Észak-Magyarország, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-07 / 106. szám
Taaárnajv, 1967. május 1. ESZAKMAGYARORSZAG 5 A ffér völgyében Új tervezési módszerek a sátoraljaújhelyi járás termelőszövetkezeteiben Á mezőgazdasági termelés toregységek száma 699-ről "49- jeliemző sajátossága, hogy a re emelkedett 1965-höz képest, termeszed feltételek lényege- Ez a növekedés 1967-ben még sek. Emiatt csak bizonyos nagyobb mértékű lesz. A térmértékig gyorsítható a mező- cél megvalósulását biztosítja gazdasági termelés fejlesztése, az öntözéses gazdálkodás ki- ugyanakkor számolni kell an- terjesztése is, aminek követ- nak ingadozásával is. A tér- lceztében a termésátlag sziik- melési ciklusok hosszúak, a ségszerűen emelkedik. A célbefektetett eszközök megtéri!- kitűzések realitását támasztja lése lassú, a munkaerő kíhasz- alá a műtrágyaellálottság ro- nálása nem egyenletes. A fel- hamos javulása. Erre alapozva, sorolt tényezőket figyelembe a szövetkezeti nagyüzemek kell venni a mezőgazdasági mintegy 50 százalékkal több üzemek tervező tevékenységé- műtrágyafelhasználást tervez- ben. nek ez évben, mint tavaly. A A jó tervező munkának fon- szövetkezetek a legjobb elosztás feltétele, hogy jól megala- tási formát valósítják meg Pozott tervcélokból induljon 1967-ben, vigyázva rá, hogy a A tervcél meghatározásánál közösségi és egyéni érdek össz- alapvető az igények cs adott- hangba kerüljön. Ságok reális felmérése. A gaz- Szükséges megjegyezni, hogy daságoknak rendszeresen tájé- a jó tervezés érdekében kozódni kell a bel- és külföl- a szövetkezeteket pontosabban di fogyasztók igényeiről. Az kell tájékoztatni a központi ilyen irányú tájékoztatást je- termelésfejlesztési feladatokról, lenleg az értékesítő és felvá- A tervező munka szerves ré- sárló vállalatok szolgáltatják a szét képezi a terv végrehajtá- szocialista mezőgazdasági sát szolgáló legjobb módsze- hagyüzemeknek. Az új gaz- relc alkalmazása. Ebből a dasági mechanizmusban a tér- szempontból is megnő a szak- melőszövetkezeti szövetségek tanácsadás szerepe. A szakta- és segítséget nyújtanak a terv- nácsadás legfontosabb forrása célok meghatározásában. lesz a termelőszövetkezeti szö1966-tól kezdve a járás te- vétség, amely a többi között rületén is a kereskedelmi kap- tájékoztatja a szövetkezeteket csőlátókra épített együttműkö- az értékesítés es a beszerzés dés jellemezte a mezőgazdasá- feltételeiről, előmozdítja az gi nagyüzemek és a felvásárló árukapcsolatok létrehozását, vállalatok tevékenységét. Az javaslatokat dolgoz ki a mun- önálló tervezés hatására — kaszervezésre, a munkadija- már 1966-ban is — több tér- zásra vonatkozóan. Az uj termelőszövetkezet megváltoztat- vezési, irányítási módszerek ta a termelési szerkezetet és a végső soron a járás termelőhely! adottságokhoz igazodva szövetkezeteiben is a gazdaságosabb ágazatok fej- sabb jovedelemrészesedesben lesztését irányozta elő (kö- jutnak kifejezésre, ménvmag, uborkamag stb.). 1966-ban jelentősen — 1963- höz képest 44,2 százalékkal — hőit a nagyüzemek segéd- és melléküzemi tevékenysége is. Az 1967. évi tervtárgyaló közgyűléseket most tartják a járás területén. Ez évben csak kenyérgabonából kapnak kötelező vetéstervet a termelőszövetkezetek. A vetésszerkezeten belül csökkentik 1960- hoz képest a napraforgó, a rostkender, a szálastakarmány, * cukorrépa, a kukorica és a burgonya vetésterületét, de a nevezett növények összterme- lési volumene nem csökken, mert a termésátlagot növelik. Az 1967. évi terv alapján a szarvasmarhaállomány 5,2 százalékkal — ezen belül a tehén- állomány fi.4 százalékkal — nő, a juhállomány pedig fi,fi százalékkal gyarapodik 1966- hoz képest. A jó tervező munka megköveteli a tervcélok megvalósításához szükséges tárgyi és személyi feltételek biztosítását >s. A sátoraljaújhelyi járás termelőszövetkezeteiben évről óvre javul az anyagi és műszaki ellátottság, amit bizonyít ** is, hogy 1966-ban a Irak; Takács Imre E tavaszon Sátoraljaújhely felé utazva szomorúan szemlélhettük a „Bodrogközi-tengert", Mintha a Balaton mellett jártunk volna, akkora tó tárult szemünk elé. Az árvíz- veszély idején a tv riportere a védekezés módjairól beszélgetett a Vízügyi Főigazgatóság szakemberével. A beszélgetésből arra a kijelentésre emlékszem, hogy több tárolóra lenne szükség a Tisza vonalán. Mint vízügyi „amatőr” ilyen, eddig igénybe nem vett víztárolót ajánlanék a szakemberek figyelmébe. Miskolctól csupán 20 km-t kell utaznunk Szerencs felé, hogy a Tisza nevével találkozhassunk. Valamikor itt .folyt" a Tisza Tiszalúcnál. A lúci rév jövedelmét már az Árpádok alatt az egri püspök élvezte. Arról is olvashatunk, hogy a XVIIl. században még vizát is fogtak a Tiszából a lúci halászok. A lúci morot- vákban szárazság idején- több volt a hal, mint a víz. Néhai Balogh Sándor bátyám mesélte ízes-ma gyáros kiejtésével a következőket. A múlt század nyolcvanas éveiben elkísérte édesapját „túl-a-tiszni” rétre, ahol másokkal együtt szénát kaszált. Egyszer arra leltek figyelmesek, hogy „vak- varjú”-sercg köröz nem mesz- sze a magasban. Majd lecsap a vízre. Nosza, utána. Egy tó apadó vizében hemzsegett a sok hal. A madarak ezt látták meg. Ez lett az igazi „aratás". Azon éjjel több szekér hal került a miskolci piacra. De a Tisz-a is bőven adta a halat, Handa, Vajko, Kórik bácsiék, s a híres halásznemzetség többi tagjai kitűnően értették a hálózást. Folyt a jóízű Tisza-víz, onnan ivott ember-állat. Aztán jött a szabályozás, és Tiszalúc Tisza nélkül maradt. Lassan pusztuló mocsár, holt- Tisza hanyarog ott, melyben már nem „folyik” a víz, Szükség volt a szabályozásra? Igen! De hogyan? Mit mondott erről Széchenyi István: „A vízbajok megszüntetésének természetes sorrendje a szabályozással egybekapcsolt ármentesítés. az azt követő le- csapolás, amiket aztán az öntözésnek kell betetőznie”. — A folyószabályozást, az ármentesítő munkálatokat csak a felszabadulás óta követi az úgynevezett vízlépcsők létesítése, a hajóvíz, öntözővíz biztosítósa, tárolómedencék építése. A reformkor nagy vízmérnökei — Vásárhelyi, Huszár, Beszédes — így látták a legjobb megoldást, a Tisza vizének több helyütt történő felduzzasztását és a környező, alacsonyabban fekvő területeknek az emelt vízszintü medencék csatornákon elvezetett vizével való öntözését. Tiszalúc nem kapta vissza az öntözővizet sem. Az is köztudott, hogy a föld édesvíz készletének mennyisége nem gyarapszik, alig változik. A lakosság, az ipar cs a mezőgazdaság vízigénye pedig rohumosan nő. Vonatkozik ez a megállapítás Miskolcra A tiszalúci Tlszatáj. jelentette volna, ami a kritikus magasság csökkentéséhez szükséges. Még a zsilipek is megvannak, ha nem is korszerűek. De hogyan kapcsolódik e tervbe Miskolc? A 25 km-es ó-ág megtöltve vízzel, olykor fel is frissítve, sok hasznot hajtana. Aki szombaton & vasárnap reggel a Tiszai pályaudvaron sétál, de sok horgászt láthat, akik messze utaznak az igazán nemes sport vizese kedvéért, A felélesztett Tisza Tiszalúc és Tiszadob között a miskolci sporthorgászok egyik paradicsoma lehetne. Oda pedig, ahol az Ö-Takta ömlik a Tiszába, egy horgásztanya kívánkozna. A községtől kelet felé 1—2 km hosszúságban campinget létesíthetne a község, Vagy valamelyik miskolci sportegyesület. 