Észak-Magyarország, 1967. július (23. évfolyam, 154-178. szám)

1967-07-04 / 155. szám

Kedd, 1967. július 4.

ESZAKMAGYARORS"

s

Aratógépek FancsaInak

Az alsóvadászi gépállomás baktakéki üzemegységében előkészítik a fancsali tsz aratógépeit, Foto: Sz. Gy.

Szív és értelem

Mindenütt!...

1 A kérdés időszerűségét az adja, hogy megyénk pártbizottságai és pártszervezetéi — a, Politikai Bizottság útmutatásainak megfelelően — elkezdték az új pártoktatási év előkészítését. Ennek szinte első lépése minden szinten a tervezett oktatási formák propagandistáinak gondos kiválogatása. A gondosságot külön is hangsúlyozhatjuk, hiszen a párt propagandistája a partoktatás vezéralakja. Egy-cgy pártoktatási év sikere jórészt a propagandistáktól függ. A Politikai Bizottság határozata sem véletlenül hangsúlyozza, hogy pártszervezeteink csak ott és csak olyan tanfolyamokat szervezhetnek, ahol és amilyen felkészültségű propagandista áll rendelkezésre.

Nyílt titok, hogy több párt- szervezetben évről évre gond a megfelelő propagandisták biztosítása a tervezett oktatási formákhoz. Ez összefügg azzal, hogy néhol — különösen falun — pártszervezeteink még ténylegesen nem rendelkeznek megfelelő felkészültségű clvtársakkal, főleg az igényesebb tanfolyamokhoz. (Például a gazdaságpolitikai tanfolyamokhoz.)

A propagandista gondok sokhelyütt enyhíthetők lennének, talán meg is oldódnának, ha a pártbizottságok és a pártszervezetek alaposabban körülnéznének a saját „hasuk táján”.

Megyénkben például Miskolcon 15 éve működik a Marxizmus—Lcninizmus Esti Egyeteme. Özdon kereken 10 esztendeje. Az elmúlt 14 év alatt Miskolcon és az azóta megszaporodott kihelyezett tagozatokban több mint 1500-an nyerlek végbizonyítványt, ami egyben azt is jelenti, hogy ennyien sajátították el a marxizmus—lcninizmus három ágának alapvető ismereteit. Közülük igaz, sokan végeznek — és tegyük hozzá: szívesen és céltudatosan — évről évre konkrét propagandamunkát. De jó részük — mint propagandista — még ^parlagon hever”!

Vajon mindenütt körülnéztek-e már pártszervezeteink az esti egyetemet végzett elv- társak körében?

A kérdés nemcsak időszerű. Tapasztalataink szerint indokolt is.

(csé)

Új gépek a TVK

A Budapesti Vegyipari Gépgyár szovjet megrendelésre több, új festékipari gép gyártását kezdte meg. Ezeket a gépeket először a Tiszai Vegyikombinát Lakkfestek- és Műgyantagyárába szállítják, ahol próba alá vetik, kísérletet folytatnak a berendezésekkel. A próbákat a festékgyár erre a célra használt B2 üzemében végzik. Az első szakasz már lezárult. Egyebek között a szuperkeverővei, az 50 literes, úgynevezett gyöngymalommal, szupercentrifugával mintegy ezer órán át folytattak üzemszerű termelést.

Az elmondottakon kívül említésre méltó még, hogy megkezdték a festékgyárban a kísérleti csarnok, illetve üzemrész építését, amely előreláthatóan szeptemberben készül el. A bedörzsölő kapacitás növelése érdekében a TVK egy újabb nagyteljesítményű

fesíékgy árában

PM—125-ös, a BNV-n is kiállított nyugatnémet gyártmányú festékipari gépet vásárolt. Napirenden van a ragasztógyártás fejlesztése is. Erre a célra a festékgyár régi kazánházában új üzemrészt alakítanak ki, amelynek ideiglenes berendezése már júliusban elkészül, azonban teljes kapacitással csak 1968-ban kezd dolgozni.

A festékfajták kiszerelésének tökéletesítését, s a munkavégzés meggyorsítását szolgálja annak az új olasz töltőgépnek a termelésbe való beállítása, amelyet nemrég vásároltak és az első negyedévben helyeztek üzembe. A festékgyár B-üzemébe a közelmúltban nyolc darab homogenizáló tartályt szereltek be, amelyet a napokban adtak át rendeltetésének. Ezzel jelentősen megnő az üzem festék- tároló kapacitása.

A jövő héten kezdik

Miskolc határában is beérett már az őszi árpa. Az Egyetértés Termelőszövetkezetben már minden készen áll arra, hogy a jövöhét közepén megkezdhessék az őszi árpa és az őszi búza aratását.

A betakarítást itt aratógéppel végzik, amely jobban kíméli a szalma minőségét. Ez igen fontos a termelőszövetkezetnek, hiszen évek óta szerződés útján értékesítik az ipari szalmát. Ebben az évben 1200 mázsára kötöttek szerződést, amely közel 100 ezer forint hasznot biztosít a közös gazdaságnak.

Az aratásra való felkészüléssel egy időben jó ütemben halad a növényápolás. A kertészetben, a dohány és a mák kapálásában besegítettek az iskolások is. A gyerekek tömegesen jelentkeznek munkára az Egyetértés Tsz-ben, hiszen jól jön a zsebpénz.

A termelőszövetkezetek első országos kongresszusán arról beszélt az egyik felszólaló. hogy véleménye szerint új szakaszába lépett hazánkban a nagyüzemi társasgazdálkodás fejlődése. S ezt az úi szakaszt — amint hangsúlyozta —. ő nem kizárólag a gépesítésre, _ a technikai és tudományos előrehaladásra vonatkoztatja, hanem a szövetkezeti parasztság gondolkodásmódjára is. „Hat-nvolc évvel ezelőtt sok paraszt- ember csak fizikailag volt a termelőszövetkezetekben, de érzelmileg nem, vagy nem egészen. Az értelmük belátta. hogy a termelőszövetkezeteké a jövő, de a szívük az első időkben nem a nagyüzemi társasgazdái kodásért dobogott” — így beszélt a kongresszuson egy másik termelőszövetkezeti elnök, aki már tizenhetedik éve tölti be ezt a tisztséget, s cselekvő részese volt mindannak, amit a mezőgazdaság, a falu szocialista átalakításáért tettünk. „Ma már — folytatta — a termelőszövetkezeti tagság jelentős részének a szíve is ide húz, megszerette azt a gazdálkodási és életformát, amelytől eleinte idegenkedett.”

Őszinte, józan vélemény ez. Nem tagadja, hogy a gondolkodás átalakulása, megváltoztatása lassúbb folyamat, mint az anyagi, gazdasági előrehaladásé, s nem állítja, hogy ma már probléma mentes a termelőszövetkezeti gazdálkodás. Sőt, az idézett elnökkel egyetértésben, a mai magyar falu legtöbb ismerője vallja azt is, hogy nem kevés gonddal kell megbirkóznunk, ha a termelőszövetkezeti mozgalomnak ebben az új szakaszában tartós sikereket akarunk elérni. A gazdaságirányítás reformja, s mindaz, ami ebből fakadóan a termelőszövetkezeteket, a falut közvetlenül érinti, felszínre hoz olyan problémákat is, amelyek eddig nem mutatkoztak meg, s rendezésükhöz alapos hozzáértés, gondos felkészülés szükséges. Mégpedig nem csupán a vezetők részéről, hanem mindenkitől, aki a termelőszövetkezetekben él és dolgozik. Nem kizárólag az elnökök, a főagronómu- sok és a főkönyvelők tudásától függ tehát, hogy a tszek mennyire és hogyan tudnak élni növekvő önállóságukkal, hanem a milliónyi termelőszövetkezeti tag szivétől és értelmétől is.

Mostanában sokféle elgondolással, tervezgetéssel, kezdeményezéssel találkozunk, ha a falvakat, a termelőszövetkezeteket járjuk, örvendetes és biztató dolog ez, mert arról tanúskodik, hogy mind többen értelmét látják véleményük nyilvánításának, s annak, hogy elmondják, szerintük miképpen lehetne jobbá tenni a gazdálkodást Nem szabad megijedni attól sem. ha az embereknek ez az igyekezel e párosul a bíráló kedv növekedésével, s olykor türelmetlenség is keveredik bele. Alaptalan a nyugtalansága azoknak, akik rossznéven veszik, ha gyűléseken, vagy más alkalmakkor vitákra, szenvedélyes eszmecserékre kerül sor.

Vannak, akik úgy vélik, hogy az úgynevezett egyszerű termelőszövetkezeti tagok nem képesek érdemlegesen részt venni a gazdálkodás lényeges kérdéseinek megítélésében, a bonyolult üzem- szervezési, közgazdasági feladatok megoldásában. Igaz, hogy azok a százezrek, akik nem végeztek közép- vagy felső fokú iskolát, nem járatosak a tudományos szakirodalomban, akik nem értik az egyes gazdasági szakkifejezéseket, azok az ilyenfajta kérdések elméletieskedö megbeszélésén nem lehetnek vitaképes partnerei a főagronómusnak, vagy a könyvelőnek. De a gazdálkodás mindennapi tényeit, tapasztalatait, feladatait mérlegelő és összegező tanácskozásokon annál inkább.

Nincs az országnak olyan vidéke, ahol ne igazolnák példák, milyen sokat jelent egy-egy termelőszövetkezet boldogulásában, ha tagjai úgy törődnek a közös vagyonnal, a kínálkozó termelési, állattenyésztési lehetőségek jó hasznosításával mint ahogyan néhány holdas gazda korukban tették. Napjainkban már egyre általánosabb a gazdaként való foglalkozás a termelőszövetkezetek ügyeivel. Jól tudják. hogy az ő személyes boldogulásuk mindenekelőtt a termelőszövetkezeti közös gazdálkodás eredményétől függ.

»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦' ♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦

rr

(7.) Edvard Telkinyen

D

élelőtt az írószövetségből felhívtam telefonon. A Szmena titkársága azt mondta, hogy Minszkije utazott, s csak holnapra várják; valószínű, hogy meg is érkezik, esetleg az időjárás zavarhatja meg pontosságát.

— Amint megjött... Ki kereste, mit mondhatok? — kérdezte a titkárnő.

— Magyarországról; még közelebbi: Miskolcról érkeztem.

— Ó, annak nagyon örül majd — kiáltott fel a „vonal” túloldala. — A miskolciakról annyi jót mesélt Telkinyen elv társ.

Vártam hát.

A Néva vizében még hatalmas jégtáblák úsztak; fenn a Ladoga-tónál most olvad a hó és a jég. Tengert néztünk. A Balti-tenger olajos-barna vizét, szemben a nappal, nyugta előtt. Vakítóak a színek. A vizen játszik az olaj és a fény. Később kocsival járjuk a várost, az ismerős és az ismeretlen sétányokat, utcákat, 1 ereket. A sokszor megtekintett Szmolnijt most sem lehet kihagyni, kegyeletből sem. 1-Ia fe ember sokat járja az emeleti folyosókat, szobákat, termeket, rádöbben, nem is indulhattak el máshonnan a forradalom döntő ütközetei, csak ebből az egyszerű, szerény épületből. A dolgok önmagukat Igazolják, s így leegyszerűsödve a fél évszázad, azt hiszed, a következő lépcső- fordulóban Leninnel találkozol, aki három-négy vöröskatonával vagy paraszttal élénken vitatkozik valamiről. Mert Lenin itt járt, és valóban úgy érzed, fizikai valóságban is itt tartózkodik valamelyik szobában, pádon, ember- csoport közepén.

Bekapcsolják a magnót, felhangzik Lenin hangja, s ha behunyt szemmel a Putyilov gyárat látod, már ott is a rongyos, éhes munkástömeg: indul útjára a világ legnagyobb forradalma, s magad is elindulsz, hogy a legegyszerűbb okokért életed áldozd: a kenyérért, a földért, a békéért — egyszóval, azokért az egyszerű dolgokért érdemes meghalni, melyek nélkül létezni, lélegezni sem lehet.

Lenin nem pusztán a magánéletében volt egyszerű. A távlatokat is a legegyszerűbben, legkézenfekvőbben tudta elmondani. Ezért lett, ő a győztes forradalom vezére. Most

még jobban értem, hogy a költők miért tudtak s tudnak ezután is Leninről verset írni, s hogy a katonák és munkások miért indultak el az öldöklő küzdelmekbe. Nem Leninért. önmagukért, unokáikért.

A

z ember bonyolíthatná a dolgokat. Gondolatot gondolatra rakhatna, mely tulajdonképpen semmi mást nem magyaráz, csupán a megvalósult valóságot. S ezt is azért teszi, mert ideje van.

Edvárd holnap érkezik visz- sza Minszkből.

Adósa vagyok önmagámnak, amikor ez a kedves, szőke fiú eszembe jut.

Egyszer egy hegyaljai pincében jártunk. Mi tagadás, bőségesen ittunk a hegyaljai borokból. Akkor — lehet, hogy viccesen — Edvard azt mondta: Leningrád után ez lesz a második otthona. Miskolc, a Hegyalja.

— Nem választottál rosszul — ütögettem hátba barátságosan. — Mert itt bőséggel van jó bor, jő barát. Abban meg a jókedv...

— Az élet nagyon szép — oktatott Edvard. — Minden perce szép. Még a nehéz, bánatos órák is szépek. Egy po;

bár jó bor, egy szerszámnyél, amit magad faragtál, egy harapás sós uborka, asszonyod mosolya, gyermeked kérdése, egy folyó a dombról nézve ... Minden szép. Mert élsz és élhetsz ...

Lehetséges, hogy nem szóról szóra mondta ezt Edvárd. De ez az életfilozófiája. S körülbelül így is fogalmazott, amikor vendégünk volt.

S miért vagyok adósa önmagámnak, amikor eszembe jut”#

Í

rni szerettem volna erről a kollégáról. Mert Edvard is újságíró. Ám annyi életében a súlyos történet, hogy az már sok lenne az olvasónak. Nem mintha kétel. kedne benne, akárki is. Csakhogy, sokat élt ez a fiú. Azaz, mikor élt, mikor nem. Most él! S élni is fog sokáig, én hiszem. Hiszen annyira szereti az életet, hogy az életnek is nagyon kell szeretnie ezt az életvidám, élni akaró embert.

Edvárd Telkinyen 14 éves volt, amikor a német hordák körbefogták Leningrádot. Gyerek volt, kicsiny és fürge. Tudott észrevétlenül kúszni szántásokon, hóbuckák alatt, romok között, golyózáporban. S ő kúszott is. Át a fronton, üzenettel. Vissza a fronton, megint üzenettel. Ezrek, tízezrek — Leningrád függött olykor azon, hogy a sovány, szőke fiú vissza ér-e rendeltetési helyére. Mindig visszaérkezett. Sebesülten, éhesen, golyóval a testében, de kúszott, kapaszkodott, futott.

... Mókás pillanatnak látszott, amikor a hegyaljai pincéből egy jól megtermett

munkás hozta ki ölben Edvar-' dot. Nem, nem azért, mert sokat ivott. Ittunk, igaz, amíg jólesett. Csakhogy ...

Itt Van a történet neheze.

Az a fiú addig kúszott, amíg lelőtték a fél kezét. Még azután is kúszott, de akkor már lassabban, hiszen üszkösödni kezdett az alig begyógyult seb. A jobb karja helye... Aztán megfagyott a jobb lába... Amputálták. Közben kapott egy sorozatot (géppisztolyból) a gyomrába. Nem halt meg a fiú. Kevesen hitték, hogy életben marad. De mondja valaki, aki hallotta a baltikumi hadijelentéseket, hogy bízott: Leningrád, ahol ezrek pusztultak éhen, más ezrek meg a bombáktól és a fagytól —, hogy ez a város nem adja meg magát, Nem adta meg magát. Sem Leningrád, sem a szőke fiú. Mert a szervezete erős volt. Mert élni akart.

Edvard járja az országot, járja a világot. Fél lábbal, fél kézzel és töretlen vidámsággal.

Hogyan lehetne egyszer ezt a fiút „megírni?” Mondjuk egy elbeszélésben, igazán, szépen, hogy ne pusztán az irdatlan szenvedéseket, hanem egy ember nagyszerűségét is megértse belőle az olvasó? Mikor üdvözletét hozzák, mikor üzenetemet viszik neki, mindig ez jutott eszembe. Nem boldogultam vele. (S most, amikor vázlatosan beszélek a barátomról, mélyen bennem él egv szándék: megszabadulni egy önmagadnak állított kötelezettség alól, amivel alig- alig bírsz meg, ha száz évig élsz i&j „ ;

Hóvihar miatt a minszki gép nem indult. Két nap utált jött haza. A Rosszija Hotelben keresett fel. Megöleltük megcsókoltuk egymást. Edvard, érzésem szerint, semmit nem változott. Most is szőke, gyerekes érdeklődés és rajongás a szemében, szálfatermetével nem tud mit kezdeni, izeg-mozog, orra meg-megrán. dúl, szippant olykor-olykor,, mint évekkel ezelőtt.

— Gyerünk az étterembe... Vodkát iszunk, a teremtésit, — S mint aki áldomást iszik diplomájára, vagy fiú gyermekére, esetleg sikerére —- örül és nevet. — A mindenit, hogy újra láthatlak!

Míg helyünk akad. érdeklődik: — Kollégáid? Fiad? A város?

— A kollégák jól vannak sokat dolgoznak. A fiam? Jövőre iskolába megy. A várót szépül. Mindig várunk téged,

N

ézem Edvardot, könny ül a szeme sarkában. Zavarban van. Hirtelen mesélni kezd.

— Régiek, veteránok találkoztunk ... Kimentünk egy szigetre... Aknákat kutattunk játékból, rajz után... Képzeld, milyen aknák voltak .. •. Mindenkinek a kedvenc italából egy üveggel... Én tokajit találtam ... Fél lábbal, fél kézzel nehezen boldogultam a mocsárban

__De megt

aláltam. Meg bizony. Mi már csak ilyenek maradunk — nevet, — Ilyen bohémek és szívósak maradunk, amíg élünk..-. Ittunk rá.

Ha egyszer én egy ilyen ember életét meg tudnám írni.Ti , Baráth Lajos

[djj^ jp Hj 11 ||j_i jj^