Észak-Magyarország, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-04 / 130. szám

2 Vasárnap, 196*7. június 4. ÉSZAKMAGYARORSZAG BHWV.'liU KÜLFÖLDI HÍREK SAO MIGUEL Felrobbant és két darabra esett szét pénteken a 12 800 tonnás Essberger Chemical nyugatnémet tankhajó az Azori-szigetek közelében. A legénység 46 tagját egy görög hajó vette fedélzetére. BUKAREST Leszecsko miniszterelnökhe- lyettes vezetésével SZOM—59, szovjet küldöttség érkezett Bukarestbe, hogy részt vegyen a szovjet—román gazdasági együttműködési kormányközi vegyesbizotlság első üléssza­kán. PÁRIZS A francia kormány engedé­lyezte a kenyér árának fel­emelését. A félkilósnál kisebb kenyerek árát 2 centime-mal, az ennél nagyobbakét 3 cen­time-mal emelték. Az I-iuma- nité szerint augusztusban újabb kenyéráremelés várha­tó. WASHINGTON Az amerikai igazságügymi­nisztérium pénteken nyilatko­zatban cáfolta meg saját szó­vivőjének március 22-i kije­lentéseit és azt állította, hogy az FBI a Kennedy-gyilkosság- gal kapcsolatban folytatott vizsgálat során sohasem hall­gatta ki Clay Shaw New Or- leans-i üzletembert. A pénte­ki igazságügyminisztériumi nyilatkozat újból leszögezte azt a hivatalos tézist, hogy Lee Harvey Oswald egyedül ölte meg Kennedy elnököt. BELGRAD Kiterjedt károkat okozott az elmúlt napokban a jugoszlá­viai vajdaság falvaiban a jég­eső. Becslések szerint Kovin és Ruma környékén a szélvi­har és a jég 30 millió dínáros kárt okozott. BOSTON Boston néger negyedében pénteken összecsapásra került sor a helyi társadalombiztosí­tási központ ellen tüntető asz- szonyok és a rendőrség között. Sokan megsebesültek, 30 tün­tetőt letartóztattak. GEORGHETOWN Anguilla szigetének hatezer lakosa lefegyverezte a rend­őrséget, feltörte a fegyver-rak­tárakat, majd értesülések sze­rint gyújtogatni és rabolni kezdtek. A 96 négyzetkilomé­teres Karib-tengeri sziget Pu­erto Ricotól keletre fekszik, négy hónapja társult tagja a brit nemzetközösségnek. Pedagógusnapifogadás és kitüntetés Miskolcon A tizenhatodik pedagógus­nap alkalmából június 3-án, szombaton délelőtt fogadás volt Miskolcon, a Borsod Megyei Tanács székházában. A díszteremben tartott ün­nepségen megjelent többek között a megyei pártbizott­ság képviseletében Majoros Balázs, a propaganda és mű­velődésügyi osztály vezetője, ott volt Moldován Gyula, a városi pártbizottság titkára, dr. Fekete László, a városi tanács vb-elnöke, dr. Ladá­nyi József és Varga Gábor- né, a megyei tanács vb-elnök- helyettesei, Kiss Béla, a Pe­dagógus Szakszervezet me­gyei titkára, valamint a me­gye és a város állami, társa­dalmi szerveinek több veze­tője. És természetesen jelen voltak a meghívott pedagógu­sok, akik ez alkalommal vet­ték át kitüntetéseiket. Tok Miklós, a Miskolci Vá­rosi Tanács vb-elnökhelyette- se köszöntötte a megjelente­ket, és meleg hangú beszédé­ben a pedagógusi hivatásról szólt, a szocializmus építésé­ben a nevelőkre váró felada­tokat elemezte, s méltatta azok jó munkáját, akik e ne­mes feladat teljesítésében a legjobbak között haladnak, s ezért közülük most néhányan kitüntetésben részesülnek. * A miskolci városi nevelők kitüntetéseit dr. Fekete Lász­ló nyújtotta át. Az oktatás­ügy kiváló dolgozója kitünte­tést Vasas Fauszt szakfelügye­lő (12. sz. általános iskola), Bikszegi István igazgató (14. sz. általános iskola), Papp Lászlóné tanító (12. sz. álta­lános iskola), Hudák Viktor igazgatóhelyettes (35. sz. álta­lános iskola) kapta. Miniszte­ri dicséretet kapott Bódi Já- nosné, a Kilián-északi nap­közi vezető óvónője, Merényi Józsefné, a 8. számú általá­nos iskola napközi otthoná­nak vezetője, dr. Palóc Belá­né, a 3. számú általános isko­la tanítója. Bazsa Sándor, az I. kerületi oktatási intézmé­nyek vezető gondnoka Kiváló dolgozó kitüntetést kapott. Itt említjük meg ismételten, hogy pénteken Kiváló tanár kitün­tetést kapott Micska Szanisz- ló igazgatóhelyettes a Földes Gimnáziumból, Debnár Gyu­la, a MŰM. 101. sz. intézet igazgatója, valamint Kovács János, a Gábor Áron Kohó- és öntőipari Technikum igaz­gatóhelyettese. A Borsod megyei pedagó­gusoknak dr. Ladányi József nyújtotta át a kitüntetéseket. Az oktatásügy kiváló dolgo­zója kitüntetést kapta dr. Zol­tán Györgyné, a megyei ta­nács művelődésügyi osztályá­nak főelőadója, Koós József­né mezőkövesdi tanító, Lovas László sátoraljaújhelyi gim­náziumi igazgató, Rozgonyi Andrásáé encsi tanító, Sza­kács Lajos, a megyei tanács művelődésügyi osztályának to­vábbképzési- felügyelője, Er- dősi Ferenc ózdi általános is­kolai igazgató, Jaskó Sándor, a Sátoraljaújhelyi Járási Ta­nács vb-elnökhelyettese, Ko- lozsváry József szerencsi álta­lános iskolai igazgatóhelyettes, Takács Sándorné arlói tanító, Sváb Antalné, a szikszói ál­talános iskola és gimnázium igazgatója, Antal Kis Béla óz­di általános iskolai igazgató- helyettes, Gregor Endre put- noki általános iskolai igazga­tóhelyettes, Zajácz József sá­rospataki általános iskolai szakfelügyelő, Czeglédi Jó­zsefné tardonai tanító. Mi­niszteri dicséretet . Mátyás Andorné hejőkeresztúri taní­tó, Oravecz Zoltánná sajóka- zai általános Iskolai tanár és dr. Kozoróczy Gyuláné tisza- keszi általános iskolai tanár kapott. Polonkai Józsefné al- sózsolcai hivatalsegéd Kiváló dolgozó kitüntetésben része­sült. Pénteken a minisztéri­umban vette át a Kiváló ta­nár kitüntetést Homolya László sajóládi általános is­kolai tanár, a Kiváló tanító kitüntetést Juhász Andrásné edelényi tanító, Benyhe Sán­dor ózdi tanító, továbbá a Kiváló óvónő kitüntetést Sza­bón Emma aszalói vezető óvónő. A kitüntetettek nevében Papp Lászlóné miskolci ta­nító mondott köszönetét a megbecsülésért és bizalomért. Heti külpolitikai összefoilalónk m U Tlianí: A kilátások nem ragyogónk U Thant ENSZ-főtitkár pén­teken Montrealban, a kanadai ENSZ-társaság értekezletén felszólalva, a többi között fog­lalkozott a közel-keleti hely­zettel: „Az ENSZ-haderők visszavonása által világszerte felidézett vitában mindenki egyetért azzal, hogy az ENSZ több mint tíz éven keresztül lényeges munkát végzett és feladatát igen jól oldotta meg. Ezért nem oszthatom azok véle­ményét, akik szerint a je­lenlegi közel-keleti válság — bármilyen súlyos le­gyen is az — a békefenn­tartás eszméjének nagy vereségét jelenti.” A nemzetközi polgári lég­ügyi szervezet székházában mondott beszédében a főtitkár megállapította: „Napjainkban több válságnak is szemtanúi vagyunk és természetesen az ENSZ feladata, hogy e válsá­gokkal szembenézzen és meg­oldást találjon. A kilátások nem ragyogóak. Ha a törté­nelmet jól értelmesem most, akkor véleményem szerint, a nemzetközi élet morálja az utóbbi években legalacso­nyabb szintre süllyedt.” Az ENSZ főtitkára szerint a történelemből levonható el­ső tanulság az, hogy nincsenek állandó bará­tok és állandó ellenségek, tie vannak állandó érde­kek. A második tanulság, hogy a nacionalizmus volt és marad a történe­lem legerősebb tényezője. „A világszerte kirobbanó vál­ságok eredete nem annyira az ideológiai különbségekben, mint a nacionalizmus erejében rejlik” — mondotta. XT Thant pénteken este visszatért New Yorkba. Az Immár második hete tar­tó közel-keleti válságban az elmúlt napokban három fontos elem nyilvánult, meg. Ezek kö­zül a legfontosabb és a közel- keleti válság imperialista ki­robbantóit kellemetlen megle­petésként érő elem az arab országok egységének megnyil­vánulása A nyugati sajtó lát­hatólag meghökkent attól a ténytől, hogy a már első pil­lanatban egységesen fellépő haladó arab országok mellé, a korábbi ellentéteket másod­rendűnek minősítve, felsora­koztak az arab világ haladó­nak éppen nem nevezhető erői is. Kétség sem fér hozzá, hogy ebben döntő része van az arab tömegek egységakaratának, amelyet egyetlen kormány sem hagyhatott figyelmen kí­vül. Mindenesetre a hét egyik szenzációjának számít a Jordá­niái király, Husszein váratlan kairói látogatása és az a vé­delmi egyezmény, amelyet az EAK fővárosában Nasszer el­nökkel- megkötött. Jordánia le­hetővé tette az arab erők közös irányítását, iraki erők felsora­koztatását az izraeli—Jordániái határon, továbbá azt is, hogy helyreálijanak a Jordániái kormány és a néhány hónappal ezelőtt Jordániából távozni kényszerült Palesztinái Fel­szabadítás! Szervezet kapcso­latai. Husszein Kairóból Su- keirivel, a PFSZ vezetőjével érkezett vissza Ammanba. A héten tehát lezárult az arab országok köre Izrael körül: az áprilisban, majd május elején a szódái haladó rendszert nyíl­tan fenyegető izraeli agresz- szív köröknek eiébb az EAK csapataival, majd most a Jor­dániái határon felvonult közös arab csapatokkal kell szembe­nézniük. dó arab országok ellen, igye­kezett felhasználni az ENSZ-t, s természetesen a hangsúlyt az Akabai-öböl lezárásának tá­nyéré, s nem annak előzmé­nyeire helyezi. Az ENSZ-ben azonban — amint ezt a Biz­tonsági Tanács sűrűn elnapolt vitája tanúsítja — a legügye­sebb nyugati manőverek sent tudtak számukra kedvező eredményt kicsikarná. Korántsem csak publiciszti­ka i fogás, hogy a közel-keleti válság befolyásolja a görögor­szági helyzetet is. A New York Times megírta, hogy az athéni junta véleménye szerint, az arab—izraeli feszültség olyan fontossá teszi a görögországi stabilitást a NATO-hatalmak számára, hogy még látszatból sem tudnak törődni az egyre terrorisztikusabb görög közál­lapotokkal. A puccsista kor­mány azon a héten, amelyen a választásoknak kellett volna lezajlaniok, újabb és újabb le­tartóztatásokat eszközölt vala­mennyi volt politikai párt képviselőinek sorából. A New York Times említett cikke in­gerülten állapítja meg, hogy az athéni junta képtelen a Nyugat számára propaganda okokból oly fontos demokrati­kus köntös felvételére és csap­kodása egyúttal fokozódó bi­zonytalanságának nyilvánvaló következménye. Más nyugati lapok is aggódnak amiatt, hogy a belső elszigeteltségből kitörni képtelen junta, a Nyu­gatinak megígért stabilitás he­lyett, a nyugati pozíciókat ve­szélyeztető válságba sodorja Görögországot, miközben a NATO-hű udvar mind széle­sebb polgári körökben 1* diszkreditálódik. 2 m A közel-keleti válság másik fontos eleme a nyugati hatal­mak propaganda- és diplomá- cia-kampányának kibontakozó kudarca, ami szorosan Össze­függ az arab egység hatásos megnyilvánulásával. Már az EAK-nak Izrael elleni hatásos lépései, az Akabai-öblöt lezáró akciója és az azt követő arab szolidaritási nyilatkozatok után diplomáciai taktikázásra kényszerültek az izraeli ag­resszív tevékenység ihletéi és támogatói. Washington, okulva az 1956-os agresszió tapasztala­taiból, megpróbálta „nemzet- köziesíteni” fellépését a hala­Az a tény, hogy a Közős Piac római • csúcsértekezletén komoly figyelmet szenteltek * közel-keleti prob léniáknak, nem csupán a válság általános hatását bizonyítja, hanem azt is, hogy a mind több kérdés­ben egységesen fellépő Közös Piac tagállamait De Gaull® szeretné maga köré állítani — és adott esetben — közel-ke­leti politikájának támogatójá­vá tenni. Magán a római csúcstalálkozón határozottan különbséget tettek a megváló- síthatatlannak látszó politikai integráció és az egyes államok — a De Gaulle-i „hazáik Euró­pája” koncepcióinak megfelelő — együttműködése közé. A rá­írnál csúcstalálkozón napirend­ire került Anglia felvételi kó­> reime is, amelyet ugyan * ►Közös Piac több tagja támo­gatott, de nem valósultak meg ► a brit remények, : |T • Nigériában a héten békövct- Jkezett a régóta érlelődött sza- , kadás. Az Ibo törzs lakta Ke' ; let-Nigéria, amelynek vezetői !má.r hetek óta készültek erre | az akcióra, kinyilvánította el' ! szakadását az állam,közösség' 1 töl, és kikiáltotta magát önál' ! ló Biafrai Köztársaságnak. A ■ nigériai hagyományos törzsi ellentétek, a három fő tarto­mány, a nyugati, az északi ős a keleti széthúzása, s az utóbbi hónapokban fokozódó imperia­lista vetélkedés az amerikaiak az angolok és a közös piacin^ között megtermetté a mag8 gyümölcsét. Miközben Afriká­ban már csak gazdasági okok' ból is keresik az egység útját. Afrika legnépesebb állam* széthullóban van. Tekintve« hogy Kelet-Nlgériábatn — fő' leg az amerikaiaknak — nag? olajérdekeltségeik vannak, s* eset kísértetiesen emlékeztet Csőmbe hét év előtti „Katan' ga-akciójára” Ezen az sert* változtat, hogy a nigériai köZ- poriti kormány nyomására Egyesült Államok hivatalos*11 elutasította a szakad ár álla^ elismerését. Nyilvánvaló, hog? 3z imperializmusnak nem * széthulló Nigéria egyes ^ izeivel való szembekerülés, há­rem a. viszálykodó egységed fölötti ellenőrzés a célja. 46. inkelmann a Dísz téren várakozott Hö.ttlre, Rendkívül jókedvűvé vált, amikor meghallotta, hogy minden rendben van, a kor­mányzó fia már útban van Bécsbe, illetve a mauthauseni koncentrációs tábor felé. A köpenye felé nyúlt. Höttl előzékenyen felsegítette rá. — Megyek, s megmondom Veesenrnayernak, hogy mi tör­tént! Képzelem, milyen arcot fog vágni! A birodalmi megbízott elvö­rösödött, amikor Winkelmann rányitott, s néhány mondattal elmondta, hogy a kormányzó fiát letartóztatták. — Rahn és én kértem önö­ket, Gruppenführer — szi­szegte Veesenmayer —, hogy beleegyezésünk nélkül ne kezdjenek semmiféle erősza­kos akcióba. És most tessék... Winkelmann gúnyosan mo­solygott. — Talán tűrtem volna a fia­tal Horthy árulását? Nekem az a kötelességem, hogy az árulókkal az általuk kiérde­melt módon bánjak el. Követ úr, csak nem akarja az árulók pártját fogni? Veesenmayer sejtette, hogy nem egyszerű árulásról, ha­nem Höttlék provokációjáról van szó. Winkelmannak azon­ban esze ágában sem volt, hogy Veesenmayert beavassa az Unternehmen Maus titkai­ba. Ügy állította be előtte a dolgot, mintha a kormányzói fia valódi partizánküldöttel tárgyalt volna. A követ újra kifakadt. — Éjjel-nappal dol­gozom — tett szemre­hányást Winkelmannak —, és az önök körei folyton ke­resztezik tevékenységemet. így nem lehet felelősséget vállal­ni a magyarok szövetségi hű­ségéért! Winkelmann hitlerista kö­szöntésre emelte kezét, s tá­vozott. Magára hagyta az újabb presztízsveszteség miatt mérgelődő Veesenmayert. A belépő Rahn azonnal látta, hogy a budapesti követ vala­milyen ok miatt rendkívül ide­ges. Kérdésére aztán Veesen­tették neki: Vörös János ve­zérkari főnök kíván vele sür­gősen beszélni, még a korona­tanács megkezdése előtt. Vö­rös újabb kellemetlen megle­petéssel állt elő. Ultimátumot kapott Guderian vezérezredes­től, a Wehrmacht főparancs­nokságának főnökétől, amely szerint a magyar hadsereget német parancsnokság alá he­lyezték. Magyarország német stratégiai terület, ahol á ma­gyar vezérkarnak nincs joga parancsokat kiadni, csak a né­met főparancsnokságnak. Közben a miniszterek izga­tottan tárgyaltál! a kormányzó fiának letartóztatását. A leg­többen óvakodtalc a súlyos szavaktól — hiszen olt volt Jüresek és Reményi-Schneller is, tudták, hogy minden sza­vuk visszakerülhet a néme­tekhez, s akkor ők }s a kor­mányzó fiához hasonló sorsra juthatnak. Háromnegyed tizenegykor Horthy megviselt arccal, meg- gyötörten lépett a tanácste­rembe. Mindenki felállt. La­katos, a miniszterelnök Hor­thy elé sietett. —- Főméltóságú uram, vala­mennyien értesültünk a rend­kívül fájdalmas eseményről...' Engedje meg főméltóságod, hogy együttérzésünkről bizto­sítsam e nehéz órában ... 1 A kormányzó fogadta Laka­tos együttérző kézszorítását, s aztán az asztalfőre telepedett. Megnyitotta a koronatanács ülését. A miniszterek most ér­tesültek róla, hogy a kormány­zó fegyverszünetet kíván kér­/ ni. Valamennyien egyetértőén szavaztak. Arról fogalmuk sem volt, hogy a fegyverszü­netet már meg Is kötötték, sőt a Rádióban már ott van a proklamáció, amelyet perce­ken belül beolvasnak. Pontban, tizenkettőkor belé­pett Ambrózy Gyula, a kabi­netfőnök. — Főméltéságú uram, a né­met követ kihallgatásra meg­jelent A kormányzó otthagyta a minisztereket, s dolgozószobá­jában fogadta Veesenmayert. Ambrózyt is ott tartotta, le­gyen tanúja a beszélgetésnek., Horthy magából kikelve 1 tiltakozott fia letartóztatása • ellen. 1 — Kizárt dolog, hogy ezt; németek tettél! volna! — ha-] zudta szemrebbenés nélkül' Veesenmayer. — Talán vala-] melyik másik csoport, talán a < partizánok ... Nem tudok ] semmiféle letartóztatásról..; < A kormányzó egy üres < német tölténytárat do- 1 bott az asztalra. 8 — Embereim a helyszínen < találták! — mondta.. — Ez bi- 8 zonyítja, hogy a németek tét- 4 ték. i Veesenmayer hirtelen han- J got változtatott. 4 — Ja, úgy! — mondta.. — Ez.8 Winkelmann hatáskörébe tar-8 tozik, nem az én dolgom. Ar-4 ról azonban én is tudok, hogy | íz ön fia az ellenséggel pák- <j iáit. Ha letartóztatták, ezek8 szerint teljesen jogos. 4 i (Folytatjuk.) 4 mayer neki is elmondta, hogy letartóztatták a kormányzó fiát. — Mit mondok majd délben a kormányzónak? — mérgelő­dött. A kormányzó ebben az idő­pontban éppen feleségét vi­gasztalta. Magdolna asszony zokogott. Négy gyermeke kö­zül a két lány betegségben halt meg, idősebbik fia, a csa­lád reménysége, a kormányzó- helyettes, a kormányzói cím várományosa repülőgéppel le­zuhant, s most utolsó gyerme­két vesztette el. A hír, amelyet egy megállított magángépko­csin visszaérkező testőrök hoztak, megviselte természete­sen magát a kormányzót is. Igyekezett erőt venni magán, hiszen várták a miniszterek. Tíz órára hívta össze az ura­kat. Nyilván megértik, hogy ilyen szomorú esemény miatt még egy ideig várakoztatja őket, amíg felesége egy kicsit' megnyugszik. Horthy azonban nem ma­radhatott tovább Magdolna asszony mellett, mert jelen­PINTE1Í ISTVÁN: «V Mmk fgjgfflV KCKRfOCO ff mmn

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom