Észak-Magyarország, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-17 / 220. szám
Vasárnap, 1967. szeptember 17, BSZAKMAGYARORSZÁG 3 U.jBiióili g;eil)ertil᧠J. AZ UTCÁN A házak előtt ott sorakoznak a modern „szemétdombok”, a kukák. Olajfoltos zsákkal a hátán odalép a lém tartályokhoz egy alacsony, hihetetlenül szurtos kezű öreg- emberke, és turkál a szemétben. Odalapulok a fal mellé, újságot olvasok, de egyik széniem a guberálón. Már hónaljig hajol az edénybe, amikor elégedetten felegyenesedik és a nap felé fordítja szerzeményét. Cipőt talált, párostól. Zsákjába rejti az ócskaságot, s a másik kukára vett magát. Közelébe férkőzöm s biztatom. — Abban az edényben talál egy kalapot. Ijedten rámnéz, kapja a zsákot. és indulna. — Komolyan mondom. Ott «gy kalap. Csak nézze meg. — Én kérem, nem csináltam semmi rosszat. Amit kidobnak a népek, az már az enyém lehet. Ügy látszik, nem értjük egymást. Tovább biztatom. — Nyugodtan folytassa a hiúnkat. Senki nem tiltja, hogy a kukában keresgéljen. Az öreg megtalálja a kalapot. Apró, fekete öklével kiegyengeti a tompját, majd felpróbálja. — Jó. — Nincs kalapja? — Nem nagyon. — Hol dolgozik? — Most keresek majd valami munkát. Eddig TÜZÉP-le- lepeken segítettem rakodni. — Nem irtózik a szeméttől? — Ugyan kérem. Ezek a kukák valóságos kincsesbá- hyák. Sok mindent kiszórnak ám a népek. A cipőt nem viszik suszterhoz, mert nem érdemes megjavíttatni. A bérházi lakások kicsik ... Evvel a kalappal, meg a cipővel kihúzok egy telet. A másik utca kukasorát egy cigányasszony kerülgeti. Először, mint háziasszony a le- Vesesfazék fedelét, megemelgeti a kukák fémesen csörgő tetejét, belenéz mindegyikbe, hztán a harmadiknál megkezdi a guberálást. — Van rá eset, hogy 10—15 kilót is. — Mekkora darabok kerülnek a kukába? — Lehet, hogy nem hiszi el, de találtam már szegetlen két-, meg egykilós száraz kenyeret is. A félkilós kenyérdarab olyan gyakori, mint a papír- és újságcsomó. — Papírt is gyűjt? — Igen, pénzt lehet belőle csinálni. — Nem dolgozik? — Jelenleg nem. — Ez a kereset elég? — Kenyérre, szalonnára futja. — Féldeci? — Néha arra is..' 2. A JELÖLT Tavaly a gimnáziumokban érettségi tételként szerepelt József Attila és Kosztolányi Dezső munkásábrázolásának összehasonlítása és értékelése. Sokan idézték Kosztolányi híres, ismert sorait: „Ki nézte meg. mit rejt [szobájának árnya? Ki leste meg, van-e ágyukba [párna?” Aztán szóbeli érettségin lehetőség kínálkozott a két világháború közötti irodalom elemzése közben annak kifejtésére is, kik foglalkoztak még az említett Jt Öl tőkön kívül a munkásosztály helyzetének mélyenszánló ábrázolásával. Talán Gclléri Andor Endre nevének említése kapcsán került a beszélgetésbe ez a fogalom: guberálás. Megkérdezték: mi az? A jelölt csak bámult, nem értette a szót. Tudatlansággal senki nem vádolta a diákot. De a tanárnő szép kis előadást kanyarí- tott a guberálókról, azokról a Pest környéki elesettekről, akik — miként Gelléri Andor Endre Pettersen Istvánja — elhagyott szemetes grundokon, ócskatelepeken, salakhányók mentén, közepén, vagy tetején szenet, papírt, ócska cipőt guberáltak, viszonylag használható edények, szögek és tégemberekről van szó, akiket a kényelem, a munka nélküli élet sodor a kukákhoz. S az a felismerés, hogy a városi szemetesedények érlékeket rejtenek magukban; ezt már elmondották néhányszor maguk a „kukások” is, akik a szemét elszállításával foglalkoznak. Molyrágta bunda, még használható bőrkabát, alig lyukas j pantalló, kissé megviselt asz- I tali lámpa, kisszék, kispárna, | nyak nélküli ing, gyermekjá- | lékok, könyvek találhatók a I fémedényekben. A lakások valóban nem na- | gyök, s mindenki igyekszik megszabadulni a felesleges holmiktól. Akik nem vállal- j nak munkát, nap mint nap ; végigböngészik a kukákat, s J ekképpen próbálnak megélni, j Ha az ügyesebb kora reggel 1 végigpásztázza az utcákat, a j későn jövő kénytelen beérni ! az értéktelen hulladékkal. A guberálók számát nem is- j merjük, csak látjuk őket. Diós- ; győrtől egészen a Tiszai pálya- j udvarig. Elszomorító látványt nyújtanak. Talán még szomorúbbat, mint a koldusok. A mai guberálók zöme a közösségből önmagát önként kivető öreg és cigány. Legtöbbje valóban kenyéren, szalonnán és pálinkán tartja fenn magát. Veszélyesek, mert dolgozni nem akarnak. De mégis elviselhetőbbek, mint akik lopnak. Mit tegyünk? — kérdezheti ezek után az olvasó. Ne dobjunk ki használható dolgot a kukákba? Csacsi kívánság lenne. Tiltsuk el a guberálókat a kukáktól, mert rontják a városképet? Nem megoldás. Szóljunk a házmesternek, hogy zavarja el őket? Milyen jogcímen tegye ezt a házmester? A kései guberálók száma bár megszaporodott az utóbbi években (a kuka biztos aranybánya), de várható, hogy a mindennapi szorgalmas munka hulladékain élők előbb-utóbb kihalnak. Hogy helyükre a mostani generációból ne kerüljön utánpótlás, ennek megakadályozása viszont már a mi feladatunk. Párkány László Helyzetkép , a Rudabányai Vasércbányáról és Előkészítő Műről Abból a tájékoztatóból, amelyet a napokban odalátogató dr. Bodnár Ferenc elvtársnak, a Központi Bizottság tagjának, a megyei pártbizottság első titkárának adtak a Rudabá- nyai Vasércbánya és Előkészítő Mű vezetői, s a külszíni fejtésben és a dúsitóműben szerzett benyomásokból és kellemes tapasztalatokból az tűnik ki. hogy az edelényi járásnak, egyben megyénknek, sőt. egész népgazdaságunknak ezen a fontos őrhelyén mély felelősségérzettől áthatva készülnek a gazdasági mechanizmus reformjának bevezetésére és érvényesítésére. Sok minden, persze, még csak elgondolásokban — nagyon hasznos elgondolásokban! — forrong, de ebben az irányban hat. Örvendetes, hogy a készülődés erős alapjául megnyugtató eredmények és stabil helyzet szolgál. Bics István elvtárs igazgató jó érzéssel közölhette, hogy hét hónap alatt csaknem hárommillió forint üzend nyereségre teltek szert, s ennek forrása elsősorban a jobb minőség. A párt- és szakszervezeti szervek az elmúlt évben erre összpontosították a dolgozók figyelmét, külön akciókat is szerveztek a minőség javítására, fejlesztésére. Számottevő túltermelést értek el pátvasércben és dúsított ércben. Az a mintegy 280 milliós bányafejlesztési program, amelynek megvalósításához 1954-ben láttak hozzá, sokoldalúan meghozta eredményét. Ennek a programnak a végrehajtása egyébként is jó példa az egyenletes és tervszerű gazdálkodásra, hiszen 28 millió forintot megtakarítottak, és mintegy 40 millió forint maradt a mostani 5 éves I tervidőszakban különböző fej- j lesztési célokra. Ezeket Bállá ! László főmérnök a követke- j zőkben foglalta össze: nagy ' munkagépek beszerzése, modern bányautak kiépítése, s a külszíni szállítás további korszerűsítése. Fejlesztési tervek Nagyobb tervek is foglalkoztatják az üzemi vezetőket, amelyek kimondottan a gazdaságosság növelésével, a bevételi források gyarapításával függnek össze. Így: a dúsító - | mű bővítése, új bányarészek nyitásának előkészítése északkeleti irányban, Szendrö felé rézérc, ólomérc, dolomit, kátrány és egyéb melléktermékek kutatása. Különösen izgatja és foglalkoztatja a műszaki gár- j dát az a kérdés, hogyan lehet- i ne hasznosítani a ma még j meddőhányóra kerülő, de 15 —20 százalékos vastartalmú szállóport. A számítások arra vallanak, hogy ebben még igen jelentős értékek rejlenek és Rudabányán nagy a bizakodás, hogy ezt a fontos kérdést, ezt a bonyolult technikai problémát meg fogják oldani. A legnagyobb „téma”: a barit dúsító mű elkészítése: területileg, elhelyezésben csatlakoznék a vasércdúsítóhoz és j segítségével 23 százalékról 41 I százalékra emelhetnék a barit i tartalmát. Az enegiaforrás is j változik. Ügy látják, hogy a j földgáz bevezetésének nem lesz akadálya. Ezzel évente 10 millió forintot tudnak majd megtakarítani. A külszíni fejtésnél mindig romantikus látvány fogadja az embert, hiszen — a gazdag anyagú múzeumban erről érdekes leletek, régi szerszámok, metszetek tanúskodnak — errefelé' már századok óta tart a bányászkodás; az ősi képeket idéző látvány romantikáját, persze, nagyon is reális képekre váltják át a nagy erejű markológépek, dózerek, s a nemrégiben kapott és rövid idő alatt közkedveltté vált Tátra szállítókocsik. Szuromi Bein mérnök, vagy Varga Károly bányamester valóban úgy ismerik a munkahelyeket, az érceket, mint a tenyerüket. Azért is, mert jól megtanulták a szakmát, meg azért is, mert idevalósiak, és szívesörömest tértek 'ússza Rudaba- nyára. Pozitív kép A termelés, a találkozásé' s a beszélgetések egyaránt j összeforrt közösség dolgai, adnak számot, amelyben nyolc pártszervezetbe tömörült kommunisták céltudatos, alakító, erőtadó, lendítő h- tást gyakorolnak. Székely László elvtársnak, a pártbizottság titkárának szavaiból rendezett, tartalmas, igényes pártélet képe bontakozik ki. Jellemző, hogy a dolgozóknak több mint 10 százaléka jelentkezett szervezett politika; oktatásra, és ebben, akárcsak az üzem egész életében, fontos szerepet játszanak a 99 szocialista brigád tagjai. Joggal állapíthatta met Bodnár elvtárs, hogy Rudabányán a kép, a helyzet, a; elmúlt évben elért fejlődet pozitív és további jó reményekre jogosít. Van eró, kedv és terv. hogy a Rudabányai Vasércbánya és Előkészítő Mii még sikeresebben töltilesse be népgazdasági hivatását. Sárközi Andor Félig rothadt alma kerül a kezébe, ösztönösen megtörli koszos zsákjának szélébe, hiajd majszolni kezdi. Később fcsírátütötte szalvétából egymásra fektetett kenyérszelele- ket hámoz ki, és azt rágcsálja. Ropog fogai alatt a zöldpaprika. Valamelyik srác dobhatta a kukába, úgy látszik tízóraiként, unalmasnak találta & zsíros kenyeret zöldpaprikával. Az is lehet, hogy már iskolából hozta haza s a mama dobta ki a szeméttel. Egy utcasarokkal odébb, toegyvenévesnél nem több, Szintén kis termetű bácsi szá- inaz kenyérdarabokat halász ki a kukából. — Mit csinál a kenyérrel? — Eladom. Kilójáért egy- fctvenet kapok. Megetetik az ^állatokkal. — Mennyit szed össze naponta? ladarabok után kutatva. Szó-_ ba jött a híres Cséri-telep, a guberálás egyik „fellegvára”, az ócskaságok óriás grundja, amely a Horthy-Magyarország munkanélküliéinek hullajtott is néha valamit. Nos, erről a telepről, a guberálásról a jelölt nem tudott semmit 3. EPILÓGUS Az újmódi guberálás nem „széles” jelenség napjainkban. De mivel reggelenként megjelennek s egyre szaporodnak a kukák kutatói, a látványon feltétlenül érdemes elgondolkodni. A mostani guberálókat nem a hideg, az éhség hajtja a szemetesedényekhez, bár az is előfordulhat, hogy egyikük-másikuk szükséget szenved. Zömében a társadalom peremére került Több, mint ötmilliós társadalmi munka 'A mezőkövesdi járás községeiben úgy tervezlek, hogy a lakosság felajánlásai alapján az idén mintegy négy és félmilliós társadalmi hozzájárulást várhatnak a községfejlesztéshez. Az év első nyolc hónapjában a lakosság társadalmi munkájának értéke máris meghaladta az ötmillió forintot, s ezzel az egy lakosra jutó társadalmi hozzájárulás a 100 forint felett jár. A járás községeiben most. orra törekednek, hogy év végéig túlszárnyalják az elmúlt évi' nagyszerű eredményt, Hírűkor 128 forint volt a társadalmi munka érléke. Eddig a leglöbb társadalmi munkát itatta, Súly, Mezőkövesd, Mezőnyárád. Cserépfalu és Bükkábrány lakossága végezte az idei községfejlesztés során. Tibolddaróc, Tárd, Bogács és Cserépváralja eredményei azonban még messze elmaradnak a tervezettől. A jól szervezett, lelkes társadalmi munka ellenére a járás számos községében nem halad kellő ütemben a község- fejlesztési tervek megvalósítása. A rendelkezésre álló ösz- szeget járási szinten még 50 százalékban sem használták fel. Sok községben most kéz- , dődnek nagyobb építkezések, j s jól szervezett munkával a j járás minden községe teljesil- j heti idei fejlesztési lei-veit. I Számos növényféleség idei termésátlagára, sok brigád nagyszerű eredményeire, vagy éppen Semjénre, a mezőgazdasági kiállításon aranyérmet nyert magyar tarka üszőre is büszke lehet a Hejőmenti Állami Gazdaság. De a mostanában érkező vendéget legszívesebben mégis a Mezőcsát és Ároktő között elterülő 430 holdas gyümölcsösükbe kalauzolják. Nemcsak azért, mert javában tart u látványos, szép munka, az almaszüret, hanem azért is, mert ezt az egykor ráfizetéses gyümölcsöst valóságos paradicsommá varázsolták. Az üzemegységbe vezető bekötőút még rossz, sáros, de a gazdag terméstől szinte roskadozó, szemmel láthatóan szakszerűen kezelt almafák valósággal megkapó látványt nyújtanak. Két fiatal agronómus, Mártiba és lladházy Attila mutogatja, magyarázza, mi mindent is termett már az idén és milyen kincseket ad még ezután a gyönyörű gyümölcsös. Közben kiderül, hogy Mártikétól, azaz pontosabban Hadházy Attilánétól kaphatunk átfogóbb képet az itteni munkáról, mert itt a fiatalasszony a parancsnok, az üzemegység vezető, a férj a beosztott brigád- agronómus. Mártika mindenért, Attila elsősorban a százholdas kortesért felelős. Csaknem 80 holdon még alig termő, fiatal meggyfák, 100— 100 holdon körte és őszibarack, 100 holdon már termőre fordult s vagy 45 holdon még ifjú törpe,* azaz termőkaros almafák találhatók. A csodálatosan nagy gyümölcsöket (emlő fiatal körtefák a férj büszkeségei. Moszkva várja november 7. előtt a körülbelül 12—14 vagon hatalmas téli körtét. Almasziiret — Almából hetven vagon a 70, az NSZK-ba 30, Svájcba 10 tervünk — újságolja Mártika vagon almát szállítunk, a töb- —, s mi magunk is alig tud- bire a csehszlovák, lengyel és juk elhinni, de legalább 220— az NDK-beli fogyasztók vár- 230 vagonnal fogunk szüretel- nak. ni. Ha kedvező lesz az időjá- — Az aszály? Nem okozott lenleg még elég nagy’ gondot okoz. Néhány vagonnyi, a Szovjetunióba és Csehszlovákiába címzett pirospozsgás alma azonban már így is elszállításra vár. Néhány nap múlva meggyorsul a válogatás, az osztályozás. A szocialista cím elnyeréséért, sőt ismételt elnyeréséért küzdő asszony- és leány brigádokat hamarosan Már szerelik az almaosztályozó gépeket rás, mintegy 160 vagon export- gondot. A csőkutakból három képes almára számítunk. Nem alkalommal biztosítottunk ritka az olvan fiatal fácska, mesterséges esőt, összesen 120 amelvról két, két és fél ma- j“1.40., milliméternyi csapadékot. Nagyon megerte. zsa álmát szedünk. A tervek Az osztályozás, az export- szerint a Szovjetunióba vagy szállítmányok összeállítása jekéi almaosztályozó gép segíti majd. Már szerelik a gépeket, s azután indul az almaözön, Csak győzzék elszállítani a tehergépkocsik, s a sajnos, távol cső állomásról a vonatok. * (P. &.~§x. GjrJ
