Észak-Magyarország, 1967. július (23. évfolyam, 154-178. szám)

1967-07-07 / 158. szám

2 ßSZAKMAGYARORSZÄG Péntek, 1967. Július 1 Egy hétre elnapolták T (Folytatás az 1. oldalról.) más szocialista országok támogatásából. Szíria képviselője hangsú­lyozta, hogy az arabok nem törődnek bele területeik meg­szállásába. Ezt illetően senki se tápláljon illúziókat — fi­gyelmeztetett a szíriai állam­férfi. A jordániai külügyminiszter kijelentette, hogy Jordánia és a többi arab ország nem fogadhat el' semmiféle olyan határoza­tot, amely nem irányozza elő az izraeli csapatok azonnali és feltétel nélküli visszavonását a fegyver­szüneti vonalak mögé. Mohammed Mahgub szudáni miniszterelnök és külügymi­niszter hangsúlyozta, hogy az arab államok nem hajlanak komromisszumra az agresszor csapatainak visszavonása kérdésében. Az ülésen több latin-ame­rikai ország képviselői meg­kísérelték, hogy igazolják ál­láspontjukat, különösen azt, ho®r az el nem kötelezett or­szágok határozati javaslata el­len szavaztak. Gromiko szovjet külügymi­niszter szerdán az esti órák­ban találkozott Mahmud Fav- Zival, Nasszer elnök külpoli­tikai kérdésekkel foglalkozó külön tanácsadójával, Ibrahim Makhusz szíriai miniszterel­nök-helyettessel és külügymi­niszterrel, Abdel Aziz Butef- lika algériai külügyminiszter­rel, Danilo Lekics jugoszláv állandó ENSZ-képviselővel, Valamint Abdul Ramhan Pazs- vakkal, az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszaka elnöké­vel. _ A Pravda New York-i tudó­sítója a közgyűlési szavazás eredményeit kommentálva megállapítja: a szavazás fő politikai eredménye az, hogy az ENSZ-közgyűlés üléssza­kán a részvevők többsé­ge valamilyen formában elítélte az ágresszort, kijelentette, hogy országa és népe a közel-keleti béke mi­előbbi helyreállítására törek­szik, követelte az izraeli csapatok haladéktalan vissza- vonását a megszállt területek­ről. Az agresszió pártfogóinak minden igyekezete ellenére az erkölcsi-politikai győ­zelem azoké, akik ellen­zik az agressziót, akik síkraszállnak a népek nemzeti függetlenségéért, or­száguk területi sérthetetlen­ségéért, a Közel-Kelet és a világ békéjéért — írja a Pravda. Husszein jordániai király és Abba Eban izraeli külügymi­niszter nyilatkozatot adott a nyugatnémet televíziónak. Husszein többek között ki­jelentette: „a Palesztinái tragédiát” csak azután lehet megol­dani, miután Izrael ki­vonult a megszállt arab területekről. Hangoztatta: Jordánia azt kí­vánja, hogy üljön össze az arab országok csúcsértekezle­te. Kormánya csak akkor fo­lyamodik önálló politikai dön­tésekhez — mondotta —, ha az arab országok együttesen nem tudják meghatározni a teendőket. Ismételten rámuta­tott: Jordánia nem nyugszik bele az Izrael által meg­hódított területek elvesz­tésébe, mindent megtesz a Jordán-fo- lyó nyugati partvidékének és Jeruzsálem városának vissza­szerzésére. Abba Eban izraeli külügy­miniszter békeszerződést követelt az arab szomszédoktól, s ki­térő választ adott azokra a kérdésekre, amelyek azt firtatták, hogy vannak-e Izraelnek területi igényei, illetve melyek azok. # Husszein, jordániai királyt csütörtökön fogadta Saxagat olasz köztársasági elnök és több mint egyórás megbeszé­lést folytatott vele. A találkozón részt vett Moro olasz miniszterelnök, Fanfani külügyminiszter, valamint Mo­hammed herceg, Husszein ki­rály fivére, a jordániai vezér­kar főnöke és több más sze­mélyiség. A találkozóról kiadott hiva­talos közlemény szerint a megbeszélés alkalmat adott baráti eszmecserére a közel-keleti válsággal és az ennek megoldására irányuló ENSZ-akcióval kapcsolatban. A jordániai király az olasz köztársasági elnöknél tett lá­togatása után kereste fel a Vatikánban VI. Pál pápát. Husszein király szokatlanul hosszú időt töltött VI. Pál pá­pa hivatalában: egy órán és tíz percen át tárgyaltak, hi­vatalos közlemény szerint az arab menekülteknek juttatott pápai segélyről. Nem hivatalos jelentések szerint a pápa és Husszein Jeru­zsálem jövőjéről is tár­gyalt. A Vatikán egyébként már jó­val korábban leszögezte: ellenzi a szent város iz­raeli elfoglalását. A Vatikánban közölték, hogy Nasszer elnök üzenetet intézett VI. Pál pápához. Üze­netében kijelenti, hogy ren­díthetetlenül bízik az igazsá­gos békében, majd rámutat: Az arab államokat Izra­el részéről előre megfon­tolt álnok támadás érte. Izraelt az angolok és az ame­rikaiak becsvágyuk kielégíté­sének eszközéül használják fel. Nasszer a továbbiakban így folytatja: „Szilárd meggyőződésem, hogy elfogulatlanul érté­keli az eseményeket. Jól­lehet, jogainkat lábbal ti­porták, még sem mi kezd­tük az agressziót, s ismételten kijelentettük, hogy készek vagyunk a véde­kezésre. Mindez akkor volt, amikor Izrael idegen hatal­mak segítségével már készü­lődött az agresszióra. Az agresszor és az őt tá­mogató erők csapást mér­tek ránk, de szilárd elhatározásunk, hogy megvédelmezzük szuve- rénitásunkat, területünket, méltóságunkat.” Vasúi! szerencséiteBség Súlyos vasúti szerencsétlen­ség történt Berlinben csütör­tök reggel, közvetlenül a Langenweddingeni pályaud­varnál. Egy Magdeburg felől érkező személyvonat a sorom­póval ellátott vasúti átjárónál összeütközött egy benzinszál- litó tehergépkocsival. A ben­zinszállító tank felrobbant, lángba borított négy vasúti kocsit és meggyújtotta a pá­lyaudvar épületét. Az utasok közük sokan könnyebb, illetve súlyosabb sérülést szenved­tek. A halottak számáról még nincsenek pontos adatok A minisztertanács a belügymi­niszter vezetése alatt álló bi­zottságot nevezett ki az eset körülményeinek kivizsgálásá­ra. ülést tartott a M'Észteriasács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtö­kön ülést tartott. A kormány elnöke beszámolt az általa vezetett delegációnak az ENSZ rendkívüli ülésszakán kifejtett tevékenységéről. A Minisztertanács a jelentést jóváhagyólag tudomásul vet­te. A munkaügyi miniszternek és a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségének javas­latai alapján a Miniszterta­nács határozatot hozott arra, hogy 19ö8. július 1-étől a népgazdaság mely ágazatában és milyen feltételekkel lehet megvalósítani a munkaidő általános csökkentését. A mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter és a SZö- VOSZ elnöke közös előterjesz­tése alapján a kormány ha­tározatot hozott a mezőgazda- sági termékek forgalmának és felvásárlásának 1968. január 1-ével életbelépő új rendjére. A kohó- és gépipari mi­Áz iaiperiaüzRius Ciprusi is fenyegeti Mint az AP jelenti, a görög katonai diktatúra ellenőrzése alatt álló athéni rádió szerdán este egy új ciprusi szervezet létesítéséről számolt be. A szervezet neve: „összciprusi Szövetségi Front”, amely — állítása szerint — a ciprusi civil lakosság „minden réte­gét” magában foglalja, „ki­véve a kormányhivatalnoko­kat” és célja: Görögország és Ciprus egyesítésének (eznozisz) előmozdítása. Az AP mindezt összefüggés­be hozza a TASZSZ hírügy­nökség tájékoztatásával is, amely szerint Cipruson állam­csínyt készítenek elő, és a te­vékenység mögött az athéni katonai diktatúra áll. Az ál­lamcsíny tulajdonképpeni cél­ja az, hogy az amerikai im­perialisták és más NATO-ál- lamok támogatásával Cip­ruson katonai támaszpontot létesítsenek az arab államok és a közel-keleti országok fe­nyegetése céljából. niszter előterjesztésének: megi felelően a kormány megálla­pította a minisztérium hatás­körét és feladatait. Az Országos Vízügyi Főiga&Z gatóság vezetőjének javasla­tára a kormány határozatot hozott a vízügyi ágazat or­szágos hatáskörű szervéről és az ágazati irányítási jogkör gyakorlásáról. Az építésügyi és városfej­lesztési miniszter előterjeszté­se alapján a kormány a meg­szüntetett áruraktározási és helyiséggazdálkodási hivatal h el y iségga zd á lko d ás i ügykörét az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztériumra ruházta. A Minisztertanács az Or­szágos Bányaműszaki Főfel­ügyelőség elnökének előter­jesztésére bővítette a bánya- hatóság szakfelügyeleti hatás­körét oly módon, hogy ez a jövőben kiterjed a nem ásvá­nyi nyersanyagok kitermelé­sére irányuló, bányászati technológiával végzett tevé­kenység, valamint a megszün­tetett bányák nyitvamaradó térségeinek biztonsági szak- felügyeletére is. A Minisztertanács Tanács- szervek Osztálya vezetőjének előterjesztésére a kormány rendeletet hozott a hatósági b i zo n y í tv á n y ok kiadás án alí rendezésére. A kormány ezután egyél» ügyeket tárgyalt. M®pi postánkból Gyors intézkedést kérünk! A vör&ssipkás S ajószentpéter, Kossuth utca. Földszintes, L- alakú lakóiiáz, tágas Udvarral. Az udvarban a leg­különbözőbb rózsák illatoz­nak. Hosszú szőrű fekete pu­lik csaholva üdvözölnek. A ház gazdája is szívélyesen fogad, s mutatja birodalmát. A boltozatos, vastag kőfalú ház sok kincset őriz. Kora másfélszáz esztendő, úgy tud­ja mai tulajdonosa, Tóth Ber­talan bátyám, hogy 1828-ban épült Az L betű rövidebb ré­szén, ahol ma három ablak van, egykor kovácsműhely Volt, s nem is akármilyen. Az egykori jeles mezővárost; já­rási székhelyet meglátogató kereskedők, fuvarosok Itt áll­tak meg lovat patkoltatni, hí­reket cserélni. Igaz, a hazat részben már átalakították, no meg a Pitypalatty-völgyből le­futó patak vize is megrongálta, tíe a benne levő dolgoknak ez Szerencsére nem sokat ártott. Gondos kezek ládákba csoma­golták a régi könyveket, ka­lendáriumokat, a régi levele­ket, a padlás szögletében levő kerámiáknak meg nem ártott tneg az idő. Hogy mi minden van itt? — kérésemre Berci bácsi szíve­sen megmutatja. Az egyik ré­gi láda eleje faragott, paraszt­barokk. A benne levő levele­ket talán még egykori írója helyezte el. Közöttük lapoz­tatok. Az egyik Kassán kelt 1848. július 9-én. írója Maré- czák Sándor, a nagyapa. Mái régen temetőben pihen, életé­nek fontosabb mozzanatai! éppen ezek az elsárgult le­velek őrizték meg. Miskolcon született, 1831-ben. Apja mis­kolci kerékgyártó-mester, ke­resztapja Kubacska István hí. rés miskolci vaskereskedő, ke­resztanyja Tinschmid Mária, egy ugyancsak híres helybeli mester lánya. Gyermekkorá­ról, szüleiről semmit sem tu­dunk. Bizonyára nem voltak kimagasló személyek. Hogyan nevelték két fiúkat, azt sem tudjuk. Sándor kovácsinas Ta- maskovits Mihály miskolci mesternél. 17 éves, amikor megérinti a magyar forrada­lom szele. Nem is tudjuk meghatottság nélkül olvasni a gyerekfővel írt levelét: „Kedves hozzám tartozói! Hazánkra nézve ho­mályos felhők tornyosultak, s kötelességünk az, hogy a mi édes hazánkat egy cseppig vé­delmezni tartozunk. Én/is nem erőszak, hanem önként, hazám oltalmazására, magamnak ki­művelésére állottam az önként sereg közé ...” Kassán tanul­ja a fegyverforgatást, majd részt vesz az erdélyi csaták­ban. A Fehértemplom, Versec környéki eseményeket napló- szerűen levelében örökíti meg. Az eseményekről szinte szó­noki pátho«szal ír rokonainak, a miskolci Polgár Mál.yásék­■ nak: „Több századok múlta­1 nak el, mellyben szabadok nem valánk. De most rázzuk ; le a bilincseket, melyet édes hazánk, honfiaink, s atyáink hordozának, . e derék hősek azokat letapodák. Én pl. ál­lottam egy oly helyre, melly­ben az én hazámat szabad­ságáért fegyveremmel és vé­remmel .tartozom szolgálni. Kérem pedig mindenkoron az atyát, hogy e gonosz ellen­ségnek ' prédályába soha ne legyen a testem...” Nem tu­dom végig idézni a szép, im­már majdnem 120 éves doku­mentumot. Olyan szépen van benne megfogalmazva a haza- szeretet, hogy egy tanultabb embernek is becsületére válna. Életének ezután csak főbb mozzanatait Ismerjük. A csa­ládi hagyomány szerint úgy úszta meg büntetés nélkül a szabadságharcban való kato­náskodást, hogy Sámuel bátyja vándorkönyvével, mint mes­terlegény jött haza. M iskolcon tovább ínas- kodik, majd felszaba­dulása után vándorol­ni indul, öt év alatt minden nagyobb városban megfordult Arad, Pankota, Nagyvárad, Lovasberény, Sopron, Pozsony, Vác, Szeged, Temesvár, Lugos, Orsóvá és Üj-Arad pecsétjét találjuk vándorkönyvében. Ti­zennégy város! Aki ezeken a helyeken megfordult, alaposan megtanulhatta a mesterséget. ö azonban ennél is többet akar. 1856-ban Triesztben, 1857-ben Fiúméban dolgozik, majd hazakerül. Megnősül és Sajószentpéteren telepedik le. A műhelye a városka főut­cáján van, akad munka s elég tisztességes megélhetés. Egy, talán száz esztendeje készült fénykép feleségével, kislányé, val ábrázolja. Nyílt tekintetű, bajuszos arca van. Komoly ember, aki azonban nem fe­lejtette el gyermeksége nagy élményét, a szabadságharcot. Kis szőlőt, pincét szerez ma­gának. Pincéje ma is megvan a domboldalban. Kívülről nem sokat mutat a rangos, borhá­zas épületek között. Vályogból készült borháza összedűlt, de a keskeny pincelejárőból nyí­ló előtér most is hűvös és hangulatos. Oldalait csodálatos faragá­sok népesítik be. A pincék belső terének díszítése, fara­gása különben is szokatlan dolog, hátha még a népme­sék, vagy a történelem emlé­keivel találkozunk. Az egyik oldalon egy ördög van kifarag­va, kezében vasvilla. Teste feketére festve, csak a szeme és szája piros. A népmesékben sokszor szerepel ebben a for­mában. Az elbukott Szabad­ságharc szimbólumát is meg­találhatjuk. Egy piros nyíllal átdöfött szív fölött nemzeti színű zászlók, bennük évszám: 1848—1849, alatta régi bástya, ágyúcső, ágyúgolyók. Az egyik férfiarcban Kossuth vonásait fedezhetjük fel. De találha­tunk itt kutyát, szarvast, oroszlánt, bárányt is. A régi címer Is k! van faragva, me­lyet Mareczák Sándor a ván­dorkönyvéről másolt le. És végül a saját nevét és egy évszámot, 1864-et faragott a pulia pinceoldalba. H ogyan, miért készítet­te, inkább csak sejt­jük, mint biztosan tud­juk. A szabadságharc szimbó­lumát gyermekkori élménye­ként őrizte meg, a többi alak a magyar népmesékből került elő. Ide a pincébe csak a leg­jobb barátokat, rokonokat hí­vogatta meg, akikkel barátsá­gosan elbeszélgettek, elboroz- gattak. Több mint száz esztendő telt el, hogy az egykori kovácsle­gény, később mester ezt a munkáját befejezte. Azóta so­kat fordult a világ. Az általa készített szekerek, ekék már régen elkoptak, de ez a pince sokáig őrzi a kezemunkáját; régi levelei, a Kossuth-bankók pedig a szabadságharc emlé­két. Mareczák Sándor egyszerű közkatona volt a kassai vörös- sipkás honvédek között. Nagy tetteit nem őrzi márvány, csak ez a néhány sor emlé­kezés. ; :. • Aki pedig meg akarja tekinteni ezt a népi műem­léknek számító pincét, keres-; se meg Kiss Pétert, a mosta-, ni tulajdonost, vagy az unó-' kát, a fehér hajú Tóth Ber-I tálán bácsit. Szívesen megmu-* 1 tátják a pincét, és a régi re-| likviákat, melyek nemsokára' a legméltóbb helyre, múze-] umba kerülnek. < b. f. ; mint akkor, amikor az ómas* sói bekötőúton levő Garadná patak hídját tervezték és kú* vitelezték.” Bz utca nem játszótér A III. kerület .Liszt Fe“ renc és' Gépész utcában lakó gyerekek kora tavasztól késő őszig, különösen az iskolai szünidőben, naponta az utcád játszanak, futballoznak. Art utca forgalmas, teherautók* motorkerékpárok közlekednek itt, s az óvatosság mellett iá könnyen történhet komoly baleset. Hiába figyelmeztetik a gyerekeket a felnőttek, s az utcabizalmi, semmit' sem hasz­nál. A sziülők se akarjál: tu­domásul venni, hogy az utcá nein játszótér. Ha a baj meg­történt, már késő a figyel* meztetés. Nem ez az egyetlen utca; járművek részére kijelölt út* test, ahol a gyermekek fut* haboznak, önfeledten játsza* nak, szaladgálnak, és éppert ezért szeretnénk felhívni á tanács, a rendőrség figyel* mét, intézkedjenek sürgősen á balesetek megelőzése érdeké* ben. ha kell, büntetés kisza* búsával is — írják a Liszt Fe* renc utcábóL friste! nysit a tábla a MlVßQT állomásos Június 17-i számunkba^ fábla a falon című jegyze* tünkben szóvá tettük, hogy a miskolci Szeles utcai MÁVAUT állomáson színes áblán hívják fel az utasok ügyeimét a menetjegy kötei ező előreváltására. A póriad ;árnál pedig azt a felvilágosí-" ást adják az érdeklődőknek; rogy utazásához jegyet a ko-j :siban kaphat. Jegyzetünkre i 3. sz. AKÖV válaszolt. A /álasz egyetért a cikk írójá-' /al, mert a Szeles utcai autó-' juszállomási pénztár a Mis­kolc—kazincharcikai vonalra isafc bérletjegyet árusított Az itazóközönség Jobb kiszolgá- ása érdekében intézkedett aá VKÖV, hogy a bérletjegy-áru- itáson. túlmenően menetj«-' ;yeket is szolgáltassanak M "alam ennyi autóbuszjáratra, ízzel az intézkedéssel az VKÖV megszüntette a jegy- etünkben kifogásolt helyzo- et. Az AKÖV megköszöni a egyzetünkben foglalt észre-’ 'ételt, amely az utazóközön-f ég jobb kiszolgálását célzat ntézkedést vont maga utáitfs 41 pedig megköszönjük a|: VKÖV intézkedését buszjáratot. A község lakói­nak ez az egyetlen közleke­dési lehetősége a városba, el­képzelhető tehát, milyen el­keseredést váltott ki az autó­buszmegálló áthelyezése. Ez­zé! az autóbusszal járnak munkahelyükre a Lenin Ko­hászati Művekben dolgozók, az ipari tanulók. Az orvosi rendelő, postahivatal, tanács- kirendeltség a falutól kilenc kilométerre van. öregek, anyák csecsemőikkel — akár esik, akár fúj — kénytelenek így gyalog közlekedni. Az is­kolai óv alatt mintegy- 40 gyermeknek kell szintén ezt az utat megtennie. Tanács­tagunknak a III. kerületi Ta­nácsnál sajnos nem adtak konkrét választ, hogy meddig kell vámunk arra, amíg az autóbusz újra bejön a község­be. Reméljük, nem 5 évig, Alig két éve, hogy Ómássá lakói nagy izgalommal vár­ták az első autóbuszjáratot, amely bejött a falu közepéig. Ma már csak az autóbusz megállóhelyét jelző táblát nézhetik. Június hó 23-tól ugyanis a 15-ös autóbusz végállomását a falutól 2 kilo­méterre jelölték ki — írja le­velében Horváth László ta­nácstag, amelyet rajta kívül még nyolcvanan írtak alá. „Már két éve, hogy autó­buszok, tehergépkocsik közle­kednék a hídon. Alig egy hó­nappal ezelőtt a III. kerületi Tanács a hidat szélesítette, újra padlóztatta, a teherbí­rást viszont, a régitől eltérő­en két tonnával csökkentették. A Közlekedési Vállalat ettől kezdve megszüntette az autó-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom