Észak-Magyarország, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-07 / 264. szám

4 SSZ AKMAÜ T A ROItöZAG Kedd, 1967. november T. . ." £, katonák Madame Curie Maria Sklodowska, a későbbi Madame Curie, a kétszeres Nobel-díjas fizikus és ké­mikus lengyel földön született, 1887. novem­ber 7-én. Napjainkban az egész emberiség ünnepli születésének centenáriumát. Sklodowska a cérizmus fojtogató köde elől menekülve került Párizs egyetemére. Ott tár­Maria Curie Sklodowska. sat lelt Pierre Curie fizikus és kémikus sze­mélyében. Az egy célra törő erős akarat, a nélkülözéseket megvető lélek egymásnak szán­ta őket, s megkétszerezte erőiket a szűkre sza­bott lehetőségek leküzdésére. És az eredmény? Kiemelkedő tudományos mérföldkő az a te­vékenység, amelyet a Curie házaspár együtt, majd a férj halála után a hitves, Madame Curie egyedül folytatott. A tudományok terra incognitájának olyan területe vonzotta őket, amelyen halált hozó veszedelmek lestek rá­juk. ök győztek. Kutatómunkájuk eredményeként — 1898- ban — felfedezték a rádiumot, ezt az ezüst­fehér, lágy fémet, amely a földön csekély mennyiségben fordul elő. Az uránszurokérc- ben bukkantak rá erre az alkáli földfémek csoportjába tartozó, sugárzó kémiai elemre. Elnevezése is a latin radius (fénysugár) szó­ból ered. A rádium radioaktív sajátságainak tanulmányozása és felhasználása igen nagy szerepet játszott az atommag és a radioaktivi­tás tanulmányozásában. A nagy felfedezés jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy alig van olyan tudomány, amely közvetlenül, vagy közvetve ne köszönne va­lamit a Curie házaspárnak, s külön Madame Curie-nek. Életművük serkentette a gyógyá­szat, a modern mezőgazdaság, a korszerű élel­miszer-tartósítás fejlődéséit, továbbá a föld- történet tanulmányozásának és bizonyos föld­élettani folyamatok megértésének lehetőségét. Bajos lenne szám szerint meghatározni* hány ember életét mentette meg a rádium, mint a rákellenes terápia eszköze. Ma már köztudomású, hogy a gamma-sugárzás nagy áthatolóképességgel rendelkezik. És mert ez a sugárzás a gyorsan szaporodó sejteket ron­csolja, kiválóan alkalmas a rákos daganatok kezelésére. Gyógyvizeink hatásának lényegét* a radioaktivitást e felfedezés óta ismerjük. Ennek alapján tudjuk például, milyen gyó­gyászati kincs Hajdúszoboszló, Hévíz és Bu­dapest gyógyforrásainak vize és iszapja. Leg­erősebb rádiumot; fürdőnk a Rudas Juventus forrása. Évente sok reumás beteg gyógyul meg e vizekben, amelyeknek nőgyógyászati hatása szintén ismeretes. Curie-ék felfedezése után alakult ki az el­mélet, hogy a föld belső melegét, s a forrás­vizek radioaktivitását a földkéreg rákioaktiv anyagainak bomlása hozza létre. Ezzel kap­csolatos számítások szerint a föld hőveszte­ségének csaknem felét radioaktív hő termeié« pótolja. Tudjuk azt is, hogy a kőzetek és az ásványok „életkora” a radioaktív bomlás alap­ján pontosan meghatározható. A radioaktív izotópok pedig — amint ezt különféle talaj­tani és növénytani kutatások bebizonyították — jelentősen hozzájárulnak a modem mező­gazdaság‘fejlesztéséhez. Mindezt a Curie házaspár nagy tudományos sikere tette lehetővé. A korabeli tudományos közvélemény nyomban elismerte felfedezésük jelentőségét. A Curie házaspárt ezért jutal­mazták 1903-ban fizikai Nobel-díjjal. Férje halála után Madame Curie-nek sikerült tisz­tán rádiumot előállítania, és ezért 1911-ben kémiai Nobel-díjat kapott. Pierre Curie 1906- ig és Madame Curie 1934-ig olyan tudomá­nyos eredményeket értek eJ, amelyeknek ér­tékét a jelenkor tudósai sokféle módon újra elismerik. Például curiumnak nevezték el azt a transzuránok közé tartozó elemet, amelyet Seaborg és munkatársai 1944-ben fedeztek fel. És curie névvel jelölik a radioaktív su­gárzás mértékegységét is. A Curie név egy nagyszerű házaspár sikereit jelenti, s Madame Curie személyében a zseniális asszonyt, az al­kotó embert, aki meghódította a tudomány legmagasabb csúcsait és felfedezésével hoz­zájárult az emberiség egyik legfontosabb mai tudományága, az atomkutatás alapjainak le­rakásához. I F. M. Csaknem huszonötezer könyvet vásároltak Az ünnep előestjén betekin­tettünk a Művelt Nép Könyv­terjesztő Vállalat tiszaszeder- kónyi boltjába. Éppen ötszáz forint értékű fotoszakkönyv- ösiszeállítást vásárolt valaki. Bizonyára valamelyik foto- szakkör részére. Két másik vásárló a Milliók Könyve so­rozatából válogatott több száz forint értékűt. A kis boltban élénk volt a forgalom, igen sokan nyitottak be egy-egy könyvért is. Ez a forgalom már a bolt túlteljesítését gyarapította. Mint értesültünk, a tiszasze- derkényi bolt november 7-i felajánlás alapján már októ­ber vége előtt teljesítette évi könyvforgalmazási tervét, azaz 520 ezer forint értékű könyvet juttatott el a vásárlókhoz. Mindez, figyelembe véve az átlagos könyvárakat, azt jelen­ti, hogy csaknem huszonötezer kötettel szaporodott e ' bolt közvetítésével az év első tíz hónapjában a tiszaszederkényi lakosok könyvállománya, ott­honi kis könyvtára. A város­ban eddig is 86 forint volt as egy lakosra jutó évi könyvvá­sárlás. Ez most tovább emel­kedik. A vásárolt könyvek ér­dekesen oszlanak meg: mint­egy egyharmada szépirodalmi alkotás, egy további harmada ifjúsági mű, végül a fennma­radó egyharmad szakirodalom. Ez utóbbiból a helyi igények­hez képest kevés a megjele­nés, ez az új, alapvetően technokratikus érdeklődésű vá­ros többféle, nagyobb válasz­tékú műszaki könyvellátást kíván. Zenei krónika nyes műsorán 3 szonáta szere­pelt, köztük a Britten C-dúr és Brahms é-moll és sok rövi- debb-hosszabb bravúr-darab. ■Művészünk valóban mestere hangszerének, nem a küzdel­mes művész benyomást kelti* aki harcolva éri el eredmé­nyét', hanem a könnyedén, ter­mészetesen muzsikálót, akinek a zene az anyanyelve. Nagy erénye az igazi mű­vészek jellemzője, a legkülön­bözőbb művészeti stílusokba* korokba való bcleérzés készsé­ge. Egyaránt otthonos számára a romantika és a modern mű­vek világa. Megszólaltatásuk nem annyira masszív, mint inkább könnyű, testetlen, szép éneklő hangon történik. Sok­féle technikai adottságában külön figyelemre méltó nagy fantáziával gazdag pen get őr játéka, amelyben ott kísért vsf lami ősi ösztön, a japán pen­getés hangszerek különlegel világából. Kár, hogy a mindenképpen érdekes és színes előadását néha a szükségesnél alacso­nyabban „elkapott” hangma­gasság „színezte”. Sikere tom­bol óan nagy volt. Több rá­adást adott. Miklós Gyötfc^ a zongoránál, különösen a két nagy szonátában, kiváló part­nernek bizonvult. V. Zalán íren nősen a dzsessz elemeivel — mindezek hálás feladatot je­lentenek az előadóknak. A francia páros magától ér­tetődő és magávalragadó já­téka, elegáns, könnyed muzsi­kálása forró hangulatú este élményét hozta hangverseny- látogató közönségünknek. Barta Péter Tsouísuini Itoujoshi cselióműfész hangversenye A csodagyerek terhes örök­séget jelenthető dicsőségével kezdte pályáját a ma is alig 26 éves, kitűnő japán cselló­művész. 8 éves korában már sikeresen szerepelt önállóan és azóta India, az Egyesült Álla­mok, a Szovjetunió és a bará­ti államok ismerték meg mű­vészetét. Hazánkkal szoros a kapcsolata, nemcsak azért, mert 1963-ban a budapesti nemzetközi Cassals versenyen első díjat nyert, és mert a ma­gyar közönség jól ismeri, ha­nem azért is, mert az Egye­sült Államokban élő hazánk­fia, Starker János, világhírű csellóművésznél képezte to­vább magát. Miskolci, színvonalas, igé­nemzetközi verseny győztesei) szellemes, fölényesen imponá­ló játékának. Magas szintű technikai készségük, pontos, precíz együttjátszásuk, billem- téskultúrájuk eszményi. A barokkos, díszítő jellegű J. Chr. Bach-szonátában leg­inkább a finom árnyalásokat csodálhattuk, a Mozart-szoná- tában az érzelmekben gazdag Andante-tételt és a lendületes, pajkos Rondót. Debussy En. blance et noir című műve sok­színű, differenciált hangzás­világával tűnt ki. A kifejezetten szórakoztató jelleget elsősorban Poulenc 14 évvel ezelőtt írt szonátája je­lentette, amelyben a primitív egyszerűség, a könnyedség, a humor, a táncosság egyaránt helyet kapott, hogy a szoná­ták hagyományos mondaniva­lójától eltérő francia szelle­mességet szolgálja, Milhaud Scaramouche című műve szvit, melyre döntő hatással volt a brazil népzene A sok szinkó­pa, eltolt hangsúlyok, a gro­teszk zenei humor ábrázolása, a hagyományos és modem ze­ned világ összeolvasztása külö­Maric Jósé Billard és Juiien Azais kétzongorás estje A kétzongorás est ritka ese­ménye hangversenyéletünk­nek. Ez a különleges műfaj jó néhány nehézséget rejt magá­ban. Kiváló virtuóz képességű és harmonikus egységben ját­szó előadókat, két egyenlő hangzású zongorát, nem utol­sósorban két zongorára írt műveket kíván. És még ilyen feltételek mellett Is számol- niok kell a pianistáknak vele, hogy a műfaj adta korlátok miatt nem tárhatják fel a ze­nei hangzásvilág drámai mély­ségeit, a heroikus küzdelme­ket, meg kell elégedniük a csillogó felszín sokszínűségé­vel, az öröm, a szórakozás, a táncos hangulat ábrázolásával. így, ha elfogadjuk kiindu­lásnak, hogy a kétzongorás műfaj elsősorban szórakoztató jellegű, maradéktalanul örül­hettünk a szimpatikus francia páros (az 1964. évi müncheni renő fegyver-ítélkezés között. Jancsó Miklós Pécsett, a já­tékfilm szemlén Eizensteint jelölte meg követésre méltó mesterének. A szovjet film­művészet klasszikusának hős­értelmezése, a zárt rendszerű cselekmény elvetése Jancsó művészetében a többet mon­dani akarás szándékával ka­pott új szerepet. A Csillagosok, katonákban férfiak és nők többször me­zítelenre vetkőznek. E jel- képrendszerbe beleérezhetjük a bonyolult világmozgásokban olyan gyakori emberi lélek pőrére vetkőztetését (vagy vetkőzését), de a kemény ka­tonák megütközésének cso­mópontjaiban felfehérlő női testek a természet, a jövendő, az élet ígéreteiként is felfog­hatók. Konkrétságukban pe­dig a megalázottságot jelentik. Egy film, amely a gondo­latok és érzelmek ilyen széles áradatát nyitja meg, nagy alkotás. A kényelem ideoló­giája ellentmondhat neki, de ezzel csak a gondolkozás nél­küliség leplezi le önmagát. A filmnek a hagyományostól eltérően több nagy jelenete van. Bizonyára mély nyomot hagy a nézőkben, s a ka- rámba-zártság érzetét kelti a kolostor udvarán terelt vörös­katonák nagy csapata. A nyírfaerdőben táncoló ápoló­nők a táncjelenetet megren­dező fehér tisztek hajdan volt életét és vágyakozásait táncol­ják el fenyegető fegyverek társaságában. Megdöbbentő kép. A maroknyi internacio­nalista a több sorban had­rendben tömörülő ellenforra­dalmárok fegyvereinek rohan. 'A záróképben az egyik életben maradt magyar internaciona­lista az egy jó karddal — amely száz csatában vívott — tiszteleg az elesettek emléké­nek, de nyilvánvaló a tisztelgés világraszóló szándéka. A z első magyar—szovjet koprodukció találó sze­reposztásban tolmácsolta fontos gondolatait. A parádés­nak egyáltalán nem mondható szereplőgárda orosz—magyar— ukrán—kirgiz és lengyel szí­nészek köréből kerül ki. Ha­tásos volt szótlanságában Mol­nár Tibor, Kozák András és Juhász Jácint, az internacio­nalisták egy-egy típusának megformálója. Krystyna Miko- lajewska a Fáraó című len­gyel filmből ismert színésznő eszköztelenül jelenítette meg az áruló ápolónőt. Tánya Ko- nyuhova, Mihail Kozakov, Gleb Sztrizsenov s a többiek is egy-egy jellemző mozdulat- tal-gesztussal novellányi mon­danivalót fejeztek ki Jancsó Miklós nagyszerű színészveze­tése révén, párkány László nyitotta a figyelmet. Ez_ mai csengésű, s mindenképpen időtálló törekvés, s az lesz mindaddig, amíg a két világ­rend szemben áll egymással. Akik a konkrét részcsclekmé- nyekből akarják a film igaz­ságait mozaikolni, téves kö­vetkeztetésekre juthatnak. A forradalom menetét s a hősök alakjait ötven eszten­dő alatt legenda fonta körül, és a csupasz valóságra idővel romantikus máz telepedett. A művészet (és a történelem) ilyen, esetenkénti felhangjai mellett a józanság és a reali­tás háttérbe szorult. A szocia­lista rendet (ezt erős léte is bizonyítja), a realitások irá­nyították, de a kormányszer­kezet mind tökéletesebb mű­ködéséhez a nagy tömegek ítélőképességének csiszolására, kimunkálására is nagy szükség van. Az önismeret, az erőviszo­nyok pontos látása minden buktatón átsegítette a szocia­lizmust, immár öt évtizede. Jancsó két legutóbbi filmje e realitásokra épült, mindkettő megmutatja saját értékeink valódi nagyságát, s óv ben­nünket eredményeink felna­gyításától, hősiességünk túlbe­csülésétől. A film mindvégig vállalja á józan intést: noha százezer internacionalista harcolt a szo­cialista forradalomért, Jancsó alkotásában reális nagyság­rend alakul ki. Nem százado­kat, ezredeket mutat be, ha­nem a soknemzetiségű vörös­katonák táborában imitt-amott megszólal egy-egy magyar hang. A magyar önkéntesek eltökéltségére, őszinte harci kedvére, forradalom-vállalásá­ra Jancsónak nagyon árnyalt megjelenítési módszere van. A fehér tiszt megkérdezi az egyik magyar önkéntestől: — Mit keresel itt, magyar? Miért avatkozol a mi ügyünkbe? A magyar nem válaszol. A fe­hérek szabadon engedik, de a következő pillanatban már a befogott vöröskatonák sorai­ban látjuk a kérdezettet Jancsó a Szegénylegények­ben földsánc mögé zárja a nincsteleneket, s a csendőrök ott terelik őket; a tömeg meg­riadt állatokhoz hasonlatosan' kering, kavarog a zárt falak mögött. A Csillagosok, kato­nákban a fehér tisztek egy óriási kolostor több méter ma­gas falai között csinálnak infer- not. Ugye, ismerős a képlet? Ha ehhez még emlékeztetünk a felszabadulás utáni magyar filmgyártás remekére, a Vala­hol Európában című alkotás krumplit lopó, éhes gyerekse­regére, a dörrenő fegyverekre, a kóbor gyerekek nyájszerű menetelésére, az újkori em­berirtás, a fasizmus módszerei jutnak eszünkbe. A Csillagosok, katonák a vázoltakon kívül azért is kiemelkedő alkotás, mert a filmművészet fogalmazási kultúrájának széles áradatát hozza elénk. A film keveset beszél, a szó helyett Somló Tamás operatőr-kamerája kör­bejár minden tárgyat, premi- er-planokkaí magához vonzza az embereket, betekint agyuk­ba, és megmutatja gondolatai­kat. A filmben van egy kozák zászlós, aki meztelenre velkőz- tet egy parasztlányt. E bruta­litásáért a fehér gárda egyik tisztje halálra ítéli. A zászlós úgy áll a puskacsövek elé, olyan hetykén, kihívóan, mint­ha fényképezőgépek lennének. Nem hiszi, hogy az egyik fe­hér lelőheti a másikat. Csak, amikor a fegyverek eldördül­nek, akkor döbbenünk rá a forradalmak és háborúk tör­vényére: az emberek sokféle­képpen gyilkolnak és sokféle­képpen halnak meg. A film eszméjéhez vezető gondolat ez. Akik osztályuk nevében és küldetésében hadakoznak, nem kímélik egymástól a golyót A forradalmárok is megölik az árulókat, de Jancsó Mik­lósnak van árnyalókészsége hozzá, hogy különbséget te­gyen az ellenforradalmárok barbár, helyenként értelmet­len embervadászata és a for­radalom parancsa szerint dör­A pécsi játékfilm szemléről küldött tudósításaimban ' már érintettem Jancsó Miklós ott bemutatott leg­újabb fimjének széles, erőtel­jes, művészi és gondolati ho­rizontját. Most a másodszori találkozás után (Miskolcon va­sárnap este mutatták be ün­nepélyesen a filmet) a kriti­kai megközelítéskor ismételten hatalmába kerített az a dado­gás, amely a pécsi vetítés al­kalmával erőt vett a szakmai és az egyszeri betérő közön­ségen. Amikor a konvenció meg­szégyenül azok, akik a régi filmleolvasó készséget, esztéti­kai normákat vallották magu­kénak, zavarba jönnek, az ítélkezésnél elbizonytalankod­nak. Akiknek még nem jutott idő az új magyar filmművé­szet eszmei, művészi áttekin­tésére, ezen belül Jancsó Mik­lós alkotói módszereinek átfo- gására, azok megkérdőjelez­hetnek néhány mozzanatot a Csillagosok, katonákból. Jancsó legújabb filmje, amely magyar—szovjet kopro­dukcióban készült, egy kis or­szág fiainak harcait\ október viharában tanúsított magatar­tását ábrázolja igen eredeti, egyéni módon megkonstruált színekkel. A legújabbkori történelmi kutatások pontos számadatok­kal, esemény-felderítésekkel tárták a világ elé az orosz hadifogságba került magyar katonák jobbik felének, mint­egy százezer harcosnak csat­lakozását a forradalomhoz. A film nem. ennek a több tízezer önkéntesnek bátorságáról, konkrét hadisikereiröl és hadi­tetteiről szól, ami érthető is, mert a magyar internaciona­listák harcainak dokumenta- lista felderítése más műfaj kereteibe kívánkozik. A rendező többször elmon­dotta már filmjének eszmei, művészi summáját. Ez így hangzik: „Az életet mindvégig védeni kell. De van olyan helyzet, amikor az ember csak úgy maradhat tisztességes, ha meghal." Az Októberi Forra­dalom és a polgárháború bo­nyolult időszaka gyakran apel­lált a tisztességre, és sűrűn kiparancsolta az ingadozás nélküli választást. A Csillago­sok, katonák a polgárháború 'olyan periódusát mutatja be, amikor a fehérek átmeneti fö­lénybe kerülnek, s így csele­kedeteik, gondolkodásmódjuk nagyon alkalmassá válik az ellenforradalom pszichológiá­jának bemutatására. Az alko­tói megközelítés nagyon isme­rős; Jancsó Miklós előző film­jében, a Szegénylegényekben a Bach-korszak csendőri gépe­zetét hozza előtérbe, hogy a néző pontosan láthassa a szegény- legények befogatásának, eláru­lásának logikai útját, elterve­zett machinációját. A romantika kerekded, szépen gördülő meséi­nek emlőin nevelkedő nézők már akkor némi rezig- náclóval és nyugtalansággal kapták fel fejüket. Hát a ma­gyar betyárok nem . ilyenek voltak! — kiáltottak fel. — Azok minden nehézségen át­törve győzedelmeskedtek és igazságot szolgáltattak. Jancsó leszámolt ezzel az idillizáló és idealizáló történelmi szemlé­lettel, s most a Csillagosok, katonákban önnön törekvéseit gondolati felerősítéssel, az el­kötelezett művész szigorával valósította meg. A Csillagosok, katonákban is megkérdőjelezhetik az alkotói gondolatmenetet, az erőviszo­nyok és az emberi magatartá­sok ilyetén bemutatását. A forradalom győzött, az inter­venciósokat leverték, az inter­nacionalisták is segítettek a győzelem kivívásában. Az- alkotók miért nem a győze­lem valamelyik, vagy valami­lyen' fázisát mutatták meg ne­künk? — kérdezhetnék egye­sek. / Jancsó — miként azt Eízen- etein, a Vasziljev-testvérek, Michail Romm és más jelen­tős szovjet alkotók tették — vl forradalom és ellenforra­dalom kemény logikájára irá-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom