Észak-Magyarország, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-04 / 130. szám
Vasárnap, 1967. Június 4. ÉSZAK MAGYARORSZÁG 3 ml lanüljoii 70 ezer ember? Útmutatás as új pávtoktatási év előkéssítéséhes A megyei párt-végrehajtó- tnzoUság nemrég tárgyalta meg a Politikai Bizottság ez évi, április <3-i határozatát, amely értékeli az idei pártoktatási év tapasztalatait, útmutatást ad ítz 1867—68-as pártoktatási év előkészítéséhez, egyben megjelöli propagandamunkánk fontosabb célkitűzéseit. Megyénk vezető politikai testületé a helyi tapasztalatokat is figyelembe véve hozott határozatot az új pártoktatási év megyei előkészítéséről. A határozatot a járási és járási jogú pártbizottságok már megkapták, e pártbizottságok Illetékes osztályvezetőit, az érdekelt tö- IMcgszervezetak és művelődés- fcgyi intézmények képviselőit a »negyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztálya ft minap tájékoztatta a tennivalókról. A legfontosabb célkitűzés A bevezetőben említett határozatok egybehangzóan állapítják meg: az idei pártokta- tás alapjaiban megfelelt az igényeknek. Az utóbbi évek kedvező politikai légköre, gazdasági és társadalmi viszonyaink fejlődése jó feltételeket teremtett a pártoktatás tevékenységi körének kiszélesítéséhez. Megyénkben például az idén 14 ezer ember tanult a pártoktatás különböző tanfolyamain. Az érdeklődés, az igény várhatóan nem csökken oz új pártoktatási évben sem. Lehetséges, hogy még szélesebb körű érdeklődést és igényt kell majd kielégíteni, hiszen évről évi-e több pártonkívüli dolgozó is kéri felvételét a különböző tanfolyamokra. A Politikai Bizottság és a »negyei párt-vb határozatai a jövő politikai szükségleteit figyelembe véve intézkednek a politikai oktatás fejlesztéséről. Előírják — többek között — a Pártoktatás színvonalának emelését és a tömegszervezetek Politikai oktatásának fejlesztését. , Legfontosabb célként a IX. Kongresszus fő mondanivalójának széles körű propagálását jelölik meg e határozatok, s ez egyértelmű azzal, hogy a párt- oktatásba bevont mintegy 70— BO ezer ember figyelmét — s re is választ, meggyőző magyarázatot kell majd adniuk pártoktatásunk keretei között. A párt és a munlcásosztály vezető szerepével, pártunk szövetségi politikájával, a szocialista demokrácia fejlesztésével, a szocialista hazafisággal, erkölccsel, politikai magatartással, a nemzetközi helyzettel és a nemzetközi munkásmozgalom egységéért folytatott harccal, vagy éppen speciális helyi problémákkal összefüggő kérdésekre. Az eredmény sok tekintetben a propagandistáktól függ. Ezért — a Politikai Bizottság és a megyei párt-vb útmutatásainak megfelelően — párt- szervezeteink, pártbizottságaink, s természetesen a tömegszervezetek igen nagy gondot fordítanak a propagandisták kiválasztására, felkészültségük, tudásuk, hivatás- és felelősség- érzetük fejlesztésére. Elvi útmutatás, hogy csak ott és csak olyan tanfolyamokat célszerű szervezni, ahol és amilyen felkészültségű propagandista áll rendelkezésre. Kommunisták és párion kívüliek Vezető pártszerveink útmutatásai előírják, hogy a pártoktatásban elsősorban a párttagság igényesebb, magasabb színvonalú oktatására, a párt, az állami és a tömegszervezeti vezetők képzésére és továbbképzésére kell összpontosítanunk erőfeszítéseinket. Ez közelebbről azt is jelenti, hogy a pártoktatás különböző tanfolyamain növelnünk kell a párttagság, a politikai és a gazdasági vezetők arányát. Azt is, hogy a tömeg szervezetek az eddiginél nagyobb részt vállaljanak a pártonkívüli dolgozók igényeinek kielégítéséből, politikai oktatásából. Célszerű tehát, ha a pártonkívüliek elsősorban „saját” tömegszervezetük — a szakszervezet, a KISZ stb. — ajtaján kopogtatnak politikai továbbképzésük céljából. És ez nem jelent semmiféle hátrányos megkülönböztetést kommunisták és pártonkívüliek között. Közismert, hogy pártbizottságaink, pártszervezeteink évről évre sok kitűnő propagandistát bocsátanak a tömegszervezetek rendelkezésére. Pártbizottságainknak ezenkívül gondjuk van az egész politikai oktatás koordinálására is. Sok-sok lehetősé« Az új pártoktatási évben számos lehetőség nyílik rá, hogy a pártoktatással kapcsolatban jelentkező igényeket párt- és tömegszervezeteink kielégítsék, s az 1967—68-as pártoktatás megfeleljen alapvető célkitűzéseinknek. Mind a párttagság, mind pedig a pártonkívüli dolgozók érdeklődési körüknek, előképzettségüknek megfelelően válogathatnak a tömegoktatás kötetlenebb és kevésbé igényes formái — a különböző előadássorozatok, téli tanfolyamok, tv-politikai tanfolyamok —, valamint a szervezett, igényesebb formák között, mint például: A szocializmus építésének kérdései; Közgazdasági ismeretek tanfolyama; Gazdaságpolitikai ismeretek ipari és mezőgazdasági tagozatai; Világpolitikai és világgazdasági kérdések tanfolyama stb. Űj formaként — egyelőre propagandisták képzése céljából — jelentkezik a Magyar párttörténet tanfolyama. Párt-, állami- és tömegszex-vezeteink rendelkezésére állnak jövőre is a közkedvelt és jól bevált káder képző tanfolyamok: a marxizmus—leninizmus esti középfokú iskolái, a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyeteme, az elméleti konferenciák és a klasszikus műveket tanulmányozó körök. Az új pártoktatási évben nagy gondot fordítanak majd mindenütt a. korszerűbb, hatékonyabb oktatási módszerek kialakítására is, amelyről a későbbiek során külön is szólni kívánunk lapunk hasábjain. Gsépányi Lajos N e olvassa el mindenki ezt az anyagot. Nem olvasmányos írás, nem szórakoztató, nincsenek benne nagy gondolatok, támpontot, segítséget sem ad sehová és semminek. Azok közé tartozik, amelyek csak úgy kiszakadnak az emberből, és szépen szóló, könnyedén lejtő sorok nélkül, pontosan kimunkált szerkezeti felépítés nélkül kerülnek papírra. Persze nem maguktól szakadnak ki. Indítóok természetesen mindig van. Most egy idős, hatvan éves asszony, őszes hajú, tiszta tekintetű, aki Nagycsécsen lakik, özvegy Posánszki Mihál ynénak hívják. Eóla szól az írás. Meg azokról, akik hozzá hasonlóan küzdöttek, dolgoztak, szenvedtek és most — panaszkodnak. Vagy hallgatnak. Elfelejtünk embereket. Elmegyünk mellettük, mintha nem ismernénk meg őket. Lehet, hogy néha udvariasságból meghallgatjuk, mit mondanak, talán még a vál- lukat is megveregetjük: igen, szépen dolgoztatok elvtársak, de az idő, sajnos, eljár. Az akkor volt, ma már, ugye... hát más a helyzet, új erőkre, friss kezdeményezőkre van szükség. Ser'i sem vetheti ugyan szemünkre, hogy nem becsüljük öregjeinket. Kitüntetéseket, emlékérmeket adunk veteránjainknak, megkülönböztetett tisztelettel bánunk a régi harcosokkal. Mégis! Vannak elfelejtett emberek. Akik tulajdonképpen nem vittek véghez nagy tetteket Legalábbis nem olyanokat, hogy feljegyezzék, számon tartsák őket. Egyszerűen: soksok évvel ezelőtt vállaltak egy eszmét, mert az eszme a lelkűkből fakadt. És dolgoztak ezért az eszméért, éjszakáztak, fáradtak érte, szinte minden pillanatukat ennek áldozták, és most úgy' érzik, valamiből kirekesztettek. Valamiből, amihez nekik közük van. Közük? Az életelemük. Posánszki néni beszél, beszél, körülbelül már két órája. Ülünk az asztalnál, és árad belőle a szó, mintha zsilipet húztak volna fel. Igen, körülbelül két órája beszél. Csodálatos tartalmi szépséggel, tisztasággal, őszinteséggel. Talán észre sem veszi, hogy válasz, kérdés nem hangzik közbe, csak néha egy-egy bolintás, egy biztató félmosoly. De nem **« ő segítségükkel is — me Evénk egész párttagságának, Köt egész lakosságának figyelőiét elsősorban a szocializmus teljes felépítését szolgáló feladatokra kell irányítanunk. Ajírópcuzre vallva... Sikeres vizsga után Áz OSZK miskolci stúdiója nak száz növendéke vizsgázott pénteken délelőtt. Az eredményes vizsga után pénteken este a legjobb tanulmányi eredményeket elértek közül tizennyolcán „gálaesten” mutatkoztak be a nagyközönségnek. Az avasi sörkertben összegyűlt közönség lelkes tapssal jutalmazta a sikeres hegedűszólót, gitáregyüttest és a tánc- dalénekeseket. , A szocializmus teljes felépítésére mozgósítani, a IX. párt- kongresszus határozatainak Végrehajtásáért tudatosan tevékenykedő emberek tíz- és Százezreinek érzés- és gondo- Lvtvilágát — végső soron cse- ^ -kedeteit — formálni, irányítani nem egyszerű és főleg ■’em könnyű feladat. A nagy * Mondanivaló „aprópénzre váltása" pártszervezeteink, propagandistáink, pártoktatási intézményeink — és természetein a tömegszervezetek propagandistáinak — feladata lesz. Nekik kell az egyes oktatási tormák adta lehetőségek keretein belül, az egyes tanfolyamok sajátosságainak megfeleljen koncentrálniuk saját és hallgatóik figyelmét a. gazdasági épitömunka elméleti és ti kakor lati problémáira, a har- *Vladik ötéves tervünk célkitűzéseire, a jövő évi feladatok^ 1 a, figyelembe véve mindenekéit, hogy 19S8 az új gazdasági mechanizmus működésbe ‘epésének első éve lesz. Sok más — elsősorban a hallgatókat érdeklő — kérdésSzemán Elena a mikrofon előtt. HOL VAGlíTOK? is igen vár sem kérdést, sem választ, csak el akarja mondani, ami nyomja a lelkét. E gy'szer Posánszki néni, akkor még 5—6 éves kislány, Julika, majdnem belefulladt a törekbe a cséplőgépnél. Nem a játék miatt, dehogy'! Cselédember volt Julika édesapja, 12 gyerekkel, A cselédek gy'erekei nemigen értek rá játszani. Akkor is a cséplő alól kellett szedni a töreket, de az csak jött, jött csípősen, fojtóan, egy're nagy'obb halomba, és az aprócska gy'erek nem győz- te. De azért nem mozdult el. Izzadt, küszködött tovább. Makacsul. Akkor húzták ki amikor a törek már majdnem eltemette. Csontos arcú, szikár, erős kezű inas férfiak. Némán, szótlanul tették. A csontos arcú emberek nem dorgáltak meg senkit. A gyereket sem — miért nem szól? — másokat sem, miért hagyják. Cselédsors. A gyereknek dolgozni kell. Ha a törek újra betemetné, majd kihúzzák megint. Bírnia kell, különben elpusztul. Valamelyik izzadt homlokú, gyűrött kalapu ember egy pillanatra a gyerek fején hagyta agyon- dolgozott kezét. No, csináld tovább. — Mindegyikőtöknek adok egy falut. Boldoguljatok, ahogyan tudtok — mondta édesapám, amikor már felnőttünk. Így bocsátott útra bennünket. Mindegyikötöknek adok eg.y falut. Közelebbről ez azt jelentette, hogy az idős ember minden gyerekének mondott egy falunevet: ide mehet cselédnek. A gyerekek rendjén- valónak találták a végzést! Cseléd volt az apjuk, a nagyapjuk, ők is azok lesznek. Rendjénvalónak találták. Még akkor is, ha néha talán álmodoztak valami másról, valami többről, de csak magukban, titkon, senkinek sem szólva róla. A most következő részt jó lenne valahogy olyan szépen, olyan egyszerűen leírni, ahogyan Posánszki néni szóit arról az időről, de ez nemigen sikerülhet. Hadd álljon itt csak annyi, hogy' 1945-ben Julika úgy érezte, mintha haza érkezett volna. Cseléd volt előtte, kisemmizett, Értette, hogyne értette volna rögtön az agitátorok ■ szavait. Jobban is, mint ők. Ügyannyira, hogy' ő maga is kezdett fellépni, magyarázni. Később a főldműves- szövetkezeti mozgalmat szerette meg nagyon. Erőt látott benne, mely a szegény embereket segíti, támogatja. Jártkelt a falukban, szervezett, agitált mellette. Szinte egész életét a mozgalomban töltötte. Nemrégiben még itt, Nagycsécsen is tagja volt az frász vezetőségének, de most már valahogy ... kiesett onnan. Bonyolult lekű ember Posánszki néni. Mint minden ember. Házat építettek. Ezt a házat, amelyikben most beszélgetünk. Kölcsön nélkül építették meg, kemény, sok munkával. A hajdani cselédnek háza épült. Saját háza. Sokkal több ez ám, mint ahogyan így, első hallásra, vagy látásra tűnik. Talán csak a cselédek, a régen szegény emberek értik meg igazán, mennyivel több. Belülről nincs ugyan még teljesen rendben, de egyébként nagyon szép ház. Otthont, biztonságot, felemelkedést jelző. „Ez a ház eladó.” Ez a cédula lógott nemrégiben rajta. Posánszki néni tette ki, mert segíteni akart a fián. Nem talált más megoldást, el akarta adni a házat. De nem vették meg. Érdekesen beszél Posánszki néni. Hol kemény hangon, hol ellágyulva, hol könnyező, sirós szemmel, hol nevetve. Most a régi mozgalmi életről szól, ismert nevű embereket emleget, akik jelenleg is magas beosztásban dolgoznak, akikkel valamikor ő maga is együtt munkálkodott. Jó, hogy ott vannak ezek az emberek, a maguk helyén. Nagyon jó — mondogatja. Majd azokról beszél, akiket nem a mozgalomból ismer. — Mennek, jelentkeznek a partiskolái'a azok is, akiknek a szíve nem a párthoz húz. Az első pillanatban elfordulnának tőle, csak hát ez most így mutatós. Hidd el fiam, így van! Szomorúan mondja, csendesen. Hol tegezve, hol magázva. és ez nála természetes. Más témáról szól, bar ez is csak látszólag más. Azok közé tartozik ez is, amelyek nyomják a lelkét. Egy emberről beszél, akivel nemrégiben találkozott az utcán. Ez az ember hangosan szidott egy másikat, és ez a másik éppen a párt- titkár. — Elvtárs! — mondtam neki —, ki állította ezt az embert a szervezet élére? A part ugye? Hát akkor beszélj róla tisztességesen. Ha valami bajod van vele, menj el hozzá, és ott mondd meg, ne az utcán! Hát már mi is vágjuk a magunk fajtáját? Nézz csak körül, hogy mosolyog a kapuban a sok nagygazda! Igen, a nagygazda. Ez is hozzátartozik Posánszki néni portréjához. Ne gondolja senki, hogy a falu egyik napról a másikra egyenlővé válik, és a tsz megjelenésével a régi ellentétek egy csapásra elsimulnak, megszűnnek, feledésbe merülnek. A faluban mindig mély volt a tagoltság, és az emberek leikébe is mélyen vésődött. A tsz nem varázsló. Az anyagi kiegyenlítődés lehetőségét teremti meg, de a lelkek mély tagoltságának elsimításához minden ember jószándéka szükséges. És ha meg is van ez a jószándék, a mélység azért nem egyenlítődik, nem töltődik gyorsan. — Posánszki néni párttag? Kicsit megrándul az arca, clcsendesedik és halkan mondja: — Nem. — Nem? Hiszen az egész húsz év mozgalmi élete... — Most nem vagyok párttag. Talán nem vagyok jó oda. Nem egyeznénk, vagy mit tudom én. Keserűség érződik a hatvan éves asszony hangján. — És régebben ? — Természetesen az voltam! És megőriztem a pártkönyvemet ötvenhatban is és megőrzőm továbbra is! Nem szégyelltem sosem, ezután sem fogom, hogy rögtön az elejétől kezdve a mozgalomban dolgoztam, éltem! Hogy éjszakáztam, fáradtam, mert én tudtam, érti, elvtárs, tudtam, hogy az én ügyemért, meg a hozzám hasonló szegényekért teszem! Sokat beszélnek arról az időről, tudom. Lehet, hogy nem mindent csináltunk úgy, ahogyan kellett volna, de amit tettem, nem szégyellem, és igenis őrzöm a pártkönyvemet! Felcsattanó, éles hangon beszél, ellenségesen, mintha valami támadástól tartana. — Megmutatná a könyvét? Ellép az asztaltól, egy mozdulat, és már a kezében is van. Pillanatig önkéntelenül visszatartja, majd határozottan nyújtja. Régi párttagkönyv, de minden jól olvasható benne. Posánszki néni adatai. Az is. hogy párttagságának kelte 1945. I tt él Posánszki néni, ebben a házban. Nem jár a gyűlésekre, elszakadt a szövetkezeti élettől, a mozgalomtól is. Nem hívják. A keserűség, a mellőzöttség érzése gyűlik benne, halmozódik magasra körülötte. Fojtogatja. marja. Egyszer Posánsz- kí néni, akkor még 5—6 éves kislány, Julika, majdnem belefulladt a törekbe a cséplőgépnél. Nem a játék miatt, dehogy. Cselédember volt Julika édesapja, 12 gyerekkel. A cselédek gyerekei nemigen érlek rá játszani. Küszködött a lőrékkel, nem jött el onnan. Csontos arcú, szikár, inas férfiak húzták ki alóla. Valamelyikük egy pillanatra a gyerek fején hagyta agyondolgozott kezét. Hol vagytok? Hol vagytok csontos arcú, erős kezű férfiak? Priska Tibor
