Észak-Magyarország, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-25 / 252. szám

feerda, 1961. október ESZ ARM AGY A ROUS ZAG 3 »fö eve történi A forradalom születése Látomás délután háromkor 1917. október 25. Sztyepám Jurjevics Ljaza­nov, akit „orosz Rockefeller”- ként szoktak emlegetni, elő­kelő társaságot hívott meg magához. Bár Ljazanovnak a forradalom utáni kormány­ban semmilyen pozíciója nem volt, mégis olyan nagy befo­lyása volt a pétervári burzsoá körökre, hogy a diszkrét meg­hívásnak mindenki elegei; tett. Ott volt a petrográdi burzsoá­zia minden számottevő képvi­selője, politikusa, s az egyik nagyhatalom követe is. A részvevők tudták, hogy Ljaza- nov hívása fontos problémák megbeszélését célozza. Kima­radni nem akartak e dönté­sekből. A teremnek is beillő nagy Bzoba központi helyén a nagy­követ ült. Arca elégedettsé­get árult eL Mellette feszes tartásban a katonai attasé szikár alakja tűnt fel. Közvet­lenül mellette ült Tyerescsen- ko cukorgyáros, az Ideiglenes Kormány külügyminisztere, Konovalov textilgyáros, mi­niszterelnök helyettes. A szoba mélyén a nagytermetű Rodz- janko, a kadetpárt. elnöke ter­peszkedett egy díványon. As érdek kosős A teremben halk duruzso- Jássá olvadt a részvevők egy­más közti vitája. A morajlást Ljazanov szava törte meg: — Uraim, ma este fontos dolgokról kell döntenünk. A nagykövet úrnak figyelemre méltó mondanivalója van szá­munkra. E néhány szó után a terepet átengedte a nagykövetnek. A részvevők arcán élénk érdek­lődés tükröződött — Uraim,! Világosan kívá­nok beszélni! — A nagykövet oroszul beszélt, azzial a sajá­tos kiejtéssel, ami az idegen anyanyelvűekre általában jel­lemző. — Oroszországban rendet teli teremteni — mondotta. — Ez érdeke az önök Orosz­országának és érdeke az önök szövetségeseinek is;. „ A körbenülők egyértelműen bólintottak. Rodzjanko szemé­ben zavaros vágyakozás kife­jezése ült. — A nyílt beavatkozás — folytatta a nagykövet — ré­szünkről jelenleg nem látszik lehetségesnek. De kormányom megbízott, hogy bármilyen se­gítséget megadjak a rend meg­teremtéséhez és a háború foly­tatásához. A követ zavartalan, szenv­telen hangon beszél. Tekinte­tét. jelentőségteljesen körül- bordozza a jelenlevőkön. «— Végeztem — fejezi be mondanivalóját lakonikus rö­vidséggel. Vár. A részvevők csüggedten néznek egymásra, sóhajtoznak. Túl egyszerűnek, .sót. hihetetlennek tűnnek előt­tük a. nagykövet szavai. A nagykövet rendületlen nyuga­lommal füstöl és vár. nők. Kímélettel nem lehet rendet teremteni. Ragályos betegség Sztyepán Jurjevics Ljazonov helyesli a nagykövet szavait, de nem látja kielégítőnek a támogatásról mondottakat. Szemét erősen a nagykövet arcába fúrja, s elgondolkozva szól: — A forradalom betegség. Minden külföldi hatalomnak előbb-utóbb számításba kell venni, hogy egy beteg embert sem lehet magára hagyni, ha­nem segíteni kell, meg kell tanítani járni. A forradalom azonban nem egyszerű beteg­ség — ragályos betegség! A bolsevik veszély, a proletár- diktatúra, a világforradalom eszméje járványként terjed. Közös fellépés kell. Persze ez nem lesz valami kellemes. Egy eshetőség van, hogy az intervenció ne váljék szüksé­gessé. Ha a közlekedés telje­sen megbénul, a gyárak leáll­nak, és a németek előnyomul­nak. Az éhezés és vereség ta­lán észretéríti az orosz népet... A nagykövet érti, hogy Ljazanov a teher egy részét, sőt többségét a szövetséges nagyhatalmakra szeretné tolni. Szinte kapóra jött, amikor Gulkov milliomos, egy magas, csontos ember, halk hangon megkérdezi: — Nagykövet, úr, hogy gon­dolja, hol kell elkezdeni? A nagykövet