Észak-Magyarország, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-03 / 208. szám

t®S?. szeptember *■

ES2AKMAGYAEOKS2ÁG

7

Éjjeli muzsika - mimEannyinnkuak

A zenetudomány századunk második felében már nem tér. betett ki a tényleges zenei igények vizsgálata, pontos feltérképezése elől. A zenetudomány napjainkban a muzsika minden megnyilvánulását figyelemmel kíséri, különös tekintettel a könnyűzene lendületes térhódítására. Szociológiái csoportok vizsgálják a könnyűzene tömegekre gyakorit hatását, a műfajjal kapcsolatos tömegigényeket.

S mert mindennapi életünkhöz szervesen hozzátartozik a könnyűzene, természetszerűleg ízlésnemesítő, vagy rontó hatásával foglalkozni mindennapos kötelességünk.

A história szerint a reneszánsz olasz lovagjai csak kvalifikált, igen jól képzett zenészeket fogadtak fel éjjeli muzsika lebonyolítására. A hölgy el is várta, hogy ablaka alatt nemes zengésű zene szóljon, de ez volt a kívánsága a szívet ostromló férfiaknak is. Ez a kis történelmi párhuzam arra is rávilágít, hogy milyen fokozott gonddal kell őrködni a „tömeges” éjjeli muzsika minősége, a zenés presszók, éttermek zenekari teljesítményei felett.

Néhányan arra szövetkeztünk, hogy egyik este bejárva Miskolc szórakozóhelyeit, fő- teg a zenére figyelünk, arra, miként muzsikálnak, milyen stílusban, milyen összetételben, s a könnyűzene nemesítő szándékának megfelelnek-e a a zenekarok?

VadúsaJiiirt

Kellemes, hangulatvilágítás, a sarokban Sajó József triója játszik. Baloldalt stílusos nyíltál átszűrt pergament, amelyen a trió tagjainak nevei — Bárány László, Sajó József, Száj- hó László — olvashatók. A Zenekar összetétele: zongora, dob, elektromosbőgő. A zenekar főleg a gyors számokban érzi magát otthonosan; kitűnő stílusban játszanak, de érzésünk szerint, erős a ritmus- kíséret, hiányzik egy szóló- hangszer, mondjuk egy gitár.

Egy hamvas arcú kislány, Tóth Erzsébet énekel a Vadászkürtben, szerződése ezekben a napokban jár le. Q is jobban kedveli a gyors számokat, a lassúaknál gyakran tempót veszít, s mély hangjai bem érvényesülnek kellően. Ennek ellenére, ígéretes tánc- dalénekes.

Az étterem vezetője Kra- fco vszki Károly mozgékony, gondolatokban gazdag ember. Tele van jó ötletekkel, a zenekar s közte a viszony nagyon kellemes. Ötletei közül Megjegyeztük az átalakításra vonatkozó elképzelést: az étterem nevéhez illeszkedő stílus belső megteremtésének Szándékát.

Otthon presssó

Esti kivilágításban igazán Pompás a Kilián-déli lakótelep. A házak sikeres rendjében előkelő helyen épült meg

az Otthon presszó, amelynek kerthelyisége négyéves késessel, a1 kertészeti vállalat kése- delmeskedése miatt, éppen idényzárásra készül el. Ennek ellenére, az Otthon presszó kellemes, látogatott. Bikki András üzletvezető nagy gondot fordít a kül- és belcsinre, a hangulatra. Jól gazdái o.'Ut a modern világítóberendezéssel; a fények játékával, az olt játszó Nyíri-trió kitűnő muzsikájával, estéről estére nagy közönséget vonz. A zongora, dob és szaxofonból álló együttes „szalonhangulatban” játszik, kitűnő ritmussal, hogy a fiatalok egymáshoz simulva, kulturáltan táncolhassanak a kissé ’szűkre szabott táncparketten. A zenekar vezetője énekel is. A mikrofont bal kezében tartja s csak a jobb kezével játszik a zongorán. Mindvégig azon tűnődtünk, hogy vajon nem célravezető-e a rögzített mikrofon? Tökéletesebb lenne mind az ének, mind pedig a zongorajáték.

Az Otthon étteremben Bordás József népi zenekara játszik. A fehér asztalok mellett csak gyéren üldögélnek. Itt szombaton és vasárnap nagy a vendégsereg, más napokon a zenészek lelkesen ugyan, de kicsit hiábavalóan muzsikálnak.

Hámor

A Hámor étteremben Arlett József kitűnő zenekara játszik. A nagyszerű összetételű együt. tes dzsessz és tánczenét egyaránt modern stílusban tolmácsol. Egy kis gond van a folyamatos szerződtetésük körül, mert amint hírlik, az új gazdaságirányítás szeleként egyes vendéglátóipari szakemberek úgy képzelik el a takarékoskodást, hogy a zenekart menesztik. Nem célravezető elv, ráadásul ellentmond a vendéglátóipari szempontok, nak is. Az együttes szerződése december 31-én lejár, s ettől az időtől kezdve, szombaton és vasárnap akarják.csak foglalkoztatni őket. A zenekarban helyettesít most Csík Gusztáv dzsessz-zongorista is, aki bejárta már fél Európát, kitűnő muzsikus, s most itthon állásra vár.

ságra. Eszünkbe jutott az a képtelen ötlet, mi lenne, ha a cirkuszban is hasonlóképpen adnák ki a szabadnapot és amikor az Untermann éppen szabadságon van. a többiek a földre pottyannak. De hál reméljük — lesz 'ey majd másként is.

iióssukert

A szeptemberi hűvösség kissé távol tartja már a vendégeket, pedig a Rózsakért, nevéhez méltóan .valóban pompás; mindenütt virág, dísznövény. A lugasok is még mindig üde zöldek. Aranyossy Győző zenekara játszik itt, fúvós dominánséi együttes. Az eletro- mos harmónika kellemes színárnyalatot ad, és jó variációs lehetőségeket biztosit. Szabó Károly üzletvezető elégedett az együttessel. Hasonlóképpen mi is, ám a táncdalénekes, Szegedi Zoltán modorosán, beszédtechnikái fogyatékossággal énekel. A tóncdalfesztivál számaival igyekszik kedveskedni a vendégeknek, de a „híres” Annál az első ügyetlen csóknál kezdetű dal az ő tolmácsolásában kissé szegényesen hangzik.

Hazafelé

■-■•S-iSV.- í V' . y : ■ , ,

■# ^ ’ >vV i A :

o",y C'«rtv;:: ■ . • V.'v■*;>.

liükk

Áz asztalok mellett zömében italos férfiak ülnek. Hangos már a szó, néhol dalolgatnak is. Az abroszok talán reggel voltak tiszták, a parkett úgyszintén. Az egykor oly tiszta, és hangulatos Bükk étterem most nem jó benyomást kellő szórakozóhely. Hankó Sándor népi zenekara játszik itt. A zenekar arról híres, hogy „fogyórendszer” szerint muzsikál. Mit kell ezen érteni? A felettes vendéglátóipari szervek kisütötték azt, hogy e zenekar tagjai csak egyenként vehetik ki szabadnapjukat. Így az tör. ténik, hogy az egyik nap a prímás, a másik nap a brácsás, a harmadik nap a cimbalmos, a negyedik nap pedig a nagybőgős megy el szabadPolónia

A Polónia presszójában a nagy hírű Szirmai zenekar játszik. Látogatásunk estéjén egyetlen vendég sem tartózkodott a presszóban. Az inven- ciózus zene üres asztalokat talált, s a nagy kongásbán némi szomorúságot árasztott. Szirmai Kálmán szerint a presszó nem mindig ilyen elárvult. A jó együttes köré örömmel képzeltünk volna el nagyobb tömeget, hiszen az ilyen éjjeli muzsika valóban ízlésnemesítő, ez a muzsika mindenki zenéje. Ugyanez a véleményünk Jónás Jancsi nagyszerű zenekaráról is; ez az együttes a Polónia éttermében játszik. A prímás krémszínű szmokingban áll hegedűjével a vendégek előtt. A zenekar tagjai arany csillogású, különleges szövetből készült szmokingokat öltenek magukra, estéről estére. A zenekar minden rezdülésében „együtt van”. Ha a prímás variál, a kíséret odaadással figyeli az egyéni játékot. Jónás Jancsi örömmel újságolta, hogy néhány hét múlva Düsseldorfba, később pedig Stuttgartba utazik a zenekar.

A teljesség igénye, nélkül tettük meg a sétát; úti társunk volt Országhegyi Ernő, az OSZK Megyei Kirendeltségének a vezetője, Weishauss József, a szórakoztató zenészek szakszervdzeti bizottságának titkára és Flach Antal, a városi tanács művelődésügyi osztályának főelőadója. Úti célunk az volt, hogy ismereteket szerezzünk Miskolc tánczenei és tánczenészi kultúrájáról. íme a kép.

Sz. Gy.

Íj könyvek

a miskolci könyvesboltokban

Párkány László t

A jó diák nyilván számon tartja a kötelező olvasmányokat, esetleg a nyári szünetben is módot talált rá, hogy belelapozzon ezekbe a nagy értékű alkotásokba. Persze, az se túlságosan nagy baj, ha a nyarat kikapcsolódásra, szórakozásra, hasznos, némi pénzkeresettel is járó tevékenységre használta fel, hiszen a nyár a pihenésé. A kötelező olvasmányok zöme megérkezett, kapható (és olcsó kiadósban) a miskolci könyvesboltokban, így a Shakespeare-, a Katona-, a Puskin-, a Vörösmarty-, az Hugó-, a Balzac-, a Petőfi-, a Jókai-, a Mikszáth-, az Arany-, a Madách-, a Heine-, a Tolsztoj-, a Gorkij-, a Móricz- és egyéb művek már most beszerezhetők és forgathatók.

III. kiadásban jelent meg (Török Sándor Valaki kopog című regénye, amely a szerző első nagy sikerű, „hírnév-megalapító” alkotásának tekinthető.

Érdekes elvek szerint állította össze Napraforgó című kötelét Fodor András. Azokat a költeményeket kötötte csokorba válogatott versfordításaiban, amelyeket megszeretett, amelyeknek olvasása különleges élményt jelentett számára.

Az útleírások kedvelői bizonyára szívesen forgatják a nálunk már ismert Juhan Smuul A japán-tengeren című munkáját. A szovjet meteorológiai hajó utasa a kutatómunka rejtelmeibe is bevezeti az olvasót.

Az esztétika híveinek a Kossuth Könyvkiadó kedveskedik hasznos és érdekes fnűvel. D. V. Zatonszkij: Franz Kafka és a modernizmus problémái című munkáját nyújtja át az olvasónak.

Ugyancsak a Kossuth gondozásában jelent meg Sólyom József—Szabó László A zuglói nyilasper című munkája, amelyben a Fővárosi Bíróság 1967 januári Jegyzőkönyvei, dokumentumok, hiteles vallomások alapján egy 22 év előtti eseményre. gaztettre derül

íény- B. K.

Zöld

a remény?

Aki az új tanév elején megfordul Szerencsen, a Bocskai Gimnázium valamelyik tantermében, meglepetéssel látja, hogy az iskolai táblák a hagyományos fekete helyett zöldre vannak festve.

Kellemesebb a szemnek a zöld szín — mondják magyarázatul a gimnázium tanárai —. meg aztán megnyugtatóbb is a táblánál felelő diákok számára, mint a komor fekete.

A zöld a remény színe — gondoljuk hozzá mi magunk az érveléshez, s így esetleg a sin ui-tétel is jobban megy ezután Szerencsen — mint máshol?

t h)

A parasznyai nők örömére

Hamarosan ismét a helybeli fodrászüzletben fésültethet- nek csinos frizurát maguknak a parasznyai asszonyok, nem kell majd Sajószentpélerre, vagy Miskolcra utazniuk. S a férfiaknak sem kell majd egymás haját nyírogatniuk — amint azt az idén szükségből tették.

Tavaly, a nagy árvíz idején ugyanis tönkrement a parasznyai fodrászat helyisége. Olyannyira, hogy már rendbe tenni sem volt érdemes,

hiába költötték volna a romos épületre a pénzt. A községfejlesztés forintjait inkább egy másik helyiség felújítására fordították. Hozzájárult az építkezéshez a miskolci Fodrász Ktsz is — anyagot adott. A parasznyai ak pedig sok társadalmi munkával segítették, hogy minél hamarabb ismét megnyíljon a hajszépítő műhely.

Már nem kell sokáig várniuk: október végén átadják rendeltetésének az üzletet.

Bővül a klubkönyvtár hálózat

A korszerű népművelés mindinkább szükségessé teszi, hogy a kisebb lélekszámú községekben a művelődési otthonokat, amelyek többségében korszerűtlen nagy termek, más célt szolgáló épületekből átalakított, alkalmatlan helyiségek, váltsa fel a követelményeknek jobban Megfelelő klubkönyvtár, s lesyen az a település művelődési központja. A mezőcsáti Járásban is úgy látják, hogy a régi, nagytermes művelődési szemlélet, a „telt házak” Misztifikálása helyett sokkal Eredményesebben alkalmazhatják* a klubszerű művelődési módszereket. Ezért igen Erőteljesen hozzákezdtek a klubkönyvtárak létesítéséhez, Művelődési otthonok ilyen jellegű’ átalakításához.

Ároktőn például már átadtak a régi művelődési otthonból készült klubkönyvtárat, amelyet új berendezéssel is Mláttak mintegy 7# 000 forint

költséggel. A következő klub- könyvtárat Tiszabábolnán létesítik. Itt is a régi művelődési otthont váltja fel ez a haladottabb népművelési intézmény. Most szerzik be a felszerelést. A klubmunka kezdete a bútorok érkezésétől függ. A közeljövőben tervezik még Hejőszalontón, Ti- szatarjánban, Hejöbábón, He- jőpapiban, Sajószögeden és Tiszadorogmón az ilyenfajta átszervezést. Mindezeken a helyeken régi, korszerűtlen művelődési otthon van, és 1970-ig tervezik a teljes átállást. Több helyen igen nagyarányú építkezés is kívánatos, sőt Hejökeresztúrban teljesen új művelődési intézmény épül.

A járás művelődési vezetőinek tervei szerint a területen lévő 25 művelődési otthonból mindössze 4 marad meg művelődési otthon jelleggel, a többit klubkönyvtárra szervezik át

E

gy öreg templom és egy diákotthon találkozásánál keletkezett kiszögellésben feküdt. Néha nyüszített fájdalmában; a járókelők megálltak, sajnálkoztak rajta, de senki nem merte megközelíteni.

— Ki tudja, milyen a természete? — mondta egy idősebb asszony. — Még meg is veszhet...

Talán autó ütötte el. Tompora véres volt, hátsó lábát nyalogatta. Néha felnézett az emberekre, könyörgön. fájdalmasan, mintha, azt mondaná; „Mit vétettem én az életemben, hogy erre a sorsra jutottam?” Mert látszott rajta, hogy ezt a fájdalmat nem viseli sokáig, ezt az ütést ő már sohasem heveri ki. Szemében tompa riadalom; tekintetének borongásában látszott, messze van már ide értelmes ösztöne, mellyel hűségesen szolgálhatta gazdáját. Messze van, minden határon túl.

Es gazdája most nincs neki. Pedig az is lehetséges, hogy ott volt, amikor a gyilkos erejű ütést megkapta. De mert látta, ebből a párából lassan elszáll az élet, — minek vesződjön hát vele? Otthagyta magára, fájdalmában, kétségbeesésében.

— Szólni kellene a sintérnek,... Ne hagyják szenvedni... — javasolták.

— Talán még felgyógyulna — ezt is megjegyezte valaki.

Orrát beletúrta a levegőbe, s felfelé nézett, mint akit egy másik világból szólítanak.

Barátság

a közelből jött oda egy fiú. Tizenyáj kel-tizenhárom éves lehetett.

Lehajolt mellé, simogatta. Ilyeneket mondott neki: „Fáj, kutyuskám? Nagyon, nagyon fáj? Szenvedsz, látom rajtad” — és simogatta, simogatta szüntelen. A kutya az ölébe túrta a fejét s hálásan megpihent egy percre szűkülésében. Barna szemeiben hála és megnyugvás. Meg mintha kutatta volna annak az irgalmas kamasznak arcvonásait, magába szívott testének szagából. a későbbiekre, ha netán megmaradna és még egyszer szolgálhatna hűséggel és kitartással. Aztán újra egy fájdalmas roham kerítette hatalmába. Vo- naglott a teste és a sárgás szőrén verejték csapott át.

— Gyere el onnan, le hülye kölyök ... megharap — mondta egy bősz felnőtt.

— Nem harap ez ... Hiszen olyan szerencsétlen -- mondta a fiú, s védekezőén eltakarta az emberek elől a halódó testet.

— összekened magad vérrel... Anyád megver.

A szidalmakra a kutya Is felemelte a fejét. Nézte a fiút, vajon magára hagyja-e végső szükségében, a legnehezebb percekben, amikor az utolsó vgnaglásra

készül? Nézte, könyörgön és esetlenül.

A fiú nem hagyta magára, ölébe vette a fejét és újra simogatni kezdte. Becézhette közben és látszott a maszatos arcán, Iwgy annak a szerencsétlennek a fájdalmából most maga is érez egy keveset. S azzal a kevéssel meg is köny- nyebbült az a másik. Ha bele-bele is mart a fájdalom, nagyobb nyugalommal tűrte.

Délelőtt volt, napfényes idő. S a kutya még egyszer beleszimatolt a világba. Körbehordozta tekintetét a közeli park fáin, a kerítésen, az öreg templom vakolatlan falán, aztán a /rissen festett diákotthonon. Még a távoli utcatorkolatokra is ránézett, ám azt nem hiszem, hogy látta is. Szeme fátyolosán elfakult. Még vonagiott egyet, s letette fejét a fiú ölébe.

— Megdöglött! — harsogta valaki.

— Meghall — mondta a fiú.. Haragosan nézett a tetemre, mintha becsapta volna őt az állat; barátságát ilyen rövidre szabta, s aztán visszavonhatatlanul eltépte ezeket a szálakat. — Kimúlt ... — mondta bamba fájdalommal. — Szegény kutyuskám!

j ztán beszaladt a kapualjba, hogy ne lássanak valamit rajta az emberek, Még alig élt ez a fiú. de ösztönéből kiérzett annyi bölcsességet, hogy az igazi könnyeket magunknak kell. letörölni. Különösen, ha egy barátját veszíti el az ember.

B, I*