Észak-Magyarország, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-06 / 184. szám

^asSsr 196T aogHsstes ti fiSEAKMAGYARORSZÄG |j" SntfizoleEspek Az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóságon az idén a több állami gazdasági és icrrnelőszövetkezeti öntözőte- *eP tervei készültek el. Né- hány új öntözötelepet meg is építettek. Az Igazgatósághoz ^tozó hevesi borvidéken két, öntözővíz tárolására szolgáló mesterséges tó is megépült. Dornoszló határában egymil- lió, Verpelét határában pedig ?00 ezer köbméter víz táró­jára alkalmas tóból öntöz­hetik már a környező szőlő­ket. Megyénkben a Bodrogköz­én és a Bódva völgyében Etettek egy-egy új öntözo- ^tepet. A Bodrogközben a ézaberceli tsz, Borsodszirák határában pedig a Bartók Béla termelőszövetkezet tudja ösz- ; s*esen mintegy 500 holdon öntözéssel növelni termésát- ! ^gait. Vándorgyűlés — as idő tárásról Szépirodalom, memoár, Is­meretterjesztő mű egyaránt ta­lálható az elmúlt héten Mis­kolcra érkezett könyvek kö­zött. A szépirodalmi munkák közül elsőnek emlékezünk meg Mocsár Gábor új könyvéről, amelynek Fecskék és mi­atyánk a címe. A kitűnő szo­ciográfiai írásairól ismert szer­ző ezúttal novclafüzérbcn dől. gozza fel a mai magyar falu életét, erkölcsi problémáit, s szépirodalmi köntösben tárja elénk szociográfiai tapaszta­latait. A memoárirodaiam új terméke Dcvccseri Gábor port­résorozata, amelynek Lágymá­nyosi istenek a címe, és a va. laha Budapest lágymányosi ré­szén élt Karinthyról, Som­lyó Zoltánról szóló visszaem­lékezéseken kívül, az elmúlt esztendők számos magyar iró­— Látja, én ezt nem bírom az emberekben. Rogy mindent kifecsegnek, hogy mindenről pletykálnak. Es állandóan. Ha egy perc szabad idejük van — márpedig kinek nincs nálunk szabad ideje? — rögtön rákezdik. Én például azt szeretem, mint most is: megiszom a kis kávécskámat, és szépen, meghitten elbeszélgetek a vi­lág sorsáról. Tisztességesen, szépen. Nem úgy. mint például Kovács, aki a vállalatunknál mindent kibeszél. Pedig nem is tud mindent. Tudja, melyik Kovács? Az, akiről a múltkor már • ••••••••••••••••••• elmondtam azt a fura históriát. Nem emlék­A • r szik? Kell emlékeznie, wjorrI ACCPfTPfi eele történt az a dolog, HOajH/ooIzSImeg MancikávoL Így sem O emlékszik? ( ember — NO, ugye. Már azt hittem, hogy hiába so­roltam a történteket vagy ►•••••••••••••••••••• félóráig. Megértheti, hogy fölöslegesen nem szeretek beszélni! Hát mondom, az a Kovács nem tud mindent, csak azt hiszi. Azt sem tudja például, hogy Mancika! Hajaj! Szóval Mancika nemcsak neki gépel olyan szé­pen, hibátlanul, szívesen gépel bizony másnak is! Akár­kinek, uramJ Jó, jó, ez a dolga, gépelnie kell. de azért higgye el, nem mindegy az, kinek, hogyan! Tudom én, amit tudok! A múltkor is elmentem szép halkan az ajtóig, nem tehetek róla, hogy ilyen halkan tudok menni, kérem, szóval elmentem, figyelek, és képzelje, nem hallok semmit! Semmit! Azt hiszi, nem gyanús? Sokkal gyanúsabb, mintha hallanék bármit is! Van már nekem ebben tapasztalatom! Percekig álltam az ajtóban, uram, közben böngésztem egy iratot, mintha abban lennék elmerülve, hogy ne legyen feltűnő, ha netán meglát, szóval ott álltam percekig, és nem hal­lottam semmit. Már meguntam a várakozást, beugrot­tam az egyik szobába a kollégámhoz, hogy gyere csak, pajtikám, egy pillanatra, odavittem az ajtóhoz, mintha véletlenül éppen eszembe jutna valami, mondom, várj csak, és benyitottam. No, mit gondol, mii láttam? — Hát .-2 — Ne találgasson, ügyis mást mond? Képzeljem volt ott senki! Az ég egy világon senki! Hogy mikor tűntek el, és hová, azt nem tudom. Talán akkor, mi­kor bementem a kollégámért. Pedig az csak egy pil­lanatig tartott! Én pedig ott álltam, és hebegtem va­lamit, mert arra persze ők nem gondolták, hogy én ilyenkor mit mondjak majd a kollegámnak, miért hív­tam és miért nyitottam be oda olyan titokzatosan! Es még mindig töprenghetek, hogy ott voltak-c már előbb, vagy nem voltak ott. Igaz, később mondták a szom­szédban, mert érdeklődtem ott is, hogy Kovács kar­társ értekezleten ül, Mancika meg mit tudom én hol, de ezt akárki mondhatja! Egyébként is ezt Kissné mondta, arról meg már a múltkor is elmondtam, hogy egy szavát se . lehet hinni. Tegnap is miket válaszolt nekem, amikor átugrottam hozzá néhány pcrcecskére. hogy megkérdezzem, nem tudott-e meg valamit új kol­légánkról, Mert arról is annyi mindent beszélnek, hogy miért jött ide, miért éppen ide, az embert csak érdekli, ugye. Mondtak is már róla ezt is, azt is, de érdekeset egyáltalán nem, hát én meg nem hiszem, hogy csakúgy idejön valaki és dolgozik. Utánajárok én ennek, addig nem nyugszom, csak hát ugye, ez időbe kerül. Benn meg állandóan sürgetnek, hogy miért nem csinálom már meg ezt, meg azt, meg amazt. Hát hogy győzzem? Nem szakadhatok tízféléi Es aztán beszélnek rólam mindent, hogy így meg úgy, ilyen vagyok, meg olyan vagyok. Csak azt nem értem, hogy van az embereknek idejük, meg türelmük az örökös pletykálódásra! Priska Tibor Tizenkét szakma mesterei Tizenkét különböző szakma mesterei dolgoznák a putnold Lakáskarbantartó Ktsz-ben. A szövetkezet 90 dolgozója az idén mintegy kilencmillió fo­rint értékű különböző szolgál­tatásra, építkezésre és tataro­zásra vállalkozott. Az év első felében többek között tíz családi házat építettek. Míni- egy félmilliós költséggel fel­újítják a putnoki hadirokkant otthont, Vadnán pedig főld- művesszövetkezeti üzletházst építenek. Borsodnádasdon a lemezgyár bízta meg a szö­vetkezetét egy 700 ezer forin­tos építkezés kivitelezésével színhelyét áthelyezné Buenos Airesből. — Például a Fidzsi szigetek­re. , — Mindegy, hogy hová. — Maradjunk abban, hogy álnevet használok, a többit bízza rám. — Jó, nem bánom — egye­zett bele —, hanem volna egy ötletem. Ha már elkövettem azt a szamárságot, hogy visz- szadtam a töltőtollát, legalább keressek valamit az üzleten. Az ötletet a történethez én ad­tam, ez ugyebár nem vitás? Szóval, ha megírja, elhelyezi, s megkapja a dohányt, igény tartok húsz százalékra. Remé­lem, nem sokallja. — Dehogy sokallom. ötve- net kap, feltéve, ha ... — Remek, kezet rá! — kiál­tott fel lelkesülten. U * jfent kezet fogtam a lel kiismerete szavát kö­vető töltőtoll-tolvajja A megállapodást nagyjából megtartottam. A Vágó termé­szetesen álnév. Egy kis ba mégis van. Vágónak, akit szü­net nélkül sanyargatott a pénzhiány, már nincs többé szüksége pénzre, fgv az ötven százalékkal örökre adósa ma­radok (feltéve persze, ha meg­jelenik ez az írás). # Vér Andor Miskolcró elszármazott újságíró, i fasizmus elől Argentí­nába emigrált. Néhány évvel ezelőtt visszatér hazájába. Azóta nálun is rendszeresen megje­lennek írásai, beszá­molói. versel. Most ün­nepli 70. születésnapja Ebből az alkalomból U zöljük a szép évfordul ra írt versét és egyik el­beszélését. i Kalló László munkája. I sen elővette zsebkendőjét, s gondosan megtörülte száját. Váriam, ml lesz. Vágó látható­lag pácban volt, idegesen iz- gett-mozgott, s végre, mikor tűrhetetlenné vált a csend, megszólalt: — Nem megyek fel a laká­sára. Tudja, milyen rettene­tesen szégyellem magamat! — tört ki kissé patetikusan, azzal zsebébe nyúlt, s erélyes mozdulattal felém nyújtotta a töltőtollat. — Köszönöm — vettem át, s kézfogással pecsételtem meg a drámai aktust. Vágó megkönnyebbült, rá­gyújtott, krákogott, köhé- cselt. — Nézze, ha már túl va­gyunk a dolgon — mondta nyugodt, csalinem fölényes hangon —, szeretnék leszögez­ni valamit. A töltőtollat nem a maga meggyőző szavainak hatására adtam vissza, hanem teljesen önként.... — ... lelkiismerele szavát követve — egészítettem ki. — Eltalálta — nevetett. — Be kell látnia, hogy a nagy tolvajok és panamisták nem képesek ilyen nemes cseleke­detre. Cserébe ígérje meg, hogy nem szól róla senkinek. A jóhíremről van szó — tet­te hozzá önérzetesen. — Megígérem. Viszont le­hetséges, hogy megírom. — Egek! — kapott két kezé­vel a fejéhez. — Sajnos, nem akadályozhatom meg $zt a merényletet, feltétlenül ra­gaszkodom azonban hozzá, hogy álnevet használjon, a tol­vaj se legyen olyan göthös, vén ember, mint én, inkább egy fiatal munkanélküli, aki azért lop. hogy éhező gyer­! mekeinek enni adjon, sót. az sem ártana, ha a történet ^ettség ömlött el, hogy ilyen a magyarázatot talált parker eltűnésére. t Nem így történt. Nem ül­autóbuszra, s nem is lat/6111 maSammaI a töltótol­Szóval engem gyanúsít? emelte fel hangját. { ~~ A világért sem gyanúsí- íiprn — feletem szinte kedélye- fA — Tegnap ketten vacso- , 2*Unk. Miután én még so- toííem *°P*arn el saját töltő- úarriat, nyilvánvaló, hogy naga vitte el. Adja vissza! , S feltéve, hogy én vittem l ’ s nem adom vissza — pró- ai kozott fölényeskedni —, í;,11 csinál akkor? Talán fel­jelent? k ~~ Nem jelentem fel, csak a Jóságomat veszti el, ami *ä.8's csak többet ér egy töl- tolinál. L. 7" Gyerünk — állt fel —, hassuk át tüzetesen a laká- •• biztosan megtaláljuk. ..“‘indultunk. Vágó nyilván ^o&n sántikál — gondoltam u~’ hogy a keresés ürügyén , ecsempészi szobámba a Par­aztán „megtalálja”, s le- c’cskondiáz, mint közönséges aSalmazót. Hát ebből nem pSzik. Szótlanul ballagtunk egymás mellett. Vágó időnként yögve közölte velem, hogy I crzalmasan, sőt állattan me- eEe van, amit hümmögve vet- efn tudomásul. Egy saroknyi- ,a a lakásomtól meguntam a K°rnédiát. 1 Miért akarja megtalálni? álltam meg. — Sokkal egy- ^rübb, ha visszaadja. Nem kapok lélegzetet — suttogta —, bemegyek a ká- .eházba orvosságot bevenni. J°íjön maga is. , Bementünk. Kértem két fe­jtét. Megittuk. Vágó bevette * tablettát, utána körülménye­járói tartalmaz érdekes raj­zokat. Az úti rajzok kedvelőinek fi­gyelmét felhívjuk Fajth Tibor immár harmadik kiadásban könyvesboltokba kerülő Itália című könyvére, valamint Po­gány Frigyes, Róma című al­bumára. Érdekes kötet a Film- élet 1967/1. című képes kiad­vány, amelyben rendezők val­lomásait, magyar filmekről szóló írásokat, filmesztétikai tanulmányokat és külföldi fil­mekről szóló megemlékezése­ket találhatunk. Hasznos isme­retterjesztő könyv A szín­falak között című kis alkotás, amelyben a színháztörténet és a színművészet problémái egy­aránt megtalálhatók dióhéj­ban. Az opera barátai ismét élvezhetik a Till Gábor máso­dik kiadásban megjelent Ope­ra című könyvét, a képzőmű- 'vészetek rajongói pedig egy szép, Segantiniröl szóló, szí­nes reprodukciókkal díszített új kötetben gyönyörködhetnek Akik németül is olvasnak, azok figyelmét felhívhatjuk a« mai német írógárda egyik leg­jobbjának, Énein Srittmater- . nck két színművére, a Kat- zengraben-re és a Die Hol­länderbraut címűre, amely egy kötetben jelent meg. Üj- ra kiadták és hozzánk is meg­érkezett Hans Fallada valaha magyarul is megjelent könyve, a Wer einmahl aus dem Blech- napf frisst... Ugyancsak is­mert mű Traven könyve, a Der Totenschiff, valamint Hammingway egyik első mun­kája, a Fiesta. A modern fran­cia irodalom egyik . érdekes alakja Michel Bútor, akinek Paris — Rom oder die Modifa- kation című regénye német fordításban jelent meg. még két előadás hangzik el aí elemi károkról, illetve a zi­vatarfolyamatok mechanizmu­sáról. A továbbiakban szó lesz a szél, valamint a jégverés elő­idézte károkról, a villámok gyakoriságáról, a zivatarok térbeli és időbeli eloszlásáról. Augusztus 26-án neves kül­földi előadókat hallhatnak a részvevők. R. Geneve párizsi mérnök-meteorológus a jég­eső elleni harc eredményeit értékeli, G. K. Szulakvclidze igazgató, a földrajztudomá. riyok doktora a jégeső kauká­zusi tapasztalatairól beszél. Dr. H. K. Wcickmann is tart előadást ezen a napon. A vándorgyűlés idején be­mutatják az Állami Biztosító Jégeső — jégkárok című szí­nes, tudományos ismeretter. ÍoctÍ rá filmíóf íe | . Sárospatakon, augusztus 24-e | s 27-e között rendezik meg j Magyar Meteorológiai Tár- asag XIII. vándorgyűlését. A =>'ülés programjában nemcsak J? e tudományággal foglalko­zat érdeklő előadások szere­pének, hanem olyanok is, «melyek a kevésbé hozzáér­őnek is választ adnak gya- ,°ri természeti jelenségekre, lényegében a gyakorlati olda- arál is megközelíthetjük a andorgyűlésl, annál is in- mivgi az Állami Biztosí- főigazgatósága, mint társ- «ndező, mezőgazdasági érdek­lőét szeretné felvilágosítani j l2onyos esetekről. Az első napon dr. Papp La- I j°s> a megyéi tanács végrehaj- “á bizottságának vb-elnöke Sá- j Papaiak környékének mező- f "2dasági termelése címmel dnaHácf P.7on n nnnnri Üj könyvek a miskolci könyvesboltokban

Next

/
Oldalképek
Tartalom