Észak-Magyarország, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-06 / 236. szám

4 ES£AKHlAliY.\ROKS£AU Péntek, 1967. október & Miskolci képzőművészek tárlati terveiből Pattogatott kukorica Megyénk egyik legnagyobb népművelési intézményében átgondolt tervek szerint ké­szülődnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. év­fordulójának méltó megünnep­lésére. Az ózdJ egyesített nép­művelési intézmények vezető­sége átgondolt terv szerint ké­szül az évfordulóra. Az előké­születek már a szeptember hó­napot megelőzően megkez­dődtek. Az évadkezdés első napjaiban több olyan progra­mot bonyolítottak le, amelyre felfigyeltek a város népműve­lését kedvelő lakók. Szeptem­berben a Nagy Október jegyé­ben nyitották meg az Ózdi Kohászati Üzemek technika- történeti kiállítását. Szeptem­berben járt Ózdon a csehszlo­vákiai Breznó város táncegyüt­tese. Ugyancsak ebben a hó­napban kezdődött meg a Ki mii tud a Szovjetunióról? cí­mű ifjúsági vetélkedő-sorozat. A művészeti csoportok is az évforduló jegyében készülőd­nek. A színjátszó csoport már próbálja Pagonyinnak A Kreml toronyórája című híres színpadi müvét. A képzőművé­szeti kör kiállítást rendez, a népi tánccsoport pedig Debre­cenben lép fel az Októberi Forradalom tiszteletére rende­zendő ünnepségeken. Mint hasonló más városban, Özdon is szovjet filmheteket rendeznek. Ez alkalommal be­mutatják a szovjet filmművé­szet legjobb alkotásait. No­vemberben nyitják meg A szovjet nép története c. tabló- kiállítást. Ugyancsak ebben a hónapban lép fel A tíz nap. amely megrengette a világot című műsorával e Magyar Néphadsereg Művészegyütte­se. Bizonyára sok érdeklődői vonz majd a Tiszta égbolt cí mű zenés irodalmi műsor. Az évforduló alkalmával hirdet, oek eredményt, amely a t iro­dalmárok részére írtak ki jó Bőg a gyerek HEH HÁZ 6. péntek. Bemutató bérié* Montmartrci ibolya. Este 7 ór»' kor. 7. szombat, Bérletsz.'Jnet. Moot martrei tbolya. Délután 3 t>r* kor. Bérietszünet Montmartre! tbá' lya. Este léi 8 órakor. a. vasárnap. Bérietszünet. Nem ól betek muzsikaszó uélkül. D&‘ után 3 órakor. Színházbarátok 8 estje, SzIgH' gett bérlet. Nem élhetek muzsl kaszó nélkül. Este fél 8 őr* kor. n kedd. Színházbarátok * estié Cső idő? bérlet. Monlmartre Ibolya. Este 7 órakor. I szerda. Színházbarátok 8 esti*- Lehár bérlet. Montmartre! ib»* lya. Este 7 órakoc, giai tapasztalataink, gazakor' latunk elválaszthatatlan 5 Nagy Október teremtette tác sadalmi rendtől, a szociálist pedagógia megteremtőinek tm nításailól. Az encsi járásban a tájegy­ségi művelődési hetek során nem öleltek fel minden témát, nem érintették például a ne­velésügy kérdéseit. Napjaink­ban a népművelési munka előterében a jubileumi meg­emlékezés áll, azonban a ter­vek szerint decemberben mó­dot találnak rá, hogy foglal­kozzanak a legfontosabb neve­léstudományi kérdésekkel. A tervezett járási pedagógiai na­pokon nemcsak az iskolai, ha­nem a felnőttek körében vég­zett, illetve végzendő nevelő- munka pszichológiai és peda­gógiai kérdéseit is meg kíván­ják vitatni. A járás vezetői még keresik a megfelelő kere­tet, a vitafórumok különféle lehetőségeit. Gyakorlati ta­pasztalatcseréket szerveznek és a pedagógiai tudományok­ban kiváló szakembereket kér­nek fel a viták tapasztalatai­nak összegezésére. E rendez­vénysorozat is sok vonatkozás­ban kapcsolódik az évforduló ünnepségeihez, hiszen pedagó- i virágom, mert apuci már kezd ideges lenni! — Ha! Hogy éppen én kez­dek ideges lenni, mikor már egy órája mást sem prédiká­lok, csalc azt, hogy nyuga­lom, nyugalom a mindenségit annak a kölyöknek, mert csak a teljes nyugalommal lehet sikert elérni! No, no, csak hagyd, ott azt a vázát békén! Tedd le a hamutartói is, mert úgysem engem ta­lálsz cl vele, hanem a kály­hát és összetörik mindent — Azonnal elmégy a gye­rektől! — Rögtön, csak jól clfene- kelem! — Elf énekellek én téged, de úgy, hogy megemlegeted! — Ne ostobáskodj, tedd le azt a vonalzót, és ne kiabálj, mert megsiiketfilök! — Te süketülsz meg, hi­szen te ordítasz már mióta! Nesze! — No, ugye, mondtmm. hogy összetörik a váza, ha dobod! Most már itt a hamu­tartó is, hadd menjen! a srác ijedten elhallgat, és kikerekedett szem­mel néz egyik ember­ről a másikra. — Ügyültí, bügyülü, hát mégiscsak elhallgattál? — Persze, hogy elhallgat. Csak nyugodtan kell bán­nunk vele. Frlska Tibor gyón aranyos levelecskét. Nézd csak, milyen szép! A srác nem találja szép­nek. Csak azért sem! — Most én jövök. Add ide ezt a kis fickót, anyu! Ülj csak nyugodtan itt, az ölem­ben, fiam! Te már nagy gye­rek vagy, ezért én szépen el­mondom neked, hogy telje­sen fölösleges bőgnöd. Elő­ször is, itt téged mindenki szeret, másodszor, ha bőgsz, nem tudjuk miért, harmad­szor, ha tudjuk, akkor is bőgsz, tehát miért nem ha­gyod abba? No, látod fiam, ilyen nyugodtan, felnöttesen kell beszélni a gyerekkel. Fo­gadom, hogy hamarosan ab­ba is hagyja. — Persze,. hogy nyugodtan kell vele bánni, hiszen éppen én mondtam az elején, vagy már letagadod? — Dehogy tagadom, édes fiacskám, miért tagadnám? Különben is, micsoda hang ez, hogy én letagadom? De a te etyele, petyeléddel nem megyünk semmire, azt belát­hatod! — Jaj, és a te tudományos módszereddel de sokra me­gyünk.! Gyere csak vissza Ids TY ányszor mondjam, —" Jt1 hogy nyugalom kell a gyerekhez! A legteljesebb nyugalom, hi­szen apró emberke még ő, nem tudja, mi a helyes, mi a nem helyes, ő csak bőgni tud. Es bőg! Hű, mekkora hangod van! No, azért egy kicsit hal­kabb is lehetnél, de nem baj! Most pedig figyelj ide, majd én megmutatom, hogyan kell a gyerekkel bánni! Fogadom, hogy elhallgat! Gyere csak ide aranyoskám, gyere csak gyöngyvirágom, gügyülü, mü- gyülü, etyele, petyele. A srác nem hallgat cl. Csak azért sem! — No, ugye, hogy nem tu­dod elhallgattatni! Nem vi­tás, nyugalom kell hozzá, én is ezt vallom. Es én most. teljes nyugalommal a feneké­re csapok kettői, és csendben lesz. — Maradj csak ott, ahol vagy. Figyelj csak ide, csil- bgbogaram, tiindérherken- iyüm. Elviszlek innen, a csú­nya apucikától, mert ö a fe­nekedre akar csapkodni. Én viszont nem csapkodok, ar- rább viszlek, és megmutatom, neked ezt a nagyon, de tut­M cg keresem a malmost, k< < dem, hogy a rozsliszt. T\t& i nyolc fillér — mondja. Ha i fillérért adja kilóját, vesd , tizenöt vagonnal. Nem aW 1 hinni a fülének. Ez megvt ] Itthon aztán csináltam ón ^ szép fehér rozsliszttel ol)\ hatalmas, dagadt, kenyerei? 1 hogy csodájára jártak. Adtí : 22 fillérért. .lőttek rám a I ; kék, hogy mit gondolok ® Tönkremennek! Holló! mondtam, ez a konkurrenc Engem is az kényszerített ; Ezt a rozsos, komlós, külön gos ízű „bolgár” kény® aztán igen megszerették M kolcon. Meggazdagodtam —; szabadon maradt baljával. NAGY A REZSI (?) Üjabb vevők jönnek, e( kellőre elfogy a mái- lupa# golt kukorica. — Mennyit lehet egy 9 keresni? — Tegnap negyven forint árultam. Nem egyforma, tu<i a filmtől függ. Fia nagy a K zönségsiker, jobban keresek1 is. — És a rezsi? — Fele, fele. — Nem hiszem. Csak enf haszon van rajta? — Drága ám, ez a kukork Bőcsről szerzem be, ezer f rint egy mázsa. Amit ezzel S rések, nekem már elég. — De úgy-e, nem akarja > mondani, hogy csak ez vá Valami kis „tartalék” cí* maradt a cég fénykorából? Marinov úr előbb csodáiké szemekkel néz rám. Meglepi kérdés, aztán nagyon cgysí rűen csak ennyit válaszol: — Hazudpék, ha azt mond nám, hogy nem. Erről persze több szó ne ( sék. Marinov úr olyan szorít másán kijár nap mint nap, hintáztatja csörgő, zörgő rost­ját, mintha világéletében e' csinálta volna, mintha éti- függne napi betevő falatja. P dig maga mesélte, hogy nef rég neki is állást kínált a S* tőipar. — Azt mondták, főzzek ke'* lót. Megpróbálják ők is. Je. mondom, aztán mennyit fizc* nek? Kétezret havonta, fi1 ennyiért nem megyek kornk főzni. Nem én. Gyülekeznek a mozisok. F beszélgettük az időt. Nem tartom már fel ezt az örökösé tevékenykedő, serény üzletem1 bért. Távolodva hallom, hog a rosta sokkal energikusabbar' gyorsabban jár, mintha póto’: ni akarná eddigi lazsálását Ügy látszik, a Marinov-cég o”'] kor is jól ki akarja szolgálni a vevőket, ha csak kukoricát süt- Bizony, néha kénytelenek va­gyunk visszaemlékezni kenye­rére is. Jó volt az a komié5 kenyér akkor is, ha bérpalotá­kat ve-tt a hasznán. Adamovlcs Ilon» — De az — felel nyíltan a kérdésre. — Nem panaszkod­hattam. Itt, Miskolcon három házam volt, egy bérpalotám Budapesten, a Huszár utcában. Tudja hol van? Ott, a Keleti­től jobbra. A harmadik nagy ház volt az enyém. Meg Hajdú­szoboszlón volt még egy vil­lám, olyan tízegynéhány szo­bás. Huncütikásan rámhunyorít a felsorolás közben. Nem hallgat ő el semmit, jól ment a Mari- nov-féle kenyér, hiába. — Aztán persze mindent ál­lamosítottuk — teszi hozzá ter­mészetesen. Végre lobbal vet a láng. Az idős ember felszereli a rostát, beleborít egy bádog kukoricát, rá a védőrácsot, s jobb kezével elkezdi hintáztatni. Nyikorog a vaskar. keményen, ellenkez­ve táncolnak, dulakodnak le­zárt börtönükben a szúrókás kukoricaszemek. — Kenyere mitől lelt olyan híres, közkedvelt, hogy annyi házat, sőt palotát hozott az egykori szegény bevándorolt­nak? Mi volt a titka? Csak a komló? A KUKORICA KIPATTAN — Igen, a komló jó volt. Az úgy felpuffasztja, zamatossá, különlegesen ízessé teszi a ke­nyeret. Az is sokat tett. — Hát még mi? — A konkurrencia! A rosta táncol, ritmikusan nyekereg, de a kukoricaszemek mintha már puhultak volna valamit. Aztán hirtelen kiug­rik az első, hófehér, puhán habzó, rózsára nyílt szem. — Az úgy volt, hogy egy­szer csak új árus jelent meg szemben velem, a csarnokban. A gazda-kenyér. Akkor 28 fillér volt egy kiló kenyér, ezek meg 18-ért adták. No — mondja a feleségem —, végünk van. — Mi volt az a gazda-ke­nyér? — Valami társulásféle. Sok búza termett abban az évben, a gazdák nem tudták eladni, aztán kiokoskodták, hogy fel­sütik, így megszabadulnak tő­le. Elég az hozzá, hogy ha nem vagyok olyan fürge, mini ami­lyen, ráfizettem volna. Közben már megtelt a rosta hófehér, illatos, friss pattoga­tott kukoricával. Két kis fiúcs­ka türelmetlenül várja, hogy az öreg végre kiborítsa. Egy zacskó 1 forint. Hiába, első a vevő, második a tennelés, mert új adagot tesz a tűzre, s csak aztán jön a történet folytatá­sa. — Fogtam magiam, leutaz­tam az Alföldre. Hallottam, hogy van ott egy rozsmalom. i A TŰZ ÉLESZTESE Kis papírcsíkokat szaggat, ä majd szálkavékony darabokra . hasít egy fenyőfa gyűjtést. Tes- - tes alakján kék munkaköpeny. — Három órakor kezdek ki- i rakodni itt, a mozi előtt, dél- . előtt meg a piacon árulok . . . j Lassan, nehézkesen gördül . köztünk a szó. Talán azért, i mert annyi baj van a tűzzel? i — Mióta foglalkozik a pat­togatottal? — Vagy három éve. .. Bi- ! zonv, már hetvenéves leszek, " | de mondja, meglátszik rajtam? ' i — Nem, valóban nem. Pe- 1 dig, ha meggondolom, jól ben- | ne kell lennie a korban, hiszen ! évtizedek kellenek, míg egy ’ név márkát jelent a szakmá- 1 ban. ' Hálásan, elégedetlen moso- ’ | lyog. Ép fogsorában itl-ott ' I aranykorona villan elő, hirdet­ve, hogy Marinov úr valaha 1 j jobb napokat látott. Közben ' j fellángol a papír, a fenyőfor- (| gács, s az öreg néhány, leg­I napról maradt, megpörkölődött I kukoricaszemet vet rá élesz- j tésnek. Aztán felemel egy kis j zsák faszenet, s az egészet a tüztérbe önti. j — Tizenkilencbe került ide ! a családom, még suttyó gye- j rek voltam. Bulgárkodni jöt- I tünk, de mi, gyerekek, hamar II magunkra maradtunk, s úgy 1 tanultam ki a pók szakmát. — Nocsak! Marinov, a vá­rosszerte híres bolgár-pék nem odaátról hozta a szakmát? Jót nevet. Tudia ő, hogy mindenki azt hitte, de már nem bánja, ha el is oszlik ez a kis tévhit. Felderült a kedve, s a tűztérben hirtelen lángra kap a szén is. — Üizony, itt, Magyarorszá­gon tanultam én a „bolgar- pélcséget”. IZZIK. FÜSTÖLÖG A SZÉN — Három Marinov volt a városban ... — Két pékség az enyém volt, | egy meg az öcsémé, ö aztán i beállt a Sütőipari Vállalathoz J dolgozni. j — És magát nem vették be? A szén valahogy befulladt. Kékes, régi vasalógázra emlé­keztető füst terjeng körülöt­tünk. Marinov úr vékony desz­kalappal legyezi a parazsat, közben, bizonyára a füst az oka, fintorgó arccal, tömören válaszol; — Nem ... Néha annyi baj van ezzel a szénnel... Tavaly télen is mérgezést kaptam a gáztól, sokáig beteg voltam ... — Nem az volt az oka, hogy az a két pékség túl szépen jö­vedelmezett? nefk, vágj' pedig kis létszám csoport mutatja be alkotásai 1 Nógrád és a szomszédos szle vákiai megye, Beszterce köze megegyezésével három mii vész közös kiállítását tervezi Besztercebányán, lványi Ödöi Pataki József salgólarjái művészek és a néhány hónap ja elhunyt Ficzere Lászl műveit szeretnék itt bemutal ni. (Ficzere, emlékkiállítás előreláthatólag 1968 elejé lesz a MiskoF ' Galériában.) © Ez évben harmadszor ren deztek meg az észak-magyar országi területi képzőművé szeli kiállítást. A hároméi gyakorlat azt tanúsítja, hog az időpont nem alkalmai Salgótarjánban április 4-é; nyitották meg mindig, tehá jóval előbb volt a beadási ha táridő. Az pedig egybeesett a országos tárlatra való készü léssel, és ez a területinél nívó csökkenést eredményezel Misikolcra mindig a kánikul időszakában került a tárlal anyag, ennek folytán mél tánylalanul alacsony volt i látogatottság. A területi szer vezet vezetősége most azzal i gondolattal foglalkozik, hog; részben a jobb felkészülés vé gett, április 4-ről későbbi idő pontra, május 1-re tegyék á a salgótarjáni nyitást, és tárlatot csak ott mutassák be Miskolc és Sátoraljaújhely el. esne a. nyári tárlat anyagától helyette valami más képző művészeti megnyilvánulássá kárpótolnák az érdeklődőket s főleg nem a kánikulában haném alkalmasabb időben. / leglényegesebb változás Eger ben következnék be. A művé szék szeretnének profilt adn az egri képzőművészeti élet nek. Elhatározásuk, hogy < jövőben megrendezendő kiál­lítások: révén Eger legyen c magyar aquarell otthona, mi­ként Miskolc a grafikáé. Ez a; elgondolás alighanem öröm­mel üdvözlendő. • Rövid két hónap van méj hátra, és megnyitja kapuit t magyar sokszorosító grafika művészet immár hagyomá­nyossá vált nagy seregszemlé­je, a ÍV. miskolci országot grafikai biennale, amelyen £ kiállító művészek között iger szép számban szerepelne! miskolciak is. Az előző bien­nale nagydíjának nyertese aki a hagyományok szerinl önálló gyűjteményes anyaggal szerepel, ez alkalommal szin­tén miskolci: Feledy Gyula. Előreláthatóan hat értékes dí­jat fognak a biennalen kiad­ni, és nagyobb arányú vásár­lások is várhatók. (benedek) i zik. A kiállító művészek ól- g lásponlja szerint ez a tárlat ', az évi munka reprezentatív , felmutatása kíván lenni, r Olyan alkalom, amikor a 3 Képcsarnok az egy-egy mű- i vész törekvéseire legjellem- t zöbb darabokat mutathatja be / a közönségnek. Ez az állás- i pont. amely a művészek szem­- szögéből nézve elfogadható, nem egyezik teljesen a Kép­i csarnokéval. A magas szín- i vonalban, a képcsarnoki lár­- latok nivóemelésének szüksé­gességében megvan a teljes egyetértés, azonban az érté­. kesílés gondja már kizárólag t a Képcsarnokra nehezedik. . Ha sikerül a művészeknek . olyan kollekciót összeállita- . niuk, amely egyaránt tükrözi a színvonal emelését és a kö- . zelebb jutást a közönséghez, . úgy a Szőnyi-teremben való­ban érdekes, értékes és elörc- ; lépést jelentő kiállítássá! ta­lálkozunk. a A miskolci művészek közül többen szerepel tele már, nem egy alkalommal az ország ha­tárain kívül is különböző gyűjteményes kiállításokon, biennálékon, egyéb rangos fó­rumokon, sót, egyéni tárlattal is öregbítették a miskolci mű­vésztelep jó hírnevét. Feledy Gyula a közeljövőben Rómá­ban szerepel, de szó van több csoportos szereplésről is bará­ti államokban. Például az NDK-beli Freibergben lesz a miskolci grafikusoknak gyűj­teményes kiállítása 1968-ban. Ezt a tárlatot 1967-ről kellett az ottani tárlati helyiség építkezése miatt elhalasztani. A kassai közönség körében néhány hónappal előbb igen nagy tetszést keltett a miskol­ciak csoportos bemutatkozása. Amikor pár héttel ezelőtt a szlovákiaiak miskolci kiállítá­sát megnyitották, a Kassai vá­rosi Tanács elnöke már jelez­te, hogy szívesen várnak újabb miskolci művészeket a Kelet­szlovákiai Galériába. Jövőre realizálják a meghívást, és vagy egyéni kiállítást rendez­Miskolci képzőművészeken Bz alábbiakban nem kizárólag azok a művészek értendők, akiknek Miskolc a lakóhelyük, hanem azok, akik a Magyar Képzőművészek Szövetsége észak-magyarországi területi szervezetéhez tartoznak, vagy akik itt munkálkodnak. Serény alkotómunka tapasztalható a műtermekben, s mintáz aláb­biakból kitűnik, van is tűire készülniük művészeinknek. A kiállítási terveikből, a tárlati javaslatokból és készülődések­ből villantunk fel néhányat. 0 A területi szei vezet vezetősé­gének nyilvántartása szerint jelenleg hat művész egyéni, or­szágos kiállításának megren­dezése van folyamatban. Or­szágosnak azért tekinthető, mert a budapesti bemutatko­zás egyben az országos köz­vélemény elé állást is jelenti. Dezső József Budapesten, az Ernst Múzeumban kíván tár­latot rendezni, azonban erre előreláthatólag csak I960 ta­vaszán kerül sor. 1968-ra Várható Lcnlcey Zoltán tár­lata a Dürer-teremben. Ugyancsak a Dürer-leremben kíván bemutatkozni Lukov- szky László, míg Seres János alkotásaival a Fényes Adolf teremben ismerkedhet majd b kpzönség. Budapesti kiállí­tást lován még rendezni Czinke Ferenc és id. Szabó István. Utóbbi hatvanötödik születésnapja alkalmából fa­szobraival szeretne számot adni élete művészi munkás- tógáról. Az említett égyéhi kiállító­éi terveken kívül szerepel egy közös kiállítás Budapesten, azonban erre — más tárla­tokra való felkészülés miatt — csak két év múlva, 1969 második felében kerülhet sor. O A miskolci Szórni István terem a miskolci művészek egyik kiállítási lehetősége. November második felében a Képcsarnok megrendezi itt a miskolciak csoportos kiállítá­sát, amely érdekesnek ígérke­néhány hónappal ezelőtt. A Filharmónia ünnepi hangver­senyt rendez Özdon, a rima­szombati irodalmi színpad be­mutató előadást tart. Decemberben folytatódik az ünneplés, ez alkalommal a1 Debreceni Csokonai .Színház, valamint a debreceni népi együttes új műsort mutat be. (P—l) Készülődés Ózdon a nagy ünnepre Pedagógiai napokat terveznek Encscfl

Next

/
Oldalképek
Tartalom