Észak-Magyarország, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-17 / 220. szám

TieSrnftp, 1967. szeptember 17. ESZAKMAGTAKORSZAß Borsodi munkások harca ötven évvel ezelőtt 1917 tavaszán és nyarán a hatalmon levő tőkés-nagybir­tokos körök kénytelenek vol­tak enyhíteni az elnyomást. Egyre erősebb lett a tömegek mozgalma a már évek óta tartó imperialista háború és a reakció uralma ellen. Har­cuk bizonyos sikerekkel járt; ezek közül legjelentősebb a háborús politikát jelképező Tisza kormányának bukása volt. Sajnos, ennek nyomán nem következett be tényleges rendszerváltozás. 1917 nyarán már tisztán lehetett látni, hogy Magyarország akkori új kor­mánya valójában a réginek a politikáját folytatja (bár ke­vésbé durva eszközökkel). Ez a körülmény eloszlatta a köz­vélemény' nagy' részének illú­zióit a hatalmon levők iránt. 1917 augusztusa és novembere között a magyar baloldal har­ca a békéért és a demokrá­ciáért összefonódott azzal a követeléssel, hogy az állam vezetésében ne csupán sze­mélycserék legyenek, hanem valódi rendszerváltozás tör­ténjék. A magyar dolgozók e harcában Borsod megye mun­kássága kiemelkedő szerepet játszott. Feszültség Diósgyőrben Ebben az időszakban me­gyei viszonylatban a legerő­sebb munkásmozgalmi tevé­kenység Diósgyőrött jelentke­zett. Kiemelkedő szerepe volt ebben Vadász Ferencnek (ki 1916-ban került ide Pestről, magával hozva régi hafei ta­pasztalatait). 1917. június— július folyamán a szervezke­dés a diósgyőri vasgyárban már hatalmas méreteket öl­tött. A vasasszakszervezet központjából, Pestről gyak­ran érkeztek titokban kül­döttek, kik hatásos és komoly felvilágosító munkát végezlek. A mozgalomhoz csatlakozlak az itt dolgozó „hadimunkások" is. Ez utóbbiak besorozott ka­tonák voltak, de — mint nél­külözhetetlen szakmunkásokat — nem a frontra, hanem a különböző hadiüzemekbe ve­zényelték; itt katonai fegye­lem kényszere alatt kellett dolgozniuk, és szervezkedniük nem volt szabad. A Diósgyőr­be került ..hadimunkások” azonban — dacolva minden tilalommal — titokban csat­lakoztak a „civil” proletárok mozgalmához. Szervezkedésük­ben Zachradnicsek Ede ját­szotta a legkiemelkedőbb sze­repet. Július utolsó napjaiban fel­háborító provokáció történt a diósgyőri vasgyárban. Az egyik munkavezető hajcsár szabály­szerűen összevert egy' munkás­asszonyt (!). Az igazgatóság nemhogy elégtételt adott vol­na neki, hanem még tetézte is e súly'os sérelmet. Az em­lített munkásnőnek és még hat társnőjének ugyanis felmond­tak; éppen a verekedés haj­csár feljelentésére (!) telték ki őket az utcára. Az üzem dolgozói ezen joggal háborod­tak fel. Ogy érezték: szánt- szándékkal .provokálták őket. Ezért a vasgyári munkások többsége szolidárisnak nyilvá­nította magát az elbocsátot­takkal. Augusztus 1-én erre a gyérvezetőség a szervezkedés több vezetőiét is el akarta bocsátani. Válaszul a mun­kásság tömeggyülést tartott. Ezen Vadász Ferenc mondott gyújtó hatású beszédet. E szónoklat hatására a diósgyőri munkásság egyhangúlag el­határozta: azonnal beszünteti b munkát, s mindaddig nem veszi fel. amíg e súlvos sérel­meket nem orvosolják. Augusztus 2-án kitört a sztrájk. Az üzem munkásai példamutatóan egységesek voltak: sztrájktörésre nem ke­rült sor. A gyár vezetői meg­ijedtek a mozgalomtól. Ka­tonai, rendőri és csendőri erőket vezényeltek Diósgyőr­be. Augusztus 3-án estére a karhatalmi túlerőnek sikerült is elnyomnia a sztráikot. A munkásság két vezetőjét: Va­dász Peren cet és Zarhradni- esek Edét letartóztatták. Át­menetileg a gyár urai teljes győzelmet arattak. „Diósgyő­rön újabb esemény nincs, a munkások munkába állanak" — jelentette bizalmasan a miskolci csendörszámy-pa- rancsnokság augusztus 5-cn. Am a látszólagos nyugalomra néhány nap múlva csattanó ■ választ adott a szakszervezet gyűlése. Ezen követelték a két letartóztatott vezető sza­badon bocsátását: ennek tár­gyában írásbeli beadványt is készítettek. A gyár vezetői ezt elutasították. A munkásság ekkor erél.vesebb eszközökhöz nyúlt. Mivel a gyár hadiüzem volt, az itt dolgozók (bár bi­zonyos nehézségek árán) rob­banóanyagokhoz hozzá tud­tak jutni. Ennek alapján fe­nyegető üzenetet küldtek az igazgatósághoz: ha Vadászt és Zachradnicseket nem bocsát­ják szabadon, „dinamittal le­vegőbe röpítjük a gyárat." Ettől megijedtek a gyár urai. A két letartóztatott szabadláb­ra került. A munkásság legtöbb sérel­mét azonban még nem or­vosolták. Az elégedetlen diós­győri dolgozók tovább szer­vezkedtek és készültek újabb harcra. Az élelmezés megja­vítását, a bérek emelését, a hadi munkások szakszervezet­be való belépési jogát és a bé­két követelték^''Így a szep­tember 24-érf kitört újabb sztrájknak már politikai jelle­ge volt. A munkások egységes fellépése ismét megijesztette Alländer Henrik igazgatót. Karhatalom kiküldését kérte, az „erőszakos sztrájkra való tekintettel.” A hatósági segít­ség gyorsan meg is érkezett. Már szeptember 24-én este 230 csendőr szállta meg Diósgyőrt, s ehhez csatlakozott jelentős számú katonai készültség is. Részben erre, részben pedig az igazgatóságnak a sérelmek orvoslására tett ígéretére te­kintettel a sztrájk 25-én vé­gét-ért. .............. É lénkülés Misko'con Miskolc városában is élénk munkásmozgalmi tevékenység jelentkezett a nyári és az őszi hónapokban. A Szociáldemok- ratá Párt városi szervezete augusztus 12-én (a háború ki­törése óta először) pártérle- kezletet tartott. Ezen dr. Fa­zekas Sándor. Grossmann Zsigmond és más szónokok a háború mielőbbi befejezését és a demokratikus választójogot követelték. Miskolcon is újabb dolgozó rétegek csatlakoztak a munkásmozgalomhoz. Augusz­tus 15-én a helybeli bizlosí- tási tisztviselők tartottak gyű­lést. Ezen elhatározták, hogy mindnyájan belépnek a szak- szervezetbe. Ugyancsak a szervezkedés útjára léptek a miskolci Gutlmann és Zeilen- dorf-féle kötő-szövőgyárak munkásnői is. Soraikból sza­bályos választással bizalminő­ket jelöltek ki. Az üzem ve­zetői erre azzal válaszoltak, lioev e megbízottakat elbocsá­tották. Erre a többi 3110 mun­kásnő tiltakozó mozgalmat szervezett szeptember elején. Válaszul tíz rendőr jelent meg a gyárban. Brutálisan léptek fel: egy munkásnőt. meg is vertek. A mozgalmat így sike­rült elfojtani, de a munkás- asszonvok és lánvok a szer­vezkedést titokban tovább folytatták. A miskolci Szociáldemokrata Párt október 7-én nyilvános néngyűlést tartott. Ezt nem politikai, hanem közélelmezési programmal hívták össze, így a hatóság engedélyezte az ösz- szejövetelt. A gyűlésen több ezer gyári munkás és vasutas jelent meg. Grossmann Zsig- mond. a helyi pártszervezet egvik vezetője fontos bejelen­tést tett. A városi közélelme­zési bizottságnak 1917 nyara óta néhány szocialista mun- kástngja is volt ök azonban kisebbséget képeztek, s mivel korlátozott, hatáskörük is volt, a jelentkező súlyos bajokért felelősséget nem vállalhattak. Ezért a bizottság munkástag­jai leköszöntek; az erre vo­natkozó bejelentést a jelenle­vők megelégedéssel vették tu- ! domásul. Később Grossmann ; beszédében kitért a bajok fő í okára: a véres háborúra’ is. „Békét akarunk!" — kiáltotta a tömeg. Buchinger Manó. a ! pártközpont kiküldötte is fel­szólalt, Először a közélelmezés országos helyzetével foglalko­zott. „Az egész ország egy Miskolc" — állapította meg. rámutatva, hogy az ezzel kap­csolatos bajok mindenütt meg­vannak. Majd ő is foglalkozott a háború kérdésével. A jelen­levők helyeseltek, mikor meg­állapította: ..Két hullája van a háborúnak: az egyik a há­ború. mint eszköz és rendszer, a másik a kapitalizmus, mint gazdasági rendszer.” A gyűlés végén a tömeg határozatban mondotta ki: követeli a közel- látás megjavítását, az általá­nos és titkos választójogot és a békét. Széles körű er’edés A borsodi munkások ezek­ben a hónapokban panaszaik­kal gyakran fordultak a pro­letárok központi lapjához: a Népszavához. Az ónodi szocia­listák (Hauer Lajos és mások aláírásával) a kenyér árának emelése miatt méltatlankod­tak. Levelükben helyesen ál­lapították meg: az iparcikkek árának emelkedése önmagá­ban véve nem indok, „mert annak a nagybirtokosnak egy évi kiadása iparcikkekre el­enyészően csekély összegtöbb- letet eredményez a jövedelem­többlethez képest.” Szeptem­ber 16-án Özd munkásai pa­naszos levelükben megírták: három nappal ezelőtt, fizetés­osztáskor egy pénztáros ..barom”-nak nevezte őket, amiért ők a vasasszakszerve­zet tagjai. „Most már csak azt nem tudjuk megérteni, hogy lehet egy művelt ember­nek ilyen kifejezéseket hasz­nálni” — tették fel jogosan az önérzetes kérdést. Egy na­pon pedig különös postai kül­demény érkezett a Népszava szerkesztőségébe. Kőkemény, formátlan, csúnya tárgy volt ez. „Mellékelt küldeményünk nem pokolgép — írták kísérő levelükben a diósgyőri mun­kások —, de még szörnyűbb annál. Ez egy kenyérnek ne­vezett szörnyeteg.” Meg is kérték a szerkesztőséget: jut­tassák ezt el illetékes helyre, bizonyítékul, hogy milyen ke­nyeret adnak Diósgyőrött, és még sok helyen az országban a munkásoknak. A szocialisták harcát Bor­sodban is támogatta a polgári demokratikus ellenzék. Ennek sajtója is követelte a demok­ráciát és elítélte a háborút. A Miskolci Napló című napilap­ban különösen hatásosan szol­gálta a békeagiláció ügyét Kóró Pál újságíró. Gúnyos hangú verseket írt, melyekben főként a közellátási bajok ne­vetségessé tételével keltett hangulatot a háború ellen. Szeptember 29-én írt „Jön a szénjegy” című költeményé­nek végső csattanója: jó, hogy jön; „ezzel legalább lehet fű­teni. ha már szenünk nincs.” Október 21-én jelent meg „A boroshordókat is rekvirálják” című versikéje. (Előző nap ad­ták ki erről a rendeletel.) En­nek humoros mondanivalója: előbb kiisszuk a tartalmát, aztán ..üsse kő, vihetik a hor­dót .. 1917 augusztus és október között élénk tevékenysé­get fejtett ki a munkásmoz­galom Borsod megyében. Az itteni dolgozók bátran álltak ki a demokrácia és a béke ügye mellett Igazságos köve­teléseikért nem egyszer száll­tak harcba az elnyomó állam hatóságaival. Az 1917. augusz­tus-október közötti megmoz­dulások újabb sikerek előhír­nökei voltak. Ilyen előzmé­nyek után nem csoda, hogy az 1917. november 7-1 nagy orosz Októberi Forradalom eszméi termékeny talajba hullottak ezen a tájon. Dr. Merényi László, a történettudományok kandidátusa. , Vizsgálat és szemlélet Hz utólibi időben z vizsgálatban, vagy éppen a vizsgálat elemzésében — sok­szor, mint hallgató — vettem részt. Számomra, és úgy vé­lem sokak számára, ezek a vizsgálatok megnyugtatóak. Megnyugtatóak, mert — lehet, hogy szerencsés véletlen, de valamennyinek középpontjá­ban az ember áll a maga óha­jaival, vágyaival és szükség­leteivel egyetemben. Azaz: a vállalatok és intézmények, szervek és egységek működé­sében milyen tendencia ta­pasztalható, hogyan cs meny­nyiben elégíti ki a megrende­lő, a vevő és az utazó igé­nyeit? És itt most nem is a felfedezett hibára akarok utalni. Inkább arra: Miskol­con és a megyében sok száz, ezer ember igyekszik sokszor szabad idejét feláldozva fel­tárni. elhárítani a fejlődés akadályait, lefaragni a szemlé­letbeli és gyakorlati hibákat, káros kinövéseket. Ha azt mondjuk, hogy sehol sem örülnek a vizsgálatnak, ez ma már csak részben igaz. Részben, mert egyre több vál­lalatot lehetne felsorolni, ahol nem félnek tőle. hanem in­kább igénylik. Ez a politikai légkörrel és egy egyre erősö­dő tendenciával függ össze. Azzal, hogy a vizsgálatok nagy része segítő szándékú. Nem rejtélyes ellenséget keresnek, akivei le kell számolni. A vizs­gálat nem az ember* hanem a hiba ellen irányul, s a javas­latok megmutatják a hiba ki­javításának a hogyanját is. Adott esetben nyomatékot je­lentenek olyan gondok megol­dásában is, amelyeket az adott vállalat, egység, külön­féle, főleg objektív okok miatt saját erejében, hatáskörében nem tud megoldani. A vizsgálatok, amelyekben több példa mutatja: akadnak olyan boltvezetők, dolgozók, akik személyes sértésnek ve­szik, ha a vevő valamely árut kifogásol.) A Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat válaszlevelei már ar­ról tanúskodnak: komolyan veszik a panaszt, nemcsak or­vosolják a sérelmet, hanem nagyon udvariasan elnézést, bocsánatot is kérnek. Ezek az esetek, kiragadott mozzanatok egészséges szem­léletről tanúskodnak. Olyan vezetőkről, beosztottakról, akik a vevőben valóban vevőt, a megrendelőben nem ügyfelet, •hanem valóban megrendelőt látnak, vagy kezdenek látni. A szemlélet és a gyakorlat szo­ros egységben van egymással. Nem véletlen, hogy például a MÁV Miskolci Igazgatósága az utazók érdekében sok olyan ügyes, rugalmas megoldást al­kalmaz, amelyre eddig a vasút életében aligha volt példa. Több vonatkozásban ráillik ez az AKÖV-re is. Rugalmassá­gának. kockázatvállalásának legjellemzőbb példája az Ad- ria-expressz, amely Közép- Európában leghosszabb útvo­nalon haladó menetrend sze­rinti autóbusz. A vizsgálatok a, "X feltárnak. És itt nem Is any- nyira a hibáról van szó. A baj olt kezdődik, hogyha valahol hibát követnek el, nem akar­ják azt elismerni és kevés szándék látszik annak kijaví­tására. Vannak, akik maka­csul, görcsösen ragaszkodnak, mint valami rögeszméhez, vál­lalatuk hatósági jellegéhez. Ezt mutatta például a TÜZÉP encsi telepén végzett vizsgá­lat. A vállalat főellenőre pél­dául a telep helyettes vezető­jét meghallgatta, de a panaszt, a panaszosokat nem. Tölünk is dokumentumokat várt a panaszokról. Holott a panaszo­sok ott voltak a helyszínetii abban a teremben. Ez még nem mondana sokat a szemlé­letbeli dolgokról, de az már inkább, hogy a tanács illetékes es. oortvezetöjét is meggátol­ták államigazgatási funkció­jának teljesítésében, olyan cí­men, hogy a tanácsnak semmi köze a TÜZÉP munkájához. A vizsgálatot követő intézkedé­sek azt igazolták, hogy ez a szemlélet súlyos hibákat takar. Jellemző, hogy eddig több ezer mázsa szenet kellett át­adni innen az iparnak, ame­lyet a vevők nyakába akartak sózni. Valahogy nem volt túl meg­nyerő az elsőnek említett NEB-vizsgálatnál a Miskolci Közlekedési Vállalat képvise­lőjének felszólalása. Noha a vizsgálat és a vitában is el­hangzottak is azt mutatták, hogy van tennivaló az uta­sok igényeinek jobb kielégíté­sében. az udvariasságban, a figyelmességben, az említett vezető mégis csaknem egész idő alatt arról beszélt, hogy az utasok milyen „kiállhatatla- nul” viselkednek, mib en dur­vák. íiorombák stb. Vajon nem takar ez olyan szemléletet, hogy az utas van a közleke­déséit? Ki tudja. Néhány pél­da arra utal. mintha hiába to­vábbították volna a vállalat illetékeseihez a dolgozók jogos panaszait, észrevételeit, kifo­gásait. Az úi mechanizmus középpontjában az ember áll, a maga igényeivel, szükségle­teivel. óhajaival, vágyaival egyetemben. Ez rugalmasabb vezetést, gazdálkodást, az igé­nyekhez való jobb alkalmaz­kodást kíván az élet minden területén. És ez a rugalmas­ság.- korszerűsítés vonatkozik a szemléletre is! Csorba Barnabás Hogy legyen elég baromfihús részt vettem és amelyekről tu­domást szereztem, olyanok, amelyek az új mechanizmusra való felkészüléssel vannak összefüggésben. Tökéletesen és hűen jelzik a vállalatoknál tapasztalható szemléletek Az egyik NEB-vizsgálat elemzé­sénél például, amelyet a köz­lekedéssel kapcsolatosan tar­tottak, megkapott a MÁV Mis­kolci Igazgatóság képviselőjé­nek felszólalása. A vita elején közölte, hogy mindenképpen elsőnek akar szólni. Miért? Őszinte köszönettel nyugtázta a vizsgálatot, s közölte, egy sor tételt már levehetnek a napirendről, ezeket megvalósí­tották. Felsorolta azt is. mi­lyen intézkedések vannak fo­lyamatban, és milyen gondo­kat tudnak valami ok miatt csak később megoldani.* Feljegyzésre méltó az AKÖV igazgatójának állásfoglalása is. A vizsgálat 52 panaszt emlí­tett meg. Az igazgató arról beszélt, hogy ez így számsze­rűen nem sok, hiszen millió utasként jut egy panasz. De ő úgy szemléli, hogy egy pa­nasz rendszerint 20—30 ember sérelmét takarja, vagy takar­hatja. Számításba veszi az olyan sérelmeket is, amelye­ket. senki sem ír le, de ame­lyek bosszúságot okoznak, vagy okozhatnak. És elmond­ta azt is, mit szándékszik ten­ni a hibák kiküszöbölésére. Pár nappal ezelőtt a hús- és a fűszerboltok röp- ellenőrzésekor a Miskolci Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalat főellenőre elismeréssel szólt az LKM és a DIGÉP tár­sadalmi ellenőreinek munká­járól, akiket ők maguk kérnek meg az ellenőrzésre. Több boltban tapasztaltuk, hogy a boltvezető nem riadt arccal, hanem udvarias mosollyal fo­gadta az ellenőrzőket. A bolt­vezető biztos volt a dolgában. És valóban, kevés kivételtől eltekintve, az áru pontosan olyan minőségű és súlyú volt, és annyiba került, amennyit fizettettek érte. Érdekes moz­zanat: a vásárlók valameny- nyien árgus szemmel figyel­ték a vizsgálatot, és a pozitív eredmény észrevehetően nö­velte a bolt iránti bizalmat. Pozitív tapasztalatok mutat­koztak bizonyos vonatkozásban a panaszkönyvekkel kapcso­latban is. (Sajnálatosan még KI NE SZERETNÉ a papri­káscsirkét és a sült libahúst? No de a kacsa, a pulyka sem megvetendő, ha finoman ké­szítik el.' Egy szó mint száz, mi magyarok esküszünk eme ínyenc falatokra. így azután nem lehet közömbös számunk- I ra, mennyi kerül a piacra ezekből a baromfiakból. A termelőszövetkezetek, de az egyéni gazdák is egyre szívesebben veszik meg a na­pos jószágokat. A kotlós las­san kimegy már a divatból, hiszen sokkal kényelmesebb, ha a kelletőállomásoktól szer­zik be a szükséges mennyisé­get, s nem pedig otthon baj­lódnak vele. Arról nem be­szélve. hogy sokkal biztonsá­gosabb is, hiszen így egy egészséges törzsállományt tud­nak kialakítani. S ami fontos még: anyagilag sem járnak rosszul a termelőszövetkeze­tek, hiszen a ten vész, kelte­tésre kerülő tojásokért maga­sabb árat kapnak. AZ OLASZLISZKAI kelte­tőállomás ebben az évben is je­lentősen hozzájárult ahhoz, hogy elegendő baromfit ne­veljenek fel termelőszövetke­zeteinkben. Harminc keltető­gépükön 933 ezer csibét. 89 ezer libát, 158 ezer pulykát és 126 ezer kacsát keltettek ki szeptember elsejéig. Ezen az állomáson főleg a jól tojó faj­tákat tenyésztik, a Gold ame- rikáner tyúkot, a bronz pulv- kát és a Rajna melléki libát. Az utóbbi, amelyet a kellető­állomás tenyésztelepén is tar­tanak, II. díjat nyert az or­szágos kiállításon A tojásokat a környező ter­melőszövetkezetektől vásárol­ják fel, elsősorban a Bodrog­közből. Sátoraljaújhelyből. Sá­rospatakról. de egy-egy jó faj­táért még Dunántúlra is el­mennek. Azokat a tojásokat is értékesítik, amelyekről a válogatás során kiderül, hogy keltetésre nem alkalmasak, így egy tojás sem megy kárba. A keltetőállomás nyeresé­gének nagy részét a beszállí­tott tojások arányában kioszt­ják, hogy a termelőszövetke­zeteket még érdekeltebbé te­gyék egy törzs tenyészállo- mány tartásában. így még- inkább nő a tojás felvásárlási ára, s ezzel együtt a termelő- szövetkezetek . jövedelme. Ügyesen szervezték meg az idén is a pecsenve-csirkék ne­velését a keltetőáilomás te­nyésztelepén. Amíg a vízi­szárnyasok nyári szállásukon voltak a Bodrogon, az ólak­ban pecxenyecsirkéket nevel­tek. S bár a világszínvonal­tól még messze vannak, egy kilogramm baromfihús elő­állításához 3 kilogramm 20 deka takarmányt használtak fel. a törzsállomány ki­alakítása mellett elsőrendű feladat a vásárlók igényei­nek kielégítése, tehát az. hogy elegendő baromfit neveljenek, tartsanak termelőszövetkeze­teink. Nos, ebben az évben augusztusban a napos baromfi kínálat még túl is haladta a keresletet. így a termelőszö­vetkezetek olcsóbban jutottak hozzá a kis jószágokhoz, s ki­fizetődőbb a tartásuk. Barom­fihús — úgy látszik — lesz elég. Most, hogy a keltetés! idő befejeződött, az állomás dol­gozói nyakukba vették a kör­nyező termelőszövetkezeteket, felmérik azok törzsállományát, szaktanáccsal látják él őket és természetesen a jövő évi szerződéseket is megkötik. A következő keltetés: szezonban szeretnének legalább ugyan­annyi napos baromfit biztrtí- tani a termelőszövetkezetek­nek és egvéni gazdáknak, mint az idén. (Csaloria)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom