Észak-Magyarország, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-30 / 101. szám
4 ESZAKMAGT ARORSZAG Vasárnap. 1967. április 30. HJ Filmmivészetí nevelés - filmíziés kesztett nyelvművelő soroz«* vagy a zenei fejtörő és egyé változatos, vonzó formábai kínált ismeretanyag. Nagyon sokan a művésze( munkát tekintik a televízi* legfontosabb tevékenységének Különösen azoic, akik csak >' úgynevezett fő műsorokat nj zik rendszeresen, vagy cs«* azoknak tulajdonítanak jelei' tőséget A színházi élő kö* vetítések, a filmszalagra röf zített színházi előadások s*1 gárzása az egész ország szít művészetéi nyitotta meg négymilliós nézőiábor elolt, 1 televízió saját tv-filmjei és tó játékai között pedig, a kíséf letek és botladozások ellenéé túlsúlyba jutottak a jó és tó tűnő produkciók, és néhál* televízió-játékra bizonyai még az 50 éves jubileumon f büszkék leszünk. Hadd jegye* zük ide a Menekülés a bä1 tönbe, a Nő a barakkban, Temctetlen holtak és a GCf mán vakáció címét, mint * legjobbak, legcmlékezetese'* bek közül is kiemelkedőket. A MÁSODIK évtized kJ szöbén áll a már csaknfi* fél országra kiható, fél őrsi? got szórakoztató, tudósító — ne szégyelljük ismételté kimondani: nevelő intézméíi amelynek munkája egészébe igen értékes és pozitív, r elkövetkező időszakokra m® szabta munkájának vezérlőn11, lát a párt IX. kongresszus^ A televízió müsorpolitikájátó' a kongresszus szabta. mű tó lődéspolitikai és gazdaságpj litikai irányelvek gyakorló megvalósulását kívánja sz°J gálni a maga sajátos eszkj zeivel. Eddigi tevékenyséf igen jelentős segítője volt szocialista társadalom fejlőül sében elért eredményeinknek Hisszük, hogy az cl köveiket években és évtizedekben f] még fokozottabban így le**' (bűi) rizont, és éppen a televízió segített ebben legtöbbet. Amikor a naponta kétszer jelentkező TV-híradó filmriportokban. ad számot az ország és a nagyvilág legfrissebb eseményeiről, az egész új dolgokról pedig állóképekkel és írott híranyaggal tudósít, rendkívül fontos hírközlő szerepet lát el, és százezrek figyelmét hívja fel olyan eseményekre, amelyeket újságban olvasva talán különösen figyelemre sem méltatnának. A TV-hír- adóban megelevenedő események felkeltik nemcsak a konkrét eset iránti érdeklődést, hanem az előzmények vagy az adott ország, vidék megismerésének vágyát is, és ezt igyekszik a televízió a különböző kül- és belpolitikai jellegű hírmagyarázataiban, összeállításaiban kielégíteni. A világ térképe előtt, A TV jelenti és más műsorok jól szolgálják az ilyen megismerést. NEM LEBECSÜLENDŐ a televízió népművelő szerepe. Sokan mondják, hogy szükségtelen mindig tanítani, mindig az emberek tudatára hatni valamilyen módon. A televízió a népművelésnek rendkívül vonzó s igen sajátos eszközeit választotta. Népművelési tevékenysége nagyon sokrétű. Mind kevesebb a kevésbé vonzó, felolvasáshoz közelálló előadás, s mind több a. komplex módszerekkel közvetített tudás. Olykor-olykor még akad olyan előadás, amely nem tud lebilincselni a képernyő elé, de a televízió népművelési munkájára sokkal inkább az olyan népművelési formák a jellemzők, mint például a képzőművészeti előadás-sorozat, a Ló- ríncze Lajos vezetésével szerKALASZ LSZLÖ: Anyám félvállára vesz állok bénuló vállán . nyújtózom tán elérhetlek csillag szivárvány anyámnak könnye ömlik nem a bánat még csak a fájdalom s gondjaim gyötrik de ott kell vállán állanom örökre nyújtóznom bár ömlik a könnye szetesen magával hozza a közönség sokrétűségét is. Nézi a televíziót több diplomás értelmiségi és nézi a csak legszűkösebb alapismeretekkel rendelkező; nézi a csak szórakozást kereső és nézi az ismeretekre szomjas; nézi a sportrajongó és érdeklődéssel figyeli a komoly zene barátja. E sokféle rétegződés a közönség igényének igen széles skáláját eredményezi, és ebből következően nehéz, de szép, nemes feladatok hárulnak a televízió szerkesztőire. Hírközlő, közvetítő, tömegeket mozgató, önálló művészeti és népművelési produkciókat teremtő, az egész országot érintő propaganda, intézmény a televízió. Amikor az első évtizedre visszatekintünk, érdemes röviden végigpillantani munkáján. Elsőként a hírközlést említettük, Mint már mondtuk, az egész országban kitágult a hoTÍZ ESZTENDŐVEL ezelőtt, 1957. május elsején kezdődött meg a Magyar Televízió rendszeres adása. A viszonylag rövid idő alatt a televízió igen népszerű lett, és ma már egymilliónál jóval több előfizetője van. Nagyon szerény becslés szerint is ez mintegy 4 millió nézőt jelent. Soha nem tapasztalt tömegvonzás jelentkezett és erősödött évről évre, mert a televízió megjelenésével az ország legtávolabbi pontjain is kitárult a horizont, s mivel gyakorlatilag nincs olyan község, amelyben legalább egy televízió készülék ne lenne, az ország, a nagyvilág eseményei, a technika segítségével eljutnak mindenhová, és elvileg szinte az ország minden lakosa tanúja lehet nagy jelentőségű eseményeknek, értesülhet legfrissebb hírekről, élyezője lehet művészi produkcióknak. A nagy tömegvonzás termőA Magyar Televízió első évtizede választja azt a filmet, amelyik nem készteti különösebb szellemi erőkifejtésre. A vér- tezetlen néző szereti a leegyszerűsített képleteket, a fekete-fehér, a jó és rossz végleteket. Ezért van az, hogy a jellemileg leszegényített cow- boy-történetek, az izgalomra épülő Angyal-históriák s csak a kizárólagos jó és fossz összeütközést tükröző Ivanhoe történetek sikert aratnak a nézők bizonyos rétegeinek körében. A szórakoztató filmek intenzívebben építenek a néző gondolkozásmentes érdeklődésére. A cselekmények nem túl bonyolultak, a szálak nem kuszák, a jellemépítkezés nem okoz nagy fejtörést. Mindezeken kívül a íilinvígjátékok derűre és kacagásra is fakasztanak. Megértéssel lehetünk azokkal szemben, akik a szórakoztató filmeket kedvelik. Ismeretes: a film egyik fontos funkciója a közönség jogos szórakoztatási igényének kielégítése. Vannak filmalkotók, akik ezt az igényt mélységesen lenézik. Nem érthetünk velük egyet, mert éppen de Sica bizonyította a Csoda Milánóban című Hímjében, hogy a mély társadalmi gondokat és gondolatokat hordozó cselekmény egyszerre lehet művészi és szórakoztató. Gondoljunk Lubitsch Lenni, vagy nem lenni című filmszatírájára, amely már 1942-ben olyan miliőben jelentette ” meg Hitlert, a Gestapót és az ellenállási mozgalom hőseit, amely nemcsak a gondolatokat, hanem a nevetőizmokat is megmozgatta. A tizedes, meg a többiek, s legújabban a Változó felhőzet sikere azt bizonyítja, hogy lehet szórakoztató, művészi filmet készíteni az' esztétikai normák feladása nélkül is. U gyanakkor nem helyes, ha a nézők széles rétegei a filmnek csak a szórakoztató funkcióját igénylik, de a valóban értékes filmek iránt nem megfelelő az érdeklődés. Nem lennénk igazságosak, ha a művészi filmek iránt megmutatkozó érdektelenség miatt csak a közönséget marasztaljuk el. Irodalom-centrikus művészetpolitikánk szintén ludas e témában. Régóta emlegetjük, hogy az irodalom-elmélet, az irodalomtörténet viszonylag méltó helyet kapott közoktatásunkban, népművelésünkben. Ugyanezt nem mondhatjuk el a film, a televízió, a rádió művészet esztétikájának tanításával és megismertetésével kapcsolatban. Gyermekeink már általános iskolás fokon megismerkednek a rím, a ritmus, a szimbólum, a metafora, a költői képalkotás fogalmaival. de azt még a felnőttek egyes rétegei sem tudják, mi a képszimbólum, a filmritmus, a premierplan; nem Ismerik a gépmozgás, a filmzene, a vágás stb. jelentőségét. A probléma tehát úgy vetődik fel: a közönség jelentős része akkor érzi magát háborítatlanul a nézőtéren, ha a film mind tartalmilag, mind formailag elrugaszkodik. saját anyanyelvétől, s leegyszerűsíti a képleteket. A jövő nagyon fontos feladata az, hogy a néző nagy tömegeit megtanítsuk a film anyanyelvére is. Persze, mindez . korántsem olyan egyszerű. Néhány éve hazánkban is felvetődött annak gondolata, hogy a film-t esztétikát középiskolai fokon* tanítsák. Elkészült két kísér-j leti tankönyv, s több minti hatvan középiskolában márí van filmesztétikái oktatás.? Szeptembertől kezdődően Mis-3 kolc egyik középiskolájában! szintén tanítanak filmesztéti-2 kát. Persze, mindez kevés, j mert főiskolai szinten csak? magánalzipon lehet filmmel! foglalkozni. Gyakorlatilag le-1 hát nem biztosított sem az is-2 kólában, sem a népművelés-! ben a jól felkészült, érdeklődői természetű filmszakemberekA (pedagógusokra, filmismeret-? terjesztőkre gondolunk) kép-' zése és továbbképzése. J Az iskolán kívüli film neve-! [és Magyarországon csak sze-‘ rény eredményeket tud feíma»« A z utóbbi években feltűnően nagy hangsúlyt kapott a filmművészet eszemei és esztétikai vizsgálata. A film és a televízió, mint a XX. századi tömegkommunikáció legjelentősebb eszköze, világszerte az érdeklődés homlokterében áll. A nagy figyelem mindenekelőtt azzal magyarázható, hogy a nagyvilágon mindenütt fontos eszmei és esztétikai nevelőhatást sejtenek a filmművészetben. Jerzy Toeplitz neves filmesztéta írta nemrégiben: „A film az állam számára most is és a jövőben is a 'politikai befolyásolás eszköze, a politikai nevelés eszköze lesz.” Nem véletlen tehát, hogy immár különböző hatáselemző intézetek — közöttük filmtudományi intézetek — alakulnak abból a célból, hogy megvizsgálják ennek a százados szenzációnak a tömegekre gyakorolt hatását és további lehetőségeit. A már említett külföldi intézetek részben financiális, részben más okokból a tömegek aspektusából vizsgálják a filmművészet fejlődését. Számunkra mindez figyelmeztető, mert Magyarországon (az utóbbi cgy-két esztendőt leszámítva) a filmművészet művelői, eszmei irányítói eltávolodtak a tényleges tömegigénytől. A filmintézetek valamelyik nemzeti konferenciáján érdekes adatok láttak napvilágot. Ezeket a magyar lapok is közölték. öt esztendővel ezelőtt a világ lakosságának 25 százaléka ült a tv-készülékek előtt, amelyek kétszáz milliárd órát sugároztak. Ismerve a világ televízió állomásainak, stúdióinak óriási fejlődését, ez a számadat 1972-ig ötszörösére növekszik. Elképesztő időmennyiség ez, semmiképp nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Nálunk, Magyarországon felnőttek és fiatalok lassan több időt töltenek hetente a képernyők előtt, a mozik vásznai előtt, mint az iskola padjaiban, vagy a munkahelyeken. Ha az emberiség ilyen óriási időmennyiséget tölt el a televízió képernyője előtt, a mozivásznak társaságában, akkor a filmművészet és a televízió-művészet megérdemli, sőt megköveteli az elemzést és a tanulmányozást. A pécsi játékfilm szemlén Jancsó Miklós és Kovflcs Andris ismeri filmrendezők egyszerű szavakkal ecsetelték a film és a nézőközönség kapcsolatait. Elmondották, hogy néző nélkül nincs filmművészet. A könyvtári könyvek s általában a könyvek, de a képzőművészeti alkotások is megvárják a nézőt, az olvasót, az érdeklődőt, de a film egyszerűen meghal, ha képei üres nézőtéren peregnek. M anapság gyakori vita. tárgya, hogy egyik-másik filmnek miért nagy a közönségsikere, művészi soványsága ellenére is, ugyanakkor más, művészileg értékesebb filmeknek jóval szerényebb a látogatottsága. A kérdés leggyakrabban eképpen fogalmazódik meg: művészi film, vagy szórakoztató film kcll-e a közönségnek? Érzésünk szerint pontatlan a kérdés. Az igazság az, hogy mind a kettő érdekli a közönséget, természetesen’ nem mindenfajta közönséget. Nem érthetünk egyet a művészi, vagy szórakoztató film kategória mechanikus szembeállításával. Ugyanis, lehet szórakoztató a művészi film is, s szórakoztatáson nem mindig a kacag- tatás, a vígjátéki - fordulatok filmbeli alaphelyzeteit értjük. A művészileg igényes, a film anyanyelvén szóló alkotásokat azért negligálja a nézőközönség egy bizonyos tábora, mert nincs meg a rutinja, a gondolkozási készsége e filmek befogadására. A művészi film nézéséhez a rutinon kívül még szükség van a formanyelv, a filmesztétika bizonyos fokú ismeretére. A íilmgiccs tulajdonképpen azért virágzik, mert megtűri a néző gondolkozás-nélküliségét, sőt, esetenként erre épít. A munkában megfáradt ember, ha. Sálasztagia kell, szívesebben tatni. Szekeres Péter, a Népművelés két hónappal ezelőtti számában közzé tett néhány adatot a lengyel, az angol, a francia filmklubok és amatőr- társulások nagyszerű eredményeiről. Ezek mellett a mi törekvéseink eléggé eltörpülnek. Hazánkban gyakran büszkélkedünk vele, hogy a televízió előretörése ellenére is moziba járó nemzet vagyunk, mert minden állampolgár évente 17, sőt, 20 alkalommal jár moziba. Ez a statisztika nem egészen pontos. Az igazság az, hogy nem mindenki kedveli még a filmet. Viszont, vanna.k rendszeres és szinte fanatikus mozilátogatók. A jó statisztikai arányszám nekik köszönhető. Néhány millió ember ugyanakkor ki sem mozdul lakásából, filmekkel legfeljebb a televízió képernyőjén találkozik, ha van készüléke. Még bevégzetlen feladat a moziba nem járó tömegek felmérése, és az okok precíz, szociológiailag megalapozott kimutatása. M ódszertani vonatkozásban a népművelők egyelőre csak szűk lehetőségen belül mozoghatnak. Elsősorban a személyi feltételek miatt. Borsod megyében, de országszerte nagyon sok televízió-klub működik. Szaporodnak a filmklubok, s las- san-lassan gyarapszik az amatőr-filmesek tábora is. Ezek a fórumok hatásosan segíthetik a filmízlést. De a spontán vitaklubok, egy-egy bemutató, tv-játék, vagy film- riport után kialakult beszélgetések szintén segíthetik a filmízlés alakulását. A legolcsóbb és legegyszerűbb módszer e viták okos és célszerű irányítása. Az ankétok szervezése és szorgalmazása, a helyes és céltudatos filmelosztás az iskolákkal való mind szorosabb kapcsolat segítheti a filmesztétikai képzettség gyarapodását. Párkány László A Költészet idei Napja-ra a szokásos „központi” antológián kívül (Szép versek 1066) három „vidéki” — vagy „táj”- antológia is (az Alföld, a Dunántúl és a Tiszatáj) felsorakoztatta költőit. A szegedi Tiszatáj tizenkilenc poétája között egy miskolci. is helyet kapott: Akác István, kinek első kötetét hivatott fővárosi fórum készít- geti már sajtó alá, de kinek verseit csaknem egy évtizede közölte már a Borsodi Szemle és az Északmagyar ország, megindulása óta a Napjaink, s közben — természetesen — más vidéki és központi lapjaink, folyóirataink is ... Túl a Tiszatáj antológia minapi megjelenésének alkalom- szerűségén. az ad némi jogcímet e sorok írójának szólnia e rokonszenves és tehetséges fiatal költőről, hogy mindenki másnál korábban bábáskodhatott legelső nyomdafestékhez jutása körül. Láthatta olyan zsengéit, kísérleteit az egykori kisdiáknak, melyekben csupán egy-egy sor, ötlet vagy kép ígéjt valamit — valami affélét, amelynél már eddig is — holott fejlődése korai szakában tart még — örvendetesen jóval.többet beváltott... S talán azért, mert szerénysége, hivatástudata, áhítata töretlenül tiszta maradt. Immár sikerekkel is háta mögött, neve ismertségében is őrzi a tíz-tizenkét évvel ezelőtti kisdiák tiszteletét és felelősségét a vers, a költészet, a művészi alkotómunka iránt. S ki példaképeinek Adyt. Juhász Gyulát, József Attilát, Radnótit, Váci Mihályt tekinti: nem lett a hivalkodás, a feltűnés-keresés rabja, az idő előtti önelégültség hátravetettje __ A Tiszatáj antológiában történt szereplésének sajátos szerencséje, hogy a fiatal miskolci költő neve az ábécé első betűjével kezdődik, ígyí; a gyűjtemény kapujában a tartalmas Előszó után — mindjárt az ő hét verse köszönti áz olvasót. (Azon persze lehetne vitatkozni, hogy íz antológiáknak mostanában — nyilván „legopjeKUveoD- nek” tűnő volta miatt — elterjedt alfabétikus szerkesztésmódja valóban a leghelyesebb-e! Nem lenne-e szerencsésebb valamilyen más rendezési elv köré fűzni a gyűjtemények szereplőit? Alkati — stílusbeli rokonság, uralkodó tematika stb. is kínálkozhatnának a merészebb módszerektől sem visszariadó szerkesztők számára!...) Igaz, hogy például az ugyancsak borsod-miskolci hé- vay József mindössze két kiemelkedő versével: a Mikessel és a Szüretünk-kel is he-í, lyet kapott az irodalomtörténetben. — mégis azt kell mondanunk: csupán az antológiabeli hét költeménye alapján kockázatos dolog lenne — akár csak vázlatosan is — arcképet festeni Akác István még alakuló, igazán egyénivé mindinkább még most váló lírájáról ... Egyébként is: hitem és ismereteim szerint az itt közélteknél mélyebb, tartalmasabb, színvonalasabb versei" is vannak!... — Az itteniek közül az „élre” került És mégsem elégia című ad és ígér a legtöbbet. Olyan költőről önarckép ez a vers. aki — az Előszó találó, szép sorai szerint — „nem szenveleg, de nem is az idill az otthona”, aki „sok szenvedésen átment és magában sokat vívódó”, aki „mindinkább egyénivé váló stílusában is sajátos, megalapozott harmóniára törekszik a modern képfantázia és nemes egyszerűség ötvözésével” ... A további hat Akácvers: egy-egy részletvonás ezen az arcképen. Közülük a legtöbbet a Radnóti mondja, művészileg a legegyenletesebb és talán a leginkább „eredetinek” ható a Költöző szerelem és a 7,űzmara. — Ügy vélem, jövendő fejlődésének eay-egy más-másféle lehetőségét ez a négy vers előlegezi... . Az antológia előszava szépen indokolia, miért szerepel ebben a jellegzetesen szegedi kiadványban egy miskolci költő is: „Akác István versei nemcsak nagy helyet kaptak az utóbbi években a Tiszatá hasábjain, hanem a lap egyil népszerű sorozata, az Üj köl tök éppen az ó munkássága nak bemutatásával, kritika méltatásával vette kezdeté 1963 márciusában. Nem egy szerű udvariassági gesztus vol ez egy nem Szegeden élő vi déki költő felé, de megérde mellen előlegezett és megala pozott bizalom.” * E kis írás nem terjeszked hetik ki a Tiszatáj antológii egészének értékelésére. Befe jezésül azonban mégis el sze retném mondani, hogy a köz ponti versgyűjtemény, a Szé\ versek. 1066 mellett sincs sem mi szégyellnivalója! Tártai más, változatos anyaga Ma csár Gábor szerkesztői műn káját dicséri. Vörös Lászb előszava: ritkán olvashat szép tanulmány, hiszen kríti kusi pózok és szakmai zsar gon nélkül nyújt mélyenjárc tömör jellemzéseket a tizen kilenc költőről, — szinte í meghitt ismerős közelségét hozva őket, — és elfogadhat összefoglaló rajzát is felvázol ja a mai szegedi lírának, elkerülve az „odavalósiak” miH' denkori buktatóját: a túlzást az elfogultságot... A könj^ végén megtaláljuk a kötej költőinek fényképét, rövtó életrajzukat, munkásságul’ adatait A versek fő szólama való" ban a „gondolati politikum''; a közéleti felelősség a „líri* hősök” énjében, — mai fejletj- ségű színvonalon, a mi vili' gunk és világnézetünk páft ján, „a modern képfantázia és nemek egyszerűség ötvözet/' vei”... örvendetes és biztató egészséges jelenség ez mai irv [halmunkban, — még akkor ft ha részben erre a gyűjtemény' re is érvényes az Élet és írodJ' lom szigorú kritikusának meí' állapítása a „szelíd tűnődés"; az „őszi mélabú”, a „keser# szerelem”, az utánérzett „tó' lágfájdalom”. a tájleíró & „helyzetdaloló” gondolati«' lanság fel-feltűnedezéséről! Gyárfás Imre „Sajátos, v I megalapozott harmóniára törekszik../* Akác István versei a „Tiszatáj” antológiában
