Észak-Magyarország, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-03 / 208. szám

Taaárnsp, 1961. szeptember X, ÉSZAK MAGTARORSEAG 5 Az új mechanizmus követelményeihez igazodnak Hat bútoripari vállalat egyesülési törekvése Közvélemény-kutatás és részletes adatok nélkül is ál­líthatjuk, hogy a következő években sok ember szeretne bútort vásárolni. A jelenlegi­nél is nagyobb lenne az igény, ha az üzletben azt kapná a vevő, amit a kiállításon látott, és főleg ha a jelenleginél ol­csóbban vásárolhatnánk a fekvőhelyet, a fotelt és a gar­nitúrát. A fejlesztés, a piac igényeinek rugalmas követése és a versenyképesség gondjai az új gazdaságirányítási rend­szer közeledése miatt egyre erőteljesebben foglalkoztatják a Borsod Megyei Bútoripari Vallalat vezetőit. A magyar bútoriparnak év­százados hagyományai vannak és szakembereink jelentős si­kereket értek cl az utóbbi években is. Több nyugati or­szágból előnyös feltételek mel­lett keresik a nagy műszaki képzettséget, szinte művészi tudást igénylő stílbútorokat, városainban és falcainkban a korszerű és szép szoba-kony- haberendezéseket. De a kor­szerűtlen, a szétszórt telephe­lyű vállalatok nem tudják kö­vetni az igényt és a tervezők elképzeléseit. Ezt igazolják a nemzetközi vásárok cs kiállí­tások, ahol gyönyörű bútoro­kat láthatunk, de arra a kér­désre, hogy mennyibe kerül, mikor és hol lehet, vásárolni, az érdeklődő többnyire kitérő választ kap. Az egyre bővülő hazai és külföldi piac ellátásában mi lehet a tanácsi bútoripari vál­lalatok szerepe és feladata? Gyakorlati példák igazolják, hogy a viszonylag kis üzem könnyebben, fürgébben és fő­leg kevesebb anyagi áldozat­tal alkalmazkodhat a piac gyorsan változó igényeihez. De a versenyt tartósan csak az állja, aki nagyüzemi módon, korszerű technikával és ol­csón termel cs idejében meg­teremti az értékesítés feltéte­leit is. Tehát a kisüzem fürge­ségét és a nagyüzem biztonsá­gát kell megteremteni, az új mechanizmus azt diktálja, hogy a vállalatok a termelés es az értékesítés jó megszer­vezésére, a gazdaságosságra törekedjenek. Ezt ismerték fel Észak- és Kelet-Mngyarorszng bútoripari vállalatai és elhatá­rozták, hogy — gazdasági ön­állóságuk meghagyása mellett — egyesülést hoznak létre. Amikor a vidék iparosítási lehetőségeit vizsgáljuk, több­nyire csak az állami nagyipar adottságait mérlegeljük, a ta­nácsi és a szövetkezeti ipar tartalékaira kevés figyelmet fordítunk. A tanácsi bútoripar az utóbbi években fejlődött, de a tanácsi ipar szervezeti adottságai, a termelőegységek elaprózottsága miatt lemarad­tak az állami bútoripar mö­gött. Ha a tanácsi bútoripar nem növeli a vállalkozói szel­lemet, ha fokozottabb mérték­ben nem használja ki a le­hetőségeket, akkor alulmarad a versenyben, nem tudja ki­elégíteni az Igényeket, el kel­lene bocsátani dolgozóit. A magyar bútoripar főleg külföldi alapanyagot használ fel. Az importot és a belső szálütásT bonyolító nagyválla­lattal szemben a viszonylag kis bútoripari vállalat nem egyenrangú fél. Ha több vállalat egyesülése a megren­delő, előnyösebb szállítási szer­ződést köthetnek, egyszerűbben gazdálkodhatnak az anyaggal. Az előnyös anyagbeszerzés jobb termelésszervezést és ol­csóbb árakat tesz lehetővé. Megoldhatatlan, vagy nagyon' sokba kerülne, ha a viszony­lag kis vállalatok önmaguk végeznének piackutatást, bú­tortervezést, gyártmány- és gyártásfejlesztést. De közös akarattal, a kockázat és az anyagi áldozat közös vállalá­sával, a legjobb szakemberek munkájának egyesítésével mindezt megoldhatják. A spe­cializálódás, a kooperáció és a termelőerők ésszerűbb kihasz­nálása olyan előnyt jelent, amelyet ma még csak sejteni lehet, de minél előbb ezer, vagy millió forintokkal kell mérni. Hogyan lehet az elképzelé­seket és célkitűzéseket megva­lósítani? Erre, a kérdésre sem , a bútoriparnak, sem más ipar­ágnak kész sablont a gazda­ságirányítási rendszer reform­ja nem adhat. De a párt és a kormány széles körben ismer­tetett elképzelései már buzdí­tást adnak az önálló kezde­ményezésre, a helyi lehetősé­gek jobb kihasználására, a korszerű és a gazdaságos ter­melés megszervezésére. Ezt a törekvést tapasztaltuk az el­múlt héten Egerben, amikor Észak- és Kelet-Magyarország hat tanácsi bútoripari vállala­ta megállapodott abban, hogy az egyesülés létrehozását he­lyesnek és szükségesnek tart­ják. A vállalati önállóság meg­tartása mellett milyen szerve­zeti formát hozzanak létre az egyesülésre, milyen létszám­mal, hogyan működjék az, megéri-e, megtérül-e a költ­ség? Úgy véljük, ezt csak az érdekelt vállalatok dönthetik el. Előkészítő bizottságot szer­veztek a megfelelő informáci­ók, számítások, elemzések és szervezési előfeltételek előké­szítésére. Helyeseljük azt az egyönte­tű vélemény-nyilvánítást, hogy a vállalat ne államigaz­gatási cs hatósági organizmus, hanem egyre inkább vállalko­zás legyen. Ha ez a vállalko­zás nem monopolhelyzetet te­remt, hanem a lakosság jobb ellátásai, az export növelését szolgálja, akkor a népgazdaság eredményeit növeli, a vásárlók érdekeit szolgálja, tehát ered­ményes lesz. A szándék ko­molysága kétségtelen, az óhaj­tott hasznot tettekkel kell szolgálni. Dr. Fazekas László Az ásványbányászat helyzete megyénkben Régebben csak boráról volt ismert Mád és környéke. Mos­tanában egyre inkább elterjed a köztudatban az is, hogy ezen a vidéken sok ásvány­féleség található. Tokaj-Hegy- alján és a Bódva völgyében gazdag, s nagyrészt még fel­táratlan ásványtelepek hú­zódnak a föld alatt. A vul­káni eredetű anyagok — a kaolinok, a perlitek, a ben- tonitok, a kvarcit és a kova­föld — európai szinten is ke­resett, mert előfordulási he­lyük rendkívül korlátozott. Nem véletlen, hogy a Mádon székelő Hegyaljai Ásványbá­nya és Előkészítő Miinek rendkívül széles kapcsolatai vannak a külföldi piacokkal. Előkészített formában Az ásványbányászat mai formája a manufaktúrái kis bányákból fejlődött ki. Akkor még túlnyomórészt kézi erő­vel folyt a kitermelés. A dön­tő változást az hozta, amikor állami tulajdonba vették a | bányákat. Azóta meredeken ível felfelé a termelés, hiszen ezeknek az anyagoknak egyre nagyobb szerepük van a mo­dern iparban, s ezzel egy idő­ben inövekedett a termelés megtöbbszörözésének igénye is. Most már ott tartanak — ahogy azt Trócsányi Pál, a terv-statisztikai osztály veze­tője elmondta —, hogy nem is annyira a mennyiség, ha­nem a minőségi sokféleség j okoz problémát. Nem nyers, I hanem túlnyomórészt eíőké- 1 szítéit formában adják át ter­Bemufatóa gépcsííeíí cnlíorrépa-fcrmeszfésröl A Borsod Megyei AGRO- KER Vállalat érdekesnek ígér­kező helyszíni bemutatót ren­dez szeptember 12-én a Sze­rencsi Állami Gazdaságban. Százötven termelőszövetkezeti és állami gazdasági szakem­bert hívtak meg a bemutató­ra, amelyen megismerkedhet­nek a cukorrépa-termesztés komplex gépesítésével. Töb­bek között bemutatják a Csehszlovákiában és a Német Demokratikus Köztársaságban gyártott legkorszerűbb cukor­répa-kombájnokat. Ezek, a mar nálunk is megvásárolha­tó gépek az elkövetkező esz­tendőkben lényegesen meg­gyorsítják, olcsóbbá teszik a cukorrépa betakarítását. mékeiket az iparnak, a ke­reskedelem közvetítésen ke­resztül. Igaz, volt előkészítő üzem Mádon es Szögiben, de ez ma már — korszerűségükét tekint­ve is — elenyészőnek tűnik. A