Észak-Magyarország, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-31 / 205. szám

eSZAKMAGY^RORSXAö

Csütörtök« 1967. paraszt*» St:

m-±d

Tiltakozó távirat a görög korín árnyhoz

Több mint százmillió fiaiul nevében a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség budapesti irodája tiltakozó táviratot intézett a görög kormányhoz. Ebben hangsúlyozta:

— Felháborodással értesültünk Mikisz Theodorakisz, a neves görög zeneszerző, a Lambrakisz Demokratikus Ifjúsági Szövetség elnökének letartóztatásáról. Több mint százmillió fiatal nevében erélyesen tiltakozunk Mikisz Theodorakisz és több más görög hazafi letartóztatása, a Centrum Unió ifjúsági szervezete számos tagjának elítélése és minden egyéb megtorló intézkedés ellen. Követeljük Mikisz Theodorakisz és a többi politikai fogoly azonnali szabadon bocsátását, a megtorló intézkedések hatályon kívül helyezését, valamint a görög nép és ifjúság demokratikus jogainak tiszteletben tartását.

Szovjet kormányküldöttség érkezett a budapesti jubileumi kiállításra

Vlagyimir Kirillinnek, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökhelyettesének vezetésével szerdán délben szovjet kormányküldöttség érkezett Budapestre „A szovjet tudomány és technika ötven éve" című jubileumi kiállítás közeli megnyitása alkalmából. A delegá- | ció tagjai Borisz Jegorov űrhajós-orvos, a Szovjetunió Hőtér, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke, Rusgnyák István, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, továbbá a magyar tudományos élet több más vezető személyisége. Ott volt F. J. Tyi- tov, a Szovjetunió budapesti nagykövete és a nagykövetség több munkatársa is.

Kormányhatározat az úthálózat fejlesztésére

A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban megvizsgálta az ország mintegy 60 milliárd forint értékű közúthálózatának helyzetét. Felmérte az eddigi beruházások eredményeit, sokoldalúan elemezte a gondok okait, és a terület gazdáival együtt megfogalmazta a soron következő tennivalók programját. A tapasztalatok alapján a kormány legutolsó ülésén hatáMiniszteri rendelkezések az ösztönzőbb bérezésről

forintot kiemelés nélkül is megközelíti, a felső hatar 7000 forintig terjedhet.

A miniszteri rendelkezés intézkedik viszont a kezdő szakemberek munkabéréről. Az a kezdő szakember, aki kitűnő, jeles vagy jó rendű minősítéssel szerzett oklevelet, vagy végbizonyítványt, a felső bérhatárnál is magasabb alapbért kaphat. Középiskolai végzetség esetén 200, felsőiskolai végzettség esetén pedig 300 forinttal kaphat többet, mint a többi kezdő dolgozó. Ez az intézkedés a kezdő szakmunkásokra is vonatkozik. Akik közülük kitünően megfelelt, vagy jól megfelelt minősítésű szakmunkás bizonyítványt szereznek, azok az általános bértétel felső határánál egy forinttal magasabb órabért kaphatnak. Természetesen a vállalatokon, azok pénzügyi hely. zetén múlik, hogy az új, ösztönző lehetőségekkel milyen mértékben élnek. A kezdőkre vonatkozó rendelkezések

egyébként már ez év augusztus 1-én életbe léptek, az iskolából az idén kikerült jól tanuló fiatalokat tehát már most jutalmazni lehet magasabb bérezéssel.

Tábor noh-John§on9 elnök" Johnson

Az ellenállás, * háború ellenzőinek tábora valóban szüntelenül növekszik. Leg' utóbb például egy olyan, a po> 1 i ti kai kérdésekben eddig mindig elnök-hívő személyiség fejezte ki a külpolitika teljes felülvizsgálatát követelő álláspontját, mint Paul J. Hal- linan katolikus érsek, és szinte ugyanazokkal a szavakkal állt a vietnami amerikai agresszió befejezését követelők sorába, mint egy másik lelkész, a fekete bőrű Nobel-dí- jas, Martin Luther King.

Amikor a vietnami kalandot ellenzők egy csoportja a nyáron sok amerikai és európai lapban fizetett hirdetés formájában közölte tiltakozás sát, a „héják” idegesen reagál- tak. Nyilván zavarta őket* hogy az aláírók között olyan személyek voltak, mint Marion Brando filmszínész, Állón Ginsberg költő, Arthur Miilef drámaíró és egyetemi tanárok egész sora, közöttük Szent- györgyi Albert.

Az ellenlépés az volt, hogy a héják ugyanazokban a lapokban, amelyekben a hetven vezető amerikai értelmiségi tiltakozása megjelent, szintén fizetett hirdetést adtak le s ebben megvéd lék Johnson háborúját. Egy dolog volt feltűnő. Az agresszió-ellenes hirdetést hetvenen írták alá —• közöttük többen tudományos címeiket is odajegyezték, árrt az agressziót védő iratocska alatt ez állt: „A hirdetést az USA középnyugati államai és Chicago városa polgárainak ezrei fizetik.” A „héják” szégyenkeztek nevüket megmondani a világ előtt...

A közvéleményben kétségtelenül erősödik az, amit a tá- bornok-Johnson „téves-nézetnek” bélyegez, azaz a nyílt szembeszállás a vietnami háborúval. Ha más nem, a Gallup- és a Harris-féle közvéleménykutatás legfrissebb eredményei elárulják ezt. A jelentések szerint a megkérdezetteknek harmincnyolc—harminckilenc százaléka ért egyet az elnök politikájával. Ha arra gondolunk, hogy ugyanezek az intézetek 1965. januárjában 67 százalékos egyetértésről számollak be, s tavaly nyáron még 52—55 százalékos „Johnson-népszerűséget” mutattak ki, valószínűleg egészében helyes a Washington Post megjegyzése, amely a közvéle- ménykutatást kommentálva leszögezte: ha Johnson egyáltalán esélyekkel akar indulni pártja 1968-as elnök jelölő konvencióján, két-három hónap alatt kell eredményt produkálnia. S hogy az eredményt hol várják, más lapok nyíltan meg is mondották.

Jelenleg körülbelül kétmilliárd dollár a vietnami agresszió havi számlája Washingtonban — nagyjából annyi; amennyit az elnök a nyomorsújtotta területek kétévi segélyére tervezett kiutalni...

A „galambok”, a közvélemény álláspontja abban fejeződik ki, hogy csökken az elnök politikáját támogatók száma. Ez persze csak negatívumokban megnyilvánuló állás- foglalás — de már előrelépés a nemtörődömségből. Egy esztendő múlva a törvényhozás legtöbb tagját újra kell választani, s hogy a washingtoni Capitóiban vezető úton „galamb-állásponttal könnyebb lesz előre jutni, a közvéleménykutatás megmutatta a politikusoknak.

Rí/estmoreland tábornok rr • minden hatvan másodpercben 40 000 dollárt költ el Vietnamban az amerikai adófizetők pénzéből; minden hatvan percben 15 amerikai katona pusztul el, vagy sebesül meg a majdnem félmilliónyi Vietnamba küldött jenkiből; amióta megkezdődött az agresszió, az ember és a dollár egyre gyorsuló ütemben pusztul. Ezt a galambok hirdetik; ám a „héják” is kénytelenek elismerni. De a felismerésből csak akkor lesz politikai erő*’ Na azt józan mérlegelés követi,

Gárdos Miklós

Szabadságharcos akciók

A dél-vietnami szabadság- harcosok erőteljes aknatűz támogatásával szerdán, a kora reggeli órákban támadást intéztek az amerikaiak és a dél-vietnami kormánycsapatok őrségei ellen, Quang Ngai városban, nem messze Da Nang- tól. Ez a támadás is beletartozik a gerillák három napja tartó offenzívájába.

A szabadságharcosok heves tüzérségi támadást intéztek egy Hűétől tizenhat kilométernyire délnyugatra fekvő amerikai katonai tábor és az innen nyolc kilométernyire levő katonai repülőtér ellen is. Saigoni hivatalos közlés szerint Saigontól körülbelül 500 kilométernyire északkeletre, Quang Tin tartomány második legnagyobb városát, Thang Binh-et heves támadás érte kedden, itt a halálos áldozatok száma 150 volt, 50-en megsebesültek.

EB arold K. Johnson csak név- és politikai rokona Lyndon B. Johnson amerikai elnöknek. Az első Johnson az amerikai szárazföldi haderők tábornoki rangban szolgáló főnöke, és legutóbb az Armed Forces Management hasábjain sietett elnöki névrokona segítségére abban az egyre élesebb küzdelemben, amely az amerikai „héják” és „galambok” között zajlik. A tábor- nok-Johnson a héja-álláspont védelmét vállalta az amerikai hadügyminisztérium hivatalos kiadványában: a vietnami agresszió szüntelen fokozásának indokolását kísérelte meg. Cikkének már első mondatai elárulják: növekedőben van a vietnami háború amerikai ellenzőinek tábora. „Téves nézetek és féligazságok, amelyeket napról napra hallunk különféle személyiségektől és olvasunk a sajtó hasábjain” — írja H. K. Johnson a „galambok” nézeteiről.

Még mielőtt megpróbálnánk felmérni, hogy az amerikai közvéleményben milyen erjedést váltott ki az agresszió ellen fellépő politikusok és publicisták növekvő erejű hangja, egy lényeges tényt kell leszögeznünk. Nemrégiben, amikor a washingtoni törvényhozásban az írott történelem eddig legnagyobb katonai költség- vetését szavazásra bocsátották, a jelenlévő 88 szenátor közül csak három mondott nemet. Alaszka szenátora, Gruening, Ohio szenátora, Young és Oregon szenátora. Morse maradt egyedül következetes. (Jelképes erejű: a három ellenszavazat. Johnson elnök pártjának tagjaitól származik). A „galambok” a szenátusban együtt szavaztak a „héjákkal”, s ez figyelmeztet: nem lehelnek

illúzióink.

Említett cikkében a tábor- nok-Johnson azt próbálja megmagyarázni, hogy az USA- nak joga van beavatkozni a dél-vietnami szabadságharcosok és a bábkormány harcába. Felteszi a kérdést, hogy „valóban radikális katonai lépésekre van-e szükség” — s némi mellébeszélés után „a tűzerő teljes kihasználását” javasolja. Lényegében ezt az álláspontot képviseli az elnök- Johnson is — igaz, ő már legutóbbi sajtóértekezletén nyíltan megmondta: „Nehéz napok elé nézünk. A háború még keményebb lehet, még több ember- é? anyagi áldozattal járhat az amerikai nép számára, s ennek megfelelően növekedhet a háborúval szemben állók tábora is ...”

A munkaügyi miniszter a SZOT-tal egyelértve a napokban több. a bérezést érin- . tő rendelkezést adott ki. Az intézkedések az új gazdasági mechanizmus elveivel összhangban az államigazgatási szervek és a vállalatok alkalmazottainak, továbbá az iskolai tanulmányaikat jól végzett kezdő szakemberek bérezési lehetőségeit szabályozza.

A retiiielkszések célja

A rendelkezések célja, hogy m béreket 1968. január 1-től az eddiginél differenciáltabban szabhassák meg, a rendelkezésre álló bérösszegeket igaz. ságosabban, a végzett munkának megfelelően fizethessék ki. A racionálisabb bérgazdálkodásra kétféle lehetőséget is nyújtanak a most megjelent rendelkezések. Egyrészt mindenütt, ahol a tavalyi bér. rendezések során nem történt meg, január 1-től 10 százalékkal emelik a bértételek felső határát, így a különféle szervek és vállalatok — ha egyébként az e célra rendelkezésre álló eszközeikből futja — az eddiginél többet fizethetnek a Jól dolgozóknak.

Másik új ösztönző lehetőség néhány, eddig nem alkalmazott bértétel, besorölásl kategória bevezetése. 1968. január 1-től havi 3500—5500 forintos alapbérrel műszaki gazdasági tanácsadói, 2300—3500 forintos alapbérrel pedig kiemelt] [ közgazdász! munkakörbe lehet« sorolni az arra érdemes dol-J gozókat. Műszaki-gazdasági ta.« nácsadói munkakörbe sorol- ♦ ható a nem vezető állású, mű-« szaki, vagy gazdasági munka-♦ körben foglalkoztatott, kiváló $ képességű és nagy gyakorlattal« rendelkező szakember, aki* kulcsfontosságú munkakörét kiemelkedő színvonalon, kiváló szakértelemmel, alapos tájékozottsággal látja el. Kiemelt közgazdász az lehet, aki szakterületén kiváló teljesítményt nyújt, s önálló munka- kakörben sok éves szakmai gyakorlattal rendelkezik.

A személyi fizetésekről

A személyi fizetéseket] ugyancsak az eddiginél Ösztönzőbben lehet majd megállapítani. Erre azonban a mos-; tani miniszteri rendelkezések! nfem térnek ki, mert az új lehetőségeket a Munka Tör-] vénykönyv megjelenését köve.« tóén hozzák nyilvánosságra.] Itt a leglényegesebb változás < az lesz, hogy a jelenlegitől el-] léróen az alkalmazottaknak.; nem 2, hanem 10 százaléka! kaphat január t-től személyi! fizetést. A személyi fizetés] felső határa 5000 forint. Azok-] ban a munkakörökben azon- < tan, ahol az alapbér az 5000 !

I Húsz év után ! íjra szél a csengő

B

izony, sokuknak őszül a haja, van, akinek — mondjuk meg őszintén — már ritkul is, s a termet sem olyan már, mint régen volt. De így, újból összetalálkozva mindegyiküknek eszébe jut az az ifjú, akik húsz évvel ezelőtt voltak: lelkesek, energikusak, optimisták. A megférfiasodott arcok mögött keresik a hajdani tanulót, bajtársat és pajtást; régi énjüket. Nevetés hangzik mindenünnen, s mosolyogva ismerik fel egymást.

— Szevasz, Jóska! Hogy megváltoztál!

S Jóska mosolyog, elnézően, mert nemcsak fölölte futott el az idő, csak liát máson könnyebben észleljük az idő múlását.

De most rövid időre mindannyian visszaváltoznak a hajdani csínytevőkké, s bár a táblán ott a felírás, dohányozni tilos, rágyújtanak, s amikor megszólal a csengő, jelezve az osztályfőnöki óra kezdetét, most is lassan halkul el a beszélgetés. Most is vannak késón- jövők, mint húsz évvel ezelőtt, De utána néma csend ül a teremben, s a férfiak szemében — nem izégyen —

könnycsepp ragyog. Húsz évvel ezelőtt lettek fiatal szakmunkások. Most újra találkoztak. Azóta sok minden történt velük. Az ünnepélyes névsorolvasáskor kiderült, hogy a 124 végzett közül már nincsenek mindannyian életben, van aki külföldre távozott, s van, aki igazoltan hiányzik. De aki csak el tudott jönni, eljött. S a régi tanáraik közül is eljöttek azok, akik még élnek. Itt van Gajdos Ede osztályfőnökük, aki már tíz éve nyugdíjba vonult, s részt vett a találkozón Somogyi László is. Köszöntötte a régi szakmunkástanulókat a mai szakmunkásképző intézetek nevében Réti László és Baria Gyuláné.

G

ajdos Ede osztályfőnök meghatottságtól remegő hangon szólt régi tanítványaihoz, amint mondotta, nagyon kell tartania magát, hogy el ne érzékenyüljön. Köszöntötte őket az úttörők 10 tagú küldöttsége, s megható volt, amikor az „öregek” cserébe hímzett emlékeztető nyakkendőt kötöttek az „utódok” nyakába.

Húsz év. Mennyi minden történt ez- .alatt! Van, aki a szakmában maradt, s van, akit máshová sodort az élet. Emberi sorsok elevenedtek fel.

Barta Gyula nem szakadt messze a régi iskolától. Eia ide jár, gyakran ellátogat tehát a régi alma materbe. De azóta már elvégezte a kohóipari technikumot, s most az LKM-ben dolgozik, a metallográfián.

Messzi szakadt viszont ár. Csanádi Gyula, aki 1950-ig lakatosként dolgozott, de azóta már elvégezte a technikumot, sőt, az egyetemet is.

— A Felsőfokú Gépipari Technikum tanára vagyok. Azóta írtam néhány tankönyvet. Sőt, a doktori címet, is megszereztem. De ha valaki nekem akkor, régen azt mondja, hogy ez lesz be-.

lőlem, kinevetem. Minden álmom az volt, hogy lakatos legyek. Ez a rendszer lehetővé tette számomra, hogy tanulhassak. S most is foglalkoztat az a kérdés, az a gondolat, hogy — már bocsássanak meg a kifejezésért — proli környezetből is jönnek tehetséges emberek, akiknek az otthon nem adott meg minden kényelmet. De ez dupla akaratot és kitartást követel.

— Nekünk a romeltakarítás és az újjáépítés jutott feladatul fiatal korunkban — szól közbe dr. Betlej Sándor, aki esztergályosként indult, s ma már a műszaki tudományok doktora.

— Párttagságom húszéves évfordulójára szereztem meg a doktori címet. Az én lányom már készen kap mindent. Csak tanulnia kell, nem kell mindenért úgy küzdenie, mint az apjának.

— A mi garnitúránknak korán kellett beállni a sorba. En — mondja Kormos József — mindvégig a szakmában maradtam. A.z LKM karbantartó gyárrészlcgének} vezetője vagyok. Szinte mindemmp találkozom az új. a mai szakmunkásokkal, s nem győzöm elégszer mondani, becsüljék meg ezt a társadalmat, mely védi, szinte a széltől is óvja őket. Mi harcban nőttünk fel és küzdelemben.

H

úsz év telt el. Azóta már meg- emberesedtek. De hitüket most sem vesztették el. Most is olyan lelkesek, küzdeni készek, mint akkor voltak. S még egy: mindannyian kö- szönetüket fejezik ki a szervező bizottságnak, s Mónus Antalnak, akik fáradságot nem kímélve összehozlak ezt a találkozót. Jó volt újra találkozni, s jó lesz majd később is. k

Csutora» Annamária

! rozatokat hozott a további j feladatok megoldására. Illeté- [ kés helyen erről tájékoztatták a Magyar Távirati Iroda munkatársát.

— Az elmúlt esztendőkben a népgazdaság erejéhez mérten, növekvő összegeket forr dítoltak a városokat és fair vakat összekötő úthálózat gondozására, fejlesztésére.

— A fejlesztés azonban az elért eredmények ellenére sem tartott lépést a gyorsan növekvő követelményekkel. A statisztikák tanúsága szerint a gépjárművek száma jelenleg tizenötszöröse a felszabadulás előttinek.

— A közúti közlekedés gyors ütemű fejlődésével nem tartott lépést a közutak fejlesztése. Az országos közutak burkolatának csak mintegy 28 százaléka felel meg a forgalom követelményeinek, a hálózat 25 százalékát záró réteggel kellene ellátni, 47 százalékát pedig meg kellene erősíteni. A tanácsi úthálózat helyzete még rosszabb; alig 11 százalék a kiépített utak aránya.

— Fontos feladat az útépítések időtartamának csökkentése, a kivitelezési munkák minőségének javítása és az

■ ." .. .1anyagi eszközök, illetve s rendelkezésre álló erők a! eddiginél koncentráltabb fel- használása, a munkálatok gépesítése.

— A vizsgálat azt is szó vétette, hogy jóllehet, az elmúlt években születtek bizonyos eredmények, a meglevő közutak fenntartása még ma sem felel meg a követelményeknek. A hibák megelőzésére kell törekedni, nem elegendő, ha a rongálódás bekövetkezte után próbálják orvosolni a bajt.

— Az úthálózat gondozása és fejlesztése fontos feladat, az egész népgazdaság érdeke Ebben a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumon kívül sok tennivaló vár az illetékes tanácsokra és mezőgazdasági, illetve erdőgazdasági szervekre.

— A kormány határozata arra is kiterjed, hogy a közlekedés-építő iparág fejlesztését — mind korszerűség, mind teljesítőképesség tekintetében — meg kell. gyorsítani. Végül felhívta az érintett szervek figyelmét, hogy a vizsgálat megállapításai alapján, saját hatáskörükben tegyék meg a szükséges további intézkedéseket.

| se és Mihail Lavrentyev aka' : démikus, a Szovjetunió Tudo- j Hiányos Akadémiájának alel- nöke. Lavrentyev akadémikus csütörtökön érkezik a magyar fővárosba.

A kormányküldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Ajlai Miklós, a Minisztertanács elnök- helyettese, Kiss Árpád minisz-