Észak-Magyarország, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-03 / 208. szám

4 esZAKMAGYAROHSZAG Vasárnap, 1967. szeptember $­Móricz Zsigmond jövendölései MiuiiiiiniimMiimimimimmiiimiiiiiumiimitiiiiiimninniiimiiimimiiimiminmiNiiiiif Huszonöt esztendővel ezelőtt 6zállt sírba a század eddigi legnagyobb magyar regény­írója. Hazai prózánk óriása könyvtári életművet hagyott hátra mindannyiunk szellemi, emberi gazdagodására, az utó­kor írónemzedékeinek elapad- hatatlan örömére. Művészete már életében feltranszformált esztétikai normaként jutott be az irodalom áramkörébe; mos­tani évtizedeinkben pedig hit­vallássá, eszménnyé növekedett írói magatartása. Mai próza- irodalmunk csak a móriczi emberábrázolás, jellemépítke­Hortobágy átalakult, ahogy Móricz kívánta és megjöven­dölte. A szabolcsi és a nagy­kunsági tanyaviiág, ha lassan is, de az író elképzelései sze­rint alakul £t, s teremti meg a kultúráltabb tanyaközponto. kát, s dús közösségi falvakat. „Miskolc a legnagyobb jö­vőjű magyar város” , — írta Móricz 1930-ban. A megjöven­dölt jövő, a mindent elrendező idő jelenné alakította; lám, van egyetemünk (nem is olyan kicsi), és kezdik már favori­zálni városunkat. Ugye, emlék­szünk e sorokra; „most érik a Í v;. • m A ..M pÉfej»PX'äk i' á iíí: zés rendjén át közelíthető meg. Irodalomtörténészeink a Hét krajczártól a Csillagszemű lányig felderítettek minden szépséget, esztétikumot, alkotói gazdagságot, amire csak érde­mes felfigyelni. A század egyetlen magyar prózaírójának nem volt annyi figyelője, ítésze, életrajzírója, elemzője, mint Móricz Zsigmondnak. Az író életműve körül alig akad már felderítetlen, momentum, s a szó is csak dadog, amikor újdonságok megfogalmazására készül gondolattá szövődni. De talán mégis csak van e nagyszerű életműnek egy zuga, ahová ritkábban pillant be a szem. S ez a nagyszerű, utá­nozhatatlan, utolérhetetlen mó­riczi riportázs és publicisztika. A toll és a míves szavak tisztelője, de a népművelő és a tanácselnök is szívesen időz a móriczi riportok birodalmában, mert kitárul előtte egész Ma­gyarország. Hazánkat Móricz Zsigmond „riportozta ki” elő­ször átfogóan és alaposan a magyar irodalom és újságírás történetében. Lehet, hogy a kedves olva­sók nem is sejtik: Móricz egy­kori riportjai város- és köz­ségpolitikai „szempontokká” alakultak át a felszabadulás után. „Majd a szebb jövőben más­képp lesz ez is. Ha mi nem, a fiaink okosabbak lesznek” — olvashatjuk az ömlik az arany a karcagi pusztán című ri­portban. Móricz próféciái a mi rendünkben immár realizálód­hattak. A karcagi arany, az Alföld hévize, amely a har­mincas években elfolyt a nagy pusztaságban, ma melegházi zöldséget, paprikát, paradicso­mot nevel. Az író által megál­modott kórházat — mily cso­dálatos dolog — nemrég adták ‘át. rendeltetésének éppen Kar­cagon. A kiégett, az elárvult terv, bogy Miskolc egy köz- igazgatási testté váljék a vele ma már teljesen összeépült Diósgyőrrel és Hejőcsabával... ... Miskolc egy ilyen közigaz­gatási ténnyel egyszerre Buda­pest után az ország első vá­rosa lehetne, akkor már csak emiatt sem hanyagolhatná el érdekeit semmiféle kormány­zat.” Ha a jelennel szembesítjük ezt a szenvedélyes hangú gon­dolatmenetet, máris kész a kö­vetkeztetés: az élet nem térhe­tett ki a publicista reális, köz­gazdaságilag is 'megalapozott témafelvetése elől. A népművelés, az iskolapoli­tika, a társadalompolitika meg­annyi variációbán jelent meg színes ripoi-tjaiban, gazdag ívelésű .gondolatfelvetéseiben. E nyílt szókimondás láttán csodálkozhatunk-e rajta, hogy amikor a tiszazugi méregkeve- rők peréről szóló riportjában megleckéztette a tudatlanság vámszedőit, az úri Magyaror­szág barátságtalanul reagált az írásra, Móricz újságírói mun­kálkodása közvetlen tettekre serkentette a haza népét. Ügy hisszük, ennek megállapításá­val egy kicsit sem csorbítjuk írói nagyságát, művészi kép­zelő erejének Jókaihoz fogható határtalanságát A zsurnalisztikái miniaturák, miként Ady Publicisztikái — a nép körében elért hatásaikat tekintve — valóban felértek a „forradalmi szabadcsapatok" erejével. A ..gyalogolni jó” elv nagykedvű hirdetője vándor­lásai közben tolla alá kanya- rított minden úri visszásságot, népi tudatlanságot, babonát és mákonyi. Mennydörögtek is az ország hatalmasai Szabolcs­tól Zaláig, s az írónak a ..magyar Parnasszusról való kikorbácsglását’’ kérferfs. Móricz riportjai, publiciszti­kai írásai dokumentatív erejü­kön túl rávilágítanak az ero- berábrázolás lehetőségeire, az önmagunkban rejtőző értékek felismerésére, és embertársa­ink jobb megismerésére. Ilyen összefüggésben a móriczi iro­dalom e nemes „mellékhajtá­sai” a toll emberének, s az át­lagolvasónak is maradandó él­ményt nyújtanak. Móricz Zsigmond mélysége­sen tisztelte a tényeket, de nem értett egyet egy korabeli francia író hitvallásával, aki a tények regisztrálására töreked­vén azt vallotta: „nem ajánlok semmit, nem erőszakolok sem­mit, én megmutatok”. Móricz kikezdte a tények ál­lapotát, politikai érzékenysége és írói ösztöne azt sugallta, hogy a bajok eredőjére kell rá tapintania. Mert zseniális diagnoszta volt, ezért riportjait, publicisz­tikáit érdemes továbbra is lan­kadatlan szorgalommal tanul­mányoznunk; látnoki soraiban még mindig találunk élő, friss útmutatást, felfedezhetünk olyan tényeket, amelyek erősít­hetnek bennünket döntéseink­ben. Mesélik: a nagy író, amíg járta az országot, nemcsak té­mákat, sztorykat, emberi histó­riákat gyűjtött, hanem elő­adásokat tartott, tanácsokat adott színdarabok megrendezé­séhez. sőt, a népi szövés egyik válfajával is megismertette az arra rászorulókat. íme, egy írói magatartás, amely összeegyeztethetőnek tartotta a szellem európai szinten történő tágítását, mű­velését a napi tettekre serken­tő agitációval, a népművelés­sel, s az ismeretterjesztéssel. E fénykörbe vonva, a mó­riczi életmű még az eddigiek­nél is tágabbnak, gazdagabb­nak mondható. Az újságíró Móricz Zsigmond portréjának megrajzolása (nagyszerű re­gényeinek, gazdag novelláinak, színpadi műveinek ismereté­ben) e megemlékező ünnepen azért is fontos, mert (minder­ről keveset beszéltünk) a ri­portok, a publicisztikai művek, irodalmi, drámai alkotásainál is jobban bizonyítják nyílt, for­radalmi kiállását. Párkány László AKÄC ISTVÁN: lirtÉKlM A Fáklyavivők és a fáklyák vivői Lassan karcolja a tű a for­gó lemezt. Münnich Ferenc hangját halljuk, oroszul be­szél. Ady Endre üdvözlő sza­vai köszöntik az 1905-ös forra­dalmi megmozdulást. Mozgal­mi dalok között Vlagyimir II- jics Lenin hangja, eredeti fel­vétel azokról a szavakról, amelyekkel a magyar prole- táriátust köszönti. Ez a hang­lemez, amely többek között a felsorolt értékeket tartalmaz­za, még nincs forgalomban. Októberben kerül a boltokba, olcsó áron, hogy mind több emberhez eljuthasson, és sok- sok ezer magyar állampolgár ezzel köszönthesse a Szovjet­unióban élő barátait, ismerő­seit. Több száz példány megy a Szovjetunióba — hivatalosan is. A Magyar Tudományos Akadémia munkásdal bizott­sága ezzel is köszönti a szov­jet népet, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. év­fordulóján. Lejár a lemez, magnószalag indul. A Fáklyavivők című hanglemez-sorozat ötödik da­rabjának felvételét halljuk. Valósággal térkép dalokban. Az 1920 ás 1939 közötti idő­szak, az emigráció idejének munkásmozgalmi dalait gyűj­tötték egybe a szerkesztők er­re a lemezre. A Drága föld, szülőhazámnak földje, a bécsi munkásinduló, a Marseillaise, Szmetana Békedala, egy né­met, egy spanyol dal jelzi, merre éltek szétszórtan a nagyvilágban, merre dolgoztak és harcoltak a magyar kom­munisták. Szatmári Szatyi Sándor, a magyar munkás- mozgalom és a Szovjetunió­ban élő magyar kommunisták egyik vezető alakja sok-sok dala található ezen a leme­zen, halljuk Kun Béla bécsi üzenetét a „Tizenegy jaj- hónap”-ról, a száműzötlek énekét, Nyisztor György sza­vait a Szovjetunióban („Nem vendégként jöttünk, haza jöt­tünk, a proletariátus egyetlen hazájába”), sok-sok munkás­dal után Papp Gábor, egykori moszkvai úttörő visszaemléke­zéseit Szatmári Szatyi Sándor úttörőindulójára, amelyet 1923-ban már a moszkvai Vö­rös téren énekeltek, és hall­juk a Kun Bélának nincsen katonája kezdetű dalt, amely­ben egy, régi-régi magyar verbunkos dallamai érződnek, és amelyet a Kossuth hadse­regében harcoló Rózsa Sán­dor legényei is énekeltek, meg­őriztek. A legutolsó életben maradt legénytől, Motok bá­csitól hallotta e dalt 1884­Kiáltsátok Kupolák, tornyok kéklő, pikkelyes testén lecsordul a júniusi hat óra arany-álma. Az életem, mint látomásos Sebestyén, szépség-nyilaktól sebzetten sikolt a délutánbi Ügy hullámzik az utca, akár két ezer éve. S én, a szerelmes, szótlan, messzi vando-. új alakban és új változatban iszom az utcát a lélek ablakából. . .0, újságárusok, akik-e század müezzinjelként zengitek a létet, kiáltsátok: a délutáni lázak csókjaiból nőnek a csillagos jelenségek. ben Szatmári Szatyi Sándor. A lemezen többször halljuk dr. Szatmári Antal hangját, összekötő szövegül szolgáló magyarázatát. A rnankásdalok gyűjtője Együtt ülünk vele a lillafü­redi Palotaszálló egyik ter­mében, s míg a magnószalag­ról a történelem idéződik fel, míg a szalagra átültetett leme­zek felvázolják munkásdalok­ban, visszaemlékezésekben a magjmr munkásmozgalomnak csaknem teljes évszázadát, dr. Szatmári Antallal a munkás­dal gyűjtéséről, a Fáklyavivők sorozatáról és azokról beszé­lünk, akik ezt a fáklyát min­dig bátran vitték. Ezek közé tartozik dr. Szatmári Antal is, a Magyar Tudományos Aka­démia munkásdal bizottságá­nak, illetve a nemzetközi mun­kásdal bizottságnak titkára. Bár Szatmári elhárítja a személyére vonatkozó érdek­lődést,, idegenkedik önmaga bemutatásától, néhány mon­datban mégis be kell őt mu­tatnunk, hiszen élete elvá­laszthatatlan tevékenységétől, a. munkásdalok gyűjtésétől, és attól a Fáklyavivők sorozattól, amely napjainkban már az is­kolai történelem-oktatásnak, a népművelésnek elengedhetet­len segítő tartozéka, és amely sorozat hivatott ezeket az ér­tékes alkotásokat megőrizni az utókor számára. Egyik öregapja Kossuth ka­tonája volt, és Torinóban hall meg, ott is van eltemetve. Ősei között van forradalmi magatartásáért a szegedi Csil­lag börtönbe zárt nagyanya, aki a börtönben ismerkedett meg Áchim András lefogott követőivel, a szocialista gon­dolatokkal. Ettől kezdve for­radalmár szellemben nevelte tizenhárom gyermekét. A leg­kisebb volt a későbbi Szatmá­ri Szatyi Sándor, a forradal­már tanító, költő, a Tanács- köztársaság alatt a katonai akadémiák politikai biztosa, később a Szovjetunióban Le­nin könyvtárosa, majd a Mol- dován Autonóm Köztársaság népbiztosa, s mindhaláláig, 1964-ig lelkes munkásdalnok. Volt az ősök között Haynau által kivégeztetett szabadság­harcos, áltálában összes ősei a forradalmat, a haladást szol­gálták. Szatmári Antal ma hatvanöt éves, tizenhét éves korában, mint újpesti gimna­zista jelentkezett a Tanács- köztársaság katonájának. Vé­gigharcolta a 133 napot, részt vett Miskolc felszabadításában is. Utána eljárás volt ellene, később mégis egyetemet vég­zett, történelem-földrajz sza­kos tanár lett. 1929-ben a Vö­rös Segély közvetítésével ju­tott a Szovjetunióba. Előbb tanár volt ott, később Ogyesz- szában egyetemi docens. Ezt követően aspiráns a kievi Uk­rán Tudományos Akadémián. Később tudományos titkár és kandidátus. Történelmi tér­képekkel foglalkozott, így akadt rá egy régi magyar bőr. töndalra, és tulajdonképpen innen lehet számítani dalku­tatói munkásságát. Az önkény éveiben letartóztatlak. Tizen­nyolc esztendőt vett el életé­ből a börtön, illetve a munka- labor. Sztálin halála, illetve Berija leleplezése után, 1954- ben szabadult. Közben tanult, képezte magát, mivel erdőn dolgozott, ez irányban folytatta tanulmányait, erdőmérnöki diplomát szerzett. 1955 decem­berében tért haza Magyaror­szágra, ahol a Kartográfiai Vállalatnál dolgozott, ' majd 1962-ben nyugdíjba vonult, hogy csak a munkásdal-kuta- tásnak éljen. 1961-ben részt vett Prágában az első munkás- dal világkonferencián, azóta igen sok kiadványa, kötete, ta­nulmánya jelent meg, állandó műsora van a rádióban. Szep­tember 13-án például a jugo­szláv partizándalokról tart előadást, októberben a híres madridi induló szerzőjéről, Anna Pálról, novemberben Hans Eisler német munkás- dal-költőről, decemberben a csehszlovák forradalmi dalok­ról beszél. Egyik kezdeménye­zője és szerkesztője a már említett Fáklyavivők címó hanglemez-sorózatnak, ame­lyet a nagyközönség a tele­vízió adásaiból is ismerhet. A Fáklyavivők • sorozatot nyolc lemezre tervezték. AZ első 1965-ben jelent meg, s eí a magyar munkásmozgalom legelső megmozdulásaitól, Tán­csics Mihálytól kezdve a szá­zadfordulóig öleli fel az akkori mozzanatokat. Táncsics, Fran­kel Leó, Szántó-Kovács, Achim András és mások mozgalmai jelentkeznek dalokban ezen a lemezen Bokányi Dezső és Nyisztor György fellépéséig. A második lemez a századfordu­lótól az első világháború be­fejezéséig terjedő időszakot öleli fel, a szociáldemokrata dalosmozgalmat, az első világ­háborút, a háborúellenes da­lokat, a Szibériában keletke­zett 1918-as magyar katona- dalokat., valamint Münnich Ferenc és Zalka Máté ez idő­szakra vonatkozó emlékeit. A harmadik lemez a Tanácsköz­társaság idejét tartalmazza. Általános munkás- és kato­nadalok szerepelnek rajta, ® égyéb emlékezések. A le­meznek mintegy 25—30 száza­lékát Miskolc felszabadítása teszi ki. Ady Endrének A Hadak útján című verse veze­ti be, halljuk Lenin táviratát, és nekünk, miskolciaknak kü­lönösen érdekes a perecest bányászokról, a Miskolc kör­nyéki dalokról készült sok­sok felvétel. A negyedik le­mez, az 1919 és 1929 között született börtöndalokat, míg az ötödik, a már ismertetett, az emigráció dalait tartalmaz­za. Eddig ennyi jelent meg- Dramat.izálásban, összekötő szöveggel tükröződik a törté­nelem ezekből a dalokból. A közeljövőben jelenik meg a hatodik lemez, amely a Szal­más-kórus, és a hetedik, amely a Vándor-kórus dalait örökít* meg. A Fáklyavivők hanglemez- sorozat sok művelődési ott­honban, iskolában megtalálha­tó. Hasznos segítő a tanítás­ban. népművelésben, múltunk megismerésében. Dr. Szatmári Antal és más fáklyavivők élete, munkássága külön cikk­sorozat témája lenne. Benedek Miklós Serfőző Simon: Úgy kellett Tócsát: kistengert, leveleket, gallyakat, a porszemet is úgy kellett fölfedezni magamnak. Ráismerni bogárra, fényre, a csöndet meghallani. — Az ott a nap. Emitt béke, nem szabad bántani. A tornászén landrási in és*§4 őbáii} á ^o!t munkás! here Az Özdi Kohászati Üzemek tornaszentandrásl mészkőbá­nyájának dolgozói nagyszerű munkasikerekkel köszöntik a 17. Bányásznapot. A korsze­rűsített bányában a fokozódó igények kielégítésére az idén további fejlesztésre kerül sor. A bányászok a beruházása* megvalósulásáig is ellátják elegendő mészkővel a kohiy szatot. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50. évfor­dulójára tett vállalásukat szeptember 1-ig 20 ezer tohr na mészkövei szárnyalták túli A nyolc hanglemez

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom