Észak-Magyarország, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-19 / 91. szám
2 ÉSZAKMA GYARORSZÄG Szerda, 1961. április T9 ítélet a w©lt KMg'Ioi owlias pas*t!Si®olgáBat©soiá bfínii g-w é 1® e n Több hónapig tartó tárgyalás után kedden a Fővárosi Bíróság ítéletet hirdetett Kröszl Vilmos és tizennyolc bűntársa ügyében. A bíróság háborús és népellenes bűntett miatt Kröszl Vilmos volt nyilas kerületvezetőt, Német Lajos volt nyilas kerületi fegyveres pártszolgá- lat-vezetőt és Sándor Alajos volt nyilas főkerületi összekötőt halálbüntetésre, Bükkös György, Hollay József, Szőke Antal, Baráth Kálmán, Kálmán László, Erős János, Füredi Pál vádlottakat 15—15 évi, Krauth Józsefet tizennégy évi, Kovács Jánost és Kovács Istvánt 13—13 évi, Mészáros Lászlót 12 évi, Hernádi Jenőt tizenegy évi, Krauth Gyulát és Baráth Jánost tíz-tíz évi, Pataki Ferencet és Monostori Mihalik Gyulát nyolc-nyolc évi szabadságvesztésre ítélte. A bíróság mellékbüntetésül vagyonelkobzást és a közügyek gyakorlásától való eltiltást is kimondott. A terjedelmes bizonyítási eljárás eredménye alapján Mö&dulo I megállapított tényállás szerint a vádlottak 1944. októ- 1 bér 16-tól 1945. január 10-ig I részt vettek emberek kivégzé- I sében, megkínzásában és ki- j fosztásában. i A büntetés kiszabásánál a bíróság súlyosbító körülményként értékelte a bűntettek elkövetésében megnyilvánult kegyetlenséget, az áldozatok nagy számát, az elkövetett rablásokat és fosztogatásokat, viszont figyelembe vette a vádlottak egy részénél feltáró I jellegű, őszinte beismerésüket. Mivel a tárgyaláson adatok merültek fel arra, hogy 1944. december 25-ig a terrorcselekményeket parancsaival és tevékeny részvételével Szelep- csényi László, a zuglói nyilas pártház jelenleg szökésben levő, külföldön tartózkodó volt parancsnoka irányította, a bíróság az ítélet jogerőre emelkedése után az ügy iratait megküldi az ügyészségnek, hogy Szelepcsényi László ellen a nyomozást megindíthassa. Az ítélet nem jogerős. Pompidou nyilatkozata Georges Pompidou francia miniszterelnök kedden délután a nemzetgyűlésben elmondott kormánynyilatkozatában hangoztatta, hogy a gauleizmus kilenc esztendeje alatt a francia külpolitika fő célja az ország függetlenségének biztosítása volt. Ez a függetlenség ma már valóság, — az ország határai között semmiféle idegen katonai vagy polgári hatalom nem található. Ennek ellenére, Franciaország nem szigetelő- dött el, tagja marad az Atlanti Szövetségnek, barátja az Egyesült Államoknak és részt vesz a közös piac fejlesztésében. Ebben a szellemben fogadta el Ge Gaulle tábornok a meghívást a májusi római csúcsértekezletre. <•— Az egyik jó kilenc évig dolgozott már mellettem. Azt hittem, végre ez megmarad a szakmában. — Hová ment? — Tiszaszederkénybe, a lakáskarbantartókhoz. Most ajtókat, meg ablakokat javítgat ezzel a szép szakmával! Az örég sokat kesereg, hogy nincs kire hagynia Tiszatar- jánban a kerékgyártó mesterséget. — Tudja, hány tanuló van a megyében? — Hány? — Kettő. Egy nálam, egy meg Sárospatakon. — Sok tanulót szabadított már fel? — Tizennégyet. Van azok közt még százados is, de csak négy dolgozik a szakmában, ki erre, ki arra. Ha még nem pártoltak könnyebb munkára. Kényelmes a fiatalság. Nincs már annak türelme elbíbelődni egy-egy mestermunkával. Hej, ha a fiam élne, az átvenné. Az biztos. — Nem olyan biztos az, Hajdú bácsi, hiszen más is ... Energikusan, szinte sértődötten vág közbe: — Az kérem, biztos. Az én fiam szerette volna ezt a munkát... megszerettettem volna vele, meg én ... olyan nincs, hogy az én fiam ne kerékgyártó maradt volna. Nem érdemes ilyesmin vitatkozni. A szép szekerekre terelődik a szó. — Van itt a faluban egy igen szép szekér. Mestermun-' ka. Sipos Dánielé. Szüreti mulatságon, vagy lakodalomkor mindig kölcsönkérik. Én készítettem! De azt meg is nézi mindenki. — Hány szekeret készíthetett életében, Hajdú bácsi? — Tudom én azt pontosan, 32 év alatt 180-at. Hajdú István hét éve tagja sa tiszatarjáni termelőszövetkezetnek. Jogos tehát a kérdés: — A tsz-nek készített-e már szekeret? — Ez ideig még nem. Sok anyag kell ahhoz, nekünk meg nincsen fánk. De fogok csinálni, míg élek, készítek egy olyan luxuskocsit! Már gyűjtögetem hozzá az anyagot. Műemléknek is beillik majd az a kocsi, amit én hátrahagyok. Megmutatja a műhelyt. Ott bizony vannak olyan ősi szerszámok, amelyek valóban be- illenének műemléknek. A kis tanulófiú ott szorgoskodik a gyalupadnál. Igyekszik, mert rajta a szigorú mester szeme. Az öreg bemutatja, aztán megjegyzi: — Pedig ezeknek már milyen jó dolguk van. Szakmát tanulnak, aztán még fizetést is kapnak. Az én apám annak idején két mázsa búzát fizetett azért, hogy kitanulhassak. Én esetleg csak pofont kaptam a mesteremtől, aztán lát- ják-e, mégis mi maradtunk hűségesek ehhez a szép mesterséghez. A. I. Már régóta nem számít újságnak. ha azt mondjuk, hogy megyénkben az idegenforgalom évről évre növekszik. Már megszoktuk az avasi kilátót, a sárospataki várat, a széphalmi Kazinczy-mauzó- leümot, a tokaji szüreti felvonulást filmező, az aggteleki cseppkőbarlangot, a Lillafüredet, a vízesést, a Bükk szépséges tájait, a tapolcai barlangfürdőt csodáló vendégeket, a megye nevezetesebb helyein megjelenő külföldi rendszámú gépkocsikat, autóbuszokat. Megszoktuk, ezért a vendégek, a külföldi és a belföldi turisták számának növekedése nem feltűnő és különösen nem maga az idegen- forgalom. Kivéve azt a várost, ahol csak a legutóbbi években kezd fellendülni a vendégjárás. Mint Sátoraljaújhelyen. Mert a vendégek a csúcsos, meredek hegyekből álló, rendkívül gazdag, ritka vadállományt rejtő, hideg vizű, gyors erekkel, patakocskákkal szabdalt, erős, dús növényzettel borított Zemplént is mind többen látogatják. Felfedezik. Természetesen Sátoraljaújhellyel együtt. ^paradicsomot a üagoshegyre A vendégek, a külföldiek, a belföldiek, persze nem maguktól fedezik fel Üjhelyt, a Zemplént. A város vezetői, a város lakói tesznek érte, hogy felfedezzék. Halász Istvánnak, a városi tanács vb-elnökhe- lyettesének nem is kell mesz- szire visszanyúlnia, hogy az első lépéseket idézze. 1962- ben gyűltek össze a városukat szerető emberek egy ankétra, ahol lelkes felszólalások, majd határozatok születtek a tennivalókról. Ezen az ankéton hangzott el sok más érdekes terv között az is: „síparadicsomot a Magoshegyre"’, Mi történt az ankét után ? Az egész város megmozdult. Üzemek, ktsz-ek. iskolák, fiatalok. Erőgépeket, társadalmi munkát ajánlottak fel. És megkezdődött a sípálya építése. A bányászok robbantottak, az erdőgazdaság a fát termelte ki, a fiatalok a földmunkát végezték. Elkészült egy 1800 méter hosszú sípálya. Két évvel ezelőtt üzembe helyeztek egy 600 méteres felvonópályát. Melegedőket építettek. A Magoshegyen rendkívül kedvezőek a síviszonyok. Amikor, az országban a legtöbb helyen már nincs hó, itt még mindig versenyeket tarthatnak. Mi lett a síparadicsom tervéből ? Már másodszor rendeztek itt úttörő-olimpiát. A téli hónapokban csehszlovákok, románok és természetesen belföldi turisták keresik Üjhelyt, a Magoshegyet. És a hegy most tovább gazdagodik. Az idén elkészül az ugrósánc, melyet a következő télen már használhatnak. Jelenleg az építés körülbelül 90 százaléknál tart. Üjabb kétkilomé- teres sípálya készül. Mindez teljesen társadalmi összefogásból. A tervek között szerepel egy lanovka megépítése is, mely egészen a Magos- hegy tetejére vinné a kirándulókat. Nemcsak télen, hanem nyáron is. Az ankét óta elkészült a Magoshegyen egy kilátó melegedővel együtt, szintén társadalmi erőből, és átadtak egy 85 férőhelyes, modern, szép turistaszállót. Meghalt Vádnál László M 10. őst igen, de a húszas évek végén a magyar-egyiptomi ■ banknál volt.-És azt akarták csinálni, hogy építtetnek egy nagy komphajót, amely Szu- linában, a Duna torkolatánál fedélzetére vette volna a dunai uszályokat és így érték volna el a hajók átrakás nélkül a levantei kikötőket. Én akkoriban dunai hajóskapitány voltam. Értek én a folyamhoz is, a tengerhez is. Elmentem a magyar—egyiptomi bankhoz, kerestem a kis Horthyt, aki ott ült az. igazgatóságban, hivatkoztam a papára, hogy ismerem őt Po- lából, szóval, azonnal jól megértettük egymást. Eigentlich, tengerészgyerek ő is, nem igaz? A komp terve léket kapott, inkább bérbe vettük az Appolinaris III-at, egy ócska teknőt Harmincháromban Rotterdamból felhajóztam vele Budapestig... — Szóval, megnyerte a csatát... — Eigentlich, igen. Még sokat vacakoltak, de akkor már tudtam, mit kell csinálni. Ha valaki akadékoskodott, mondtam, hogy megyek fel ü várba panaszra. Tudtam, az öreg Horthy éppolyan tea: gerbolond, mint én. A fia meg igazán kellemes pofa. Addig verekedtem, amíg a MFTRT végre megrendelte a B udapest—Dun a- ten ger j áró hajót. Négyszázhetven tonnás, kétcsavaros. Ezzel kezdődött a Duna-tengerjáró hajózás. Én meg azóta a tengerhajózás és a szabadkikötő főnöke lettem. És gyakran találkozom a kis Horthyval. Amikor a gróf úrtól ígéretet kapott, hogy segít, engem hívott közvetítőnek. Neki nagyon vigyázni kell. A vár tele van német ügynökökkel... Petries nevetett. — Mintha béke lenne! Itt ülünk a Duna-parton, jó konyakot iszunk, és egy ilyen békebeli magyar úr, mint te, kedves bátyám ... — Kedves öcsém, te is békebeli ember vagy... Én azt hiszem, fogunk mi még békében találkozni... Mert azt akarunk, békét. A Tito-parti- zánok igazán segíthetnének ... Nézd meg, milyen szépen ír Újvidéken a Szrpszko Kolo... Itt van a Magyarországban a cikke rövidítve.. Ebben a pillanatban azonban felvijjogtak a szirénák. A pincérek hanyatt-homlok rohantak, hogy bekaszirozzák a cehheket, s lehúzzák a redőnyöket. Bornemissza felpattant. — Gyere, kedves öcsém, átszaladunk az irodám óvóhelyére. Ott még beszélgethetünk ... A két férfi lélekszakadva rohant át a híd alatt, majd az Eskü téren. Lihegve érték el az Eskü tér 3. szám alatti, épület kapuját. A házmester éppen be akarta zárni. Mellette a légóparancsnok állt. Bornemissza intett Petricsnek, hogy menjen előre, maga pedig félrevonta a házfelügyelőt, majd a parancsnokot. — Pszt! — emelte az ujját a szája elé. — Egy szót sem senkinek, akárki is kérdezi, hogy vendégem volt. Megértették? Mindketten bólintottak, s eltették azokat az ötvenpen- gősöket, amelyekkel Bornemissza nyomatékül megajándékozta őket. Amikor lefújták a légiriadót, Bornemissza felkísérte a szobájába Petricset. Csak öt percre, kedves öcsém — mondta neki. — Nem veszed udvariatlanságnak, ha nem tartóztatlak. De veszélyes a dolog, tele vagyunk spionokkaL Adok ne: A néhány évvel ezelóttSj lelkes hangulatú ankét terveiből sok minden mást ts megvalósítottak már. Megkezdték a város csinosítását, szépítését. A házakat tatarozták, a világítást korszerűsítek ték, új boltokat nyitottak. Megszépítették a határátkelő helyet is. Még egy adat a varos lakóinak segítőkészségére: az ankét után az idegen- forgalom segítésére bélyegeket bocsátottak ki, melyekből az újhelyiek 60 ezer forint értékben vásároltak. Az elmúlt néhány év nagyszerű eredményeihez tartozik a Májuskút völgyi út megépítése is. Az 1800 méter hosszú úton most már autóbuszok is közlekedhetnek. Szálloda! Szálloda!. Szálloda! A megyei idegenforgalmi hivatal évente körülbelül 150 —160 ezer forinttal segíti az újhelyieket. Az észak-magyarországi intéző bizottság helyi csoportja természetesen továbbra is mindent megtesz a város idegenforgalmának növeléséért, de az örökké visszatérő mottó, a szálloda továbbra is gond. A város vezetői és lakói is úgy vélik, hogy már régóta időszerű lenne egy szálloda megépítése korszerű, reprezentatív vendéglővel együtt. A városban ugyanis egyetlen szálloda sincs. Az ide érkező vendégnek csak a turistaszállóban, vagy a fizető vendégszolgálat útján adhatnak helyet, de ez mégsem az igazi. A Zalaegerszegről, Sopronból, Pécsről ide látogató vendégek legalább 2—3 napot szeretnének eltölteni a Zemplénben, és ehhez valahol aludni is kell. A szállodának azonban egyelőre még csak a helyét jelölték kij pénz nincs hozzá. Borra1, vízzel Az újhelyiek a szállódért kívül is több, szimpatikus terv .valóra váltásának gondolatával foglalkoznak,'Ezek között szerepel a múzeum létesítésének terve is, melynek alapját a Vladár Ferenc, kertészeti technikumi igazgató által több évtizedes munkával összegyűjtött igen értékes anyag szolgáltatná. A múzeum a városi tanács földszintjén kap majd helyet. A tervek között szerepel egy körülbelül 500 férőhelyes gyermeküdültető létesítése is: Popejáson építenék meg. A közeljövőben szeretőnek megépíteni az új parkoló •helyet, az idén megnyitnak [egy tejivót, virágosítják az • utcákat és már megrendeltek [több szobrot is. [ Az egyik érdekes terv sze^ Tint a Zsólyomkán „maszek*' [borkiméréseket kellene engedélyezni. Természetesen csak [azokból a borokból, melyek ■ méltóképpen képviselnék, reprezentálnák az újhelyi borvi- idéket. A Zsólyomka, a vámosnak ez a romantikus, szép [része bizonyára kedvelt kirándulóhellyé válna, és a [legtöbb vendég nyilván fel is ■ keresné. [ Érdekes az a terv fs, amely >a víziélet kialakítására, vonatkozik. A távlati tervekben ’Ugyanis a szeszélyes, a vámosra pillanatok alatt hatalmas .árvizeket zúdító Ronyva pa- ’takot szabályozzák. Az elkép- [zelés szerint a patak a vá■ roson keresztül folyna, még- [hozzá körülbelül 60—70 een- .timéternyi mélységű vízzel. [Ez kötné össze Üjhelyt a Bodroggal. Felsőbereckinél valakikor strand volt, és ezt újra [meg lehetne építeni. így a ■Bodrogon, vagy az új Ronv- [ván mozgalmas vízi élet ala- ■kulhatna ki. Ebbe a vízisí Is [„beleférne”. . Születnek hát az újabb fért[vek, elképzelések. Mi valósul [meg belőlük? A néhány év-í ■vei ezelőtti ankéton merész [elképzelések röppentek fel lelkes felajánlások hangzottak el. És ezeknek az elképzelés •seknek a nagy részét mái meg is valósították. Talán gazdagabban is, mint számí-j tották. Az egész város meg-* mozdult, az egész város , n maga ügyének érezte: tenni kell Üjhelyért. “> | Most is így SaSSü | ""'K'' Hm í ked egy szabadkikötői igazolványt. Hadiüzem vagyunk, ezzel szabadon mozoghatsz. És úgy állítom ki, mintha magyar volnál. Hátha hasznát veszed... Rákanyarította az igazolványkartonra a Petries János nevet. A.z intéző pedig fényképet húzott elő levéltárcájából. Ráerősítették az igazolványra. Két pecsét, aztán Bornemissza aláírta. — így ni — nyújtotta át. — Most már biztonságban érezheted magad. Petricsnek eszébe jutott, hogy vajon ő, aki egy szót sem tud magyarul, milyen hasznát veheti egy magyar számára kiállított igazolványnak. Voltak nála olyan igazolványok, amelyek valóban biztosak voltak, megóvták minden esetleges kellemetlenségtől. Bornemissza még egy névjegyet is átadott Petricsnek. — Itt a lakásom címe. Holnap este hét órakor legyen szerencsém. Akkor már véglegesen meg is állapodhatunk. Szervusz, kedves öcsém.... A két békebeli úr kezet rázott egymással. Petries távozott, Bornemissza pedig a telefonhoz lépett. Ifjú Horthy Miklós titkos számát tárcsázta. — Kérlek, ha délután öt óra tájban tiszteletemet teszem, nem alkalmatlankodom? — Gyere csak, Félix bátyám. Várlak. Van valami újabb fejlemény? — Ó, igen, a csomag, amit Horvátországból vártunk, megérkezett — beszélt virágnyelven Bornemissza. — Csak a tartalma más egy: kicsit, mint amire számítottunk. De ha megfelelő rendelést adunké (Folytatjuk^ & mester könyvíró, televízió játékok szerzője dolgozott. Látogatóba jött haza Magyarországra és a főváros egyik szállodájában rosszul lett, a mentők kórházba szállították, segíteni azonban már nem tudtak rajta. Vadriai László író 63 éves korában kedden délben Budapesten váratlanul elhunyt. A 20-as évek elején tűnt fel, mint kabaréíró, a jellegzetes pesti Hacsek és Sajó sorozat szerzője. 1938-ban Amerikába emigrált és itt mint forgató,08*' ^S6Pr —gsisaii tűi) ÍV MÁDRA ^bP yÜP IvS WNKm Dokumentumregény akkor az eredetit is elküldik/ Érted, Miklós? — Értem. Akkor ötkor vár-; lak! _ • Bornemissza aznap délután csak néhány percet töltött a. várban. A kis Horthy azon-’ nal jóváhagyta elképzelését/ Valamilyen jeltárgyat, illetve- annak a felét kell átadni[ Petricsnek. A jeltárgy másik, felét el kell juttatni a zág-[ rábi magyar konzulátusnak.. A konzulátus tudja majd,; miről van szó. Értesíti Buda-[ pestet, természetesen rejtje-; lesen, s a testőrség autót küld a határra. Azzal aztán a kiválasztott személy aka- dálytalanul és veszély nélkül jöhet Budapestre. Másnap este a megbeszélt időben Petries becsöngetett Born emi sszáékhoz. Maga a házigazda nyitott kaput. — Szervusz, kedves öcsém! — rázta meg a kezét. — Hogy töltötted az időt Budapesten ? — Jól, köszönöm! — Hát kerülj beljebb. Mindjárt bemutatlak a feleségemnek. Persze, előtte semmit se beszélj, jobb, ha sze-[ génykémet megkíméljük az izgalmaktól [ P etries beleegyezése je-[ léül bólintott. Bornemissza pedig beve-[ zette őt a lakásba. A horvát. kezet csókolt a ház asszonyá-] nak, aki megnyomta a csil-[ lárról lógó csengőt. Jött a- szobalány, tálalta a vacsorát. [ Evés közben keveset beszél-' tek. A rádióból szerencsére] cigányzene szólt, s ez segített« a társalgásban. Jobbára csak] a cigányzenéről meg a ma-< gyáros ételekről ejtettek szót.] (Folytatjuk^
