Észak-Magyarország, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-16 / 89. szám

Vasárnap, HXTÍ. április IC ESZAKMAGVARORSZÄS I szakszervezetek még következetesebben képviseifék a dolgozók ériekéit As SZMT küldöttértekezletéinek vitájából Mint arról lapunkban be­számoltunk, a Szakszerveze­tek Borsod Megyei Tanácsa április 13—i küldöttértekezletén igen tartalmas, sokrétű, fele­lősségteljes vita bontakozott ki az előterjesztett írásos és szó­beli beszámolók felett. A fel­szólalásra jelentkezettek kö­zül több mint húszán kapták meg az elnöktől a szót és mondták el véleményüket a legkülönbözőbb egészségügyi, czociális, bérezési, termelési, kulturális, oktatási, kereske­delmi stb. kérdésekről. Vala­mennyi felszólaló mondaniva­lója kapcsolódott az írásban kiadott anyag valamelyik pontjához, beszéltek eredmé­nyeikről, elért sikereikről, de ahol szükség volt rá, nem fu­karkodtak a. bíráló szóval sem. Mindvégig a tárgyilagos­ság, az őszinteség, a realitás jellemezte a megye életében nagy jelentőségű tanácskozást, amely hozzásegíthet bennün­ket, hogy jelentős eredménye­ket érjünk el a szakszervezeti munkában, ezen keresztül or­szágépítő céljaink elérésében. Orvosolni kW a közlekedési panaszokat Balikó József, aki az LICM acélművének egyik szocialista brigád vezető je, elsőnek kapcftt szót. Igen figyelemre méltó felszólalásában többek között a beszámolónak azon pontjá­val foglalkozott, amely a mun­kásellátás helyzetét tárgyalja, s azon belül is a helyi közle­kedést érinti. A beszámoló ez­zel kapcsolatosan elmondja, bogy az SZMT az elmúlt évek során igen sokat foglalkozott a dolgozók utaztatásával kap­csolatos problémákkal, s több javaslatot tett azok megoldá­sára. Igen nagy eredménynek számít az úgynevezett „taka­rosa” buszok lecserélése, de a bejáró dolgozók kényelmes és gyors ^ utaztatása még nem problémamentes. E gond meg­oldása annál inkább sürgető, mivel a tervidőszak alatt a távolsági autóbuszokon uta­zók száma hetvenöt százalék­kal, a helyi autóbuszokon utazóké hatvanöt száza­lékkal, a villamoson utazóké Pedig 26 százalékkal nőtt. An­nak ellenére, hogy több, na­gyobb befogadóképességű autóbuszt és villamost állítot­tak forgalomba, a piacnapo­kon és a csúcsforgalmi idők­ben túlzsúfoltak és túlterhel­tek a járművek. Balikó József ezzel kapcsolatosan jogosan kifogásolta a miskolci közle­kedésben még tapasztalható anomáliákat. „Higgyék el *— mondotta —, próbáljuk, de semmiképpen sem tudjuk Megérteni a miskolci autó­busz- és villamosközlekedés­ben meglévő fogyatékosságo­kat. Nem bírálni, hanem kér­ni szeretnénk dolgozóink nc- v 'ben a város és a közlekedé­si vállalat vezetőit, legyenek segítségünkre, hogy jobb szer­vezéssel megszűnjenek a pa­naszok, és az emberek kényei­nk zsebben. gyorsabban érjenek be munkahelyeikre.” I dolgozók neveléséről A dolgozók mindennapi éle­ivel, a munkakörülmények ''Ovábbl javításának szüksé- {ességével többen foglalkoz­ik. Fekete István, a Putnoki ‘bányaüzem szocialista brigád- ’ezetője a vidékről bejáró dolgozók nevelésének fontos- ágát elismerve hangsúlyozta, logy ez ma még meglehető­sen nagy probléma. Brigád- uknak eltökélt szándéka, logy feladataiknak minden­ben eleget, tesznek, s foglal- 'oznak a tanulással, a tovább­képzéssel is. Ez azonban gyak- an amiatt is meghiúsul, logv nincs egy helyiség, ahol íözösen összejöhetnének. De a 'e.gnagyobb gond, hogy a dol­gozók utazásra fordítják a sza­lud idő legnagyobb részét. A ciildöttértekezlet beszámolója 'fi foglalkozik a bejáró dolgo­tok ilyen irányú problémájá­val. Megállapítja, hogy rae- •yérrk Ü7n»rkásságának Jeíen- "w százaléka vidékről jár be munkahelyére. Az utazással eltöltött idő naponta 1—7 óra között van, s ez a körülmény nagyon megnehezíti a mint­egy 20 ezer dolgozó körében folytatott nevelőmunkát. Ez a gondolat egyébként gyakran visszatérő motívuma volt a tanácskozásnak. A ne­veléssel, a szakmai és a poli­tikai ismeretek gyarapításá­val a legtöbb felszólaló fog­lalkozott. Jelentőségének, sú­lyának megfelelően kapott he­lyet ez a téma a beszámoló­ban is. Aláhúzta fontosságát d.r. Bodnár Ferenc, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizott­ság első titkára, amikor — la­punkban már idézett felszóla­lásában — a következőket mondta: •• — A szakszervezetek alap­vető feladata megértetni a ve­zetőkkel, hogy csak akkor igényelhetik a tervek és a döntések tudatos végrehajtá­sához a munkatársak segítsé­gét, ha előzőleg kikértek, fi­gyelembe vették véleményü­ket, bevonták őket a terve­zésbe. Csakhogy ezzel kapcso­latosan a dolgozóknak is van­nak kötelességeik! Arra kell törekedniük, hogy gyarapítsák ismereteiket, képesek legyenek rá, hogy bele tudjanak szólni a vezetésbe, a vállalat ügyei­be. Ezt az új gazdasági mecha­nizmus is parancsolóan köve­teli meg tőlünk. Több imiEifíoaSkalmal Mind az írásos beszámoló, mind Jakó András szóbeli ki­egészítője részletesen foglal­kozott a munkaerő-helyzettel, azon belül is a nők elhelyez­kedésének problémáival. A küldöttértekezleten is arra kérték a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsát, legyen az SZMT és a megye segítségé­re, támogassa azt a kérését a kormánynál, hogy a megye könnyűiparának fejlesztése is nagyobb ütemben haladjon. Ez elsősorban a női munka­erők foglalkoztatását könnyí­tené meg Miskolcon, Kazinc­barcikán, Ózdon, Tiszaszeder- kényben, Edelényben. Szólt, erről a témáról Gúnya And­rásné is, a Miskolci Pamutfo­nó Vállalat küldötte, aki több száz dolgozó és nem dolgozó asszony nevében beszélt. Örömmel hallottuk rövid beszámolóját a szép termelési eredményekről és munkásvé­delmi intézkedésekről. Elmon­dotta, hogy náluk az új mun­karend lényege az állóeszkö­zök fokozottabb mértékű ki­használása. Az időalap növe­kedésével a termelés is növe­kedett ezzel fizetéscsökkentés nélkül megvalósíthatták a fő­termelésben részvevő dolgo­zók 40 órás munkahetét. Szá­mos szociális intézkedést is bevezettek. Ilyenek: az öltö­zők. fürdők bővítése, a köd­elszívó berendezések felszere­lése, stb. Megoldották a szál­lítás gépesítését, többek között a telt fonalaskosarak mozga­tását, ami addig különösen nehéz fizikai munka volt a nők számára. A pamutfonó ismert megve- és országszerte. A jelenlegie­ken kívül még nagyon sok miskolci asszony szeretne ott dolgozni, s ha a gyárat fej­lesztenék, egyre több nőnek tudna munkalehetőséget te­remteni. Egy új műszálfonoda megépítésével — mondotta felszólalásában — mintegy ezer nő kapna munkát, ta­nulhatna szakmát. A Miskolci Pamutfonó bővítésére minden adottság megvan. Megtanultuk és másokkal is megtanítjuk a műszálfonás technológiáját. A műszaki kérdésekkel sem len­ne probléma, mert: a gyárban technikumi oktatás Is van. Jelenleg 10 millió forintos költséggel a tisztító üzemrész bővítése van folyamatban, en­nek megvalósítása után, újabb rekonstrukcióval mintegy 150 nőnek ismét munkalehetőséget tudnánk teremteni. Gúnya Andrásné így fejezte be nagy figyelemmel kísért, megszívlelendő gondolatokat ébresztő felszólalását: — Az tény, hogy Miskolcon nem voltak hagyományai a fonásnak, mint szakmának, de a gyár eddigi eredményei azt bizonyítják: a miskolci asszo­nyok is megállják helyüket ebben a szakmában. (O. M.) IValóban hoppmi. maradtak ez miskolci újságírók? Egy infer(á margójára A Magyar Ifjúság április elsejei száma terjedelmes be­szélgetést közölt Bér kési And­rásról abból az alkalomból, hogy a széles körben olvasott író egyik legnépszerűbb regé­nye, a Scllő a pecsétgyűrűn filmszalagra került. Az inter­júnak van egy bekezdése, amelyben szóba került néhány miskolci újságíró állítólagos magatartása is. A Magyar Ifjúság újság­írójának arra a kérdésére, hogy milyenek voltak az el=ő olvasók reagálásai, Berkesi András a következőket vála­szolta: — Nem sokkal a regény megjelenése után, néhány új­ságíró Miskolcon ankétot szer­vezett. Közvélemény-kutatást akartak végezni, hogy bebizo­nyítsák: milyen sajnálatos is az, hogy az ifjúság ilyen ponyvát olvas. Ezzel szemben a fiatal miskolci olvasók el­mondták. hogy Borsy Kálmán menyasszonyának, a kommu­nista Mariannák meg kellett halnia a fasiszták ellen vívott harcban. Az egyik miskolci kislány felállt, s a hoppon maradt újságírók legnagyobb megrökönyödésétől kísérve így szólt: „Mióta megismer­tem Mariannt, jobban szere­tem a hazámat”. Az interjú idézett bekezdé­se zavarba hozta a miskolci újságírókat, s mindazokat, akik jól ismerik a város való­ságos helyzetét, az író—olvasó találkozók szervezésének rend­jét és légkörét. Visszásán hat­na. ha most Berkesi András kedvenc témáját, a valóság és a fantázia viszonyát önmaga ellen fordítanánk, vagyis azt állítanánk: miskolci élményei­nek lecsapódása a fantázia szüleménye. Minden tisztele­tünk mellett ezt kell állíta­nunk, mert Miskolcon soha nem szerveztek író—olvasó (de külön olvasó) ankétot új­ságírók. Mégpedig azon egy­szerű oknál fogva, mert az ilyen fajta ankétok szervezése népművelési intézményeink feladata, nem pedig lapszer­kesztőségeké. Ha jól informáltak bennün­ket a város népművelési szer­vei, a Sellő a pecsétgyűrűn cí­mű regény megjelenését köve­tően 1965-ben valóban járt Berkesi András Borsod me­gyében, de ekkor a megyei földművesszövetkezetek ven­dégeként tett egy körutat Észak-Magyarország falvai­ban, városaiban és több he­lyen találkozott olvasóival. Miskolcon azonban nem ren­deztek ankétot. ellenben egy baráti beszélgetésre sor került a Napjaink szerkesztőségében. Ezek szerint sem a már emlí­tett irodalmi lap. sem pedig az Északmag varország, az MSZMP Borsod Megyei Bi­zottságának lapja még csak ötperces vitát sem rendezeti Berkesi szóban forgó regé­nyéről. Az ankéttal egybekötött „közvélemény-kutatás”, ahol a fiatalok állítólag jól meg­mondták a magukét a miskol­Gyárlmányismerfciő kiállítás Miskolcon A VBKM 5. sz. Ganz Kap­csolók és Készülékek Gyára a fogyasztókat rendszeresen, kellő időben igyekszik tájé­koztatni új termékeiről. A gyár célja, hogy az egyes tí­pusokkal kapcsolatos vélemé­nyeket, igényeket időben fel­mérhesse, figyelembe vehes­se. Ezért a KGM Műszaki Tu­dományos Tájékoztató Intéze­tével közös rendezésben a gyár tájékoztató előadásokat, bemutatókat tart az ország nagyobb városaiban a jelenleg gyártott, valamint a fejlesz­tésben levő készülékekről, a gyár célkitűzéseiről. Ilyen gyártmányismertető kiállításra kerül sor Miskol­con április 18-án és 19-én az SZMT-székházban. ci újságíróknak — nem zaj­lott le sohasem. Élünk a gya­núperrel, hogy a dicséretes és szorgalmas országjárásban Berkesi András összecserélte a városokat, esetleg élményéit is, vagy egyszerűen jó hitvitá­zó módjára egy fogódzót (ez­úttal a miskolci újságírókat „találta” meg) keresett annak bizonyítására, hogy regénye nem ponyva. Tanú rá a város, s a népes létszámú miskolci újságíró társadalom, hogy senki nem maradt „hoppon”, senkinek nem volt alkalma „megrökö­nyödni”, mert miskolci újság­író berkekben nem volt téma, hogy , valójában ponyva-e, vagy szocialista-realista alko­tás-e a Sebő a pecsétgyűrűn. A magyar és a világirodalom bőséges könyvtermése eléggé lekötötte a recenzisták figyel­mét és energiáját, így utólag önkritikusan elmondhatják a miskolci újságírók: kivéve a regény mostani filmadaptáció­ját. semmilyen formában nem foglalkoztak a regénnyel, Ha az esztétikai ..méricské- lést” akár az irodalmi közvé­lemény, a Hr az olvasók sür­getésére a Miskolcon megjele­nő lapok valamelyikének el kellett volna végeznie, erre hizonvára a hagyományos mű­fajt, az irodalomkritikát vá­lasztja. Miután a recenzió nvűitotla lehetőségekkel sem éltek a miskolci újságírók, következésképp semmi szük­ségük nem volt rá. hogv az ifjúságot segítségül hívják e téma kapcsán nem létező vé­tem "nyük megtá nógatáséra, Berkesi „popvvaírói” mivoltá­nak bizonyítására. Sainéliuk. hogy a népszerű, az ifjúság százezres tömegei által tisrieU ős olvasott lap, a Magyar Hiúság hely t a dóit en­nék- a logikátlanságában azon­nal pvnknn csíphető, a mis­kolci úiyágírók eav rétegére rossz f'-vyt vető, igaztalan ál- tításnak. Párkány László * Ezt az írást a miskolci új­ságírók két héttel ezelőtt a Magyar Ifjúságnak juttatták el közlés végett, amely sem ezt, sem a kísérőlevelet válasz­ra sem méltatta. (Mi magunk mindenesetre azon leszünk, hogy az ilyesfajta gyakorlatot messze elkerüljük-) Oszlár ötszázegynéhány lelkes köz­ség a mezőcsáti járásban. Mint min­den ilyen kis községben, itt is jól ismerik egymást az emberek. Min­denkiről tudnak szinte mindent, s ha valaki körül valamilyen „botrány” kavarog, azt az egész falu megvitat­ja. És olykor elég egy fals hír, egy rosszindulatú pletyka, s egy-egy em­ber becsületébe könnyen belegázol­nak — lévén, hogy az emberek saj­nos hamarabb elhiszik a rosszat, mint a jót. A jóról mindig nehezebb meggyőzni egy ilyen „mindentudó” kisközséget is, mint Oszlár. Hogy mi történt Oszláron? Miről beszél most a falu? Kinek a becsü­letességét vitatja? Az alaptörlénet; lényegében egy­szerű: ellenőriztek egy földműves- szövetkezeti kölcsönző boltot és megállapították, hogy a kölcsönzést lebonyolító személy 49 esetben nem számolt el a pénzzel. Fegyelmi tár­gyalás. A dolgozó jegyzőkönyvben elismerte vétkességét és vállalta a hiány felének befizetését Ezután furcsa hírek kezdtek ter­jedni a faluban: az ellenőr a hibás (?), az ellenőr találta ki az egész vizsgálatot, haragból „piszkálja” a kölcsönzőt, mert annak állására pá­lyázik . * — Miért haragszik magára Virágh László? Molnár Barnabás egy kicsit gon­dolkodik, aztán így válaszol: — Még tavaly húsvét előtt tör­tént. Virágh László záróra után jött hozzám az italboltba és azt mondta, hogy szolgáljam ki. Nem szolgáltam. Hát ezért. — Maga az oszlárl italboltvezető? — Igen, de pillanatnyilag nem. Felfüggesztettek az állásomból. — És a kölcsönzés? — Allományilag 1963-tól a felesé­gem az fmsz-kölesöBző, éri csak se­gítettem neki, mivelhogy az italbolt Visszavágás -- a becsiilelességérl? is a földművesszövetkezeté, és ott raktároztuk a mosógépeket, perzse- lőket, hurkatöltőket, festőhengere­ket, meg a többi kölcsönözhető árut. — Az ellenőrzés azt állapította meg, hogy 56 esetből csak hétszer fi­zették be a kölcsönzési díjat. Miért maga írta alá a jegyzőkönyvet, és miért nem a felesége? — Férjhez illő férfiasságból csi­náltam. Felelősséget vállaltam a fe­leségemért. Egyébként is rosszindu­latú volt a vizsgálat. Az én szemé­lyemre ment a dolog. — Gondolja, hogy Virágh László a maga állására pályázik? Vállvonás. — Olyan jól jövedelmező Oszláron az italboltvezetői munka? — Egyáltalán. •fc — Kicsoda ifj. Virágh László? És miért éppen ő kapta feladatul az osz- lári kölcsönző ellenőrzését? Az első kérdésre hadd álljon itt néhány tény, ifj. Virágh László né­hány életrajzi adata: — Nyolc gyermekes oszlári pa­rasztcsalád legidősebb fia, aki 1952- ben — 18 évesen! —• már tsz-elnök. 1955-től párttag. Ekkor bevonul sor­köteles katonának. A honvédségnél párttitkár. 1958-ban Hejőkürt köz­ségi párttitkára. Innen a Tiszapalko- nyai Hőerőműhöz kerül, ahonnan 1961-ben hazahívja az oszlári tsz, bérelszámolónak. Az elnök 1 éves is­kolára megy, és a tagság addig Vi­rágh Lászlót választja meg helyettes elnöknek. Később elküldik öthóna­pos pártiskolára, majd elvégzi a ké­pesített könyvelői iskolát (most jár a mérlegképesre). Jelenleg Virágh László, az oszlári Kossuth Tsz bérelszámolója, anyag­raktárosa és pártpropagandistája. A második kérdésre — hogyan ke­rültek hozzá a helyi fmsz-ügyek — a MÉSZÖV titkárságán kapunk vá­laszt. * Virágh Lászlót 1962-ben a föld­művesszövetkezetek járási központ­ja vezetőségének sorába választot­ták. Társadalmi munkaként külön­féle feladatokat kapott, amiket becsülettel ellátott. Tavaly ősszel a járási nőtanács felfigyelt az oszlári asszonyok kéré­sére: lehetne több kölcsönzési áru is a faluban. Az asszonyok szava eljutott a járási pártbizottsághoz, és a pártbizottság utasította az fjk-t: vizsgálja meg járási szinten — és külön Oszláron — az fmsz-kölcsön- zést. Az fjk instruktora el is utazott Oszlárra, de a betakarítások idején csak igen kevés embert talált ott­hon. így nem tudta megállapítani a lakosság véleményét a kölcsönzés­ről. — Van nekünk egy vezetőségi ta­gunk. aki éppen oszlári lakos, ö nyilván jól ismeri a helyi viszonyo­kat, bízzuk rá az ügyet — döntöt­tek a járási központban. így kapta meg az ellenőrzés fel­adatát — társadalmi munkaként! — ifjú Virágh László. Ez az. amit nem tud a falu, és amit hosszadalmas lenne mindenki­nek külön elmagyarázni. Az ital­boltból kiszivárgó hírek pedig rö- videbbek, könnyebben érthetőek... Szóval kapott továbbá Virágh László 56 kérdőívet, amelyeken á lakosoknak olyan kérdésekre kellett válaszolniuk. hogy mit, vettek igénybe az fmsz-szolgál tatásokból, mennyit fizettek érte, milyen új kölcsönzést szeretnének. Virágh László — részben a járási instruktorral együtt — a tőle meg­szokott becsülettel ellátogatott 56 családhoz, és kitöltette velük a kér­dőíveket. Az ívek ezután az fjk jogtanácso­sához kerültek, aki ezek alapján egyeztette a befizetéseket a közpon­ti irodán lévő elszámolásokkal. És akkor derült ki, milyen hasznos volt az ellenőrzés: Az 56 család kölcsönzéséből csak hét esetet igazoltak a számlák. Csak ennyiért érkezett pénz Oszlárról. (Ugyanakkor a kölcsönzési cikkek már alaposan *megkoptak.) A jogta­nácsos tehát 49 rendbeli sikkasztás vádjával eljárást indított a kölcsön­ző személy ellen. L * — Kérem, ez óta az ügy óta nekem tarthatatlan a helyzetem a faluban — mondja keserűen Virágh László.' — Molnár Barnabás már az elmúlt évi egyik páritaggyűlésen is sértő rágalmazásokat mondott rám. Re­mélem, hogy a járási pártbizottság felülvizsgálja az elhangzottakat... Ami a falut illeti: nehéz meggyőzni az embereket, hogy a rosszindulatú híresztelésekkel elveszik egy-egy ember kedvét az önként vállalt, vagy az előirt munkától.., Hiszen még a feleségem is meg-megjegyzi: „kell ez neked? Miért vállalsz el ilyen munkát, ha visszavágást kapsz becsületességedért?” * — Itt van éppen a körzeti fmsz- től egy elvtárs. A feleségemhez jött. hogy vállalja vissza a kölcsön­zést. Majd meglátják, bebizonyoso­dik: én nem sikkasztottam egy fil­lért sem. Molnár Barnabás bemutat lakásá­nak konyhájába, ahol az elvtárs van a körzeti fmsz-től. Éppen most fejezte be az ebédet. RuUkaj Anns

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom