Észak-Magyarország, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-16 / 89. szám

ßSZAKMAGYAROESZÄG Vasárnap, 1967, április Wt mar «ty " --wur.-grrn-. ■.-. y Y.r-v *. l Beiktatják az új minisztereket Szombaton elfoglalták he­lyüket az új miniszterek. A minisztériumok vezető beosz­tású dolgozói előtt a párt és a kormány vezetői méltatták a munkatársaiktól elköszönő miniszterek érdemeit, és be­mutatták a tárcák új vezetőit. Az Országos Tervhivatal el­nökét, Párdi Imrét Nyers Re­zső, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a KB tit­kára; a mezőgazdasági és élel­mezésügyi minisztert, dr. Di- mény Imrét Fehér Lajos, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhelyette­se, a pénzügyminisztert, Vá- lyi Pétert Apró Antal, a Po­litikai Bizottság tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese iktatta be új munkakörébe. Borsodi képviselők az orszáffgyű’cs állandó bizottságaiban Az országgyűlés alakuló ülésén megválasztották az állandó bizottságok tagjait is. Alább közöljük a bizottsá­gokba választott borsodi képviselőket. Honvédelmi bizottság: Sol­tész István. Ipari bizottság: Gábsi Miklós (titkár). Jogi, igazgatási és igazságügyi bi-1 zottság: Imri Gyula. Keres­kedelmi bizottság: Mráz Ti­bor. Kulturális bizottság; Mé­hes Lajos, Terényi József né. Mezőgazdasági bizottság: Farkas Pál. Szociális- és egészségügyi bizottság: Há­mori József. Terv- és költ­ségvetési bizottság: Kém­mel Lajosné és Ollári Ist­ván. SZKP“!íü!döííséq utazott Berlinbe Szombaton elutazott Moszk­vából az NSZEP VII. kong­resszusán résztvevő szovjet pártküldöttség. A szovjet ven­dégek a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsá­gának meghívására lesznek je­len a kongresszuson. A kül­döttséget Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára vezeti, tagjai között van Jurij Andropov és Borisz Ponomarjov, az SZKP Központi Bizottságának titká­rai, valamint Pjolr Abraszi- mov, a Szovjetunió berlini nagykövete. Heti külpolitikai m A belga kiiliigyminiszter Magyarországra látogat Péter János, a Magyar Nép- köztársaság külügyminisztere hivatalos látogatásra hívta meg Pierre Charles Jose Ma­rie Harmelt, a Belga Király­ság külügyminiszterét. A meg­hívást a belga külügyminisz­ter elfogadta és 1967. április 25—29. között Magyarországra látogat. U Thant beszéde Lumbaniban U Thant, az ENSZ főtitkára nepáli látogatása alkalmából felkereste Lumbanit, Buddha születési helyét. A főtitkárt mintegy ötezer főnyi tömeg köszöntötte. Beszédében a vi­lágszervezet főtitkára ismé- I telten hangsúlyozta, eltökélt j szándéka, hogy folytatja erő­feszítéseit a vietnami kérdés 1 békés rendezéséért és bízik annak sikerében. Lényeges, hogy a világ vezetői őszié én fontolóra vegyék a politikai türelmesség szükségességét s döntsenek, hogy a nemléte­zést, vagy a békés egymás mellett élést választják-e, — mondotta U Thant. Moldvai vendégeink eitndu taií Budapestre Magasszintű küldöttség in­dult el szombaton délelőtt Kisinyovból Budapestre, hogy részt vegyen a hazánkban rendezendő Moldvai Kulturá­lis Napokon. A küldöttséget Kirill Iljasenko, a Moldvai Szocialista Köztársaság Leg­felsőbb Tanácsa elnökségének elnöke vezeti. Ugyancsak Magyarországra utazott a moldvai Miorica és Mugurel művészeti együttes, valamint szólisták nagyobb csoportja. A moldvai vendé­gek előreláthatólag vasárnap érkeznek Budapestre. Heves tüntetések, véres összecsapások, feszültség és nyugtalanság jelezték a héten az Egyesült Államok két ve­zető politikai személyiségé­nek külföldi útját. A kísérő jelenségek szinte kísértetiesen azonosak voltak Humphrey alelnök nyugat-európai, illet­ve Johnson elnök latin-ame­rikai látogatásakor. A londo­ni Times vezércikkírója „meg- foghatatlannak” nevezte az Amerika-ellenes érzelmek ilyen irányú kitörését, de ha egy kissé elgondolkodott vol­na Washington politikáján, akkor hamar találhatott volna „megfogható” magyarázatot. A két út már eleve, a papír­forma szerint sem ígért sok eredményt. Nyugat-Európában már az sem tetszett a szövet­ségeseknek, hogy nem maga az elnök, hanem Humphrey látogat hozzájuk, akit a Fehér Ház időnként „politikai kifu­tófiúnak” alkalmaz. Az ellen­tétek csomagja elég terebé­lyes: viták magának az Atlan­ti Szervezetnek a jövőjéről; gazdasági nézeteltérések, ag­godalom Vietnam miatt; atom- sorompó-ügyek, — nagyon nehéz egy washingtoni politi­kusnak úgy nyilatkoznia, hogy ugyanaz Párizsnak ne le­gyen túl sok és Bonnak túl kevés. Humphrey nem taka­rékoskodott a mosollyal, igye­kezett afféle szuper-eladó szerepében tetszelegni. Az áru viszont, amit kínált, az ameri­kai politika, egyre kevésbé elégíti ki az addigi törzs-ve­vőközönség igényét. Küldeté­sének kisebb-nagyobb ku­darcain, a tizenkilenc ágyú­lövés, s a megkülönböztetett díszpompa sem változtatott, amellyel hazatértekor fogad­ták ... 2 Ismét harmadfokú ánfizvééeímí készültség a Tiszán . \ Meghalt Toto olasz filmművész Szombaton délelőtt római lakásán szívinfarktus követ­keztében meghalt a világhírű filmkomikus Toto, eredeti ne­vén Antonio de Curtis. Toto 1901-ben, Nápolyban született és 1930-ban lett filmszínész. Nevét számos nagy alakítással tette ismertté, többek között a Rendőrök és tolvajok, Embe­rek vagy őrmesterek, Római történet, Nápoly aranya, Mandragora című filmekben. A Tisza negyedik tavaszi árhulláma egyelőre még csak Záhony térségében tetőzik. A folyó borsodi szakasza még lassan árad. Tokajnál szomba­ton délben 723 centiméteres vízállást mértek, ami máris jóval, magasabb, mint a har­madik árhullám itteni tetőzé­se volt. Tokaj és a Sajó tor­kolata között a Tisza gátjain elrendelték a másodfokú ár- vízvédelmi készenlétet. Még súlyosabb a helyzet a Dél- Borsodot védő gátakon. Itt a negyedik árhullám szinte utolérte a harmadikat. Az igen magas vízállás miatt ezeken a gátszakaszokon har­madfokú árvízvédelmi ké­szültségben védekeznek. í 8. E dmund Veesenmayer nem szerette különös­képpen a nyilasokat. Már amikor először járt Ma­gyarországon, 1940 januárjá­ban kialakult benne a véle­mény, hogy ezekkel a zöldin- gesekkel, jóllehet, készséggel hajlandók teljesíteni a Führer minden parancsát, nincs mit tárgyalni. Amikor 1943-ban is­mét Magyarországra küldték, hogy felmérje az itteni hely­zetet, jelentésében, amelyben az ország megszállását java­solta, azt is kifejtette: Horthyt meg kell hagyni a helyén, és elsősorban az imrédystákra és más szélsőjobboldali csopor­tokra kell támaszkodni, de a Szálasi-féle nyilas mozgalmat a lehető legrosszabb megol­dásnak tartotta. Ebben csak megerősítették a Magyarorszá­gon töltött hónapok. Akármi történt is a világban, vagy az országban, Szálas! azonnal igyekezett eljutni hozzá, s fel­ajánlkozott. Legutoljára a ro­mán kiugrást követő napon, augusztus 24-én kora reggel volt kénytelen fogadni őt. Szálasi azt magyarázta, hogy a magyarországi helyzetet vég­legesen tisztázni kell. Azt akarta, hogy vele együtt ke­resse fel a kormányzót. Nehéz volt nemet mondani neki, hi­szen éppen akkor hívták ki a főhadiszállásra, mert Höttl panaszt tett rá Himmlernél, Himmler pedig Hitlernél, hogy túlságosan kesztyűs kézzel bánt a magyarokkal. Pedig hát Veesenmayert igazán nem illette meg ez a vád. A sok száz' politikus le­tartóztatása éppúgy az ő ne­véhez fűződött, mint a csak­nem félmillió vidéki zsidó de­portálása. Hogy a nyilasokat másképpen ítélte meg, mint Höttl, vagy annak közvetlen magyarországi elöljárója, Otto Winkelmann SS-tábomok? Végtére is ő a Führer teljha­talmú magyarországi megbí­zottja, nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy a lehető legjobb tudása és belátása szerint irányítsa az országot. Márpedig neki az a vélemé­nye. hogy Horthyval köny- nyebb, mint Szólasivgl. A fő­hadiszálláson az urak vesze­kednek, marják egymást. E hatalmi harc eredményeként Himmler elérte Hitlernél, hogy őt jelentéstételre rendel­je. Szerencséjére közbejöttek az egyébként szerencsétlen események: a román fegyver­szünet, a katonai vereségek. Visszaküldték Budapestre anélkül, hogy a Führer fogad­ta volna őt. Akkor, augusztusban Vee­senmayer felajánlotta segítsé­gét Szálasinak, de még min­dig arra kérte, hogy várjon. És aztán azt is elintézte, hogy a kormányzó fogadja őt. Mert Szálasi még arra is hajlandó lenne, hogy Horthy mellett miniszterelnökösködjék. Csak­hogy Horthy nem hajlandó ki­nevezni őt miniszterelnöknek. Veesenmayer közbenjárására ugyan fogadta őt, de ezen az augusztus végi , beszélgetésen Szálasi nem ért célt Horthy- nál. A kormányzó azt magya­rázta: a háború, sajnos, mér nem tart soká és azt tanácsol­ta, hogy a nyilasok legalább egy hónapig várjanak türe­lemmel. Veesenmayer is , azt szeret­te volna, ha a nyilasok türel­mesebbnek mutatkoznak. De úgy látszik, nem nyugszanak. Persze, lehet, hogy másnapra, mire a nap felkel, már Szálasi lesz hatalmon. De bocsásson A Bodrogon már negyven- ötödik napja tart a harmad­fokú készültség. Az apadás igen lassú, mert a megáradt Tisza is visszaduzzasztja a ha­talmas víztömeget. Felsőbe- reckiné! á negyedik árhullám tetőzése óta, az elmúlt 24 órában csak 5 centiméteres apadást mértek. A Bodrogközt védő gátakon sok helyen kel­lett a szivárgások és az erős hullámverés ellen védekezni. Sárospatak és Halászhomok térségében újabb futó rőzse- sorral, több szakaszon pedig műanyag fóliával védik a gátat. meg a világ, Szálasi ne nyug­talankodjék, hanem ezt bízza rá a németekre. Höttl és em­berei se erőszakoskodjanak, hanem vessék magukat alá a Führer teljhatalmú megbízott­ja terveinek. Végtére is még mindig az lenne a legjobb megoldás, ha Horthy maradna és megmásítaná megmásítha­tatlan elhatározását Veesenmayer meg is mond­ta a kormányzónak: nem tűr­nek fegyverszünetet. A kor­mányzó néhány szót beszélt a nehéz helyzetről, nem ta­gadta, hogy ilyen döntést hoz­tak, s nem is Ígérte meg, hogy nem keresik a kiugrás útját. Délután, amikor összeült a minisztertanács, hiába adta elő Lakatos, hogy a .kormány­zó „megmásíthatatlan elhatá­rozásáról” van szó, a minisz­terek elutasították a javasla­tot. Kivétel nélkül mindenki ez ellen szavazott, még Csa- tay és Hennyey is, akik pe­dig maguk is részt vettek a titkos tanácsosok ülésén. Este Veesenmayer, s a köz­ben visszaérkezett Höttl is elégedetten állapította meg, hogy nem kell elhamarkodot­tan cselekedni, van idő bő­ven. Csak Kemény Gábor elége­detlenkedett. Mérgesen ma-> gyarázta Kurt Hallernak: — A németek ismét becsap­tak bennünket! Meddig vár­junk még? III. H Nemzeti Szabadkikötő fii és a Tengerhajózási Vállalatnak az Erzsé- bet-híd pesti hídfőjénél, az Eskü tér 3. szám alatt volt az Alighogy hazaérkezett az alelnök, útnak indult az el­nök. Útipoggyászában ezúttal a latin-amerikai dossziék vol­tak. Ezt a kontinenst sokáig az Egyesült Államok „látha­tatlan birodalmának” nevez­ték, biztos hátországának tar­tották. Az új világhelyzetben, a kubai forradalom nyomón azonban megingott ez a terü­let is. Egyre nagyobb a köl­csönös bizalmatlanság: a la­tin-amerikaiak igazi gazdasá­gi segítséget kérnek Washing­tontól, az viszont ingatagsá­guk miatt tesz szemrehányá­sokat. Ilyen körülmények kö­zött került sor Punta del Este­ben („Kelet csúcsán”), az Uruguay atlanti-óceáni part­jain lévő üdülőhelyen a latin- amerikai csúcsértekezletre. Az 57 szálloda és 148 luxus­villa félszigetét szinte légmen­tesen lezárták, de a nyugati gondok így is betolultak Ke­let csúcsára. A személyes ta­lálkozás sem változtathat Washington latin-amerikai po­litikájának alapvető ellent­mondásain. Az egyetlen meg­oldás az lenne, ha feltételek nélküli segítséget adna az or­szágoknak, és valóban szabad mozgást engedélyezne nekik. Ez viszont nem felelne meg az amerikai imperializmus érdekeinek ... jóllehet, Punta del Este-ben megegyezés jött létre egy latin-amerikai Kö­zös Piac elveiről — amerikai áldással —, az értekezleten Washington címére intézett bírálatok, a megállapodások­kal kapcsolatos fenntartások jelzik, hogy Johnson az USA- hoz közel álló kormányoknál ért el sikert, s aligha csök­kentette a latin-amerikai „el­lenzéket”. Ha a szemlélő az amerikai vezetők zsúfolt útiprogramja láttán azt hinné, hogy az Egyesült Államok politikájá­nak más területein minden rendben van, — téved. Alig­hogy Johnson leszállt Monte- videóban, futúrgép indult utána. A vasutas-sztrájkot el­halasztó okmányt vitte alá­írásra, csak az elnök beavat­kozásával lehetett megakadás lyozni a munkabeszüntetést! Ä teherautó-sofőrök így is sztrájkolnak. Sikerrel zajlott le az a tiltakozó hét, amely­nek során haladó amerikai szervezetek ismét a vietnami háború ellen emeltek szót.1 Kicsit úgy tűnik tehát, hogy az amerikai vezetők nem az­ért szánták el magukat az utazásokra, hogy minden rendben van. Hanem többé- kevésbé igyekeznek menekül­ni a problémák elől. Vietnam kérdésében ugyanis, ahol az amerikai politikusoknak leg­először kellene tenniük vala­mit, ismét nem történt sem­mi, ti. amit a világ vár, mert e napokban újabb haditanács- sorozat, kezdődik Washington­ban. Holott a dél-vietnami partizánok számos sikeres ak­ciója ezen a héten is újra bi­zonyíthatta: az Egyesült Álla­mok továbbra sem remény­kedhet katonai megoldásban. Jogos tehát a megfigyelők ál­talános feltételezése, hogy a nyugat-európai és a latin- amerikai akciók éppen a vi­etnami holtpontról szeretnék elterelni a figyelmet az el­nökválasztás előtti esztendő­ben. Mozgalmas a közép-keleti helyzet is. Miután Szíria és Izrael határán több alkalom­mal határincidensek történ­tek, sőt légi csatára is sor ke­rült, a diplomaták léptek elő­térbe, s az ügy minden bi­zonnyal a Biztonsági Tanács elé kerül. A két ország hatá­rán tavasszal rendszerint ki­éleződik a helyzet, mivel vita folyik azon, hogy ki művelje meg a fegyverszüneti egyez­ményben kijelölt határöveze­tek földjét. A Szíri a-ellenes provokációk azonban mégsem csupán helyi indítékúak. Da­maszkusz, Kairó mellett, ma az arab világ leghaladóbb eleme, ezért állandó célpontja a nyu­gati provokációknak. Ügy látszik, hogy imperialista “'.kö­rök az arab világ megosz­tottságát (Szaúd-Arábia 'és Jordánia vezető körei mind reakciósabb álláspontot fog­lalnak el), a tíél-arábiai válsá­got, a fel-fellángoló jemeni polgárháborút figyelembe vé­ve olyan zavaros helyzetet kívánnak teremteni, amelynek kereteiben könnyebbé válnak a Szíria-ellenes akciók. T A válságjelenségekről ér- (kezd hírek mellett jóleső ér- ,zés volt hallani a héten a ke­► let—nyugati eszmecsere né- Ihány pozitív megnyilvánulá­sáról. Ochab lengyel államfő (Olaszországban járt, Moszk­vában előkészítő tárgyalások | kezdődtek egy esetleges szöv­őjét—angol barátsági1 szerző­désről, Párizsban diplomáciai ► párbeszéd folyt Pompidou mi­niszterelnök esedékes Szov­► ietunió-beli látogatásáról. Le­► hetőségeinkhez és eszközeink­éhez képest a magyar diplomá­cia is kivette részét ebből a (mozgásból. Budapesten járt ►Nilsson svéd külügyminiszter (és a termékeny együttműkö- Hés szellemében tanácskozott (hazánk vezetőivel. A tárgya­lásokon megnyilvánult több [nemzetközi probléma hasonló ► megítélése. A budapesti ven­► légkönyv a belga és az iraki £ -ülügyminiszterek, valamint (az osztrák kormányfő érkezé­sét jelzi a közeli hetekben. ► Képviselőink részt vettek az ► ENSZ Európai Gazdásági Bi­zottságának jubileumi ülés­szakán is, ahol Bíró József (külkereskedelmi miniszter je­lentős felszólalásával vázolta ►a kelet—nyugati gazdasági [ "'.yüttműködés új lehetőségé­ül, kiemelve hazánk esetében (a gazdasági mechanizmus re­► farmjának jelentőségét éppen to kapcsolatok szempontjából. ► Természetesen Magyarország fis aláírta az ülésszakról ki- F idolt „genfi deklarációt”» r amelyben az EGB a kölcsönök (sen előnyös gazdasági kapcsol (latok fokozására szólított fdl irodája. Itt székelt vitéz Bor-] nemissza Félix, a m. kir.| Nemzeti Szabadkikötő és Ten-' gerhajózási Vállalat vezérigaz-] gatója. A vastag perzsasző-' nyeggel borított vezérigazgatói] szobában szívta szivarját.! Túlságosan sok dolga nem] akadt, hiszen a háború lehe-] tétlenné tette a tengerhajé-' zást. Azért szorgalmasan be-] járt az Eskü térre, minden­nap ott töltött az irodájában négy-öt órát. És ha már egyik szenvedélyének, a hajózásnak nem hódolhatott, hódolt a másiknak, a politikának. So­kan jártak ide azok közül a magyar urak közül, akik már régen látták, hogy a háború elveszett, s tenni kellene va­lamit ellene. Csengett a telefon. — Halló, Bornemissza! — Úgy tudom, ön beszél németül — mondta a hívó né­met nyelven. — Természetesen — fordí­totta a vezérigazgató németre a szót. — Miben állhatok szolgálatára? — Petries vagyok I — Pelrics? Elnézést, de nem emlékszem. Annyi emberrel találkozom. És bár a memó­riám ... — Nem ismerhet. Gróf Pe- jacsevich úrtól hozok üdvöz­letét! — Hja, vagy úgy! Abban az ügyben jött, amiben a kor­mányzó úr fia a gróf úrral beszélt? — Abban. Most érkeztem Budapestre. Nem találkozhat­nánk inkább személyesen? (Folytatjuk..) EfliKRf Ofif)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom