felemelő érzésével állunk a munkásosztály, népünk hű fiának. Rónai Sándor elvtársnak emléktáblája előtt — kezdte ünnepi beszédjét. — Két esztendeje már, hogy örökre eltávozott sorainkból, de emlékezetünkben még egészen frissen él. Még szinte magunk között látjuk szerény, mindig tevékeny alakját, még szinte halljuk a dolgozó nép okos gyűl ékezetében elhangzott bölcs szavait. Most. eljöttünk ide, hogy városában, annak egyik legszebb intézményében emléket állítsunk Rónai elvtársnak, és lerójuk előtte az ország kegyeletét. Most a nép hajtja meg hű fia előtt az emlékezés zászlaját, az a dolgozó nép, amelynek felemelkedéséért eszmélése első percétől élete utolsó pillanatáig ő küzdött. Idén, október 6-án lett volna 75 éves. A söre nem adta meg számára, hogy megérje életének ezt az évfordulóját. Nem teljesülhetett az a hőn óhajtott kívánsága, amelyről körünkben is gyakran oly lelkesen és szenvedélyesen beszélt, hogy ő is részese legyen ezen a napon az emberiség új korszakát megnyitó győzelmes Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50 éves jubileumának. Nem érte meg ezt a napot, de élete igy is beteljesedett volt, mert megérhette győzelmét korunk nagy forradalmi eszméinek, amelyre ifjú szívvel, erős hittel és szándékkal felesküdött, s amelyet tudatos munkáséletében mindvégig fáradhatatlan harcossággal szolgált

Életét a szocializmus ügyére tette fel. Ennek valóra váltásáért öt és fél évtizeden át odaadóan dolgozott, míg a kemény csaták küzdelmére hosz- szú, tevékeny évtizedek után pontot nem tett a halál. A magyar munkáshatalom megvalósult, a magyar nép a szocializmusban találta meg a haza felvirágzását, szabadságát és boldog életét.

Kedves elvtáreak! A Rónai elvtárs emlékét megörökítő tábla nem a vértanú, mártírok dicsőségét, nem is a forradalmi ütközetek héroszainak hő- Nem az a fajta egyéniség volt, sicsségét jelképezi, mert az ö akinek a nyugdíj a tétlenséget, életútja másfajta hősiesség, a bármily’ jól megérdemelt Olyan, amely számunkra nem pihenést jelenthette volna, kevésbé értékes és nem ke- Eletelemét, a társadalmi tévévésbé megbecsülésre érdemes. Az egyszerű ember, a szívósan és kitartóan küzdő politikai munkás hősiessége, ugyanakkor az elszántságot a megfontoltsággal egyesítő, a tömeggel mindig együtt haladó vezető egyéniség dicsősége. Az ő dicsősége magáé a népé, amelyből származott, magáé a munkásosztályé, amelynek harcosa volt.

Cseterki Lajos a továbbiakban Rónai Sándor életútját méltatta, azt a küzdelmes utat, amelyet a proletárok gyermeke az ország vezető posztjaiig, magas közjogi méltóságok eléréséig megtett, és amely tulajdonképpen magának a népnek az útja volt. Részletesen elemezte a gazdag életpálya legfontosabb mozzanatait, kiemelve, hogy sohasem tévesztette szem elől az egész magyar munkásosztály célját, s az osztályharc oldalán állt akkor is, amikor akkori pártja vezetésében túlsúlyba jutott az elvtelen behódol ás, az opportunizmus. Kiemelte:

— Rónai elvtárs tetteiben

belső meggyőződése volt: tudta, hogy a szocialista felemelkedés hozhatja meg az elnyomott, jogaitól megfosztott munkásosztály, a meggyötört dolgozó magyar nép évszázados álmait. Már a fasizmus tombolásának éveiben megérlelődött benne, hogy a felszabadulás után csak az egységes munkásosztály viheti győzelemre a nép ügyét, Felismerte, hogy a kivívott szabadsággal népe csak akkor tud élni. ha cselekvésének iránytűjéül a marxizmus—leninizmust választja,

— A népi demokrácia építésének első perceitől kezdve megszakítás nélkül Borsod megye képviselője volt — mondta a továbbiakban Cseterki Lajos. — Megyéjéhez, szülőföldjéhez mindig különös nosztalgiával vonzódott és határtalan szeretettel beszélt e szűkebb hazája életéről, fejlődéséről, problémáiról. Idős korában] amikor az emberek általában már a pihenést, a nyugalmat keresik, sűrűn láttuk Borsod megye különböző vidékein, s találkoztunk vele Miskolcon, amint az utcákat iárva fiBvel- te a fejlődést, és kereste ifjúkorának kedves emlékeit. A mindig mosolygó arcú és ősz hajú veteránt szeretettel vette körül a város lakossága, és bizalommal fordult hozzá minden ügyes-bajos dolgával. 1963-ban nyugdíjba vonult

kenységet, a pártmunkát nem hagyta el ekkor sem. Élete végéig részt vett a párt Központi Bizottságának és Politikai Bizottságának munkájában, ellátta a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnöki tisztét. Rónai Sándor jól látta, hogy népünk boldogulása összeforrott az első győztes szocialista nagyhatalomhoz fűződő baráti kapcsolatainkkal. Ennek az internacionalizmusnak szellemében élt és tevékenykedett Egész életén át a legbensőségesebb bizalom, tisztelet, ragaszkodás és barátság fűzte a Szovjetunióhoz, a szovjet néphez, s á szovjet vezetők és emberek is úgy ismerték Rónai Sándor elvtársak mint a Szovjetunió őszinte, igaz hívét, barátját

— A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának jubileumi ünnepsége éppen azért különösen méltó és felemelő alkalom arra, hogy Rónai Sándor elvtárs forradalmi múltjáról népünk igaz ügyéért kifejtett munkáséletéről megemlékezzünk, kegyeletünket, tiszteletünket és hálánkat lerójuk, nevét ezen az emléktáblán megörökítsük — folytatta beszédét Cseterki Lajos. — Rónai elviárs a munkásmozgalomban eltöltött több mint ötven esztendő alatt szorgalommal és mély meggyőződéssel szolgálta a proletariátus ügyét, nagyszerű küzdelmeit. Puritán egyéniségével, mozgalmi következetességével beírta nevét a magyar munkásmozgalom és a magyar nép történetébe. Mindenki tudja róla, hogy a legmagasabb tisztségében is az maradt, aki a századforduló táján a szegényes szülői háztól útnak indult: a nép egyszerű, hűséges gyermeke. A megemlékezés. a tiszteletadás ünnepélyes percei véget érnek, munkás hétköznapok várnak ránk. A járókelők meg-meg- állnak majd egy percre az emléktábla előtt és tanulságot merítenek a szűkszavú feliratból és kitáruló küzdelmes, de munkában, eredményekben, érdemekben gazdag életút> Rónai Sándor életútja példájából.

Az ünnepi beszéd után lehullt a lepel az emléktábláról, majd a Diósgyőri Vasas Művészegyüttes vegveskarának magas művészi értékű számaival ért véget a bensőséges ünnepség. amelytől kezdve Rónai Sándor nevét viseli a megyei művelődési ház.

Rónai Sándorról nevezték el a Megyei Művelődési Hazat