Észak-Magyarország, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-07 / 106. szám
ÉS2AKMAGTARORSZÁG Vasárnap, 1967. május 7. Irodalmi est Sárospatakon Látókör címen minden hónapban ismeretterjesztő előadást tartanak Sárospatakon a Rákóczi Gimnázium tanárai. Ezeken az irodalom, a művészet, a tudomány, a technika legújabb kérdéseiről hangzanak el előadások az ifjúság és a felnőtt közönség nagy érdeklődésétől kísérve. Legutóbb Dobay Béla tanár bevezetője után Mensáros László, a neves budapesti színművész lépett dobogóra a gimnázium dísztermében rendezett irodalmi esten. Gazdag, változatos műsorában kitűnően összeválogatott verses, prózai és drámai szemelvényekkel mutatta be a XX. század arculatát, a századunkban uralkodó nemes emberi törekvéseket és eszméket, de vádló, keserű iróniával arra is rámutatott, mivé torzultak el időnként a nagy emberek által megálmodott magasztos gondolatok. A jól sikerült est közönsége nagy tetszéssel fogadta a kiváló művész minden számát. Vezényel: J Lukács Ervin Hétfőn, május 8-án este fél nyolcas kezdettel szépnek, értékesnek ígérkező hangverseny lesz a Miskolci Nemzeti Színházban. A Miskolci Szimfonikus Zenekart ez alkalommal a városunkban jól ismert Lukács Ervin, a volt miskolci operatársulat egykori karnagya, jelenleg az Állami Operaház karmestere vezényli, közreműködik Sofia Cosma román zongoraművész. A koncert műsorán Sárai Tibor Vonósszerenádja, Liszt A-dűr zongoraversenye és Beethoven III. (Eroica) szimfóniája szerepel. Fodor József Ember anyja Asszony! Ember anyja! Nyugalom árad Belőled. Mert nálad lel nyughelyét Fejünk, ha már eszmélni, élni fáradt, Mint élni is tebenned született. Béke s titok! Világnak ringatója (Ember-tudatnak maga a viiág). Lélegző, lágy sír! Élő hangja hordva Süket csíránk s feltámadás-csudát. Nagyobb csuda nincsen a születésnél, S hogy újulj még szebben, van a halál! M>nt ki hátrább lép, hogy első szökésnél Messzibb szökjön, mint ki versenyben áll; űrök versenyben: s ki felfog, továbblök Erős-lágyan tovább: asszony, te vagy! Világ-tartó s — vivő; s mint nyel a vad rög, Üj életre váltsz, te biztos, néma, nagy! Hős, lárma nélkül! Csendes, csuda harcban A vad halállal; cs te győztes itt. Mint tárja létünk, s új s új arcban itt van — Anyánk, örök s örök-új fiaid! — Szememben óriás kép tűnik ott fent Ég s föld között: a szót rá nem lelem! Két véglet közt szilárd-egy, iszonyú, szent! Asszony: egy, s mind, száz-nevű, s névtelen! ’erfőző Simon Sisaktalan Látom volt-magám: fejemet sisaktalan, ágaimon gyenge rügyekkel vonulok fegyvertelen, ereszkedik fölém, füstöl holdból fekete stuka, mezőim, virágaim szétdúlva, ütődik kő, nehéz gond a fejemhez, mindenre jó vagyok, felhasználható a rosszhoz, élek hideg testben, nincs gyufám, se tüzem, hogy magamat felgyújtsam, csak a konokság tart szájában, megy velem, mint farkas a fiával, összeszedek sebeket, nyavalyákat, jaj annak, kinek szivében nincs szándék csak alázat. |Berencsy Sándor versei Kitaláltam Kitaláltam hogy megszülettél utadba hálót szőttem beleakadtál megköfőztelek gondola ta i mm ■ ■' végtelen kötelekkel itt kell élned velem csak engem nézhetsz csak engem ölelhetsz hajadba madár fészkel majd torkodba beleépítek egy hegedűt öled a legszebb virágok kertje lesz mert kitaláltalak itt kell élned velem csak engem nézhetsz csak engem ölelhetsz leszáll hozzád a Hold fehér ejtőernyővel megfürdet fényében zománcos sárga lavórban és parancsol az üstökösöknek húzzanak lábadig fénycsóva-gyalogutat felmehetsz rajta egészen az égig ha kitalálom hogy meg is kell halnod Nincs pihenés Fekete kabátban jön az este, zsebéből virág lóg, csillagcsokor, mögötte fényes országút vezet az égig. Munlcában elfáradt, pihenni, álmodni készül itt minden, hazamennek a sárgaruhás villamosok, aszfaltos utcák nyújtóznak végig a völgyben, mint széles ágyban. Felülről nézve, ilyenkor lámpa-pikkelyes hüllő a város, csak a gyárkémények cigarettáznak peremén, mintha föld-mélyből feldugta volna füstölgő ujjait a vas. Fekete kabátban járkál az éjszaka, városszerte hallgatózik, nincs pihenés sehol, 'mindenütt dolgozik a szív, mint villanymotor, fújtat a tüdő, mint halálig lihegő harmonika. Simon István: Szőlő gesztenye meg ebből a kötetből Sjí Istvánról, a java férfi korát 1 magánéletével, személyes csolataival számot vető, sl) múlandóságaira elégikusal'i figyelő, gyermeke szeméül dolgokat-szavakat újra \j dező emberről, mint eddig1) tétéiből élete korábbi szairób Szemléletének ez a V0t sa képvilágának gazdago“ val is együtt járt. Képű kesztésének fő sajátságán viszonyítás válik, amely 7 gal mássá teszi a korábbat1 'f tikus verseket. Ugyanéi ezekben az újabb szerkói dinamikusan változó képfjí is sikerült az egyén és kÖ^ zete, az ember és terra®' jelen és történelem közöt' monnál mindig is m63 harmonikus arányokat 7 tartani, de egyúttal alW nyílik ez arányok beha ( elmélyültebb vizsgálatát*) Úgy fonódik össze az 5 megfigyelés a vidéki Iái J anyaga a személyiség és i i zösség problémáin gond6' | ember vizsgálódásaival, most már az elsődle^i meghatározó az Intellekt mag, és ehhez keresi eh1"! bői a legalkalmasabb k3" latokat. ezzel a kötette*’ távlatokat jelölt ki ö$ számára Simon IstváA megnyitotta az utat enn^ jes költői asszimüálásá1*! változások okozta egyen6 ségeket és esetlegességek6* számoló, formájában is 6^j ges világkép kiteljesítés6 (Szépirodalmi, 1968.) Kabdebó Lát^\ gondolati líra kényszerét is magában hordja. Ebben ugyanis ott kezdődik a vers, ahol eddig befejeződött: a korábbi végeredmények kérdőjeleket kapnak, megoldandó rejtvényként késztetik a költőt többfelé figyelő meditációkra. A SZERKEZET! forma felcserélése egyúttal tehát szemléleti változásról tanúskodik. Az eddigi elmélkedő zárás nem lehetett más, több, mint amit a leírás magában foglalt. Szülőfalujához, az onnan hozott és időnként újra megtalált élményekhez, hangulatokhoz alakította általánosításait. A korábbi versekben jobbára annyi látható a világból, amennyi szülőfalujában is elfér belőle. És ezt semmiképp sem lehet lekicsinyelni, mert épp Simon költészete bizonyította, hogy ebben a pontosan körülhatárolható körben is mennyi újat lehetett mondani életünkről; sok mindenre tudott figyelni innen is. Az utóbbi időben azután szinte észrevétlenül ért meg a változás Simon lírájában. Bár ugyanaz a falu, Magyarország, és ugyanaz az ember maradt meg az új versek hátterében is, mégis úgy tudott túlnőni e szűkebb szülőföld határain, hogy annak egyúttal helyet keresett a táguló világban. Saját helye is megváltozik ebben a világban. Az egyén és közösség kapcsolatában a determináción kívül az egyéni választás szükségességét és szabadságát Is felismeri. És ezzel egész lírája személyesebbé válik. Az eddig inkább epikusán szemlélt egyén helyébe a személyiség vívódásait át élő és közvetlen lírai ábrázolása került Többet tudunk SIMON ISTVÁN a lassan változó, lépéseit alaposan megfontoló költők közé tartozik. Eddigi köteteiben inkább csak a pálya elején megtalált forma tökéletesítését, mind klasz- szikusabb kidolgozottságát regisztrálhattuk. A magyar vers liagyományos realista típusához kapcsolódott: a Petőfi ►hangvételét megújító Erdélyi £és Illyés stíluseszményének ► folytatója; költeményei min- rden részletükben pontos és el- frendezett kidolgozásukkal, a ►leírások láttató nyelvi erejével £ Arany Jánosra emlékeztetnek. ►Egy régi, már nagy eredmé- fnyeket elért műfajt, az életképet sikerült megújítania, famelyben versenként emelkedik a megragadott életmozza► nattól az egyetemesebb igényű fköltőiségig. Versei két részből ►állnak: először a ter.iedelme- fsebb, érzelmileg is átélt leírást kapjuk, melyhez termé- fszetesen kapcsolódik a hasonlatokban már korábban előkészített elmélkedés, tgy a [vers két eleme szervesen ösz- ►szekapcsolódik, a leírás a végeredményt formáló, kikényszerítő gondolkozás is egyben. f Ennek a versformának alapvető változásával csak most, fáz utóbbi évek verseiben táplálkozhatunk. Az új kötet nem fegy darabjában éppen az ed- fdígi sémát fordítja meg: már ►a költemény elején kimondja fa végeredményt, hogy azután fehhez keressen hasonlatokat fa továbbiakban. Ennek a szer- fkezetnek ellenben csak akkor ►van értelme, ha az exponált ►gondolatot tovább lehet gon- fdőlni, a vers során a kiindu- flást új mozzanatokkal tudja fgazdagítani. így ez a forma az «eddiginél magasabb szintű i Nagyon szép, vonzó klub■ könyvtárak épülnek egyes : községekben, ugyanakkor pél- i dául a nagy lélekszámú : Szendrőn százhúsz személyes , termecske próbálja betölteni ■ a művelődési otthon feladatát, a járási feladatokat is ellátó i putnoki művelődési háznak ■ csak a nagyterme elfogadható, századfordulói vendégfogadó szállószobáiból kialakíi tott klubszobái nem éppen ■ vonzóak. És sorolhatnánk az : edelényi művelődési otthon kietlenségét, néhány új művelődési otthon időszakos használhatatlanságát, a monoki egyetlen nagyterem sivárságát, több új intézmény büféjének félreértelmezett, kocsmaszerű használatát. Egészében olyan képet kaphatunk Borsod megye művelődési intézmény-hálózatáról. amelyben szinte a szélsőségek találkoznak, és a szélsőségek között sajnálatosan nagy számban adódnak olvan kiképzésű, berendezésű, létesítmények, amelyek nemcsak a kényelmes otthonból, a kulturált magányból nem tudják kiragadni az embereket, hanem rossz adottságaikkal szinte arra kényszerítik, hogy szórakozását és művelődését egyaránt otthon keresse. M űvelődési intézményeink felújítása napjainkban is tart, de sajnos, igen sok a toldozás-foldozás, és az eredmény semmiképpen sem áll arányban a kor támasztotta igényekkel. Tudjuk, hogy ez nagyrészt pénzkérdés, de a gyakorlat azt tanúsítja, hogy a meglevők esztétikumara sem vigyázunk: itt-ott kocsmázó hely lesz a művelődés otthonából, máshol ölbetett kézzel nézzük, hogy romlik az épület, beázik, természetesnek tartjuk az eltérő rendeltetésű rendszeres igénybevételt, a mozinak Is használt helyiségeknél sok esetben nincs karbantartó gazda, és valahogy sajnálatos szokássá vált, hogy a művelődési intézményekre fordítható összeg valahol a költségvetési lista végén szégyenkezik. Tudjuk, hogy nem egy kasszából kerül ki a kocsma felújítása, meg a művelődési otthon karbantartása, de szükséges lenne valami összhang, mert így talán érthető is, ha a szabad idejét eltölteni akaró falusi a felújitott, frissen pompázó italboltba tér be a dohos, sötét, rideg, s legtöbbször éppen emiatt zárt kultúrház-mozi helyeit. így még a jobbik eset, ha csak otthon ül, a képernyő előtt. Benedek Miklós • A lakáskultúra, az otthoni , környezet esztétikájának fej- - lesztése mind több családnak ■ válik nemes hobbyjává, és a i mind jobb bútorellátás, az ■ üzemi könyvterjesztés útján, ■ valamint egyéb módon sza■ porodó házi könyvtárak, a : művészi dísztárgyaknak mind • több otthonba történő eljutá■ sa azt eredményezik, hogy 1 szinte napról napra több a vonzó, esztétikus otthon, amelyben szívesen töltik szabad idejüket az emberek. És ha ehhez hozzávesszük a már többször említett televíziót, meg a rádiót is, úgy érezzük, az emberek igen jelentős hányadánál olyan otthoni szint teremtődött meg, amelytől csak nagyon vonzó rendezvényekkel lehet akár egyes esetekre is elhódítani őket. A vonzó rendezvény fogalmába feltétlenül odatartozik az esztétikus környezet is. Ez pedig nincs rendben művelődési intézményeink mindegyikénél. Bár a felszabadulás óta, de különösen az elmúlt évtizedben igen sok művelődési intézményt építettünk vagy korszerűsítettünk, Borsod megye és Miskolc művelődési intézményei között még igen sok az olyan, amely inkább taszítja, mint vonzza a közönséget. A közelmúltban két cikkünk is érintette ezt a témát. Egyik riportunk Harsány művelődési otthonát mutatta be, ha ugyan annak nevezhető az a málladozó, nyirkos, dohos, gyakorlatilag használhatatlan építmény. A kétezer lelkes községben ez a helyiség egyben a mozi is. Vajon lehet-e ilyen környezetben a szép szeretetére eredményesen nevelni, lehet-e teljes értékű élvezetet kapni a legjobb filmtől is? Aligha. Egy másik cikkben a filmek látogatottságáról volt szó, s a cikkíró a mozik állapotát, valamint a keskenyfilmekkel ka;: •; üatos anomáliákat említette. A minap Ragály községben járva láttuk a helyi mozit. Elhanyagolt, omlatag, egy ócska, valaha kastély-épület néhány négyzetméternyi helyisége — mint a nagy tömegekhez szóló filmkultúra helyi képviselője. És Borsod megye csaknem négyszáz mozijából hány van ilyen állapotban, vagy még rosszabban? Hány helyen kínlódnak a rossz, kijavíthatatlan keskeny-vetítőgépekkel? A megye községeiben sok szánalmas épület ajtaja felett olvasható a tábla: Művelődési otthon, vagy: Filmszínház, vagy éppen a kettő együtt, sőt sok helyen ott van a könyvtárat hirdető harmadik is. A népművelés, a közmű velődés ügyét vitatva hivatalos megbeszélése ken és magánjellegű eszmecseréken egyaránt gyakrar esik szó a művelődési intézmények látogatottságáról. Vitázunk róla, hogy otthon művelődjünk-e, vagy inkább e művelődési otthonban, klubban. A könyvtárban lapozgassuk-e a folyóiratokat, vágj otthon? Járjunk-e rendszeresen moziba, vagy várjuk meg amíg a televízió előbb-utóbt lakásunkba hozza a filmet? Komolyzenét hol élvezzünk? Járjunk koncertre, vagy szül: baráti körben pergessük lemezeinket, magnószalagjainkat? Általában önművelésünk miként oszoljék meg a különböző lehetőségek között, mekkora helyet foglaljon .el benne az egyéni, otthoni művelődés, és mennyire vegyünk részt a társas művelődésben, szórakozásban? Nehéz lenne mindezekre a kérdésekre általános érvényű sablont kidolgozni, nehéz lenne valamiféle mindenhol ér- vénj'es receptet előírni. Nehéz, mert az emberek igényei nem egyformák, szinte he- lj’enként mások az otthoni művelődési lehetőségek, és nagyon hullámzó az egyes községekben, városokban elérhető közös művelődési alkalom színvonala. A művelődésben természetesen elsődleges fontosságú a tartalom értéke, hasznossága. Igen sok példa igazolja azonban, hogy a külcsín mennyire befolyásolhatja a művelődés lehetőségét, mennyire csökkentheti az adott művelődési lehetőség belső értékeit. K ülönösen a televízió nagyarányú térhódítása óta divattá lett az otthonülős. Még a városi értelmiség körében is sajnálatosan sok az olyan család, amelyik hónapokon- keresztül nem is próbál a szórakozáshoz, művelődéshez másképpen közeledni, mint hogy este bekapcsolja a televízióját és válogatás nélkül megnéz mindent, színházi és filmismerete évek óta a képernyőn látottakra korlátozódik. Hasonlóan tapasztalható ez mind több munkás és alkalmazotti családnál is. Ha pedig a falusi lakosságot nézzük, a 'kép még inkább az otthonülést tükrözi, Jóllehet a népművelés és a művészetek vonzereje, hatása mind e rétegeknél tagadhatatlan, minden bizonnyal jobb is lehetne, ha az emberek jelentős része megpróbálna kimozdulni, érdeklődne az iránt is, amiért menni kell, amihez készülni kell, ami társadalmi jelenséggé teszi az ő szórakozását és művelődését. Á külcsín is számít!
