Észak-Magyarország, 1967. július (23. évfolyam, 154-178. szám)

1967-07-19 / 168. szám

Szerda, 1967. július 13. ESZAKMAGYARORSZAG 3 A Lenin Kohászati Művek­ben is sok vonatkozásban erezhető már az új gazdasági mechanizmus előhatása. Rend­kívül sokat törődnek például a gyár termékeit vásárlók többletigényeinek kielégítésé- vel. Ezért adtak a kovácsoló gyáregység dolgozói eddigi tervükön felül már mintegy 500 tonna fazonórut. A csa- ^argyáriak pedig csaknem 200 tonna csavaráruval gyártottak többet a tervezettnél. Pamutsapháh Osdrél — külföldre Alig másfél hónappal ez­előtt úgynevezett bedolgozói részleget nyitott Özdon a Bu­dapesti Kötő Szövetkezet. Mintegy 240 ózdi nőnek biz­tosítottak ezzel munkát. Még­pedig olyan munkát, amit a háztartás mellett, otthon is elvégezhetnek. A részleg Ugyanis bébi pamutsapkákat és kabátkákat készít. Vala­mennyit exportra. Munkájuk­ba eddig még nem volt kifo­gás. A külföldi megrendelés már a jövő évre is biztosítva van. Az ózdi bedolgozó rész­leg létszámát pedig három­százra akarják emelni. ivásár lesz a Hortobágyon A miskolci és borsodi lako­sok is szívesen járnak a közeli szomszédba, a Hortobágyra, Debrecenbe, Hajdúszoboszlóra, Hajdúnánásra, és más érdekes hajdúsági helyekre kirándulni. A Hajdúság idegenforgalmi Programja augusztusban, az Alkotmány ünnepének tiszte­letére különösen gazdag lesz. A Hortobágyi Intéző Bizott­ság, a Hajdú-Bihar Megyei Idegenforgalmi Hivatal, a me­gyei tanács és a debreceni múzeum augusztus 13-tól 20-ig bendezi meg a múltjáról híres S most „bizonyos korszerűsí­tésekkel” felelevenített hídi- üásárt. (Azért nevezték és ne­vezik hídivásárnak, mert a híres hortobágyi kilenclyukú híd mellett tartják.) Az idei hídivásári program *Sen gazdagnak ígérkezik. Augusztus 13-án, a megnyitás "apján „Elő népművészet” éímmel kiállítás is nyílik, ámelyen bemutatják a hajdú- népművészeti alkotások ~~ köztük a csikóbőrös kulacs f® a nádudvari fekete kerámia készítését. Ezúttal, Magyarországon élőször rendezik meg az orszá- pásztortalálkozót: horto­bágyi, bugaci és bakonyi csí­kosok, gulyások, kanászok, számadók részvételével. A hor­tobágyi, hídivásárnak gazdag kulturális programja is lesz. Augusztus 19-én este, a Hor- mbágy folyóra épített vízi kzínpadon népi táncegyüttesek mutatják be műsorukat. . Augusztus 20-án, Alkotmá­nyunk születésnapján, a hor- mbágyi hídivásárt nagysza­bású lovasbemutatóval zárják. Legfontosabb ^ 73 a j n p együttműködését; 19(19tUK fejlődését 1 I ♦ Mindennap tenni kell valamit A Nem véletlen, hogy az utób­bi hónapok során, de különö­sen a termelőszövetkezetek I. országos kongresszusa óta me­gyénk tsz-tagsága körében is egyik leggyakoribb beszédté­ma a termelőszövetkezeti szö­vetségek megalakítása. Általá­nos tapasztalat ugyanis, hogy a tsz-tagság egésze nagy vá­rakozással tekint a feladatait, tevékenységét tekintve eddig még csak nagyjából körvona­lazott szövetségek munkája elé. Mert a „körvonalakat” te­kintve is bizonyos, hogy a szö­vetségek minden tekintetben, hozzáértő szakemberek közre­működésével képviselik majd a tagszövetkezetek érdekeit; segítenek az áruértékesítés szempontjából igen fontos pi­ackutatásban, az értékesítési szerződések megkötésében; s a termelési, a távlati tervek ki­dolgozásában. S ha másban nem, csak az itt felsoroltak­ban tevékenykednének a ter­melőszövetkezeti szövetségek, már akkor is érthető, jogos a tsz-vezetők, a szakemberek, a tsz-tagság várakozása, bizako­dása. Természetesen bármilyen nagyszerű feladatokkal meg­bízott szövetség, vagy testület csak akkor dolgozhat eredmé­nyesen, ha rátermett vezetők irányítják munkáját, illetve, ha rátermett, hozzáértő szak­emberek tevékenykednek a feladatok megoldásán. A ter­melőszövetkezeti szövetségek eredményes munkájának is egyik alapvető feltétele, hogy olyan megbízottak, küldöttek képviseljék a tagszövetkezete­ket, s a küldöttek olyan veze­tőséget, elnökséget válassza­nak, olyan függetlenített appa- rátust bízzanak meg a szak­feladatokkal, amely minden tekintetben képes eleget tenni a szövetkezetek megbízatásai­nak. Négy szövetség Most, 'három hónappal a szövetségek megalakításában állást foglaló termelőszövetke­zeti kongresszus után Borsod megyében is immár a szövet­ségek megalakítása, a megfe­lelő. hozzáértő szakemberek kiválasztása és megválasztása a következő lépés, a közvetlen feladat. Erről tanácskozott, e kérdésekben foglalt állást _ né­hány nappal ezelőtt, — július 15-én — a termelőszövetkeze­ti szövetségek megválasztását, létrehozását segítő megyei elő­készítő bizottság. Illetve a közben több termelőszövetke­zeti elnökkel, az egyes terüle­tek képviseletében tanácskozó szakemberrel kibővített elő­készítő bizottság. Dr. Pusztai Béla, a megyei ta­nács vb-elnökhelyettese, az előkészítő bizottság elnöke is­mertette a bizottság tagjai előtt, milyen lépések történtek az elmúlt hetek során az egyes területeken, milyen munkát végeztek a területi megbízottak, területi előkészí­tő bizottságok, illetve milyen feladat vár az elkövetkező na­pokban a bizottságokra. A megyei pártbizottság ko­rábbi javaslatával egyetértés­ben Borsod megye termelőszö­vetkezeti szakemberei, vezetői is úgy döntöttek, hogy a terü­leti- és tájegységeknek megfe­lelően négy szövetség alakul­jon a megye területén. Így, az cncsi járásban gazdálkodó 66 közös gazdaság egy szövetség­be tömörüljön, „Hernádmenti Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége” néven, encsi szék­hellyel, az edelénvi és ózdi járások 59 közössége „Észak­borsodi Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége” néven, kazincbarcikai székhellyel, a miskolci, mezőkövesdi és me- zőcsáti járások 82 közös gaz­dasága „Délborsodi Termelő- szövetkezetek Területi Szövet­sége” név alatt miskolci szék­hellyel és a szerencsi és sátor­aljaújhelyi járások 67 közössé­ge „Hegyaljai Termelőszövet­kezetek Területi Szövetsége” néven,' sárospataki székhellyel. Általában helyeslik a terme­lőszövetkezetek azt az elképze­lést is, hogy az egyes szövetsé­gek 9—11, a termelőszövetke­zetek küldöttei közül delegált elnökséget, különböző bizott­ságokat: ellenőrző bizottságot, versenybizottságot, termelési-, áruértékesítési bizottságot, egy nem függetlenített elnököt, egy függetlenített titkárt vá­lasszanak és a függetlenített szakapparátus 7—8 szakem­berből tevődjön össze. Nincs különösebb ellenvetés a fenntartási költségek, a hoz­zájárulás tekintetében sem. Előzetes számítások szerint 100 kataszteri hold művelt terület után 250 forint és egymillió forint bruttó termelési érték után 750 forint lesz a hozzá­járulás egv-eev közös gazda­ság részéitől. Ez azonban csak előzetes irányszám, hiszen at­tól függ a hozzájárulás, hogy fedezi-e, illetve, milyen összeg fedezi a függetlenített appará­tus fenntartását! A megyei előkészítő bizott­ság megegyezett abban, hogy a területi előkészítő bizottsá­gok a termelőszövetkezeti kongresszus által elfogadott irányelvek alapján augusztus 20-ig elkészítik az előzetes, az alakuló gyűlés elé terjeszten­dő szövetségi alapszabályt, az ügvrendtervezetet és megbe­szélik a termelőszövetkezetek­kel. mely napokon tárgyalja a tsz közgyűlése a csatlakozás ügyét. A csatlakozó közgyűlé­seket, amelyeken a tsz-ek a küldötteket is megválasztják, augusztus 26-tól tartanák me­gyénk területein! Sok szó esett az előkészítő bizottság ülésén a szövetségek majdani tevékenységéről és n szövetségek munkájának irá­nyításáról, — no és a szövet­ségen belüli demokratizmus­ról. Az magától értetődő dolog, hogy a termelőszövetkezetek­nek szuverén joga eldönteni, tagja lesz-e a szövetségnek, vagy nem. Az encsi járásban például már, kissé előre lépve az elmúlt hetek során, meg­tartották a közös gazdaságok a csatlakozás fölötti vitát. Va­lamennyi termelőszövetkezet tagsága helyesnek látta a csat­lakozást és sokat várnak a szö­vetségtől. Megyénk más terü­letein azonban még csak ez­után kerül sor a közgyűlések­z esztendő második fe­lében járunk, és most már minden nappal érzékelhetőbb közelségbe ke­rül az új gazdasági mecha­nizmus bevezetésének dátu­ma: 1968. január 1. A poli­tikai és gazdasági munkában országszerte, megyeszerte lépten-nyomon tapasztalhat­juk az előkészületek sokféle jelét. Számos intézkedés szü­letett már például a tervmu­tatók számának csökkentésé­re, a nyereségnövelés sajátos formáinak keresésére, a kötetlenebb létszám- és bér- gazdálkodásra stb. A napok­ban látott napvilágot a Mi­nisztertanács két nagy jelen­tőségű határozata a heti munkaidő csökkentéséről és a mezőgazdasági termékek felvásárlásának, forgalmazá­sának új rendjéről. Mind­ezek, s a közeljövőben vár­ható új rendeletek, szabály­zatok, intézkedések együtte­sen azt a célt szolgálják, hogy minél zökkenőmerite- sebben térjünk át az új gaz­dálkodási rendszerre. Arról is sok szó esett mór, hogy az új mechanizmus ele­meinek bevezetése nem csu­pán az egyes minisztériu­mok, gazdasági vezetők, te­hát „felsőbb szervek”, ha­nem az egész dolgozó nép ügye. Valamennyiünk közös egyetértésére, fegyelmezet­tebb, jobb munkájára van szükség, hogy az intézkedé­seket, a terveket helyesen értelmezzük és helyesen va­lósítsuk meg. A gyárakban, üzemekben, s a mezőgazda­ságban sokféle gondolatot fo­galmaznak meg, ha az új gazdasági mechanizmusról esik szó. Vannak persze pesszimista okoskodók is. Olyan emberek, akik már előre igyekeznek bizonyos kibúvókat, takarókat keresni, mert — úgymond —, akkor is lesznek hibák, lesz aka­dozó anyagellátás, hiánycik­kek utáni hajsza az üzletek­ben, s a megfelelő munkát nem megfelelően elismerő bérezés. Az ilyen „ürügyet”, „takarókat” kereső emberek rendszerint azt keresik, amit okolni lehet, de az ilyen fel­fogásokkal szemben nagy a felháborodás. „Ki is hinné — fogalmazta meg levelében egy diósgyőri munkás —, hogy az új mechanizmus olyan automatizmus lesz, amely néhány gomb meg­nyomása után önmagától mindent a helyére rak? Gondolkodó és az életet is­merő ember nem hisz ilyet, de azt sem hiszi — sőt, tud­ja az ellenkezőjét —, hogy a gazdasági életben levő bosz- szantó fonákságok és ellent­mondások elkerülhetetle­nek ...” Az új gazdasági mechaniz­mus a jövedelmezőbb, a kö­zösség és az egyén érdekeit egyaránt jobban szolgáló gazdálkodás tettekre serken­tő kereteit teremti meg — mondják a munkások és ezért jogos igényekkel, re­ményekkel tekintenek a kö­vetkező évek felé. Érthetőek ezek a jogos remények, hi­szen a vásárló például job­ban igényli, hogy „érte” le­gyenek az üzletek, s ennek megfelelően bánjanak is vele; a jó szakmunkás is jo­gosan elvárja, hogy a több­letnyereség hozzájuttassa őt a megfelelő bérhez; a házi­asszony sem akar bosszan­kodni amiatt, hogy hetekág- hónapoldg kell várnia fillé­res javításokra. A példák további sorolása szükségtelen, hiszen szűkebb környezetében mindenki tud­ja, mit vár az új mechaniz­mustól. De vajon mindenki meg is tesz-e mindent azért, hogy mindaz, amit nem cso­daként, hanem az ésszerűség diktálta eredményként vá­runk, meg is valósuljon? Va­jon az üzletekben, amelyek­től elvárjuk, hogy majd „ér­tünk” legyenek, töprenge­nek-e már most azon, mi­lyen legyen az áruellátás, a választékbővítés, a jó mo­dor ... Vagy csak 1968. ja­nuár elseje után akarnak ezen gondolkodni? Nagyon sok példát említhetnénk a helyes kezdeményezésekről, tapasztalatokról. B gén, mindannyian so- | kát várunk, de nem “ kergetünk illúziókat. Tudjuk, hogy mód és lehető­ség teremtődik minden te­kintetben a jobb, korszerűbb gazdálkodásra, az egyén ér­dekeltségének növelésére, a szocialista gazdaságban bő­ven rejlő, s ma még nem kamatoztatott erők feltárásá­ra, szolgálatba állítására. De ezekkel a lehetőségekkel már most élni kell, más szóval: mór most, az év második felében úgy kell dolgoznunk, élnünk, hogy az új mecha­nizmusról ne csak szavak­ban vitázzunk, hanem tet­tekkel is igazoljuk érveinket, állításaink valódiságát. Né­mely helyen „főpróbának” nevezik az új mechanizmus bevezetésére tett kísérleteket. S ez nem is rossz kifejezés, A próba során megmutat­koznak a hibák: mit kell ja­vítani, finomítani. Ügy vél­jük, éppen elég rendelet, kormányhatározat jelent már meg. éppen elég „eligazítás” történt azért, hogy ilyen fő­próbákat tartsanak ott is, ahol korábban erre néni kaptak megbízatást. Ö. M. Harminchét milliós beruházás Súlyban k A napokban hírt adtunk ró- milyen fejlődés előtt áll a Hükk déli lejtőin a már év­százados múltra visszatekintő teólőkultúra. A sajátos zarna- jú. kitűnő borokat, az egyre JAbb csemegeszőlőt termő púkkal,iái borvidék és az itteni híres gyümölcskultúra felvirá­goztatása, jövedelmező,sége S zempontjából is igen fontos eruházás megvalósításához kezdenek hozzá az elkövetke­ző napokban. , Elkészültek a Sály határá­ban felépítendő szőlő- és gyü- rnölcsfeldolgozó kombinát ter­hei. Az Ultetvénytervező Válla­lat szakemberei e héten adták át a terveket a sályi Szabad Föld Termelőszövetkezetnek. A mintegy 37 millió forint összegű beruházásból nagy szőlőfeldolgozó, pince és pa­lackozó üzem, valamint őszi­barack osztályozó, barackló feldolgozó épül. A szőlő- és gyümölcsfeldolgozó kombinát­ban a hulladék sem vész kár­ba: cefretároló és szeszlepárló üzem építése »«: szerepel a tervben. A szakemberek sze­rint a hatalmas beruházás öt­hat éven belül megtérül. Nemcsak a sályi, hanem a szomszédos borsodgeszti határ szőlőinek és gyümölcsöseinek termését is sokkal jobban ér­tékesíthetik a beruházás ré­vén. Az ország legkorszerűbb szőlő- és őszibarack feldolgo­zója 430 hold nagyüzemi sző­lő, 350 hold őszibarackos és 40 hold szilvás termésének hasznosítására épül. A Sály és Borsodgeszt határában le­vő, 350 holdon elterülő ha­talmas őszibarackos jövőre már termőre fordul, a nagy­üzemi szőlők termése is te­kintélyes, sőt. a két község háztáji kertjeiből is sok fel­dolgozni való vár majd a kombinátra, kézért siettetik az építkezést, amelyet a tervek szerint 1969 végére teljes egé­szében befejeznek. Sorozatiján készülnek a tengerjáró hajók - Budapesten A Magyar Hajó- és Darugyár angyalföldi gyáregységének öble jelenleg tengeri ki­kötőhöz hasonlít. Nyolc tengerjáró hajó ringatózik a Duna vizén. Sorozatban készülnek a külföldi megrendelők részére a ma már világhírű angyalföldi tengerjárók. 1 : * Nem tengeri kikötőben készült ez a felvétel, hanem az angyalföldi öbölben. Készül­nek a világhírű magyar tengerjáró hajók. re, a döntésekre. Egy bizonyos, hogy éppen, mert a szövetsé­gek mindenként valamennyi termelőszövetkezet, a területen tevékenykedő közös gazdaság érdekeit képviselik, aligha lesz olyan közösség, amely ne az összefogás mellett döntene. Annál is inkább, mert hiszen a szövetség tevékenykedését a tagság határozza meg. A tag­ság ad megbízatást a küldöt­tek határozata alapján: mi­lyen fontos feladatokat végez­zen el a függetlenített appará­tus. Ön li étit esség Az egyes szövetkezeteknek természetesen jogukban áll bármikor kilépni is a szövet­ségből, ha a tsz vezetőségének javaslata alapján a közgyűlés úgy határoz. Abban is egyet­értett a megyei előkészítő bi­zottság, egyetértenek az eddig megkérdezett termelőszövetke­zeti vezetők, szakemberek, hogy a szövetségek ne ezernyi, széteső operatív feladatokkal bíbelődjenek, hanem a ter­melőszövetkezetek társadalmi-, gazdasági együttműködési és képviseleti szervei legyenek, ezeken a területeken fejtsenek ki eredményes munkát. Illetve amennyiben a szövetségi ülés úgy dönt más. de a szocialista elvekkel soha nem ütköző megbízatást is elláthatnak, kö­telesek ellátni. Az előkészítő bizottság ülé­sén részt vett. s felszólalt Vas­kó Mihály elvtárs, a megyei pártbizottság titkára is. A leg­fontosabbról: a következő lé­pések alapos meggondolásáról, a szövetségek vezetőinek jó kiválasztásáról gs a függetle­nített apparátus, a szakembe­rele szerepéről szólt elsősorban. Ugyanakkor hangsúlyozta Vaskó elvtárs azt is, hogy az elkövetkezendő napokban nagy gondot kell fordítani ar­ra, hogy ne csak a tsz-vezetők, hanem a tsz-tagság egésze is­merje a szövetség majdani teendőit, tevékenységét, fon­tosságát. Az elkövetkezendő hetek so­rán tehát a megye négy terü­letén. tájegységén, hosszú, megfontolt előkészítő munka után valóban a konkrét meg­valósítás szakaszához érkezik a termelőszövetkezeti szövetsé­gek életre hívása. S hogy az indulás sikeres legyen, ehhez feltétlenül jó segítséget nyújt­hatna, kell hogy nyújtsanak a tanácsok hozzáértő szakembe­rei, a kommunista szakembe­rek. Közös gazdaságaink erre mindenütt igényt is tartanak! Barcsa Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom