Észak-Magyarország, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-11 / 188. szám

2 ESZAKMAGYARORSZÁG Péntek, IOC)”, augusztus TL f I ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 A 4 4 4 4 4 4 4 4 ♦ 4 4 4 4 4 4 4 é NEGERSORS Az amerikai Nők Világa című lap írja — amely iga­zán nem vádolható kommu­nista elfogultsággal —, hogy „New York lakossága eljutott arra a pontra, hogy nem mer kórházba menni." Meglepő, sőt, megdöbbentő következtetés ez, de nem vé­letlenül. Idézzük tovább az említett lapot... „A betege­ket a kórház orvosai kétsze­resen is megrabolják: a tár­sadalombiztosítási csekkjük elvételével, és még azon kí­vül is, pénzt számítva fel a gyógykezelésért.” De mindez semmi. Ettől még — ha van pénze a pá­ciensnek — elmehetne a kórházakba. Ám, ahogy a lap írja: „A szegényebb be­tegeket, elmebetegeket és gyermekeket kísérletek cél­jára használták. A betegek közül néhánytól írásbeli be­leegyezést is kaptak. Azt mondták nekik, hogy injek­ciót fognak kapni, de nem tudták, mire ... Joseph V. Terenzio kórházi biztos be­ismerte, hogy igenis, előfor­dultak ilyen esetek." Ám az amerikai Nők Vi­lága című lap többet is kö­zöl. — „Elmaradott. gyerme­keket — ír'» — a sárgaság vírusával oltottak be, és a Harlem Hospitalban (jobbá­ra néger betegek kórháza) gyermekek elnyomorodott lábát levágták, hogy operáló technikájukat demonstrál­hassák, ahelyett, hogy terá­piával igyekeztek volna gyó­gyítani.” Ezek után teljesen érthe­tő, hogy New York lakossá­ga nem mer kórházba men­ni. Más érdekességekkel is szolgál a már idézett lap. Megírja többek közt, hogy a Mississippi állambeli Lowndes megye lakosságá­nak 82 százaléka néger, de a szántóföldek 90 százaléka a 18 százalék fehér lakosság tulajdonában van. A leg­utóbbi megyei választások alkalmával a négerek hét tagot jelöltek a „megyei ta­nácsba”. Ezek közül kettő önálló kisiparos, kettő házi­asszony, három alkalmazott bérmunkás. Természetesen: fehéreknél dolgoztak. Ez a magyarázata, hogy a három alkalmazott . bérmunkást a választást követő héten el­bocsátották. Indok: nemcsak szavazni mertek, hanem je­löltséget is vállaltak. Elbocsátották a szavazat­szedő bizottság néger tagjait is. köztük Lewis Jordánt, aki tíz éve dolgozott egy ül­tetvényen. Amikor alkalma­zója meglátta a szavazók közt — azonnal kidobta. Frank Myles idős néger munkást is kidobták, még­pedig 35 évi munka után, csupán azért, mert a fia je­lölt volt a választásokon. És Johnson elnök csodál­kozik. hogy a négerek fel­lázadnak ... (sz.) »Eseményekről ÍR OVIDÉ M Fábry Zoltán kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Fábry Zoltán csehszlovákiai magyar író­nak —> írói érdemei elismeré­séül -r- 70. születésnapja al­kalmából a Munka Vörös­zászló érdemrendje kitünte- " tést adományozta. A kitüntetést csütörtökön az író szülőfalujában, a Kassa melletti Stószon — ahol Fábry Zoltán fiatal kora óta él — adta át Barity Miklós, a prá­gai magyar nagykövetség ide­iglenes ügyvivője és Szatankó Pál pozsonyi magyar főkon­zul. Átadták Fábry Zoltánnak, a csehszlovákiai magyar iro­dalom vezető egyéniségének a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának és a Magyar Népköztársaság művelődésügyi miniszterének üdvözlő levelét is. Az ünnepség után a Szlovák írószövetség Stósz-fürdőn ebé­det adott Fábry Zoltán tiszte­letére. I BELEROHANT 7 ^ A dániai Odense közelében 4 gy gyorsvonat belerohant az 4 gyanazon a vágányon moz- 4 onyhiba miatt veszteglő má- á : k szerelvénybe. Az első je­♦ ” antések szerint hatan a hely­színen meghaltak és a kivezé- 4 -yelt mentőosztagok által a 4 órházba szállítottak közül 4 tvennek rendkívül súlyos az ♦ Ulapota. PUSZTÍTÁS 4 1 Nagy pusztítást vitt véghez 4 t szovjet távol-keleten a 4 osszas esőzések nyomán tá- Á nadt árvíz. Egy hét alatt 56 7 akott hely került részben 7 agy teljesen víz alá. A transz- 4 zibériai vasútvonalon csak Á térülővel tudják lebonyolítani Ja közlekedést. Imán város 4 nagy része víz alá került. Az 4 árvízsújtotta területeken lassú A apadás kezdődött. I BETILTOTTÁK ?□ Madagaszkáron betiltották 4 a miniszoknya és minden 4 olyan ruházat viselését, amely 4 az illembe és a madagaszkári I szokásokba ütközik. A rende- 7 let megszegőit 100—5000 frank­iig terjedő bírsággal és esetleg 4tíznapi börtönnel lehet súj- 4 tani. A ÜTKÖZET IQ Saigontól 530 kilométerrel ä ® északkeletre az amerikai heli­kopteres gyorshadosztály egyik egysége megütközött két par­tizán századdal. Az összecsa­lj pás során két amerikai meg­halt, két helikoptert megsem­misítettek és hármat megron­gálták. Az amerikai jelentés szerint a partizánok veszte­sége hat fő volt. EMLÉKMŰ □ Emlékművet állítanak Le­ninnek a Pamir hegység 7134 méter magas Lenin-csúcsán. A rozsdamentes acélból ké­szült szoboralakot 250 bolgár, jugoszláv, lengyel, csehszlo­vák, magyar, keletnémet, osztrák, olasz, valamint szov­jet alpesi hegymászó juttatja a csúcsra. LAVINA-OMLÁS □ Karpinsky és Kozlowsky lengyel alpesi hegymászók életüket vesztették a Kauká­zus hegyei között. A Közép- Kaukázusban történt szeren­csétlenséget lavina-omlás okozta. Kádúr János m&ssnmtus&ít Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Fejér megyei körútja során csütörtökön délelőtt Tóth Mátyásnak, a Központi Bi­zottság osztályvezetőjének, Darvasi Istvánnak, a KB osz­tályvezető-helyettesének tár­saságában a csaknem 20 000 holdon gazdálkodó Agárdi Ál­lami Gazdaságot kereste fel. A látogatásra elkísérte Herczeg Károly, a megyei pártbizott­ság első titkára, dr. Tapolczai Jenő, a megyei tanács végre­hajtó bizottságának elnöke, a Központi Bizottság tagjai. A tanácsteremben Váncsa Jenő, a gazdaság igazgatója ismertette a mintegy 1600 dolgozót foglalkoztató gazda­ság termelési eredményeit, természeti adottságait, fejlesz­tési terveit. A tájékoztató után Kádár János felkereste a gazdaság több részlegét, járt a vegyszeresen kezelt kuko­ricatábláknál, megnézte a több mint 300 holdas új tele­pítésű szőlőt és a jánosma- jori húscsirke-nevelőtelepet, ahol egyszerre mintegy ne­gyedmillió csirkét gondoznak. Délben a magyar alumí­niumipar egyik nagy fontossá­gú üzemében, a Székesfehér­vári Könnyűfémműben folyta­tódott a program. A vendégek megnézték az üzem most épü­lő szélesszalag hengerművé­nek csarnokát, és felkeresték az öntödét, a présművet, a gyár termékeit bemutató ki­állítást­A látogatás befejező aktusa­ként Kádár János a városi ta­nács tanácstermében aktívaér tekezleten találkozott Fejér megye pártmunkásainak kép­viselőivel. A Központi Bizott­ság első titkára beszámolt a részvevőknek a megyében szerzett tapasztalatairól, majd időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről adott tájékozta* tást. Az aktívaértekezlet után « megye és a város vezetői fo­gadást adtak a vendégek t.iss. teleiére. Kádár János szívé­lyes búcsút vett a házigaz­dáktól, és az esti órákban visszaindult Budapestre. ifcgpE pecL : ..: i: ££ Ülvén év után Június 24-én 10 órakor megszólalt a csengő a Szeles utcai általános iskolában. Ösz- hajú, öreg diákoknak szólt most, akik 1917-ben búcsúztak el ettől az iskolától, s most az ötvenéves találkozóra gyűl­tek össze. Sokunknak, bizony könnyes volt a szeme, amikor elfoglaltuk helyünket a régi tanterem padjaiban — írja levelében Tőzsér Lajos. Elő­került a régi tanári napló is, névsorolvasás következett, örültünk a jelenlévők szép számának, akik hozzátarto­zóikkal együtt csaknem az egész termet megtöltötték, de szomorúan vettük tudomásul, hogy a 45 osztálytárs közül már csak 16-an vagyunk je­len. A megnyitó és üdvözlés után az iskola egyik kis út­törője Petőfi-verset szavalt, majd Eördög Árpád költő, kedves osztálytársunk ez ün­nepi alkalomra írt versét mondta el nagy sikerrel. Ének- és zeneszámok szere­peltek még műsoron, majd megszólaltak az öreg diákok is. Régi iskolai emlékeket, diákcsínyeket elevenítettek fel sok-sok vidámsággal, ka­cagással, és úgy éreztük, hogy az idő kereke visszafelé for­gott, s ha csak egy napra is JÁR ' & ?NC< R: Csütörtöki fogadónap H osszú idő után, Vna reggel ismét éreztem a dohány­nak azt a sajátságos il­latát, amit egyszerűen nem le­het leírni. Mint enyhe áram­ütés, megbizserget agyadban egy bizonyos pontot, és boldog vagy tőle. Rendszerint az el­csendesedő kávéházukban él­vezem így a dohányzást, éjfél után, magamban, amikor rá­gyújtok egy törökkávéhoz, és teljesen megfeledkezem az idő­ről. Mint tegnap este is. Ké­sőn vetődtem haza. Anyámnak mély az álma, hiába csenget­tem, nem hallotta. Kulcsom nem volt, elhagytam valahol. Mit tehettem, visszamentem az utcára, és betértem az első kávéházba. Amint rágyújtot­tam, mindjárt könnyebben éreztem magamat. Igen, köny- nyebben. A füst enyhítő illa­tától. És ekkor felötlött ben­nem, hogy felkeresem őket. Anya gyakran mesél róluk. Állítólag minden szerdán nagytakarítás van náluk. Jól benne van már mind a kettő az években, de hogy hánya­dikat tapossa az egyik, hánya­dikat a másik, azt nem tudja senki jrontósan. Élnek, és bi­zony jó régóta élnek már em­lékezetünkben. Minden szer­dai napon kirámolják a bú­tort, súrolnak, porolnak, tö- rülgetnek, lépcsőt és ablakot ragyogóra mosnak. Mert, hogy csütörtökön fogadnak. — És kit fogadnak? — kér­dem gyanútlanul. — ördög tudja — mondja inya. — Azt beszélik, hogy kérőket várnak. Pedig a rossz nyelvek szerint á fiata­labbik is túl jár már az ötve- nen. Ketten lakják azt a nagy kertes házat, melyet apjuktól örököltek. Csak a házmester van az alagsorban, mint az apjuk idejében is. Attól hal­lom, hogy a csütörtöki foga­dónapra takaroson megteríte- nek, telerakják Ínyenc fala­tokkal az asztalt, pénteken meg érintetlenül kiviszik a kertbe és elássák. Szólt is már nekik: miért nem adják oda valakinek, azzal ütötték el, hogy nem reflektálnak senki hálájára. Nem először hallom ezt anya szájából. Ma csütörtök van. Szép napos az idő. Ajta­juk tárva-nyitva. Eltökélem hát, hogy meglátogatom őket. Amint beléptem az ebédlő­be, beszélgetés ütötte meg fü­lemet. Köszönés helyett csak mélyen meghajoltam, és leül­tem egy székre az ajtó köze­lébe. mivel jóformán ügyet sem vetettek rám. — Férjem ugyanis kínosan ragaszkodik az elveihez — mondta az idősebbik ponto­san úgy, mintha az asztalt körül ülő vendégekhez intéz­né szavait. — A kaptafa meg szinte rögeszméje. Minden új cipőhöz vesz egy új kaptafát is. Elmaradhatatlanul. Meg sem próbálja, hogy jó-e bele a régi. Halomban áll már a szekrény aljában a sok régi kaptafa. de világért sem dobna el egyel. Valahányszor újabb kaptafával állít be, kedvem volna beverni a fejét. — Ez majdnem olyan, mint a szomszéd turbékoló házas­pár esete — veszi át a szót a fiatalabbik. — Fene nagy szerelem. Átjött hozzánk teg­nap az a galambszívű férj, hogy telefonáljon. Feltárcsá­zott valakit, és bemondta ne­vét meg címét. Ki is szálltak hamarosan — rabszállítón. Az ügyészség embere bemegy a szomszédékhoz, én meg utána. Mert, hogy hívott: „Tessék csak velem jönni — tanúnak!” Az asszony, az a galambszívű, a pamlagon feküdt. A vizs­gáló, illetve a nyomozó a férjhez fordult: „Miért tette ezt?” Az a jámbor meg, ami­lyen becsületes, nem tagadott, nem mentegetőzött, csak ezt mondta: „Ezért hívtam önt ide”. — De miért tette? — kérdi a nyomozó. — összezörrentünk valamin — mondja a szomszéd. — Szidtam, mint a bokrot, apját- anyját, amint szoktam is, mi­re ő kerek-perec azt mondja nekem: „Te tetves!” Honnan a csudából vette, kérem tisz­telettel, hiszen gyerekkorom óta sem hallottam ezt. Majd elnevettem magam. Mondom is neki: „Béküijünk ki, már nem haragszom, semmi értel­me ...” De ő megint: „Te tet­ves!” Erre aztán elöntött a csendes méreg: „Elhallgass, mert kihozol a sodromból”. De mintha megkergült volna, nem és nem hagyta abba. „Hagyd abba — mondom neki —. mert az én türelmem sem kifogyhatatlan. Megér­tetted? Hallgass — förmedek rá erélyesen. — Megőrültél?” Ö meg csak mondja. Fejem­be tolult a vér. Elkaptam a kezét: „Nem mered még egyszer mondani, mert baj lesz. Vége a türelmemnek!” Szemembe nevetett, és kérem tisztelettel, csak azért is még hangosab­ban, még kajánabbul hadarta. Szinte kéjelgett benne, hogy borzolja az idegeimet. „Hagyd abba, kérlek — szó­lok kétségbeesetten —, mert nem garantálok magamért”, ö azonban — mint. a rossz gramofoh, ha megakad a tűje — folyton folyvást ugyanazt mondta. E lkaptam és megráztam, hogy észre térítsem. Azt hiszi, elhallgatott? Erre aztán torkon ragadtam. Nem nagyon, csak épp, hogy rá­ijesszek. Hogy érezze, milyen is az. Azt hiszi, elhallgatott? Dehogy! Sípolt, mint a kipuk­kadt tömlő. Süvöltött belőle. Egyszercsak nem hallottam többé semmit. Eleresztettem. Ide esett a pamlagra, így, ahogy most látja. Hozzá sem nyúltam, rohantam a telefon­hoz ... De ha még egyszer születhetnék, bíró úr, tessék elhinni, akkor is őt venném feleségül. Esküszöm, két életet is leélnék vele.” — Én nem vagyok bíró — mondta nyugodtan a nyomozó. — Még csak ezután kerül majd bíró elé ... — Hát igen, az ember so­sem tudja, kivel él egy födél alatt. Ángyom, annak idején, a Duna hídján hagyta pólyá- sát. Világos nappaL különösen táüyai és tereaSt j üzemeink dolgozói tűntek ki. Előbbiek 21 196 tormát, utób­biak 20 788 tonnát termelte® terven felül. A gazdaságos termelésre tett vállalás telje­sítésében is eredményesen te­vékenykedtek. Féléves szintért 0,1 százalékos költségszini* csökkentést értek eL Bízunk benne, hogy ha aS időjárás is kedvezni fog, év végéig fokozni tudjuk az ed­dig elért sikereket. Tóth Gábor tervosztály vezető Éjszakai kulya-koncert Sokszor írnak az újságok ai emberek nyugalmának bizto4 sításáról. Ez szükséges is, hi­szen csak a pihent ember tud jól dolgozni, helytállni mun­kahelyén. Városunk talán leg­sűrűbben lakott területe az E kerület. . A Selyemrét északi részén az éjjeli órákban azon­ban minden éjjel kutyák üvöl- tik végig at. utcát. Hol a« egyik, hol a másik ház előtt koncerteznek falkákba tömö­rülve, álmukból riasztva fel az embereket. Ha a bérházak­ban engedélyezik is a kutya­tartást, tiltsák meg, hogy éj­szakára kiengedjék, a kóbof ebeket pedig szedjék őcssz* végre. A nyugalmukat féltő emberek kérése: tegyenek hathatós intézkedéseket al ! illetékesek, hogy a tarthatat­lan állapot mielőbb megszűn­jék. Bihari Zoltán Miskolc, Éder György tu Keressenek megoldást! Az Eszperantó tér nagf utasforgalmát a Bükk vonzó tájai magyarázzák. Hétközna­pokon, de különösen ünnep­napokon több ezren indulnak innen és érkeznek vissza id* >a pihenést kereső temászet- ,kedvelők. Minden elismerés 3 .sűrű vonatjáratok menetrend­szerű közlekedtetéséért, hiszed 'Lillafüred és környéke nem* icsak hazánkban, hanem a ha’ i táron túl is ismert, idegenek , által sűrűn látogatott vidék» Éppen ezért kell szólnunk af‘ ' ról a nem kellemes benyo4 | 1 másról, ami itt éri a váraké4 i zókat. A Szent Anna temp1 .lomig és az Állami Pincegazéj (daságig közlekedő járművel» hatalmas porfelhőt okoznak 'Javasolnánk, városunk szépí* i tése érdekében is, hogy átme4i >neti megoldásként, a Nag^ j .váthy János utcához hasonló­an, bitumenes zúzalékkal ja* 'vítsák ki a 200—300 métere^ 1 útszakaszt, amely jelenleg he* i ipehupás, gödrökkel tarkított i A két pad korhadt, lyuka3 . ülődeszkájának kicserélése bi­zonyára könnyebben megold' ’ható probléma. Es ha lehet \ i ’aláljanak megoldást arra Wj , '°gy a közűt ás a vasúti ke* , ’sík lépcsőinek nagy szintkü- , önbségét csökkentsék, mér* . bizony, az idősebb generáció' , ’.ak nagy sportteljesítmény* , ’lent így a felszállás. 1 Balogh Rudolf i Miskolc, Tizeshonvéd u. 3& újra diákok voltunk. Örökké emlékezetes, szép nap volt mindannyiunknak, köszönet érte Kordos Lászlóné igazga­tónőnek, aki nagy segítséget adott a találkozó sikeres meg­rendezéséhez. Köszönjük a Borsodi Rádiónak is a közve­títést, azt a kellemes megle­petést, hogy az esti adásban ismét hallhattuk azt, amit a valóságban már végigéltünk. Eredményes munkaverseny larcalon Vállalatunk, az ÉM Észak­magyarországi Kőbánya Vál­lalat tarcali dolgozói a ked­vezőtlen időjárás miatt az I. negyedév végén 52 250 tonna kővel maradtak adósak a nép­gazdaságnak. A márciusban, áprilisban megtartott terme­lési tanácskozásokon vállal­ták, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. év­fordulója tiszteletére indított munkaverseny során behozzák a lemaradást, sőt, terven felül év végére még 8000 tonna követ adnak a magas- és mélyépítő iparnak. A munkaverseny eredmé­nyes volt. A vállalat július­ban behozta az első negyed­évi lemaradást, sőt terven fe­lül 12 611 tonna követ ter­melt. A nemes versenyben — Pedig ilyesmit nem nap­pal szoktak csinálni — mond-' ta az idősebbik. Feszengeni kezdtem, önkén­telenül. Erre az idősebb süte­ménnyel kínált a tetézett tá­nyérból: — És önnek ml a vélemé­nye? Felpillantottam rá, és így szóltam: — Én egész éjjel a haris­nyám után kapkodtam. Ugyanis a vágány menti hu­zalra terítettem ki száradni, és amint a vonat elrobogott, magával sodorta a szele. Va­gonról vagonra jártam, mint egy őrült, hogy elkapjam, de mikor bekerültem a kórházba végül is, ott igazán nem me­sélhettem többé a harisnyám­ról — jobbra is, balra is be­teg gyermekek feküdtek. Az ápolónő így fogadott: „Isten hozta!” S közben szedte az ágyakról a piszkos lepedőket, és meg-megcsókolta a pony­vát, amint belegyömködte a szennyest. Fejvesztetten hát­ráltam a felvonó felé. Alig tudtam megszökni. Olyan az az épület, mint egy irdatlan nagy hodály. — Hm, hm — hümmögte szelíden az idősebb hölgy, és bort töltött: „Tessék, egészsé­gére!” — Gyújtson csak rá nyu-, godtan — mondta a fiatalafc bik. RR agyon mélyre szívtam a­EH első szippantást. Illaté *" mint enyhe áramütés 1 eláramlott a hajam tövér végigfutott a gerincemen, é: le, egészen a sarkamig. Reme kül éreztem magam. Dudás Kálmán fordítása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom