Észak-Magyarország, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-23 / 95. szám

Vaste**?», I9(j7. iprtUs S3. ESZAKMAGYARORSZAG 5 A kitúrni» ember T I ovább is lehet játszani a i szavakkal és a fogal­makkal. Az ember, aki­ről ebben az írásban szó lesz, érdekes és manapság különö­sen sok figyelmet érdemlő típusa a magyar parasztnak. Szójátékkal, s szinte népdal- szerűen, a következők érzékel­tetik legtömörebben az életét: Zöld mezőből — kőmezőbe, kőmezőből — zöld mezőbe, zöld mezőből — szénmezőbe, szénmezőből — zöld mezőbe. Neve: Nemes József. Lakik; Tisza Íves zi ben- Foglalkozásai: (eredeti) napszámos-cseléd, majd: kubikos, építőmunkás, tehenész, bányász és most tsz-tag. Kitüntetései: kiváló építőmunkás, kiváló bányász, kiyáló tehenész, kiváló ter­melőszövetkezeti tag. „Ván­dormadár” — mondhatnánk, ha csupán a Munka Törvény- könyve alapján értékelnénk az embert és a sorsában meg- testesedő jelenséget. Vándor- , madárságának azonban nyom­ban ellentmondanak kitünteté­sei, az, hogy ez az ember min­den eddigi (felszabadulás utá- ni) munkaterületén példásan helytállt. Márpedig ennyiféle fizikai munkában mindig a kiválóak közó tartozni — nem történik véletlenül. Akt erre képes, abban elsősorban az alapvető erkölcsi értékek erő­sek, és ezekből eredően József Attilái megfogalmazásban érti a kor, a munkásfiatalomra épülő szocialista rendszer munkamorálját, azt, bogy „dolgozni csak pontosan, szé­pen, ahogy a csillag megy tíz égen, úgy érdemes”. Mindez Nemes József életében nem véletlen és nem ösztönös. Bár a szülők szorgalomra és mély­séges munkaszeretetre nevel­ték, s kemény munkára kény­szerítette az élet (a megélhe­tés parancsa) is, ő mindezt ép­pen a nagy változások húsz esztendejében egyszerű mun­kás-logikával a tudatosság szintjére emelte. így ösztönt és nevelést megsokszorozva éleiét a munkaszeretet lelkisé­gébe, a példateremtés állandó­sult nemes közegébe ágyazta bele. Mindennek csak az mond ellent, hogy az elmúlt húsz évet nem egy helyen, még csak pem is azonos munkate­rületen töltötte el. Mondhat­nánk úgy is, hogy körkörös fordulatokat hajtott végre. Természetesen: nem eszmei­leg. Egyszerű munkésember Ő ma is, mégpedig igen jó­zan. sőt. pártszerű és korszerű pplj'tikai ítélőképességgel. S éppen ezért is: az elmúlt húsz esztendő társadalmi forgatagá­nak (5 nem afféle áldozata, még fsak nem is sodródó figu­rája, hanem aktív és érdekes Szereplője, szürjic és mégis alapvető típusa, sőt, hőse. • (Hőssé a mindenkori munká­ban tanúsított kiválósága emeli.) Apja tiszai halász volt, meg napszámos, cseléd, mindezek­kel egyiill dűsabb táplálkozás­ról, jobb ruházatról és tisz­tességesebb magyar életfői de ebben nincs benne a részes művelésért kapott termények értéke. Azzal együtt — de még mindig a háztáji gazda­ság haszna és jövedelme nélkül — Nemes József kere­sete lößß-ban meghaladta az 50 000 forintot. — Több a keresetem, mint a bányában volt — mondta. — Persze, ezért a pénzért dolgozni is kell. Hirtelen meg se tudnám mondani, melyik a nehezebb munkaterület, a bánya, vagy a tehénistálló? .. . De véleményem szerint nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mindkettő egész emberi odaadást követel, és mind­kettőt szeretni kell. Nekem szerencsém van: én mind­kettőt szeretem.,. Nemes József azt is tudja, hogy az ismert népgazdasági változások és az ebből eredő 1 gazdaságossági okok miatt a 1 szénbányászást csökkentik, s itt, Borsod megyében is több bányát bezárnak. — A volt bányásztársaknak azt üzenhetem — mondta ez­zel kapcsolatban —, hogy ne féljenek a mezőgazdaságtól, a termelőszövetkezetektől. Le­het itt keresni, persze, dolgoz­ni kell ... A mi termelőszö­vetkezetünk se üdénkért, a szorgalmas emberek mégis jól keresnek benne... És ez a legtöbb termelőszövetke­zetben ugyanígy van. Annak idején, velem együtt, sok em­ber elhagyta a falul. Nem véletlenül és nem is valami­lyen csavargó természet mi­att. Biztosabb holnapot, jobb megélhetést kerestünk. Mind­ezt azonban mg mór a ter­melőszövetkezetek is biztosít­ják. Példának okáért nyugdíj is lesz a jövőben ugyanúgy, mint az ipari munka után. A gazdálkodás is átalakult. Ép­pen ezért merem nyugodt lel-1 kiismerettel kijelenteni, hogy azok az emberek, akik valaha parasztok voltak, de bányá­szok vagy más, ipari mun­kások lettek, nem csalódna!;, ha visszatérnek a mezőgazda­ságba. Az évek itt se múltak el nyomtalanul. Egészen más falut, egészen más gaz­dálkodást, egészen más életet találnak a visszatérők. És jó munkát, jó jövedelmet is találnak, csak a lelkűket han­golják át, és rövid időn belül menni fog minden, mini a karikacsapás... emcs József példája bi- zonyítja ezi. Két éve jött el a szénmezöböl, vissza a zöld mezőbe, kél éve zárta be sorsütjának má­sodik — s meggyőződésem szerint utolsó — körét, és hin­ni se* akart fülének, amikor á közgyűlésen nevét szólították, s mellére tűzték a közösség elismerő megbecsülésének, a korszerű tudatosság színvo­nalára emelt nagy munkasze­retet elismerésének újabb csil­lagát, a Kiváló termelőszövet­kezeti tag feliratú jelvényt. Szendrci József — Szerintem egy a iénye- ges — beszélt erről a tsz­el nők. — Meg kell tudni szer­vezni a munkát. Nem arról van szó, hogy aratni, meg vet­ni tanítsuk meg az embereket. Nem kell ide nagyokosság, mert azt nem szeretik, őszin­te, közvetlen hang kell, az kell, hogy érezzék: itt nem­csak közösen dolgozunk, ha­nem közösen gondolkodunk is. — És még egy igen fontos dolog — folytatja. — Soha nem szabad félrevezetni a tag­ságot. Amit egyszer a vezető kimondott, azt tartsa is min­dig. — Hogyan tudtak úrrá len­ni ezen a rossz minőségű ta­lajon? Az elnök gyorsan válaszol: — Hossz terület nincs, csak rossz gazda Mert az igaz, hogy a talaj gyenge minőségű, de a rendszeres meszezéssel már sokat javítottunk rajta. Meg aztán meg kell találni mindennek a módját. Itt a jó ehetőség a melléküzemekkel. Ez évben szalagfűrészt szerez­tünk be. azzal már kifizető­dőbb a fakitermelés. Szerződé­sünk van az erdei mellékter­mékeket felvásárló vállalattal. Ez a közösbe is, meg külön, a tagságnak is pénzt hoz. Foglal­koznál; a mi embereink a máinagyűjtéstől kezdve, a hósövény fonásig és seprőnyél készítésig, mindennel. — A karácsonyfa-telepünk­ről se feledkezzen meg, La­jos bácsi — emlékezteti az ag- ronómus. — Az is jelentős, tavaly két forinttal emelte az onnan szár­mazó bevétel a munkaegység értékét. A telepen van 140 ezer tő saját telepítésű fenyő, s úgy tervezzük, hogy ősszel még 250 ezer darabot ültetünk. Érde­mes foglalkozni vele, különö­sen most, hogy abban is meg­változott a divat. — Miféle divatra gondol? — kérdezzük csodálkozva. — Hát. csak arra, hogy a kis, bérházi lakásokba a kis karácsonyfa lett a divat. Fő­leg az egy, másfél métereseket keresik, meg a még kisebb is étkét. így aztán kifizetődik a fa telepítése, mert hamarabb megtérül az ára. Nekünk jobb a méteresért a húsz forint, mint a 3 méteresért a hatvan. A tl'iíll í/i Rákóczi Ter­ii fKlill i/d melőszövetkc­zet jó munkáját nemcsak az itteniek, hanem a szomszédos községek lakói is elismerik. , Kovácsháza és Füzérradvány már azt forgatja, hogy jó len­ne egyesülni a Rákóczival. — Mit szól ehhez az elnök? — Nem vagyunk ellene. Sőt! Nagyobb gazdaság, na­gyobb lehetőség a korszerű módszere); bevezetéséhez, s fő­leg nag.yobb lehetőség a gépe­sítéshez. A szomszédok bizonyára nem járnak majd rosszul egy ilyen társulással. Adainovics Hona Május 1. nemcsak a termé­szet vérkeringésének mozgató ereje. Az újjáéledés nemcsak a természetben, hanem a tár­sadalmi életben, az emberek életében is törvényszerű. Ez­előtt hetvenkét évvel az el­nyomott, a kizsákmányolt, a jogaitól megfosztott cs sem­mibe vett munkásosztály is kibontotta ébredését, a fel­emelkedés zászlaját. Megelé­gelve az emberi méltóság, az emberi jogok lábbal tiprását, a munkáspártok nemzetközi szervezetének internacionálc- jának felhívására, a különbö­ző országok munkássága 18S9-ben és azt követően min­den év május 1-én munka- szünettel, gyűlésekkel, felvo­nulásokkal demonstrálta, hogy kivívja követeléseit. S fgy tett a magyar munkásság is. A munkásosztály és a parasztság 1SÍ19. május 1-én. már az első nemzetközi ünnepen bebizo­nyította. Hogy a szocializmus gondolata behatolt és győreket vert a magyar nép tudatában. Budapesten cs vidéken egy­aránt tüntettek a munkások, a földhözragadt parasztok. 1917, októbere megteremtet­te a világ első olyan munkás­paraszt államát — ez évben ünnepeljük fennállásának 50. évfordulóját —, amelyben a dolgozó nép már mint az or­szág gazdája ünnepelhette május elsejét. Szovjet-Orosz­országban az első szabad má­jus elseje a proletár interna­cionalizmus győzelmes eszmé­jének ünnepe volt. Az 1917- es októberi forradalommal megkezdődött a kapitalizmus­ból a szocializmusba való át­menet korszaka. Mi, magyarok az elsők között léptünk erre az útra. 1918. május 1-én a magyar munkásság már forradalmi külsőségekkel ünnepelhette a proletár internacionalizmus nagy ünnepét, és 1019-ben a dicső Tanácsköztársaság élte­tésével vonult fel. Azt az örömet és boldogságot, amely akkor a magyar népet eltöl- tötte, az ellenforradalom sötét korszaka váltotta fel. Az el­lenforradalom hóhérai éberen vigyáztak, hogy a munkásság ne ünnepelhesse meg május elsejét. A magyar munkások mégis, minden évben megta­lálták a módját, hogy méltóan emlékezzenek - meg a proleta­riátus ünnepéről. Az elmúlt 22 esztendő alatt szocialista forradalom söpört végig Magyarországon, s elfújt mindent, ami még korhadt | volt és helyet teremtett az új- j nak, a haladónak, a korszerű- : nek. Népünk ina a szocializ- | must építi. Üj, nagy felada­tok előtt állunk. Gazdasági reformot hajtunk végre, fej­lesztjük, korszerűbbé tesszük a demokrácia eddigi formáit, > folytatjuk erőfeszítéseinket a közműveltség növelésére, a tu­domány serkentésére. A kö­zelmúlt politikai eseményei, a IX. pártkongresszus, a Hazafias Népfront választási sikerei tanúsítják, hogy célki­tűzéseink legfőbb politikai feltétele — az általános biza­lom pártunk és kormányunk politikája iránt — megvan. Harmadik ötéves tervünk eredményes megvalósításához nagy segítséget adnak pár­tunk IX. kongresszusának határozatai és az löSG-os esz­tendő gazdasági eredményei. Célkitűzéseinket alapvetően se­gíti. hogy dolgozóink ez évben, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját köszöntve jubileumi munka- versenyt kezdeményeztek, amely több és jobb termé­kekben, egyre magasodó fa­lakban, új gyáróriásokban, lakóházakban ölt majd tesiet. Ötven év távlatából öröm­mel állapíthatjuk meg, hogy a kapitalizmusból a szocializ­musba való átmenet korszak» soha nem látott változást eredményezett. A legutóbbi háromnegyed század az impe­rializmus hatalma megingásá­nak, a szocialista világrend- szer létrejöttének és megszi­lárdulásának, s a gyarmati rendszer csaknem teljes meg­semmisülésének időszaka volt. Az első május elseje óta a világ szervezett munkásai­nak száma kétmillióról több mint százszorosára, 210 mil­lióra nőtt; a kommunisták, akik az első győztes szocialista forradalom idején még csu­pán négyszázezren voltak a földkerekségen, ma több mint ö(ven millióan vannak, ötven esztendő alatt megváltozott a világ képe. kialakult a szocia­lista világrendszer, s tizen­négy országban épül a szocia­lizmus. A szocialista világ­rendszer léte cs tevékenysége ma már az egész világon meg­határozó erejű minden lénye­ges kérdésben. Most, május elseje előtt ar­ra hívjuk fel Miskolc lakos­ságát, hogy a városunkban már korábban kialakult szoká­soknak, hagyományoknak megfelelően vegyen részt a megrendezendő felvonulásban. Munkások, értelmiségiek, párttagok és pártonkívüliek, idősebbek és fiatalok, ünne­peljük így, együtt május el­sejét. Felvonulásunk legyen egységes állásfoglalás, kifejező demonstráció a szabadság, » béke mellett, internacionalista kiállás az amerikai agresszió ellen, bizonyítsa felvonulá­sunk nemzeti egységünk erős­ségét, erősödését, azt, hogy ki-ki a maga területén, tudása, hozzáértése legjavát nyújtva kész dolgozni, küzdeni az el­következendő időben nagy nemzeti, népgazdasági célja­ink, a boldogabb holnap meg­valósításáért. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MISKOLC VÁROSI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA A bemulet nem labda A pesti gyorson akaratom ellenére fülia- HÚja voltam egy párbeszédnek, Velem szem­közt két férfi ült, feltehetően jó ismerősök voltak, mivel közös húrokat pengetlek a régi emlékekről. Nem szándélcgzom elsorolni mind­azt, amit hallottam — végtére is illetlenség volna —, viszont a megelevenített emlékek egyetlen töredékét idéznem kell, mert ahhoz volna némi hozzáfűzni valóm. — ... hát a kastélyra cmlékszel-e? kérdez­te társától a jól öltözött férfi. Egyébként mindketten úgy nrgypen körül járhatlak, jó ízlésre valló gondossággal öltözöttek, kezük ápolt, fehér, frissen vasalt inget, avatott kéz­zel kötött nyakkendőt viseltek■ — A ficsúrnk és ifjú dámák hetenként kétszer rendeztek zsúrt, s alkonyat előtt teniszeztek. Sok pénzt kaptam tőlük, labdaszedő gyerek voltam. Ha­nem gz öreg gróf, az smut'lg pasas volt. El­várta volna, hogy ingyen szaladgáljunk a golf labda után. De mi is értettük a csíziót! Amikor jó messzire Ütötték a labdát, rálép­tünk, beletapostuk a földbe, port kapartunk rá, * megjelöltük a helyet. Aztán mondtuk az öregnek, hogy nem találjuk. Egészen kétségbeesett. Tip, meg húsz pengői Ígért egy- egy értékesebb, valamelyik fejestől emlékbe kapott labdáért. Jó üzlet volt. — Az — bólintott a másik, —- Kifinomult érzékkel ráztuk át azokat a degeuere arisz­tokratákat. — Kis szünet, — Néha azért ma­napság se árt földbe taposni a labdát. Tu­dod, úgy képletesen... Ha jól akar élni az ember. Ahogy elnéztem a két férfit, egyáltalán nem úgy tűntek, mint akik rosszul élnének. Hanem eme élet-metodikának van valami szépséghibája. A tatyakos öreg grófot becsap­ni — miért lett volna bűn? Fizessenek a gazdagoki Földbe a labdával! De ma? Hová lettek az öreg grófok, dandyk és Ifjú dámák! Társadalmilag nincsenek. Hová lett a pénz­szerzés ezernyi agyafúrtsága? Sajnos, Hl van, él az önző tudatban és — tisztelet a többsé­get jelentő kivételnek! — birizgálja a telke- tétlenséget kiben így, kiben úgy. Hát igaz volna, hagy a ma Magyarországán a labdával együtt n becsületei is üteg kell tiporni ahhoz, hogy jól éljen az ember?! Nem igaz! Ezer­szer is nem igaz! A becsületesen élé és dol­gozó, a töhhet-tudás adta lehetőség tisztessé­ges létet biztosít annak az elvnek alapján, hogy aki többet ad — többet is kapjon. S ha a tízmillió magyar mindegyike nem is dús­kál konyákig mézben és vajban, s nem köl­tekezhet kényére-kedvére — nincsenek éhe­ző ezrek és tízezrek, önmagunkba vetett im- ménnyel nézünk a holnap elé olyan pptjznlf* museal, amilyen kedvvel és beesiiletér;%sel növeljük a nemzet gazdagságát, a nép -~ mindegyiUilnk vagyonát, amihez semmi kö­zük a grófoknak, ugyanakkor senkinek sincs joga rá, hogy „labdánkat" földbe tiporja, hogy becsapva a tisztességesen élni akaró millió­kat, agyafúrt módon, érdemtelenül több ha­szonhoz jusson, mint azok, akik megdolgosr nak jó és jobb életükért. (csala! álmodozó agrárproletér. Fia annyi változattal folytatta az apja sorsát, hogy ő már nem járt le a vízre, kevésbé bí­zott a szerencsében, a csónak­kal együtt lebegő ábrándozás­ban, a holdfény és az úristen egybekapcsolt, líraían szép jó­ságában, kerülte, vagy inkább tiszta logikával átlépte a misz­tikus eszmetársításokat és a szerszámok izomfeszítő ke­ménységében keresett mene­déket, kézzelfoghatóbb élet­bázist. A felszabaduláskor 20 éves volt, vagy alig több. Föld nélkül, ház nélkül, ta­nult mesterség nélkül. Tisza- kesziben akkor senki sem ígért életnyi munkát és meg­élhetést. Gazdáknál cselédes- kedni tovább? Hiszen a sza­badság ezernyi igeváltozatát zengte és megvalósulásának ígéretét hirdette, várta az egész ország. Otthagyta hát a szelíd Tisza-parfot, a zöld mezőket, hiszen több bizton­ságot és több szabadságot ígért egyetlen kubikos-talicska, benne egy jó ásó, egy lapát és egy csákány, mint az egész tiszakeszi földnélküli bizony­talanság. így lett kubikos, majd épílőmunkás. Épített Miskolcon, Budapesten, Feri­hegyen, meg sok más helyen. Mégis megunta a csavargást, a l;ő-, a vasbetonmezőket. A zöld mezők hívták és már életnyi munkát, megélhetést ígértek. Paraszti lelke liuzapa. runcsojta. 1052-ben a Ke­selyűhalmi Állami Gazdaság­ba állt tehenésznek. Akkor már családja is volt, asszony, meg szép kicsi fiúgyermek, ők is hazahívták. Négy évig dol­gozott a gazdaság tehenészeté­ben, amikor élete nyugalmát felborította az ellenforrada­lom. Hamarosan beállt a tél is. Az emberei; lézengtek. O meg sohase szerette a tétlen­séget, a bizonytalanságot. Hív­ták a bányába, hát elment. Csillésként kezdte az új mun­kát, és vizsgázott vájárként folytatta, majd robbanló-mes- terként fejezte be. Nyolc év alatt ez igazán szép pályafu­tás ebben a szakmában, kü­lönösen, ha tudjuk, mi a kü­lönbség a vödörben muzsikál­va habzó tej, a tehenek szelíd tekintete és a robbanó szénfal között. A szénmező — nem zöld mező. És Nemes József ebben a mezőben is kétszer szerzett kiváló címet, először oklevéllel, azután jelvénnyel. Hogy lelke mélységében — és most már felszínén is —- valójában mégis a szelíd Tisza-pnrt, a gyermeksf-emmel és gyermekárfojcmmel meg­hódított Zöld mezők terülnek ei, annak ismétlődő bizpnyí- tékg: a másodszori visszaté­rés 1065 tavaszán, Ezúttal a termelőszövetkezetbe kérte fel­vételét. Tehenész lett, ismét te­henész. Ezenkívül családjával együtt vállalta 6000 négyszögöl kapás terület megművelését is. 1965-ben egymaga 500, 1966-ban (150 munkaegysé­get szerzett. Évi jövedelme meghaladta a 35 000 forintot, Miskolc város iileiziioz idején elértek, igazolják a megjegyzést. Az elnök messziről jött em­ber, nem idevaló. Mégis őt tet­ték meg a tsz vezetőjének 1062-ben, s a tagság nem vá­lasztott rosszul. Az eredmény már a következő évben meg­mutatkozott. A tsz a gyengéből a közepesbe, majd a jó kategó­riába került. Nagy szó ez ilyen lejtős területen dolgozó gazda­ságoknál. Az előrelépéssel együtt járt a tagság jövedelmé­nek emelkedése is. 1902-ben 8 forintot ért egy munkaegység, a következő zárszámadáskor már harminchárom forint öt­ven fillért fizettek, az elmúlt évben pedig 47 forint volt egy munkaegység értéke, Az egy szántóegységre jutó tiszta jö­vedelem i962-ben 700, u/, el­múlt évben pedig már 1950 | forint volt. 111(1 Miit. l'so<,u' oe,n te" I UU itat hetett Lukács 1 Lajos. Valamilyen módszeré- { nek azonban lenni kell. \ Egy őszinte, ' sz%b$ megjegyzés sokszor jobban kifejezi a iényeget, mint akár I félórás dicsérő szöveg. A pál- I házi tsz elnökével és az ag- j ronómussal beszélgettünk a I gazdaság dolgairól. Többek | között az is szóba került, hogy mindketten most végezték el a mezőgazdasági technikumot. Az elnök ezt mondta:' — Petercsák Sándorról azt is említsék meg, hogy kitűnő eredménnyel fejezte be tanul­I mányait. I Az agronómus erre nagyon i őszintén és kedvesen megje- j gyezle; — Az elnök viszont, mint ember kitűnő. És a munkában ez sokkal többet jelent. Udvariaskodás? Hízelgés? ! Viszonzása a dicséletnek? [ Semmiképpen sem az, mert azok az eredmények, amelye- ; két a termelőszövetkezetben I Lukács Lajos elnökösködése fi lotsifrész A telkibányai Béke Terme lőszövetkezetben nagy gondo fordítanak a meltéküzemáj fejlesztésére, hiszen bevételűt jó része abból származik. Er­dejükben már három motor­fűrész dolgozik, ennek segítsé­gével évente 1400—1500 köb­méter fát tei-melnel; l;i. A motorfűrészt 25 ezer forintéri vásárolta a tsz, s azóta bebizo­nyosodott, hogy jó befektetés volt, megtérült az ára. A saját erdőben kitermelt fa feldolgozására külön üzemet hoztak létre a Béke Tsz-ben, ahol vállalati megrendelések­re készítenek éket, csomago­láshoz szükséges kalodát, par­kettát. A melléküzemágak fejlesz­tése óta érezhetően nőtt a tag­ság jövedelme. 1963-ban 15, az elmúlt zárszámadáskor viszont mér 89 forint 42 fillért tudtak fizetni egy munkaegységre. Szénmezőből — zöld mezőbe

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom