Észak-Magyarország, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-18 / 90. szám
2 ÉSZAKMAGYARORSZÁG Kedd, 1567. április TS. Szakszervezeti irodalmi színpadok találkozója A z idén került sor a szakszervezeti irodalmi színpadok első megyei találkozójára. Mint ismeretes, a megye legjobb szakszervezeti tánccsoportjai, kórusai és fúvószenekarai hasonló találkozók alkalmával már összemérhették tudásukat. Az irodalmi színpadok megyei megméretkezése ennek a gazdag sornak az eredménye. A művészeti ágazatok közül íalán az irodalmi színpadok igényelték legjobban a megyei bemutatkozást. Az utóbbi évek tétovaságai, a komplexitás félreértése, a műsor- politikai és szakvezetési gondok gyengítették a mozgalmat. Mindenképpen dicséret illeti az SZMT kulturális bizottságát, hogy lehetőséget biztosított az irodalmi színpadoknak is egy felmérő, erőt megmutató fesztiválra. Az eredmény nem maradt el. Kilenc szakszervezeti együttes jelentkezett a Rudabányára meghirdetett megyei találkozóra. Minden együttes pontosan megjelent és bemutatta műsorát. A házigazda, a ru- dabányai Gvadányi Művelődési Otthon s vezetője, Bányai Pál nagy gonddal, szeretettel bábáskodott a találkozó mind sikeresebb lebonyolításán. Percnyi pontossággal peregtek az események, az irodalmi színpadok három turnusban mutatták be produkcióikat. D élelőtt a rudabányai Gvadányi Művelődési Otthon irodalmi színpada mutatkozott be Ilyen a bányászélet című műsorával. Az előadás rendezője Viktor Gyula. Az együttes igyekezett színes életképet adni a bányászokról. A Szuhavölgyi Bányaüzem irodalmi színpadának Nem én kiáltok című műsora szintén figyelmet keltett. Az együttes művészeti vezetője Fáklya Lajos. A bor- sodnádasdi Petőfi Művelődési Otthon együttese a forradalmi gondolat jegyében állította össze műsorát Három tavasz címmel. Szimilényi Zoltán rendezte a produkciót. A délutáni órákban mutatkozott be a sajószentpéteri bányász művelődési otthon irodalmi színpada. Műsoruk címe: Búcsú a bányától. A nemes egyszerűséggel szerkesztett műsort Kulcsár Sán- dorné rendezte. Két fő erénye van az összeállításnak, az egyik az, hogy nagyon aktuális, a másik pedig, hogy mindössze húszperces. A negyed órát alig meghaladó összeállítás nagyon őszintén, tiszta érzésekkel, sallangmentesen mutatta be a bányászok életében napjainkban bekövetkezett szükségszerű sorsfordulót, azt a momentumot, amikor a bányásznak el kell hagynia ősi munkahelyét. A Hejőmenti Állami Gazdaság irodalmi színpada Juhász Ferenc Az éjszaka képei című oratóriumát mutatta be. A műsort dr. Kovács Lajos rendezte. A terményraktárban próbáló lelkes együttes korábban az első vidéki felolvasó színpad kísérleteivel hívta fel magára a figyelmet. Kitűnő, fegyelmezett együttest ismertünk meg a színpadon a Hejőmenti Állami Gazdaság rudabányai bemutatkozásakor. Azonban Az éjszaka képei című oratórium láthatóan meghaladta az együttes erejét, s a nézőkben, a szakemberekben is felvetődött a gondolat, hogy a háború elleni tiltakozás ilyen súlyos, áttételes, vízionális ábrázolása az egyedüli lehetőség-e? Az or- ' mosbányai bányász művelődési ház irodalmi színpada Cseh Olga vezetésével A puszták népe címmel Illyés Gyula költészetével ismertette meg a közönséget. A szerkesztés láthatóan arra törekedett, hogy a régi és az új hangulati párhuzamba állítása tartsa ébren a figyelő tekintetet. A sajókazai Ady Endre Művelődési Otthon irodalmi színpada Még nem elég címmel mutatta be műsorát. A rendező Jakab Lóránt átgondolt szerkesztése nem érvényesülhetett a színpadon; statikus A Miskolci Kamarazenekar hangversenye volt az ülő kórus, székhez szegezték a narrátorokat is. A kórus tagjai nem tanultak meg a verseket, a lapról olvasás zavaróan hatott. Az esti program egyik színpadra lépő együttese a Diósgyőri Vasas Pódium és a Kossuth Gimnázium irodalmi színpada volt. Az együttes kellemes érzéssel vette tudomásul, hogy a műsor megkezdésének időpontjára teljesen megtelt a több száz férőhelyes Gvadányi Művelődési Otthon. A teljes komplexitásra épülő műsor érdemi méltatása a debreceni szereplés [ után már megtörtént, ezért most nem térünk rá vissza. A Borsodi Bányász központi irodalmi színpada sok kitűnő ötlettel, főleg nagyon hangulatos és helyénvaló pantomimmai jelenítette meg a nagyvilágba szakadt, hazáját elhagyó honfitársaink sorsát. Az Aki a napba nézett című műsort Lengyel Béla és Vid József állította össze. A kitűnő táncokat Téry Tibor, a Miskolci Nemzeti Színház rendezője tanította be, és az ő nevéhez fűződik a rendezői munka is. A központi bányász irodalmi színpad műsora sok technikai eszközt alkalmazott, mindvégig érezhető volt, hogy nem sajnálták tőle az anyagi támogatást. Az összeállításnak két vitatható pontja van, az egyik az, hogy a disszidens téma, véleményünk szerint kissé elavult, a másik pedig a technika kissé agyonnyomta az egyébként tisztán, nemes egyszerűséggel felhangzó irodalmi anyagot. Párkány László NEM ANNYIRA HALAS, mint inkább áldozatos és dicséretes feladatra vállalkozott csütörtök esti hangversenyének műsorával a Miskolci Szimfonikus Zenekarból alakult kamarazenekar. Vezényelt Mura Péter Liszt-díjas, közreműködött Lelkes Anna hárfán. A kamarazenekar szerepeltetése időnként szerencsésnek és szükségesnek látszik, jó alkalomként szolgál a zenekar hangzáskultúrájának gazdagítására. Az ennyire ismeretlen művek bemutatása eleve nem jelenthet közönségsikert, de ahhoz, hogy a ma zenéje is hangot kapjon, továbbá a műsorválasztás ne záruljon le mindig a romantikus mesterekkel, s hogy a közönség érdeklődését felkeltsük, vagy akár vitára késztessük ilyen művek iránt — szükségesek az effajta hangversenyek. Említésre és törődésre érdemes, hogy például a miskolci felolvasó színpadon mennyire erőteljes az ifjúság érdeklődése sok esetben valóban vitát kiváltó, ma élő szerzők művei iránt, a ma zenéje viszont szinte teljesen kívül marad az érdeklődésen. A tárgyilagosság alapján végeredményben megállapíthatjuk, hogy a műsor — eltekintve a dicséretes ősbemutatótól, amelynek megismertetése szinte kötelező erejű, hiszen Miskolc várossá nyilvánításának 600. évfordulója tiszteletére írt zenepályá- zat eredménye — a Károly Pál által megírt Miskolci concerto, ezenkívül Anhalt István Gyász-zenéje és Láng István concertója nem is kívánt a modern zenében „edzett” hallgatóságot. Debussy vagy akár Hindemith, de még a ma élő amerikai Barber neoromantikus müve is messze túlhaladott már a jelen zenei törekvésekben. A díjnyertes Károly Pál Miskolci concertója — ameny- nyire első hallásra megállapítható — sok érdekes zenei gondolattal és fordulattal alapjában véve hagyományos melódia-anyaggal megírt mű. Ha nem is akarunk mindenáron belemagyarázni valamit, de az alkalmat tekintve — amelyre íródott — feltétlenül érezteti e város zenében megfogalmazott vitalitását, KíRte» tését, fejlődését, mozgalmassá* gát, kiegyensúlyozatlanságát és bíztató jövőjét. A ZENEKAR és lelke* vezetője. Mura Péter a mii szellemét jól éhezve, sok törődéssel és érdeklődéssel tolmácsolta. Láng István concerto jábnu legmagvasabbnak a III. tételt éreztük. Noha újszerű hanghatásaira felfigyeltünk, néha úgy tűnt, hogy a mindenáron újat akarás a mesterkéltség veszélyét súrolta. Anhalt István Gyász-zenéje hangvételében meghaladta ezeket a concertókat. Gál Károly hegedűszólójáról kell külön dicsérettel megemlékeznünk., Hindemith öt, vonószenekari darabja, ha még nem is teljes fényében, de erőteljesen és gazdagon szólalt meg, mint az est megnyitó müve. Lelkes Anna ízléses hárfajátéka tette teljessé az előadást. E művek megtanulásé bizonyára jó lépcsőfokként, szolgált a zenekar további fejlődéséhez, lelkesedésük és érdeklődésük hangos sikerek nélkül is megbecsülést érdemel. V. Zalán Irén Az Avas Táncegyüttes Algírba készül Április utolsó napjaiban kellemes meghívásnak te?z eleget a Megyei Művelődési Ház Avas Tánccsoportja. A SZOT titkárságának döntése alapján ez az együttes képviseli a magyar folklórt az algériai május elseje ünnepségsorozatain. Két hétig tartózkodik az együttes az afrikai kontinens egyik legérdekesebb országában. Ez alatt fellépnek a fővárosban és Algéria több nagyvárosában. A csoport nagy szorgalommal készül a nagy útra; felfrissíti. régebbi összeállításait s újakat is tanul, hogy valóban méltóképpen képviselje e messzi országban is hazánkat és táncművészetünket. í képerny ő előtt A Checkmates együttes, meg a barokk zene delces volt — tíz percig. Tűi hosszúra nyúlt, a virtuozitás mellett nem volt ritka benne az önismétlés. Ha rövidebbj hosszabb időre szóló emléket ad. A film feliratozása sokszor hibás volt. Louis de Fu- nes neve volt a csalétek a francia kis-játékfilmnél. Meglehetősen abszúrd ötletre épült, kommersz szórakoztatást ' nyújtott. A Flinstone rajzfilm-sorozat most látott1 darabja, elődjeihez hasonlóan, jól szórakoztatott, s a Checkmates együttesnek az összeállítás záródarabjaként beiktatott műsora a tánczene kedvelőinek szolgált örömére. Kicsit furcsa kontrasztként hatott, hogy közvetlenül a tánczenei műsor után következett; Igaz, már a Szombaton este... összállítástól függetlenül, a Századok dalban, táncban című sorozatnak a barokk zenél bemutató igen értékes darabja. 4 > A TV jelenti szombati adá► sában igen jó, kerek, tömör £ összefoglalást kapott a néző >az országgyűlés pénteki üléséről, bár a beszámolóban egy > rövid kommentár is helyet Jkaphatott volna. Ugyanebben . az összeállításban szerepelt > többek között egy riport a ^személyi igazolványaikat most ► átvevő tizenhat éves fiatalokról. Sajátos, hogy minden ■ megszólított, a fiatalok elől I elzárt filmek megtekintését .tartotta legfontosabbnak. Mi ►az első terve? — érdeklődött [a riporter. — Megnézem d * MandragórH — hangzott a I következetes válasz. így: > Mandragóréi. ! A TV Irodalmi Klubja csütörtöki adásában nem annyidra a vetélkedő, mint az il► lusztrációként bemutatott drá- \marészletek jelentették az érdéket. — Hetedszer jelentke-" ►zett szombaton a kora esti [órákban a Logika és az auto- | maták című, igen értékes ismeretterjesztő előadás-soro-í ► zat, s egyre erősödik a kétkedés: vajon a kiváló és na- ►gyon sok ember érdeklődéséi d felkeltő előadásnak legalkal- , masabb időpont-e az a kora Jóst, amikor az emberek általában szórakozni indulnak? — ►Elbúcsúztunk Ivanhoetói, aki, d tizenöt folytatás után végleg > kilovagolt vasárnap estéink ;programjából anélkül, hogy a. .nyitó- és záróképsorokon látott hadseregszervezésnek értelmét kaptuk volna. — sj d hogy a hét ne menjen el kri- ,mi nélkül, vasárnap este meg- | nézhettük a Hosszú kéz című ,angol filmet, a maga műfajában érdekes, izgalmas a lka." Jtást. ► Benedek Miklós J 9. a. eigentlich, jobb lenne inkább személyesen — kapott észbe ” .rnemissza. — Vigyázni kell, minden tele van. német ügynökökkel. Könnyen lehet, hogy a telefonomat is hallgatják... — Én már most is ráérek. — Hol van kedves fiam? — A pályaudvarnál. Onnan telefonálok. — Melyiknél? — A pályaudvarnál. — Ügy értem kedves fiam, hogy a Nyugatinál, vagy a Keletinél? __ A Nyugatinál — mondta a hang. amely mintha habozott volna. __ No, akkor kérdezze ott m eg, hogy jut az Erzsébet- hídhoz. Szálljon villamosra. Itt az Erzsébet-hídnál pedig jöjjön a Modern Kávéházba. Szóljon a főúrnak, hogy engem keres. Majd ő odavezeti hozzám. Én már ott fogok ülni ... i ■ — Rendben van," azonnal in-; éalok . . L . j Bornemissza indult. Zsebre- dugta még az újságot, hogy a várakozás perceiben tovább olvashasson. Már kilépett a szobája ajtaján, amikor bosz- szankodva állapította meg, hogy elfelejtette megbeszélni, hogyan találkoznak, ha közben légiriadó lenne. Mostanában nagyon sok a riadó, a bombatámadás, ráadásul a bombázás után egy óráig nem lehet telefonálni sem. De hát azt remélte, hogy az alatt "a húsz perc alatt, amíg a Nyugatitól a Modern Kávéházig ér ez a Petries, vagy hogy hívják, nem lesz riadó. Az eszébe sem jutott, hogy vajon hogyan kerülhetett Petries a Nyugatihoz, amikor a Dél-vidékről érkező vonatok a Keletibe futnak be, em jött közbe légiriadó. Egy fél óra sem telt el, s a vezérigazgató urat jól ismerő főpincér egy 35 év körüli férfit vezetett Bornemissza asztalához. — Jó napot, isten hozta! — ragadta meg Bornemissza a férfi kezét. N — Engedje meg, hogy személyesen is bemutatkozzam. Petries vagyok. Jan Petries. — Foglaljon helyet — mutatott asztalánál helyet Bornemissza. — Ha kívánja, szerbül, vagy horvátul is beszélgethetünk. Tudok valamit ezeken a nyelveken. Tudja, a monarchiában hajóstiszt voltam. Sorhajóhadnagyként szereltem le. Onnan vagyok mondhatnám barátságban a kormányzó úr őfÖméltóságával ... Petries kényelmesen clhelyezkedett a széken. — Főúr, két konyakot! De háromcsillagos legyen! — rendelkezett Bornemissza az odasiető pincérrel. Egy kis csend támadt. Petries szemmelláthatóan nem tudta, hogyan kezdje a beszélgetést, de a temperamentumos, Bornemissza segített. — Eigentlich, kedves öcsém, nem azért vagyunk itt, hogy csak konyakozzunk, nemde? Nagyon örülök, hogy végre szemtől szembe ülhetek egy igazi partizánnal! Fetrics megrázta a fejét. — ön téved. Én nem vagyok partizán. Pejacsevieh gróf úr intézője vagyok. Bornemissza nyugtalan lett. — Ha jól értettem telefonon, ön azt mondta, hogy a gróf úr abban az ügyben küldte hozzánk, amiről szó volt... — Igen, igen. Arról van. szó, amiről szó volt... Sehogyan sem haladt előre a beszélgetés. Szerencsére a pincér hozta a konyakot, alpakka tálcán helyezte el a márványasztalra. Bornemissza azonnal megragadta poharát. — Hát akkor előbb talán igyunk, kedves öcsém. Az én nevem annyit jelent, hogy Bornemissza, de azt nem, hogy a konyakot nem iszom meg! Jót derült saját szellemességén. Petries is megragadta a maga poharát. — Eigentlich, kedves öcsém, a legjobb lenne, ha brúdert innánk — mondta a vezér- igazgató. — Biztosan én vagyok az idősebb. Szervusz! Hozzákoccintotta a maga poharát Petricséhez, aki viszonozta a „szervusz”-t. Mindketten felhajtották az italt. Az italtól felbátorodott a horvát, — A gróf úr azért küldött — mondta —, mert én összeköttetést tudok teremteni a partizánokkal. Hogy miként és hogyan, az titok. A fejemmel játszom ... — En is, kedves öcsém — bólogatott Bornemissza. — Eigentlich, ennél a Gestapo ( nál sohasem lehet tudni... — Vállalom, hogy megüze- < nem a partizánoknak: küldje^ ] nek valakit tárgyalni Buda- < pestre. J — Hát ez az. A legjobb lett] volna, ha mindjárt magaddal < is hozod őt, kedves öcsém. ] Eigentlich, az oroszok már Er-, délyben állnak. És éppen mosj; olvastam az újságban, hogy • megint támadni készülnek. A várban úgy ítélik meg a helyzetet, hogy nem tudunk sokáig ellenállni. — A partizánok biztosítékot kérnek, hogy az emberüknek nem történik baja. Én köny- nyen utaztam, én horvát állampolgár vagyok, nekem szabályos útlevelem van. De az ő emberük miként jut el Budapestre? B ornemissza gondolkodott. — Eigentlich, kedves öcsém, nem megoldhatatlan a dolog. Már valami motoszkál a fejemben. .Persze, ezt nekem még meg kell beszélnem odafent, a várban. Délután beszélek a kormányzó fiával. Remek pofa a kis Horthy ... Régi barátok vagyunk. Nagy szívességet tettem neki ... Ha akkor nem jelentkezem nála, kidobott volna egy csomó pénzt. — Nem is tudtam, hogy a ] kormányzó úr fia részt vesz' az üzleti életben. Ha jól cm- J lékszem a gróf úr szavaira.; akkor most politikával foglal- < koák..: < (Folytatjuk4 < gehet felkutató, sőt életpályákat meghatározó szerepe is, mint azt számos példa igazolja. Ez a cél nem alkalmazható az öregek ilyetén versenyeztetésére. A televízió csak néhány percet, mindössze három számot vett át a rádióban folyó vetélkedőből. A négy öreg galgahévizi néni szereplése valahogy egy etnográfiai érdeklődésű, meg egy göregábori szerepeltetés keverékének tűnt, a hetvenkilenc esztendős rímfaragó és versmondó szélütött bácsikat a kamera elé támogatni sem volt a legszerencsésebb ötlet. Láttunk még egy hatvannyolc esztendős hangutánzót. Lehet, hogy a rádió hangszóróján át mindez másként hatott, mint látvány a képernyőn nem tekinthető a legsikeresebbnek. Az összeállítás egyéb számai közül Henri Salvador sokarcú produkciója igen érAz elmúlt hét szombatján este ismét a Szombaton este... című összeállítás igyekezett a szórakozni vágyó közönség sokféle igényét szolgálni. E célból került a műsorba részlet a Ki mit tud 60 éven felül? című vetélkedőből, egy énekes-zenés film- összeállítás, egy francia kisjátékfilm, a szokásos rajzfilmsorozat soron következő darabja, végül egy tánczenei Összeállítás. Az öregek rádióból közvetített vetélkedőjét rövid ideig láthattuk, de alighanem elég is volt ízelítőnek. Az ötlet groteszkségével, hogy nagyszülőket és dédszülőket versenybe állítanak, itt nem kívánunk érdemben vitázni. Pusztán annak megjegyzésére szorítkozunk, hogy a fiatalok esetében nem teljesen öncélú magamutogatás a Ki mit tud?, van a versengésnek telietséPINTÉR ISTVÁN: jjj* Jll SS MÍDKji
