Észak-Magyarország, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-06 / 184. szám

ES2AKMAGYAROS5ZÄG miizmas&i imsmsmamaaamemt x&emammammmmammmm&amm&mesmp „Ki vajfyon fizetve».“ Beszélgetők í»lTiszteit Szerkesztőség! A napokban vásároltam egy fehér nylon-ingát, amelyre közönséges bélyegzővel ütöt­ték rá az árát. Nem magára az anyagra, hanem a nyak belső részén fityegő nyel- vecskére, amelyen a gyártó neve is olvasható: Sirius Férfi Fehérneműgyár. Nyár lévén, érheti az embert olyan pech, hogy megizzad. így jár­tam én is. És az lett a vége, hogy az ing hátának közepén jókora tintafolt díszeleg, s tj még a mosás se hozza ki be- $ lőle. A dolgot csak azért te­lj szem szóvá, mert nemcsak g magam dühöngök a hanyag- f‘ ság miatt — mások is jártak H így. Tisztelettel: Sz. Gy.” 0 Kedves olvasónk, ha már % hozzánk fordult panaszával, | kötelességünk, hogy ne hagy- ő juk válaszolatlánul sorait. Hát tessék mondani: illik ez? | Mármint kiteregetni mások ;g fehérneműit. Képzelje el, é milyen kellemetlenséget || okozhatnak sértő, már-már Us rágalmazásnak is beillő sza- í| vai! Szabad így megbántani H embertársainkat? Például '<S mire céloz akkor, amikor ar- 5 ra hivatkozik, hogy „közön- g séges bélyegzővel”’ pecsétel­te ték le az inget?! Hogyan is p használhatna egy tekintélyes % gyár közönséges bélyegzőt! No, de menjünk tovább, ön azt írja: nyár lévén, ér­heti az embert olyan pech, hogy megizzad. Mit tehet aról akár a gyár, akár a ke­reskedelem. hogy valaki iz­zad?! Ez kizárólag magán­ügy! Meg azután honnan tudja azt a gyártó, hogy a vásárló nemcsak télen, ha­nem nyáron is magára húzza a nylon-inget! Micsoda meg­gondolatlanság! Aztán jön a panasz, hogy tintafolt kelet­kezik a két lapocka közölt... Csak nem gondolja komo­lyan. hogy tintába mártiák a bélyegzőt?! Nem, kérem, semmi szín alatt! Hogyan is illette egymás mellé a véd­jegy piros betűje és az ár megjelöléseként odabélyeg- zett szám — kék tintával... Fekete festékről van szó, ké­rem, éjfeketéről. Arról pe­dig igazán nem tehet senki, hogy az izzadás következté­ben elszíntelenedik, azaz át­viszi színét az ing anyagára. Az izzadmány sókat tar­talmaz —- ezt mindenki tudja —, a sónak pedig meg­van az a tulajdonsága, hogy némely vegyianyagot bom.- laszt. Mit tehet az ember a kémia törvényei ellen? Különben is, amikor a gyár az ön által említett nyelvecs­rőlag a vásárlók érdekében teszi. Hadd tudja a vevő, mennyibe kerül az ing, mi­vel akadhatnak magukról megfeledkező bolti dolgozók, akik esetleg ... szóval tetszik érteni, ugye? Hai a vevő óva­tosan kezeli az inget, vagyis nem izzadja és nem mossa agyon, még év múltával is láthatja, mennyiért vette, visszamenőleg is ellenőrizhe­ti az árat. Hát nem a legna­gyobb figyelmesség ez? A gyártók valószínűleg bizto­sak akartak lenni a maguk dolgában, emlékezvén a Ba­logh Máriának dalban írott levélre, amelynek egyik so­ra ilyenképpen szól: Ki va­gyon fizetve bélyegje, pecsét­je ... Tehát nemcsak az ing, hanem az összes zugehör. Mindemellett érvényesül a takarékosság elve is, mivel az úgynevezett nyelvecské- nek csak egyik oldalára bé­lyegeztek, a másikat simán haavtóM.. Végezetül: ön azt írja, hogy nemcsak maga, hanem mások is dühöngenek a ha­nyagság miatt. Kik azok a „mások”? Én például nem dühöngök. Mert ez ideig nem vettem Sirius-inget. S azt hiszem, egyelőre nem is veszek ... (csala) kére bélyegzi az árat, kizá­(Mohácsi Regős Ferenc rajza) Goadot siiZiiÉ sz isisisieriíl a sáMiaÉilielyi lÉrÉslan A büfé-ügy Kétnapos horgászverseny a Az idény legnagyobb hor­gászversenyére készülnek a Hemádon. Az Északmagyar­országi Horgász Egyesület a járási szövetkezeti napok ide­jén, augusztus 12-én szomba­ton és 13-án, vasárnap, a Pamutfonodá Szikszónál levő horgásztanyájától a gesztelyi közúti hídig terjedő folyósza­kaszon rendezi meg hagyomá­nyos halfogási versenyét. A verseny szombaton este 6 órakor kezdődik és vasárnap délelőtt 10 óráig tart. Időtar­tama alatt a megjelölt folyó­szakasz mindkét partján csak a benevezett versenyzők hor­gászhatnak. Az engedélyezett horgász­felszerelés: versenyzőként há­rom bot és botonként három­három horog. A versenyt a Hernád bal partján, az Árvai- tanyával szemben értékelik. A versenyre már most elfogad­nak nevezéseket a horgász egyesület irodájában, a hal- maji horgásztanyán, a raka- cai horgásztanyán, valamint Ózdon Markovics Ferencnél és Kazincbarcikán Rostás Jó­zsefnél. A nevezési díj 15 fo­rint. A verseny részvevőinek augusztus 12-én, délután 4 órakor a megyaszói úton az ócsanálosi út jelzőtáblán “1, a Hernád jobb partján levő 6- csanálosi csónakátjárónál, a gesztelyi híd jobb oldalánál, vagy a Pamutfonoda szikszói horgásztanyájánál kell jelent­kezniük. A legnagyobb halat fogó és az öt legtöbb halacs­kát kifogó versenyzőt értékes horgászfelszerelési cikkekkel díjazzák. Augusztus 13-án, vasárnap reggel 7-től délelőtt 9 óráig az ifjúsági horgászok részére az Árvái-tanyával szemben levő partszakaszon halfogási ügyességi versenyt is rendes­nek. Az ifjú horgászok e ve­télkedőjére díjtalan a nevezés. A töltőtoll Pipafciállííásra készülnek A dohányipar fennállásának 100. évfordulója alkalmából pipakiállítást rendeznek Debrecenben, a Déry Mú­zeumban. A bemutatón látható lesz a Nemzeti Múzeum híres pipagyűjteménye is. A kézben tartott díszes taj­tékpipa a XIX. századból való, _______, A z autóbuszvállalat jegy- pénztárnoka közölte _ velem, hogy arra a = napra, amelyen Mar del Plá­ntára akarok utazni, csak hol- Enap reggel nyolc órakor kez- Edik árusítani a jegyeket, de ~— tette hozzá bádogarccal — = ajánlatos már hajnali négy­ekor itt lenni, s beállni a sor­éba, mert különben... A mon- Edat végét be sem vártam. Hogy E hajnalban felkeljek egy autó- ~ buszjegyért? Szilárdan elha- -tároztam. hogy nem utazom -Mar del Piatára, s miközben Sarcomon a lemondás mélabú- ejával ballagtam a Constitúción Éteren, beleütköztem Vágó Je- Enőbe. Mikor megtudta, miről Jván szó. nyomban felajánlot,- jjjjta, hogy megváltja a jegyet. A elátszat kedvéért egy kicsit sza- Ebódtam, de Vágó erélyesen Érám ripakodott: E — Adjon ide egy százast! A Ejegy hetvenbe kerül, a többit s elszámolom. E Odaadtam a pénzt, s vágó = múr búcsúzott is azzal, hogy eholnap átadja a jegyet, most ssiet, mert sürgős dolga van. = Vágónak mindig sürgős dolga Evolt. ámbár köztudomású volt — róla magyar körökben, hogy = semmittevésből él. igaz, hogy ~ rosszul. Harminc éve, mint ~ félbemaradt jogász került E Buenos Airesbe, kezdetben Emég vállalt alkalmi munkákat, — de néhány éve — tekintettel — hajlott korára s megrongált S egészségére — a következőkre §jkorlátozta tevékenységét: a) Enapi harminc cigarettával ápolja és fejleszti asztmáját, I 'Á Sátoraljaújhelyi járási Népi Ellenőrzési Bizottság leg­utóbb a tankötelezettségi tör­vény végrehajtásának eredmé­nyeit vizsgálta. ' .Egy pedagógusokból álló bi­zottság Olaszliszka, Vajdács­ka, Cígánd, Riese, Zemplén- agárd községben és a sátoral­jaújhelyi Esze Tamás Általá­nos Iskol .ban ellenőrzött szú­rópróbaszerűen. Azt vizsgál­ták a pedagógusok, a kivá­lasztott iskolák, .’milyen .mér-, tékben hajtották végre a tan­kötelezettségre vonatkazó ren­deleteket az elmúlt tanévben és a jövő évi • felvételeknél. Megállapították, az igazgatók mindent megtettek, hogy a rendeleteknek érvényt sze­gezzenek, s e tekintetben az előző évekhez képest, bizonyos fokú előrehaladás tapasztal­ható. De az eredmény koránt sem kielégítő, hiszen aránylag még mindig sok az iskolukeriilők száma. Zemplénagárdon pél­dául 24. Cigándon 36 gyerme­ket egyáltalán nem lehetett rendszeres iskolázásra fogni. Egy kis hányadukat „képez- hetetlenség”, fizikai fejletlen­ség, betegség vagy a szülők szociális helyzete miatt fel kellett menteni, többségük azonban kimondottan iskola­kerülő, akiknek szülein a sza­bálysértési döntést sem lehe­tett végrehajtani. Hiába szer­veztek a pedagógusok korre­petálást, hogy a tanév végén a felmentettek letehessék- a vizsgát, a szülők nemtörődöm­sége miatt a gyermekek nem éltek a lehetőséggel. Évről évre nő azok száma, akik 2—3 osztálynál' 'tovább nem jut-' nak. így szinte analfabéták maradnak. A bizottság erélyes intézke­déseket követel a tankötele­zettségi törvény szigorú vég­rehajtására. Javasolja, hogy ahol 8—10 „képezhetetlen” ta-. nuló van, ott az igazgatók lé-: fesítsenek kisegítő osztályokat.; Ka a szülők szociális körűimé-; nyei akadályozzák a gyerme-- kék iskolába járását, a taná-: csők tegyenek javaslatot a: gyermekek állami gondozásba: vételére, a megrögzött iskola-: kerülők szüleivel szemben pe-; dig kellő időben és megfelelő: szigorral indítsanak szabály- \ sértési eljárást. Amikor megnyílt az újjá­alakított diósgyőri strand, so- : kan csalódva vették tudomá- ! sül, hogy a külső oldalról el- ! tűntek a székek, az asztalok, s [ velük együtt megszűnt a külső i kiszolgálás is. Pontosabban: i maga a büfé üzemel, de a I szomjazok csak akkor tudnak sörhöz és egyéb üdítő italok- j hoz jutni, ha megváltják a 3 | forintos belépőjegyet, s helyet ; foglalnak a medence oldalán | elhelyezett székeken. A diós­győriek sérelmesnek találták ezt, s azt kérdezik, miért tör­tént mindez? Az átalakításra, mely mil­liós beruházást jelentett — amint azt Piukovics József j főmérnök elmondta —, első­: íinrhnri cr-rm ni’ró^nlr miatt került sor. A strand mellett található ugyanis a 3zentgyörgy forrás, melyet ivóvize miatt védett terület­iek nyilvánítottak, így 150 méteres körzetben sem épü­ket, sem kerthelyiség nem le­let. Ezért bontották le a vé­dett területen levő régi háza- <at, s ezért szüntették meg a lüfé külső részlegét is. Az itala kit ás folyamán szenny- rízlevezető csatornát építet­tek, hogy a forrás vizét ne szennyezzék be. Sajnos, a kér­déses Hely beleesett a Védett területbe, a határ ugyanis iont az épületig húzódik. A Vendéglátóipar! Vállalat vállalná a többletmunkát, bár ív (vcrflpppK téli üzemeltetés vízproblémát jelentene — ugyanis télen vízteleníteni kellene a csöveket, hogy a hálózatot megóvják a szétfa­gyástól —, s az is való, hogy a diósgyőri munkások is meg­érdemelnének egy árnyas, nyugalmas kerthelyiséget, aho­vá családtagjaikkal leülhet­nének egy kis sörre, málnára, beszélgetésre. A megoldás sajnos nem olyan egyszerű. Egy egészségügyi szabály be­tartása ez esetben fontosabb! Ezt nekik is meg kell érte­niük! A problémát másképp kellene megoldani — remél­jük, hogy az illetékesek talál­nak rá valamilyen módot. (cs. a j Vér Andor: hogy panaszkodhasson s meg­nyerhesse embertársai jóaka­ratát, b) kockázik éjnap, ami számára cseppet sem kockáza­tos játék, mert a nyereséget zsebrevágja, ha meg veszít, többnyire adós marad a fizet­séggel, c) kávéházi és családi körökben mesél, színesen, ja­varészt meg nem történt dél­amerikai kalandjairól, a vi­lághelyzetet taglalja némi bal­oldali beállításban, petykákat kohol, s főleg memotechnikai mutatványokkal kápráztatja el hallgatóit. Például pontosan megmondja, hogy 1923. május 6-án a Fradi milyen összeállí­tásban játszott az MTK ellen, milyen utcák szelték át negy­ven évvel ezelőtt a budapesti körutakat, hogyan hívták a kávéházakat a páros és párat­lan oldalon, kik voltak a ci­gányprímások ezekben a ká­véházakban. stb. Az Ilyen könnyzacskókra utazó emlék­játékoknál csaknem tévedhe- tetlenü! elérkezik az a lélek­tani pillanat, amelyben a meg­hatott honfitárs kisebb köl­csönt folyósít Vágónak, s nyomban keresztet is ved a pénzre, d) különböző személvi szolgálatokat tesz csekély dí­jazás ellenében. Hát bizonv. elég viszontagsá­gos életet élt Vágó. s nem cso­da. ha időnként elbotlott. De miután gondosan ügyelt rá. hogy kizárólag honfitársai ro­vására botoljon el. ezek sze- methúnytak kisebb-nagyobb kisiklásai felett, mert megbíz­hatatlansága mellett:, alapjá­ban véve jóindulatú, szolgá­latkész, élénk fantáziájúi szó­rakoztató férfiú volt. Azt mondták rá, hogy „jobb sors­ra érdemes ember”, megbocsá­tottak neki, sőt, kedvelték is. Másnap Vágó nem jelentke­zett a jeggyel. No, — gondol­tam — elkockázta a pénzt, fuccs az utazásnak. De alapta­lanul gyanúsítottam, mert harmadnap délben felhívott, hogy megvan a jegy, este fel­hozza, s nálam vacsorázik. El­jött, a maradék pénzt elszá­molta „költségekre”, hat pe­so ugyan még visszajárna, de —>, mondotta — „zilált anyagi helyzetem nem engedi meg, hogy visszaadjam, különben is, órákig ácsorogtam ebben a piszok melegben, míg megsze­reztem a jegyet”. Áz elszámo­lás után megvacsoráztunk. Vá­gó elmondott néhány pletykát, s este tízkor azzal köszönt el, hogy fáradt és hazamegy, amit így, értelmeztem: kockázhat,- nékia van s elmegy egy kávé- há-^n játszani. E ay ideig dolgoztam még, aztán, mert tűrhetetlen volt a meleg, lementem az utcára levegőzni, egy kicsit sétáltam, majd kikötöttem egy kávéházi teraszon. Miközben a feketét ittam, szórakozott mozdulattal szivarzsebemhez nyúltam a Parkerért (valószí­nűleg fel akartam jegyezni va­lamit). de nem volt ott. Hol hagyhattam? Bizonyára az asztalon. De ha mégsem? Tü­relmetlenség fogott el. haza­siettem. Az asztalon kell len­nie. emlékszem is, mielőtt Vá­gó jött, írtam vele, nyilván ott hagytam. De az asztalon nem találtam. Elkezdtem lázasan keresni, csupa olyan helyen, ahol általában nem szoktam tartani a töltőtollat, az asztal alatt, az ágyban, a szekrény­ben, a fürdőszobában, a kony­hában, a homályos zugokban, de sehol sem találtam. Abba is hagytam a reménytelen kere­sést, s levontam az egyedül he­lyes következtetést: a töltő­tollat a vendégjoggal rútul visszaélve, egy óvatlan pilla­natban Vágó csúsztatta zse­bébe. Most mit csináljak? Azt sem tudom, hol lakik. Ha köz­ben nem kótyavetyélte el a Parkért, akkor holnap — ha­tároztam el — visszaszerzem. De hogyan? Majd bolond lesz Vágó visszaadni a töltőtollat, s ezzel beismerni a lopást Eh, mindegy, meglátjuk. Másnap reggel bementem a kávéházba, ahol Vágó regge­lizni szokott. Ott ült egy asz­talnál egyedül. Hogyan kezd­jem? Legjobb belevágni a dolgok közepébe. Barátságosan üdvözöltem, letelepedtem az asztalhoz, s neki fohászkodtam: — Baj van, kedves Vágó. El­lopták a töltőtollamat. — Ez tényleg baj — mond­ta nyugodtan —. s mikor lop­ták el? — Tegnap este, vacsora után. Mikor maga távozott egy kicsit még dolgoztam, az­tán lementem levegőzni, és..l — Ne folytassa! — vágott közbe. — Maga mindig a szi­varzsebében hordja a f öl tőtol— lát, ami a legnagyobb köny- nyelműség, mert még egy nyu­galmazott zsebtolvajt is kísér­tésbe hoz. Lement az utcára, biztosan felszállt egy zsúfolt autóbuszra, s valaki kiemelte zsebéből a töltőtollat. Csak így történhetett. Ránéztem. Ráncos arcán éti-

Next

/
Oldalképek
Tartalom