Észak-Magyarország, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-17 / 220. szám

ESZAKMACTARORSZAG Vasárnap. 1967. szeptember 17 Pol-beaí, munkásdal és folklór N éhány hónappal ezelőtt rövid időre a közérdeklődés reflektor sugarába került a politikai sanzon, amit ná­lunk pol-beat néven kívántak meg­honosítani. megszerettetni. A Magyar Rádió és Televízió, a KISZ Központi Bizottsága és a Művelődésügyi Minisztérium nagyszabású pályázatot is hirdetett, hogy közéleti, társa­dalmi, politikai témájú dalok írására ser­kentse a zeneszerzőket, dalköltőket, kö­zöttük is elsősorban a fiatalokat. A felhívás jó visszhangra talált, mert két kategóriában 420 mű érkezett, és több rendbeli előzetes válogatás után 15 pályamű került július 1-én a Vígszínházban megrendezett döntő közön­sége, illetve a televízió és rádió közbeiktatá­sával szinte az egész ország közvéleménye elé. A magyar közönség a tavaszi hónapok során szórványosan találkozhatott .a Protest­song, a politikai, társadalmi mondanivalót hordozó, zeneileg korunk stílusirányzatait követő dallal, a politikai sanzon- fogalmá­val és annak néhány jó képviselőjével. A pályázatra beküldött, művek fiataljaink sokoldalú érdeklődéséről vallanak. . Több­ségben azt tanúsítják, hogy a fiatalok jól értelmezték a pol-beat pályázat felhívását: teremjenek olyan dalok, amelyek a fiatalok­nak a társadalommal, a közösséggel, a kö­zelebbi és távolabbi környezettel, az élet napi és nagyobb fontosságú jelenségeivel kapcsolatos életérzéseit fejezik ki, állás- foglalást tükröznek, „politizálnak”, és mindezt az ifjúságnak vonzó formában, kor­szerű zenei eszközökkel. A július 1-1 vígszínháki döntőbe jutott dalok tematikailag, feldolgozásban egyaránt változatosak voltak, sok­féle színt tükröztek, különböző szin­teket képviseltek. Egy nagyszerűnek ígérke­ző mozgalom első nagyobb szabású jelent­kezése volt ez a fesztivál-döntő, amely sok tanulsággal szolgált, de fel is tárta azokat a lehetőségeket, amelyeket a tömegzenei ér­deklődés irányítóinak ki lehetne aknázniok, és amelyekkel a pol-beat további népszerű­sítése végett bővebben lehetne élni. Mindez sajnos, nem következett be. A döntő után kiosztották a dijakat, azóta egyszer-kétszer elhangzik a rádió műsorában egyik-másik díjat nyert szerzemény, egy-két lelkes- dal­nok, vagy kisegyüttes felkereste az ifjúsági építőtáborokat, s ezzel szinte be is fejeződött a protest-song eddigi magyarországi pálya­futása. Nem sokkal a pol-beat fesztivál után meg­kezdődött a táncdalfesztivál itt-ott tömeg- hisztériát idéző adássorozata, több százezres példányszámban jelentek meg a táncdal- énekesek fényképei, elárasztották a boltokat a különböző szintű táncdalok hanglemezei, a rádió és a televízió műsorában pedig már túltengenék az e sorozatban megismert szer­zemények. Tagadhatatlanul, nagy igény mutatkozik ezek iránt, de az is igaz, hogy ezt az igényt a rádió, a televízió, a hangle­mezgyártás és a Képzőművészeti Alap Ki­adóvállalata, valamint a Zeneműkiadó Vál­lalat (ez utóbbi három jó üzleti érzéktől ve­zérelve) együttesen korbácsolta fel. A láncdalfesztivá! záróakkordja, mire e sorok az olvasó elé jutnak, már 1 elhangzott. A. szombat esti nemzetközi gálaest az 1967-es sorozat hivatalos befejezését jelenti. Talán a rádió és televízió illetékes zenei vezetői, és nem utolsósorban a KISZ Központi Bi­zottsága és a Művelődésügyi Minisztérium is isméi több figyelmet szentelhet a pol- beatnak, a magyar protest-songnak, (már az 1968-ra jelzett újabb fesztivált megelő­zően is!) serkentheti, buzdíthatja a szerző­ket, és segítheti a művek mind gyakoribb bemutatását. Hisszük és szeretnénk hinni, hogy az említett szervek is osztják vélemé­nyünket: a pol-beat fesztivál nem egyszeri alkalom volt, és a fesztivál pályázata nem­csak egyszeri bemutatásra szóló dalok alko­tását kívánta serkenteni. A protest-song, a napjaink életéhez kapcsolódó politikai dal feltétlenül több támogatást, nagyobb publi­citást kíván részben, mert kifejezési eszkö­zeinél fogva, a fiatalsághoz közelférkőző tartalmas mondanivalót hordozó művészeti produktum, részben pedig elválaszthatatlan napjaink folklórjától, a mai Magyarországon a szocialista életkörülmények között élő új társadalom életérzéseit kifejező, mondhatni, népi ihletésű, művészeti produktumok ösz- szességétől. I tt kell említést tenni a folklórhoz tartozó, egy másik, hasonlóan jelen­tős dalkultúráról, a munkásdalokról. Néhány hete Történelem hangle­mezeken címmel említést lettünk a Fáklya- vivők című hanglemez-sorozatról, valamint dr. Szatmári Antal bemutatása révén a Ma­gyar Tudományos Akadémia, munkásdal bi­zottságának tevékenységéről, gyűjtő munká­járól. A munkásdalok gyűjtése, megörökíté­se, Közkinccsé tétele már halasztást nem tű­rő feladat. A Fáklyavivők sorozatban en­nek a kimeríthetetlen kincsestárnak csak egy hányada tükröződhet. A Magyar Tudo­mányos Akadémia munkásdal bizottságá­nak tevékenysége igen nagyra értékelendő, mert már ebben a sorozatban is olyan érté­keket mentett meg, amelyek elidegenílhe- tetlenek a magyar munkásmozgalomtól, ez­zel a magyar nép történetétől. A bizottság további munkájában is ezt a célt kívánja el­érni, felkutatni és rögzíteni kottákban, hang­lemezeken, magnószalagokon megörökíteni, tanulmányokban feldolgozni mindazokat a dalokat, szokásokat, hagyományokat, ame­lyek az üzemi munkások, a munkásmozga­lom, a politikai állásfoglalás miatt üldözött emberek múltját idézik, egyes mozzanatait tükrözik. A magyar népi kultúra, a magyar folklór elidegeníthetetlen kincsei ezek is. Népdalkutatásunk, igen sok szép ered­ménnyel, világraszóló kimagasló művészeti kincsekkel jeleskedő folklór-munkánk mind­eddig sajátos módon elsősorban a falusi, pa­raszti múltat kutatta, a munkásság dalainak, életszokásainak, történelmi jelentőségű meg­nyilatkozásainak tudományos kutatása igen szűk körre korlátozódott, és szinte kirekesz­tődött a folklórból. Amikor napjainkban el­tűnőben van a régi értelemben vett falusi élet, amikor egy új társadalom alakult ki a városokban, amikor az élet változásai sz*n- te napról napra újat produkálnak és nap­ról napra más és más események, szokások, megnyilvánulások válnak múlttá, kerülnek esetleg a feledés homályába, és amikor nap­jainkban világszerte helyet kér magának a protest-song, a politikai dal, a munkásdal­nak e közeli, modem rokona, feltétlenül na­gyobb publicitást, és jobb megismerést kíván gazdag munkásmozgalmi dalkultúránk is. A népbe beletartozik a falusi dolgozó, beletartozik a régebbi és mai mun­kás, a városi lakos, és beletartozik a fiatalság. A folklórt mindezek életérzéseinek művészi kivetítódése egyvt- esen adja. És ha a táncdalfesztivál után egy kis időnk jut, törődjünk is jobban ezek­kel! Benedek Miklós Űfö Endre — örökös iag A közelmúlt napokban mu­tattuk be lapunk hasábjain Ütő Endrét, a Miskolci Nem­zeti Színház díszlettervezőjét abból az alkalomból, hogy négy évtizednél hosszabb, eredményekben gazdag szín­házi diszletlervezői munkálko­dás után nyugalomba vonult. A nyugdíj természetesen csak viszonylagos nyugállományt jelent az alkotóművésznek, hiszen tettvágya, újabb alko­tásokra serkentő, belső feszí­tő ereje nem engedélyez teljes pihenést, és ha ritkábban is, de találkozunk újabb díszle­teivel. A napokban magas elisme­rés .honorálta Ütő Endre szín­házi munkásságát. Miskolc Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága, mérlegelve a város színházkultúrája érdekében ki­fejteti értékes tevékenységét, és elvárva további munkáját, a Miskolci Nemzeti Színház örökös tagja megtisztelő cím­mel tüntette ki. Az erről szó­ló okiratot Tok Miklós vb-el- nökhelyettes nyújtotta át Ütő Endrének. E kitüntetéshez, amelyben a városnak a művészetek és a művész iránti tisztelete nyil­vánul meg, a színházlátoga­tók, lapunk olvasói, a nagy- közönség nevében is gratulá­lunk. ♦ ♦ Boda István Szertartás A határ most csupa zengés. Énekelnek a szekerek. Törékeny emlekek libegnek a szélben s a gyalogutak föld-nehezek. Az én verejtékem is omlik a gyöngyház-szinű fényben. Vonulnak a tájak a nyárfák, az akácosok valami szelid menetelésben. S vonulnak a titkok s vonul az ég-fényű sereg. Só-nehéz ingek suhognak, elnehezült arcok fényében a mindenség áhítata remeg. O szelíd föld csókoltam hányszor az orcád. Most már learattak, tarlók fölött szállong az árnyék, emlékeim asztagját is széthordták. Megyek a dűlőutak csendjében harmatok illatát őrzi a markom. > Előveszem a szívemet s a napfény oltára előtt a magasba tartom. S míg fényeket ontanak a szelek, lassan leborulnak a tengeriszálak s elvégzik helyettem is hétköznapi szertartását a hazatérő áldozatának ... TÖE'ícEieBmi (Mark La ne: Elsietett ítélet) J BIHARI SÁNDOR tettel elsősorban a korszeríj vasút megismertetésének je­gyében állítottak össze. így szerepel például a távhatás- védelmi eljárások bemutatása, á vasúti automatizálás jelen­tőségének Ismertetése, a rádió alkalmazása a vasút terüle­tén, de szerepel ugyanebben a programban híres magyar képzőművészeti alkotások megismertetése is. Szeptember 17-én nagyszabású irodalmi vetélkedőt rendeznek, az 50 éves Szovjetunió témaköréből. A művelődési otthonhoz tar­tozó vasutas fúvószenekar négy alkalommal ad térzenéi szeptemberben. A belvárostól területileg ki­eső művelődési otthon láto­gatottsága emelkedik ugyan, azonban igen lassan. A fen­tiekben ismertetett program, valamint a művelődési ott­honban található rendszeres szórakozási lehetőségek von­zónak mutatkoznak, és na­gyobb látogatottságot, nagyobb érdeklődést kívánnak. HAZA Ülhetek már ide, az asztalomhoz, az erkélyen a virágokat, polcaimon a könyveket bámulhatom, — a távolság kioldoz, felment, mert lett villamosszék megint a nyugalom, a rendbe-rakott lét belül a négy falon. NVui tudom megtartani magamban az országutakat —j. kinyílnak, mcgblzscrgeti tenyerem egy sarokház, hegyek oldalán a verssorokat rakják össze a lombok folyvást, üzen egy Illat, mely a randevúra pontosan megérkezik, ahol itt vagyok sohse lehetek teljesen Itt. Azt hiszem, minden föld-darabon telíratlan is ez áll: Átmenő forgalom, .Felütött sátrak a városok, s honfoglalás csak az. az a gondolatom, melyben a széldobált történelmek és kontinensek találnak rendet, az iuu nyit határtalan hazátv BÁNÉI LÁSZLÓ Azóta is ... <6 Ha rám szállt egy légy dedós koromban, üvöltöttem a kíntól. Mi köze hozzám a kis repülő piszoknak? kit minden mucskon ottlátlaml Hej, de megátkozták azt, kibe még egy légy is beleköthetett már üvöltő gyermekkorában, Hí »1 vil-itt összes nagy na a vnag fantáziájú krimi-írója összefogna és be­leadna apait-anyait, akkor se tudna olyan storyt produkál­ni, amilyet a texasi Dallas városban 1963. november 22- én, illetve e napot megelőző­en, és azóta mindmáig Ken­nedy elnök gyilkosai a való­ságban megszerveztek és vég­rehajtottak. A gyilkosság ki­vizsgálásával megbízott War- ren-bizottság 26 kötet tanú- vallomást, a bizonyító doku­mentumokkal együtt több mint száz kötet anyagot ké­szített, s mindezek alapján 888 oldal hivatalos jelentést, amelyet Warren főbiró 1964. szeptember 24-én, tíz hónapig tartó munka után Johnson el­nök asztalára tett. A 888 ol­dalas jelentés mindvégig azt igyekszik bebizonyítani, hogy Kennedy elnököt és Tippit rendőrt egyesegyedül Lee Harvey Oswald gyilkolta meg. r Csakhogy ennek a jelentés- i nek és a monstrum-vizsgálat- során nyilvánosságra hozott : dokumentumoknak, kommen­■ tároknak, magyarázatoknak, i memoároknak a fele se Igaz. ■ Ez a töméntelen vizsgálati- anyag csupán arra volt jó,- hogy papírpiramist építsenek • belőle, amelyben elrejthetik ■ a Kennedy elnök meggyilko­• lásával és az ezzel elkezdő­• dőlt gyilkosság-láncolattal • kapcsolatos igazság múmiáját. • A Warren-bizotfság tehát az i igazságot, amíg az napfényen volt, papírhegyekkel takarta be, majd elrejtette mélyen a , föld alá, az Egyesült Államok Nemzeti Levéltárának külön- ; leges pincéjébe, amelyet még különlegesebb retesz-rendszer* rel zártak be, többzsilipes aj­tókkal, olyan zárkombináció­val, amelynek megfejtése leg­alább fél évszázadot venne Igénybe. Az elrejtett igazságot 75 évi rabságra ítélték: addig nem szabad a pincét kinyitni. A Wíirren-hizotlsá" vizsgálati tevékenysége több mint egymillió dollárba ke­rült, és vannak olyanok az Egyesült Államokban, akik to­vábbi milliókat kerestek álta­la. Az egész mammutvizsgálat- ról. a Warren-bizottság mód­szereiről, a dokumentumok­ról és a jelentésről, a közel 18 000 oldal terjedelmű anyag­ról Mark Lane ügyvéd, Ken­nedy elnök barátja, Oswald édesanyjának védője írt köny­vet 470 oldal terjedelemben — Elsietett ítélet címmel. Lane valósággal ízekre tépi a Warren-bizottság anyagát, a jegyzőkönyveket éppen úgy, mini a vizsgálati módszereket és a summázó jelentést, a 470 oldalon legalább ezerszer bi­zonyítva be, hogy nem Os­wald volt a gyilkos, hogy Oswald legfeljebb is csak egyik szereplője — nem Is a legfontosabb! — volt a Ken- nedy-gyilkosságnak, de az is lehetséges. hogy ártatlan. Lane nem mondja meg, ki a gyilkos, azt se, hogy kik áll­hatnak a merénylet mögött, de azt bebizonyítja: a Warren- bizottságnak valamiért éppen olyan érdeke volt az igazság eltemetése, mint a gyilkosok­nak az elnök elpusztítása. Lane három évig foglalko­zott a Kennedy-gyllkosság hátterének és körülményeinek felderítésével. Áttanulmányoz­ta a Warren bizottság anyagát is. Ezenkívül személyesen és megbízottak állal széles körű magánnyomozást folytatott. Könyvében — amelyet a War- ren-jelentés bírálatának nevez — logikai, jogi pszichológiai fjj temérdek tárgyi bizony i^' alapján állapítja meg, hofü' nem Oswald ölte meg Kenn«' dy elnököt. A Warren-bizot*' ság jelentését cáfolva —, h egyesegyedül Oswald volt * gyilkos, sőt, hogy Oswald ki' deríthetetlen egyéni elhatáf0' zásból ölte meg az elnököt ''' számos más variációt állít f«‘* amelyeket meglehetősen hih«' tőén bizonyít. Könyvében l®* dönti a Warren-bizottság P<*' pírpiramisát, de hiába, mer* az igazságot a föld színén«1 mélyebbre temették, így Lanf csak azt tudja bebizonyítani hogy a papírpiramis üres* nincs , benne az igazság más szayakkal: a Warren-jf' lentés hazugság, mégpedig igen nehezen összetákolt h®' zugság —, s hogy az igazs®' got mélyebben, a Nemzeti L«” véltár titokzatos pincéjében* vagy azok közt kell keresi*1* akik eltemetését elrendelték A most 40 éves New York'* ügyvéd könyve hatalmas dT kumentáció, s egyben a légi*' galmasabb krimi, bár stílus8 inkább jogi, mint szenzáció' keltő, szerkezete puritán. La'1« ugyanis szándékosan mellő** az irodalmi eszközöket, hisz«*1 nem regényt írt, hanem cálo" latot, és tényekkel' — mégp«' dig a Warren-bizottság vizS' gálati anyagának tényeivel bizonyít és nem irodalmi áb' rázolással. Érdekes módon* mégis teljes és hiteles képe* fest minden szereplőről, Wa**- ren főbíróról éppen úgy, mi*1*' Jack Rubyról. akinek kihal]' gatási jegyzőkönyvéből dr«' mai részleteket is közöl. és 3 szinte számon tarthatatlan s*«- replők felvonultatásával, 3 rendőri eljárások ismertetése' vei, a céltudatos hazugság' gyártás leleplezésével végered' ményben az Egyesült Államok társadalmának és minden gazemberségre képes uralkodó csoportjainak hiteles arculatát vázolja fel az Elsietett ítélet­ben. I «ni» mint mondotta, ed­digi munkájává* nincs megelégedve Az Elsi«' tett ítéletben — ahogy újság' íróknak nyilatkozott — csupán eddigi tapasztalatait összegez­te. Kijelentette: nem lebe* várni 2039 szeptemberéig amikor a titokzatos pincét megnyitják. Az amerikai nép­nek sokkal előbb meg kell tudnia, ki. miért és hogyan ölte meg elnökét 1963. novem­ber 22-én. Természetesen* előbb a világ más népei í® tudhatják meg a pontos igaz­ságot. Szondiéi Józan! A miskolci vasutasok Vö­rösmarty Művelődési Ottho­nának szeptemberi programja színes, változatos. Három klub tartott rendszeresen foglalko­zásokat zártkörű jelleggel, azonkívül gyakori a kötetlen klubfoglalkozás. Rendszeresí­tették a szombat esti' vidám műsorokat, amelyeket eseten­ként más és más vasúti mun­kahelyek dolgozói részére rendeznek meg. így például szeptember 2-án a fűtőháziak, 9-én a Tiszai pályaudvar, 16-án pedig zömmel az építési főnökség dolgozói vettek részt a ‘‘Átka, irodalmi műsorral, kabaréval, ének- és zeneszá- mokkal színesített esten. A következő szombat estén a MÁV igazgatóság dolgozóit, majd azután a járműjavító- sokat várják vendégül. Vasárnaponként táncdélutá­nokat rendeznek, amelyen a művelődési otthon 13 tagú tánczenekara szolgáltatja a zenét. Ezt az együttest Fehér Sándor Ernő, a művelődési otthon igazgatója Irányítja. Rendszeresek az ismeretter­jesztő előadások, amelyeknek tematikáját a látogatók .ér­deklődési körére való tekia* Színes program a Vörösmarty Művelődési Otthonban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom