Észak-Magyarország, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-23 / 95. szám

4

Eszakmagtarorszács

Vasárnap, 1967. április 23Bűnügyi komédia a Miskolci Nemzeti Színházban

♦

:

1

i

Juhász József versei

Reggeli interieur

Kintről besurrog a verebek zajongása, és ahogy messziről dohog a kohó.

Innen, fekve a szekrény sarka látszik és a könnytelen vegetáció, egy sápadt-zöid Írisz-növényen.

A hajnali homály feloldozásóra ráveri ütemét a kincses világosság.

A paplan félcsücske csurran az ágyról, s az ajtón hangtalan felfut az egyenes, hogy meghajtsa magát a mennyezetről méltóságosan csüngő csillár glóriáján.

Üdv a reggelnek! Es azoknak is, akik vidáman felkelnek: Elhagyják a szomorúság sallangmentes övezetét, az agyvelőben lüktető hisztériát, hogy megtermeljék a mindennapi boldogságot

Rajz

Nem a nagy dolgok jellemzőek rád, hanem mindig apróságaid.

Mellettem csak önmagadórt élsz, de szemben állsz velem, nyakig fegyverben, folyton. másokért is.

Ha ki nem nyílott gondolatod tisztán érthető is, mint a jaj, hamis a lélek dörömbölése a felzokogó gyönyör ablakán;

Darabos jóságod, szögletes köröd Jobban szerellek mégis, mint a világot, amely csak veled egész, igaz és örök.

Ékezet

Egyedül akarok lenni legalább a pillanatban.

— De a pillanat íze elromlik hamar, s már kimondani se lehet és megsemmisítenem a feltörő gondolatot, melyen te vagy az ékezet.

I

Művelődési hetek a miskolci járásban

Beszélgetés dr. Bíró Györggyel, o járási tanács vb-titkárával

A BORSOD MISKOLCI Irodalomtörténeti Füzetek 3. száma kissé késő jutott el hozzánk; a 4. kiadvány dr. Csorba Zoltán Petőfi, Tompa, Jókai Miskolcon című tanulmánya már korábban közkézen forgott. A „sorszámok” felcserélése nyilván szerkesztési, esetleg nyomdai késedelmesseggel függ össze. Persze, mindez apróság, a lényeges az, hogy a Borsod-Miskolci Füzetek szerkesztő bizottsága újabb értékes tanulmánnyal lepte meg az olvasótábort. Ezúttal Ham- pó Jenőné Színházi kultúra Miskolcon című tanulmányát vehette kézbe a szellem, a kultúra története Iránt érdeklődő olvasó.

Hampó Jenőné témaválasztását kell mindenekelőtt dicsérnünk; a gazdag hagyományokkal rendelkező Miskolc! Nemzeti Színház egy jelentős korszákénak, a század végi színházi élet bemutatási szándékát.

Már szinté az általános, iskolások körében is ismert az a történelmi motívum.. miszerint szűkebb hazánk, Miskolc színművészete az önálló nemzeti érdekek, a nemzeti nyelv megteremtésében nagyon jelentős szerepet játszott. _ A miskolci színészet jelképpé emelkedett a nemzeti függetlenségért vívott harcban. A XIX. században több periódusa volt ennek a nagyszerű harcnak, kezdve attól, hogy Miskolcon a Korona szálló kerthelyiségében kapott otthont az Erdélyi Színjátszó Társaság. Amikor később az érdemes együttest szinte kiűzik a fővárosból, ismételten Miskolc ad otthont számára. A Sötétkapu mögötti Csizmadia szín, amely akkoriban fontos szerepet töltött be a színművészet terjesztésében, ma már színháztörténeti fogalom, és a küzdés szimbóluma.

A MISKOLCI, színjátszás történetével több dolgozat és város-monográfia foglalkozik. A hós korszakot disszertáció formájában is elkészítették egyszer-kétszer. Nagyon J6 ötletnek tartjuk, hogy Bsimpó Jenőné egy viszonylag

kevésbé ismert korszakot, a század végi színjátszást fogta vizsgálat alá. Ahhoz viszonyítva, hogy a szerző mindössze hét esztendőt fogott át, a tanulmány terjedelmesnek mondható. Érzésünk szerint a szerző azt akarta elérni, hogy keveset markoljon, de mind többet fogjon. így aztán sikerült bedolgoznia tanulmányába fontos téma-kiegészítőként a színháztörténeti krónikán kívül társadalomrajzot, közönség-vizsgálatot, a színházi lapirodaimat.

A dolgozat írója elmélyült a század végi kapitalizálódó Magyarország társadalmi problémáiban is; a vidéki színészek sorsáról csak így adhatott hű képet. A színjátszást és a színházba járást meghatározó külső körülmények alapos város- és környezettanulmányozásra sarkallták a szerzőt. A nagyon tudatos elemző munka következtében Hampó Jenőné megvonta a határvonalat a század végi színház nézőközönsége között, megállapítván, hogy a nézőtábor a „fényes előadások” híveinek csoportjára és a „népelőadások” látogatóira osztódott. Az igények is aszerint alakultak, ahogy azt a város tehetős lakossága és a szegényebb, de a színházi kultúra iránt érdeklődő emberek megkívánták. A szerző beszámol róla, hogy a „népelőadások” programja helyenként gazdagabb és színvonalasabb volt, mint a „fényes előadásoké”. Ez arra is utal, hogy a kultúrától elzárt néprétegek kíváncsiak voltak a Bánk bánra, Az ember tragédiájára és más, hasonló színvonalas drámai alkotásokra. A század végi divatos drámai műfajok, mint a népszínmű, az operett gyakran szerepelt a „fényes előadások” programján.

A tanulmány szerzője figyelmet szentel arra is, hogy a miskolci színház miképp segítette a kibontakozó új tehetségeket, s az új műfajok színpadra jutását

A szerző nagy gonddal bogozza a korabeli szinházi kritikákat is. Kár, hogy a kitűnő fejezetnek avatag címet adott

„A színisajtó” egy régi és egy új keletű szónak szerencsétlen ötvözete). Részleteket közöl a szerző különböző kritikusok tollából, s már e részletek olvasása is élményszámba megy. A tanulmány megállapítja, hogy Miskolc színikritikusai mindig nagy létszámmal és hozzáértően bábáskodtak új magyar művek születésénél és azoknak színre vitelénél.

Külön fejezetet szentel a tanulmányíró a század végi fontos színházi eseményeknek, színidirektorok életrajzának és törekvéseinek bemutatására. Néhány neves színművész jutalomjátéka is helyet kap ebben a fejezetben. Számunkra nagyon érdekes és tanulságos az a szerző- és címlista, amely felsorolja a Miskolci Nemzeti Színházban 1891 és 1897 között játszott darabokat. Több százra rúg a bemutatott művek száma.

Nagyon hasznos, nagyon érdekes Hampó Jenőné tanulmánya. Nemcsak színházi embereknek, hanem másoknak is melegen ajánljuk. A tanulmánynak van néhány tárgyi tévedése és elírása is, ezt elsősorban nyomdai „baki”-nak tekintjük. Például A Madarász című operettet nem Millöcker, hanem Kari Zeller szerezte. Konti József és Verő György operett-komponisták nevének kapcsán a szerző azt írja: „ha operettünknek hőskora lenne, ez lenne az”. Az igazság az, hogy a magyar operettnek volt hőskora, csak zenetörténészeink máig is vitatkoznak rajta: Konti József és Verő György nevéhez fűződik-e, vagy másokéhoz. A tanulmány nyelvi kimunkáltsága is hagyott bennünk némi hiányérzetet. Egy ilyen gondos, nagy terjedelmű munka megérdemelte volna a helyenkénti pongyolaság kigyomlálását.

A SZERZŐ alapos, oknyomozó metodikája arra késztet bennünket, hogy további kutatásokra, kultúrtörténeti históriák megírására ösztönözzük.

(párkány)

A miskolci járásban első alkalommal rendeznek művelődési heteket. A megyeszékhelyet körülölelő területen fekvő járás művelődési élete igen szervesen összefügg a város kulturális életével, annak kisugárzó hatása érződik szinte minden községben, azonban vannak sajátos feladatok, amelyeket a várostól függetlenül kell megoldania. Dr. Bíró Györgytől, a járási tanács vb- titkárától érdeklődtünk a művelődési hefekrőL

r — Miben lehetne össze- S foglalni a művelődési E hetek célját a miskolci E járásban?

— Társadalmi, gazdaság!, ideológiai életünk fejlődése igényli a népművelési munka tartalmának, formájának, hatékonyságának növelését, ezért határoztuk el a járási művelődési hetek megrendezését, sőt, eltökélt szándékunk az is, hogy a népművelési és a társadalmi erők összefogásával ezt hagyománnyá fejlesztjük. Hármas célt kívánunk elérni: emelkedjék a járás dolgozóinak szakmai műveltsége, s ez segítse a termelési eredmények növekedését, fejlődjék a művészi közízlés, végül pedig segítsék ezek a most következő rendezvények a járás legfontosabb népművelési problémáinak megoldását.

S — A művelődési hetek E programjának összeálll- E fásánál milyen szempon- E tokát vettek figyelembe?

— Alapvetően tekintettel kellett lenni a járás lakosságának összetételére. Ipari és mezőgazdasági foglalkozású emberek lakják községeinket, és ez a népművelési feladatokat is meghatározza. Ennélfogva, éppen a szakmai műveltség emelése végett mezőgazda- sági jellegű rendezvények, ipa- A műszak^ technikai propaganda célokat szolgáló előadások, politikai ünnepségek és előadások, valamint művészeti és népművelési tartalmú események sűrűn válogatják egymást az április 28-tól május 31-ig tartó sorozatban. A művelődési hetek igen sok községet érintenek. Természetesen lesznek központi rendezvények Miskolcon, de tucatnál több község is készül, illetve vendégül lát egy-egy rendezvényt. Külön kiemelendő az ónodi rendezvénysorozat, ugyanis május végén történelmi kiállítás, ünnepi tanácsülés és a történelmi társulat emlékülése lesz Ónodon, a híres ország- gyűlés 260. évfordulóján.

ss — Valóban sokrétűnek

~ ígérkezik a program. Jó

= lenne néhány kiemelheti dőbb rendezvényt mégis említenünk.

— A nyitó ünnepséget említeném elsőnek, amely április 28-án lesz a Megyei Művelődési Házban. Varga Ferenc, a járási tanács vb-elnöke nyitja meg az eseménysorozatot, majd a mezőgazdasági szocialista brigádok találkozóján dr. Schuszter Zoltán, a megyéi tanács vb-mezőgazdasági osztályának vezetője tart előadást. És ha már a mezőgazdasági jellegű rendezvényekkel kezdtük, megemlítem a május 4-i hernádnémeti találkozót, a fiatal mezőgazdászok fórumát, amelyen dr. Sípos Gábor, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszékvezető tanára találkozik a fiatal mezőgazdasági szakemberekkel. Ugyanebben a sorban említendő meg a május XO-I sajóvámosi rendezvény, amelynek a nagyüzemi gyümölcsösök vegyszeres növényvédelme a témája. Bőcsön 16-án, Harsányban pedig 23-án lesz mezőgazdasági jellegű tanácskozás, végül május 27-én Parasznyán a bükk- aljai tsz-községek találkozóját rendezik meg. Az ipari jellegű rendezvények közül megemlfc

tem a sajószentpéteri, üveggyártási témájú, május 3-i rendezvényt, a május 10-i sa- jóbábonyi, kiállítással egybekötött előadást a műanyagok felhasználásáról. A politikai rendezvények sorában május 8-án Bialis József elvtárs, a járási pártbizottság első titkára a járás feladatait elemzi a pártkongresszus alapján Szir- mabesenyőn, május 9-én a családi ünnepekről rendezünk ankétet, május 21-én pedig Fel- sőzsolcán felavatjuk az 1919-es hősi emlékművet.

~ — Gondoljuk, a művelőE dési program a leggazZ dagabb?

— Igen. ez a rendezvénysorozat jellegéből is adódik. Nines is mód minden művelődési alkalmat felsorolni, hiszen több klubhangverseny, gyermekhangverseny, képző- művészeti kiállítás lesz, megrendezzük a tánczenekarok járási találkozóját, szakköri találkozókat, Ongán május 25-én bemutatót tartunk a IV. miskolci filmfesztivál anyagából és vitát rendezünk a filmekről, végül ebből a kategóriából kiemeljük a május 11-én tartandó kerekasztal beszélgetést, amelyen a munkásosztály között végzett kulturális munka helyzetét és feladatait vitatjuk meg.

A miskolci járásban először rendezik meg, mint említettük, a művelődési heteket. A program összeállítása arról tanúskodik, hogy a járás művelődési életének irányítói helyesen látják e rendezvénygo*- rozat feladatát és soRfétű programmal kívánják a járás községeiben jelentkező sokféle feladat megoldását a népművelés sajátos eszközeivel segíteni.

Szíiiiiázs kultúra Miskolcon

(1891-189 7)

B

obos Ildikó és Péva lbo-> lya, noha szerepeik sze-‘ rint szűk lehetőségek« között mozoghattak, sok moz-' gással, friss, fiatalos játékkal,! stílusos komédiázással keltet-] tek figyelmet. Kulcsár Imre', néhány fajsúlyos szerep után' ihletetten esetlenkedhetett a! hangulatos együttesben. Csiszár• András „angolos” testtartása] immár oklevéllel jutalmazható; évtizede senki nem csinál-] ja ezt nála jobban (s helyette), a színháznál. Sallós Gábor' minden mozdulata ötletre! épül, a rendező-szinész finom.' mértéktartó s mindig mulat-! tató ötlethalmazára. Perkins- az angol inas az ő kitűnő] megformálásában Londonban- is megtévesztő lenne. Koós' Olga minden rezdülését „kény-! télén” figyelni a közönség.- mert reagálásai olyan erede-! tiek és változatosak, hogy a kacagtatás sorát nyitják meg.] Hamvay Lucy szerepével mostohán bánt a szerző, a mű-] vésznő ennek ellenére derűvel árasztotta el modelljét. A] komédia nem Campbell fel-! ügyelőről szól, hanem a két „özvegyről”. Hegedűs László nem bocsátkozhatott a krimikben oly szokásos diketó-pár- harcba, mert a szerző úgy rendézte el a dolgokat, hogy a két „özvegy” bogozza ki saját gubancának szálait.

Az angol felsőbb körök kényelmét -jelző kitűnő díszlet- megoldás Ütő Endre munká-; ja. A komédia hangulatához illeszkedő jelmezeket Kalmár• Katalin tervezte.

Párkány László *-------------------------------- ]

m

egbicsaklik. Gyengének érezzük az előjátékot, s az is világosan látszik: a szerző nem tud mit kezdeni az Erkölcsileg Képzetlen Lánykák Intézetéből színpadra szabadult szerelmes lányokkal. Szerepükben még csak az sem érzékelhető pontosan, hogy a konzervatív angol, iskolai-intézeti rendszert szándékozik-e a szerző kigúnyolni. A fő dramaturgiai gyengélkedés ebben a dadarabban az, hogy a két, egymás életére törő „özvegy” kitűnően megírt vonalától teljesen elválik (s csak nagyon halványan találkozik) Miss Dodd és intézeti lánykáinak cselekmény-sora. A rendező mindezt igyekezett áthidalni, és sok nagyszerű ötlettel helyettesíteni. Gondoljunk a kitűnő terítési jelenetre, amely iskolapéldája annak, miként lehet egy cselekményileg le- szegényített felvonás-részt élettel, ötlettel, tréfás humorral megtölteni. A harmadik felvonásban fekete lepellel leterített koporsó jelenik meg a színen. A jól előkészített vígjátéki helyzetek, a rendező apró fogásai felkészítik a nézőt a nevetés további lehetőségeire. Semmi kegyeletsértő nincs ebben a szituációban, pedig ennél a pontnál apró hangsúiy-vétésekkel a rendező megsérthette volna a nézők érzékenységét. A harmadik felvonás humora valamivel szegényebb, mint az előző kettőé. Nyilassy Judit mértéktartó, kitűnő ötleteire volt szükség hozzá, hogy a nevetőizmo: e felvonásban se pihenjenek tartósan.

inasra és vígjátéki helyzeteire gondolunk, már világos a képlet: Saul O’ Hara fricskát ad íróelődeinek, a színpadi és filmstudióbeli konvencióknak. Mivel a látszatot egy kicsit talpára is állítja, a társadalom is megkapja a magáét. Persze, nem kell súlyos társadalombírálatra gondolni, csak mindössze annyira, amennyit a krimi szituációk sejtetnek; a gengszterizmus „személyi és tárgyi feltételek” következtében a pénzemberek körében zajlik.

S Miskolci Nemzeti Színház legújabb bemutatója a Campbell felügyelő utolsó esete inkább tekinthető krimi-paródiának, mint bűnügyi komédiának, mert a vígjátéki jellemek helyett a paródia jegyeivel ellátott figurák élik színpadi életüket. A kitűnő, ötletgazdag rendezés nyomvonala is olyan, hogy a néző minduntalan paródisz- tikus helyzetekkel találkozik. O’ Hara komédiája intellektuális humorra épül, mint minden olyan paródia, amely feltételezi a ki gúnyolt mű és műforma csíniának-bínjának ismeretét. A komédia ezen belül sajátosan angol humort képvisel, amelyet több csatorna révén már a magyar nézők is megismerhettek. Az áttételesebb részeknél állandóan ott éreztük Nyilassy Judit rendező biztos, irányító kezét, a fordító Sz. Szántó Judit. okosságát, „humormagya- rító” törekvéseit.

A darab vígjátéki, illetve parodisztikus íve helyenként

E bűnügyi történetek „jogfolytonosságát” a színpadi, esztétikai normák feladása nélkül a paródia / és a persziflálás biztosítja. Miután századunkban a közönségigény erősen hajlik a krimitörténetek irányába, az igény- nyel józanul számoló írók, művészek két legyet üthettek egy csapással azzal, hogy prezentálják is a műfajt, meg nem is. Vagyis: megajánlják a krimit, de úgy, hogy a közönség ne higgyen a bűnügyi történetek mindenhatóságában, hanem egyszerre drukkoljon a cselekmény logikai menete miatt, ugyanakkor nevessen is a paródia fegyvereivel megtámogatott látszat-logikán.

A bűnügyi komédiák és a krimi-paródiák korszaka azért köszöntött a színpad világára immár áradatszerűen, mert szükség van az adott sémák kigúnyolására, az egy kaptafára készült bűnügyi játékok visszájára fordítására.

Saul O’ Hara sikeresen per- sziflálja újkeletű komédiájában az angol bűnügyi tucat- irodalmat. De talán még ennél is messzebb hatolt. Szinte lehetetlen nem észrevenni, hogy a hat férjet „elfogyasztó” özvegy, és az ugyancsak hat feleséget „gyászoló” ezredes legújabb, ezúttal végleges kalandjában drámaszerző elődök munkálnak, a váratlan fordulattal megkerülő „elveszett” gyermek figurájában az angol romantika oly nélkülözhetetlen alakja éled újjá. S ha Per- kinsre, erre az ízig-vérig angol