Észak-Magyarország, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-03 / 208. szám

6 éssakmagyarosssao T/aeárztzp, í&Sf. sasptszs&s? 3> Tornyok Az ország egyik legrégibb tornya valamikor a nagyvá­zsonyi Kinizsi-vár toronyőreinek szolgálati helye volt. Most: idegenforgalmi látványosság, — azokkal a „har­cosokkal” együtt, akik innen indulnak a nagyvázsonyi lovasjátékokra. i I És az egyik „legifjabb” magasépület: a Dunai Kőolaj­mező üzemtornya. A nemrég restaurált budapesti Mátyás-templom tornya. Fejlőit? Kocsonyát rendelek, s ké­rek hozzá néhány cseppnyi ecetet. — Akár egy literrel — mo­solyog a végtelenül kedves felszolgálánő, s már teszi is elém a literes üveget teli ecettel. Ha így megy tovább, legkö­zelebb asztalomhoz gurítják az ecetgyárat. Néhány autóbuszjárattal már póruljártam. Nem figyel, tem eléggé a buszban elhe­lyezett kis táblára, s bizony, későn vettem észre, hogy KN-es, azaz kalauz nélküli kocsira szálltam — bérlet nélkül. Most már csak attól tar­tok, hogy legközelebb valaki kitalálja a VN-es kocsikat, s majd csak a másvilágon döb­benek rá, hogy vezető nél­küli buszon távoztam. ‘ (p. s.) Bodrog-part (Seres János munkája.) iü.és a legújabb (oronyköltemeny. ÍJjahb megrendelés 1 Indiából Diósgyőriek vendésszereelése Csehszlovákiában KEDVES meghívásnak tett eleget a közelmúltban a Diós­győri Vágás.. Művészegyüttes. ^T'esefP^szovjet baráti kör ri­maszombati elnökségének meg­hívására a 100 tagú ének-, ze­ne- és tánckar háromnapos vendégszereplésen vett részt a szomszédos, baráti országban. Az együttes tagjait minde­nütt, ahol felléptek, nagy sze­retettel fogadták, és az előadá­sokat szűnni nem akaró taps­sal jutalmazták. A diósgyőriek a szlovák nemzeti felkelés 23. évfordulójának tiszteletére rendezett ünnepségek kereté­ben mutatták be műsorukat. Elsőként Feleden léptek fel, ahol a több mint 400 személyt befogadó színházterem zsúfo­lásig megtelt. Az előadás előtt már látni lehetett, hogy a modern, tágas színház férőhe­lyeinek száma kevésnek bizo­nyul, és így a rendezőség több tucat pótszéket is elhelyezett a nézőtéren. Fülöp László, a diósgyőri művelődési -ház igaz­gatója üdvözölte a közönsé­get. A műsor nyitószámaként Szűcs Lóránd karnagy vezény­letével az énekkar adta elő si­keres számait, különösen nagy * tapsot kapott Adorján Zoltán, az énekkar szólistája. A tánc- kar a Nyírségi, a Huszár és a Kalocsai táncokkal aratott szép sikert. A magyarnóta énekesek — Dobó Lászlóné és Bari Gyu­la — szintén megnyerték a kö­zönség tetszését, és a jutalmul kapott tapsok egyben a Moczó Géza prímás vezette népi zene­karnak is szóltak. A hálás kö­zönségnek nagyon tetszett a műsor. A legnagyobb sikert Vadast Tibor Kalocsai táncok című kompozíciója és a ma­gyarnóta énekesek aratták. A nézők szűnni nem akaró taps­sal jutalmazták és háromszor is ismétlésre hívták a. tánc­kart és magyamóla énekese­det., A DIÓSGYŐRI Vasas Mű­vészegyüttes fellépett még a rimaszombati aratóünnepségen és műsort adott Tornaiján. A közönség itt is nagy szeretettel fogadta őket. A vendéglátók nevében Karas Viktor, a járási pártbizottság titkára, és Éliás József, a cseh—szovjet baráti kör rimaszombati elnöke bú­. az, elhangzott ..észrevételeket Akkor válik igazán érdeklő­dővé, ha pásztorem,ber a. ló,to- gató. Azok az igazi kritikusai munkájának, az ö tanácsaik, igényeik formálták eddig is választékát. Sokan felkeresik ma is a. mestert. — Megtudom én mindjárt, hogy ki az. igazi pásziorember — mondja Lajos bácsi. — Nem a fülénél rázza a.z a kolompot —, hogy csak példaként említsem, —, hanem lehajolva a földnél fel s le mozgatva. A kampónál meg­megnézi az, a nyílását is, meg a csörgőjét is meghallgatja, hogy szól. Traktorok, lovaskocsik ha.“ ladnak el a. ház előtt. A gaz­dák megemelt kalappal, üdvöz- lik az udvaron álló mestert. Mosolygós pillantás, magasra emelt kéz viszonozza a köszö­nést. De ha valami kézi. szer­szám elromlik, bejönnek hoz­zá a gazdák ma is. Behozzák — például — az elromlott per­metezőt, az eltört kaszát javí. tásra. Ilyenkor aztán szóba kerül: hogy bizony változik a világ, a traktorra nem kell patkót ütni, és a vontatót sem, kell a kovácsműhelyben annyit reparálni, mint a szekeret, annak nem lazul meg a ráfja úgy, mint ilyenkor nyáron a szekereknek — és hogy ezért jönnek mostanában kevesebbet a mester úrhoz, Lajos bácsi­hoz —, ki, hogy mondja. Majd mindenkivel van valami kö­zös történet, régi emlék, amit fel lehet idézni, amin rendsze­rint jókat lehet nevetni, még most is, évek múltán. Így telnek Hodossi Lajos bácsi napjai a. Bódva-völgyi faluban. Igaz, ő csak kovács­mesternek mondája magát. Az is valóban: mestere szakmájá­nak, de még tegyük hozzá, hogy több, jóval több annál: a népi fémművesség művészi mestere, 1966. augusztus 20-tól a Népművészet mestere cím boldog tulajdonosa. M ost,, szeptember 4-én tölti be 75. életévét. Kívá­nunk neki, a pásztor­élet kellékeit, készítő, talán or­szágunk egyedüli ilyen foglal­kozású mesterének meg szá­mos munkás, egészséggel teli esztendőt. Slezsák Imr« jij em hallatszik a gyönyö- ly rüen cifrázott kalapács­ütés hangja mostanában olyan gyakran, mint évekkel ezelőtt Edelényben az Antal György út 34. sz. alatt levő ház udvaráról. Tábla sem hirdeti már, mini évek hosszú során át, hogy a pörölyhamutól, megbámult, utcára néző mű­hely gazdája, Hodossi Lajos gépész-kovács. Az öreg kapu sem fordul meg sarkvasán a patkolásra idehajtott lovak és meglazult ráfú szekerek előtt, csak nagyon ritkán, de egyre gyakrabban állnak meg az Aggtelek—Jósvafő felé haladó, ► vagy onnan jövő országjáró Jautóbuszok, magyar és külföl- ydi rendszámú személygépko­csik e ház előtt, és a postás is , egyre gyakrabban hoz levelet >a gazdának az ország különbö- \zö részéből. > Az udvarra lépőt a műhely- \ ben most is alkotó, barátsá­gos, vidám, pörge bajszú, iz- mos öregember fogadja: Ho- , dossi Lajos kovácsmester. A hellyel kínált nem köny- nyen tud leülni a különféle szerszámok között elé táruló látványtól, a többféle munka- folyamaton átesett, illetve munkafolyamatokra váró, arany színben csillogó bronz csengők, pergők, fokosok, ju­hászkampók látványa miatt. Hodossi Lajos a pásztorélet kellékeinek kiváló ismerője, mesteri készítője. C sakhamar kézbe kerülnek a fokosok és a juhász- kampók is. Ezeket meg előbb marokra fogja a vendég, hogy jó-e a fogása, és mikor meggyőződik róla, hogy jól si­mul tenyerébe, akkor szem- magasságba emeli és közelebb, távolabb tartva, forgatja a szeme előtt. — Nekem a csil­lagos tetszik igazán. — Én a kígyófejest veszem meg. — Ez ám az igazi, ez a gömbölyű tokú. — Énnekem a szögle­tes tetszik jobban — hangzik az egyéni ízlések állal diktált, bírálat —, mert már akkorra a házigazda barátságos tekin­tete feloldja az idegenek za­varát. A mester pedig miköz­ben lassú léptekkel, mosolygós arccal újabb formák kézbe- adásával fokozza látogatói cso­dálatát, latolgatja, raktározza A kolompok9 inhásskam,pék müvésse Mint arról már korábban, hírt adtunk, a Lenin Kohá­szati Művek kovácsoló gyár­egységében négyezer vasúti ke­rékpár-abroncsot gyártottak India számára. Most újabb megrendelés érkezett a távoli országból. Delhiben elégedet­tek voltak a leszállított vas­úti kerékpár-abroncsok minő­ségével és árával is. Ennek köszönhető az újabb rendelés. csúzáskor elmondta: nagyon örülnek annak, hogy a mű­vészegyüttest megismerhették, és szeretnék, ha ezt a vendég- szereplést hamarosan követné egy újabb, amikor az együttes művészi műsorát Szlovákia más városaiban és falvaiban mutathatná be. Puskás Csaba

Next

/
Oldalképek
Tartalom