cél az, hogy a jövőben minden báuyu mellé, illetve minden központi területen le­gyen előkészítő üzem. Ezzel ei lehelne kerülni, hogy a meddő anyagot fuvarozzák. Erre már csak azért is szük­ség van, mert az összes kibá­nyászott ásvány 90 .százaléka feldolgozott formában kerül a piacra. Kpvescn tudják, milyen szé­les körben hasznosíthatók az itt bányászott ásványok, A benlonitökat például az ön­tödei homok keverésére hasz­nálják. de jó szolgálatokat tesz az olajkutató fúrásoknál is. az úgynevezett fúrási iszap formájában. A kaolinok leg­ismertebb felhasználója a kerámiaipar, de ennél lénye­gesebb szerepet tölt be a ..te­lítőiparban’’. A martfűi Ti­sza Cipőgyárban készült gu­mitalpas cipőkben, s a 'diós­győri papírban egyaránt hasz­nosítják. Ez a néhány példa is bizonyítja jelentősegüket. .4 hasai piac néma A hazai ipar nem mindig ismeri el egy-cgy ás\ ány hasznosíthatóságát. Sokszor még a külföld is lilába fede­zi fel őket. A perül például, amelyet ezen a környéken szép mennyiségben bányász­nak, világszerte elismert, használt szigetelő- és építő­anyag. Ezt hasznosították az ENSZ-palota közfalalnak épí­tésénél is —, itthon azonban ma sem igen keresik ezt a rendkívül könnyű és tökéle­tesen szigetelő anyagot. Fe­jűig akár víkendházujv készí­tésére is alkalmas lenne, A külföld keresi, a hazai piac néma,,, Europa országaiba azonban eljutnak ezek az ásványok. Az export kétharmada tőkés országokba, egyhartnada pe­dig a szocialista országokba irányul. Évi szinten 12 millió devizaforlntot jelent ez az or­szágnak, Ha azt mondjuk, hogy évente 400 ezer tonna ásványt hoznak felszínre, ez­zel még nem tükrözzük híven a valóságot, mert itt nem ezen van a hangsúly, hanem a sok, különböző termék elő­állításán. A kaolinnak például 3 l'ő- és mintegy 10—12 al- vállozata van, S így már job­ban értjük az öriőüzem fon­tosságát is. Tervek, elképzelések A növekvő igényeknek csak a kitermelés és a feldolgozás módjának korszerűsítésével tehetnek eleget. S ha régen n kézi kitermelés volt a do­mináns, akkor ma már min­denütt a gépek vették át a vezető szerepet S ahol az ás- vanyréteg nincs nagyon mé­lyen, étt szeretnének áttérni a külszíni fejtésre. Ez kor­szerűbb, s takarékoskodnak az emberi erővel is, De nem­csak a bányászatot, hanem az előkészítést is korszerűsítik) fokozzák, Mar épül Mádon a rideg-őrlő egység, mely 1968- ban üzemelni kezd. S az 50 millió forintos beruházás már az új gazdasági mechanizmus­ban jelentkező árubőséget van hivatva szolgálni. Hiszen, ma már nem a termelés kapaci­tásának növelésén, hanem az előkészített ásványok fajta- bőségén van a hangsúly. At­tól pedig még sokáig' nem kell félnünk, hogy kimerül­nek a készletek, A tokaj- hegyaljal és a Bódva-völgyi telepek még évtizedekig, sőt, néhány évszázadig adni fog­ják kincsükét. Csutora* Annamária Ízelítő a szovjet mezipziasáp iejlődéséről ki IíIpÍ mezőgazdasági kiállítás fő­zi £ Ulti pavilonjában kurta fejezet, mindössze nyolc-tíz, felnagyított fény­képekkel illusztrált tabló ad ízelítőt a szovjet mezőgazdaság fejlődéséről. A főpavilonban ugyanis, elsősorban vi­szonyítási és összehasonlítási, alapként, főbb számokban ismertetik a szocialis­ta országok mezőgazdaságának ered­ményeit, fejlődését is. Megfigyeltem, hogy a szovjet tablók előtt mindenki megáll és tanulmányoz­za az ismertető számokat, szövegeket. Ezek ugyanis meghökkentsek. És ter­mészetesen az illusztrációs képek is. Egy felnagyított foto az első kolhoz ,megalakulásának pillanatát örökítette meg. Orosz parasztok, férfiak és nők tömörülnek egy asztal körül, s izgatot­tan figyelik egyik társukat, amint alá­írja a belépési nyilatkozatot. Hallga­tóztam. Egy magyar termelőszövetkeze­ti gazda így szólt társához: — Látod, komám, ott is izgultak. Emlékszel, mi is ilyenek voltunk, ilyen izgatottak... — Régen volt... a mi izgalmunk is régen, hát még <*i — mondta a másik. — Ma már ők is tudják, hogy kár volt izgulni. Jobban sikerült, mint ahogy reméltük. Bizony, az első szovjet kolhozok ala­kulása óta negyven esztendő Is eltelt. A belépés izgalma valóban elmúlt, hi­szen az alapítók közül ma már keve­sen élnek. A szovjet mezőgazdaságban teljesen új munkásgeneráció nőtt fel. s ma már az alapító tagok fiai, lányai, unokái művelik a kolhozföldeket. De érdemes megfigyelni, honnan is indult e szovjet mezőgazdaság, milyen utat ’tett meg a forradalom utáni évtizedek­ben, s milyen fantasztikus eredménye­ket ért el. A szocialista forradalom előtt, az el- mő világháborút megelőző utolsó „béke­évben a cári Oroszország mezőgazda­ságának egyetlen traktora se volt. Ga­bonakombájnról beszélni se lehetejt, mert azt se tudta az orosz paraszt, hogy ilyesmi létezik, vagy létezhet a földön. 19211-ban azonban már Ili 000 traktort számoltak és 2000 gabona­kombájnt. A Szovjetunióban ekkor kezdődött a mezőgazdasági termelés gépesítésé, végeredményben ekkor kez­dődött a nagyüzemi gazdálkodás. A második világháború a mezőgaz­dasági gépek, elsősorban a traktorok zömét is igénybe vette, s bizony, ezek döntő többsége el is pusztult a hábo­rúban. Pedig 1941-ben a szovjet mező- gazdaságnak már 084 000 traktora volt. Alig maradt belőle egy-két ezer a há­ború végére, mert a szállításokhoz, von­tai ásókhoz és útépítésekhez, a mezőgaz­dasági gépeket is felhasználták. A llíhíiril utiul szülte újra kellelt il luií.ui li kehiem a mezőgazdaság gépesítését, hiszen a fasiszták mindent elpusztítottak az elfoglalt területeken. Vnló.sággal földig rombolták a kolho­zok és szovhozok épületeit, berendezé­seit, mert a szocialista nagyüzemi me­zőgazdaságot is el akarták pusztítani. Nem sikerült! A Szovjetunió n háború után az összes mezőgazdasági nagy­üzemeket újjáépítette, és minden ko­rábbinál nagyobb mértékben gépesítet­te. 1913-ban még egyetlen traktor se volt az orosz földeken. Ma a szovjet mezőgazdaság 3 200 000 traktorral ren­delkezik! S mindezt már az utóbbi tíz évben gyártották, hiszen a korábbi traktorok elavultak, elhasználódtak. E hatalmas mennyiségen kívül a Szovjet­unió még több, mint egymillió traktort gyártott, adott el a szocialista orszá­goknak, köztük hazánknak is több ez­ret. Gabonakombájn a Szovjetunióban 1928-ban 2000 volt. 1941-ben 182 000 és 1965-ben 520 000! Temérdek! S gabona- kombájnból szintén több ezret vásárolt Magyarország, valamint valamennyi szocialista állam. Mindez jelzi, hogy a szovjet mezőgazdasági gépgyártás milyen méretű. A legtöbb mezőgazda­sági gépet ma már a Szovjetunióban gyártják. És a szovjet mezőgazdasági gépek minőségét nem kell külön di­csérni. Mezőgazdaságunk minden dol­gozója gyakorlatból ismeri e gépek ki­emelkedő teljesítményeit, nagyszerű minőségi értékeit. A cári Oroszországban, az. első világ­háború, illetve a szocialista forradalom előtt, 1913-ban összesen 20 millió ton­na búzát termeltek, A szovjet mező­gazdaságban 1905-ben <10 millió tonna búza termelt, Kukoricából 1913-ban az, orosz parasztok 2 100 900 tonnát taka­rítottak be. Ma ennek négyszeresét ter­melik, több, mint nyolcmillió tonnát évente. Ukrajnát a cukorrépa hazájá­nak is szokás nevezni. Ukrajnával együtt a Szovjetunió mai területén, a cári időkben 11 300 000 tonna cukorré­pát termeltek. 1965-ben viszont a szov­jet mezőgazdaság csaknem 73 millió tonna cukorrépát takarított be, s ennek több. mint felét Ukrajna adta. A oyapotlermclés 700 000 tonna volt. Jelenleg megköze­líti az évi hatmillió tonnát. És sokéig lehetne még sorolni a szovjet mező- gazdaság szédítő* ütemű fejlődésének tételeit. Mindent összevetve — és ezt a tételt már Moszkvában jegyeztem fel — a Szovjetunió mezőgazdaságának termelése a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óla minden évtizedben megduplázódott. Azaz, ma körülbelül és átlagosan ötször annyit termel, mint amennyi a cári időkben termett. Gé­pesítettségét, korszerűségét meg össze se lehet hasonlítani a cári időkkel, mert akkor az orosz mezőgazdaságban korszerűség és gépesítettség nem volt. hiszen a földek zömét még faekével művelték. Szcndrci József OLDÓDÁS f ste van. Rakacaszenden lassan gyülekeznek az emberek, hogy részt vegyenek a járási tanácstag első jogadó­óráján. A tanácstag Soós György, az elelényi járási rendőrkapitányság vezetője. Lassan, bizonytalankodva jön­nek az emberek. Meglátják a világos ablakot, benéznek, az­tán belépnek. Ügy, ahogyan a földekről, vagy ahogyan a bányából érkéznek. Elnézést kérnek, nem volt már idejük átöltözni, és leülnek. Aztán — csend van. — Az a helyzet elvtárs — mondja egy asszony — hogy bennünket már sokszor becsaptak. Ebből a kis /aluból ösz- szepyült hatvan-hetven ember is, az előadó meg, vagy akit éppen vártunk, elmaradt. Nem jött. Aztán már nehezen hiszünk. Célig van itt miről beszélnünk, sok a gondunk ne­künk is,.. Hát jó, hogy eljött — feszi még hozzá nevetve. A többiek bólintanak. Nyilván arra is érti, hogy van itt miről beszélni, és arra is: jó, hogy eljött. Valóban sokmindenröl szó esik. Nem, nem panasznapot tartanak. Kritikusan hallgatják egymást is. Közbeszólnak, kiegészítik, amit a másik mond. Közös gondokról is, egyévi panaszokról is szólnak, „Mit lehetne, hogyan lehetne” jel­leggel. Természetesen a járási tanácstag segítségével, — Az új településen csak petróleumlámpa ég — mondja egyikük. — Jó lenne bizony már oda is a villany, hiszen nincs messze a telephez. Néhány oszlopot kellene felállítani. — Ha például erre társadalmi inunkat kérnének? — Vállalnák az emberek. Gondolom, mindenki szívesen vállalná, hiszen elsősorban saját érdekéről van szó! — Jó lenne valamiképpen a buszjáratokat sűríteni — mondja egy lérfi. — Innen reggel negyed ötkor indul egy busz és 19 órakor jön vissza. Gyakran előfordul, hogy nem férünk fel rá. A fiam ma reggel is hazajött a megállótól. Nem tudott elutazni. — Igen a buszjáratot jó lenne sűríteni — mondják mások is — hiszen gyógyszertára sincs a falunak, orvosa sincs. — Egy óvoda is elkelne már nagyon — szól egy asszony. — Nem próbálták még meg esetleg saját erejükből léte­síteni? — Nehéz megtennünk minden lépést. Rosszindulatú embe­rek minden faluban akadnak. Egyszer például öregek nap­ját rendezett a nőtanács. Mi, asszonyok nagyon fellelkesed­tünk, igazán nagy örömmel intézkedtünk. Mindenki saját kamrájából hozta, amit tudott, csak sikerüljön minél job­ban. Szép is volt nagyon, szívesen emlékezünk rá mi is, meg azt hiszem öregeink is. Mégis akadtak, néhányon, akik azt kérdezték, vajon mennyit kerestünk rajta. Persze, az ilyesmi elveszi az ember kedvét. A világos ablak, a beszélgetők látványa újabb lakókat vonz. Leülnek a székekre, hallgatnak, vagy elmondják a maguk baját. A biztató szó segít. Hogy egy tanácstag eljött hozzá­juk, hallgatja őket, jó érzéssel tölti el valamennyiüket. A későbe nyúló este vet véget a beszélgetésnek. Valahogy senkinek sem akaródzik felállni. — Kár, hogy nem kezdtük korábban — jegyzi meg valaki. — No, majd legközelebb! <pD

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom