Észak-Magyarország, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-08 / 238. szám

VasSrtsaa, tP67, »któfeer S. ÉSZ AKM AGT AROKSZAG ? Véradási napok ÉV6| 6J* szolkás. hogy a más dohSl véradóállo­Eädia izzóinak egyik bri­Lenin jinn”7 hétre bevonul a ott üzemr^aSZatÍ Művekbe, s &adia „ - üzemre járva fo­jelentikezőké tkCn ^ véradásra tart ^ véradás^11 p ^ hete kitűnt hogy ‘ ; - ld° alatt kereszt az ,U2emi Vörös­Bioknél is inwetek 02 ecldi* tők az idei J?,^ba?- elökészítet- rí i VtladonaPOikat. 515 hier vlrf „két hét llr16keZh°tdnk eaa az eleftroa^i­^erZ9V°lVaS^ZÚ a ahonnan ,1 , Syarreszlégről, harminc v,. ° mint fej segítséndt Cka - ajánlolta ■« «4i«ää“h0f,®“*”>^ rnme*uPi!^an a naOVkovács- Jét veffctSsi rendelő- állomás Do nt ’ 0'1- 3 VeradÓ" rül ugvanniih® negy óra kő­jük az" orvo Vi0lt ten nival ó- tenseknek. SO tllak‘ asszisz­pen ^!'gVk^f? doktornő ép­nyomákt S,k0^ ,férű vér­kérdezi • en’ közben meg­Adott már vért? ny^nMottk"em- ,De a kislá- már adott °n’ hlűIdőarányoson hogy mól-' • azért gondoltam, ha_l- va™ak’ _ Volt-e operálva? v oltamiCm en’ m<:‘g beteg se Kovács ttó- 1rnon(lja büszkén segédmumtáT7« akÍ k'ílön.beln műhelyben nagykovács­vele^arntv Ú^ra találkozunk nyotcfeTk0r már mind a Kezében vizsgálaton túljutott. télhez 20l.°ngatja a vérvé- kóba S2ukseges, steril zaes- elfonlai'n!maF!0lt felszerelést, s S lja az egyik üres ágyat feS* Arnót Bertái a nné 'gozg utn U>i, mar et készült, s tapaszt' n/rkar',an a friss ra,g- véradásomílS°dSZOr jclent meg teHH,^°t0rben 'Várakozók közt aki 4s> Zsihovszki Józsefet, 'ÍXTTT *#*■ •«. w- «* ««2? • **■**• wmto­tandó t- ercsoport:Ja. ezért ál­^ "*> » mondta ho oallomas' E1' kisgyerek % nemré£iben ogy meg a7 •• . e etet mentették * az o, vérével. *nv vav SktSmŰhelyb61 r-" *?ts? s. Ezt olvasta« BARNA1 ZSOLT ÜJ VERSE TARTALOM-!.* Mindig előre Szélverte iák Ar életben sosem Már nélküled és általad Hálnál, te fénylő égi tv Búcsúzom is Ewégi számvetés Ezüst derengés Fenyők, fenyők, ti jegenyelenyök Virul is, bukva is Gerlék a tág egekben Körülfont már az éj Gyerünk, gyerünk Szilvát a, régi pusztán Ez még Itt mindig kevés Estefelé Alázat, hivlak Parttalan kiáltás Csak most maradj velem Sorsom sarkcsillaga, te messzi koszorú Kütkáva, árva sajtár Tejutak vándora Gyölcértelen, reménytelen A holdnak ujja sugaras /enyi, néma zeneszó Bidergö éji lélek: lelkem Tartalom ... Reszkető kezéből csaknem kihullott a papír-, az újság­árustól egyenesen a sarki te­lefonhoz rohant. Hertelendit hívta. Olyan dúlt volt, hogy aiig tudott beszélni. Nyomban találkozni akart vele, de a teerkesztő ma már nem er ra. hogy részt vegyenek a nagy akcióban. A szerszámellátóból négyen indultak el. Közülük Vájná Istvánná és Sándor Mi- hályné viaszminba-készítő, va­lamint Csorba Ferenc öntő már többször is hallgatott a Vöröskereszt hívó szavára. A társaságukban lévő Tóth Jó­zsef fiatal esztergályos most ad vért először. Több esetben előfordult, hogy a véradás! napokat meg­előzően, a vöröskeresztes ak­tívák beszélgettek az emberek­kel, miután egyesek vonakod­tak, különféle kifogásokat ke­restek, miért nem akarnak, vagy nem mernek vért adni. Mire azonban a nagy, piros autó beállt a gyár udvarára, a sokszoros véradók lelkesítésé­re az addig vonakodók is el­szánták magukat. így jelent meg véradáson a karbantartó nyárrészlegtől Orosz Zoltán, Szűcs András, a húzóműbőí Sebestyén Jánosné és Bodrogi Jánosné, s még sorolhatnánk a neveket. A véradónapok WTERGRflPMK 67-a Műcsarnokban még tar­tanak a Lenin Kohászati Művekben, tehát a végered­ményről még nem számolha­tunk be. Az azonban már az eddigiek során is lemérhető, hogy az idei véradás kiválóan sikerül, hogy az emberek meg­értették: csekély áldozattal, hallatlanul nagy segítséget nyújthatnak embertársaiknak. Bárkinek szüksége van vérre, I ingyen kapja. Ha baj van, na­gyon természetes, hogy kész tartalékok állnak rendelke­zésre. Ugyanilyen természe­tesnek kell tekinteni azt is, hogy a tartalékot folyton fel kell tölteni. Ehhez az egészsé­ges emberek megértésére, se­gítségére van szükség. A. L A luganoi, a ljubljanai, a tokiói és krakkói nemzetközi grafikai biennálék mellett a berlini Intergraphik is egyre számottevőbb szerepet játszik a nemzetközi grafikai életben. A berlini Neue Galerie az In­tergraphik 67 teljes anyagát kölcsönadta, ezt a kiállítást látta a közönség a Műcsarnok­ban. Teljes áttekintést csak egy ilyen nemzetközi tárlat Anglia grafikája a nemes konzervativizmus jegyét viseli magán, akár P. Hogerth finom, levegős ceruzarajzai, akár G Hermes Vízesése. Nagy meglepetés Argentína grafikája. Betrami új techni­kai megoldásai, Fernandez színes fametszete, Onotrio vad kavargáséi utcaképe a művé­szet eszközeivel mutatja be, hogy Dél-Amerikában is szü­a könnyed vonalvezetés és a vaskos formák olyan kaval- kádjával találkozhatunk itt, amelyből minden grafikusmű­vész tud meríteni anélkül, hogy önállósága feladására kényszerülne. Picasso Festő és modell című akvatintája ma már modernségében is klasz- szikus alkotás. M. Ciry és a többiek alkotásai méltó kísé­retül állnak körülötte. V. Va­A háromezer éves Nigéria A Nigériai Köztársaság, amelynek területén napjaink­ban polgárháború dúl, az af­rikai kultúra egyik legrégibb központja. A legújabb kutatá­sok szerint ősi kultúrája sok rokonvonást mutat a nílusival, ami bizonyos történelmi ha­gyományok, legendák igazsá­gát bizonyítaná. Nők, Benin és Ife A Niger és a Benue folyók egybeömlésétől északra elte­rülő vidéken 1931-ben ásatá­sokat folytattak, és az egykori Nők ősafrikai település terü­letén érdekes terrakotta fej­szobrokat találtak. „Az egyik fejen például olyanfajta ,konty’ látható, amelyet ma. is viselnek a nigériai felföld egyes törzsei” — olvashatjuk Basil Davidsonnak, Az újra­felfedezett ősi Afrika című kitűnő munkájában. Ezek a noki leletek majdnem három­ezer évesek. Az érdekes az, hogy bizonyos motívumai ha­sonlítanak az 1897-ben felfe­dezett csodálatos benini szo­bormaradványokra, és Benin Dél-Nigéria egyik városa. A benini ásatások során előke­rült domborművek szinte egyiptomi mintákat követnek, és hasonló szobrocskákat ta­láltak Benintől nem messze, a nigériai Ife ősi városban vég­zett ásatások során. A mai Nigéria területén ta­lált ősi szobrok egyaránt ar­ra mutatnak, hogy az őskor­ban talán volt valami kom­munikáció a Nilus völgye és Nyugat-Aírika között. Ez a keletről nyugat felé történő, ősi afrikai népvándorlás teó­riáját igazolná, és megerősíte­né a Nigériában élő déli jo- ruba törzs ősmondáját, hogy keletről kerültek mai orszá­gukba. A Uosfej, mint bizonyíték Ezt támasztja alá az is, hogy kosfejet és kígyót ábrá­zoló leletre bukkantak, ez pe­dig a nílusi kultúrának is jel­legzetes művészi kifejezés- módja volt. A mai Nigéria a legújabb kutatósok szerint te­hát az afrikai kelet—nyugati népvándorlás egyik kultúrköz- pontja lehetett, és ez a közép­kori magas kultúra körülbe­lül a XVI. századig virágzott 1472-ben szállt partra először Ruy de Siqueiro portugál ha­jós Benin vidékén, és a XVI. század vége felé a noki kul­túra feltételezhető folytatója, a benini lehanyatlott. A XV— XVI. század lehetett a benini birodalom fénykora, és leha­nyatlásának a felfedezések után meginduló rabszolga­kereskedelem a legfőbb okozó­ja. Az európai gyarmatosítók fegyvereket adtak a fejedel­meknek, akik ezzel sakkban tarthatták az Ismeretlen fegy­verektől félő népüket, ennek fejében a gyarmatosítók olcsó munkaerőt kaptak ellenértékűi — rabszolgák formájában. A rabszolgakereskedelem lassan elnéptelenítette a virágzó ál­lamokat, és a ma is csodálatos, szinte szürrealista alkotások­kal gazdag kultúra lassan el­pusztult. — málc — Jó, akkor holnap,' valami semleges helyen. Hertelendi- nek csak az irodalmi kávéház jó, ott van dolga. Jó, akkor az irodalmi kávéházban. De pon­tosan! ' * Földre sütött szemmel lép be a forgóajtón, s lapos pil­lantást vet köröskor ül. Mint­ha csak hajó fedélzetén áll­na, s lágyan, émelyítőn ringa- na alatta a tenger. Szeretne elsüllyedni; úgy érzi, minden szem rámered. De hát nincs mit csinálni __ Mindenkihez c sak nem mehet oda, hogy kérlek, tévedés volt, a tarta­lomjegyzéket szedték ki a „Di­dergő éji lélek: lelkem” he­lyett ... Hogy Margitka, ami­lyen tüchtig, kéretlenül is írt tartalomjegyzéket, s ezt ha­lászta ki vaj ujja a dosszié legvégéről, amikor Hertelenöi kéziratot kért, s ő a didergő éji lelkét kereste... Ezt az egész tragédiát csak a helyre­igazító nyilatkozat teheti jó­vá, a jövő számban ... Hisz épp ezt készül megbeszélni Hcrtelendivei, bár az ügy ne­kik sem lesz kellemes... De meg koü lennie, hiába, ttós* ten, de messze van még a jö­vő péntek! Elmegy az első asztal mel­lett. Holárik biccent, mint máskor is: úgy látszik, nem olvasta a verset. Lehet, hogy mégis van isten? Béren te nincs itt... Micsoda szeren­cse, te jóságos ég! A harmadik asztal mellett akar eliszkolni; még fejét is behúzza. De Spányik felugrik, ahogy meglátja, s széles mo­sollyal int neki: — Gyere, gyere! Éppen a] versedről beszélünk! — Ka­ronfogva odavezeti az aszta­lukhoz. — Látod, tudsz te.. Kitűnő az asszociáció készsé­ged, épp erről beszéltünk! És a hangulatteremtő erőd! At­moszféra, atmoszféra! Döbbe­netes! — Ránéz, fejét csóvál­ja. — Csak azt nem értem, mi az ördögnek kellett neked évekig konzervatívoskodnod ? Aki így tud ... — Komoly! — nyújtja kezét Smideg. — És modern, abszo­lút modern! Tudatalatti! Csak gratulálhatok, pajtás! Tutay is vigyorog, fülig szájjal. M ár-már huszonegyedik század! Telitalálat, be­le a vén salabakterek pofájába! Csak egyről kell még leszoknod, papa; hagyd a fenébe a sorok elején a nagy betűket. Nem vagy te Arany Jánosi adhat és ez valóban nagy él­ményt jelentett az egyre sza­porodó tárlatlátogató közön­ségnek. Az Intergraphik 67 harminc­kilenc ország mintegy négy­száz művészének közel ezer alkotását mutatta be. A mai grafika fejlődésének főbb stí­lusirányait éppen úgy, mint az új technikai kifejezési forma forradalmát. A szűrrealizmus, a nonfiguratív irányzatok kü­lönböző fajai, az op-art és a realista alkotások egymás mellett azt a tanulságot nyújt­ják, hogy végső fokon a mo­dernista irányzatok is a rea­lizmushoz kötődnek. A kiállí­tás másik, Igen fontos tanul­sága az, hogy az alkotók több­sége nemcsak önkifejezésre tö­rekszik, de kisebb-nagyobb közösségek tagjaként egyre inkább mindyájunk közös problémáinak, szorongásos, vagy boldog életérzésének ad hangot. A képzőművészetek közül éppen a grafika az, amely a leggyorsabban tud reagálni a világ változásaira, leggyorsabban tudja követni a világ eseményeit és állást is foglal. És ez az állásfoglalás általában humanista: az em­ber méltóságát, a munka di­cséretét és a békét hirdeti. Az Amerikai Egyesült Álla­mok kiállító művészei — Dobkin, Refregier, Gropper a másik Amerikáról vallanak, ahol a vietnami háborút éppen úgy elítélik, mint a faji ag­ressziót. Ch. White Exodusa az amerikai kisember egyre fo­kozódó szorongását fejezi ki. „Planétát tessék!“ A Kilián-déli Otthon presz- szóban, az immár közkedvelt irodalmi kávéházban új mű­sort mutatnak be. Október 8- án, délután 5 órakor Heltai- emlékműsor részesei lehetnek az érdeklődők. A népszerű író halálának tizedik évfordu­lója alkalmából rendezett mű­sort Bőd Andor állította ösz- sze, zenei közreműködő Heré- dy Éva. A Planétát tessék! cí­mű műsor megjelenítői a Mi­ni irodalmi színpad tagjai Picasso: Festő és modellje. letőben van az új élet. Belgi­um grafikusai közül a világ­hírű mester, Masareel Nyugta­lan világ című alkotásában is­mét szocialista telítettségű művet produkál. Románia grafikája szintén az utolsó évtizedekben zárkó­zott fel a világ élvonalába. A bizánci ikonfestészet emlékei még gyakran kísértenek. Saf- toiu Jaj a legyőzöttnek című fasisztaellenes lapja, Ghinea sarely Kék négyszöge azt mu­tatja, hogy az op-art még mindig hat. A csehszlovák művészek el­sősorban a szürrealizmus for- manyelvén beszélnek. A jugo­szláv grafikusok szinte máról- holnapra kerültek a grafika élvonalába; karcaik, színes fa­metszeteik modernségük elle­nére is megőrzik a hazai vo­násokat. Japán grafikájával találkozni mindig élmény az Stcliner Béla: Kiállítás. vegyes technikájú szines álomvilága, Picu freskóhatá­sú alkotásai épp oly megkapó- ak, mint Feszt bizarr hatású Hirosimája. M. Chirnoaga Ke­gyetlen isten című lapja — a fej köré pénzlenyomatokból alkotott glória — rendkívül kifejező erejével hat. Lengyel- ország ma grafikai „nagyha­talom”’, s ezt jól példázza a kiállítás lengyel anyaga is. Té­mában és technikában, stílus­ban és kifejezésben olyan ma­gas színvonalat képvisel, amelyhez csak a francia anyag hasonlítható. A francia grafika továbbra is a „nagy erjesztő” szerepét tölti be. A vonal és a szín, • harmóniák és az ellentétek; (Benedek B. István felvételei) európai számára; szines fa­metszeteik több évszázados hagyományait úgy mentik át modern alkotásokba, hogy semmi nem vész el nemzeti sajátságaikból. Az Intergraphik 67 magyar művészeinek munkái — Reich Károly, Hincz Gyula, Csohány Kálmán, Stettner Béla. Pásztor Gábor, Kass János, Gacs Gá­bor, Molnár István, Würtz Ádám, Ék Sándor — a nagy nemzetközi seregszemlén kifo­gástalanul megállják a helyü­ket, a legjobbak közé sorolha­tók. És ez — a nagy bemu­tató élménye mellett — szá­munkra szintén a tárlat egyik tanulsága. Galambos Féress*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom