Észak-Magyarország, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-04 / 182. szám

E3ZAKMAGYARORSZAG Péntek, 156". augusztus 4. ta—ana—— V1NCZE OSZKÁR Kfepl p@r:.C :' Tatabányáról is felkeresik Nagyszerű elgondolás volt a diósgyőri strand korszerűsíté­se — írja Kiss Gyula mis­kolci olvasónk. A természet különös ajándéka, hogy na­gyon szép helyen fekszik, és sokan nemcsak kitűnő vize, hanem a romantikus környezet miatt is felkeresik. • A dögö- nyözövel felszerelt strandra vasárnaponként autó- és mo­torkerékpár karavánok érkez­nek. Legutóbb olyan autós ki­rándulóval beszéltem, aki Ta­tabányáról. érkezett azzal az egyedüli céllal, hogy a diós­győri strand vizében megfü- rödjön. Ügy vélem — írja le­vele további részében Kiss Gyula olvasónk —, hogy a ki­tűnő strand városunk idegen- forgalmi hírnevét is öregbíti. JSem volt aprópénze — lemaradt a vonatról Furcsa esetet ír le Molnár József mezőkövesdi olvasónk. Július 23-án, szombaton dél­után a kazincbarcikai állomás várótermében sokan vártak az érkező vonatra, hogy haza­utazhassanak családjukhoz. A jegykiadó ablaka azonban mindaddig zárva volt, amíg a hangosbemondó nem közölte, hogy miskolci vonat azonnal indul. Az erélyes kopogtatás­ra a pénztárosnő végre kinyi­totta az ablakot — a nyom­ban induló vonatra mindenki egyszerre akart jegyet váltani. Kiderült, hogy a pénztárban nincs elegendő aprópénz. Je­gyet tehát csak az kapott, akinek aprópénze volt. Egy Halmajra induló 14 éves kis­lánynak sem volt 50 forintos­nál kisebb címletű pénze, így nem kapott jegyet. Le is ma­radt a vonatról, sírva ült vissza helyére. Szerencsére voltak jólelkű emberek, akik telefonáltak a Halmajon vá­rakozó édesanyának, hogy a kislány csak egy későbbi vo­nattal érkezik. Joggal teszi fel olvasónk a kérdést:' a jegykiadást miért az indulás pillanatában kell megkezdeni, és miért nincs elegendő aprópénze a jegy­kiadó pénztárosnőnek? Balesetet okozott a hanyag munka A Munkácsy és Vörösmarty utca sarkán, a gyógyszertár előtt mintegy 6—8 centiméte­res cső áll ki a járdából, amely valószínűleg valami­lyen közlekedési jelzőtábla oszlopának része lehet. Több, mint két hete 80 éves édes­anyám megbotlott a kiálló csodarabban, és olyan szeren­csétlenül esett el, hogy a mentők vitték be a kórházba, azóta is ágyban fekvő beteg. Emiatt én is kimaradtam a munkából, mert más hoz­zátartozó nem lévén, nekem kell gondoznom. Arra kérjük az illetékeseket, mielőbb gondoskodjanak a ki­álló csodarab végleges eltávo­lításáról, és vonják felelősség­re a mulasztókat. Tóth Ilona Miskolc Levelekből — röviden Felháborodva írja Páll Sán­dor Miskolcról, hogy július 19-én a tapolcai buszmegálló­ban a takarítónő nem locsolta fel á területet, mielőtt a sep- regetésbe kezdett. Az utasok sűrű norfelhőben várakoztak. Mire kc&ziilnek Telklbánwán Telkibányán rendezik be Borsod megye harmadik ipar- történeti gyűjteményét. A Fa- zola-féle őskohó mellett levő gyűjtemény a vaskohászat ki­alakulásának, a szendrői egy­kori kékfestőházban levő gyűjtemény ennek a manu­fakturális mesterségnek, míg a telkibányai kiállítás a zempléni hegyek között meg­honosodott kőedénygyártásnák állít emléket. Telkibánya, az egykori Rá­kóczi birtok később a Bretzen- heim-család kezében volt, s a Boglyos-pagonyban feltárt kaolin hasznosítására 1820-ban ők alapították a porcelángyá­rat. A birtok természeti kin­cseinek és a hatalmas erdő­ségek olcsó tüzelőanyagának kihasználásán kívül az alapí­tók meg akarták törni a bécsi porcelángyárak egyedural­mát. Ezért készültek az első, finom kivitelű telkibányai porcelánok a „bécsi ízlés sze­rint’; zöldszínű, petrezselyem­levél mintájú díszítéssel. A környék főúri családjai és a felvidéki városok polgársága szívesen vásárolta ezeket az étkészleteket, amelyek ma a múzeumok féltve őrzött darab­jai. A porcelángyár azonban nem birta a külföldi versenyt, s már a század végén kő­edénygyártásra tért át, ahol elsősorban a „köznép”, a fal­vak lakosságának igényeire termeltek. Innen kerültek ki a kézzel festett kakasos, virág­mintákkal díszített tányérok, kétrészes „komatálak”, kor­sók és egyéb használati eszkö­zök, amelyeket a helybeliek készítettek és festettek az üzemben. A festőkből egész dinasztiák alakultak ki, s a legöregebbek még ma is él­nek. A telkibányai kőedénygyár az első világháború után meg­szűnt. Épületének egy részét elbontottál^ más részét lakó-, háznak alakították át. Az egy­kori formázómühely azonban, a kaoliniszapolókkal, tárolókkal épségben megmaradt. Ugyan­csak megtalálták a falu ha­tárában, a Bózsva völgyében az egykori aranyzúzók he­lyén létesített vízimeghajtású agyagőrlő malmot is. Kádár Sarolta nyugalmazott tanítónő a falu lakóitól összegyűjtötte az egykori gyártmányok leg­szebb darabjait, amelyekből a budapesti gyűjteményeken kí­vül jutott a sárospataki és a miskolci múzeumnak is. A miskolci Herman Ottó Múzeum az egykori gyártó helyiségekben rendezi be az ipartörténeti gyűjteményt. Ed­dig már csaknem ötszáz darab különböző, Telkibányán készí­tett edényt gyűjtöttek össze erre a célra. Hozzáláttak a műhelyrész korabeli helyreál­lításához is. Az egyre nagyobb idegenforgalmú Tel ki bányán a tervek szerint jövőre nyitják meg a gyűjteményt, s amikor szóvá tették a do!" got, a takarítónő durván lelte: neki az ellenőr ári mondta, ne törődjön a vendé gekkel, seperjen!... Ezen a magatartáson mi ü felháborodtunk. . * — A sopronkövesdi tanári és az ottani tsz dolgozói írják hogy kirándulásra érkeztek Kazincbarcikára, ahol a dél' előtti órákban egyetlen ven' déglőben, talponállóban seri tudlak meleg ennivalóhoz jut' ni, de még hideg ételt kaptak. Ez a „fogadtatás” v*' lóban nem méltó új és széf városunkhoz.., * — A lakosság társadalmi összefogásával járdát építettek az albertlelepi fő utca egyilf oldalán. A tanács a tovább* összefogás kamatoztatásával még 2 kilorpéter járda megépí' tését tervezi — írja Viszlai Máté vb-titkár Mucsonyból. Dolgosóhut mlhtahmm&mmh Műér tő — Nagyszerű, de ezt a kicsi részletet nem értem. ~ ___.___(A Wochenpresse karikatúrája A munkás turista mozgalom országszerte, de Miskolcon különösen a legva- dítóbb vörös posztó volt az egész közigazgatás és főként Polgár Károly szemében. Nem véletlen, hogy ez idő tájt a munkásmozgalom káder­utánpótlásának egyik legter­mékenyebb bázisa éppen a munkás-turista mozgalom volt, amelynek tagsága igen nagy számban, már' a harmincas évek derekától kezdve a kom­munista párt irányvonalához igazodott, egyre többen pedig aktív tagként követték a párt utasításait. Mint országszerte, Miskolc és az egész Felvidék munkás- mozgalmának egyik legértéke­sebb bázisa a termész'tbarát mozgalom volt. Itt verődtek össze azok a testileg-lelkileg egyaránt erős, egészséges fia­talok, akik eszüknél, tempe­ramentumuknál fogva is leg­alkalmasabbak voltak a forra­dalmi munkásmozgalom hor­dozására. Feltétlen meg kell itt emlékeznem mindenekelőtt Grósz Sándorról, aki elnök­ként működött, Vida László­ról. aki sokáig titkára volt a TTE helyi csoportjának, és igen sokat segített a mozga­lom felvirágoztatásában, ö is tisztes szolgálatokat tett a baloldal ügyének. Igen hasz­nos és kitartó munkása volt a mozgalomnak Stepica La­jos, aki ezenkívül a Bőripari Munkások Szakszervezetének vezetőségi tagjaként is haté­konyan segítette a baloldal erősödését. Csendes, hangta­lan, de minden áldozatra kész „őstagja” volt a Természetba­rátok Turista Egyesülete mis­kolci csoportjának. Horváth Gyula, továbbá Scitovszky Lajos, Kiss Gyula, a Sze­rencsről Miskolcra származott két Farkas-testvér, Sárközi Ernő, Nagy Piroska, Rosinger Béla, mindketten bőripari munkások. Dobos Jóska és igen sokan mások, akiknek nevére ma már, 25—40 év táv­latából nehezen emlékszem vissza. Ha valahol, éppen Miskol­con, súlyos lelkiismereti kér­dése volt ez a sokoldalú fel­adatvállalás a mozgalom min­den katonájának, mert az el­méleti képzésnek, az intenzív politikai munkának ez a terré­numa, a dalosmozgalom, majd később a szavalókórus volt a tulajdonképpeni bázisa. E ne­velőmunka volt a legreálisabb mozgalmi tevékenység, amit a *ehérterror lánctalpa alatt sok leleményességei és nem kevesebb kockázattal ''folytat­hattunk, miközben számos házkutatást kellett elszenved­nünk. kétszer hurcoltak kom- - munista ügyben a debreceni ítélőtábla elé kommunista bűnügyben, és közülünk jó néhányan hosszabb-rövidebb börtönbüntetést is elszenved­tek. A tárakon Sí lem. A régi borissza elemek néhány hírmondója is mérté­ket tartott, és ha korábban ; e-lég gyakran láttak illuminált j állapotban túráról hazatérő ! természetbarátokat, ez szinte teljes mértékben a múlté lett. A térképolvasáson, étkezési : higiénián, túravezetésen, szo­ba sí tréningen és egyéb • „szakmai” előadásokon kívül — ha nem is mindenben kifogás- ; tálán, de — még színjátszó csoport is működni kezdett. 1 Minthogy néhányan a nem- * zetközi turista igazolvány- belétet is kiváltották, és a fa- 1 Sizmus végső elharapózása 1 előtt kedvezményes vasúti vi- 1 teldíjjal többen Ausztriában is 1 túráztak, számos érdeklődő c jelentkezett német nyelv ta- , nulásra. Ennek vezetését ma­gam vállaltam. Természetes, c hogy a 15 jelentkező kezdet- s ben nagy lelkesedéssel látott 1 a tanulásnak. Később néhá- ( hyan a nehézségek miatt le­morzsolódtak. Nagyobbára 1 munkások jelentkeztek, akik r fcz iskolából hozott kevés ma- j gyár nyelvtani ismeretből is kokat felejtettek. Először ma- j 1 gyár nyelvtanórákat tartót-1i Emlékkönyvemből VII. tarn. Miután a nyelvtan alap­fogalmait mindenki elsajátí­totta, elkezdtem a német nyelv tanítását. Eredeti módszert vá­lasztottam. Egy Schönstein- féle szemináriumi füzetet vettem magamhoz, és az ele­mi nyelvtani ismeretek elsa­játítása után a politikai gaz- ' daságtan szövegén vezettem őket végig. Ilyen módszerről azóta sem hallottam, de min­denképpen két legyet igyekez­tem „ütni” egy csapással. Ha ezek az emberek semmi egye­bet ném profitáltak volna a Schönstein-ból, csak a politi­kai gazdaságtan nomenklatú­rájával barátkoznak meg, az is feltétlenül eredménynek számított ebben a meddő, si­vár időszakban. A lemorzso­lódás után megmaradt szi­lárd mag viszont akkora becs­vággyal. szorgalommal vetet­te magát a nyelvtanulásra és ezzel a Schönstein-anyag el­sajátításába, hogy azóta csak a szakérettségi gimnáziumi oktatómunkám során az első két év folyamán találkoztam hasonló termékeny tanulással, tanulási eredménnyel. Ide vi­szont valóban a legtehetsége­sebb munkásgyerekek jöttek pótolni, amit a letűnt társa­dalom elvett tőlük. Ma már, csupán a valóban legkiválóbbak nevére emlék­szem. A négy tanuló közül hárman ma is életben vannak, így Barta István, Longauer Gyula, Detky Laci vasgyári vasasok és Bernhard Laci nyomdász 19 hónap alatt any- nyit megtanult, hogy a bonyo­lultabb definíciók kivételével — és természetesen szótárral —, vagy olyképpen, hogy a német szavakat alanyesetben én tollba mondottam — min­den szöveget szinte hibátlanul németre fordítottak. Szándé­kosan nem tanítottam velük a hétköznapi' nyelvet. E négy elvtárs azonban akkora becs­vággyal és céltudatossággal tanult, hogy a köznyelvi anyagot, a társadalmi érint­kezés beszédanyagát önszor­galomból sikerült megtanul­nia. Emlékszem rá, Tarján Bélát, a Hunfalvy János reál- iskola tanárát hívtam be, hogy a csoport eredményével „eldicsekedjem”, örök büsz- keséggel mondom el itt. sem azt nem hitte el, hogy az eredményt T9 hónap alatt pro- 1 dukáltuk, főképpen nem hit­te azonban, hogy a 19 hónap­ban a magyar nyelvtannal el­töltött csaknem két-három ' hónap is benne volt. Detky ; Laci annyira megbarátkozott a német nyelvvel, hogy — emlékezetem szerint — élgft- társául is német leányt vá- , lasztott. 1 Bernhard Lacit viszont el­sodorta Hitler tébolya: utoljá­ra 1942-ben Ukrajna, Vere- szocs nevű faluja alatt talál­koztam vele és azzal az egész büntetőszázaddal, amelyet csendőrök kísértek a vesztő­helyre, és akik közül csak né­hányan tértek vissza hírmon­dóként. Az elmondottakból is jól érzékelhető kép alakul ki ró­la, hogy a turistamozgalom­nak ereje, atmoszférája volt. Vonzotta, közel hozta a fiata­lokat a baloldalhoz. Nemcsak tartósan jól érezték magukat a mozgalomban, hanem tö­rekvéseikben, életformájuk­ban, emberi igényeikben is a fejlődés jeleit mutatták. Nem emlékezhetem ponto­san az évre: kétségtelen azon­ban, hogy a húszas esztendők vége felé volt, amikor a fa­sizmus agressziója nálunk is — talán nem is elsősorban az ország-világ előtt, de az ál- lamre'ndőrség politikai cso­portjainak csatornáin — egy­re kíméletlenebb és szívósabb módon jelentkezett. . Ország­szerte napirenden voltak a kommunista perek. Egyre ké­nyesebben, idegesebben rea­gáltak a kultúresemények po­litikai és irodalmi mondani­valóira. Alihoz már zászoktunk”, hogy az előadóművészek, dal­es szavalókórusok műsorának szövegét az engedély iránti kérelemmel együtt, előzetesen be kellett mutatni a politikai detektívcsoportnak, ahol Pol­gár és társai döntöttek az en­gedélyezés kérdésében. Nem volt ritka eset, amikor két- háromszoros repertoárról kel­lett gondoskodnunk, mert egész műsorokra kimondták a fellebbezhetetlen „nem”-et. Márpedig, ha ilyenkor nyom­ban nem varázsoltunk vala­melyik zsebünkből egy másik komplett műsorra való anya­got, akkor engedély hiányá­ban az egész műsorszámot tö­rölni kellett, olykor az egész estélyt elhalasztani. Termé­szetesen az engedély sem volt teljes értékű biztosíték a ki­küldött rendőrtiszt' vagy de­tektív ostoba műveletlcnsége, elvakult gyűlölete ellen. Meg­esett, hogy engedélyezett vers­nek, kórusszámnak túlságosan dörgedelmes sikere volt. Volt olyan rendőrfogalmazó, aki az engedélyezett előadást éppen a nagy siker miatt szakította meg. Mindez ellen természete­sen semmi fellebbezési lehető­ségünk nem volt. Különösen ügyeltek a TTE műsoros dél­utánjainak, estjeinek monda­nivalóira. Az ilyen alkalma­kat minden esetben erősített kopólétszámmal tisztelték meg. (Folytatjuk.) — Épületgépészeiben több éves 'gyakorlattal rendelkező normás és bérügyes jelentke­zését kérjük, „jó szakember” jeligére a Magyar Hirdetőbe. Miskolc, postafiók 13. számra. # A 3. sz. AKÖV kazincbarci­kai főnöksége 3 éves gyakor­lattal rendelkező gépkocsive­zetőket azonnali belépéssel, MÄVAUT gépkocsivezetői munkakörbe alkalmaz. Felvilá­gosítás és jelentkezés a főnök­ség munkaügyi előadójánál. (Kazincbarcika. Vöröscsillag telep.) * A MÁV Miskolci Járóműja­vító Üzemi Vállalat bognár, hegesztő, lakatos, mázoló szak­munkásokat és segédmunkáso­kat felvesz. Jelentkezni lehet a vállalat személyzeti és mun­kaügyi osztályán. Bejárat a Tiszai pályaudvari aluljárón keresztül. A Taktaharkány és Vidéke Általános Fogyasztási és Érté­kesítési Szövetkezet Taktake- ncz községben levő iparcikk boltjába vezetőt keres. Kér­jük a jelentkezéseket az fmsz. központi irodájába Taktahar­kány, Honvéd u. 37. sz. alá leadni. A Borsodi Vegyikombinát felvételre keres vegyészmér­nököket, gépészmérnököket, közgazdászokat, valamint ki­rakatrendezői végzettségű dol­gozót, aki grafikus munkában is jártas. Jelentkezés szelni lyescn vagy írásban a váll*' lat személyzeti osztályán, K*' zincbarcikán. * Tanulókat felvesz a Ilernáő' vécsci Mezőgazdasági Szak' munkástanuló Iskola, gyű' mölcstcrmesztési szakmára' Jelentkezhetnek 14—17 év kő' zötti VIII. ált. iskolát végzett fiúk és lányok. A 3 évi ta' nulmányi idő sikeres elvégzé' se után az iskola szakmunkás bizonyítványt ad. Az iskolai felvétel feltétele a tanulószer- ződés megkötésé termelősző' vetkezettel vagy valamelyik állami gazdasággal, ahol * szakmunkásvizsga letétel* után a tanuló alkalmazás! nyer. A tanulók számára a* iskola ösztöndíjat és kolléglú' mi bentlakást biztosit, a szer1 ződtető gazdaság pedig a gya' korlati tanulmányi időre ta' nulóbért fizet. A felvételi ke- reimet és a szerződéseket * Hernádvécsei Mezőgazdasági Szakmunkástanuló Iskolához kell beküldeni. Rakodógép szerelőket keres felvételre a 3. sz. AKÖV. Mis­kolc, József Attila u. 72. * Férfi gondnokot és részfog­lalkozású adminisztrátornőt közgazdasági technikumi vég­zettséggel (30 évesig) keresünk. Ajánlatokat Miskolc, 1. posta- fiók 55. címre kérünk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom