Észak-Magyarország, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-31 / 205. szám
®sfit8rt5k, 1967. augusztus 3L, BSZAKMAGYARORSZAG 3 A Bl IOMACÉL NHOMÁBAN A városok és falvak piacait járva. szemmelláthatóan is bőségesebb a kínálat a különböző gyümölcsökből, mint az elmúlt esztendőkben. — A nyár első gyümölcse, a földieper, éveken keresztül hiánycikknek számított — 1000 Vagonnál is nagyobb mennyiséget küldhettünk a hazai és külföldi piacokra. A termelők megtalálták számításukat, mivel holdanként 30 —50 ezer forint jövedelmet hozott az eper. — Rekordtermés ígérkezik .... . G yümölcsvásár. mondották a SZÖVÉRT-ben. — Ennek hatására emelkedtek a felvásárlási árak. Ez arra ösztönözte a termelőket, hogy növeljék a termőterületet. Így 1965-ben mintegy 400 vagon epret vásároltunk, tavaly 720-at, az idén pedig már A gomhaniódra szaporodó lakóházak, az újabb és újabb ipari létesítmények örömmel : töltik cl az emberi. S mind- ' ez építőiparunk erőteljes fejlődését bizonyítja. Egyre ritkábbak a téglából, hagyományos módszerekkel falazott épületek, ellenállhatatlanul törnek utat a kor színvonalát tükröző, modern eljárások. Házak épülnek előregyártóit panelekből, s min'd gyakrabban alkalmazzák a gyors és ésszerű csúszózsaiuzást, hogy szinte a szemünk előtt nőnek ki a földből a faiak akár húsz emelet magasságig. Jelentősen gépesítettük az építőipari, s ez a felemelt béralapokkal együtt ugrásszerűen megnövelte a kapacitásokat. Az örömbe azonban, sajnos, üröm is vegyül. Meri sok bolyén hiába a gép, hiába az elegendő munkáskéz, leállnak, akadoznak az építkezések. Kazincbarcikán áll a lakásépítés, Enesen a félkész gépállomás, hogy csak a megyéből vegyünk cgy-két példát. Es akadozik Debrecenben a konzervgyár építése, megint csak egy a hosszú listáról. De igazságtalanok lennénk, ha mindezért csak az építőipart hibáztatnánk. A baj oka máshol van. A vasbetonhoz vas kell. s ebből közel sincs annyi, amennyivel a megnö- vekedett igényeket kielégíthetnénk. Húszezer tonna betonacél hiányzik. Tehát a kohászat a ludas? Még ezt sem mondhatjuk. A betonvas legnagyobb mennyiségét szállító Ózdi Kohászati Üzemek az idén sokkal többet adott, mint eddig bármikor. S még ezt is megtoldottak, látva az építőipar szorult helyzetét. Ebben az évben 1500 tonna gömbvasat szállítanak le terven felül. Mi ez a 80 ezer mellett? Csepp a tengerben. De több nem megy. A kohászatnak más kötelezettségei is vannak, nem utolsósorban az export — kémény valutáért. Ezt is teljesíteni kell. nyilvánvaló. Ma, minthogy néhány hónap még hátra van az új gazdasági mechanizmus bevezetéséig. az elosztás kiutalás útja# történik. Központilag döntenek, ki, miből mennyit kapjon, s elég, vagy nem elég, be. kell vele érni. A jövőben? A kiutalásokat közvetlen piaci kapcsolatok váltják majd fel. Már most megkezdődtek a* előzetes felmérések. Futnak be az építőipar igényei, at ózdi kohászat hamarosan visz- szaigazolja, mennyit tud ebből kielégíteni. Hogy nem mindet, az bizonyos. Tehát ennyiben a helyzet marad * régi. Illetve marad a régi. ha a* építőipar nem talál időbeli újabb forrásokat. A hazai piacon ez aligha lesz lehetséges, de még az sem látszik valószínűnek, hogy a szocialista táboron belül megvalósítható. Marad tehát — úgy látszik —- a tőkés import. Feltétlenül meg kell hát vizsgálni, mi várható a magyar kohászattól, s mennyiben szükséges a problémát akár kemény valuta kifizetésével is megoldani. Nehéz felmérni, mennyi kárt jelent a népgazdaságikig fontos beruházások elhúzódása. Épülő új üzemeink, mint a már említett debreceni konzervgyár, valamint egyéb létesítményeink jelentős valutabevételt ígérnek az országnak. Feltehetőleg többszörösét, mint amennyibe a hiányzó anyag importja kerülne. Vagyis, ha jó! meggondoljuk, érdemes lenne rászánni azt a pénzt, busásan megtérülne. De így, vagy úgy. mindenképpen sürgősen kiutat kell találni. Mert a ráfizetés minden nappal csak növekszik. Flanek Tibor íA MÉRFÖLDEK eqíjszeiíhíqe — Mennyi ideig marad? — kérdezi a kocsiban. — Bő két hét... — Mi az istent csinál itt addig? — néz rám meglepetten. Megvonom a váltam. Majd csak akad valami néznivaló, s nekem se virágos a kedvem. Fáradt vagyok, aztán ez a „Mi az istent csinál itt addig?”... Rohan a kocsi. Mintha hatalmas mezővárosban lennénk. Földszintes házak, udvarok, széles utcák — és fa. Sűrű, haragoszöld lombokkal fa fát követ. Emeletes házat alig látni. Nagy falu ez a város — mondom. Mennyi a lakosa? Valerij, a nevetős felel. — Egy millió és kétszázezer ... Kétszáz négyzetkilométeren. Tapintatból nem érdeklődöm a földrengésről. Ám hamar tapasztalhatom nyomait. Emeletes ház, mintha egy óriási marok megcsavarta volna. Aztán egy egész utcasor. Vályogromok, cserepek, szara- és kötőgerendák ... — No? — néz rám Valerij. — Mit szólsz ehhez? — Mintha háború lett volna... — Bizony... Ha hallottad volna, hogy dörgölt — va- gánykodik. — Lehet, hogy te is megtudod. Kíváncsi vagy rá? Író, vagy nem? — Persze, kíváncsi vágj'ok hazudtam. Kíváncsi a fane, gondolom közben, de erről nem szólót Legszívesebben azt mondanám neki, hogy minek azzal vagánykod- ni, amiről magad sem tehetsz? Mert Valerij most azzal henceg. hogy ő átélte a tavalyi 'öldlökéseket. Ha én akkor itt \ agyok, most a szemébe nevetnék. Csakhogy én jó mesz- sze voltam akkor Taskent- hez. Viszont az is igaz, ha most jön valami „belháború”, megtudom, hogy... De erre gondolni sem jó. — No, nem baj — nyugtat a fekete fiú, mert látja arcomon a töprengést. — Kevés az esélyed ... A Hotel Taskentban szállók. meg. Érdeklődnek, hová szeretnék mepni. Mit javasolnak? Szamai'kand, Buhara, Fergána, Mari... Ahova kedvem van, mindegyik itt van a szomszédban, hajításnyira. Selyemgyár, gépgyár, kolhoz, hegy, tenger, sivatag, új lakóházak, régi med- reszek, ifjúsági klub, vagy muzulmán szertartás... Válasszak! —- No, nem is olyan sok az a két hét — mondóul most már én. — Ha mindenre kíváncsi vagy, akkor valóban nem sok... Ebben maradunk. S abban, hogy csak reggel kezdjük el az utat, most pihenek egy nagyot. Elrendezem ruháimat. Lesétálok a szálloda mögé. Mintha kis bazár lenne, akkora ott a zsivaj és a nyüzsgés. Veszek egy blincsiket és egy sztvorogot. Körülöttem kaftá- nos. tyupityejkás üzbégek, tadzsikok, tatárok. Mondják, hogy finom, amit vettem, kóstoljam csak. Előbbi húsos palacsinta. a másikban sós tűrő van. Meg meleg, és valéb • nagyon ízletes. Iszom ifá málnát, s már nem is vagyok fáradt.. Am alszom egy keveset.. Este van, mire felébre1 dek. Az utca zajos, talán túlzottan is. Hangszóró recseg valamit. Nem értem pontosan, hogy mit. Egy-két szót értek, de azt hiszem, üzbégül beszélnek. Az ablakom előtt is hangok. Távolabb rikolto- ;zás. Kiülök az erkélyre. Közvetlenül alattam egy némá lány mutogat, magyaráz. Azt hiszem, sokat ihatott. Társa, egy férfi, valamire esküszik. Áz esküt oroszul mondja. A néma lány vakogva tiltakozik. Ez a bizalmatlanság jele. Cigarettára gyújtanának, dé nincs gyufájuk. Észrevesznek az erkélyen, és kérnek tőlem- Ledobok egy doboz gyufát. Megköszönik, s a férfi zsebre vágja. Sebaj, van gyújtóm. Újra vita. értelmetlen, úgy látom. A férfi káromkodik, és elrohan. Meg visszakiabál valamit, de mert a sarkon ott áll egy rendőr, elsiet. A nő sír. ökleivel mellét veri, majd behúzódik egy kapu alá. Újra cigarettát vesz elő, gyufa persze megint nincs, a férfi elvitte. Integet nekem. — Áhá, gyújtót nem kapsz, kislány — gondolom. Meggyújtok egy cigarettát, és ledobom. Dühösen rámnéz, és eltapossa. Az ég valószínűtlenűl rózsaszínben ragyog. Ázsiai éjszaka. szokatlan és különös. Lassan le is csendesedik. Nézem az órám. Éjfél van — az itteni időszámítás szerint. Moszkvában csak este tíz, otthon pedig kilenc... Ügy érzem, nem tudom lehunyni a «7omem. \ r in-adatig az eget Ős á várost nézem. Aztán, mint ahogyan hirtelen ’ >■ i’" -osodife errefelé, mély álomba zuhanok. Iíaráih Lajofl Gyilniö Icsökből bőséges a kínálat Ha egy iizlel MEGINDUL... velünk mind a két eseményt. Egy kalmük mellett ültem, aki biztatott, nézzem csak a nagy és szeszélyes folyót. Hatalmas, sárgás sávot láttam kacskaringózni a gép alatt, néhol szigeteket, majd kopár dombvonulatokat, s újra elaludtam. Fárasztott a 8 ezer méteres magasság. Aztán jött az Urál. Mintha kérges földpartot mutatnának. Nagyon távolinak és nagyon sejtelmesnek tűnt... ha belegondoltam. De hát, ha ezt az utat kocsin, vágj' szekéren kellene megtenni — az lenne az igazi. Ám mi civilizációban élünk, amikor nincsenek távolságok. A technika a távolsággal együtt elveszi a romantikát is. Legfeljebb a tudat: már Ázsia felett járunk, s bensőmben egy különös húr pen- dült meg. Nekem, magyarnak, Ázsia az őshazát jelenti... Régi őseim erre nj-argalász- tak apró lovaikon. Hogy is lehetett az? Pányéa, kengyel, legelők, birkanyájak... Az ősök mennyit felejtettek bennem? Mit érzek? Tagadhatatlan, meg vagyok hatódva. De éhes is vagyok. S mintha megéreznék, már hallom is: készüljünk fel az ebédre ... A fémtálcát magam elé rögzítem, s várom a felszolgálást ... Taskentben simán landolunk. Fekete, örökké nevetős férfi fogad az Írószövetség nevét»!». r * 12. Utasás ] Assiáha £ i»i enihogy más kontinen* ll hanem még a vén K Európát sem jártam be £ igazából. Negyedét sem... Elképzelhető hát, milyen izgalommal készülődtem Ázsiába. IcEz a készülődés annyiból állt, [[hogy téli ruháimat beraktam Kegy bőröndbe, taxin átfuva- *roztam Pali barátomhoz, a [[Hotel Budapestbe — nyári ru* hóimat pedig készenlétbe hegyeztem ... Ezenkívül szoron- jgott a torkomban egy gombóc |c— ám ez elképzelhető. Több [[mint 5 órás repülőút előtt 'álltam. Repülőúttól soha nem j[ féltem, most sem — csak az 'időt sokalltam nagyon. J Rengeteg címmel és telefon- k számmal láttak el moszkvai [[ismerőseim, mondván, ahol Kbarát akad, ott hazatalál az [[ember, még a gyáva. is. S 'biztattak, nem kell megijedem, hogy Taskentben (mert 'oda repültünk) időnként mo- kzog a föld... k — Új várost találsz... Meglátod — biztatott Nemes Já- Knos, a Népszabadság moszk- J[vai tudósítója, és megemlí- K tette, hogy egy éve történt a [[borzalmas erejű földrengés. — kA nyomát is alig látod... ' Elhatároztam, hogy semmi ^megrendülést nem mutatok, [[amint átrepülök a Volga és az Kúrál felett. Valóban, közölték Sokszor fs ,SZÍV€?en r . tunk mar róla, h<?gy a mezöcsáti járás néhány termelőszövetkezetében hülyén jól jövedelmező kavicsbányák vannak. Ez a ^z-ck legszerencsésebb melléküzemeinek egyike, amely igen jól fizet, ha azt nézzük, hogy egy köbméter kavicsot <0—9o forintért értékesítenek. Az utóbbi időben azonban hire járt, hogy a fellendült kavicsbányákból könnyen leket jól élni, no természetesen azoknak, akik nem restellik a legmesszebbmenők! g kihasz- hálni az előnyöket. Hallottuk, hogy a csati járásban az egyik állomásfőnök felesége 4—5 ezer forinthoz jut egy hónapban — mellék- jövedelemként —, amiért az állomáson vagonokról gondoskodik. és a szállítást, feladást elintézi. Felkerestük a Mczőcsáti Járási Tanács mezőgazdasággal foglalkozó vb-elnöklielyette- sét, aki megbotránkozva jelentette ki, hogy ilyesmi a járásban nem fordult elő. Ez képtelenség, bizonykodott jóhiszeműen Azután elindultunk együtt, s a muhi tsz irodájában a következő beszélgetés zajlott le: — Mennjlért adják a kavi- tsot? — Nyolcvan forint köbmétere — mondja a főkönyvelőnő. — Ebből hány forint marad a tsz-nek? — Nyolc forint. — Hogj'an fizetik a szállítási felelősüket? — Mi ezzel igen jól vagyunk, mert Kardos József- tié, a tiszaszederkényi állomásfőnök felesége látja el ezt a feladatot, mellékállásban. Az ónodi Vegyesipari Ktsz-nél Ugyanez a beosztása. Év elején szerződést kötöttünk vele, ennek értelmében egy köbméter kavics után egy forintot, kap. 3 — Az elmúlt hónapban]} hány köbmétert értékesitet-1 tek? 1 A főkőnjrvelőnő láthatóan za-i Varban van. örül a jól „fel-í futott” üzletnek, de erről az-) oldalról megközelítve kényei-] tnetlen a dolog, ugyanis jú-J fiúsban 6515 köbmétert szál-? Irtottak el, tehát ugyanennyid forintot kapott Kardosné ni félállásáért A ktsz-nél 1400+ forintért dolgozik, tehát ez a} több, mint 6000 forintos ősz-] teeg jóval túl van főállása fi-* betűsének felén. ? Ezen igyekezett segíteni a* fesz úgy, hogy két hónapja > bem fizet sztk-t Kardosné! titán, hanem tőle vonja le aj (jövedelemadók ] — Eleinte nem voít ilyen] hagy a termelés — próbálja? tenyhíteni a helyzetet a fő-] könyvel ón 5. — Közben gépe-] kitettünk, ezért ugrott meg.] Ehhez a szerződéshez pedig? hem nyúlhatunk, mert őszin-? tén szólva, nem mindegy a] tsz-nek, hogy 6, vagy 15 va-] Bont kap. Nekünk megéri. ? A bérjegyzékből kitűnt,] Bogy az állomásfönök felesé-? ge öt hónap alatt 15 970 fo-I Untot keresett a muhi ka-+ vicsbányán. Természetesen] közvetlenül érdekelt volt az? ügyben az állomásfőnök, aki* 6. közismerten szűkös vagon-* ellátás mellett is már haj-] Halban’ kinn van az állomé-] eon, s maga válogatja össze a+ kavicsnak való vagonokat,* sőt, még krétával meg is jelöli az oldalán, nieddig lehet rakni. I rfiietil a szorgalom, hi1,1 IlltlU szén kifizetődik, különösen, ha még azt is tudjuk, hogy leánya egy másik termelőszövetkezetnél hasonló megbízatást lát el. Néhány héttel ezelőtt lapunkban foglalkoztunk a négy jövedelmet biztosító muhi kavicsbányával, örömmel számoltunk be róla. hogy milliós tsz lett általa a termelőszövetkezet. A fökönyve- lönö akkor is dicsérte a tiszaszederkényi állomásfőnököt, elmondotta, hogy már arról beszélnek: külön szerelvényt állít össze a kavicsszállításhoz. Beszélt nagy szorgalmáról, csak arról nem. hogj' egyáltalán nem mindegy az állomásfőnöknek. hgny vagont szerez a tsz-nek. összehasonlításként érdemes megjegyezni, hogy a szomszédos, ónodi tsz-nek két állomáson két-két embere intézi egész napos elfoglaltsággal azt a munkát, amit Kardosné fél kézzel is eredmé- nj'esebben tud ellátni, nyilván nem azért, mert rátermettebb, hanem szerencsés helyzete révén. Hangsúlyozni szeretnénk, nem azt kifogásoljuk elsősorban, hogy az állomásfönök felesége mennyit keres, csupán azt tartjuk helytelennek, hogy ehhez a pénzhez igen kényelmesen, könnjredén, családi kapcsolatai révén jut. [íj, _ termelőszövetkezet Ha a vezetősége is másként ítéli meg a dolgot, mint jelenleg, s ha más szállítási felelőst alkalmaz, figyelemmel kísérjük, hogy a tiszaszederkényi állomáson megkapják-e a szükséges vagont. Az állomásfőnök már bebizonyította, hogy van vagon, csak akarni kell. Ha tehát egy személy- csere azt hozná magával, hogy a tsz jövedelme jelentősen csökkenne, mindenki tudja, hol kell a baj okát keresni. Adamovics Ilona még a világszerte ismert magyar téli almából. A várható 36 ezer vagon alma 70 százaléka a jonatán, amely különösképpen keresett az európai piacokon. Nagy mennyiség — 4000 vagon — érik majd be étkezési szőlőből is. (Kép, szöveg: Benedek István.)
