Észak-Magyarország, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-30 / 101. szám
Vasárnap, 1967. április 30. ESZAKMAGYARORSZÁG 3 Benssségss ünnepségen adták át a kitüntetéseket a párt régi harcosainak A spanyol legenda Az utcán éppen a május elsejei felvonulásra készülő fiatalok meneteltek, mozgalmi dalokat énekelve és új mozgalmi jelszavakat kiáltozva. amikor tegnap, április 29-én délelőtt u. Miskolci Városi Pártbizottság székházában frljülekezni kezdtek a. felszabadulás előtti forradalmi harc veteránjai, pártunk régi tagjai. Egy részük a megye különböző községeiből érkezett, többségük ma is Miskolcon, a munkásosztály harcokról híres városában él. Bi- ony, nem egészen fiatalok már. Negyven év ölöttiek valamennyien, s közülük jónéhányan hetedik-nyolcadik évtizedben járnak. Hajuk ehér, s mintha fejükön is a harcban telt. idő szép dicsőségeinek ezüstje csillogna. Kitüntetési ünnepségre gyülekeztek, a Szocialista Hazáért Érdemrend átvételére, amelyet pártunk Központi Bizottságának javaslatára a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa alapított egyszeri adományozásra, csakis n felszabadulás előtti forradalmi harcban szerzett kiemelkedő érdemek megtisztelő elismerésére. Borsod megye és Miskolc város területén összesen 93 ilyen régi harcos él, köztük 14 nő és döntő többségük még ma is aktívan dolgozik a szocialista társadalom építéséért. Az ünnepségre és a kitüntetések átadására a Miskolc Városi Pártbizottság székházának tanácstermében került sor délelőtt 10 órakor. Az elnökségi asztalnál helyet foglaltak a megyei párt-végrehajtóbizottság tagjai, köztük dr. Bodnár Ferenc elvtárs. a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára. Részt vettek az ünnepségen a megyei és a városi pártbizottság osztályvezetői, s a járási pártbizottságok első titkárai. Az ünnepséget Havasi Béla elvtárs nyitotta, meg, és a megyei pártbizottság megbízásából üdvözölte a. kitüntetések átvételére összejött veterán harcosokat. Ezután Dariday Róbert színművész elszavalta Váci Mihály Még nem elég című költeményéi. Dr, Bodnár Ferenc elvtárs ünnepi beszéde A kitüntetések átadása előtt dr. Bodnár Ferenc elvtárs mondott ünnepi beszédet. A megyei pártbizottság nevében köszöntötte a forradalmi mozgalom kiemelkedő harcosait, majd ismertette a Központi Bizottság határozatát és az Elnöki Tanács rendeletét, amelyek az egész társadalom feladatává teszik a munkásmozgalom régi harcosainak fokozott erkölcsi és anyagi megbecsülését. — Külön büszkeség — londotta —, hogy a megyénkben élő veteránok közül többen részesei voltak a munkás- osztály nemzetközi harcának is. Többen tevékenyen vettek részt a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban, majd az intervenció elleni harcban orosz földön, és nagyobb többségük részt vett 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaság védelméért vívott harcokban. Néhány elvtárs tagja volt a spanyol nép hősi harcában részt vett „ezer nyelvű, de egy szívű” nemzetközi brigádnak is. — Pártunk nagyra értékeli az idős harcosok munkáját. Mindannyian részesei a szocialista építőinunka eddigi eredményeinek. Küzdelmeik nélkül nem tartanánk még ott, ahol most tartunk. — Jóleső érzés látni, hogy az'elvtársak többsége viszonylag .ió egészségnek örvend, és ha deresedő fejjel is, de fiatalos lelkesedéssel telve munkálkodik. Sokan elestek a küzdelemben, sokan végezték börtönben, internáló táborban, véres tűzharcban életüket. Népünk kegyelettel, örökre megőrzi a börtönökben és száműzetésben elpusztult forradalmárok harcos emlékét. A szónok ekkor felkérte az ünnepség részvevőit, hogy egyperces néma felállással adózzanak a munkásosztály forradalmi harcaiban elpusztult és hősi halált halt elvtársak emlékének. Az emlékezés néma perce után Bodnár elvtárs folytatta beszédét, és a többi közt a következőket mondta: — A szocialista, rend építésében elért sikerek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a kommunisták száma az ötven évvel ezelőtti háromszázezerről napjainkig ötvenmillióra emelkedett, és ebből az ötvenmillióból több mint hétmillió a nem szocialista országokban él és harcol. — Ránk, magyar kommunistákra nagy feladatok várnak. Legfontosabb munkánk: tovább folytatni a Vili. pártkongresszuson kijelölt és a IX. kongresszus által megerősített politikát. Munkálkodnunk kell a szocializmus teljes felépítésének sokrétű gazdasági, ideológiai és kulturális feladatainak megvalósításáért. Napjainkban a kommunistákra kevésbé látványos, kisebb veszélyekkel járó, mégis forradalmi feladatok várnak. A gazdasági mechanizmus megreformálásán keresztül a szocializmus adottságainak,. lehetőségeinek hatékonyabb kihasználását és annak gyorsabb fejlődését kell Wzíosítanunk. A megyei pártbizottság első titkára így fejezte be ünnepi beszédét: — Engedjék meg, hogy a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetés átnyújtása alkalmából köszönetét mondjak önöknek a felszabadulás előtti forradalmi mozgalomban kifejtett tevékenységükért, a szocializmus építésében végzett munkájukért, pártbizottságainknak, pártszervezeteinknek nyújtott segítségükért, tanácsaikért. Érezzék az elvtársak e kitüntetésen keresztül is pártunk és dolgozó népünk elismerését, tiszteletét. Ezután dr. Papp Lajos elvtárs, a megyei tanács vb-elnö- ke a megye területén élő, dr. Fekete László elvtárs, a városi tanács vb-elnöke a Miskolcon élő veteránoknak a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának megbízásából egyenként átadta a megtisztelő magas kitüntetéseket. A kitüntetések átadásának megkezdésekor dr. Papp Lajos elvtárs köszöntötte a veteránokat. * A kitüntetett regi párttagok A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának rendelete értelmében a csak egy alkalommal adományozható Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetést Borsod-Abaúj-Zemp- lén megye és Miskolc város területén a felszabadulás előtti forradalmi mozgalomban végzett kiemelkedő munkásságukért a következő régi párttagok kapták meg: Rajkó Bálint, özv. Balázs Paine, Balogh Ferenc, Bárczy András, Benyák Béla, Béres Lajos, özv. Bojtos Jánosné, özv. Csacsovszki Józsefnc, Csarnai János, Csohány János, Csohány Jánosné, Csongrádi Béla, nemesik Géza, Dohor Józsefnc, Dudics Gyula, Erdei Zoltán, dr. Erdős Imre, Favári László, Frank Miklós. Frci- berger Mátyásné, Frigyik Sándorné, Fiilöp Ignác, Gaál István, Garami Károly, Gábori Tibor, Gömöri István, Gömöri Jenő, Hajesz Tihamér, Hidas Árpád, Hidas Árpádnc, Hidas András, Hudr.cz Sándor. Jobbágy Imre, Katona Kálmán, Károlyi Tivadarnc. Kárpáti György, Kollár Mihály, Koncz Antal, N. Kfivács Bertalan, Kovács József, özv. Kovács Józscfné, Kovács Károly. E. Kovács Kálmán, Lakos Ferenc, Lévai István, Maczok Győző, Magos Jónás, Mandula Lajos, Marczis Gáspár. Mauks Miklós, Máté Iván, Miklós Imre, Mittcrpacli József, Moli- nári Kosztáné, Molnár József, Mráz Ferenc, Müller Gusztáv, Nagy Ferene, K. Nagy Lajos, Nagy Piroska, Novak Nándor, Nyíró Sándor, Oszip István, Pintér András, Rittcródesz József, Rosman Lajos, Sebőn Miksáné, Simon Albert, Szabó József. Szabó József, Sza- loniai István, Szaniszló M. La. jós. Szederkényi Ferene, Szilágyi Sándor, Takács András- nc, Takács József, Takács I zajos, Tamás Imre. Taskó István, Tapodi Géza, Tatay István, Tátrai István, Tiser Gyula, Tóth Sándor, özv. Tóth Sándorné, Urban csők Mihály, Vaik András, Veres József, Weinberger Ferenc, Weisz Albert, Zlaczki István és Zsudcl József. A kitüntetések után úttörők vonultak be a terembe és köszöntötték a kitüntetett veteránokat. Valamennyi régi harcos egy-egy szál vörös szegfűt kapott az ifjaktól. Ezután dr. Fekete László elv- tái-s méltatta a kitüntetés jelentőségét, és ígéretet tett, hogy a forradalmi harc kiemelkedő katonáit a jövőben még az eddiginél is nagyobb megbecsülésben részesítik. A kitüntetett veteránok nevében Oszip István elvtárs mondott köszönetét. Az ünnepség fehér asztalnál elvtársi-baráti beszélgetéssel fejeződött be. (sz. j.) A történelem lapjain, az élők emlékezetében, még inkább az irodalomban már heroikus szépségű lírai legendákká sűrűsödött az a küzdelem, amelyet a spanyol nép és az ötvennégy nemzetiségű internacionalista gárda vívott 1936—3íl-ban a Franco tábornok vezette ía- langista fasizmus ellen. Regények, drámák, elbeszélések, versek, hősköltemények, történelmi esszék., életrajzok és emlékiratok sokasága örökítette meg ezt a történelmi legendává fényesedet! internacionalista összefogást és küzdelmet. A szabadságlán- gú, népien pártos, történelemmel szinkronizált művészetnek és irodalomnak mindmáig igazságfakasztó témája, szinte kimeríthetetlen esztétikai forrása ez a harc. S talán nem is véletlenül. Ennek az ütközetnek már a kezdetét is olyan messzicsillogású művész hősi halála jelzi, mint Federico Garcia Lorca meggyilkolása. Pedig be tiszta szépséggel álmodta meg és hirdette ki, hogy: „Elérkezett az óra a tündöklő valónak szélesre tárni mellünk, egy kalásszal, juhnyájjal gazdag Hispániának, hol kenyerét a nép már vidáman eszi.. Ez a harc és a hősöket éneklő művészet a magyar szabadságharcoknak és a forradalmi magyar irodalomnak is édes testvére. A harcot, magát, olyan emberi sorslángolások jelzik, mint Zalka Máté, Gáli János, Rajk László és még vagy ezer csatatéri vérben kialudt magyar emberparázs, kik az interszabad- ságért izzottak-lobogtak, míg éltek, és érte estek el világrengető ordítással, kihunytak Madrid falainál, Aragóniában, Mecó környékén és Muridéban. Tüzek voltak, olyan parazsak, amelyeknek sistergése még most is hallatszik. E nagy tűznek néhány hasábja még' köztünk izzik, él, mesél és emlékeztet, köztük az egykori madridi komisszár, Münnich Ferenc elvtárs ... Irodalmunkban a • legnagyobb bárdok énekeltek Hispánia történelmi tüzéröl, benne „az ezer nyelvű, egy szívű brigádról”, meg a magyarokról, Lukács tábornok (Zalka Máté) ezredéről, melyben „csak bátrak szolgáltak az utolsó szálig és az utolsó percig.” József Attila, Kom- játh Aladár, Radnóti Miklós verskiáltásai zengték át az akkori magyar történelmet, I hogy minél többen hallják és | tudják: Hispániában már bírókra kelt a szabadság és a fasizmus. Radnóti hangja szinte süvített: Madárfió se szól. az égből lnap se tűz, anyáknak sincsen már fia, csupán véres folyóid futnak tajtékosan, Hispánia! De jönnek új hadak, ha kell [a semmiből, akár a vad forgószelek sebzett földekről és [a bányák mélyéről' induló sereg. Népek kiáltják sorsodat, [szabadság! ma délután is érted szállt [az ének; nehéz szavakkal harcod [énekelték az ázottarcú párisi • [szegények. E s sorolhatnánk még költő-neveket, meg verseket sokáig, mert érdekes módon, de nem véletlenül ez a harc nemcsak megihlette, hanem petőfis lendülettel a csaták füzébe vitte a legjobb írókat. Maga Zalka Máté, a nemzetközi brigád parancsnoka is író volt, bár a csatatéren ritkán forgatta a tollat, naplórészletei és levelei azonban a legavatottabb ember közvetlen beszámolóját tartalmazzák, amelyek olyan dokumentumok, hogy bennük a ténylegesen lejátszódott történelmi igazság nyert megfogalmazást. De nézzük most kissé közelebbről a történelmet. A spanyol nép szabadság- harca végeredményben már 1931-ben elkezdődött. Akkor történt, hogy a választásokon a közös blokkba tömörült szocialista és köztársasági pártok, az első spanyol népfront legyőzte a monarchis- tákat, a királypártiakat. A választási győzelemtől felbátorodó és fellelkesült tömeg iszonyú erővel az utcákra vonult, elűzte XIII. Alfonz királyt, kikiáltotta a demokratikus köztársaságot, amelynek piros-sárga-lila színű lobogóját minden középületre azonnal kitűzték, és megnyitották a börtönök kapuit is. A politikai foglyokat kiszabadították. Az új kormány eleinte teljesítette a nép követeléseit, biztosította a demokratikus jogokat, de amikor megszilárdította helyzetéi — gyorsan jobbra fordult, és reakcióssá vált. A nép új választásokat követelt. Ekkor belépett a népfrontba a Spanyol Kommunista Párt is. 1936-ban, az új választásokon ez a népfront elsöprő győzelmet aratott. Megalakult az új köztársasági kormány, és biztosította Hispánia népének a szabadságot, a testvériséget, a törvényességet. I gen ám. de ebben az időben Hitler és Mussolini már hatalmának csúcsai felé közeledett. Titokban megegyeztek a falangis- ta-fasiszta Franco tábornokkal, aki 1936 júliusában hátba támadta a népfrontot és a köztársaságot. A német és az olasz fasiszta hadvezetés minden támogatást megadott Franconak. Hitler a zsoldos A kitüntetett veteránok Kondor-légiót és rengeteg korszerű fegyvert, Mussolini íeketeinges fasiszta gárdát küldött Spanyolországba. Franco győzelme a „tengely- hatalmaknak” (Berlin és Róma fasiszta szövetségének) harcászatilag, gazdaságilag és politikailag egyaránt létíon- tosságfú • volt. Hitler itt próbálta ki először azokat a korszerű fegyvereket, amelyeket néhány évvel- később a második világháborúban alkalmazott. Nagyon is jól jött ez a „kis fegyver-próba” a fasiszta hadvezetésnek. A világ haladó gondolkodású és forradalmár tömegei azonban az első perctől kezdve látták, hogy a spanyol polgárháború az európai fasizmus hadi főpróbája. A legtöbb országban hamarosan gyűjtéseket rendeztek a köz- társasági harcosok megsegítésére, és tömegtüntetéseken, gyűléseken tiltakoztak Franco orvtámadása ellen. S amikor látszott, hogy ez se elég, megkezdődött az önkéntesek áradása Spanyolországba. Rövid idő alatt ötvennégy ország fiai, több mint negyvenezer önkéntes internacionalista harcos sietett a spanyol nép megsegítésére. A híres nemzetközi brigád 1936 őszén alakult meg Albacete városkában. A brigádot a Spanyol Kommunista Párt katonai irányítása alá helyezték. Ekkor még csak szórványosan voltak magyarok a Nemzetköziek közt... 1 937 áprilisában, pontosan harminc esztendővel ezelőtt, Zalka Máté és Gáli János tábornokok Mecóban, a nemzetközi gárda katonai szervezetén belül megalakították a 12. magyar internacionalista brigádot. Ennek híre gyorsan szétszállt a világon, és a következő hónapokban a legkülönbözőbb útvonalakon ezernél több magyar önkéntes jutott el Spanyolországba, akik azonnal csatlakoztak a brigádhoz. A történelmi dokumentumok szerint a magyar internacionalista harcosok száma meghaladta az ezerkétszázat. Többségük a világ különböző tájairól, emigrációból érkezett, hiszen a fehér terror ,d Tanácsköztársaság bukása után a magyarság legjobb-, jait szétkergette a földön. Jellemző, hogy a magyar internacionalisták többsége Kanadából, Amerikából, Franciországból. a Szovjetunióból és más országokból verbuválódott össze. A fasizmussal haverkodó Horthy-rezsimből nagyon nehéz volt kijutni. De még így, a megszigorított határellenőrzés és ki utazási korlátozások ellenére is mintegy 150 önkéntes közvetlenül itthonról indult el, akik egyúttal megvitték a hírt, hogy magyar hónban milyen sorsra jutottak 1919 hősei. A magyar internacionalista brigádban két tábornok, egy ezredes, száz tiszt és ötven tiszthelyettes harcolt. Az önkéntesek nagyobb fele. mintegy 55 százaléka kommunista volt. A 12-es magyar internacionalista brigád mindig a legfontosabb hadműveletekben. a legnehezebb frontszakaszokon harcolt. Védték Madridot — hősiességükről legendás történetek szólna!; —. küzdöttek Huescánál, Guadalajaránál és az aragö- niai fronton. De a harc 1938 őszén elbukott. Ekkor a negyvenezerből már csak húszezernyi internacionalista élt. A magyar brigád létszáma is tragikusan lecsökkent. Az ezerkétszáznak egyhar- mada se maradt életben. Meghalt a legendás hírű parancsnok, Lukács tábornok (Zalka Máté) is. E zután a nagy tragédia következett. Az a tragédia, amelyet Federico Garcia Lorca, akit 1936-ban, az első fasiszta rohamban gyilkoltak meg Franco csendőrei, a XX. század egyik legnagyobb költője, a spanyol nép forradalmár énekese jóslatszerűen így fogalmazott meg: „Egész Spanyolország némák, de él még!”' Szendrci József
