Észak-Magyarország, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-17 / 193. szám

ÉSZAK MAGYARORSZAG Csütörtök, 138“. augusztus 1T­Bitmusos rítus rr Os&í program A KISZ Borsod Megyei Bi­zottsága gazdag kulturális programot dolgozott ki az őszi hónapokra, ' hogy a fiatalok méltóan köszöntsék a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 50. évfordulóját. Az ünnepi készülődést mind a városokban, mind a falvakban sok ötlet jellemzi. így például szeptemberben, a fegyveres erők napja alkalmából a mis­kolci fiatalok nagygyűlésén találkoznak a néphadsereg harcosaival. A találkozó érde­kessége lesz, hogy a részvevők 20—30 tagú csoportokban, for­radalmi dalokat énekelve vo­nulnak majd a gyűlés szín­helyére. A legszebben daloló csoportot a KISZ jutalomban részesíti. Októberben a megye négy ifjúsági házában és 45 klubjá­ban rendezik meg a szovjet kultúra hónapját. Ebből az alkalomból kiállításokat, mű­soros estéket és élménybeszá­molókat tartanak. Az évfor­duló előestéjén pedig a ma­gyar és a csehszlovák fiatalok az ózdi, a sátoraljaújhelyi, az encsi és az edelényi járás ma­gasabb hegyormain az ország­határ mindkét oldalán 25—25 emléktüzet gyújtanak, köszönt­ve az 50. jubileumot. Nyitásra kész Miskolc új művelődési intézménye Két ívtizccínyi vajúdás után zü! etl egy < pület Mis- kolco.i. vm*« újabb­művelődési intézni! ínyei gaz­dagodik. A II. kerületben, a régi Hejöcsabán, jókora ős­park közepén áll az egykori Bárczay-kastély. A XIX. szá­zadi klasszicista stílusú, föld­szintes épület építészetileg is érdekes és értékes. Miskolcon kevés hasonló jellegű épület található. A kastély a második világháború során több sérü­lést is szenvedett, és a közel­múlt évekig szükséglakásul szolgált. Régi törekvés volt, hogy az épületet jobban hasz­Gyögyd u rúzs Rágja a kemény perecet. Rúgja? Tulajdonképpen nincs is foga. Csak szopogatja, úgy öregasszonyosan. — Már nem is tudom, mit egyek — siránkozik egy másik, mellette ülő hasonló korú nőnek. — Fáj a. gyomrom mindentől. — Így voltam én is. Az egyik lábam már a sírban volt. Majd odalettem! — Ne tess'ék mondani? Aztán ki segített? Melyik orvos? A villamoson többen odafigyelnek. No, vajon melyik orvos? Az ősz asszony gúnyosan mosolyog. — Ide tessék figyelni! Addig volt bajom, amíg az orvosokra hallgattam,. Aztán gondoltam, egy nagyot, s éppen ellenkezőjét csináltam annak, amit mondtak. Mert olajjal kellene ennem még most is, de nem áll­hatom a szagát sem. — Ügy-úgy, nekem is azt mondták. Valamikor nem volt a lábasomban, de még a kohyhámban sem... — Beleeszi a szagát mindenbe! — Ne is mondja. De hát mit lehet tenni? Három­szor voltam már kórházban a gyomrommal, de nem csináltak semmit, csak diétáztattak, s azt kell most otthon folytatni ... — Vágjon be egy darab szalonnát, meggyógyul. — Ó, ó, három napja a pipem majd leszakad egy kis füstöltszalonnáért. Paradicsommal, paprikával... Nem merem. — Oda se neki, meglátja meggyógyul. Egyen min­dent. Mondom, az gyógyított meg engem is. A másik tanácstalanul néz a szomszédos utasokra. Mit tegyen, hallgasson rá? Csak elnéző mosolyokat lát, senki nem szól közbe. A másik öregasszony meg adja tovább a gyógyduruzst. Szegény egészségügyiek. Ezt az ellenpropagandát védjék ki! Pedig biztos, hogy az ilyen öregasszonyok­nak elmondja orvosa: — Aztán, kedves néni, azt tegye, amit én mondok, ne hallgasson a szomszédasszonyra. Ahány gyomorfá­jás, annyi féle. Ami jó az egyik esetben, arra egy másik beteg csúnyán ráfizethet. Szóval ne hallgasson a szomszédasszonyra! Rendben, arra nem is hallgat. No, de azt nem mondta az orvos, mert bizonyára eszébe sem jutott, hogy a villamoson kuruzsló vénasszonyokra se hallgas­son. Most aztán ingadozik a néni, s töprengő tanács­talansággal majszolja a kemény perecet, miközben nagy darab zsíros szalonnára gondol. A. T­Piri nosítsák közcélokra, azonban leromlott állaga és egyéb okok miatt nem kerülhetett sor jobb felhasználására, pedig a kerü­letben ugyancsak szükség volt egy művelődési centrumra. Az eredetileg 14 helyiséget tartalmazó épület most újjá­született, és valóban a kör­nyék dolgozóinak tulajdona lett. A kerületi és a városi ta­nács segítségével a lakók al­kalmas lakásokba költöztek, a községfejlesztési és egyéb tá­mogatásból mintegy 1 millió 100 ezer forintos költséggel megszületett a kerület új mű­velődési központja. A Hazafias Népfront műszaki-társadalmi akciójában egy kisebb mű­szaki kollektíva — amelyet ifj. Horváth Béla. építészmérnök vezetett, tagjai pedig Kiszelya László, Eperjesi György, Kis- honti Zoltán és Vidinszki László voltak — társadalmi munkában elkészítette az át­alakítás terveit. A kivitelezés a miskolci tanácsi építőipari vállalat nevéhez fűződik. Az újjávarázsolt épületben részben megmaradt az eredeti tornác, találunk benne egy 200 személyes, színpaddal felsze­relt nagytermet, amely a szükségnek megfelelően, hang- szigetelő fallal kettéválaszt­ható. Ehhez ruhatár, két öl­töző, több higiéniai helyiség, valamint büfé csatlakozik. He­lyet kapott a kastélyban egy könyvtári olvasó, két könyv­tárterem, egy klubszoba, vala­mint egy iroda. Van ezenkívül díszletraktár és kéziraktár, te­hát rendelkezésre állnak azok a helyiségek, amelyek jó ke­retet nyújthatnak az ide át­költöző Gárdonyi Géza könyv­tár munkájához. A könyvtári munka természetesen — a he­lyiségi adottságoknak megfe­lelően — bővül, sokrétűbbé válik, s hamarosan pezsgő életet láthatunk a művelődési otthonban, a régi kastély falai között. Napjainkban a környezetet rendezik. Parkosítanak, rende­zik az őspark foltjait, építik a környezet világítását. Alkot­mányunk ünnepének előesté­jén, augusztus 19-én este 6 órakor ünnepélyesen is birto­kába veszi Miskolc új műve­lődési intézményét a\ kerület lakossága. Visszahúz a húszfilléres — Nemcsak a Trevi-kútba dobott aprópénz csalo­gatja vissza az embereket. Mi, magyarok is elértük már ebben a világszínvonalat — emígy tréfálkozott nemrégiben egyik ismerősöm. Látván, hogy nem érteni, komolyra fordította a szót, és elmesélte nem minden­napi esetét. Aggtelekre látogatott az alföldi kisvárosban lakó család a két év alatt zsíroskenyéren élve összespó­rolt Wartburggal. Először látták a híres barlangvidék lenyűgöző szépségét, a fényben csillogó, sejtelmes alvilágot, a minden lépésnél új meg új, szemgyönyör- ködtetö cseppkő-látványt. Halk léptekkel haladtak' s eljutottak a hangverseny- terembe. Ott, a kis tónál biztatta őket a kísérő: — Hagyomány nálunk, hogy aki vissza akar jönni ide, bedob egy pénzdarabot. A család minden tagja feláldoz egy-egy húszfillérest, és amíg a pénzek a tófenékre értek., azt gondolták: „talán nem is oly sokára ismét eljövünk ...” Nem hitték volna., hogy néhány óra múlva másod­szor is meglátogatják a barlangot. Az pedig úgy történt, hogy hazafelé menet az úton — inkább Miskolchoz, mint Aggtelekhez közel — egyszercsak felkiáltott a család ifjú hölgylagja: — Nincs meg az orkánom! Gyors emlékezet-kutatás és kiderült: a kabát bizony odalenn maradt a barlangban. Nézelődés közben a hangversenytermi tavacskát körülvevő korlátra tette le a lány. Visszafordult a Wartburg, s az utasok a következő csoporttal ismét barlanglátogatásra indultak. Az orkán ott lapult, ahol felejtetlek. — Ilyen rekordidő alatt kevés helyre húzott még vissza turistákat a húszfilléres — mosolygoit ismerő­söm, s még hozzátette: — Azóta hiszek a babonában... p így. k.) i Feliér Klára új kötete KI felelős azért, ha egy ér­demtelen embert illúziókba ringattunk, és az kölöncként él környezete nyakán, sőt. az egész társadalomén? Van-e bárkinek joga diplomához .se­gíteni puszta szánalomból va­lakit, csak azért, mert már egy évtizednél több időt eltöl­tött a diploma-hajszával, és semmi remény sincs rá, hogy valaha is haszon származzék ebből a diplomából? Bűnös-e az, aki az ilyen helytelen tö­rekvéseket támogatja? Ezekre és hasonló kérdésekre keresi a választ Fehér Klára most megjelent kötelének címadó kisregénye, a Ma, éjjel ne aludj. A riport módszereivel készült, szerkezetileg is inkább e mű­fajt követő, de mindvégig na­gyon izgalmas, lebilincselően olvasmányos kisregény köz­ponti alakja bizonyos Túsz Csongor, aki megjátszva, a sze- gényparaszti származású, szak­érettségis diákot, tanulás nél­kül, pusztán hazudott szárma­zásával, sanyarú múltjának ál­landó idézésével próbál érvé­nyesülni. Kudarcaiért minden­kit okol, csak magát nem, gát­lástalanul hazudik, mindenkit feljelent, mindenhová kapcso­latokat keres, és a társadalmat teszi felelőssé az orvosegyete­men feleslegesen eltöltött év­tizednyi időért. Sokan megálla­pították róla korábban, hogy nem lesz belőle orvos, de akadtak, akik rosszul értelme­zett politikai meggondolásból valahogy mindig továbbsegí­tették. Csak ártottak vele Túsz Csongornak, mert nem ábrán­dították ki idején, és ártottak a társadalomnak, mert érdem­telenre pazarol tatták segítsé­gét, végül veszélynek tettek ki leendő betegeket, akik majdan esetleg bizalommal fordulnak ehhez az emberhez. Miért mondja el mindezt a szerző az egyik „segítőnek”? Azért: — Hogy legalább egy éj­szakát, egyetlen éjszakát ne aludj... ma éjjel ne aludj.” Nyugtalanítani akar Fehér Klára ezzel a kisregénnyel, és nemcsak Túsz Csongor ügye miatt, Orlay Miidós főorvost, hanem azt a sok-sok Orlayt, akik akarva és akaratlanul sok-sok Túsz Csongor ügyét támogatták, és korábbi, téves nézeteikhez inkább megszo- koitságból, mintsem a realitá­sokkal számoló meggyőződés­ből ragaszkodnak. Ez (eszi Fehér Klára kisregényét az egyedi és talán szélsőséges eseten túlmenően közéleti tartalmúvá és érvényűvé, egy helytelen szemlélet jó ostoro- zó.iává. Hasonlóan általános érvényű gondolatot fejt ki a kötetben levő másik kisregény, a Part­ra szállt, egy tengerész is. Er­re talán még érvényesebbek a fenti műnél említett jó ripor­teri tulajdonságok. Az írónő által oly sokszor és oly kö­vetkezetesen — újságban, könyvekben, rádióban, színpa­A Magyar Rádió miskolci stúdiójának műsora (A IS8 métere» hullámhosszon 18—19 éráig) Megyei körkép. Tervek, gondok, dolgozók ... Egészséges konkurrencia .. . Spirituálék. Elmondjuk, bemutatjuk. A kutatóintézetben. Fiatalok zenés találkozója. Csak n szalonban mm mm ***?*.<■' .'.tV *■" — Hallgattasd már el azt a vad muzsikát — nem az <Ö' erdőben vagyunk. (A Stern karikatúrád I I Mezőkövesdi táncjáté- I kokról számoltunk be augusztus 16-1 számunk 4. oldalán. A Matyó la­kodalmasról többek kö­zött az jelent meg, hogy: „igen plasztikusan állít­ja a néző elé az ősi rit­must”. Egy parányi m betű illetéktelenül keve­redett az utolsó szóba, I ugyanis a játék a rítust, a lakodalmi szertartá­sokat állítja elénk. Igaz. hogy a játék folyamán több alkalommal igen ritmusosan, de a megha­tározás helyesen mégis így hang-zanék: „igen plasztikusan állítja a néző elé az ősi rítust”. Harmonikus tervezést a népművelői munkában Népművelési körökben gon- i dokkal terhelten telt el a hosszú, forró nyár. A népmű­velési évad előkészítése és j megtervezése nagy fantáziát, helyismeretet kíván. Minde- I r.ütt készülnek a népművelési i tervek, de nem mindenütt is- I merik még kellőképpen a ta- J nácsi tervezés és költségvetés ! új rendjét. A gazdaságirányítás új rendszere a népművelési ter- j vezést és költségvetést is érin- | ti. Azt már bizonyosan tudja (minden népművelő, aki meg­ismerkedett a Gazdasági Bi­zottság határozatával, hogy a I népművelésre fordított összeg dón és televízióban — peHe‘ gérre állított ügyeskedés, látszólag jelentéktelen vissr élések, kapcsolatok, protckc> zások szövevénye egy béri' letes embert állít leheteti helyzetbe, mert rokonságát „ügyeskedő” emberek vann3( akik nemcsak a törvény V* nácán táncolnak olykor, nem gyakran meg is sáv azt, s a hajdan szép. liff" életről álmodó szegény fN, lett vezetőember sem tud t|S' la. maradni, környezetét űzelmeiből rá is freccsen s‘ jócskán. . Mind a Ma éjjel ne cd1” mind pedig a Parira szállt ® tengerész éles re Hektóidén)'; állít közéleti fonákságok8 Felmutat és ítél. Harcos3 pártosan, s olvasmányosait-J két kisregényt tartalmazó ” tetet a. Szépirodalmi Kotr kiadó adta közre. (benedet*) az új gazdasági mechanizmus­ban nem csökkenhet. Általá­nos elv az. hogy a népgazdasá­gon belül a nemzeti jövede­lemmel arányosan emelkedik majd a kultúrára szánt összeg. Kormányzatunknak ez az ál­lásfoglalása megkívánja, hogy a tanácsok a korábban kiala­kult gyakorlatoktól eltérően, egységesen tervezzék meg a népművelési évadot. Ismere­tes, hogy eddig az évad szep­tembertől augusztus 31-ig tar­tott. A költségvetési esztendő pedig január 1-től december 31-ig. Ez a kettősség zavarta a népművelésen belüli tartalmi, fejlesztési és költségvetési .munka összhangját. Éppen ez­ért a népművelési kormányzat indokoltnak tartja, hogy a népművelési feladatok terve a fejlesztési és a költségvetési tervekkel egy id.őben, azonos időszakra készüljön. A helyzetet tovább bonyolí­totta, hogy a szakszervezeti művelődési intézmények és a tanácsi intézményhálózatok mind költségvetés, mind tar­talmi munka tekintetében ek­lektikusán tervezték meg az évadot. A jövőben a tanácsi tervező munkának (reméljük a példát a szakszervezet is kö­veti majd) arra kell töreked­nie, hogy a költségvetési el­képzelésekkel teljesen össz­hangban készüljön fel a jövő feladataira. Ennek megfelelő­en, ahol még nem készítették el a népművelés ötéves tervét, ott célszerű lesz az 1967—70-es időszakra középtávú népmű­velési tervet kidolgozni. A naptári éves tervezésre történő áttérés egy csonka évet eredményez. 1967. augusz­tus 31-től 1968. január 1-ig a népművelési munka természet­szerűen nem állhat le. Erre az időszakra intézkedési tervet kell készíteniük az érdekelt népművelőknek. A naptári éves tervezés több szempontból is hasznos lesz. A népművelés irányítói, a pénzügyi szervek vezetői pár­huzamosan végezhetik fel­adataikat, jobban átláthatják a folyamatos beruházásokat, bátrabban építhetnek pers­pektivikus tervekre is. A nép­művelés fejlesztését is előbb­re lendíti ez az új elképzelés; az objektumok, a tárgyi és személyi feltételek gazdagodá­sa nagyban mozdítója lesz a tartalmi munkának is. A nap­tári éves tervezés (természe­tesen egy középtávú, vagy egy hosszútávú terv rendszerében) serkentőleg hat majd a nép­művelők körében a közgazda- sági szellem kibontakoztatásá­ra, az okosabb és célszerűbb gazdálkodásra is. (p — I)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom