Észak-Magyarország, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-07 / 211. szám

Cm3töHók, 1967. szeptember 7. ESZAKMAGTAEOBSZAG 3 i * os szú évszázadok során sok-sok népi bölcses­ség ülepedett le köz­mondásainkban. Amolyan aranyigazságok ezek, mégis csínján kell velük bánni. Pontosan meg kell vizsgálni értelmüket, s a kört, melyre valóban érvényesek. „Jó bornak nem kell cé­gér” — mondja az egyik, ígiaz ez? Feltétlenül. De csak a maga helyén. Igaz, hogy a szép asszony erénye akkor makulátlan, ha nincs a kira­katban. S igaz általában, hogy a szép, a jó önmagáért "beszél, akkor is, ha nem ki­áltjuk világgá. A kereskedő azonban súlyos hibát követ el, ha iránytűként követi a közmondás tartalmát. Ha arra vár, majd csak rájön­nek az emberek, hol és mit érdemes vásárolni. Ha azt vallja, nem kell reklám, nem kell kirakat. Téves szemlélet ez, vagy lehet, hogy csak kényelmes. Eddig se nagyon állta meg a helyét, de a jövőben még inkább talaj nélkül marad. Nem mintha mostanáig ez jellemezte volna kereskedel­münket. csak éppen ilyen is volt, sőt, van is. Nem egy termelőüzem, vagy kereske­delmi vállalat akadt, mely év végén rendszeresen visz- sznadta reklámkeretét. Nem tudta elkölteni, vagy nem is akarta. Mert tulajdonképpen — legalábbis a belföldi pia­con — úgysem sokat számí­tott. Az emberek vásárolni akartak, mert szükségük volt erre, vagy arra, s tud­ták, hogy azt kell venniük, ami van. A bevételek pedig befolytak a nagy, közös kasz- szába. A termelő vállalat előtt egyetlen cél lebegett: teljesíteni a tervet, leszállí­tani, amit a központi szer­vek előírtaik. Hogy mi lesz Kirakat ezzel tovább? Azon törje más a fejét, nem az ő aszta­luk. A mi óla megszületett egy új fogalom: a gazdasági el­különültség fogalma, a hely­zet gyökeresen megváltozott, a gondok is mások lettek. Hiszen hiába gyárt az üzem mit tudom én hány ezer da­rab ezt, vagy azt, és hiába töltik meg az üzlet raktárait milliónyi fogyasztási cikkel, az új fogalom könyörtelen. Megtermelted? Gratulálok. De még nem tettél semmit, ez csak az első lépés volt. Add is el, s majd arról be­szélj, mennyit kerestél raj­ta. A többi nem érdekes. Mindez azt jelenti, hogy nem elég termelni, som a mennyiség, sem a minőség nem áll meg önmagában. So­kat emlegetjük mostanában, talán már unalmas is, hogy a lényeg: társadalmi szük­ségletre termelni. Olyan ái-ut, amilyet a piac öröm­mel fogad, amiért szívesen ad pénzt a fogyasztó. A társadalmi szükségletet kielégítő terméknek el is kell jutnia a vásárlókhoz. S ha több vállalat hasonló ter­mékkel jelentkezik, nem mindegy, kiét fogják inkább keresni. Ahogy nem mindegy az üzlet kollektívájának sem, hozzájuk tér-e be a vevő, vagy elmegy egy sarokkal tovább. S itt következik az, amit kulturált kereskedelemnek nevezünk. Ma még gyakran élcelődünk azon, hogy itt, vagy ott nem adnak zacskót a kiflihez, vagy nem lékelik a görögdinnyét, hogy mor­cosak az eladók, barátságta­lan az üzlet. Élcelődünk, vagv bosszankodunk. Ki-ki kedél vállapota szerint. De egyben megegyezünk. Szíve­sebben megyünk oda, ahol nem ilyesmivel fogadnak bennünket. És lassan olyan igényesek leszünk, hogy már a külcsint is nézzük. A cso­magolás szépségét, a kiraka­tot. Hogy miként tálalják elénk azt, amit amúgy is meg akartunk venni. Befo­lyásolja vásárlási kedvünket a neonreklám ötletes.:égé, a kirakatrendező jó ízlése. örvendetes, hogy erre mór sok helyen ráébredtek. A szürke, szegényes benyomást keltő „elárusító helyek” mellett mind több a csaloga­tó, a szemnek is kellemes ki­rakat, a célszerűen, szépen berendezett üzlet, ahova még nézelődni is szívesen betérünk. Egyes italfajták már díszes dobozokban so­rakoznak a pultokon, a ru­hák szépségére jó formájú próbababák irányítják te­kintetünket, S ha még né­hány filléres műanyag szaty­rot is kezünkbe nyomnak, csak úgy, ingyen, szólni sem tudunk az örömtől. Akik eddig nem költötték el propaganda keretüket, most más helyzetbe kerül­nek. Ilyen keretet senkitől nem fognak kapni, nekik, maguknak kell eldönteniük, mennyit áldoznak erre a célra. Mégis többet fognak költeni. Aki az új gazdasági mechanizmus versenyében meg akar élni. kénytelen lesz ilven „jelentéktelen” apró­ságokkal is törődni. Színes prospektusokat készíteni, árubemutatókat rendezni, egyszóval felhívni a vásár­lók figyelmét a különböző termékekre. F agy is felismerni, hogy — legalábbis a keres­kedelemben — a jó bornak is kell cégér. Plánok Tibor Francia vendegek megyéukben A Témoiquage Chretien cí­mű francia katolikus újság baráti körének 130 főnyi cso­portja, a MALÉV két külön- repülőgépén néhány nappal ezelőtt érkezett hazánkba. A Magyar Katolikus Püspöki Kar külügyi bizottságának vendégei tanulmányozni kí­vánják szocialista országunk belső életét. A főváros megte­kintése után szeptember 6-án, szerdán reggel megyénkbe is ellátogattak. A pedagógusokból, újság­írókból álló csoport megtekin­tette a mezőkeresztesi terme­lőszövetkezetet. a Lenin Ko­hászati Műveket, és voltak a miskolci Egyetemvárosban is. A tanulmányút részvevői egy napot töltöttek Borsod­ban. majd továbbindultak Szabolcs és Heves megyébe. Miért népszerű? A Diósgyőri Gépgyárban egyre nagyobb népszerűség­nek örvend az igazgatóság és a KlSZ-bizottság által közö­sen meghirdetett fiatal szak­munkások versenye. A verseny népszerűségének forrása a jól megválasztott erkölcsi és anyagi ösztönzés. A verseny­ben győztes ifjú szakmunkást ugyanis 3000 forint jutalom­ban részesítik, továbbá egy fo­rint órabér-emelést kap, és megszerzi a kiváló dolgozó ok­levelet is. Elsőnek lenni, bármilyen versenyben is, jó érzés. Meg­kapni hozzá azt is, amit a Di­ósgyőri Gépgyár igazgatósága, KISZ- és szakszervezete együt­tesen biztosít — még jobb. Szovjet villamos szalícmbcr előadása a MTESZ-bcn A jubileumi rendezvény sorozol újabb eseménye Tegnap, szeptember 6-án, teerdán délután két újabb elő­adással folytatódott, A szovjet tudomány és technika 50 éve fcimű rendezvénysorozat. A MTESZ székház zsúfolásig megtelt előadótermében elő­ször A. V. Sztoljarov, a Szov­jetunió Energetikai és Villa­mosítási Minisztériumának tu­dományos osztályvezetője tar­tott előadást A Szovjetunió Energetikája és jövőbeni fej­lesztésének távlatai címmel. A bevezetőben rámutatott a forradalom előtti Oroszország 'elmaradottságára. Méltatta az ország villamosítását célul ki­tűző úgynevezett Goelro-terv jelentőségét, s a hatalmas fej­lődést, melyet már a kezdeti időszakban elértek. Megsok­szorozták az opszág villamos­energia termelését, s az utóbbi években is stabil, évi 12 szá­zalékos növekedést tudtak biz­tosítani. Növelték az erőmű­vek egyéni teljesítményét — ezáltal jelentősen csökkentet­ték a fajlagos beruházási költ­ségeket is. Bővítik az erőmű- hálózatot r X jövő terveiről szólva A. V. Sztoljarov elmondotta, bogy tovább kívánják bőví­teni az erőmű-hálózatot, egy­ben jelentős struktúra-változ­tatásokat. is végrehajtanak. Törekednek az optimális ösz- szetételre, a hő- és vízierő­művek megfelelő arányának kialakítására. A szénben gaz­dag vidékeken továbbra is fenntartják a szénnel való tü­zelést, de emellett mind több szerepet szánnak a hatalmas kőolaj és földgáz készletek hasznosításának. Fokozatosan rátérnek az atomerőművek építésére, különösen az euró- jai területeken, ahova tüzelő-. anyagot messziről kellene szállítani. Az 1964-re befeje­zett sikeres kísérleteket kö­vetően megkezdték a nagy tel. jesítményű atomerőművek épí­tését, melyek közül a novovo- ronyezsinek immár a máso­dik, 375 megawattos blokkja is befejezés előtt áll. Kísérle­teket folytatnak a hőenergiá­nak közvetlenül elektromos energiává történő átalakítá­sára is. Végezetül A. V. Sztoljarov a szocialista országoknak — így hazánknak is — jelentős segítséget nyújtó „Béke” ener­gia-rendszerről beszélt. A villamosenergia­ellátás helyzete Ezután Kispál Aladár, az Északmagyarországi Áram- szolgáltató Vállalat igazgatója tartott előadást Borsod megye villamosenergia-ellátásának je­lenlegi helyzete és távlati fej­lesztési terve címmel. Az 50 éves jubileum alkatmábó^ megemlékezett a Szovjetunió­hoz fűződő kapcsolatunkról, majd ismertette a fogyasztói igények és a rendelkezésre álló energia viszonyát. Utalt arra, hogy a villnmosenergia- ipar alapvető a többi iparágak és az életszínvonal fejlődése szempontjából. A hazai ener­giahálózat fejlesztésére, mely lehetővé tette megyénk jelen­tős iparának kibontakozását. Elmondta, milyen nagy segít­séget nyújtott a Szovjetunió erőművein!« építésében és a meglevők bővítésében. Végül a hazai villamosenergia-ipar előtt álló feladatokat ismerj tette. i 1 Öt évre elegendő pátérc-kés slel Rucfabányán a föld felszíne alatt húzódó több millió ton­na, igen jó minőségű pátérc- vagyon kitermelésére 1962- ben külszíni fejtést nyitottak. A külszíni bányában lépcső­zetes munkahelyeket alakítot­tak ki, és azokon német, fúró­gépekkel, szovjet exkaváto­rokkal, csehszlovák gépkocsik­kal és magyar dömperekkel eddig már 6 millió köbméter meddőt és több mint 700 ezer tonna, nagyobbrészt pátércet fejtettek le. A jó minőségű ércből a közeli vasércdúsitó mű immár két év óta rend­szeresen túlteljesíti tervét és magas. 42 százalékos vastar- talmú kohászati anyagot, ad a hazai nagyolvasztóknak. A szakemberek szerint a Vilmos külszíni bányát 110 méterre mélyítik le, és abban előreláthatólag még öt évre elegendő pátórc-készlet áll az üzem rendelkezésére. Egészséges liirfclmellenség? R ég túl vagyunk a dálibábos nézetek és furcsa vágy* almok korszakán, amikor hitték, s fennen hirdettek, hogy a „Szézám, tárulj!” varázsigével egy csapásra, egyik napról a másikra felszámolhatjuk a régi száza­dok, s közelmúltunk súlyos történelmi örökségét. Akár az or­szág gazdasági állapotára, akár a közműveltségre gondolunk. Ami ez utóbbit illeti, minden népművelő tudja, hogy lát­ványról gondoskodhatunk, látszateredmény eket produkálha­tunk, de ettől még nem gyarapszik a kiművelt emberfők so­kasága. Hosszú folyamatról van szó, amelyben előrehaladás és megtorpanás, szép sikerek és kudarcok váltják egymást. Semmi szégyenkezni valónk sincs a buktatók miatt, hiszen az alig több, mint két évtized alatt elért gazdagodás a köz­műveltségben, — forradalmi változásokról tanúskodik. Leg­utóbb a termelőszövetkezeti kongresszuson tűnt fel, hogy d részvevő parasztok arca, fellépése, magatartása, beszédmód­ja teljesen elüt a hagyományos képtől, amelyet az emlékezd őriz. A termelési viszonyokban, a falusi életrendben végbe­ment átalakulás mellett ez mindenekelőtt annak köszönhe­tő, hogy ezek az emberek és velük együtt sok százezren a be­tű bárdijaivá váltak, és immár nemcsak hajtja őket éhe 4 szépnek, éhe a szónak, hanem jól is lakhatnak belőle. Abból a sokrétű, változatos és izgalmas folyamatból nőtt ki, for­málódott meg ez az arculat, amelyet joggal mondunk kul­turális forradalomnak, (Mert ez valóban kulturális forradaó lom!) De ha így van, akkor semmi helye sincs türelmetlen- ségnek, márpedig olykor találkozik vele az ember. Azt szokták mondani rá. hogy egészséges türelmetlenség. Nem tudom; vajon valóban cgészséges-c. Nem mondanám annak, mert nem veszi figyelembe sem az elért sikereket, sem a valóság bonyolultságát, sem a lehetőségeket, legkevés­bé pedig a műveltség meghatározó tényezőit. Hadd említsek egyetlen adatot! Nálunk a 15—39 éves emberek 51,1 százalé­kának nincs meg a nyolc általános iskolája. Zömük falun él, kenyerüket fizikai munkával keresik meg. Ez az adat önma­gában nyugtalanító és okot adhat sötéten látásra. De ha nem tévesztjük szem elöl a folyamat jellegét, akkor korántsem vigasztalan a kép, de annál világosabbak a tennivalók. Azok a tennivalók, amelyek évtizedekre szólnak, és nem néhány napra. Mindennap előre megyünk egy kicsit, és ebből jönnek ki évek múltán a szép, tetszetős, vagy számok. Itt ralóban években kell gondolkodnunk és terveznünk. A népművelés ötéves tervének megfogalmazói joggal állapították meg, hogy a termelőszövetkezetek gazdálkodási problémái és a falit művelődési életének általános elmaradottsága következté­ben ... „még mindig sok az adósságunk a parasztság műve­lődési szintjének emelésében, a falu kulturális ellátásának javításában...”; mindezt leszögezve se tűznek ki célul na­gyobb feladatot, mint azt. hogy öt év alatt a parasztság 15 százaléka váljék a közművelődési könyvtári hálózat beirat­kozott olvasójává. Csak helyeselni lehet az ilyen reális célkitűzést. Az ilyen számadatban élet lüktet, a valóság adja fedezetét. Mi szük­ségünk lenne rá, hogy újból Palyomkin-falvakat építsünk és önmagunkat áltassuk. Sokkal jobb, ha rendszeresen felfede­ző úton járunk, hol is vannak tehát a fehér foltok, és tudo­másul vesszük, hogy még nagyon tarka, változatos, de rend­szeres erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy mindmegany- nyi eltűnjék. Türelmünket az a bizonyosság támasztja alá, hogy előbb-ulóbb cl is tűnnek. Üj népművelési évad küszöbén talán nem árt erről szólni! Sárközi Andor Szerencs neve már rég ösz- szeforrott a csokoládéval. Nemcsak országszerte ismerik nevét. Híre rég túljutott a halárokon Is. Azt viszont már kevesen tudják, hogy a híres szerencsi csokoládé nem ép­pen a legkorszerűbb gyárban készül. Igaz, folyamatosan korszerűsítik a gépeket, de a Megnyílt az Otthon 1968 című lakberendezési kiállítás A Budapesti Nemzetközi Vásár területén, az NDK pavilonjában 28 boxot rendeztek be, ezekben 22 komplett lakószobát, két konyhát és három fürdőszobát mutat be 18 vállalat. A bemutatott bútorokra előjegyzéseket is felvesznek. vM;- • p Hfl !§p ' ' vív fi- ;p;y vs:v $ i- , M . | XT A .Szék cs Kárpitosipari Vállalat Otelló nevű bőrgarnitúrája. Cli 1 1 I mt ^Cl CTt t L d| hogy felújítsák. A tervek el is készültek, de a gyár bővítésé­re csak a harmadik ötéves tervben kerülhet sor. A problémák viszont mát* most is jelentkeznek, hiszen az ország második legnagyobb édesipari egysége évenként 600 milliós termelési értéket ér el. A csokoládé-termékek tárolása nagy gondot okoz a gyár vezetőinek. Ezen úgy próbálnak segíteni, hogy át­hidaló megoldásként lebontot­ták az egyik 30 éves, tűzren­dészet.! szempontból is veszé­lyes épületet, s helyére még ebben az évben felépítenek egy 600 négyzetméter alapte­rületű csarnokot.. Itt kap majd helyet a dobozmúhely. s így korszerűbb, egészségesebb he­lyen dolgoznak majd a gyár munkásai. A régi műhely fel­szabadul, s helyére más rész­leget telepíthetnek. A gyár épületeinek korsze­rűsítésével egy időben tovább bővítik „gépállományukat”. Most érkezett meg, s nemso­kára üzemel is a kakaóbab- pőrkölő. melyet a Német De­mokratikus Köztársaságtól vá­sároltak. Üzembe helveztével javul a pörkölt kakaóbab mi* nősége. Két arany-, három eziist- és két bronzérem Ennyit hozott haza a csoko­ládégyár az édesipari cikkek versenyéről, amelyen a díja­záshoz, a jó minőségen kívül, az ízléses csomagolást is fi­gyelembe vették. A díjazott termékeket, a tejszínes csoko­ládét. a mexiként. a tejcsoko­ládéból készült karácsonvfa- Jüggeléket, az aranydesszertet,- a KRESZ-csokoládét, valamint a 20 dekagrammos tejcsokolá­dét és a 101-es barna csokolá­dét a mezőgazdasági vásáron is bemutatják, ezzel is öreg­bítve a Szerencsi Csokoládé- gyár jó hírnevét. Csutorás Annamária? > Az édesség „hazájában64

Next

/
Oldalképek
Tartalom