hallgat, gon­dolkodik. Tyerescsenko válaszol a kérdésre: — Mindenekelőtt le kell fegyverezni a gyárakat. — A legszükségesebbnek tar­tom — fűzi hozzá a nagykövet ■— bizonyos intézkedések meg­tételét a bolsevik vezérekkel szemben. — El kell tenni őket láb alól! — dörög Rodzjanko. — Mégpedig haladéktalanul! A nagykövet és a katonai attasé elégedetten egymásra néznek. Zárt ajtók mögött A bolsevikok Központi Bi­zottságának ülése után mind szélesebb körben kellett a fegyveres felkelés eszméjét terjeszteni, s a tennivalókra a tömegeket felkészíteni. Mindenekelőtt a pétervári szovjetben kellett a tenniva­lókat helyesen tisztázni. Már 25-én a Petrográdi Szovjet Végrehajtó Bizottsága zárt ajtók mögött ülést tartót, ahol Trockij a határozatnak megfelelően tájékoztatta a részvevőket a helyzetről és a feladatokról. A Szovjet egy külön katonai tanács felállí­tását határozta el, hogy tanul­mányozza a katonai helyzetet, s ennek alapján döntsön a fegyveres felkelés konkrét mó­dozatairól. A tanács tagjaivá az előző napok során kitűnt katonai szakembereket válasz­tották meg. A katonai tanács a fegyveres felkelés legális ve­zérkara volt tehát. Az ülésen felszólalt a front­ról jött katonai küldöttség is. — Igaz, hogy erősítésre van szükségünk — mondotta a küldöttség vezetője —, de ennél is fontosabb, hogy Pet- rográdot és a forradalmat jó kezekben tudjuk ... őrizzétek meg az otthont, baj társak! Mi majd tartjuk a frontot! Tartani kellett a frontot, mert most ezt kívánta a for­radalom ügye. A front most proletár üggyé vált Lehoczky Alfréd Számomra a bábelőadás mindaddig zavartalan volt, amíg be nem néztem a para­vánok mögé. Kacagás rázta az apróságo­kat, kerekre nyílt tekintettel, s érthető cinkossággal kacsin­tottak a két bűbájos ördög­fiókára, mint önmaguk rakon­cátlanabb tükörképére. A nyu­lacskát is jobban pártfogolták, mint a nehéz mordályokkal törtető vadászokat. Hiába csil­logott a hajdúk és pandúrok karabélya. a boszorkányos gyorsasággal táncot lejtő és ugyanolyan fürgén 1 sújtó be- tyárfokos sokkal rokonszenve­sebb volt. ' Értelmes, ió és rossz tulaj­donságokat magukban hordozó bábuk mozogtak a színpadon. Valahol a paravánok mögött egyszerre lendülő kezek irá­nyították a bábuk mozdulni képes porcikáit. Kint. sütött a nap, őszi szűk- reszabottsággál omlott, be a fény a karcsai művelődési ott­honba. Itt játszottak a mesék örök szerelmeseinek, a katowicei Ateneum Bábszínház művé­szei. A kíváncsiság hajtott a pa­ravánok mögé. hogy megles­sem a harmonikus mozgás tit­kát, a gépi és emberi éneklés ritka összhangjának apró mű­helytitkait. A bábok négy sí­kon mozogtak, tehát mindent ki tudtak fejezni, amire csak életre hívták őket. Jókedvű, fegyelmezett művészek irányí­tották az emberek, állatok gipszmásait. A világosítók hangtalanul siklottak az égnek emelt karok tengerében; egyik sarokból a másikba vitték ju- piterlámpáikat, A 16 831-es fo»o!y Amíg a lámpák egyik hely­ről a másikra vándoroltak, egy szűk fénynyaláb törés­| pontjánál hosszúkás fénvképj ! vált láthatóvá. Óvatosan és ] j nem titkolt kíváncsisággal fel- : | vettem. Hogy miként került a j padlóra, azt rögtön kitaláltam. I meri ■ nyújtózkodó és ,.bú- J jócskázó” színészek zsebéből | könnyen kihullhat bármi. A véletlen egv olyan képet ! hozott elém, amely pillanatok ; alatt megtörte bennem a me­se varázslatát. Egy fiatalembert ábrázolt a 1 három kockából álló kép. az ) ! egyik szemtől szembe, a má- I i sik félprofilból, a harmadik { egészen féloldali mutatott be egy 20—25 év körüli fiatalem- j bért. " Ekkor már tudtam, a kép tulajdonosa ott bábozik a 18 ' tagú csoportban. A felfedezés felizgatott. Ke- ! resni, kutatni kezdtem az ar- í cokat. A feladatom nem volt túl nehéz, mert kizárólagos I j alapon az idősebb férfiakra kellett ’igyelnem. Hamarosan megtaláltam a játszó, mókázó. I éneklő tömegben zt a szem­üveges színészt, aki a fénykép tulajdonosa lehet. Az együttes „karmestere” I volt. úgy mozgott a parava- | nők mögött, mint egy örök mulattató. A fiatalabbak csak i ! rá figyeltek, amikor a kórus- í részek következtek, egy látha­tatlan pálcát érzékeltem kézé- 1 , ben. Alig vártam az zlőadás vé­gét. (Pedig igazán színvonala­san, gazdag áradással játszot­tak a színészek.) Közben rá­találtam az együttes tolmá­csára. Dr. Zádor Tibornéval! már együttesen vártuk, hogy a játék kezdetét jelző mesélő (a - figurát az egykori 16 831-es fogoly játszotta) megjelenjék a színen és bezárja az előadást. Ekkor lecsaptunk a kedves, örökké mosolygós, szemüveges színészre. — Igen, a fénykép az. enyém.1 Én voltam a 16 831-es számú fogoly Auschwitzban. A ne­vem: Jozef Czopnik. Épül az új munkásszálló Játék az életér! A Miskolci Építőipari Válla­lat. 250 dolgozója részére új otthon épül. Az ötmillió forin­tos beruházás korszerű, min­den igényt kielégítő pihenőt biztosít, a vállalat dolgozói részére. Központi fútéses, há­rom ágyas szobák, emeleten­ként fürdő, zuhanyozó, melegí­tő-konyha áll rendelkezésre. A szabad idő hasznos eltölté­sére klubszoba, kultúrterem és könyvtár is létesül. A tervezett 15 hónap he­lyett a fizikai és műszaki dol­gozók jól összehangolt munká­jának eredményeként hat hó­nap alatt épül fel a munkás­szálló. Ünnepélyes átadás: 1967. december 31. A nemrégiben bemutatott Egy szerelem három éjszaka-1 ja című film toprongyos triá­sza a munkaszolgálat nehéz napjaiban játékos viccelődést,! bohémságot mímelt. A trió egyike azt mondja: Ha nem tréfál kozol, megkrrpalsz. Bámulatos dolog, amikor az ember e különös filozófia meg­testesítőjének élő. valóságos alakjával találkozik. Jozef Czopnlkot, mint szilé­ziait besorozták a német had­seregbe, de igazi lengyel haza­fi lévén megszökött, lgv került Auschwitzba, ahonnan valóban a. csodával határos módon, el­sősorban leleményessége révén szabadult meg. A történetet így mesélte el: i — Egy szelektáláson, mint szemlélő magam is részt vet­tem. Láttam, amint gázba küldtek égy törékeny, felejt-1 heteti énül szép asszonykát ki­csiny gyermekével. Az erős, munkabíró férjet külön transz­portba állították, de ő nem bírta idegekkel, amikor elsza­kították családjától. S ekkor nekivetette magát az árammal telített drótkerítésnek. A pil­lanat hatására arra gondol­tam, hogy a kerítésen belül is le keli győznünk ellenségei . két. Bizonyos lélektani feli s- meréseken alapult minder láttam, hogy a németek milyc. önteltek tudnak lenni, ha éí - reveszik, hogy félnek tőit Azt is megfigyeltem, hogy tréfás, mókás embert bizon\ . felsőrsndűséggel lekezelik c veszélytelennek tartják, ki fegyvertárammal jól sáfárkc - tani. A kelleténél jobban eid- rizlem. ha ramkiáltoU vala­melyik SS-parancsnok, s min­dig lármásan daloltam, mó­káztam, vicceket meséltem. A halál torkában csak igy lehe­tett az életre gondolni. A gáz­tól egy fogoly nemet orvos mentett meg; egyszerű, tréfás összckacsinléssal félrevezettük az őröket. Ks’.fivésa vidámságra ,.Az élet szép, teneked ma­gyarázzam' — hangoztatjuk immár jeligeként a Belláitól kölcsönvett költői közhelyet. Eszembe jutott ez is. amikor Jozef Czopnik magabiztos, op­timista szavait hallgattam. Bi­zonyára neki is van egy len­gyel Hel faija, vagy, ha nincs, az élet nagy vegykonyhájában ötvnaga csapatja le bölcsessé­geit. Azt hiszem vegyszere, vagyis tapasztalata bőven van. Jozef Czopnik nem véletle­nül lett bábművész. Amikor a haláliáborokban 'Birkonauban is volt) életéért énekelt, s tűrte, hogy cinikus vihogással szent Józsefnek csúfolják az SS-órök és kápek, elhatározta, hogy jövendő éle­tét a Vidámságnak szenteli. Már a táborban nyuszikat árnyékolt a falra: fürge ujja: figurákat jelenítettek meg a vigasztalan barakkok félhonv.- lyában. Amikor felszabadult a tábor, már abban a pillanatban meg­fogant benne az elhatározó-: habozó lesz. Először amatőr csoportokban játszott, maki 1950-ben tagja lett az Allan • A ten cum Bábszínházba''. Azóta gyerekeket. az élei örököseit, az emberi jogtól - lonosság zsenge egyedéit ka­cagtatja. — Az élei nehéz és komoly c'olog. Még most is az — haj­lottam tőle. — Csak n vidá"- ság oldhatja a hétköznapok szigorú rendiét. Az egykori 16 831-es tógo'v élete 45. esztendeiében, 17 éves bábművész! múltja ott. • háborítatlan lélekkel mórJ hatja immár: amire felesi dött, azt eddig emberül telje­sítette. Párkány László A csendet végül Rizsov gyá- »ns töri meg. Kiegyenesedik a karosszékben, torkát köszö­rüli, és megszólal: Jubilciiiní tiiine|>M»g$oro%At lí itziiicbarcikán — Ez az. uraim ... Mindezt tteszer i* hallottuk már: dik­tatúra-vasököl kell... vas­üköl-diktatúra. Egy vélemé­nyen vagyunk, és megadjuk a pénzbeli támogatást — Szent igaz — bődül el mély hangján Rodzjanko. — Vasököl kell ide! — Nem a sok beszéd! — vég szavába Rizsov. — A pénzt, nem sajnáljuk. Mennyi kell? Egymillió? Tízmillió? — Sőt... százmillió! — veti Oda nyugodtan a nagykövet. — Kérem! — kiáltja őszin­te hévvel Rizsov. — Mindent hajlandók vagyunk áldozni, ha lesz ember, akinek hihe­tünk! — Rizsov szinte zokogva veri mellét. — Diktátort Ide! — fűzi höz­éé egy másik gyáros. — Ke- venszkíjt. hiába pénzeljük. Majmolja a demokráciát, köz bee a bolsevikok a fejére nő* fa építők a legfelső színien. Foto: Szabados György Kazincbarcikán is nagysza­bású ünnepségsorozatot ren­deznek a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50. évfor­dulója tiszteletére. A legnagyobb ünnepségre az évforduló előestéjén, november 6-án kéri*! sor: 15 órakor meg- ! koszorúzzák a szovjet hősök; emlékművét, 17 órakor pedig j dísznagygyűlést tartanak az | újvárosi művelődési otthon­ban. A nagygyűlést a megye zeneiskolai tanárainak dísz­hangversenye követi. Közvetlenül az ünnepnapok előtt, ugyancsak az újvárosi művelődési otthonban tartják rendezvényeiket az iskolák: november 4-én 15 órakor az általános iskolák úttörőcsapa­tainak emlékünnepségén ének­karok. tánccsoportok, iskolai versenyek győztesei szerepel­nek maid. November 5-én 15 órai kezdettel a Sásrvári Endre Gimnázium és Szakközépisko­la jubileumi rendezvényeié ' kerül sor. Ugyanebben az idő­ben a Radnóti Miklós Művelő­dési Otthonban a Borsodi Ve- : gyikombinát dolgozói tartják ! meg műsoros emlékünnepsc- i güket.. November 7-én 17 óra­kor tábortüzet gyújtanak az úttörők a Május 1. úti iskola udvarán. A jubileumi rendező bizott- ság_ által k!adott. szép kiállí­tású műsorfüzetben külön cso­portosítva találjuk azokat a rendezvényeket. amelyeken szemtanúk beszélnek a Szőtt­je* unió történelméről, a szov­jet népről — például október 27-én 18 órakor élménybeszá­molók hangzanak el a Borsodi Hőerőmű Rákóczi munkás- szállójának klubjában —, kü­lön program szerint mutatják be a Szovjetunió művészetét, irodalmát, zenéjét táncait. Tu­dományos tanácskozások soro­zatát rendezik meg. s bemu­tatják a szovjet pedagógia sole új módszerét v

Next

/
Oldalképek
Tartalom