Észak-Magyarország, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-11 / 136. szám
6 ESZAKMAGTAROESZA6 Vasárnap, T367. jStdn« ÍL Idegenforgalmi tájékozíaió megyénkről Jól szerkesztett idegenforgalmi tájékoztató jelent meg a napokban Miskolcon, a Borsod megyei Idegenforgalmi Hivatal kiadásában, dr. Szöllőssy Tibor szerkesztésében. A tájékoztató bemutatja a diák-, túrista átvonuló szálláshelyeket és campingeket, turistaházakat, szállodákat, valamint a fizető vendégszolgálatot. Tájékoztatást nyújt az idegenvezetés lehetőségeiről, kedvezményes étkezési és utazási módokról, helyi közlekedésről. Felsorolja a szórakozási és művelődési lehetőségeket, kirándulásra, megtekintésre javasolt helyeket, létesítményeket. A tudnivalókat nemcsak felsorolja, hanem részletesen ismerteti, ennélfogva igen hasznos kézikönyvnek mutatkozik. (b) Művelődési ház születik Tiszaszederkényben Csalás! Pataki János tusrajza i. / Ta sikere Az ÉM Miskolci Tervező Vállalatának egyik kollektívája , hétfőn este családias hangulatú bankettet rendezett. Az eredményes, jól végzett munka után ünnepeltek a mérnökök, szerkesztők, technikusok, rajzolók, ugyanis országos pályázaton első ízben szerepeltek sikerrel a miskolci tervezők. Néhány hónappal ezelőtt a budapesti, III. kerületi Aranyhegynek és környékének rendezésére hirdetett titkos pályázatot az Építésügyi Minisztérium, a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága és a Magyar Televízió. A pályázat célja egy hétezer lakásos, 25 ezer lelke?, új lakótelepnek, az negyed megközelítése a régi és az új Bécsi út felől a legmodernebb igényeket is kielégítő 2 szintes utat terveztek, amelyen rövid idő alatt elérhető Budapest központja. A települést városias, lineáris városszerkezetben igyekeztek megfogalmazni. Az új települést az Aranyhegyen, a Péter- hegy, az Ürömhegy, a Hár- mashatárhegy és a Római-parti üdülőtelep övezte festői környezetben helyezték el. Alapelvüket, a zsűri véleménye szerint, sikerült megvalósítaniuk. Ezért is vásárolta meg a zsűri a tervet 15 000 forintért. A pályázat tanulságairól a tervező mérnökök a következörészt vesznek, és anyagilag, erkölcsileg támogatják a pályázókat. Nem véletlen, hogy az aranyhegyi pályázaton a VÁ- TI-nak négy, a BUVÁTI-nak pedig három kollektívája kapott díjat. Ezenkívül a Műszaki Egyetem és a vidékiek közül a pécsi, valamint országos pályázaton első ízben a Miskolci Tervező Vállalat szerepelt sikerrel. Kerepesi Ferenc igazgató így összegezte véleményét: „A pályázatok szellemi készenlétre serkentik, önművelésre, kutatásra kényszerítik a mérnököket. Belekapcsolódnak a legfrissebb szakmai áramlatokba és a többi pályamű megismerésével is tovább gyarapodnak június 24-én János ünnepély A Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szakszervezete ez évben is megrendezi a hagyományos János-ünne- pélyt. A budapesti Kisstadionban június 24-én este tarka műsort, ugyanaznap délután és másnap, vasárnap reggel a Népligetben, valamint a Petőfi sporttelepen sportversenyeket rendeznek. A műsorban fellép Psota Irén és Simándi József Kossuth-díjas művész, továbbá — többek között Erdész Zsuzsa, Palócz László, Vámos Ágnes, Solti Károly, Bodrogi Gyula, Kovács Apollónia, Lórán Lenke. Fellép a Gutenberg Művelődési Ház ifjúsági kórusa és zenekara, valamint Vörös Kálmán és népi zenekara. A műsort dr. Hegedűs János konferálja. B. Zs. fiatal hölgy-olvasónk arról akar meggyőzni bennünket levelében, hogy ami hobby, az csak ártatlan szenvedély lehet. Ugyanennek tartja a „barátságból, becsületesen” elnevezésű veszélyesen terjedő „társasjátékot” is, amelynek kitalálóit tökéletes homály fedi. Ez azonban nem zavarja a játék részvevőit, hisznek az ismeretlen „barátok” becsületében. Az 1-es számú Postahivatal azonban nem ment bele a „játékba”, s a fiatal hölgy ezt elpanaszolandó fordult hozzánk megértésért és támogatásért. Leveléhez mellékelte a nem tudni kik által elindított „hobby” játékszabályát is, amelynek ez a rövid lényege: alá szerencse- játékot játszik, annak sokáig kell várakoznia szerencséjére. Nem így annak, aki vásárol egy pénzesutalványt, kétforintos okmánybélyeget ragaszt hátlapjára, nyolc forintot pedig felad arra a négy címre, amelyet előzőleg neki küldtek, ötödiknek magát Írja rá. Aztán várjon türelemmel, s nemsokára 8192 forint „.nyereségrészesedést” kézbesít neki a posta. Ha' ez megtörtént, kezdődhet újból a játék, csak az a lényeg, hogy olyan barátok címére kell küldeni a nyolc forintokat, akikre „feltétlenül” lehet számítani. Nos, hogy mennyire^ lehet, íme, mindjárt a bizonyíték. A levelet hozzánk küldő hölgy a diszkrécióra való figyelmeztetés mellett, mindjárt közölte is öt „játszótárs” nevét és címét. Természetesen, diszkréten kezeljük a listát — hiszen nem célunk hiszékeny emberek kipellengérezése. Sőt, még azokat sem, akik szenvedélyesen kardoskodnak az „ártatlan hobby” mellett, ami pedig nem más, mint agyafúrt csalás! S mint ilyen — tiltott szerencsjátéfe — a törvény által büntetendő. Aki nem hiszi, nézze meg a Btk. 2il5. paragrafusát. Az 1-es számú Postahivatal tehát helyesen járt el, amikor nem továbbította a 2 forintos okmánybélyeggel — tehát a húsz százalék agyafúrt módon történő lerovásával — ellátott utalványokat. így hát megszakadt a lánc. B. Zs. nem teljesíthette az „ismeretlen barátok” kérését. Emiatt így kesereg. „A lecke föl lett adva. Mi a játék valódi neve? A már említett elnevezés, vagy pedig ez: Becsületesség vagy szélhámosság?” Szélhámosság! „A játék megszakításáért nem engem terhel a felelősség. És mivel hasonló esel; előfordulhat a játék többi tagjával is, úgy vélem, nem ártana erről a kérdésről a nyilvánosság előtt is beszélni.” Nos, kérésének eleget téve — beszéltünk róla. őszintén és kertelés nélkül. Becstelenül csalni! — ez a lényege a játéknak. Ezt becsületből nem lehet játszani — ezt csak üldözni lehet becsületből! (—la) A pécsi kamarakórus és Xantus Gyula Tokajban Az idei tokaji nyári rendezvények gazdagnak ígérkező sorában, a szerencsi és a tokaji művelődési klub rendezésében, június 25-én délután 4 órakor nyílik meg a tokaji helytörténeti múzeumban Xantus Gyula festőművész kiállítása. A tárlat megnyitását a pécsi kamarakórus vendégA hangversenyt Dobos László vezényli. A hangverseny műsorán Palestrina-, Gabrielli-, Monteverdi-, Schütz-, Telemann-, Kodály-, Vaughan— Williams-, és Kósa-művek szerepelnek. A kiállítás megnyitásakor Négyessy István, a Szerencsi Járási Tanács vb- elnökhelyettese mond beszékoncertjével kapcsolták egybe. det. két mondták: „Üj szakmai ismeretekkel gyarapodtunk, mert például a Televízió iunk- ciójának megismerésére a párizsi, a londoni és a hamburgi televízió rendszerét is tanulmányoztuk. A pályázat általában jó előkészület az új gazdasági mechanizmus ajánlati rendszeréhez. Az utóbbi évben új már az is, hogy általában a díjnyertes pályaművek tervezői kapnak megbízást a kiviteli tervek kidőlogzására. Az ajánlati rendszerben a jövőben egy feladat elkészítésére több tervező vállalat fog ajánlatot tenni, így a megbízásoknál a jó értelemben vett konkurren- cia fog érvényesülni. A fővárosi tervező vállalatok már felismerték ennek jelentőségét, mert egy-egy pályázaton több kollektívával is a gondolatok, mert az a szakember, aki egyszer már végigrágta magát a feladaton, más szemmel nézi a terveket, így Miskolc, valamint a borsodi régió település tervezéséhez is újabb gondolatokkal járulhatnak hozzá a nagyobb felkészültségű szakemberek. Még egy eredménye van ennek a sikernek; maris újabb kollektívák szerveződtek, hogy részt vegyenek különböző pályázatokon.” Gratulálunk a kollektívának: Kalocsai István, Kerepesi Ferenc és Szegedi Ferenc építészmérnököknek, valamint Bálint Antal, Erdélyi Béla, Kerepesi Ferencné, Matolai Lászlómé, Lickóczi Tibor és Albert Istvánná szerkesztőknek, technikusoknak, rajzolóknak. >• Kovács Jenő Bánié'y: A szembejövő barna télikabátos kis nő visszanézett rám, mégpedig biztatóan. Holott éppen csak ráemeltem tekintetemet minden különösebb szándék nélkül, inkább megszokásból, valaminő, úgy látszik, sohasem lanyhuló, hími kíváncsiságtól vezettetve. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy életem során több százezer fiatal, középkorú, szép, csúnya, szőke, barna, fekete és vöröshajú nő képe jelent meg szemem recehártyáján. Életembe a legeslegrit- kább esetben léptek be. Elmentek mellettem, a szépek után megfordultam, néztem, néztem ringó alakjukat, s mire elvesztek az utca forgatagában, felsistergő vágyam is elcsendesedett. Néhány lépés után megálltam. Egyszerre fordultunk vissza. Űjabb biztatás, sőt kacsintás után a kis nő odalépett egy bútorüzlet kirakata elé, nyilván azzal a célzattal, hogy csatlakozzam hozzá. Habozás nélkül csatlakoztam. A bemu. tatkozásnál kiderült, hogy Hajnalnak hívják. Én az est vagyok — mondtam — ketten együtt az esthajnal. Nem méltányolta ezt a szójátékot, viszont egyenes kérdésemre kijelentette, hogy a korkülönbség egyáltalán nem zavarja. Sőt! A fiatalok szemtelenek, erőszakosak, míg az idősebbek ... Mondhatta volna azt is, hogy öregek, de úgy látszik, nem akarta sérteni érzékenységemet. Elindultunk a körúton, közben Hajnalka spontán közvetlenséggel elmondta, hogy huszonhét éves, eddig három vőlegénye volt, néhány évig textilgyárban dolgozott, de nem bírta a tüdeje, másfél évvel ezelőtt felcsapott modellnek. Többnyire fejét szokták festeni, mert ugye érdekes fejem van, nézze csak meg. Megnéztem. Hajnalkának szívalakú arca van, magas homloka, barna bőre, pici, de érzéki szája, tényleg érdekes. De az aktját is gyakran rajzolgatják és festik, sokat kell állni és ülni, unalmas is, de megkeres vele ezer— ezerkétszáz forintot. A festők azt mondják, hogy szép, arányosan fejlett teste van, mellei valamivel nagyobbak, mint az almák, de feszesek, dárda- szerűek, majd meglátja. Hol? Hát magánál. Nálam nem lehet — mondom. (Akkor még bútorozott szobában laktam.) Nála lehet, de nem most. Hát mikor? Most a mamájával együtt lakik albérletben, de körülbelül fél év múlva társbérlők lesznek, majd akkor.. j Ez a távoli és bizonytalan időpont kissé elcsüggesztett, s már éppen azon törtem a fejemet, hogy milyen ürüggyel vessek véget e kevés jóval biztató esthajnalkodásnak, amikor Hajnalka közölte azt az óhaját, hogy szeretné, ha betérnénk egy zenés étterembe. Az éttermi zenét szívből utálom, mégis engedtem Hajnalka óhajának éspedig teljesen önzetlenül, hiszen lemondtam róla, hogy mellei feszességét valaha is ellenőrizhessem. Betértünk a zenésbe. Délután fél hat volt, a zene szerencsére csak kilenckor kezdődik. Hajnalka az étlap tanulmányozásába merült, majd megkérdezte, megengedem-e, hogy ne menüt egyen. Persze, hogy megengedem. Üjabb tanulmányozás, majd rövid lelki tusa után kibökte, hogy valami drágát szeretne enni, mert nagyon éhes, ugyanis ma any- nyit állt modellt, hogy nem volt ideje ebédelni. Tulajdonképpen nem is olyan drága, csak zenével, anélkül húsz. Mi az? Rántott csirke. Imádok rántott csirkét enni. Rendeltem egy zene nélküli rántott csirkét, magamnak meg egy duplát, mert ilyen korán nem tudok vacsorázni. Közben Hajnalka elmesélte dióhéjban az élete történetéi. Kolozsváron született, három éves korában került Pestre. A papa elvált, a mama egy szövetkezetben dolgozik. Ö maga elvégezte a nyolc elemit, aztán munkába állt. Aztán jöttek a vőlegények, mind a háromban csalódott, egyikben ezért, másikban azért. Mióta modell, jobban megy neki. Csak már meglenne az a társbérlet. Hajnalka elálmodozott Ha meglesz, majd akkor meglátja — mondta sokat sejtetően. Tudtam, hogy nem látok meg semmit, mert keresztet vetettem már Hajnalka aktjára* hát válaszul csak elmosolyodtam. V égre megérkezett a rántott csirke. Hajnalka fel- ragyogott Szép, nagy adag volt — öt csirkerész — hasáb burgonyával és körítéssel. A combbal kezdte. Vett hozzá a tányérra burgonyát, hagymát, paprika salátát, céklát, s a tányér mellé egy szelet barna kenyeret. Levágott a combból egy darabot, eveti. hozzá egy hasáb burgonyát, savanyút, majd egy falás kenyeret, végül a panírozást* amely le töredezett a combról, amikor belevágott, szedegette fel a villával, s eszegette, mint egy kis veréb. Azután ugyanebben a kérlelhetetlen sorrendben folytatta; hús, búrfij városnegyed központjának és a Magyar Televízió új székházénak racionális elhelyezése, valamint a Magyar Rádió leendő székháza helyének biztosítása volt. A pályázóknak a gazdasági, műszaki, társadalmi és esztétikai szempontokon kívül, nagy figyelmet kellett fordítani a dombos terület zöldövezeti jellegére is. A miskolci tervezők az Aranyhegy keleti lejtőjén helyezték el az új városrészt és a Televízió székházát is. Alapelvük volt az alkotó munka során, hogy a tv önállóan is gazdaságosan telepíthető és üzemeltethető legyen, szervesen kapcsolódjék az új városnegyedhez, annak központjához,, de mentes legyen a zavaró körülményektől. (Zaj stb.) A Televízió és az új város
