Észak-Magyarország, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-04 / 130. szám

▼Asárnap. !<X>7. június «. ESZAKMAGTAROOSZÄG 5 Sokat ígérő kezdeményezés, V^r * / I Abaúj devecser HÉTEZER LÁTOGATÓ A PARKBAN Sokat ígérő volt már az elő­készület is. A négy napig tar­tó állatkiállítás azonban — rendezettségével, szépségével — meghaladta a várakozást. A SZIKSZÓI BÉKE TSZ SIKERE A FELKÉSZÜLÉSRŐL A szikszói Béke Termelő- szövetkezét sok és nehéz gon­dokkal küzd az utóbbi évek­ben. Éppen ezért fogadtuk örömmel, hogy az abaújdeve- Az encsi járás termelőszö- cseri’ állatkiúllításon négy dí- Vetkezetei hónapok óta ké- jat szereztek, köztük két nagy­szilnek erre a nagy sereg- díjat. Az egyiket csibéikkel,• a szemlére. Az elmúlt gazdasá- másikat hízóbikával. Bor.jas gi évben a járás területén 320 tehenükre második, tojótyúk- állattenyésztéssel kapcsolatos, jaikra harmadik díjat kaptak. Szakelőadás hangzott el, amely­Küldött a BVK-ból A z első pillanattól kezdve a KISZ-ről, az operatív bizott­ságról, a fialalok kezdemé­nyezéseiről, rendkívül sok hasznot hozó tevékenységé­ről beszél. Arról, hogy a gyárnak miben, miként se­gítenek a KISZ-esek. Milliós számok röpködnek a szobá­ban. Mert a KISZ-fiatalok a védnökségvállalás révén nek gyakorlati hasznát a kiál­lítás szép sikere is igazolja. Az abaújdevecseri park pa­vilonjaiba számos tsz hozta el állatai javát. A legszebb bi­kát, a legjobban tejelő tehe­net, s mindenki azt, amire a legbüszkébb. A borjas tehén első díját az aszalói Szabadság Tsz, a lo- jósty ükökét a tornyos németi Új Barázda Termelőszövetke­zet bemutatott állománya vitte cl. AZ ÚJSZÜLÖTT Kiállították a vemhes üsző­ket is. Ebben a kategóriában az encsi Zója Tsz vitte el a nagydíjat. Első díjat kapott Ibolya, a boldogkőváraljai Hunyadi Tsz vemhes tehene, amely a kiállítás második nap­ján meg is szabadult terhétől. Az abaújdevecseri születésű kisborjú azonban, sajnos egye­lőre nem örvend a legjobb egészségnek. Megviselték a szállítás nehézségei. Az encsi Zója Tsz állatai különben a nagvdijon kívül egy második és egy harmadik díjat is el­vittek. FELSÖDOBSZA AZ ÉLEN Ha szabad így rangsorolni, akkor élmondhatjuk, hogy az állatkiállítás legsikeresebb részvevője a felsődobszai Rá­kóczi Tsz volt. Két nagydíjat és három első díjat nyertek jól táplált, szép példányú ál­lataikkal. Nagydíjat kapott Fagyos nevű, két és fél éves anyakocájuk, 13 darab mala­cával. A második n'agydíjat az egyéves lipicai csikóik nyer­ték. A járás nagy reményű, fej­lődés előtt álló birkatenyésze­tének legszebb példányai kö­zött is ott találjuk a felsödob- szaiak jószágait. Első dijat nyertek kosaik és a bárányos anyák. A fancsali példa Encsen. a KISZ járá­si ■ küldöttértekezletén hallottuk: — Az. hogy az úttö­rőmozgalomban a nyol­cadikosokat mennyire céltudatosan nevelik a KlSZ-életre, sok tekin­tetben a. pedagógusokon, a csapatvezetőkor} és a KISZ-szervezetek veze­tőcégén múlik. Az, hogy mennyiben ragadják meg ennek lehetőségeit, elmszik-e például őket a KISZ rendezvényeire, dolgoznak-e KISZ-isták, ifjúvezetök az úttörő­mozgalomban — csakis rajtuk múlik ... Ná­lunk, Fancsalon például a KISZ szervezte meg az úttörők télapó-ün­nepségét, a KISZ segí­tett elemlámpás esti számháború szervezésé­ben, és a KISZ-vezető- seg megbízásából rend­szereseit dolgosnak ifi­vezetők az úttörőcsapat­ban ... Jó személyi kap­csolatot építettünk ki a község vezetőivel, a pártszervezettel, a ta­náccsal és a tsz-szel. Az ő segítségük sem hi­ányzik olykor-olykor egy-egy rendezve nyűnk sikeréhez. Berta Józsefnek; a fancsali. úttörőcsapat, vezetőjének felszólalá­sából idéztünk. (csé) A LEGGAZDAGABB PAVILON Nem véletlenül foglalt el központi helyet a kiállításon a Zemplén hegységi Erdőgazda­ság szemet gyönyörköd tető pavilonja. Méltán nyert nagy­Hf. Hárman a hus í Huszonkettőn vannak. A brigádvezetőjük Szepesi Mi­hály, s a többiben is — egy-két kivétellel — frissek az ipari­tanuló 1 iskola- emlékei. A szárnybontogatás sokat ígérő. Először Kilián-déien szereztek maguknak hírnevet. Hosszú házsorok adtak jó bizonyít­ványt az ifjú szakmunkások­ról. A vakolást értik a leg­jobban, de most itt, Hejőcsa- bán, az első hat bérház készí­tésekor, az alapozástól kezdve, a földmunkáig, segédmunkás hiányában a téglapakolásig, mindennel foglalkoznak. Hon­nan jöttek? Merre tartanak? Mit tartanak az élet értelmé­nek? Beszéljenek erről az emberi sorsok, hárman a hu­szonkettőből. — róluk ítélve — az utánpót­lás miatt. A brigád legidősebb tagja Póeos József. Bár alig két év választja el a nyugdíj korha­tártól, de örök ifjúként emle­getik, és ma is a legjobbak kö­zé tartozik. Pedig az élet elég­gé megtépázta. 37 éve dolgo­zik a szakmában. Végigjárta a Horthy-időszakban a kőmű­vesek golgota-útját. A háború éveket rabolt el az életéből. El­beszélése azonban azt mutatja, hogy a vérzivatarban Is meg­állta a helyét. Az ismert moz­galmi emberek egész sorát em­líti, akikkel együtt pavtizános- kodolt a minszki mocsarak­ban, nagy akciókban vett részt bátor szovjet emberek vezeté­sével, irányításával. — Hét éve’dolgozom itt — mondja — Szabolcsban, Bujon lakom. Ott építettem házat magánerőből, kevés kölcsön­nel. A család? Egyik lányom most ment férjhez. A másik lányom .első gimnazista. A fiam Kecskeméten a felsőfokú gépipariban tanul. Tegyem hozzá, hogy nagyon kell a ke­reset? Hogy minden forint­nak megvan a helye? Jó eb­ben a brigádban dolgozni. Itt mindenki igyekszik segíteni mindenkin. Hogyan? Nézze ésak, most éppen téglát ra­kunk. A legfiatalabbakat, a ma még legvékonyabb legény­kéket; tolják a. könyebb helyre. Az erősebbek fogják meg mindig a munka nehezebb vé­gét. Rendes, nagyon rendes gyerekek ezek. Nem aggódom A magas, izmos Tóth Koz­ma Gyula Ricséről került Mis­kolcra. • — Hogyan lettem kőműves? Az nagyon érdekes. Eredetileg kohász szerettem volna lenni. Kevés volt a pontszámom a felvételinél, hát kiestem. Bán­tott a dolog, hogy szakma nél­kül maradok. Kezembe került az Északmagyarország. Építő­ipari tanulókat kerestek ben­ne. Jelentkeztem,, felvettek. Hogy nem bántam-e meg? De­hogy bántam. Megszerettem az építést. Építeni, házat alkotni, nekem nagyon szép. Ha a Kiliánnál járok, büszke­ség fog el. Én is részt vettem a városnegyed építésében. Jó érzés látni, ha' az emberek örülnek az otthonnak. Hadd mondjam el azt is. apni tüskét hagy bennem cs sok más épí­tőben is. Vannak, akik aszerint ítélnek, hogy valaki az íróasz-1 tál mögött ül, vagy munkás-] ruha van-c rajta. Mondja, hát! nem sértő nézet ez? 1 — Ügy tudom, leérettségi-! zett. , • — Most vagyok előtte. Az] iparitanuló iskola hozta meg' a továbbtanulási kedvet. A ] szakma kiváló tanulója lettem,! lél évvel előDb szabadultam.1 Gondoltam, hátha megy a! technikum is. Júniusban érek.1 Utána a családalapítás jön. A] kislány a Pamut fonodában, dolgozik. Igen, itt akarunk] fészket rakni ” Miskolcon. ! <* — Hogyan lettem kőműves?. Fél nyáron a" kőművesek mel-] lett dolgoztam. A munka tét.-! szett, így lettem ipari tanuló1 — kezdi a középmagas, vidám! pillantáséi Katócs Zoli. Ö az1 ifjú brigád ifjabb generáció-] jóhoz tartozik, hiszen alig két! éve került ki az iskola padjai-1 ból. ] ■— Jó velük dolgozni — int1 pillantásával a gödörben, s! többnyire félmeztelenül dől-, gozó társaira. — Mivel töltöm a szabad-! időm? Tanulok. A jövőhéten' vizsgázom a technikumban. Az! első év. Kedvet kaptam hoz-' zá. Együtt lakom a szállón! Kozmával. Összesen öten ta­nulunk a brigádból. Rávettek.] Biztattak, jobb ez, mint holmi! csavargással tölteni az időt. < Az évek futnak, ne engedjük] el tartalmatlansággal a napo­kat, heteket, éveket. Igaz, a< fizika, kémia kicsit nehéz, dej segítenek. Néha még ebédidő-« ben is ilyeneken vitázunk. Ol-] vasni? Arra kevés idő jut. A< könyvtárban van több ezer kö-] tét, de én úgy vagyok vele.' hogy amit elolvasok, azt meg« is veszem. Milyen könyveim]! vannak? József Attila, PetőT fi, Móricz, no, van Rejtő is.* Nincs időm unatkozni. Nem« lesz a vizsga után sem. Otthon,* Ricáén is vár égy kis tenniva- J ló. Szüleim házát megtoldottuk« egy résszel. Három ember, három életút! a huszonkettőből. Évek. korok,< sorsok és célok találkozója* Együtt nőnek, fejhődnek a há-J zakkal, házsorokkal. Csorba Barna milliókkal segítik a gyárat. Ezeket a számadatokat ért­hető büszkeséggel említi, vagy mutatja. Az első pilla­nattól kezdve ezekről be­szél. És ez nála természetes, magától értetődő. Az is. hogy a számokat büszke­séggel említi, az is. hogy a fiatalok eredményeiről hal­kan ugyan, de hangjában jól érezhető belső fűtött­séggel szól. Az is, hogy magáról sem­mit nem mond. Valahogy ez szorosan hoz­zátartozik portréjához, egész lényéhez, munkamoráljához, amelyben a mozgalmi mun­ka, a közért végzett tevé­kenység mintha az átlagos­nál nagyobb helyet foglalna el. Búza Gyula osztályveze­tő a Borsodi Vegyikombinát PVC-gyáregységében. A szerződéskötési osztály ve­zetője, és ez az osztály Is teljes embert követel. A mozgalom elválaszthatatla­nul kapcsolódik rhinden- nap jóhoz. Pontosabban: a mozgalmi élefet ő maga kö­tötte szorosan mindennap­jaihoz. Valószínűleg elvá­laszthatatlanul. Ezt ugyan nem mondja, de valahogy ott érződik mindabban, amit a KISZ-röl mond. Meg abban, amire fél szavakkal utal. Ha magáról szól, leg­feljebb csak annyit mond, hogy családján: kislányán kívül nagyon szereti a hor­gászást, a csendes, szépsé­ges folyópartot, a nyugodt vizeket, a fák alatt lapuló Sátrat, a felcsapódó halat, a 'vízben megránduló zsinórt. Arra nincs is szükség, hogy a mozgalmi munka szerető­iéről szóljon, mert ez ben­ne van mindabban, amit magáról a mozgalomról, a KISZ-fiatalok munkájáról beszél. ■Népszerűtlen időben állt a KISZ mellé. Akkor valóban bátor kiállás volt a KISZ- tagság vállalása. 1957-ben. az Nemcsak a KISZ, hanem á párt alapítói közé is. Most a Borsodi Vegyikombinát „milliomos” fiataljai közé tartozik. Mert a fiatalok milliókkal segítenek a gyár­nak. Az országban elsőnek itt alakult meg az operatív bizottság, mely a fiatalok vállalásaival, felajánlásaival foglalkozott. Azóta az orszá­gos versenyben a harmadik helynél lejjebb még sosem kerültek. Inkább feljebb. Már 31 vállalattal, üzemmel kötöttek szerződést, mely­nek értelmében segítik, tá­mogatják' egymást, minden tőlük telhetőt megtesznek az eredményesebb munká­ért. Nagyszerű, baráti, mun­katársi kapcsolatok alakul­nak így ki »az üzemek, gyá­rak közölt a KISZ révén is. Szüksége van például a kombinátnak bizonyos mennyiségű anyagra, melyet a Lenin Kohászati Művek adhat. De sürgősen kellene. A kombinát KISZ-esei kö­zül néhányan felkeresik az LKM fiataljait, és elmond­ják mire kellene, mikorra kellene az anyag. Nem tud­nák mégis elkészíteni? És a fiúk ..ráhajtanak”. Megcsi­nálják. Fordítva természete­sen ugyanígy áll a tétel. Nagyszerű kapcsolat alakult ki a Kiskunfélegyházi Vegy­ipari Gépgyár KlSZ-fiatal- jaivál és még sok más üzemmel. alapítók közé tartozott.' T ulajdonképpen arra vagyok a legbüsz­kébb — mondja —, hogy a nehéz, nagy fel­adatoknál mindig számíta- . nnk ránk. ..Majd a KISZ- esek elintézik.” Nyilvánvaló: ezt a mondatot megelőzően úgy kellett dolgoznunk, hogy hitelünk legyen. Azt hiszem, mostanában nyugodtan mondják vezetőink: majd a KISZ-esek elintézik. Ter­mészetesen mi azt szeret­nénk. ha továbbra is nyu­godtan mondhatnák. És a mi KISZ-eseink szinte való­ban mindent elintézitek. A legnagyobb feladatokat Is, és most már a nagy felada­toknál mindig számítanak ránk. Mondom, erre büsz­ke vagyok... És persze na­gyon büszke vagyok rá, hogy 33 éves létemre me­gyei küldöttnek választot­tak. (PO MAI LÁNY s>y Jubileumi felajánlás díjat az erdőgazdaság minden ágát híven bemutató összeállí­tás, ahol a vadászbüszkeségek­től kezdve, az erdei mellékter­mékek feldolgozásáig mindent . egy csokorban szemlélhettek meg a látogatók. Viszontlát­hattuk a kitömött farkast, megcsodálhattuk a különleges szarvasagancsokat, s helyet kapott a kiállításon a boldog- kőváraljz« kádárüzem termé­ke is. SZAKMAI TANÁCS A Léhi Állami Gazdaság nagydíjas pavilonja méltán nyerte el a kiemelkedő értéke­lést. A gazdaság azt a funk­ciót töltötte be a kiállításon, amit az egész magyar mező- gazdaság vár az állami gaz­daságoktól. Ismeretterjesztő, modern módszereket bemuta­tó céllal rendezték be helyi­ségüket. Az itatásos borjúne­velést propagálták. Tiz napig az itt bemutatott bölcsőben, öt napig anyatejen, azután ita­tással nevelik a jószágot. A négy napig tartó, kiállítást | hétezer ember látogatta meg.« A termelőszövetkezetek cső-3 portosan rándultak át Abaúj-5 devecserre, de az iskolák isi elhozták ide tanulóikat. « A vendégkönyvben számos* elismerő, dicsérő szöveget ol-« vashattunk, amelyek méltatták? az encsi járás értékes kezdő- 4 ményezését, A kiállítás fontos.« ismeretterjesztő jellegét alá-1 húzta az a tény, hogy az el-« múlt négy nap alatt több or-1 szagos hírű mezőgazdasági« szakember tartott értékes elő-« adást. Így például dr. Vámosi« Tenő. a budapesti Allattenyész-« tési Kutató intézet munkatár-1 sa, dr. Istók Barnabás, az Eg-J ri Tanárképző Főiskola mező-J gazdasági tanszékvezetője, dr.« Bacsó Dezső, a Gödöllői Ag-* rártudornányi Egyetem tudó- 4 mányos kutatója, valamint dr.« Gaál László kandidátus, híres 1 szakíró. 4 Az abaújdevecseri áUatkiál-í litás sikere joggal ös/.tönözhe-« ti az encsi járás mezőgazdasá-« gi szakembereit arra, hogy ezt« rsupárt első lépésnek tekintsék« az agrárkulíúra széles körű? terjesztésében. Várjuk a to-5 rabbi sikeres folytatást. Elkép-« seihe tő, hogy az abaújdevecse-| ri park nemcsak megyei, ha-« nem országos rangot, is kivív-* hat a jövőben. « Adamovics Ilona ♦ Mint megyeszert« sok vál­lalatnál, Sajóbábonyban, az Északmagyarországi Vegyimű­vekben is felajánlások szü­lettek a Nagy Októberi- Szo­cialista Forradalom győzelmé­nek 50: évfordulója tisztele­tére, Az UV1V dolgozóinak ki­ajánlásai népgazdasági szent-] pontból is nagyon értékesek.! A gyár kollektívája ugyanis1 vállalta» többek között, hogy! az idén 2,3 millió forint ér-, tékü alapanyagot és 700 ezer] forint értékű energiái, takarít, meg. 1 : ílu^oitcoy fezcXl'°a 'táncot, a szép ruhát. ]. — Ilyenek a mai fiatalok! — ez a megjegyzés többnyire rosszalló hangsúllyal isipert. ! Legalábbis rosszalló hang­súllyal mondják azok, akik a ] fiatalokat csupán a felszínes dolgokból ítélik meg: az öl- ] tözködési igényből, a szóra­kozási vágyból, vagy a köny- ■nyed. tréfálkozó hangnem ! alapján. Mintha egy-egy mai lányra, fiúra más nem is len- ]ne jellemző. — Jasó Erzsiké tipikusan 'mai fiatal — mondja az elnök !a szikszói Béke Tsz-ben. • — Mit ért ezen? ] — Azt, hogy minden olyas­!mi érdekli, ami a mai ifjú­• ságot: a divat, a zene, a tánc, !a szórakozás. De a munka is! •Sőt, elsősorban az. Csakhogy ] ilyesmit egy-egy fiatalnál > rendszerint csupán munka­társai vesznek észre. ] — Mióta van Erzsiké a tsz- 'ben? ] — Tavaly került hozzánk 'gyakornoknak, miután elvé­gezte a gödöllői felsőfokú ba- ! rom fi tenyésztő technikumot. Az elnök — Bányai László !— szavaihoz a könyvelőnek, Leskó Józsefnek is van hoz­záfűzni valója: — Azóta gyakorlatilag ő ve­zeti a ml baromfitelepünket. . — Milyen nagy a telep? — Van két 3000 férőhelyes tojóházunk, két 5600 jércét befogadó nevelőházunk és egy 15 ezer férőhelyes esibeneve- lőnk. Évente 120—130 ezer csibét adunk el. — Mennyi tiszta jövedelmet biztosit ez a telep a tsz-nek? — Évente 550—60(7 ezer fo­rintot. — És elégedettek Erzsiké munkájával? — Nagyon. Fiatalságához képest igazán érti szakmáját — az elnök szerint, ha a tsz kapna egy nyolc-tíz éves gya­korlattal rendelkező szakem­bert, aki Jasó Erzsikével együtt dolgozna, akkor* még az is kevesebb gondot okozna: a szikszói Béke miként emel­kedjék ki -a közepes tsz-ek sorából. Tavaly ugyanis 23.6 forintot fizettek itt munka-j egységenként, és bizony, a 413 tag ennél többet szeretne. — Talán ha több ilyen fia­tal dolgozna itt, mint Er­zsiké. — Sajnos, a tagok között nincs is fiatal — és bár ezt fájlalja Bányai László, vala­minek azért mégis örül: — Az alkalmazottak között azonban vannak fiatalok, és van még 2.6 tanulónk is. Jasó Erzsiké pedig valamit meg­változtatott körükben Szik­szón ... Mintha felébresztette volna őket korábbi közönyös­ségükből. Valahogy lelkeseb­bek, gondosabbak és még sza­bad idejükkel is másként tö­rődnek, amióta Erzsiké a KISZ-titkár. Most például va­lami szerepet tanulnak estén­ként. Nem tudom, hogy mit, ez meglepetés lesz. No. keressük csak meg Er­zsikét, hátha nekünk elárulja! — Nincs szerencséjük — mosolyog az elnök. — Hétvé­gére hazaengedtem Nagyká- tára. És megtudjuk: ritka alka­lom ez. Erzsiké csak kétha­vonta jár haza szüleihez. Egy­részt a nagy távolság miatt, másrészt... — Ez a kislány 1200 forin­tot keres nálunk — „plety­kálja el” a könyvelőnő. — Eb­ből minden hónapban haza- küld a családjának 500 forin­tot. A többiből tartja el ma­gát. Igaz. a tsz biztosított szá­mára bútorozott szobát, ez te­hát nem kerül pénzébe. De még így se nagy összeg, amit élelemre, ruhára, szórakozás­ra költhet. Az anyagiak miatti elége­detlenkedés eléggé ismert a fiatalok körében! — Erzsiké nem elégedet­lenkedik. Sőt, a többieknek is magyaráz, számol. Mégpedig nemcsak saját kereseteikkel, hanem a tsz, a népgazdaság jö­vedelmével kapcsolatban is — s amint a tsz-elnök mondja: a fiatalok mindig hallgatnak rá. A munkdholyen éppúgy, mint a tsz KlSZ-klubjában, ahol most már minden este összejönnek egy kis beszélge­tésre, lemezhallgatásra, ping­pongozásra, vagy könyvolva­sásra. Már ezalatt * Jnap alatt tó hányzik Erzsiké — folytatja az elnök —. de elengedtem, mert az utóbbi időben külö­nösen sokat dolgozott. Nem­csak a telepen. A KISZ-ben is. Küldöttnek választották meg az encsi járási KlSZ-értekez- letre,_ ott pedig a megyei KISZ- küldöttek tanácskozására. Tá­lán még az országos ifjúsági kongresszusra is eljuttatja “a szikszói fiatalok szavát... (RulÉkay)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom