Észak-Magyarország, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-25 / 252. szám
eSZ ARMAG Y A ROUSZ. AO Szerda, 1 M". október SSJohnson és a stmccmadarak Nem csoda, ha az Egyesült Államok elnökének mostanában fogytán a türelme. Mar hogyne lenne fogytán, amikor annyi meg nem értéssel találkozik, oly sok támadás éri innen is, onnan is. Otthon a „galambok” minduntalan azt reklamálják, miért nem fejezi be már végre a vietnami háborút, miért nem! vonul ki tisztességgel, amíg lehet? A „héják” viszont még az eszkaláció jelenlegi fokát is kevésnek találják, több pénzt, több katonát, sőt a vérme- sebbek még atombombát is követelnek. Ugyanakkor, a valaha egységes nyugati világ is egyre tapintatlanabb. De Gaulle már régen szembe fordult vele. Nemrégiben az .elnök kifakadt Egyik beszédében felháborodottan utalt arra, hogy az efféle válságos időkben mindig akadnak jónéhá- nyan, akik különböző javaslatokkal árasztják el: mit tegyen, hogy minél gyorsabban, minél olcsóbban kikerüljön a bajból. Szavai szerint ezek a tanácsok végső soron ide lyukadnak ki : „Tagadják meg felelősségüket. A világpolitikában viselkedjenek úgy, mint egy kis nemzet melynek csak kevés érdeke van. Viselkedjenek úgy, mintha az óceánok kétszer olyan szélesek lennének, mint amilyenek. Mintha nem törődnének vele, mi történik a különféle nyelveket beszélő, különböző kultúrájú és különböző színű népekkel; egészen addig, amíg azok az önök házára nem lőnek...” Kik adnak ilyen tanácsokat? „...Ez nem a galambok, vagy a héják hangja, hanem a struccoké...” Tehát a „struccoké”. Akik, mint ez a gyorslábú madár teszi, homokba dugják fejüket hogy ne lássanak. S nem is látnak sokat Csak bombatőlcséreket. Csak ledöntött falakat, romos iskolákat. Csak felnőttek és gyerekek megégett holttesteit. Aztán még azt látják, hogy hazájuktól sok ezer ki■ má tm mm « mm m mm mm mm mm _ __ lométerre amerikai katonák halnak meg anélkül, hogy igazán tudnák: miért? S hogy hatalmas értékek pusztulnak el. Nemcsak a vietnamiak értékei. A sok-sok drága hadifelszerelés. Hogy a háború évente mintegy .10 milliárd dollárba kerül az amerikai adófizetőknek. És azt látják, hogy mindez eddig semmi eredményt nem hozott. Ha csak a pusztulás nem eredmény?! Mert Észak-Vietnamot nem törték meg. Délen a Felszabadítási Front erői változatlanul szilárdan tartják magukat. Az amerikai átlagpolgár pedig nem szívesen fizet több adót, csak azért, hcfgy fiai meghalhassanak. A „struccokkal” szemben Johnson elnök szilárd és hajthatatlan. Megnyugtatja híveit: „Nem fogom követni ezt a tanácsot.” S nem is marad meg a szavaknál. Nap nap után bizonyítékát adja: ő igen is „törődik” niás népek sorsával. Még akkor is, ha azok nem tartanak erre igényt. Elvégre az USA tényleg nem kis nemzet, és ki tagadná, érdekei is vannak. Itt Is, ott. Is. Azokat pedig ugye, érvényesíteni kell? Ellentétben a homokba dugott fejű madarakkal, az amerikai elnök optimista. Azt mondja: „Én tudom, hogy az út, amelyen haladunk göröngyös. De ez az út egy szabad Ázsiához és egy erősebb Amerikához vezet.” Nos, mi nem tudjuk, mennyit erősödik Amerika a vietnami háború által. legalábbis, hogy mennyit erősödik az amerikai nép. Mert, hogy akadnak, akiknek pénztárcájuk sohasem látott mértékben duzzad most. azt igazán nem vonjuk kétségbe. Abban viszont egyetértünk, hogy a, Vietnamban folyó háború nehéz, rögös út. Kok szenvedést okoz. De végül, szerintünk is egy ázsiai nép szabadságához vezet majd. Ha nem is egészen úgy, ahogy ezt Johnson elnök értelmezi. Flanek Tibor Csehszlovák szakemberei! előadása Miskolcon A MTESZ Borsod megyei intéző bizottsága és a csehszlovákiai testvérszervezet, a CSVTS kelet-szlovákiai elnöksége közötti együttműködési szerződés alapján kedden Mis- kolcon^ a Technika Házában, Vladimir Uliciánszky mérnök, a Kassai Kohászati Tervező Intézet igazgatója és dr. Ond- rej Rybáry, a kassai műszaki főiskola tanára előadást tartott a miskolci és borsodi műszaki egyesületek vezetői előtt az új gazdasági mechanizmus >evezetésének csehszlovákiai tapasztalatairól. A nagy érdeklődéssel kísért előadásokat követően a magyar szakemberek kérdéseket tettek fel a Csehszlovákiában alkalmazott eljárások tapasztalatait illetően. Gnevu ra haláláról Ernesto Che Guevarát bolíviai katonák ölték meg — cözli az argentin Primera Fla- ia című lap kiküldött tudósíója. Mint az AFP jelenti, az argentin újságíró értesülései szerint Guevara még élt. amikor a bolíviai katonák fogságába került és ezután felső larancsra végezték ki. A megüt szabadságharcos vezér íolttestét nem égették el, hanem Panamába küldték, a csa- orna-övezetben létesített amerikai katonai támaszpontra. . A játékfilm ünnepe Pécsett Bemutatták a Csillagosok, katonák című Jaucsó-filraet (Kiküldött munkatársunk telefonjelentése.) A mediterránnal rokon éghajlat, amelyre mindig is oly büszkék voltak a pécsiek, ezúttal sem hagyta cserben a -várost. Amikor megjelentek a Széchenyi téren a jól ismert kék színű zászlók, a pécsi játékfilmszemle immár nélkülözhetetlen jelképei, majd 28 fokig emelkedett a hőmérséklet. Meleg fogadtatás E meleg természeti fogadtatás után szinte a kintivel azonos hőfokon nyílt meg a III. magyar játékfilmszemle a patinás Petőfi moziban. A magyar filmgyártás mostani felfelé ívelését — vagy ahogy itt Pécsett megfogalmazták — aranykorát támasztotta alá a nagy létszámú érdeklődő sereg is. Közel 200 bel- és külföldi vendég érkezett a szemle városába, hogy hat napon át vitatkozzon a magyar filmgyártás jelenlegi helyzetéről, majd ítélkezzék és pálmát adjon. Magas szintű delegációval képviselteti magát a. szovjet filmművészet, mivel a jeles nemzeti esemény a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának előestéjén kezdődött meg. A nagy érdeklődésből jelentős fénypászta jut. természetesen, az új magyar verseny filmeknek is, de szovjet barátaink elsősorban mégis a szovjet—magyar koprodukcióban készült Csillagosok, katonák című Jancsó-füm pécsi ősbemutatójára és a közönséghatásra kíváncsiak. A lengyel, NDK, bolgár, jugoszláv, csehszlovák, román kritikusokat, filmszak embereket a szemlére meghívott és nemzetközi díjakat, pálmákat arató filmek vonzása hozta hazánkba, ugyancsak ezért jöttek el a francia, az NSZK, az osztrák, a svájci és a spanyol beavatottak is. Mert Pécs a nemzetközi filmsikerek „tárlójának” is tekinthető. Szemtől szembe Tamási Eszter, a népszerű tv-bemondó mutatta be a közönségnek a Csillagosok, katonák című film rendezőjét, Jancsó Miklóst és a film lengyel női főszereplőjét, Krys- tina Mikolajéwskát. Jancsó Miklós filmjével a magyar közönség először került szemtől szembe. Amint az a Szegény legények sikere után várható volt, nagy érdeklődés előzte meg a vetítést. A film elemzésével későbbi időpontban bővebben foglalkozunk, de már előre megmondhatjuk: a magyar internacionalistákról készült film megfelelt a várakozásnak, tovább növelte Jancsó művészi tekintélyét, vitathatatlan rangját mind a hazai, mind pedig a nemzetközi szakemberek kőJ rében. Philippe Haudjqurt francia esztéta „a reménység és a háború játékainak” nevezte Jancsó mély hangszere- lésű filmjét. Valóban, az alkotás nagy* szerű képekben ad számot róla, hogy a maroknyi magyar internacionalista tábor hogyan keresi meg helyet abban a szörnyű miliőben, amelyben az emberek sokféleképpen gyilkoltak és még választékosabb körülmények között haltak meg. „Mit keresel itt, magyar?” — kérdezi a filmben az egyik fehér tiszt a bolsevikok táborába szegődő magyartól. Választ nem kap rá, da később a magyar mindenütt megmutatja magát, ahol élni, szerelni, vagy meghalni kell. Hűvös objektivitás az egyik oldalon, teremtő líra, élmény- szerű pátosz a másikon. Ilyen ellentétes építőanyagokból áll össze ez a film, amely végülis ellentmondásos, nagyon is bonyolult világképet tár feL A vita fórum léniája A filmszemle szokásos műhelymunkájában és vitafórumán, ahol Bíró Yvette filmesztéta tartott bevezető előadást, gyakran volt hivatkozási példa Jancsó filmje. A nagy létszámú vitapartnereknek tulajdonképpen azt kellett megvizsgálniuk, hogy a magyar filmművészet milyen helyet foglal el a világ filmművészetében, mivel a szakmai testület nagyon is keresettnek találta a témát; a magyar filmeknek azokról a jegyeiről vitatkoztak, amelyek ,? év óla naggyá emelték filmművészetünket. Ennek az a lényege, hogy a magyar filmművészet, áttörve a nyelvi és egyéb nehézségeket, a világ dolgaiból azokat, a motívumokat és gondokat ragadta meg, amelyek nemcsak egy adott nemzet ügyei, hanem a nagyvilágé. Az egykori Illyés keltette' vita, amely több mint negyed évszázaddal ezelőtt a néma nemzetről gyűrűzött, az egyetemes emberi gondok mind sikeresebb megragadásával a múltba veszett, s ezen a téren sokat köszönhetünk a filmművészetnek. Ezt mondták el a hazai filmszakemberek, erre' mutattak rá a külföldi vendégek is. Az igazi szem len apón. vagyis kedden este mutatták be az első két versenyfilmet Fábri Zoltán: Utószezonját, s Kovács András: Hideg napok című alkotását. E bemutatókkal, párhuzamosan vászonra került a cannesi nemzetközi filmfesztivál egyik díjnyertes alkotása A baleset, amelyet J. I-osay angol filmes rendezett. A filmprogramot Az özvegy és a százados című magyar film ősbemutatója és Fejős Pál egyik filmjének bemutatása zárta. A késő esti órákban a hires pécsi Bóbita báb- együttes adott ízelítőt, színvo-' nalas műsorából. Párkány László Légitámadás Hanoi és Haiphong ellen A FEKETE PONT Miként a nyugati hírügynökségek gyorshírben jelentik, amerikai bombázók kedden a háború megkezdése óta első ízben bombázták a Phuc Yén-i repülőteret, a Vietnami Demokratikus Köztársaság legnagyobb légitámaszpontját, amely Hanoitól északnyugatra 30 kilométerre fekszik, f Közben az amerikai légierő j hétfőn folytatta Haiphong ki- j kötőváros sűrűn lakott területeinek bombázását. A támadások célpontját „vasúti pá- i lyaudvarok és hidak alkották”. TIanoil>an kedden nyilvános- ! ságra hozták, hogy amerikai repülőgépek az elmúlt hrfek folyamán Dél-VIetnam területére Ifibb tonna vegyianyagot cs könnyfakasztó gázt szórtak. A mérgező anyagok alkalmazása következtében „számos I paraszt a mezőn munka köz- I ben veszítette el eszméletét, I míg mások vért hánytak”. A j kiadott közlemény szerint a j vegyitámadások „komoly emberi és anyagi kárt okoztak a lakosságnak”. E lvitték a fiút az iskolába, az ünnepélyes évnyitóra, s ezzel elkezdődött a kis ártatlan élet új, nehezebb, — és a gondtalanság után immár dolgos szakasza. Apa, anya és a fiú nagyban készülődtek már hetekkel előtte a nagy napra, mert akármilyen nehéz munka is kezdődik — valahogyan azért ez mégis amolyan ünnepnap, amikor a gyerek iskolába megyen. Tervezték, mi, hogyan lesz — hanem hát az élet nem azért élet, hogy csak úgy, előre meg lehessen tervezgetni. Anya ugyanis súlyos betegen kórházba került, — s amikor éppen felvirradt az iskolába menetel napja, hiába volt derűs napfény az égen, hiába csillogott minden elsős diák szeme izgalommal és várakozással, a fiú örömét beárnyékolta, amit apától otthon hallott: „anyát ma operálja a híres doktor bácsi”. Hanem amikor elkezdődött az ünnepi ceremónia, és lengtek a zászlók, és beszélt az igazgató bácsi, a kis első osztályos fiú csak elfeledte a kórházat, és nézte, hallgatta az előtte kitáruló ismeretlen világot, amelynek küszöbét átlépte. Anyáról szinte teljesen elfeledkezett. Aztán elmúlt az ünnepnap, és jött a másik, a még ugyancsak ismeretlen, de amely már nem volt annvira színes — ahogy mondták nekik: „most már elkezdjük a rendszeres munkát, a tanulást”. És leste, várta, hogyan kell majd elkezdeni. • Nahát elkezdték, úgy, hogy iterre sem vette, hogy ez már » munka kezdete, mert játékos volt a munka és a tanulás az első napokon, csak ann^i, amennyit egy ilyen kis, fogékony lélek éppen elbír — mi több, meg ez is soknak bizonyult néha. Ügy . tűnt a fiúnak, még a játékba is belefárad az ember. Reggelenként szaladt a közeli iskolába, s elfáradt kis leste egész nap, ha másban nem, hát a szokatlan figyelemben és fegyelemben. És bár anyára keveset gondolt, este, lefekvéskor mindig eszébe jutott, s akkor nagyon hiányzott neki, és az ágyat simogatta, ahol anya aludni szokott. E gy reggel aztán, amikor bejön a tanító néni, azt mondja: — Mutassátok csak a házi feladatot, elkészült-e szépen? Vagy két hét is eltelt már az iskolába menetel óta, amikor az előbbieket mondta a tanító néni — a fiú először nem értette, és csak nehezen, sokára fogta föl: „ahá, ez az, biztosan most kezdtük el a rendszeres munkát, ahogy az elején ígérték”. Ám hiába kotorászott a táskában, hiába tette ki a füzeteit a padra, ahogyan azt a tanító néni kívánta, nem jutott eszébe, hogy valamiféle házi feladatot is csinált volna. Arra sem emlékezett. hogy ezt valaki, akár a tanító néni valaha is említette. Pedig a füzetek szépen, nvlon-fedővel voltak beborítva. talán a legszebbek voltak az osztályban. A tanító néni nézte sorban végig a füzeteket, mindenkiét — és mindenkit megdicsért, hogy az első leckét milyen szépen megcsinálták, milyen szép ferde vonalakat húztak a füzetükbe. ötmillió aktív kereső A Központi Statisztikai Hivatal érdekes kimutatást készített a munkaerőhelyzet alakulásáról, a változások okairól. Az adatok szerint 1949. óta a lakosság kor szerinti összetétele kedvezőtlenül változott. A népesség 10 százalékkal, a munkaképes korú lakosság azonban csak 5, az ennél fiatalabbak száma pedig mindössze egy százalékkal növeke-' dett. Hazánkban 6 055 000 munkaképes korú, 2 165 000 ennél fiatalabb és majdnem kétmillió idősebb ember él. A munkaképes korúak számának némi növekedése ellenére jelenleg 2,3 százalékkal kisebb a munkaerőforrás, mint 1949- ben. A munkaképes korúak közűi ugyanis két és félszer annyian (574 000-en) járnak Iskolába, mint annakidején; ezenkívül a mezőgazdasági nyugdíjasokkal 70 ezerrel csökkent az aktív keresők száma. 1949-ben 5 975 000, 1966-ban 5 837 000 munkára alkalmas' lakosa volt az országnak. A munkaerőforrás csölcke- nése ellenére az aktív keresők száma 1949 óta 20 százalékkal nőtt. s jelenleg megközelíti az ötmilliót. Száz keresőre 113 eltartott jut, tizenkilenccel kevesebb. mint a 40-es évek végén. Az ország munkaerő forrása jelenleg 82 százalékban van kihasználva. A munkáira alkalmas, de nem dolgozó la." kasoknak 06 százaléka óta most bombázták először Hanoit. Egyben ez volt a leghosszabb légiharc a VDK fővárosa elleni amerikai támadások történetében: összesen 86 percig tartott. A VDK ellen hadüzenet nélkül indítod háború újabb kiszélesítésére szánta el ni agat az Egyesült Államok. Kedden a kora reggeli órákban légiriadó volt a VDK fővárosában, azonban bombák nem hullottak: , az amerikaiak elentős légi kötelékkel nagy- ; rá hasú felderítést' hajtottak végre és fedélzeti fegyvereikből tüzet nyitottak a város előterében járművekre és a földeken dolgozó emberekre. Az igazi támadás délután 3 órakor indult meg. Augusztus fekete pontot dörzsölni kezdte. Hanem a fekete pont nagy volt, tinta volt, sehogyan sem akart eltűnni. Megnyálazta hát az ujja hegyét, és azzal ment a papírnak. A papírral együtt aztán eltűnt a fekete ponL örült, megnyugodott, és anyára gondolt, aki jön a kórházból haza. Hanem akkorra már ott állt felette a tanító néni. A nagy munkában észre sem vette, hogy beárulták: „tanító néni, kidörzsölte a fekete pontot!”. A tanító néni fel volt háborodva. Hangosan beszélt., és még valamit írt az ellenőrző könyvbe, s aztán berajzolt az előbbinél egy sokkal nagyobb fekete pontot. — No, ezt mutasd meg otthon. Nemsokára kicsengettek, szépen sorba álltak, s mentek a kijárathoz. Csak amikor a lépcsőről lementek, kezdtek rohanni haza. A fiú azonban nem rohant. Észrevette, hogy anya áll a téren, nem messze hozzá, sápadtan, fáradtan. Mégis, boldogság vibrált az arcán, hiszen most látja először a fiát, amióta iskolába jár. Hogy hazajött a kórházból, elébe jött, mert itt szerette volna látni. A gyerek örülni akart, hogy anya hazajött, s anya már mindig itt lesz vele, és már nem megy a kórt házba, majd segít ő elkezdeni a munkát. Már elindult, hogy feléje szaladjon, hogy a nyakába ugorjon. De elbizonytalanodott, eszébe jutott a fekete pont. És pityeregni kezdett, és anya is, mert azt hitte, a gyerek a bob fogságtól pityereg. Pedig bánat nyomta a lelkét, hogy így fogadta anyát, aki most jött a kórházból, ilyen Eekete pontiak • Szekrény esi Lajos Amikor hozzá ért, az ő füzetét is megnézte a tanító néni, de bizony, hiába forgatta, se ferde, se egyenes vonalakat nem talált abban, a füzeit érintetlen volt, ahogyan megvásárolták apa, meg anya az üzletben. — Hát te? Te mért nem csináltad meg a házi feladatot? — kérdezte a tanító néni, s várta, mit felel majd a Ins rendetlen. Ű azonban nem szólt, csak lehajtotta a fejét, s hallgatott, hallgatott, semmi áron nem lehetett megszólaltatni. — Nohát vedd csak elő az ellenőrző könyved és add ide — szólt rá a tanító néni keményebben. ElőkotorászLa a táskából, odaadta, a tanító néni kiment a katedrához, és csak sokára hozta az ellenőrzőt vissza. — Mutasd meg otthon — s ha aláírták, holnap megnézem — mondotta. A gyerek rábámult a kinyír ott ellenőrzőre, s látta, hogy a ánító néni írt bele valamit és nég odarajzolt egy hatalmas 'ekete pontot. Melege lett, s »hogy nézte a nagy-nagy feke- e pontot, anya jutott eszébe, őrinek azt ígérte a vasárnapi átogatáskor a kórházban, íogy mindig piros pontot fog ,-inni, hogy ne nyugtalankodon, hogy meggyógyuljon. Felháborodott a kis lelke, nert úgy okoskodott, hogy ha mya itthon van. bezzeg tudja, rogy mi a lecke, s akkor meg- rta volna, s akkor fekete pon- ot se kapott volna. És ha mya meglátja: beteg lesz negint. A tanító néni nagyban magyarázott, éppen nem nézett >da. A fiú vette a radírt es a