'E csendes, de hosszú folyószakaszon vizi- sport fejlődhetne ki csónaká- zőkkal, vitorlásokkal. Miskolctól a „fürdővonat” 20—22 perc alatt meg is ,tenné az utat. — lfíy kerülne Miskolc- hoz a Tisza. — Nincs az mesz- sze. Ha nyári estéken Tapolcáról akarunk Miskolcra bejutni, sokszor állunk ennyit a karámok között, míg autóbuszt kapunk. Még Miskolc Ipari üzemeinek is jutna abból a vízből. Fel lehetne vezetni szivattyú segítségével a „Mesz- szilátó-dombra”, egy tartályba, ahonnan csövön át magától szaladna be Miskolcig. — Hasznát látná a mezőgazdaság is. A Taktaköz, a „túl-a- tiszai” rétek, a Danka-dülő közel kerülnének a felduzzasztott Tisza vizéhez. Öntözéses termeléssel meg lehetne sokszorozni a lúci tsz jövedelmét, főleg konyhakerti növények termesztésével, amit pedig Miskolc piaca kapna minden reggel frissen, olcsón. A Tisza e szakasza Miskolc „zöld övezetének” egy része lehetne. 1—1 szakaszon újraéledne a hal tenyésztés, mellette a halászcsárda, ahol az év minden szakában megpihenhetnének a vendégek, mint a Tisza mentén másutt, igen sok leleményes falu mellett. Az idegenforgalom jól jövedelmezne a községnek. Mindehhez csak az Ö-Tisza medrét kellene kitakarítani az iszaptól, akkor Lúc ismét Ti* sralúc lehetne, az életet leadná vissza, amivel Miskolc rs sokat nyerne. (ZéténvO T'avasshexdet Fűxérradványban — Bizony, a sík területen gazdálkodók, a jó természeti adottságokkal rendelkező termelőszövetkezetekben nem tudják, mi az, hogy örökös harc az erózióval, a nyirkos, nehéz, kötött talajjal. A hegyvidéki termelőszövetkezetek ennélfogva háromszor annyi munkaráfordítással sem tudnak olyan eredményeket, elérni, mindamellett Itt az időjárás is szeszélyesebb, kiszámíthatatlanabb ... A fűzérrndványi Rákóczi Tsz főkönyvelője panaszkodott így a napokban, bár ezt nem is lehet szó szerint panasznak venni. Egyszerű ténymegállapítás: a hegyközi állapotok leírása. A csodálatos természeti szépségek ölében elterülő, egészséges, gyógyító levegőjű Fűzérradványban az első májusi eső ia csaknem több kárt okozott, mint hasznot — Volt Ht olyan zivatar, fri! hőszakadás — mondja a főkönyvelő, — hogy szinte azt | hittük, elviszi a falut. A domboldalakról lezúduló víz elöntötte az utakat, alámosta a töltéseket, és sok helyütt magával sodorta a jó termőtalajt. Sajnos, a tél sem múlt el nyomtalanul: sok helyen felfagytak a vetések. Volt például a falu közelében egy gyönyörű rozstábla, ami most már alig mondható hatvan százalékosnak. A többi őszi vetés sem néz ki sokkal különbül. Egyedül az állattenyésztés, és azon belül Is a juhtenyésztés jövedelmező ezen a szeszélyes vidéken. Azt lehetne mondani, hogy az egész Hegyközben itt a legjobb, 97 forint, egy kilogramm gyapjú önköltsége, és ez amellett szól, hogy a juhászától érdemes volna tovább fejleszteni. Igen ám, de ahhoz újabb terület, legelő kell, • a Rákóczi T*x határának ma már minden szeglete ki van használva ... Találkozásunk első perceiben így esik a szó, és ha nem ismernénk eléggé a fűzérrad- ványi tsz eddigi működését, tagjainak szorgalmát, akarását, talán azt hihetnénk: panaszkodnak. De erről szó sincs! Fűzérradvány a zempléni hegyvidék egyik legszebb része, és a gazdálkodásra nézve mostoha természeti adottságok mellett Is több. nagyobb jövedelmet nyújt a termelőszövetkezet tagjainak, mint korábban, az egyéni gazdálkodás idején. A szorgalmas földművelők azonban ennél is nagyobb eredményeket szeretnének elemi. Ezért akarnak megbirkózni az erózióval. Szándékuk, hogy tovább me- szezzék, javítsák a nehéz, kötött talajt éa valamilyen mel- lck-üaemáeat hozzanak létre. E célra a gombatermesztés volna a legalkalmasabb, ebben az üzemágban télen is foglalkoztatni tudnák a tagok ggy részét. A végső és legjobb megoldást azonban ma mar Füzér- radványban is az egyesülésben látják. A kicsiny es mostoha természeti adottságokkal rendelkező hegyközi tsz-ek akkor juthatnak nagyobb léptekkel előbbre, ha közösen, ösz- szefogva lépnek fel az erózió ellen, több község dolgozó parasztsága szövetkezik, hogy legyőzze a természetei. Szó van róla, hogy Fűzérradvány, Pál- háza cs Kovácsvágás termelő- szövetkezetei egyesülnek. A gondolattal többen megbarátkoztak, és a küszöbön álló egyesülés új hitet, új erőt adott a radványi termelőszövetkezeti parasztoknak. O. M. melyből juttatnak mind a nagykunsági, mind a jászsági csatorna kba. E vízlépcső öntözés, halászat, energiatermelés révén népgazdaságunkat évi 2,7 milliárd forint bevétellel gyarapítja. (lásd: Term. tud. Közlöny, 1963. 11. az.). Ezen nagyszerű eredmények olvasásakor felvetődik bennünk a gondolat, hogy Bor- sod-Abaúj-Zemplén megye nem tudna-e valamit hasznosítani a Tisza vizéből, hiszen Zemplénagárdtól Tiszavalkig — kevés kivételtől eltekintve — határfolyónk Szabolcs, illetve Hajdú-Bihar megye felé. Vagy csak a megtermékenyítő iszap jut e megyének, amit ott hagy az árvíz a Bodrogközben? A vízügyi főhatóság szószólója említette a tv-ben, hogy még több tárolóra lenne szükség. Mint földrajzzal foglalkozó, a vízügyi—műszaki megoldásokban nem vagyok járatos, de el lehetne gondolkozni az alább körvonalazott, meglévő tároló használatba vételén. A szabályozások idején Tiszadob és Tiszaszederkény között átvágással kiépítették az úgynevezett Üj-Tiszát, Ezzel" egy nagyobb és három kisebb kanyargást, a lúci Tiszát leés Borsod megyére is. A megye alföldi tájait gyakran sújtja az aszály. örülünk, hogy Tiszalöknél megépült az I. tiszai vízlépcső, a duzzasztótér, melynek vizét a Hortobágy rendkívül csapadékszegény területe kapja, és 100 km hosszú víziút épült egészen a Berettyóig. A csatorna mellett szikeseket öntöznek, halastavakat táplálnak. Jut a vízből a Keleti-, a Nyugati-főcsatornába. Hasonló elgondolás vezette tervezőinket a II. tiszai vízlépcső tervezésével, melyet Tisza- buranál szándékoznak megépíteni. E duzzasztó fölött 30 km hosszú, 5 km széles tároló gyűjti majd össze a vizet, vágták. Abba a lecsatolt kanyarba ömlik bele a Sajó, Tiszalúcnál pedig a csekély vizű Takta. Nagy meder — kis víz, poshadó holt ág. Az így leválasztott holt meder hossza Tiszadobtól Kesznyétenig mintegy 25 km. E mederrdsz- ben az úgynevezett Ó-Tisza rendkívül kanyargós. A gátak két oldaláról ki vannak építve. De nem közel egymáshoz, hanem csak a kanyarok külső íveit érintve, széles hullámteret, árteret fognak csak közre. Kész, nagyméretű tároló. Még költségbe sem kerül a megépítése. Rettegtünk, hova engedjük a bodrogközi árvizet. E holt meder megtöltése talán cppen azt a pár em-es apadast Miskolchoz a Tiszát fák zárják. Elsietünk a kopottas, keskeny út mellett, majd néhány perc múltán 30—40 méteres magasságú fenyőknél állunk meg. A fenyők alatt sírkeresztek. Vajon kik temetkeztek ide? Honnan? Régi, mohás, megbillent sírkövek, a hantok mar besüllyedtek. Hangtalanná válnak lépteink: süppedős, puha fenyőtű-szőnyeg borítja a földet. Mintha az erdő vigyázna: senki idegen ne háborgassa a temető csendjét. Különös hangulat uralja a nyolc-tíz sír földjét. Az őrtálló, hatalmas fenyők árnyékot bocsátanak ide,' a kakukk, a gerle, a vadgalamb hangja egy kicsit mintha kívülről hallatszana, A legrégibb sirkövön ez a név olvasható: Vagner Terézia. 1802-ben temették. Schusselka Jánosnét éppen száz évvel ezelőtt, 1867-ben. Valthauser Lajost 1862-ben, Wahlner Károlyt 1884-ben. A régi sírok között a legutolsóba Fridel Lajosnét temették 1917-ben. Lehet, hogy az első világháború idején szűnt meg itt valahol az a település, az a falu, melynek lakói ide temetkeztek? Igaz, még egy friss sir is található itt, Sztraka Gézát temették bele 1923-ban, de ő már nemigen tartozhatott a településhez, a talucskához. Erdőlegény volt, fiatalon halt meg. Kilépünk a fenyők csendjéből, árnyékából, újra a napfényen haladunk tovább. Fiatal lányok, gyerekek csoportjához érkezünk. Facsemetét ültetnek. Ott foglalatoskodik közöttük az egyenruhás erdész is. — Borsodi János — mondja nevét, mikor bemutatkozunk. — Láttunk az imént egy kis temetőt. — Ismerem. Egy üveghuta volt itt valamikor, annak munkásait temették oda. — Hol volt a huta? — Eljöttek egy öblösödé» mellett, melyet az útról is látni. Ott működött valamikor a huta, olt éltek a munkások. A huta tulajdonosának sírja is ott található abban a kis temetőben. Gazdag ember volt. A huta persze később megszűnt, és a munkások is elköltöztek innen. Leszármazottaik, azt hiszem, most is élnek a közeli falvakban. A huta viszont meggyengítette az erdőt — mutat körül — a közelből minden vastag, szép fát kivágtak, mert csak fával tüzeltek. Ha körülnéznek, itt, ezen a tájon alig látnak szép fát. Pó- tolgatjuk, telepítjük, de hát mikor nő meg a csemete hatalmas, sudár fává! A friss vizű, gyors futású, egyre keskenyedő patakocska valahol elmaradt mellőlünk. A Hór völgye mind magasabbra visz bennünket. Kiszélesedő völgyek, fennsíkok, virágos bokrok, sűrű fák között. Hol innen, hol onnan csap le ránk a szél. Odább dobja a magasban lebegő, egérre, gyíkra, vagy szöcskére vadászó héját is. Bolondos, csapkodás szél. Lenn, a völgy elejénél bizonyára most is több méterre csapta ki a lángot a mészke- mencékből. Priska Tibor nyulat. Mikor behajolt az odúba, az uhu valahonnan felülT ről rácsapott a határa. Letépte a pulóvert, az inget, és bizony, jó erősen megfésülte a hátát. De azóta is barátságban élnek az uhuval. A bagoly a sziklákon, ők, a mészégetők lenn a kemencéknél. A Hór patak frissen, hidegen szalad lefele, rönkök, kövek buktatóján a kanyargós, szűk völgyben. Ennek mentén indulunk tovább, a már szépen be- lombosodott fák között A patak mentén élénk sárga, oldalakban lila, rózsaszín, fehér virágok. De az uralkodó szín a zöld. Mennyi féle zöld! Az egészen világostól az egészen sötétig, a frissen fakadt levelek csillogó zöldjétől a fenyők haragos sötétzöldjéig mindegyik megtalálható. A jobboldal hirtelen kiöblö- södik. Keskeny, kopottas út vezet a lankásabb dombok közé, melyekről az erdő egy kicsit hátrább húzódott. A zölddel borított öblösödéit hátrább újra hatalmas fenyők és más ~ Bolondos ez a tavasz! Az idős ember hatalmas fa- ' hasábokat dob a forróságoí árasztó mészkemencébe, köz-' ben hátrább rendel bennünket: óvakodjunk a tüztől, mert a szél hol innen, hol onnan fúj, és a lángok néha három-négy méterre is kicsapnak a kemencéből Bolondos, szeles ez a tavasz. Már pedig ha ezt Tóth Lajos bácsi, a hetven évnél is többet viselő mészégető mondja, akkor úgy is van, mert ő már sok tavaszt látott a Bükk- ben. Gyerekkora óta mészégető, itt él, itt dolgozik a hegyek között sok-sok éve éppen itt, a szépséges Hór völgyében. Hosszú idő óta évenként többször is találkozunk, és most már bizalmatlanság nélkül, szívesen mesél mindenről. Észrevétlenül befogadott bennünket a maga világába. Most az. uhu bagolyról mesél. Gyakran hallja, látja is a hatalmas, ritka ragadozót Itt lakik fenn, egy sz.iklaoduban. Egyszer felmászott hozzá, hogy elemelje a bagoly zsákmányát, egy nagy
